| |||||||||||||
|
EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
Jöjj, lelkem, ünnepi zarándoklatra a sírhoz, ahol Üdvözítőd eltemettetett! Jöjj, ha reménytelen vagy, mert meghalt; de jöjj akkor is, ha emlékszel ígéretére, és csírázik benned valami titkos remény! Jöjj, bár tudod, hogy a feltámadásnak nem lehetsz tanúja, mert az éppoly titokzatos, mint a szűztől születés! Láthatod viszont, hogy a sír üres. ...És mert tudod, hogy máskor sem könny, sem jajkiáltás nem perli vissza tőle foglyait, ha most mégis üres, megsejtheted, mi történt: "lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" (ApCsel 2:24). Igaz, csupán megsejtheted, mert a halál ősi végzés jogán ma is visszavonhatatlanul fogva tartja, akit egyszer megkaparintott. Mégis - bár most még nem látjuk, hogy minden Jézus uralma alatt áll - az üres sír reményre jogosít. De nem kell e felderengő reménynél megállnod. Hallhatsz vakító fehérségbe öltözött, villámtekintetű lényről. Barát és ellenség egyaránt bizonyságot tesz, hogy találkozott vele. Ne csodáld, hogy ez a találkozás az őröket megbénította; a halandó találkozása az örök világ erőivel hogyne lenne riadalmas! Épp ezért ámulj el azon, hogy mégis vannak, akiknek a hírnök ezt mondja: "ti ne féljetek" ! És jól jegyezd meg, hogy ennek titka a Megfeszített keresésében van; a félelem itt válik jogos bizakodássá, és itt hangzik a látásra hívó szózat és az éltető emlékeztetés: "megmondta" (6. v.)! Jól figyelj, lelkem, mert az égi követ e hűségesekre neked is szóló üzenetet bízott: "mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül." Ne mondd, hogy ez annyira szép, hogy hinni is nehéz, mert megbízható tanúk során jutott el hozzád az evangélium! Mögöttük a Feltámadott áll, aki maga is megjelent nekik, megismételte a bátorítást, és megerősítette az üzenetet: "menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak" . Fel tudod-e fogni valaha is, mit jelent, hogy a Szűztől született és Feltámadott nevez testvérének!? Megérted-e az "ott meglátnak engem" üzenet kettős titkát: itt is megmutatja magát, de majdani örök látásra hív? És az ünnepi zarándoklat végére belátod-e, hogy újfajta félelemmel és a nagy örömmel örvendezők futásával kell eltávoznod a sírtól! Újfajta félelemmel, hiszen a régit oszlató bátorítással találkoztál követeinek ajkán, sőt igéjének szavában is. Ám közben elért a Feltámadott örök világának érintése is; és ez bátorságos, de szentségével mégis remegtető. Ő maga testvérnek szólít, fensége mégis hódolatra kényszerít (9. v.). E kettő nem áll ellentmondásban, hanem a hit megfoghatatlan gazdagságának csodája fejeződik ki benne. Aki ezt érzi és
megéli, az az örvendezők futásával fut. Tudja, hogy a követi
megbízás neki is szól: "menjetek el, adjátok
hírül!"
A SZERKESZTŐ ROVATA
ÁPRILIS 11-13. Évközi gyűlés, Palm Bay, Floridában
Misszió mezőkről - GYÜLEKEZETI HÍREK December 8-án, szombat este került sor gyermekeink karácsonyi szolgálatára az East Chicagói Kossuth Klub hagyományos karácsonyi vacsoráján. Jónéhány éve részt vesznek ez alkalmakon, mindkét csoport nagy örömére. Most Kis Péter és Demeter András testvérek vitték a vasárnapi iskolásokat. A sikeres szolgálat örömétől boldogan tértek haza gyermekeink, ajándékokkal. December 15-én, a Hunyadi Mátyás cserkészcsapat először jött gyülekezetünkbe, hogy a bethlehemes játékot előadják és kántáljanak. Szülők és nagyszülők is elkísérték őket. Szeretetteljes fogadtatásban volt részük. A szép magyar éneklés után megvendégeltük őket. Magyar népünk ünnepi hagyományának egyik gyakorlati megnyilvánulása volt ez. A karácsony mindnyájunknak szép, de talán gyermekink számára a legszebb. El is jöttek néhányan szentestén a fiatalokkal együtt kántálni, családokhoz és a református, valamint a katólikus templomba. Jó volt látni a híveket az éjféli szent mise után, amilyen örömmel hallgatták énekeinket és a fúvósnégyest. Karácsony estéjén gyermekeink szép műsorát ajándékozás követte. Az ünnep második napja estéjén vendégeink voltak: Müller Ernő testvér Reutlingenből (Német o.), Müller János és Bíró László családok Minneapolisból. Ez alaklommal meghívott vendégünk Nt. Tóth Péter - a West Side-i Református Egyház lelkésze - hirdette az igét. A Szilvesztert mindig a gyülekezetben töltjük, mint egy nagy család. Alkalmi szolgálatok után imaórával zártuk az Óévet, majd Torma János testvér lelkipásztori imája vezetett át az Újévbe. Az éjszakai közös asztalt frissen sült, házikolbász és májashurka tett kívánatossá. Utána jókedvvel folyt a társasjáték Dobos Ildikó irányításával. Még idősebb testéreinket is nevetésben ért ott a három óra. Milyen jó még így is együtt örvendezni, megpihenni. Az egyetemes imahét programjára január 21-27 között került sor. Meghívott vendégünk, Novák József lelkipásztor volt Alhamrából. Hat alkalommal szólt Isten igéje, mely imára hangolt mindnyájunkat. Jelen voltak a református egyház tagjaiból is néhányan, lelkipásztorukkal, Nt. Balogh Andrással.
Ime egy kis ízelítő az igékből: Február 3-án, vasárnap délután a Szent István Király katolikus templomba gyültünk felekezetközi ima-istentiszteletre, az egyetemes imahét programja szerint. Hat egyház lelkészei és tagjai vettek részt. Közösségünket Torma János lp. képviselte. Énekkarunk kétszer énekelt, közösénekléskor pedig Máté Bálint testvér orgonált. Januári vendégeink között köszöntöttük Erdős József és Rozália idős házaspárt Feketegyarmatról. Néhány hetes ittlétük alatt testvérünk többször szolgált Isten igéjéből. Február 16-án, szombat este a házaspárok vasorájára került sor, Valentine Day alkalmából. A szépen felújított alagsorban, ünnepélyesen díszített asztalok köré ült a megjelent tíz házaspár. Hamarosan olyan közösség alakult ki, amelyben a házaspárok bátran megosztották tapasztalataikat egymással. Az éneklés és az egymás kezét fogva, kettesben elmondott imák után finom vacsora mellett folytattuk a beszélgetést. Játékra is sor került (mint mindig, ahol Dobos Ildikó jelen van). A játékvezető kérdéseire adott azonos vagy ellenkező feleletekből megláttuk, hogy mennyire ismerik a házaspárok egymást. Örvendtünk e kitűnő alkalomnak, mert közelebb kerültünk egymáshoz úgy is mint házaspárok és mint közösség. (Fiatalok: köszönjük, hogy vigyáztatok gyermekeinkre!) Szabó_István
CLEVELAND
Örömmel számolhatunk be arról, hogy népünk itt Clevelandban végre összefogott, szeretetben és békességben! Évek múltán, mikor már azt hittük, hogy nincs remény, Isten csodálatos és hatalmas erejét tapasztaltuk; és hálatelten mondhatjuk hogy azok az imák, amelyek évekig elhangzottak, nem hulltak a porba. Isten az Ő idejében elhozta a kiutat, és megadta a választ, amiért nagyon hálásak vagyunk! Sajnos az elmúlt hónapokban nem csak örömökben volt részünk, hanem szomorúságban is. Február elején Halhai Piroska néninek a temetésén vettünk részt. Lehet hogy nem sokan ismerték Piroska nénit, de ő gyülekezetünknek az egyik leghűségesebb tagja volt. Helye üres, de hiszünk abban, hogy ő a mennyben van Megváltójával, akiről mindig kész volt bizonyságot tenni. Gyülekezetünk élete egyre növekedik, amiért nagyon hálásak vagyunk. A február hónapban bevezettünk egy pár programot, amivel próbáljuk gyülekezetünket életre kelteni. Gyülekezeti szokásunk szerint minden hónapnak az utolsó vasárnap délutánja szabad. Ez idő alatt alkalom van a szeretet vendégségre, beteg látogatásra, és bármi más szolgálatra. Ezen kívül az elmúlt szabad délutánon bevezettük gyülekezetünkbe a "fiatal" házasok programját. Ezt az időt az ige mellett és más szervezett programok mellett töltik el azok, akik még mindig fiatalnak érzik magukat. Január utolsó vasárnapján születés napokat ünnepeltünk. Az ünnepeltek közt volt lelkipásztorunk Dr. Pintér Zoltán is, akinek nagy meglepetést okozott, hogy megemlékeztünk őróla is. Ifjúsági csoportunk is törekszik a növekedésre, úgy lelki, mint testi téren. Minden vasárnap a délutáni istentisztelet előtt gyülünk össze és ezt az időt énekléssel, ige tanulmányozással, és csoportos beszélgetéssel töltjük el, amit Bántó Attila, ifjúsági vezetőnk vezet. Örülünk annak, hogy az elmúlt időkben egyre növekedett a létszámunk is. Új fiatalokat ismerhettünk meg, akiket elhozhattunk ezekre az alkalmakra és bemutathattuk nekik is Jézus Krisztust, és elmondhattuk nekik, hogy milyen öröm Ővele járni! Mint az énekkarnak egyik vezetője, hálás vagyok azért is hogy énekkarunk egyre épül és növekszik. A zenei szinten hadd említsem még, hogy egy másik csoport is alakult, a férfikar. Egy pár hónappal ezelőtt a férfikarunk csak négy tagból állt, de most az a szám is majdnem megduplázódott. Csodálatos erővel szólalnak meg és dicsőitik Megváltónkat ezzel is! Gyermekeinkről sem feledkezhetek meg. A Vasárnapi Iskolásaink száma is növekedett és még növekszik is! Minden vasárnap szolgálnak a gyülekezetben és nagy örömmel hallgatjuk őket is, ahogyan szolgálnak az Úr Jézus Krisztusnak! Dicsőítsük Urunkat azért a kegyelemért, amelyet mutatott irántunk és azért, hogy olyan sok áldással áldott meg bennünket. Szeretnék buzdítani minden személyt és minden gyülekezetet arra, hogy ne adják fel a reményt, bármilyen körülmények között is vannak, mert Isten idejében megadja és elhozza a választ. Lehet hogy épp türelemre és hűségre vár! Csak az imádsággal küzdhetjük meg ezt a csatát. Lakatos_Erika
MELBOURNE, AUSZTRALIA Kulcsár Sándor testvér szombat reggel 10 órakor érkezett Melbournéba. A gyülekezet tagjainak fele kint volt a repülőtéren, igaz testvéri örömök között volt a találkozás. Tegnap (vasárnap) áldásos nap volt számunkra. Kulcsár testvér szolgált délelőtt és délután is. A reggeli istentisztelet üzenete a testvérek megkeresésének fontossága volt. I Mózes 37.12-17 alapján Kulcsár testvér kihangsúlyozta ezt az engedelmesség általi szolgálatot. Felszólította a gyülekezetet, hogy menjünk, akárcsak József, vigyük mennyei Atyánktól az örömhírt azoknak, akik valamilyen oknál fogva nincsenek közöttünk. A gyülekezet mindvégig figyelmesen hallgatta; értékes üzenet volt ez sokak számára. Felébresztette bennünk a kötelességérzetet a Melbourneban élő magyar testvérek iránt. Kulcsár testvért zsúufolt programmal vártuk, melyről hamarosan beszámolunk testvéreinknek is. Nemes_László
Évenként találkozóra hívja a North American Mission Board, SBC (a Déli Baptista Szövetség Belmissziós Osztája) a különböző etnikus szövetségek vezetőit. A legutóbbi ilyen találkozóra február 6-7-én került sor a NAMB új székházában, a Georgia-i Alpharettában. 24 etnik csoport elnöke, vagy megbízott képviselője volt jelen, közöttük e sorok írója is, Kulcsár Sándor elnök testvért képviselve. Dr. Bob Reccord, a NAMB elnöke Dennis Mitchell-t bízta meg a konferencia megszervezésével. Ő maga nem is tudott részt venni az alkalmon, mert előre nem látható módon a fehér házba kapott meghívást néhány vallási vezetővel együtt. Áldásos, hasznos konferencia volt. Bár az asztal nem volt kerek és nem volt elég nagy, sokan szóhoz jutottak körülötte. A konferencia vezetője ebben a 3 szóban foglalta össze a találkozás célját: Communicating, connecting, cooperating, vagyis egymás tájékoztatása, kapcsolatteremtés és együttműködés. Tájékoztatták az etnik gyülekezetek vezetőit a szövetség fölépítéséről, munkájáról, terveikről. A tájékoztatóval kapcsolatban olyan kérdések is felmerültek, amelyek pl. a legnagyobb baptista szövetségen belüli feszültségekre, vagy a más keresztyén felekezetekkel való kapcsolat kérdésére reflektáltak. Az etnikus gyülekezetek, szövetségek eddig is lényeges részt vállaltak a déli szövetség munkájából. Talán éppen ezért kérték, hogy mi is mondjuk el, hogyan látjuk az együttműködés fokozásának lehetőségeit.
A találkozó második napján a résztvevőkből négy munkacsoportot hoztak létre, hogy konkrét tervekről is szó kerülhessen. Én természetesen a "Communication Strategies" csoport munkájába kapcsolódtam be. A modern technológia minden elérhető eszközét szeretnék alkalmazni az evangélium továbbadása, terjesztése érdekében. A különböző etnik szövetségek különböző mértékben használják ezeket a lehetőségeket. Nekem úgy tűnt, hogy a Hmong szövetség (33 gyülekezetből álló közösség) hasznosítja a legjobban az internet adta lehetőségeket. Testvéreink úgy látják, hogy - bár jelentős kiadásokkal jár -, eredményes misszió munkát tudnak végezni ezen az úton, ráadásul világméretekben. Én is elmondtam, hogy lapunk, a 94. évfolyamában járó Evangéliumi Hírnök nem csak papíron, hanem az interneten is elérhető, immár ötödik éve. Hogy lesz-e folytatása, megvalósulnak-e az ott megfogalmazódott tervek, azt majd ezután látjuk meg. Hiszen egy konferenciát megrendezni az egy dolog, az ott hozott döntéseket végrehajtani az pedig egy másik. Jó volt először, vagy újra találkozni e nagy szövetség néhány neves vezetőjével és jó volt találkozni egymással is, Krisztus lengyel, kínai, spanyol és még jónéhány nemzetiségű tanítványaival. Az Úr meg tudja adni, hogy az evangélium terjesztése ügyében hozott egyéni és közös erőfeszítéseink nem lesznek hiábavalók. Áldja meg az Úr a sok kis és a néhány nagy baptista szövetség szolgálatát! Herjeczki Géza
Chestertontól
megkérdezte valaki, mit vinne magával a könyvtárából, ha egy
lakatlan szigetre kellene távoznia? Dobson, hajóépítésről írt
kézikönyvét választotta. Arról már nem szól a történet, hogy
képesnek is tartotta-e magát a hajóépítészet titkainak
elsajátítására, de a nevezett könyv hitelének szép
bizonyítékát adta a válaszával. Mi ebből a tanulság? Lám, nekünk is vannak "dobsonjaink", akiknek az életműve, példája segítségünkre lehet. Szép dolog szavahihetőségünk, szándékaink bizonygatására használni őket? Ez már ízlés dolga. Visszatérve a jó öreg Chestertonhoz; állítólag egy szeget nem tudott egyenesen beverni...
Az Evangéliumi Hírnök januári számának harmadik oldalán, Novák József testvér "Valóban?" című rovatában olvashattunk a Magyar Evangéliumi Szövetségről. Rólunk lévén szó, szeretettel és tisztelettel szeretnénk néhány gondolattal hozzájárulni az Alianszról alkotott kép teljesebbé tételéhez. Az Aliansz elsőrendű
feladata, hogy bizonyságot tegyen a Krisztusban hívő, megtért
emberek egységéről. "Az Evangéliumi Aliansz a különböző
népegyházakban, szabadegyházakban és közösségekben élő hívő
emberek közössége, akiknek hit által személyes életközösségük
van Urukkal és Megváltójukkal, Jézus Krisztussal." Az Aliansz
mozgalom, ami Angliában, 1846-ban, Thomas Chalmers edinburghi
professzor kezdeményezésére indult útjára, a Skót Misszió révén
honosodott meg Magyarországon. Hazánkban az első Aliansz imahetet - a
feljegyzések szerint - 1876-ban tartották. Országszerte ismertté az
1886-tól induló Kálvin téri összejövetelek óta lett. 1936-ban az
Aliansz mozgalom Magyar Evangéliumi Szövetség néven Egyesületté
szerveződött, "Yvezetőségének tagjai között olyan közismert
személyek neve is szerepel, mint dr. Ravasz László református
püspök, dr. Kiss Ferenc egyetemi orvosprofesszor, id. Victor János
ny. iskolaigazgató, dr. Somogyi Imre baptista lelkész, Csia Lajos
református vallástanár, Sréter Ferenc ev. lelkész, Ungár Aladár
könyvkereskedő, Hecker Ádám meth. lelkész, Hevesi Ödön az
Üdvhadseregtől és még sokan mások." Az Aliansz nem új
felekezet, hanem kiábrázolója annak a törekvésnek, ahogy a
különböző felekezetbe tartozó evangéliumi hívők igyekeznek
megtartani "a Lélek egységét a békességnek kötelében" .
( Ef. 4,3. ) * Az Aliansz elnökségétől érkezett levelet Dr. Kovács Géza főtitkár testvértől kaptuk, s teljes egészében közöljük.
125
éve alakult meg az első magyarországi baptista énekkar (2) Az énekkarok további szerveződése - A kezdeti hősi korszak A magyarországi baptizmus kétségtelenül Istentől rendelt küldetéséhez tartozott, hogy amerre csak létrejöttek a gyülekezetek, ott rövid időn belül rendre megalakultak az énekkarok is. Számos esetben előfordult, hogy az énekkar annyi tagból állt, mint amennyi a gyülekezeti tagok száma volt! Ez a zenei ténykedés nem csekély feltűnést keltett a maga idejében egyházi és világi körökben egyaránt. Egyszerűen értetlenül szemlélték, hogy földhöz ragadt, nehéz kétkezi munkát végző ipari munkások, falusi gazdálkodók, vagy éppenséggel zsellérek, netán a városi háztartásokban dolgozó leányok, asszonyok, ún. cselédek, miként vetették meg az alapját a többszólamra éneklő kórusoknak. Amint azt bevezetőnkben említettük, a tárgyalt időben jobbára csak a fővárosban s néhány püspöki székhelyen működtek egyházi énekkarok, vagy néhány megyei székvárosban az ipari munkásokból álló ún. dalárdák. A megváltozott élet mellett talán semmi sem terelte a figyelmet annyira a "hívők"-re (ahogy ismerték a baptistákat), mint a létrehozott énekkarok. Kőrösi István (1885-1972) egykori vésztői prédikátor szerint az első magyar ajkú baptista énekkart 1886-ban Nagyszalontán alakította meg a két évvel azelőtt Kornya Mihály által alámerített Kajtor Sándor (1862-?), egyszerű napszámos parasztember. Lássunk néhány följegyzést a kezdetekről! Ezekre az időkre emlékezve írta 1924-ben Orosz István (1874-1936), a korai magyar baptista zenei élet kimagasló vezéralakja: "Sokakra nézve a
megtérés, újjászületés annyit jelent, mint egy nemesebb,
bensőségesebb életet élni Istennek, az Ő népével egy fönséges
szövetségben. Némely hívőre nézve azonban emellett
tevékenységet, alkotást, szenvedést s véget nem érő
munkásságnak a kezdetét jelenti. Így volt az én megtérésem
esetében is. Már mint egyszerű látogatója a gyülekezetnek,
megalakítottam az énekkart Kolozsváron. "Mester, a bősz vihar
dühöng" - volt az első ének, amellyel egymást szenvedtettük,
az énekkar és én, amelynek emléke kitörölhetetlenül él
elmémben. A kezdeti időre emlékezik a derecskei énekmester, Porkoláb Sándor is (1871-1947) a nagy triász: Darabont Gyula, Papp Károly és Orosz István lelki testvére és azok hűséges barátja. Érdemes lesz tőle is idéznünk, hisz ezek az idézetek, mint egy-egy kis ablak, betekintést engednek a kezdeti idők hősi korszakába. "Nehéz,
küzdelmes, de örömteli és áldott évek sorozatára pillanthatunk
vissza. Ötven évvel ezelőtt, 1893. januárjában, a nagyváradi
baptista gyülekezetben néhány ifjú csillogó szemmel újságolta,
hogy Budapesten négy hangra énekelnek a hívők. Nők, férfiak
vegyesen, külön hangon énekelnek, és szinte angyali hangokhoz
hasonló az ének! Azonnal elhatároztuk, hogy mi is megalakítjuk az
énekkart. Harmincöt-negyven leány és ifjú volt a gyülekezetben,
akik mind hajlandók voltak az énekkarban szolgálatot vállalni. Kezdetbeni lángoló
buzgóságunkban minden sikerült és mindent rózsásan láttunk.
Örömünk túláradó volt. Vettünk egy C-sípot és egy szál
hordóabroncsot; ez volt a készülendő hangszerünk alapfelszerelése.
Az abroncsot azután eldaraboltuk és a C-síphoz igazítva
elkészítettük az első, majd ahhoz a többi hangot. Számunkra
elkészült a megfelelő hangszer, melynek segítségével sok
gyönyörű éneket tanultunk meg. Végül is 1893 júniusában
Derecskén is megalakult az énekkar. A kis abroncs-cimbalom rövid
időn belül sok énekkel töltötte meg szívünket. Vegyeskart - vagy
ahogy itt nevezték: női-férfi vegyes dalárdát - még addig sohasem
hallottak a község lakói. Esténként kimentünk, és a község
több pontján énekelgettünk. A nép azt mondta: angyalok jöttek le
énekelni - s mi boldogok voltunk, hogy így szolgálhattuk kegyelmes
Urunkat. Szabó András
(1860-1943) volt tahitótfalui prédikátor följegyzése ugyanúgy
értékes bepillantást nyújt az énekkarok alapításának e hősi
időszakába, mint a fentebb idézett Porkoláb-féle visszaemlékezés.
Szabó András följegyzéseiből következtethetünk a többi énekkar
alakulásának, kezdeti problémáinak, kórusanyag ellátásának
nehéz körülményeire. Mint írja:
Véleményét,
javaslatait szívesen fogadjuk. Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002.
|
Kerekasztal
a 
