Baptist TOP1000

VALÓBAN?

Lapozgassuk a Bibliát

Vasárnapi iskola

Verset mondok -
Versek, gyülekezeti használatra

 

IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ TORONTÓBAN
2002. október 11-14.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2002. OKTÓBER

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA ..

Gyülekezeti hírek:

ALHAMBRA

CHICAGÓ

SZOKOLYA

IFITÁBOR (RÁMA)

KRISZTUST, AKI MEGFESZÍTTETETT!

(75 évvel ezelőtt, 1927. október 9-én ezekkel a szavakkal hirdette Isten igéjét Dr. Somogyi Imre lelkipásztor, a Budapest B Nap utcai Baptista Gyülekezetben. Negyedszázados szolgálatát a fővárosi gyülekezet és a magyar baptisták családjának élén a beiktatási ünnepségen elmondottak szerint látta el. A Reformáció napjára készülve hálával emlékezünk baptista hitelődeinkre (Somogyi testvér 1894. október 18-án született). Példájukat követve végezzük szolgálatunkat! (NJ)


Dr. Somogyi Imre igét hirdet a Budapest - Nap utcai szószéken - 1927-ben.

A Mindenható Isten dicsőségére felolvasom Pál apostol I. Korinthusi levelének 2. részéből a 2. verset, amely így hangzik: "Mert nem végeztem volt magamban egyebet tudni tiköztetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig, aki megfeszíttetett."

Kedves Testvéreim és Barátaim az Úr Jézusban! Az Úrnak 1927-ik esztendejét írjuk. Az égbolton őszi felhők boronganak és ragyogó, de egyre erőtlenedő őszi napfény simogatja a hűvös anyaföldet. Az életnek hajója kitett itt Budapesten, a Nap utcai baptista gyülekezet kikötőjében. Annak a gyülekezetnek kikötőjében, amely gyülekezet neve fogalommá vált a magyarországi baptista misszió történetében. Jöttem: tavaszból-télből, napsugárból-viharból, örömből-bánatból, közelről-távolról és mint bolygó hajós, lelkemben túláradó örömmel köszöntlek titeket egyszerű szavakkal, de szívemnek minden melegével; az Úr áldjon meg benneteket!

Amikor e meghívó levelet kézhez vettem, messze idegenben, a pennsylvaniai hegyek között jártam, az acélkohók és szénbányák regényes világában, hogy idegenbe szakadt magyar véreinkhez elvigyem a mi zengzetes magyar anyanyelvünkön Istennek evangéliumát. Amikor a levelet kibontottam, úgy éreztem, hogy magyar akác- és orgonaillat árad felém; úgy éreztem, hogy ennek a gyülekezetnek az üzenete a magyar rögnek is üzenete számomra. Úgy éreztem, hogy ebben a levélben Isten és a magyar haza üzent bujdosó fiának! Amikor a térdeimen elmondott sok ima után igennel feleltem, már akkor lelkemben megköszöntem a ti testvéri bizalmatokat.

Kedves gyülekezet! Én ebből az alkalomból programot nem adok, mert ezt már megadta az Úr Jézus Krisztus. De miután már átléptem a küszöböt és reátok köszöntöttem, mondanom kell valamit. Kedves Testvéreim! Jöttem hívástokra Istennek és néktek szolgálni. Jöttem szolgálni olyan értelemben, amilyen eszményi magaslatra emelte a Mester Jézus a szolgálat jelentőségét akkor, mikor a szeretet szimbóluma gyanánt megmosta a tanítványok lábait. Jöttem szolgálni úgy, amiként Pál apostol életfilozófiáján és saját élettapasztalataimon keresztül leszűrődött és kikristályosodott bennem az a keresztyéni irányelv, hogy örüljek az örülőkkel és sírjak a sírókkal. Jöttem szolgálni nemes indulattól áthatva és szent vágytól áttüzesedve, hogy vajha lehetnék egy útonjáró szegény, de mégis gazdag, irgalmas szamaritánus, hogy szülőhazám szívében, gyönyörű fővárosunkban is a sebeknek bekötözése és a könnyeknek letörlése tenné teljessé boldogságomat.

Jöttem hívásotokra prédikálni. Mit? Így felelek: Nem vallásfelekezetet, nem egyedül üdvözítő egyházat, hanem jöttem prédikálni az evangéliumot, amelynek summa summáruma ebben az egy bibliai versben sűrűsödik össze, hogy: Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette, hogy mindenki, aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.

Jöttem prédikálni. Kit? Nem embert. Istenembert! Nem hipotézisek szerzőjét, nem is csak egy vallásalapítót, hanem magát az életet és igazságot, más szóval Jézus Krisztust, aki megfeszíttetett! Akárhonnét induljak ki az elmélkedésnek hímes mezején, mindig oda fogok visszatérni a Golgotához, az egyedüli reménység egyedüli forrásához.

Jöttem prédikálni. Miről? Nem pártoskodásról, nem bosszúnak lihegéséről, nem gyűlölet szításáról, nem is földi kincsről, de jöttem prédikálni a szent egységről, a szeretetről, a békességről és az örökéletről, amelyről a Mester, Jézus Krisztus is prédikált.

Jöttek prédikálni. Miért? Egyrészt mert hívtatok, másrészt pedig azért, mert érzem a szolgálatban az isteni elhívást és az isteni küldetést. Mert Pál apostollal együtt mondhatom, hogy a Jézus Krisztusnak szerelme szorongat engem és jaj nékem, ha az evangéliumot nem prédikálom! Jöttem, mert kötelez az utolsó nagy parancs, hogy: Menjetek széjjel az egész világon és hirdessétek az evangéliumot minden népeknek és nemzeteknek, s aki hisz és megkeresztelkedik, idvezül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Jöttem prédikálni. Kinek? Egy szóval megfelelek: Mindenkinek! Korlátlan szabadság adatott az emberek fiainak hallgatni, vagy nem hallgatni az Istennek üzenetére. Az isteni utasítás is olyan: Vagy hallják, vagy nem hallják, te csak mond azt, amiket én mondok néked. A keresztyénség corpus jurisa e tekintetben csak egy törvényt ismer, a személyes felelősségnek törvényét. Kiki önmagáért felel az Isten trónusa előtt.

Jöttem prédikálni. Meddig? Mindaddig, amíg meg nem vonja tőlem Isten az ő ingyen való kegyelmét. Mindaddig, amíg Isten ujja ki nem üti kezemből a lantot és a pengető gyűrűt. Mindaddig, amíg bizalmatokat bírni fogom. Amíg erőt érzek lelkemben és tagjaimban és talán mindaddig, amíg szívem egy utolsót dobban...

Kedves testvéreim és barátaim! Itt most egy ősz lelkipásztor adta át a szószéket a gyülekezet kulcsaival együtt egy ifjabb harcosnak... Itt, e falak között, ahol oly sokszor emeltettek fel a lelkek a sáros mélységből a csillagok felé, itt e falak között, ahol oly sok vándor talált pihenőre, ahol oly sok szív találta meg üdvét... Mi, az evangélium gyarló szolgái, a munkában kifáradhatunk, sőt a munkából kidőlhetünk, de az Isten hajlékának kiürülnie nem szabad, ha csak egy mustármagnyi hit van is a szívekben. Mondjátok, vajon elapadhatna az érdeklődés? Diadalmaskodhatna a fásultság és közömbösség? Milyen fájdalmas melódiákat konganának az üres falak! Ki tudná azt hallgatni megindulás és könny nélkül, kinek a lelkét ne fojtogatná az önvád?...
Az ószövetségi iratokban olvassuk, hogy amikor az első szent sátort megépítették, bele egy olyan oltárt is készítettek, amelyen állandóan égett, lobogott a tűz; az e célra kirendelt egyének állandóan élesztgették, táplálták azt a tüzet. S annak a tűznek izzó parázsszemei nappal épp úgy, mint a legsötétebb éjszakában is állandóan világítottak. Van az Újtestamentomban is ilyen tűz, a szeretet tüze, amely Betlehemben gyulladt ki, onnét terjedt szét az egész földre és ennek a tűznek kialudnia nem szabad!

Ti hívtatok engem és most én hívlak titeket és azt mondom, vegyetek fáklyát a kezetekbe és gyújtsatok fényt a sátán és bűn hatalma ellen! Ébresztgessük a haldokló szíveket, hogy a nemtörődömségnek szürke hamuján és a kételkedés fekete zsarátnokán keresztül is csapjon magasra a lelkesedés lángja! Amikor Izráel népe az egyiptomi fogságból Kanaán földje felé menetelt, sok kemény csatát vívott meg. A legnehezebb ütközetek azonban a stratégiailag is jobban felépített, úgynevezett "fellegvárak" körül folytak le. Én tudom, hogy sok fellegvárral találkozik az Úrnak előnyomulásban levő népe ma is. Nem szabad azonban visszariadni az akadályoktól, nekünk hinni és tudni kell, hogy mindent cselekedhetünk a Krisztussal!
Sokak által hangoztatott megállapítás az, hogy a keresztyénség küzdelme a döntő órákhoz közeledik. Tényleg olyan időket élünk, amikor az utcasarkokról, a terekről és háztetőkről kellene hirdetni az evangéliumot. Nem hallgathatom el azt, hogy esténkint, amikor pihenőre hajtom le fejem, vízióim, látásaim vannak. Látom, miként üli orgiáit a bűn s látom, amint a nagyvárosra, lelkeknek százezreire, a boldogtalan szívek romjaira aláhull a titkolt s rejtett tragédiáknak sötét gyászdrapériája. Nekünk egyre magasabbra kell emelnünk a fáklyát, sőt rakétákat kell fellövellnünk, kiáltó színekkel és lelket rázó dübörgéssel, hogy térjenek meg az emberek, mert elközelített a mennyeknek országa. Egyre hangosabban kell ismételnünk Krisztus szavait: Térjetek meg, mert ha meg nem tértek, mindnyájan elpusztultok.

Testvéreim, most én hívogatlak benneteket, hogy tápláljuk a szent tüzet a hitnek sziklaoltárán. Évek jöhetnek - mehetnek, prédikátorok változhatnak, de ennek a tűznek, a szeretet tüzének kialudnia nem szabad! Jöjjön velünk mindenki! Álljon velünk csatasorba mindenki, aki bátor a Jézus Krisztus nevét megvallani. Én, ami csekély személyemet illeti, testvéri és baráti kezet nyújtok mindenkinek; ha ez a kéz nem lesz elfogadva, nem rajtam múlik. Jertek dolgozni, küzdeni, harcolni Isten országáért. A jutalmat ne keressük itt lent, még csak elismerést se. Mi fölfelé megyünk és fölfelé való ívelésünkben az önzések bilincseitől megszabadulva, jelszavunk ez legyen: Egymással egymásért, Krisztussal Krisztusért!

Még egy bibliai képet szeretnék szemeitek elé vetíteni. Emlékeztetlek benneteket arra az időre, amikor régen, nagyon régen egy hegyen imádkozott az Úrnak szolgája, Mózes. Lent a völgyben az ifjú vezér, Józsué küzdött seregeinek élén az amálekitákkal szemben. Fent a hegyen, az imádkozó ősz szolgának kezei a magasba lendültek s mialatt így imádkozott, a seregek diadalmasan vonultak előre. De közben a kezek elfáradtak, aláhanyatlottak és lent a völgyben az ellenség Józsuét és seregeit kezdte jobban és jobban visszaszorítani. Mintha már a győzelem babérágait magával ragadta volna az eltávozott hadiszerencse... De akkor Mózes mellé állott Áron és Húr, és egyik jobboldalon, másik a baloldalon segítették kezeit feltartani a magasba, hogy ismét frissen röppenjenek fel ajkairól az imák. Lent pedig Józsué és népe győzedelmeskedett. Győzött az imának ereje és győzött az imát meghallgató Isten, a seregek Ura!

Mi is tudunk imádkozni, ugye tudunk? A Mester, Jézus Krisztus tanított bennünket erre. Hozzátok magatokkal az imádságnak fegyverét s boruljon össze, forrjon össze mindnyájunk szíve, lelke, s szárnyaljon fel a magasba az imádságnak szárnyán! És mondjuk soha ki nem alvó tűzzel, el nem lankadó lelkesedéssel: Mi atyánk, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy itt a földön is!

Dr. Somogyi Imre

A SZERKESZTŐ ROVATA 

Mit olvashatunk ebben a számban?

A REFORMÁCIÓ gondolatkörét elsősorban a vezércikkünk tartalma hozza elénk. Novák testvér talált rá erre a nagyszerű igehirdetésre, amit 75 évvel ezelőtt mondott el a magyar baptista misszió egyik nagyszerű vezetője.
     Az OTTHON eladásával kapcsolatos hír vegyes érzelmeket kelthet bennünk, mint Kish testvér említi is írásában. Nem könnyű megválni valamitől, ami hozzá tartozott életünkhöz. Szövetségi szinten ezt elmondhatjuk az Otthonról is. Mivel hisszük, hogy az Úr vezetésére figyelve hozta meg közösségünk ezt a döntést, s az Ő segítségét érzékeltük a hosszú (több mint két éves) eladási folyamat során, várhatjuk, hogy jót hoz ki számunkra belőle Urunk. Övé a misszió ura, rendelkezzék hát velünk, használjon föl újabb területeken is bennünket, s mindazt, amink van. A felelősség most talán még nagyobb és többek vállát is terheli. Amikor hálát adunk az Úrnak azokért a testvérekért, akik az Otthont vezették és megköszönjük a sok áldozatkész munkát azoknak, akik közülük még most is közöttünk vannak, érezzük, hogy tőlünk is felelősségteljes döntéseket és hűséges szolgálatot vár Istenünk. Figyelni akarunk vezetésére, jobban, mint valaha.
      Szeretettel köszöntjük a MBVSZ új elnökét, dr. Simon József testvért. Az Evangéliumi Hírnök ezután is készen lesz arra, hogy a Világszövetség érdekeit is képviselje; hangot adjon a szétszórtságban élő magyar baptista missziónak. Kulcsár testvér augusztus végi utazása és az arról szóló beszámoló jó képet ad arról, hogy egyek lehetünk a Krisztusban a távolságok ellenére is.
      A RÁMAI TÁBOR IFJÚSÁGI hetéről ezúttal kicsit bővebb beszámolót készítettünk. Reméljük, hogy a képeket és a gyermekeink sajátkezű sorait nem csak a közvetlenül érintettek fogadják szívesen.
      A BARÁTI KÖR az idén is szépen folytatja áldozatkész szolgálatát. A lap előállításához és terjesztéséhez nélkülözhetetlen segítséget jelent ez. De a szerkesztő számára azt is mutatja ez, hogy erőfeszítése nem hiába való. Vannak, akik anyagilag is, imádságaikkal is támogatják az Evangéliumi Hírnök munkáját. S ha így van, akkor már érdemes megtenni, amit csak lehet.
      A szerkesztő ebben a hónapban sokat vesződött a nyomtató géppel is és a fénymásolóval is. Mindkettő határozottan jelezte, hogy nem nagyon bírja tovább. Egyiket lecseréljük, másikat megjavíttatjuk, hogy a legközelebbi szám is elkészülhessen. (Szerk)

NAGYVÁRADON TANÁCSKOZOTT A MBVSZ VEZETŐSÉGE

Rendkívül foglalt nyarunk volt, ezért a júniusi tanácskozás elmaradt augusztusra. De hálásak vagyunk, hogy végül is lehetségessé vált. Nagy öröm volt látni és köszönteni egymást Nagyváradon augusztus 23-án, pénteken. Jelen volt a Magyar Baptista Egyház részéről Dr. Mészáros Kálmán elnök, a MBVSZ alelnöke és Bereczki Lajos, a debreceni gyülekezet lelkipásztora; a Romániai Magyar Baptista Szövetség részéről Dr. Simon József elnök, a MBVSZ alelnöke, Borzási Gyula főtitkár, és Kovács Gyula gazdasági alelnök; és a következő területi képviselők: Vajdaságból, Szerbiából Nyúl Zoltán tv. és munkatársa Nagy Árpád; a Felvidékről, Szlovákiából Dóczé Bálint; az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség részéről Kulcsár Sándor elnök, a MBVSZ elnöke.


A tanácskozás résztvevői, balról: Borzási Gyula, Dóczé Bálint, dr. Simon József, Nagy Árpád, Kulcsár Sándor, Nyúl Zoltán, dr. Mészáros Kálmán, Bereczki Lajos és Kovács Gyula.
      Tanácskozásunk fő célja: a két évre szóló elnöki mandátum lejárt és alapszabályunk értelmében az új elnök megválasztása a következő két évre. Napirenden szerepelt a bejegyeztetés kérdése, fontosabb feladataink és időszerű kérdéseink megbeszélése stb.
      Imára csendesedtünk el V. Móz. 33:27-29 versei alapján, egyenként hálát adtunk, hogy Isten kiválasztott népe vagyunk és boldogan szolgálhatjuk Őt. Kértük gondviselő Istenünket, hogy ezt tegye mindig nyilvánvalóvá életünkben és szolgálatunkban.
      Következett a területenkénti beszámolás, örömeink és gondjainkról. Áttekintettük egymás helyzetét, valamint azt is, hogy mivel tudunk segíteni a szükségben levő testvéreinken. Nagy öröm volt újból megtapasztalni, hogy egy családként tudunk szólni, érezni és cselekedni, Isten Szentlelke által.
      Áttekintettük a MBVSZ bejegyeztetését megakadályozó okokat, és jónak láttuk, hogy visszatérjünk az előzetes Alapszabályhoz, és ennek egyes kitételeit pontosítjuk, és igyekszünk az elakadt kérdés megoldására. Addig is szorgalmazzuk a Szövetség működését, aminek nincs semmi akadálya. Igyekszünk Tanácskozásainkat különböző területeken egybehívni . Áttekintettük az eddig megtett utat és egyhangúlag fontosnak tartjuk ezt folytatni a jövőben is.
      Az új elnök megválasztása következett. Az Alapszabályunk szerint a Romániai Magyar Baptista Szövetség következik a rotációs elv alapján. Kulcsár Sándor elnök testvérnek megköszönték szolgálatát, mely időnek kimagasló eseménye a Nagyváradon sikeresen megrendezett MABAVIT II. 2000, augusztusában. Dr. Simon József testvér egyhangúlag meg lett választva a MBVSZ elnökévé. Mindannyian nagy szeretettel köszöntöttük Simon testvért az új tisztségében, és Isten áldását kívántuk a felelőségteljes szolgálatára. Őszinte, munkatársi szeretetünkről és ima támogatásunkról biztosítottuk őt.
      Felkérjük Magyar Baptista testvéreinket világszerte, hogy naponként imádkozzanak a MBVSZ elnökéért, hogy az Úr áldja meg őt fizikai és lelki erővel a szent szolgálat végzésében. Dr. Mészáros Kálmán és Kulcsár Sándor testvér maradt továbbra is a MBVSZ alelnöke, amint azt az Alapszabály előírja. Mindenért Istené legyen a dicsőség!

TOVÁBBI LÁTOGATÁSAIM EURÓPÁBAN

Augusztus 20-án indultam New Yorkból és 21-én reggel érkeztem Budapestre. Megbeszélésünk szerint Dóczé Bálint lelkipásztor tv. várt. Vele indultam a Felvidékre, Szlovákiába. Szentpéteren este istentiszteletre gyűlt össze a Magyar Baptista Gyülekezet és a környékbeli testvériség. Az imaház zsúfolásig megtelt gyülekezeti tagokkal és látogatókkal.
      Jelenlétével és kedves szavaival megtisztelt a Pozsonyban működő Magyar Követség első titkára, Nagy László úr. Dóczé Bálint lelkipásztor meghívásának tett eleget ezzel az első látogatásával. Majd vacsora közben bővebben nyílt lehetőség a beszélgetésre, ami igen hasznos és épületes volt. Remélem lesz még több hasonló alkalom is a találkozásra.
Az esti istentiszteleten jelen volt Mgr. Novák Róbert, a Szentpéteri Református Gyülekezet lelkipásztora, akivel testvéreinknek jó kapcsolatuk van. Örömmel láttam ott Jobbágy István karnagy testvért, aki az összevont kórust vezényelte. Igen mélyrehatóan szolgáltak testvéreink.

Szentpéteren nagy építkezésben vannak testvéreink. Az imaházhoz toldva egy központi épületet készítenek, amely emeletes lesz. Nagy áldozat vállalása által a falak már majdnem föl vannak húzva. Igen jól jön minden kis anyagi segítség, amit részükre juttatunk. Szép magyar baptista missziómunka folyik itt, amit támogatni kell. Sok erőt és jó előmenetelt kívánok a fiatal és buzgón munkálkodó Doczé testvérnek és a gyülekezetnek. Maradandó emlékkel távoztam másnap reggel Nagyváradra Dóczé testvérrel és kedves feleségével.

Utunk Debrecenen át vezetett, mert a komoly műtéten átesett Vékás Zoltán testvért terveztem meglátogatni. Ez nem sikerült, mert aznap délelőtt hazaengedték a kórházból. Estére szerencsésen megérkeztünk Nagyváradra. [Útitársaim pedig tovább mentek Belényesbe, ahol a Dóczé testvérnő szülei laknak. Ők a Boros családtól indultak majd a Hargitai Pásztor Találkozóra a következő héten.]
      Vasárnap délelőtt Nagyváradon szolgáltam azzal az ígérettel, hogy délután Simon testvér elvisz Szatmárra, Vékás testvérékhez. Jó volt Isten házában több ismerőssel találkozni. Ebéd után a Rogériusz negyedben indult gyülekezetet is behoztuk a programba. Az igehirdetés után azonnal Szatmárra siettünk de így is csak az 5-kor kezdődő istentisztelet végére érkeztünk meg. Telt imaház várt bennünket. Igei üdvözletet adtunk át és áldott találkozásunk volt régi ismerősökkel.
      A Vákás családnál vacsoráltunk. Kellemes meglepetés ért, mert a Vékás testvér nem az ágyban volt, fent járt. Délután az imaházban is szólt egy nehány percet. Isten csodálatos gondviseléséről számolt be a műtét előtt és utáni időkről. Rosszindulatú daganattal műtötték, az orvosok szerint a műtés sikeres volt. Ő imádkozási lehetőséget kért és kapott az orvosoktól közvetlen a műtét előtt. Önmagát, családját és az orvosokat is az Istenre bízta és a többiről már semmit sem tudott... Számunkra is igen megható élmény volt a Vákás családdal vacsorálni. Átadtam a kis anyagi segítséget, amit a magyar gyülekezeteink gyűjtöttek részükre, ami könnyekre fakasztotta a családot.
      Éjfélre kerültünk haza Nagyváradra. Másnap a Szövetségnél találkoztam Dániel Zalán és Bodor Sándor lp. testvérekkel. Egészségi állapotuk szépen javul. Hálásan gondolnak ránk. Az udvaron nagy sürges-forgás volt, mert indultak a Hargitára, ahhol a lelkipásztor családok számára tartanak egy hetes konferenciát. Jó lett volna oda is eljutni, de a faladatok haza szólítottak, mert Palm Bay-ban az Otthonunk átirásán kellett részt vegyek augusztus 30-án. Hétfőn délután átmentem Magyarországra és kedden reggel fel Budapestre. Délután már New Yorkban landolt velem a repülőgép. Az Úr kegyelme megerősített fizikailag és lelkileg, mert sokan imádkoztak értem, amit nagyon szépen megköszönök.

Imádkozzunk magyar baptista testvéreinkért világszerte. Nagyon jó tudni, hogy testvéreink ezrei imádkoznak érettünk. És erre mindannyiunknak nagy szükségünk van! Az igazak buzgóságos könyörgése igen hasznos, emlékeztet Jakab apostol által a Szentlélek. Szeretettel öleljük át egymást imakarjainkkal és biztosan győzhetünk így a nehézségek és kísértések között. Legyünk ebben hűségesek és kitartóak, hogy áldás lehessünk egymás számára.

Kulcsár Sándor lp., New York

ELADTUK A BETHESDA OTTHONT

Több mint két éve annak, hogy a közgyűlésen elhatároztuk, hogy eladjuk a Bethesda Otthont. Ezalatt az idő alatt sokan megtekintették az épületeinket, véleményüket nyilvánították és vételi ajánlatokat tettek. Minden érdeklődőt el kellett látnunk különféle írásbeli kimutatásokkal, melyekkel az Otthon valóságos értékét bizonyítottuk. Sok fáradság után végül is augusztus 30-án eladtuk az Otthont három keresztyén egyénnek. Az eladással kapcsolatos egyezség értelmében az eladási ár kétharmadára mi adtunk egy négy évre szóló mortgage-ot a vevőknek. Az a tervük egyébként, hogy a tartozásukat a határidő előtt letörlesztik. Terveik között szerepel, hogy a 17.4 acre-es területen tovább építkezzenek.

Az adás-vétel lebonyolításánál jelen volt a szövetségünk vezetősége: Kulcsár Sándor elnök, Dr. Herjeczki Géza alelnök, Szabó István főtitkár és Drescher Lajos pénztáros. A vevőink komoly keresztyén hívők, akikkel az adás-vétel után együtt imádkoztunk és Isten áldását kívántuk újabb feladataik elvégzéséhez. A Bethesda nevet meg fogják tartani, várhatóan ilyen formában: Bethesda Senior Center, Inc.

Fénykép az adás-vételről

A következő négy évben havonta törleszteni fogják a tartozást. Azután pedig egy összegben fizetik ki a maradványt. Úgy éreztük, hogy hűséges alkalmazottjainkat meg kell jutalmaznunk; a munkában eltöltött éveik számának arányában némi pénzbeli ajándékban részesítettük őket. Az eladással kapcsolatos kiadások után megmaradt pénzt gondosan kiválasztott módon invesztáltuk. Egy bizonyos összeget befektettünk az American Baptist Churches-nél is, a szervezeti szabályzat végső rendelkezései értelmében.

Be kell vallanom, hogy az eladással kapcsolatosan sokszor fájt a szívem, hiszen az Otthonnal kapcsolatban voltam szinte annak születésétől kezdve. Még jól emlékszem, kik voltak az Otthon lakói 1924-ben. Sok szál fűz mindannyiunkat az Otthonhoz! Nekünk kellett annak idején étellel is ellátni - szűkös forrásainkból - az Otthon lakóit. Emlékszem, hogyan gyűjtögettük össze a szenet a fűtéshez a téli hónapokra. Később az Otthon Bizottságában szolgáltam, majd feleségemmel, Ethellel együtt az Otthon gondnokai lettünk, azután megválasztottak az Otthon Bizottság vezetőjének. Bethesda ügye mindig is közel volt a szívemhez. Az Otthon, - működése egész ideje alatt - szinte mennyország volt sokféle lakója számára. Életük alkonyát sokan a Bethesdában akarták eltölteni. Hetven nyolc éven keresztül szolgáltuk így népünket. Mostmár szolgálatunknak ez a szakasza a hátunk mögé került. Itt az ideje, hogy új missziós feladatainkra koncentráljunk. Isten jó volt hozzánk és biztos vagyok benne, hogy ezután is megáld bennünket, ha továbbra is imádkozunk és ha bölcsen használjuk a lehetőségeinket - az Ő országa építésére. Legyen ez mindannyiunk imádsága is - a jövő érdekében.

Kish Ernő (fordítás)

GYÜLEKEZETI HÍREK
Chicagó, Alhambra,
Szokolya

TÁBOR - gyermek és ifjúsági hét RÁMÁBAN

Lapozgassuk a Bibliát
Vasárnapi iskola

VALÓBAN?
Novák József rovata

Verset mondok -
Versek, gyülekezeti használatra

A Magyarországi Baptista Központi Énekkar
Észak-Amerikai körútjáról

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5

 [Aaddzz Counter]