EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2002. ÁPRILIS

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

..

KICSODA ÜDVÖZÜLHET TEHÁT?
Máté 19:16-26

Mindenki, "aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül" - állítja Pál (Róma 10:13).

     A Biblia legismertebb verse arról beszél, hogy mindaz, aki hisz Jézus Krisztusban, üdvözülni fog. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3:16).

     Egy példa is hadd álljon itt (csak egy a sok közül) annak illusztrálására, hogy bárki, aki hisz az Úr Jézusban, üdvözülhet. A Cselekedetek könyve 16. részében a börtönõr megdöbbentõ élmények után ezt kérdezte Páltól és Sílástól: "Uraim, mint kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Õk pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz." (Csel 16:30-31).

 

     Észre kell vennünk azonban azt, hogy alapigénkben a tanítványok nem azt kérdezték a Mestertõl, hogy ki üdvözülhet? Kérdésükkel - kicsoda üdvözülhet tehát? (Károli ford.) - megdöbbenve azt jelentették ki, hogy mostmár nem értik; ha még ez a(z Úr Jézusnak is) szimpatikus gazdag fiatalember sem üdvözülhet, - akkor egyáltalán lehetséges üdvözülni?

     Az Úr Jézus rájuk nézett, megértette zavartságuk okát, s ennyit mondott: "embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19:26). Vagyis: az üdvösség nagyon is lehetséges -, de nem az emberi elképzelések szerint.

     A címben szereplõ kérdés lényege tehát ez: lehetséges-e üdvözülni? Az Úr Jézus válasza egyértelmûen pozitív. Ha egy kicsit megvizsgáljuk azt az eseményt, amelyik alkalmat adott a tanítványok megdöbbent kérdésére és az Úr Jézus válaszára, egyúttal arra is választ találunk, hogy ki és hogyan üdvözülhet? Vigyáznunk kell azonban, hogy a részletek ne takarják el a lényeget: az üdvösség csak Istennél és csak Isten által lehetséges.

     A gazdag ifjú úgy érzi, hogy életébõl hiányzik még valami. Fölkeresi a Mestert, s elmondja neki, hogy szívesen tenne valami mást, valami jót, ha megmondaná neki a nagy tanító, hogy mi az, amivel elnyerhetné az örök életet. Nem azt kérdezi, hogy hogyan lehetne üdvözülni, hanem azt, hogy mi jót kellene tennie érte, hogyan szerezhetné meg, mit, vagy mennyit fizessen érte?
     
     De hát ki ne tudná, hogy az üdvösséget nem lehet megvásárolni? A tanítványok is tudták; mi még inkább, hiszen mi már ismerjük pl. az Efézus 2:8-9-at is (Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van, Isten ajándéka ez; nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.).
     
     Az Úr Jézus azonban mintha belemenne az egyezkedésbe - hogy tanítása egészen érthetõ legyen. Mintha ezt mondaná: nos, jó; ha meg akarod a saját jogodon szerezni, nézzük, meg tudod-e adni az árát? De hát mi az ára? Tartsd meg a parancsolatokat, s azután jer és kövess engem!
     Egy pillanatra úgy tûnik, nyert ügye van ennek az embernek, hiszen ifjú kora óta megtartotta a parancsolatokat. Ám hamar kiderül, hogy azért van legalább egy fogyatkozása. Erre a "gyengéjére" a Mesternek kellett rámutatni, mert õ azt nem vette észre (de legalábbis nem akarta tudomásul venni). Mi volt ez a fogyatkozás? A Mester jól látta, hogy az anyagi javait nagyobbra értékelte mindennél. Nos, barátom, itt az ár: ha tökéletes akarsz lenni, ezt is meg kell még tenned, ezt az egy fogyatkozást is rendbe kell hoznod.
     Ez a feltétel azonban túl nehéznek bizonyult; ezt az árat nem tudta, nem is akarta megfizetni, meghozni az ifjú. Elment, megszomorodva. Vagyis ennyit már nem volt hajlandó megadni az örök életért.

     Mondanom sem kell ugye, hogy nem csak az anyagi javaktól nehéz megválni. Sok szálon kötõdünk e világhoz. Szokásaink, ilyen és olyan bûneink rabságában élünk. Ezekrõl nem csak nem könnyû lemondani, de sokszor nem is akarunk megválni. 
     Szeretné megszerezni, megvenni az üdvösséget, az örök életet az ember, de nem hajlandó megadni az árát; nem hajlandó mindent odaadni érte. Mert nem tudja, nem hiszi, hogy az mindent megér!

     És még valami nagyon fontosat nem tud, nem ért ez a világ - amit pedig tudhatna már, hiszen a tanítványok, Krisztus követõi - közöttük mi is - már régóta tudják: hogy kegyelembõl, hit által lehet a miénk az üdvösség. Hogy amit emberi erõfeszítésbõl nem tudunk elérni, az mégis a miénk lehet - ha elfogadjuk azt úgy, ahogy kínálja Isten: Jézus Krisztus golgotai áldozata árán - ingyen.
     Ezt a fölismerésünket tovább kellene adni. Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha egészen biztosak vagyunk benne, hogy: (1) lehetséges üdvözülni, (2) de nem emberi erõfeszítések, áldozatok árán, (3) hanem az Isten adta úton: a Jézus Krisztusban vetett személyes hit alapján.

     Lehetséges üdvözülni? Az Úr Jézus - meg a saját tapasztalatunk is - azt mondja, hogy: igen, lehetséges! Ki üdvözülhet? Bárki üdvözülhet, - az Isten adta módon. Régen is így volt, velünk is így történt (vagy történhet még ma) és ezután is így lesz, - amíg tart a kegyelmi idõ, vagyis, amíg Isten nyitva tartja ezt az örök életre nyitott nagy, csodálatos ajtót.
     Lépj be ezen az ajtón! Vagy, ha már megtetted ezt a lépést, segíts oda másokat is Jézus Krisztushoz, hogy õk is részesülhessenek az üdvösségben!      Herjeczki Géza

DÁTUMOK - NAPTÁR - DÁTUMOK

ÁPRILIS 11-13. Évközi gyûlés, Palm Bay, Floridában
MÁJUS második felében a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkara szolgál gyülekezeteinkben

Az utazással kapcsolatos híreket folyamatosan közöljük az interneten:

www.evangeliumihirnok.net/korus.html

JÚNIUS 29 - Július 1. Rámai Tábori Konferencia
JÚLIUS 26-28 - Szövetségi Közgyûlés, Detroit, Michigan

A SZERKESZTÕ ROVATA

VERSET MONDUNK
Vasárnap délutáni istentiszteleteink régóta megszokott vonása a versmondás. Tudom, hogy van, ahol ezt "már" nem gyakorolják. Elavult, régies szokásnak vélik. Valóban régi, az egyik legrégibb baptista gyülekezeti gyakorlat a "szavalás." Ez azonban nem von el semmit az értékébõl, inkább csak emeli azt. De talán nem is a vers mondással van a baj, inkább azzal, hogy mit szavalunk. Érthetõ, ha egy más kor stílusával problémánk van. De, hála az Úrnak, ma is születnek versek, szavalható, másokkal megosztható, személyes hitvallások, énekek, imádságok (merthogy a vers legtöbbször ilyesmi). Olcsó kibúvó azt mondani, hogy ez ma már túlhaladott. Becsületesebb lenne inkább azt mondani, hogy ma már nincs idõnk (vagyis nem veszünk idõt) arra, hogy megkeressük, esetleg megtanuljuk azt a verset, amelyik pedig éppen a soron következõ vasárnapi igéhez illik, talán éppen a mi lelki rezdülésünket, örömünket, kételyünket, vívódásunkat fejezi ki.
     Az még olcsóbb kibúvó, ha azt mondjuk, hogy csak a személyes bizonyságtétel a fontos. Persze, hogy az a legértékesebb. Ha van; és ha valóban személyes, vagyis: eredeti. S ha nincs? Akkor kitalálunk valamit? Vagy nem mondunk semmit?
     A szavalható vers a hívõ lélek személyes bizonyságtétele. Ha megkeressük, ha megtaláljuk és vesszük a fáradságot, hogy valamennyire megtanuljuk; ha van annyi alázatunk, hogy mások szavait, gondolatait mondjuk el. Nem kell azt a látszatot kelteni, hogy az a mienk, azt sem, hogy teljesen azonosulunk vele, csak egyszerûen érzékeltetni, hogy az bizonyos pontokon olyan, mint a saját gondolatunk, vívódásunk, örömünk... Meggazdagíthatják istentiszteleteinket a gondosan kiválasztott és elmondott versek.

MIT SZAVALJUNK? Hol találunk gyülekezeti versmondásra is alkalmas verseket? Sok helyen. Leginkább a régen és mostanában kiadott verseskötetekben. Van belõlük bõven. Vagy nem biztos? Az internet adta lehetõségeket felhasználva az Evangéliumi Hírnökön belül április hónap során nyitunk egy oldalt, amelyen gyülekezeti használatra alkalmas verseket számítunk közölni. A címe ez lesz: http://www.evangeliumihirnok.net/vers.html

Az oldal hasznossága attól függ majd, hogy mennyi jó verset tartalmaz. A szerkesztõ az olvasók által e-mailen beküldött versekbõl építi majd föl az oldalt. A lapunkban az utóbbi években közölt verseket természeten máris fölhasználom. Arra kérem hát a kedves olvasót, hogy küldje el kedvenc verseit (sajátot, vagy másokét, de pontos, hiteles szöveggel) a  herjeczki@juno.com  címre. Ha elõre nézünk, leghamarabb a mennybemeneteli és pünkösdi témához lenne jó verseket találni. Remélem, hogy a hó végére jónéhány ilyen verset találhat ezen a címen a verset-mondani-szándékozó olvasó.

Két CLEVELANDI vonatkozású hír:

Dr. Fazekas László testvér február 24-én feleségével együtt visszaköltözött Magyarországra, Budapestre. Fazekas testvér családjával együtt 1990-ben jött Clevelandba, a Bethánia Magyar Baptista Gyülekezet meghívására, és ott, valamint a volt Kegyelem Magyar Baptista Gyülekezetben végzett lelkipásztori szolgálatot. Kísérje Urunk áldása életüket az óhazában.

László Imre lelkipásztor tv. címe és telefonszáma megváltozott, - email címe a régi. Új címe:

Rev. Imre Laszlo

1500 Vineyard Dr. Apt. 403.

Broadview Hts, OH 44147

Tel: (440)887-0671

Email:  imrelaszlo@aol.com 

 

A KÓRUS ÚTJÁRÓL

Olvasóink egy idõ óta tudnak arról, hogy a Magyarországi Baptista Egyház Központi Kórusa Észak-Amerikai körútra készül. Az útra május 23-a és június 11-e között kerül sor. Bízunk benne, hogy az Úr, aki eddig is igazgatta a szolgálati úttal kapcsolatos lépéseket, a még hátralevõk megtételénél is segíteni fog - a hivatalos ügyek intézésében, az utazáshoz szükséges anyagiak összegyûjtésében, az utazás részleteinek megszervezésében, a vendéglátó gyülekezetek fölkészülésében és majd a tényleges szolgálatokban.

     Szeretettel gondolunk az útra készülõdõ testvéreinkre, a kórus vezetõire és tagjaira, várjuk õket. Olvasóink számára pedig lehetõvé tesszük, hogy - bárhol éljenek is - támogathassák ezt a különleges szolgálati utat. Sõt, kérjük is, hogy kétféleképpen is álljanak az ügy mellé: imádságaikkal és anyagi segítségük felajánlásával is. Örülnénk annak, ha lennének olyanok, akik szívesen szponzorálnák (anyagilag segítenék) az énekkar útjának létrejöttét, lebonyolítását. Akik ilyen segítségre is készek, hívják telefonon Drescher Lajos pénztáros testvért, vagy vegyék fel vele levélben a kapcsolatot. Levélcíme és telefonszáma ezen az oldalon található: www.evangeliumihirnok.net/szov.htm 

 

Látogatóban Dr. Haraszti Rozália testvérnõnél	Felejthetetlen személyek (7) KOVÁCH József (1884-1936)	125 éve alakult meg az elsõ magyarországi baptista énekkar
VALÓBAN? Novák József rovata	Verset mondok - Versek, gyülekezeti használatra	Az MBE Központi Kórusa tervezett Északamerikai körútjáról

 

Misszió mezõkrõl - GYÜLEKEZETI HÍREK

Hírek, információk a Rámai Táborral kapcsolatosan

 

A múlt heti számban ígért informnációkkal köszöntöm lapunk olvasóit.
      Elõzetesen több testvér biztatott, hogy szervezzünk táborozási lehetõséget az idõsebb korosztály részére. Számomra is szép lehetõségnek tûnt egy ilyen tábor megszervezése, azonban éppen az érintettek passzivitása miatt ebben az évben nem kerülhet sor ennek a hétnek a megrendezésére. A kért határidõig nagyon elenyészõ volt a jelentkezõk száma, ezért nem folytatódnak az elõkészületek. Amennyiben az érintett korosztályba tartozó testvérek komolyan gondolják, hogy egy ilyen hét megrendezésre kerüljön akkor kérem, hogy akár a tábornyitó konferencián, akár más találkozások alkalmával jelezzék ezt felém. Ha a visszajelzésekbõl azt látom, hogy többek számára fontos lenne egy ilyen találkozás akkor a jövõ évben tehát 2003 nyarán visszatérünk a kérdésre.

      A tábornyitó konferencia szervezése folyamatosan halad. Abban reménykedünk, hogy nagy számú résztvevõ fog eljönni erre az alkalomra. Terveink szerint az Észak Amerikában szolgáló lelkipásztorok mellett Magyarországról is érkezik közénk szolgálattevõ. A konferencia idõpontja június 29 - július 1.

      A gyermek és ifjúsági tábor a nyitó konferenciát követõ héten lesz megtartva. Hisszük, hogy ez segítség lesz abban, hogy több gyermek és fiatal az Amerikai Magyar gyülekezetekbõl is itt tud maradni a táborozáson. Július 1 hétfõ délutántól július 7 vasárnapig lesz megtartva a tábor. Az életkor szerinti csoportbeosztás nagy segítséget jelent majd abban, hogy minden résztvevõ a számára legjobban megérthetõ módon hallja meg az evangéliumot. Várjuk tehát a gyermekeket és fiatalokat erre a csodálatosnak ígérkezõ táborozásra. Kérjük, hogy a részvételi szándékot legkésõbb május 15-ig mindenki jelezze. Erre azért van nagy szükség, hogy a csoportbeosztások elkészülhessenek és a megfelelõ anyagot elõkészíthessék a csoportvezetõk. Természetesen a létszám ismeretében tudjuk a szálláshelyeket is elõkészíteni, és az étkezéssel kapcsolatos tennivalókat is elvégezni. Kérjük a gyülekezeteket, hogy mérjék fel, hogy honnan milyen létszámban szeretnének részt venni a táborozáson. Ahonnan többen is érkeznek onnan kérjük, hogy tanító is kísérje el a gyermekeket.

      Tovább folyik a tábor szépítése és építése! Reménységünk szerint akik ebben az évben is ellátogatnak hozzánk, azok újabb dolgokban gyönyörködhetnek majd. Két új épületet szeretnénk a tábor területén elhelyezni, amelyek eddig iskola épületként voltak használva. Az egyikben újabb szobákat fogunk kialakítani, ezáltal növeljük a komfortos szálláshelyeket. A másik épület lesz az úgynevezett "ifjúsági szoba," ahol elhelyezhetjük a játékokat, és csoportos beszélgetéseket, illetve vetélkedõket lehet tartani. Ha ez a tervünk megvalósul, akkor a rossz idõ sem lesz többé akadály, hiszen lesz alkalmas hely a szabadidõ jó kihasználására.

      A tavasz folyamán fenyõültetést is szervezünk! Arra készülünk, hogy egy fenyõsort ültetünk a tábor hátsó határához. A tábor elsõ részén ez már néhány évvel ezelõtt megtörtént, és azóta évrõl évre szebb kép tárul elénk, mikor megérkezünk. Az ültetéshez hozzávetõlegesen hatvan fára van szükségünk. Egy fenyõfa ára $50.00 -, amit személyes felajánlásokból szeretnénk megvásárolni. A torontói testvérek a felajánlásokat már megtették, de kérjük mindazokat, akik szeretnének ebben a szép és maradandó tervben részt venni, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik már felajánlásokat tettek. Akik készek ilyen módon is hozzájárulni a tábor szépítéséhez, azok kérem, hogy akár telefonon, akár levélben jelezzék ezt a szándékukat a torontói lelkipásztornak. A felajánlással egy idõben el lehet juttatni az összeget is, de van mód arra is, hogy a konferencia idején fizessék be azt az összeget, amit felajánlottak erre a célra. A helyi testvérek között voltak olyanok, akik egy, de olyanok is, akik négy fa megvásárlását vállalták. Erre nézve is igaz, hogy kit mire indít a szíve, illetve kinek mire van lehetõsége, azt teszi meg.

      Szeretettel kérem a testvéreket a Torontói testvérek nevében is, hogy imádkozzanak érettünk, hogy táborunk minél szebb és jobb legyen. Ezáltal egyre sokrétûbben tudjuk majd mindannyian használni testi és lelki felüdülésre egyaránt.   Dan László

MELBOURNE, AUSTRALIA

Isten gondviselése Ausztráliában

Néztem a szemmel befoghatatlan ausztrál piros sivatagot, rajta a lombtalan fákat, a levél nélküli szõlõvesszõket, és elgondolkoztam. Sokféle aggodalom volt bennünk az évek folyamán. Ilyen szárazságban nem terem meg ez sem, meg az sem, - mondogattuk. Majd eljön a tavasz. Várjuk az esõt. De az sem képes nagy változást hozni. A szárazság mind inkább érezhetõ, a reménység is fogyni kezd.

      Imádkozunk. És még buzgóbban imádkozunk és türelmesen várjuk Isten válaszát.

      És akkor szemeink meglátták az elsõ rügyet, szívünk megtelt hálával Isten iránt. Isten nem hagyott el bennünket, és szeretete sokkal nagyobb volt, mint amiképpen el tudtuk volna képzelni.

 

      Mikor február 24-én Kulcsár Sándor, a New York-i lelkipásztor testvér érkezését vártuk, sokakban inkább csak az a megszokott istentiszteleti forma és az átlagos létszámú jelenlevõk gondolata volt. Hiszen karácsonykor is, a sok kiküldött meghívóra, csak egy páran válaszoltak, pedig karácsonykor a nem templomba járó emberek is felkeresik Isten házát.

      Most ki jönne el? Mondta valaki, amikor készítgettük március 3-án az úrvacsorai istentiszteletre a poharakat. A megszokott tálcára tegyük, elég lesz az. És meg sem kezdõdött az istentisztelet, már láttam, hogy kész a mellék tálca is, de az sem volt elég. Így még mielõtt a pohárra hálát kértünk volna, az utánpótlás is megérkezett.

  
A lelkipásztorok: Nemes László, Ft. Csiha Kálmán, Kulcsár Sándor és Nt. Dézsi Csaba

      Az Úr különleges áldásban részesített bennünket. Kulcsár Sándor testvérrel együtt vendégünk volt az erdélyi református püspök, Nagytiszteletû Dr. Csiha Kálmán. Azon az estén az Úr a szerecsenországi fõkomornyik megtérése által szólt hozzánk.

      Majd akik március 10-én a Melbourne-i Baptista Gyülekezetben megtartott istentiszteleten vettek részt, azok igazán különleges alkalmon lehettek jelen.

      Sokan voltak, többen szolgáltak. Az ige a Bírák 5.15 alapján volt hirdetve, és mikor igehirdetés végén Kulcsár testvér a "Csak a Rúben patakjainál vannak nagy elhatározások", keretében megkérdezte, kik azok akik elhatározzák, hogy jobban akarják szolgálni Istent, nem kellett sokat várni míg az egész gyülekezet állva volt. Imában áldást kért az elhatározásainkra. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte. Közben többen bizonyságot tettek, mind Kulcsár testvérnek, mind nekem, hogy komolyan veszik az új elhatározásokat.

      Nagyon hálásak vagyunk Istennek az ima meghallgatásért. Megköszönjük Neki, hogy megerõsítette hitünket, bizodalmunkat, mert Õ az, aki kellõ idõben megadja mindazt, amire szívünknek, életünknek, gyülekezetünknek szüksége van.

      Hálásak vagyunk Istennek az Amerikai Magyar Baptista Szövetségért és a New York-i Magyar Baptista gyülekezetnek, akik lehetõvé tették Kulcsár Sándor testvér látogatását Melbourne-be, feleségével, Annával együtt.    Nemes László

AUSZTRÁLIAI LÁTOGATÁSOM

 

Az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség határa kiterjedt az Ausztrál Kontinensre is a múlt év júliusában, amikor Alhambrában, a Közgyûlés elfogadta és hitelesítette a Melbourne-i testvérek felvételi kérését. Öröm volt a Közgyûlésen köszönteni Nemes László lp. testvért, kedves feleségét, Katit és két fiukat Ádámot és Ámóst. Éreztük, hogy ezzel a lépéssel is erõsödik együvétartozásunk kötele, és népünk között vállalt missziónk erõsödik.

     Alhambrában, a Közgyûlés alkalmával Nemes testvér megújította a testvérek kérését, hogy látogassam meg õket. Miután a Szövetségünk elnökségével egyeztettük, így került sor a február 21 és március 11 közötti látogatásomra. Örvendtem, hogy erre az útra kedves feleségem is elkísért.

      Február 21-én este 6:15-kor indultunk New Yorkból. Los Angelesben átszálltunk az ausztrál Quantas gépre és szombaton reggel 9:30-kor békességben megérkeztünk Melbourne-be. New York és Melbourne között 16 óra különbség van. Az utazás, a Los Angelesben megtörténõ átszállással, több mint 23 órát tartott.

      Melbourne repülõterén nagy meglepetésünkre a fényképen látható testvéri csoport várt és fogadott. Szinte elmúlt a hosszú út fáradtsága is. Feleségemnek egyik nagybátyja és hat gyermeke és azok családja Melbourne városban lakik. Ez külön öröm volt számunkra, hogy 18 év után találkozhattunk. Otthonukba szállítottak és készültünk a finom ebédhez. A társalgással gyorsan eltelt az idõ, lepihentünk, hogy készen legyünk vasárnapra.

 
Február 23-án a Melbourne-i repülõtéren (nagyobb kép is van)

      Másnap, vasárnap délelõtt 10 órától és délután 6-tól volt istentisztelet, mely alkalmakon hirdettem Isten Igéjét a helyi gyülekezetben a tagoknak és a hallgatóknak. A meglepetéseim egyike az volt, hogy találkoztam az egyik osztálytársammal, még az elemiekbõl, mintegy 45 év után. A gyülekezet nagy része régi, hazai testvéreim, ismerõseim, kikkel sok beszélnivalóm akadt.

      Testvéreink úgy intézték, hogy a hét folyamán családokhoz voltunk beosztva. Napközben meglátogattunk szép, közeli helyeket; parkokat, Ballaratot, az egykori aranymosó helyet, tengerpartokat, csodálva Ausztráliai szépségeit. Kengurukat, emukat és más állatokat is etettünk, fényképeztünk, miközben kellemesen társalogtunk. A testvéri találkozás és társalgás azonban úgy a családokban, mint a gyülekezetben mindent felülhaladt.

      Az Elsõ Magyar Baptista Gyülekezet Melbourne városában 1969-tõl mûködik. Katona Lajos testvér által jött létre, aki hûségesen pásztorolta. Késõbb Szabó Endre testvér lett a gyülekezet pásztora. Az utóbbi néhány évben, Nemes László lelkipásztor testvér végezi hûségesen a gyülekezet lelkigondozását, karöltve a gyülekezet bizottságával és Szûcs Jenõ és Kulcsár Imre diakónus testvérrel.

      A gyülekezetet szeretet, egymás kölcsönös értékelése és lendületes élet jellemzi. Nagyon szépen mûködõ énekkaruk van és a vasárnapi iskolások szépen aktiválnak. A 2000-ben saját erejükkel és munkájukkal fölépített új imaházban, mennyei légkörben folyik az istentisztelet, magyar nyelven. Az Úr áldja meg és szaporítsa testvéreink közösségét az üdvözülõkkel, ugyanakkor õrizze meg az ellenség gonosz támadásaitól.

      A hét folyamán csütörtök és péntek este gyûlt istentiszteletre a közösség és szépszámú hallgatóság. A gyülekezet énekkara szépen szolgált, költemények és bizonyságtevések hangzottak el, végül pedig evangélizáló igehirdetés. Március elsején, péntek este a református gyülekezet egy csoportja elkísérte hozzánk lelkipásztorukkal együtt Ft. Csiha Kálmán erdélyi püspök urat, aki az ApCsel 8:26-30 alapján hirdette Isten igéjét. Érdekes, hogy Erdély két szülöttje Ausztráliába kellett elmenjünk, hogy találkozhassunk!

Kulcsár Sándor, elnök,New York (folytatjuk)

NEW YORK

Fejér Anna-Mária és Tóth Gedeon 2002. február 16-án tartották menyegzõjüket, örök hûséget fogadva egymásnak Isten és a gyülekezet elõtt. Gedeon a margittai gyülekezetbõl jött és ezáltal csatlakozott a New York-i gyülekezethez. Sajnos, szülei nem lehettek itt, de a helybeli rokonok s mi, mint gyülekezet igyekeztünk e kedves alkalmat ünnepélyessé, kellemessé tenni.

Az ifjú pár: Fejér Anna-Mária és Tóth Gedeon

      Kulcsár Sándor lelkipásztor a Gal 6:2 és 1Thes 4:9 alapján szólt elsõsorban az ifjú párhoz; de úgy gondolom mindannyiunk számára idõtálló, hasznos gondolatok hangzottak el a boldog házasság titkáról.

      Krisztus törvényének betöltése: egymás terhének hordozása, és Isten által szeretni egymást.

Az elsõ lépés, még mielõtt házasságra lépnél valakivel, hogy Isten megváltott gyermeke légy. Ne gondolj addig házasságra, míg szíved, életed nincs megmentve!

      Így tud Isten megtanítani, hogy szeressünk, hogy másokat boldoggá tegyünk.

"... amint én szerettelek titeket" - ez az õszinte, tiszta szeretet - s ha Istentõl tanuljuk, erõs és kitartó lesz, s már nem az lesz a fontos, hogy én boldog legyek, hanem, hogy a másikat boldoggá tegyem. A szeretet a legnagyobb hatalom, mert maga Isten a szeretet. S ha Õ van bennünk áldás kíséri életünket egy boldog házasságban. Isten tervének megvalósítását hozza létre úgy, hogy családi életünk egy darabja lesz a menyországnak - ami Isten ajándéka.

      Az igehirdetés elhangzása után köszöntések, énekkari számok, alkalmi költemények, énekszóló, a vasárnapi iskolások szolgálata tette még színesebbé az ünnepi alkalmat. A võlegény szülei részérõl az amerikai nagybácsi, Jakab Márton testvér tolmácsolta az igei üdvözletet az 1Kor 13:4-8, 13 és 1Thes 3:12-13 alapján. Fejér István testvér, a menyasszony édesapja is két igeverset "írt be az ifjú pár szívébe": "Azért hát féljétek az Urat és szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel", valamint "a hûséget és békességet szeressétek."

      Az ünnepi istentisztelet befejezése elõtt lelkipásztorunk imádkozott az ifjú párért s mutatta be õket, mint házastársakat.

      Hálásak vagyunk Istennek értük és örömmel köszöntjük õket a fiatal házasok csoportjában, kívánva, hogy Isten tartsa meg õket mindvégig, akarata szerint, boldog házasságban!    Erdei Gabriella

Misszióút a dimbes dombos vén Szilágyságban!

 

Nagy öröm az számomra, hogy megoszthatom az Evangéliumi Hírnök olvasóival azokat az élményeket amelyeket az evangélizációs út során élhettünk át a közelmúltban.

 

     Mi is történt február 19 és március 1 között velem és útitársammal? Az elmúlt év õszén fogalmazódott meg az evangélizációs hét gondolata egy Perecsenbõl elszármazott testvér szívében. A gondolatot tett követte és elkezdõdött az evangélizáció sorozat elõkészítése. A hét folyamán hétfõtõl szerdáig Lukács János magyarországi lelkipásztor testvér hirdette az igét. Nagy öröm volt az, hogy csütörtök délelõtt együtt adhattunk hálát az addigi estékért és kérhettük Isten áldását a további alkalmakra. 

      Csütörtöktõl vasárnapig nekem adatott az a lehetõség, hogy átadjam azt az üzenetet, amelyet Isten a szívemre helyezett. Már a készülés alatt, majd pedig a szolgálat végzése közben is jó volt azt megtapasztalni, hogy több százan imádkoztak azért, hogy Isten igéje ne hangozzék hiába. Minden alkalommal zsúfolásig megtelt az imaház. A létszámbeli különbség csupán abból adódott, hogy a jelenlevõk közül mennyien ültek a pótszékeken, vagy álltak az elõtérben és az udvaron. A helyiek elmondása szerint esténként 5 - 700 ember hallgatta az igét és a szolgálatokat. Csodálatos volt látni azt, hogy minden este már az alkalom kezdete elõtt harminc perccel szolgált a zenekar, és bizony hamar megteltek a padok és a székek. Minden alkalommal nagy számban voltak jelen falubeliek is a gyülekezet tagjain kívül. Egyetlen kérés fogalmazódott meg a szívemben a szolgálatok elõtt Isten felé: "Uram add, hogy azt mondjam, amit Te üzensz, és úgy tárjam fel az evangélium igazságát ahogyan azt Te akarod." 

Dan László az igét hirdeti a perecsenyi szószéken (további képek az útról)

      Megható volt látni azt, hogy az emberek valósággal itták az igét. Az alkalmak utáni kézfogások, rövidebb hosszabb beszélgetések és közös imádkozások mind azt jelezték vissza, hogy jó átélni azt, amikor az Úr meglátogatja népét. Amikor egy - egy este végén együtt csendesedtünk el az énekeket hallgatva: "Amint vagyok csak úgy jövök ...." vagy "Messze fent egy hegyen áll egy régi kereszt ..." volt alkalom imádságban mindannyiunknak Isten felé fordulni. 

      A hét folyamán többen megtették az elsõ lépést Jézus felé! Ugyancsak nagy örömöt jelentett, hogy többen visszatérhettek az Úrhoz a lelki halál állapotából. Az utolsó alkalom után könnyes szemmel búcsúztunk el a testvérektõl abban a reményben, hogy ha itt ezen a földön talán már mindenkivel nem lehet találkozásunk, de reménységünk az, hogy az Úrral örökké együtt lehetünk majd.

 

      Igyekeztünk jól kihasználni az idõt, így ottlétünk alatt több imaházat is felkerestünk Szilágyballa, Nagyfalu, Kraszna. Több helyen szolgálhattunk is, illetve beszélgethettünk ott élõ szolgatársakkal és testvérekkel. Február 23 - án Nagyváradra látogattunk el, ahol találkozhattunk és beszélgethettünk a gyülekezet lelkipásztoraival Dr Simon József testvérrel és Giorgiov Adrián testvérrel. A testvérek szóltak arról a munkáról amelyet mind fizikai, mind lelki területen végeznek. Jó volt bejárni az elmúlt évben átadott új oktatási központot, amely épület egyre jobban birtokba van véve. 

      Február 24 - én a délelõtti és esti szolgálat közötti idõt kihasználva, a délutánt a Sarmasági gyülekezetben tölthettük el, ahol Isten igéjét is hirdethettem. Jó volt itt is hallani a testvérek bizonyságtételeit, hogy miként élik át Isten gondviselõ szeretetét. 

      Február 25 - én volt utunk egyik legnehezebb napja, ugyanis nagyon sok program várt reánk. A kora reggeli órákban indultunk el Perecsenbõl, és a célunk az volt, hogy több kisebb megálló után eljussunk a Hargita táborba. Elõször a Marosvásárhelyi imaháznál álltunk meg, ahol az imaház megtekintése mellett jó volt hallani arról a munkáról amit az ott élõ testvérek végeznek. 

      A következõ megálló Korond volt, ahol az ott élõ cigány közösséget kerestük fel. Érkezésünket nem jeleztük elõre, mégis néhány percen belül több testvér is összefutott és énekben imában magasztaltuk az Urat. Számomra külön öröm volt látni azt, hogy ott voltak azok a testvérek is akikkel elsõ ottani szolgálatom alatt találkozhattam. Ez élõ bizonyítéka annak, hogy igenis kell szolgálni a cigányság felé is, hiszen azok, akik õszintén megtérnek, meg is maradnak az Úr mellett. 

      A sorban a következõ megálló Székelyudvarhely volt. Az volt az érzésünk amikor megérkeztünk a városba, mintha Magyarországon lennénk. A város pezsgõ élete, az üzletek gazdag kínálata a sok nyugati gyártású gépkocsi mind azt sugallja, itt egy kis Magyarország van. Amikor megtaláltuk az imaházat öröm volt látni, hogy kívülrõl már szinte minden készen van. Néhány perccel késõbb belül is megnézhettük az épületet, amit ifj. Budai Lajos testvér a gyülekezet lelkipásztora mutatott meg. Igazi öröm volt a lelkipásztor házaspárral folytatott beszélgetés, és az azt követõ imádkozás. 

      Délután négy óra volt, mire megérkeztünk a Hargita táborba. Öröm volt találkozni Erdõ Endre testvérrel aki a tábor vezetõje, és kedves munkatársaival. Régi ismerõsként köszönthettük egymást, és idézhettük fel a múlt kedves élményeit, amikor még fával kellett tüzelni, hogy elfogadható meleg legyen a zord téli estéken. Ma már csak múlt, hiszen a táborban gázfûtés van, így egész évben tudnak vendégeket fogadni a testvérek. Rácsodálkozhattunk arra is, hogy az elmúlt években milyen óriási fejlõdésen ment át a tábor. Megtekintettük a Barnabás házat ahol mozgássérült gyermekek és felnõttek pihenhetnek kiváló körülmények között. Az igazi meglepetést azonban az elmúlt évben átadott - oktatási és istentiszteleti célokra egyaránt használható - épület megismerése jelentette. Amerikai mérce szerint is korszerû, minden igényt kielégítõ épületet ismerhettünk meg. 

      Látogatásunk végén a testvérek imádságától kísérve indultunk vissza Perecsenbe. Jóval elmúlt éjfél mire egy könnyû vacsora (füstölt kolbász vöröshagymával) után álomba merültünk.

 

      Az útból hátralévõ részt Magyarországon töltöttük el. 

      Alkalmunk volt megnézni két épülõ imaházat. A befejezéshez közeledõ Balatonszemesi gyülekezet imatermében együtt adhattunk hálát az ottani testvérekkel Istennek mindazért, amit anyagi és lelki területen megtapasztalhattak. Jó volt látni a Váci épülõ imaházat is, ahol ugyan még sok munka vár a testvérekre, de már most is szemet-gyönyörködtetõ az a komplexum, amelyet áldozatos munkával készítenek az ott élõ testvérek. 

      Istentõl jövõ áldásként vehettük azt, hogy a visszaindulást megelõzõ estén evangélizációs alkalmon szolgálhattunk a Debreceni gyülekezetben. Bár hétköznap este volt, mégis nagy létszámban voltak jelen a testvérek és az érdeklõdõk. Megható volt az a szeretet amellyel fogadtak a gyülekezet lelkipásztorai és tagjai. Újra felidézõdtek bennem azok az élmények, amelyeket debreceni szolgálatom idején élhettem át. Jó volt újra meglátni és megérezni a missziós lelkületet, amely mindig is jellemezte e gyülekezetet.

      Nem sok idõnk volt csomagjainkat rendezni, hiszen néhány órával a visszaindulásunk elõtt még fontos találkozás várt reánk. Mészáros Kálmán testvérrel és Oláh Gábor testvérrel folytattunk megbeszélést. Néhány gondolatban hallhattunk magyarországi testvéreink örömeirõl és problémáiról. Oláh testvérrel pedig a Központi Énekkar közelgõ észak-amerikai útjáról beszélgettünk.

      Fizikailag nagyon elfáradva, de lelkileg meggazdagodva indultunk vissza Torontóba.

      Nagyon köszönöm mindazok szeretetét akik imádságaikkal kísértek bennünket. Jó tudni azt, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban!    Dan László

 

Látogatóban Dr. Haraszti Rozália testvérnõnél	Felejthetetlen személyek (7) KOVÁCH József (1884-1936)	125 éve alakult meg az elsõ magyarországi baptista énekkar
VALÓBAN? Novák József rovata	Verset mondok - Versek, gyülekezeti használatra	Az MBE Központi Kórusa tervezett Északamerikai körútjáról

• Kövesd Jézust !

• Lapozgassuk_a_Bibliát

• Vasárnapi_iskola

• Lapzárta_után  

• MABAVIT2-Nagyvárad 

• 101_Nagyváradi_fénykép

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztõnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5