Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2002. MÁRCIUS

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

.. 

Nincsen itt, mert feltámadt - Máté 28:1-10

Jöjj, lelkem, ünnepi zarándoklatra a sírhoz, ahol Üdvözítőd eltemettetett! Jöjj, ha reménytelen vagy, mert meghalt; de jöjj akkor is, ha emlékszel ígéretére, és csírázik benned valami titkos remény! Jöjj, bár tudod, hogy a feltámadásnak nem lehetsz tanúja, mert az éppoly titokzatos, mint a szűztől születés! Láthatod viszont, hogy a sír üres. ...És mert tudod, hogy máskor sem könny, sem jajkiáltás nem perli vissza tőle foglyait, ha most mégis üres, megsejtheted, mi történt:  "lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" (ApCsel 2:24). Igaz, csupán megsejtheted, mert a halál ősi végzés jogán ma is visszavonhatatlanul fogva tartja, akit egyszer megkaparintott. Mégis - bár most még nem látjuk, hogy minden Jézus uralma alatt áll - az üres sír reményre jogosít.

De nem kell e felderengő reménynél megállnod. Hallhatsz vakító fehérségbe öltözött, villámtekintetű lényről. Barát és ellenség egyaránt bizonyságot tesz, hogy találkozott vele. Ne csodáld, hogy ez a találkozás az őröket megbénította; a halandó találkozása az örök világ erőivel hogyne lenne riadalmas! Épp ezért ámulj el azon, hogy mégis vannak, akiknek a hírnök ezt mondja: "ti ne féljetek" ! És jól jegyezd meg, hogy ennek titka a Megfeszített keresésében van; a félelem itt válik jogos bizakodássá, és itt hangzik a látásra hívó szózat és az éltető emlékeztetés: "megmondta" (6. v.)!

Jól figyelj, lelkem, mert az égi követ e hűségesekre neked is szóló üzenetet bízott: "mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül." Ne mondd, hogy ez annyira szép, hogy hinni is nehéz, mert megbízható tanúk során jutott el hozzád az evangélium! Mögöttük a Feltámadott áll, aki maga is megjelent nekik, megismételte a bátorítást, és megerősítette az üzenetet:  "menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak" . Fel tudod-e fogni valaha is, mit jelent, hogy a Szűztől született és Feltámadott nevez testvérének!? Megérted-e az  "ott meglátnak engem" üzenet kettős titkát: itt is megmutatja magát, de majdani örök látásra hív?

És az ünnepi zarándoklat végére belátod-e, hogy újfajta félelemmel és a nagy örömmel örvendezők futásával kell eltávoznod a sírtól! Újfajta félelemmel, hiszen a régit oszlató bátorítással találkoztál követeinek ajkán, sőt igéjének szavában is. Ám közben elért a Feltámadott örök világának érintése is; és ez bátorságos, de szentségével mégis remegtető. Ő maga testvérnek szólít, fensége mégis hódolatra kényszerít (9. v.). E kettő nem áll ellentmondásban, hanem a hit megfoghatatlan gazdagságának csodája fejeződik ki benne.

Aki ezt érzi és megéli, az az örvendezők futásával fut. Tudja, hogy a követi megbízás neki is szól: "menjetek el, adjátok hírül!"  
                              Hetényi Attila
, Áhítat 2002, Budapest

 További virágvasárnapi - nagypénteki - húsvéti írások, versek

A SZERKESZTŐ ROVATA

Áldásos NAGYHETET kívánok kedves olvasóinknak!
Bizonyára tapasztalták már, hogy csak akkor jelentett örömöt, meglepetést, békességet a húsvét, amikor volt idejük csendességet tartani, imádkozva olvasni és hallgatni a szenvedéstörténet igéit, amikor a nagyheti eseményekre is futottak figyelmükből. Erre az összefüggésre az idén is számíthatunk. Kezdjük hát e nagy ünnepet az elején. Virágvasárnaptól húsvétig annyi mindent végiggondolhatnánk, - először, vagy újra.

Ezen a húsvéton egy új rovatot szeretnék útjára indítani. Egy nagyon egyszerűt, ám nagyon fontosat. A címe talán ez lesz: Kövesd Jézust! Szeretném, ha minden számunkban lenne legalább egy rövid cikk, ami az Úr Jézus Krisztus melletti döntésre szólítaná fel az olvasót. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy valami újat vezetünk be ezzel, hiszen az Evangéliumi Hírnök eddig is arra törekedett, hogy az üdvösség jóhírét megfogalmazza és továbbadja. És nem is csak törekedett erre, de tette is ezt, sok-sok írásában. Az új talán csak annyi, hogy a legegyszerűbb formákat, érthető, elfogadható megközelítéseket keresi és ha ilyen cikket talál vagy kap, közli majd a szerkesztő. Fogalmazzátok meg kedves olvasóim szépen, egyszerűen - ha a szíveteket átjárta már - a Megváltó hívó szavát és küldjétek el a szerkesztőnek. Ezúttal a következő énekkel szeretném az Úr Jézushoz hívogatni a bizonytalankodókat, fontolva-haladókat:
ENGEDD JÉZUST A SZÍVEDBE!
 
Nincs helyed Jézus számára?
Nézd, az ajtód előtt áll!
Arra vár, hogy bebocsássad,
Tárd ki szíved néki már!
   Kar: Bűnös, van-e hely szívedben
   Fogadni az üdv Urát?
   Míg a kegyidő jelen van,
   Nyisd meg szíved ajtaját!
 
Földi örömök számára
Szíved mindig nyitva áll;
Ámde hogyha Jézus kéri,
Helyet abban nem talál. Kar:
 
Kedveled a hiúságot,
Választod a mulandót;
 
 
Ámde balgán elbocsátod
Magadtól az Üdvadót. Kar:
 
Ember, gondolj a jövődre!
Elfogy erőd, életed.
Mondd, mit ér a világ néked,
Ha elveszted üdvödet! Kar:
 
Engedd Jézust a szívedbe,
Életed megmentőjét!
Benne van az örök élet;
S ez az élet lesz tiéd.
    Kar: Bűnös, van-e hely szívedben
    fogadni az üdv Urát?
    Míg a kegyidő jelen van,
    Nyisd meg szíved ajtaját!
 
              A Hit Hangjai, 487. ének
Mit olvashatunk ebben a hónapban? Természetesen sok szép nagyheti írást, verset. Néhány gyülekezeti beszámolót, ezúttal a világ másik feléről is, hiszen Kulcsár Sándor elnök testvér - a New York-i gyülekezet lelkipásztora - szövetségünk legújabb taggyülekezetének meghívására február végefelé Ausztráliába látogatott, feleségével együtt. Útjáról bővebb beszámolóra számíthatunk a áprilisi lapban. A torontói gyülekezet lelkipásztora, Dan László testvér pedig az óhazában jár ezekben a napokban, tőle is várjuk a beszámolót. Az alelnök testvérünk egy, a Déli Baptista Szövetség Észak-Amerikai Missziós Osztálya által az etnikus vezetők számára rendezett találkozón vett részt, Atlantában. Ugyanakkor felhasználtam a lehetőséget arra, hogy meglátogassam az Atlanta egyik elővárosában lakó Dr. Haraszti Rózália testvérnőt. Utammal kapcsolatos beszámolómnak csak az első része fért a mostani oldalakra. Ezúttal Haraszti testvérnőnek csak az üdvözletét adom át: szeretettel gondol különösen is azokra, akik az elmúlt hónapokban imádkoztak felgyógyulásáért, amit meg is adott neki az Úr; látogatásomról kicsivel bővebben a jövő hónapban írok. (Szerk)

FONTOS  DÁTUMOK

ÁPRILIS 11-13. Évközi gyűlés, Palm Bay, Floridában
MÁJUS második felében a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkara
szolgál gyülekezeteinkben
JÚNIUS 29 - Július 1. Rámai Tábori Konferencia
JÚLIUS 26-28 - Szövetségi Közgyűlés, Detroit, Michigan

Misszió mezőkről - GYÜLEKEZETI HÍREK

CHICAGO

December 8-án, szombat este került sor gyermekeink karácsonyi szolgálatára az East Chicagói Kossuth Klub hagyományos karácsonyi vacsoráján. Jónéhány éve részt vesznek ez alkalmakon, mindkét csoport nagy örömére. Most Kis Péter és Demeter András testvérek vitték a vasárnapi iskolásokat. A sikeres szolgálat örömétől boldogan tértek haza gyermekeink, ajándékokkal.

December 15-én, a Hunyadi Mátyás cserkészcsapat először jött gyülekezetünkbe, hogy a bethlehemes játékot előadják és kántáljanak. Szülők és nagyszülők is elkísérték őket. Szeretetteljes fogadtatásban volt részük. A szép magyar éneklés után megvendégeltük őket. Magyar népünk ünnepi hagyományának egyik gyakorlati megnyilvánulása volt ez.

A karácsony mindnyájunknak szép, de talán gyermekink számára a legszebb. El is jöttek néhányan szentestén a fiatalokkal együtt kántálni, családokhoz és a református, valamint a katólikus templomba. Jó volt látni a híveket az éjféli szent mise után, amilyen örömmel hallgatták énekeinket és a fúvósnégyest.

Karácsony estéjén gyermekeink szép műsorát ajándékozás követte. Az ünnep második napja estéjén vendégeink voltak: Müller Ernő testvér Reutlingenből (Német o.), Müller János és Bíró László családok Minneapolisból. Ez alaklommal meghívott vendégünk Nt. Tóth Péter - a West Side-i Református Egyház lelkésze - hirdette az igét.

A Szilvesztert mindig a gyülekezetben töltjük, mint egy nagy család. Alkalmi szolgálatok után imaórával zártuk az Óévet, majd Torma János testvér lelkipásztori imája vezetett át az Újévbe. Az éjszakai közös asztalt frissen sült, házikolbász és májashurka tett kívánatossá. Utána jókedvvel folyt a társasjáték Dobos Ildikó irányításával. Még idősebb testéreinket is nevetésben ért ott a három óra. Milyen jó még így is együtt örvendezni, megpihenni.

Az egyetemes imahét programjára január 21-27 között került sor. Meghívott vendégünk, Novák József lelkipásztor volt Alhamrából. Hat alkalommal szólt Isten igéje, mely imára hangolt mindnyájunkat. Jelen voltak a református egyház tagjaiból is néhányan, lelkipásztorukkal, Nt. Balogh Andrással.

  A chicagói szószéken (kattints nagyobb képért)

Ime egy kis ízelítő az igékből:
Mi az az egy doldog, amely megakadályoz, hogy elnyerd az örök életet?Y (Mk 10:17-31)
A súgóra hallgatsz vagy a Világosság uralma alatt élsz, dúslakodva Isten háza bőségében?Y (36. Zsoltár)
Reménytelen várakozásunk önmagában nem hoz változást, csak a Krisztus szava iránti engedelmességünk. (Jn 5:1-9.)
Egy Lélekben, egy szívvel küzdve az evangéliumért jelképezi, hogy üdvösséget nyertünk Istentől. Ez az egység és állhatatosság már magában evangélium. (Fil 1:27-30)
Isten nincs szükén áldásainak. Még a templom küszöbe alól is áldás fakad. Minél messzebb folyik e víz annál bőségesebb, hogy elégséges legyen mindenkinek. Vállalj sorsközösséget azokkal, akik Jézusra szorulnak; Nála életet, gyógyulást, áldást ad Isten. Ne élj tócsa-életet! (Ezékiel 47:1-12)
A krisztusiak közösségében az egység nem egy kimunkálandó cél, hanem ajándék, amire vigyáznunk kell. (Jn 17:20-23)

Február 3-án, vasárnap délután a Szent István Király katolikus templomba gyültünk felekezetközi ima-istentiszteletre, az egyetemes imahét programja szerint. Hat egyház lelkészei és tagjai vettek részt. Közösségünket Torma János lp. képviselte. Énekkarunk kétszer énekelt, közösénekléskor pedig Máté Bálint testvér orgonált.

Januári vendégeink között köszöntöttük Erdős József és Rozália idős házaspárt Feketegyarmatról. Néhány hetes ittlétük alatt testvérünk többször szolgált Isten igéjéből.

Február 16-án, szombat este a házaspárok vasorájára került sor, Valentine Day alkalmából. A szépen felújított alagsorban, ünnepélyesen díszített asztalok köré ült a megjelent tíz házaspár. Hamarosan olyan közösség alakult ki, amelyben a házaspárok bátran megosztották tapasztalataikat egymással. Az éneklés és az egymás kezét fogva, kettesben elmondott imák után finom vacsora mellett folytattuk a beszélgetést. Játékra is sor került (mint mindig, ahol Dobos Ildikó jelen van). A játékvezető kérdéseire adott azonos vagy ellenkező feleletekből megláttuk, hogy mennyire ismerik a házaspárok egymást. Örvendtünk e kitűnő alkalomnak, mert közelebb kerültünk egymáshoz úgy is mint házaspárok és mint közösség. (Fiatalok: köszönjük, hogy vigyáztatok gyermekeinkre!)    Szabó_István

CLEVELAND

"Kezünket kulcsoljuk össze,
boruljunk térdre
Imádsággal kezdjünk új csatát!
Szeretni és bízni kéne
Most összefogni végre,
E nép majd egyszer Isten mellé áll!"
             Magyar Continental Singers

Örömmel számolhatunk be arról, hogy népünk itt Clevelandban végre összefogott, szeretetben és békességben! Évek múltán, mikor már azt hittük, hogy nincs remény, Isten csodálatos és hatalmas erejét tapasztaltuk; és hálatelten mondhatjuk hogy azok az imák, amelyek évekig elhangzottak, nem hulltak a porba. Isten az Ő idejében elhozta a kiutat, és megadta a választ, amiért nagyon hálásak vagyunk!

Sajnos az elmúlt hónapokban nem csak örömökben volt részünk, hanem szomorúságban is. Február elején Halhai Piroska néninek a temetésén vettünk részt. Lehet hogy nem sokan ismerték Piroska nénit, de ő gyülekezetünknek az egyik leghűségesebb tagja volt. Helye üres, de hiszünk abban, hogy ő a mennyben van Megváltójával, akiről mindig kész volt bizonyságot tenni.

Gyülekezetünk élete egyre növekedik, amiért nagyon hálásak vagyunk. A február hónapban bevezettünk egy pár programot, amivel próbáljuk gyülekezetünket életre kelteni. Gyülekezeti szokásunk szerint minden hónapnak az utolsó vasárnap délutánja szabad. Ez idő alatt alkalom van a szeretet vendégségre, beteg látogatásra, és bármi más szolgálatra. Ezen kívül az elmúlt szabad délutánon bevezettük gyülekezetünkbe a "fiatal" házasok programját. Ezt az időt az ige mellett és más szervezett programok mellett töltik el azok, akik még mindig fiatalnak érzik magukat. Január utolsó vasárnapján születés napokat ünnepeltünk. Az ünnepeltek közt volt lelkipásztorunk Dr. Pintér Zoltán is, akinek nagy meglepetést okozott, hogy megemlékeztünk őróla is.

Ifjúsági csoportunk is törekszik a növekedésre, úgy lelki, mint testi téren. Minden vasárnap a délutáni istentisztelet előtt gyülünk össze és ezt az időt énekléssel, ige tanulmányozással, és csoportos beszélgetéssel töltjük el, amit Bántó Attila, ifjúsági vezetőnk vezet. Örülünk annak, hogy az elmúlt időkben egyre növekedett a létszámunk is. Új fiatalokat ismerhettünk meg, akiket elhozhattunk ezekre az alkalmakra és bemutathattuk nekik is Jézus Krisztust, és elmondhattuk nekik, hogy milyen öröm Ővele járni!

Mint az énekkarnak egyik vezetője, hálás vagyok azért is hogy énekkarunk egyre épül és növekszik. A zenei szinten hadd említsem még, hogy egy másik csoport is alakult, a férfikar. Egy pár hónappal ezelőtt a férfikarunk csak négy tagból állt, de most az a szám is majdnem megduplázódott. Csodálatos erővel szólalnak meg és dicsőitik Megváltónkat ezzel is!

Gyermekeinkről sem feledkezhetek meg. A Vasárnapi Iskolásaink száma is növekedett és még növekszik is! Minden vasárnap szolgálnak a gyülekezetben és nagy örömmel hallgatjuk őket is, ahogyan szolgálnak az Úr Jézus Krisztusnak!

Dicsőítsük Urunkat azért a kegyelemért, amelyet mutatott irántunk és azért, hogy olyan sok áldással áldott meg bennünket. Szeretnék buzdítani minden személyt és minden gyülekezetet arra, hogy ne adják fel a reményt, bármilyen körülmények között is vannak, mert Isten idejében megadja és elhozza a választ. Lehet hogy épp türelemre és hűségre vár! Csak az imádsággal küzdhetjük meg ezt a csatát.  Lakatos_Erika

MELBOURNE, AUSZTRALIA

Kulcsár Sándor testvér szombat reggel 10 órakor érkezett Melbournéba. A gyülekezet tagjainak fele kint volt a repülőtéren, igaz testvéri örömök között volt a találkozás. Tegnap (vasárnap) áldásos nap volt számunkra. Kulcsár testvér szolgált délelőtt és délután is. A reggeli istentisztelet üzenete a testvérek megkeresésének fontossága volt. I Mózes 37.12-17 alapján Kulcsár testvér kihangsúlyozta ezt az engedelmesség általi szolgálatot. Felszólította a gyülekezetet, hogy menjünk, akárcsak József, vigyük mennyei Atyánktól az örömhírt azoknak, akik valamilyen oknál fogva nincsenek közöttünk.

A gyülekezet mindvégig figyelmesen hallgatta; értékes üzenet volt ez sokak számára. Felébresztette bennünk a kötelességérzetet a Melbourneban élő magyar testvérek iránt.

Kulcsár testvért zsúufolt programmal vártuk, melyről hamarosan beszámolunk testvéreinknek is.  Nemes_László

Kerekasztal a NAMB-nál
(Ethnic Fellowship Presidents Annual Roundtable, Alpharetta, GA, Feb 6-7, 2002)

Évenként találkozóra hívja a North American Mission Board, SBC (a Déli Baptista Szövetség Belmissziós Osztája) a különböző etnikus szövetségek vezetőit. A legutóbbi ilyen találkozóra február 6-7-én került sor a NAMB új székházában, a Georgia-i Alpharettában. 24 etnik csoport elnöke, vagy megbízott képviselője volt jelen, közöttük e sorok írója is, Kulcsár Sándor elnök testvért képviselve.

Dr. Bob Reccord, a NAMB elnöke Dennis Mitchell-t bízta meg a konferencia megszervezésével. Ő maga nem is tudott részt venni az alkalmon, mert előre nem látható módon a fehér házba kapott meghívást néhány vallási vezetővel együtt.

Áldásos, hasznos konferencia volt. Bár az asztal nem volt kerek és nem volt elég nagy, sokan szóhoz jutottak körülötte.

A konferencia vezetője ebben a 3 szóban foglalta össze a találkozás célját: Communicating, connecting, cooperating, vagyis egymás tájékoztatása, kapcsolatteremtés és együttműködés.

Tájékoztatták az etnik gyülekezetek vezetőit a szövetség fölépítéséről, munkájáról, terveikről. A tájékoztatóval kapcsolatban olyan kérdések is felmerültek, amelyek pl. a legnagyobb baptista szövetségen belüli feszültségekre, vagy a más keresztyén felekezetekkel való kapcsolat kérdésére reflektáltak.

Az etnikus gyülekezetek, szövetségek eddig is lényeges részt vállaltak a déli szövetség munkájából. Talán éppen ezért kérték, hogy mi is mondjuk el, hogyan látjuk az együttműködés fokozásának lehetőségeit.

  A konferencia résztvevői (nagyobb képen is)

A találkozó második napján a résztvevőkből négy munkacsoportot hoztak létre, hogy konkrét tervekről is szó kerülhessen. Én természetesen a "Communication Strategies" csoport munkájába kapcsolódtam be. A modern technológia minden elérhető eszközét szeretnék alkalmazni az evangélium továbbadása, terjesztése érdekében. A különböző etnik szövetségek különböző mértékben használják ezeket a lehetőségeket. Nekem úgy tűnt, hogy a Hmong szövetség (33 gyülekezetből álló közösség) hasznosítja a legjobban az internet adta lehetőségeket. Testvéreink úgy látják, hogy - bár jelentős kiadásokkal jár -, eredményes misszió munkát tudnak végezni ezen az úton, ráadásul világméretekben. Én is elmondtam, hogy lapunk, a 94. évfolyamában járó Evangéliumi Hírnök nem csak papíron, hanem az interneten is elérhető, immár ötödik éve.

Hogy lesz-e folytatása, megvalósulnak-e az ott megfogalmazódott tervek, azt majd ezután látjuk meg. Hiszen egy konferenciát megrendezni az egy dolog, az ott hozott döntéseket végrehajtani az pedig egy másik.

Jó volt először, vagy újra találkozni e nagy szövetség néhány neves vezetőjével és jó volt találkozni egymással is, Krisztus lengyel, kínai, spanyol és még jónéhány nemzetiségű tanítványaival. Az Úr meg tudja adni, hogy az evangélium terjesztése ügyében hozott egyéni és közös erőfeszítéseink nem lesznek hiábavalók. Áldja meg az Úr a sok kis és a néhány nagy baptista szövetség szolgálatát!   Herjeczki Géza

VALÓBAN ?
Novák József rovata

Chestertontól megkérdezte valaki, mit vinne magával a könyvtárából, ha egy lakatlan szigetre kellene távoznia? Dobson, hajóépítésről írt kézikönyvét választotta. Arról már nem szól a történet, hogy képesnek is tartotta-e magát a hajóépítészet titkainak elsajátítására, de a nevezett könyv hitelének szép bizonyítékát adta a válaszával.
      A modern Magyarország vallási életét inkább háborgó tengerhez hasonlíthatnánk. Miután a közösségeink hajócskáiban vergődők kérdéseire igés válaszokat kerestünk és fogadtunk el (Isten Szavának, ugye, még van hitele?), kétségtelenül helye van annak is, hogy elődeink tapasztalatából és példájából tanuljunk. Kiderült, hogy a januári számban - tudtomon kívül - az Aliánsz alapítóinak szavait idéztem. A felsorolt nevek között van azé is, akit eszközül használt a Szentlélek nagyapám megtérésében. Ott látom baptista közösségünk óriását, Dr. Somogyi Imre testvért is. Ezek a férfiak valóban "hajóépítők" voltak.
      E "teljesebb képet" látva elismerem, hogy mivel a ma építkezők "hitvalló őseink meggyőződéséből erőt merítve" nem húzták ki a szövegből azokat a pontokat, amelyekbe én tudatlanságomban belebotlottam, ártatlan hiba történt: alapszabályzat helyett egy történelmi dokumentumot bocsátottak szavazásra. Biztosan elmagyarázták a böjti napon választóknak, hogy tulajdonképpen tiszteletüket fejezik igenlésükkel közösségeink nagyjai előtt.

Mi ebből a tanulság? Lám, nekünk is vannak "dobsonjaink", akiknek az életműve, példája segítségünkre lehet. Szép dolog szavahihetőségünk, szándékaink bizonygatására használni őket? Ez már ízlés dolga. Visszatérve a jó öreg Chestertonhoz; állítólag egy szeget nem tudott egyenesen beverni...

  Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Olvasó! *

Az Evangéliumi Hírnök januári számának harmadik oldalán, Novák József testvér "Valóban?" című rovatában olvashattunk a Magyar Evangéliumi Szövetségről. Rólunk lévén szó, szeretettel és tisztelettel szeretnénk néhány gondolattal hozzájárulni az Alianszról alkotott kép teljesebbé tételéhez.

Az Aliansz elsőrendű feladata, hogy bizonyságot tegyen a Krisztusban hívő, megtért emberek egységéről. "Az Evangéliumi Aliansz a különböző népegyházakban, szabadegyházakban és közösségekben élő hívő emberek közössége, akiknek hit által személyes életközösségük van Urukkal és Megváltójukkal, Jézus Krisztussal." Az Aliansz mozgalom, ami Angliában, 1846-ban, Thomas Chalmers edinburghi professzor kezdeményezésére indult útjára, a Skót Misszió révén honosodott meg Magyarországon. Hazánkban az első Aliansz imahetet - a feljegyzések szerint - 1876-ban tartották. Országszerte ismertté az 1886-tól induló Kálvin téri összejövetelek óta lett. 1936-ban az Aliansz mozgalom Magyar Evangéliumi Szövetség néven Egyesületté szerveződött, "Yvezetőségének tagjai között olyan közismert személyek neve is szerepel, mint dr. Ravasz László református püspök, dr. Kiss Ferenc egyetemi orvosprofesszor, id. Victor János ny. iskolaigazgató, dr. Somogyi Imre baptista lelkész, Csia Lajos református vallástanár, Sréter Ferenc ev. lelkész, Ungár Aladár könyvkereskedő, Hecker Ádám meth. lelkész, Hevesi Ödön az Üdvhadseregtől és még sokan mások." Az Aliansz nem új felekezet, hanem kiábrázolója annak a törekvésnek, ahogy a különböző felekezetbe tartozó evangéliumi hívők igyekeznek megtartani "a Lélek egységét a békességnek kötelében" . ( Ef. 4,3. )
      Az ötvenes évek totalitárius rendszerű állama betiltotta a Magyar Evangéliumi Szövetséget is. Az imaheteket azonban (előbb legálisan, majd illegálisan) sok helyütt megtartották. Magyarország 1983-tól ismét hivatalos tagja az Európai Aliansz Szövetségnek, aminek elnökségi ülése 1987-ben Budapesten volt. 2001-ben történt az 1936-os alapokmányhoz való visszatérés. Az akkor megalkotott Alapszabály, elődeink szellemi öröksége, bátor és nagyívű gondolatai azok, aminek a mai törvényekkel és társadalmi helyzettel összehangolt formáját, ami "A Magyar Evangéliumi Szövetség Egységes Szerkezetbe Foglalt Alapszabálya" megküldtük Novák József testvérünknek is.
      A "központi székház, könyvtárak, szállodák, üdülőhelyek, kutatóintézetek, jótékonysági intézmények létesítése és fenntartása", mind az 1936-os alapokmányban megjelölt célok elérésének eszközei voltak, és lehet, hogy jelen helyzetünkben talán utópiának tűnnek, de bízva Isten hűségében, a jövőre mi is ilyen reménységgel tekintünk, és hitvalló őseink meggyőződéséből is erőt merítve, nem húztuk ki a szövegből ezeket a pontokat. Eleink pl. egy 500 kötetes könyvtárat létesítettek, melynek a Wesselényi u-i baptista gyülekezet épülete adott otthont. Szeretnénk mi is megtenni minden tőlünk telhetőt, ami Isten dicsőségét, az Ő Országának építését, a Benne hívők javát, és az Őt még nem ismerők megtérését szolgálja.
      "Az Aliansz mozgalomnak állandó jellemzője volt az is, hogy minden lehetséges módon (petíciókkal és a sajtó útján, sőt csendes felvonulásokkal is) síkra szállt a vallásszabadság védelmezése és kiterjesztése mellett." Ugyancsak az 1936-os alapszabályban szerepel: "A vallásszabadság védelmezése és kiterjesztése Krisztus szellemében, a világ bármely részén folyó vallási üldözések elleni tiltakozás és azok megakadályozására való törekvés." Atyai örökségünk része tehát e felelősség, hogy ha kell, szót emeljünk az elnyomottak érdekében.
      Az Aliansz jelmondata Jézus egyik imájából származik: "Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem." (János 17,21.)
      Ezért imádkozunk és munkálkodunk!
      A szerkesztőség és az olvasók életére és munkájára Isten gazdag áldását kívánjuk!
      Testvéri szeretettel: A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) Elnöksége
      Bp. 2002. február 15.

* Az Aliansz elnökségétől érkezett levelet Dr. Kovács Géza főtitkár testvértől kaptuk, s teljes egészében közöljük.

125 éve alakult meg az első magyarországi baptista énekkar (2)
(Bányai Jenő: A magyarországi baptista egyházzene története
, Baptista Kiadó, Budapest, 1996. 113 - 116. oldal).

Az énekkarok további szerveződése - A kezdeti hősi korszak

A magyarországi baptizmus kétségtelenül Istentől rendelt küldetéséhez tartozott, hogy amerre csak létrejöttek a gyülekezetek, ott rövid időn belül rendre megalakultak az énekkarok is. Számos esetben előfordult, hogy az énekkar annyi tagból állt, mint amennyi a gyülekezeti tagok száma volt! Ez a zenei ténykedés nem csekély feltűnést keltett a maga idejében egyházi és világi körökben egyaránt. Egyszerűen értetlenül szemlélték, hogy földhöz ragadt, nehéz kétkezi munkát végző ipari munkások, falusi gazdálkodók, vagy éppenséggel zsellérek, netán a városi háztartásokban dolgozó leányok, asszonyok, ún. cselédek, miként vetették meg az alapját a többszólamra éneklő kórusoknak. Amint azt bevezetőnkben említettük, a tárgyalt időben jobbára csak a fővárosban s néhány püspöki székhelyen működtek egyházi énekkarok, vagy néhány megyei székvárosban az ipari munkásokból álló ún. dalárdák. A megváltozott élet mellett talán semmi sem terelte a figyelmet annyira a "hívők"-re (ahogy ismerték a baptistákat), mint a létrehozott énekkarok.

Kőrösi István (1885-1972) egykori vésztői prédikátor szerint az első magyar ajkú baptista énekkart 1886-ban Nagyszalontán alakította meg a két évvel azelőtt Kornya Mihály által alámerített Kajtor Sándor (1862-?), egyszerű napszámos parasztember.

Lássunk néhány följegyzést a kezdetekről! Ezekre az időkre emlékezve írta 1924-ben Orosz István (1874-1936), a korai magyar baptista zenei élet kimagasló vezéralakja:

"Sokakra nézve a megtérés, újjászületés annyit jelent, mint egy nemesebb, bensőségesebb életet élni Istennek, az Ő népével egy fönséges szövetségben. Némely hívőre nézve azonban emellett tevékenységet, alkotást, szenvedést s véget nem érő munkásságnak a kezdetét jelenti. Így volt az én megtérésem esetében is. Már mint egyszerű látogatója a gyülekezetnek, megalakítottam az énekkart Kolozsváron. "Mester, a bősz vihar dühöng" - volt az első ének, amellyel egymást szenvedtettük, az énekkar és én, amelynek emléke kitörölhetetlenül él elmémben.
     Nagyváradon az énektanítás mellett volt még két "tanítványom", kiket hegedülni tanítottam. Papp Károly testvér sokszor jól alkalmazta, amit tőlem tanult. Hanem azt nem is gondoltam volna, hogy az apát tanítom és a lánya játsszon hegedűn, mint volt az Darabont Gyula testvér esetében. Úgy látszik, itt a magvetésről volt szó, ami nem lekicsinylendő dolog. Nagyszalontán is én szerveztem újjá az énekkart. Milyen hűségesen jöttek a 16 évestől egész 60 éves korban lévő énekesek minden este, még amikor térdig érő sár is volt! Itt nemcsak énekkart, de énektanítót is hagytam magam után az ifj. Kőrösi (János) testvér személyében, kinek arcát ma is szemem előtt látom, amint reszketve vezette először az énekkart jelenlétemben.
      Budapesten, amikor már az evangélium prédikálásával is foglalkoztam (1902), akkor is kellett éneket tanítanom"... "Ma már kicsiny dolgok ezek s akkor sem voltak nagyok, csupán magvetés volt, de amelyeknek remek gyümölcseiben ezrek és ezrek gyönyörködnek ma."

A kezdeti időre emlékezik a derecskei énekmester, Porkoláb Sándor is (1871-1947) a nagy triász: Darabont Gyula, Papp Károly és Orosz István lelki testvére és azok hűséges barátja. Érdemes lesz tőle is idéznünk, hisz ezek az idézetek, mint egy-egy kis ablak, betekintést engednek a kezdeti idők hősi korszakába.

"Nehéz, küzdelmes, de örömteli és áldott évek sorozatára pillanthatunk vissza. Ötven évvel ezelőtt, 1893. januárjában, a nagyváradi baptista gyülekezetben néhány ifjú csillogó szemmel újságolta, hogy Budapesten négy hangra énekelnek a hívők. Nők, férfiak vegyesen, külön hangon énekelnek, és szinte angyali hangokhoz hasonló az ének! Azonnal elhatároztuk, hogy mi is megalakítjuk az énekkart. Harmincöt-negyven leány és ifjú volt a gyülekezetben, akik mind hajlandók voltak az énekkarban szolgálatot vállalni.
      Mosoly fakad az ember arcán, ha a kezdet nehézségeire visszaemlékezünk. Felállítottuk az énekkart, mégpedig a következőképpen: kiválasztottuk a férfiakat és nőket, akik jó magasan bírtak énekelni, aztán olyanokat, akik nagyon mélyen bírták a hangot. Teljes torokkal harsogtuk el a 42. (genfi) zsoltár első szólamát; aki bírta fent, aki bírta lent; középhangnak jelöltük ki azokat, akik természetes hangjukon énekeltek. Amikor néhányszor ilyen módon elénekeltük a zsoltárt, boldog mosollyal s mámoros büszkeséggel tekintettünk egymásra. Úgy gondoltuk, hogy ezzel meg is alakítottuk annak rendje és módja szerint az énekkart.
      A jó Isten aztán látta buzgalmunkat, és gondoskodott rólunk. Volt a gyülekezetben egy 70 év körüli favágó testvér, aki ifjú korában deák volt és ő meghallotta szándékunkat. Volt neki egy fuvolája, melyen meglehetősen jól játszott. Közénk jött, lassan megismertetett a kottával s a négy hangra beosztott énekléssel. Ilyen módon sikerült azután felállítani az első négyszólamú énekkart. Első énekünk ez volt:
       "Min szívem örül, / Egy szó, amitől / Lelkem, mint naptól / A ború földerül." (Sion Énekei 30.)

Kezdetbeni lángoló buzgóságunkban minden sikerült és mindent rózsásan láttunk. Örömünk túláradó volt. Vettünk egy C-sípot és egy szál hordóabroncsot; ez volt a készülendő hangszerünk alapfelszerelése. Az abroncsot azután eldaraboltuk és a C-síphoz igazítva elkészítettük az első, majd ahhoz a többi hangot. Számunkra elkészült a megfelelő hangszer, melynek segítségével sok gyönyörű éneket tanultunk meg. Végül is 1893 júniusában Derecskén is megalakult az énekkar. A kis abroncs-cimbalom rövid időn belül sok énekkel töltötte meg szívünket. Vegyeskart - vagy ahogy itt nevezték: női-férfi vegyes dalárdát - még addig sohasem hallottak a község lakói. Esténként kimentünk, és a község több pontján énekelgettünk. A nép azt mondta: angyalok jöttek le énekelni - s mi boldogok voltunk, hogy így szolgálhattuk kegyelmes Urunkat.
      Az énekkar azután szépen fejlődött. Mivel magyar kottás énekeskönyvünk nem volt, hozattunk egy német "Melodie" c. könyvet. A berettyóújfalui Lisztes Mihály testvér fordította magyarra az énekeket. Harminc-negyven éneket gyűjtöttünk össze ilyen módon, s ez volt az első karénekeskönyvünk."

Szabó András (1860-1943) volt tahitótfalui prédikátor följegyzése ugyanúgy értékes bepillantást nyújt az énekkarok alapításának e hősi időszakába, mint a fentebb idézett Porkoláb-féle visszaemlékezés. Szabó András följegyzéseiből következtethetünk a többi énekkar alakulásának, kezdeti problémáinak, kórusanyag ellátásának nehéz körülményeire. Mint írja:
      "Én már megtérésem évében (1889) rajta voltam, hogy egyes énekeknek ne csak a szövegeit, hanem a német könyvekben található dallamait (szólamait) is lemásoljam. Ezt azután vegytintával tiszta papírra leírtam és sokszorosítottam; egyről 60-70 példányt. A sokszorosításra Szabadi F. Gusztáv testvér tanított meg. Azután gyönyörködtünk a lila színű, kottás új énekben. Ám ezt meg is kellett tanulni! De hogyan? Ugyanis nem volt sem harmónium, sem hegedű, sem trombita. Mit lehetett tenni? Megvettem azt a játékszerű acéllemezes kétágú valamit, amit talán "Lyrá"-nak hívtak. (fém-xilofon) Azután az új énekeket azon tanulgattam, ami elég nehezen ment. Az acéllemezek hangjai után sokszor el kellett énekelni, amíg megtanultam a négy szólamot. Azután következett a még nehezebb dolog, mert hát azt meg is kellett tanítani az énekesekkel, akik előtt idegen volt a hangjegyismeret, és csak igen nehezen vették át a hangokat. Elképzelhető, hányszor kellett elénekelni egy-egy szólamot, hogy végre előadhassuk. De azért ment valahogy, primitíven - kezdetlegesen.

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5

 [Aaddzz Counter]