| |||||||||||||
|
EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA ..
KRISZTUST, AKI MEGFESZÍTTETETT!
A Mindenható Isten dicsőségére felolvasom Pál apostol I. Korinthusi levelének 2. részéből a 2. verset, amely így hangzik: "Mert nem végeztem volt magamban egyebet tudni tiköztetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig, aki megfeszíttetett." Kedves Testvéreim és Barátaim az Úr Jézusban! Az Úrnak 1927-ik esztendejét írjuk. Az égbolton őszi felhők boronganak és ragyogó, de egyre erőtlenedő őszi napfény simogatja a hűvös anyaföldet. Az életnek hajója kitett itt Budapesten, a Nap utcai baptista gyülekezet kikötőjében. Annak a gyülekezetnek kikötőjében, amely gyülekezet neve fogalommá vált a magyarországi baptista misszió történetében. Jöttem: tavaszból-télből, napsugárból-viharból, örömből-bánatból, közelről-távolról és mint bolygó hajós, lelkemben túláradó örömmel köszöntlek titeket egyszerű szavakkal, de szívemnek minden melegével; az Úr áldjon meg benneteket! Amikor e meghívó levelet kézhez vettem, messze idegenben, a pennsylvaniai hegyek között jártam, az acélkohók és szénbányák regényes világában, hogy idegenbe szakadt magyar véreinkhez elvigyem a mi zengzetes magyar anyanyelvünkön Istennek evangéliumát. Amikor a levelet kibontottam, úgy éreztem, hogy magyar akác- és orgonaillat árad felém; úgy éreztem, hogy ennek a gyülekezetnek az üzenete a magyar rögnek is üzenete számomra. Úgy éreztem, hogy ebben a levélben Isten és a magyar haza üzent bujdosó fiának! Amikor a térdeimen elmondott sok ima után igennel feleltem, már akkor lelkemben megköszöntem a ti testvéri bizalmatokat. Kedves gyülekezet! Én ebből az alkalomból programot nem adok, mert ezt már megadta az Úr Jézus Krisztus. De miután már átléptem a küszöböt és reátok köszöntöttem, mondanom kell valamit. Kedves Testvéreim! Jöttem hívástokra Istennek és néktek szolgálni. Jöttem szolgálni olyan értelemben, amilyen eszményi magaslatra emelte a Mester Jézus a szolgálat jelentőségét akkor, mikor a szeretet szimbóluma gyanánt megmosta a tanítványok lábait. Jöttem szolgálni úgy, amiként Pál apostol életfilozófiáján és saját élettapasztalataimon keresztül leszűrődött és kikristályosodott bennem az a keresztyéni irányelv, hogy örüljek az örülőkkel és sírjak a sírókkal. Jöttem szolgálni nemes indulattól áthatva és szent vágytól áttüzesedve, hogy vajha lehetnék egy útonjáró szegény, de mégis gazdag, irgalmas szamaritánus, hogy szülőhazám szívében, gyönyörű fővárosunkban is a sebeknek bekötözése és a könnyeknek letörlése tenné teljessé boldogságomat. Jöttem hívásotokra prédikálni. Mit? Így felelek: Nem vallásfelekezetet, nem egyedül üdvözítő egyházat, hanem jöttem prédikálni az evangéliumot, amelynek summa summáruma ebben az egy bibliai versben sűrűsödik össze, hogy: Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette, hogy mindenki, aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Jöttem prédikálni. Kit? Nem embert. Istenembert! Nem hipotézisek szerzőjét, nem is csak egy vallásalapítót, hanem magát az életet és igazságot, más szóval Jézus Krisztust, aki megfeszíttetett! Akárhonnét induljak ki az elmélkedésnek hímes mezején, mindig oda fogok visszatérni a Golgotához, az egyedüli reménység egyedüli forrásához. Jöttem prédikálni. Miről? Nem pártoskodásról, nem bosszúnak lihegéséről, nem gyűlölet szításáról, nem is földi kincsről, de jöttem prédikálni a szent egységről, a szeretetről, a békességről és az örökéletről, amelyről a Mester, Jézus Krisztus is prédikált. Jöttek prédikálni. Miért? Egyrészt mert hívtatok, másrészt pedig azért, mert érzem a szolgálatban az isteni elhívást és az isteni küldetést. Mert Pál apostollal együtt mondhatom, hogy a Jézus Krisztusnak szerelme szorongat engem és jaj nékem, ha az evangéliumot nem prédikálom! Jöttem, mert kötelez az utolsó nagy parancs, hogy: Menjetek széjjel az egész világon és hirdessétek az evangéliumot minden népeknek és nemzeteknek, s aki hisz és megkeresztelkedik, idvezül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Jöttem prédikálni. Kinek? Egy szóval megfelelek: Mindenkinek! Korlátlan szabadság adatott az emberek fiainak hallgatni, vagy nem hallgatni az Istennek üzenetére. Az isteni utasítás is olyan: Vagy hallják, vagy nem hallják, te csak mond azt, amiket én mondok néked. A keresztyénség corpus jurisa e tekintetben csak egy törvényt ismer, a személyes felelősségnek törvényét. Kiki önmagáért felel az Isten trónusa előtt. Jöttem prédikálni. Meddig? Mindaddig, amíg meg nem vonja tőlem Isten az ő ingyen való kegyelmét. Mindaddig, amíg Isten ujja ki nem üti kezemből a lantot és a pengető gyűrűt. Mindaddig, amíg bizalmatokat bírni fogom. Amíg erőt érzek lelkemben és tagjaimban és talán mindaddig, amíg szívem egy utolsót dobban... Kedves testvéreim és
barátaim! Itt most egy ősz lelkipásztor adta át a szószéket a
gyülekezet kulcsaival együtt egy ifjabb harcosnak... Itt, e falak
között, ahol oly sokszor emeltettek fel a lelkek a sáros
mélységből a csillagok felé, itt e falak között, ahol oly sok
vándor talált pihenőre, ahol oly sok szív találta meg üdvét...
Mi, az evangélium gyarló szolgái, a munkában kifáradhatunk, sőt a
munkából kidőlhetünk, de az Isten hajlékának kiürülnie nem
szabad, ha csak egy mustármagnyi hit van is a szívekben. Mondjátok,
vajon elapadhatna az érdeklődés? Diadalmaskodhatna a fásultság és
közömbösség? Milyen fájdalmas melódiákat konganának az üres
falak! Ki tudná azt hallgatni megindulás és könny nélkül, kinek a
lelkét ne fojtogatná az önvád?... Ti hívtatok engem és most
én hívlak titeket és azt mondom, vegyetek fáklyát a kezetekbe és
gyújtsatok fényt a sátán és bűn hatalma ellen! Ébresztgessük a
haldokló szíveket, hogy a nemtörődömségnek szürke hamuján és a
kételkedés fekete zsarátnokán keresztül is csapjon magasra a
lelkesedés lángja! Amikor Izráel népe az egyiptomi fogságból
Kanaán földje felé menetelt, sok kemény csatát vívott meg. A
legnehezebb ütközetek azonban a stratégiailag is jobban felépített,
úgynevezett "fellegvárak" körül folytak le. Én tudom,
hogy sok fellegvárral találkozik az Úrnak előnyomulásban levő
népe ma is. Nem szabad azonban visszariadni az akadályoktól, nekünk
hinni és tudni kell, hogy mindent cselekedhetünk a Krisztussal! Testvéreim, most én hívogatlak benneteket, hogy tápláljuk a szent tüzet a hitnek sziklaoltárán. Évek jöhetnek - mehetnek, prédikátorok változhatnak, de ennek a tűznek, a szeretet tüzének kialudnia nem szabad! Jöjjön velünk mindenki! Álljon velünk csatasorba mindenki, aki bátor a Jézus Krisztus nevét megvallani. Én, ami csekély személyemet illeti, testvéri és baráti kezet nyújtok mindenkinek; ha ez a kéz nem lesz elfogadva, nem rajtam múlik. Jertek dolgozni, küzdeni, harcolni Isten országáért. A jutalmat ne keressük itt lent, még csak elismerést se. Mi fölfelé megyünk és fölfelé való ívelésünkben az önzések bilincseitől megszabadulva, jelszavunk ez legyen: Egymással egymásért, Krisztussal Krisztusért! Még egy bibliai képet szeretnék szemeitek elé vetíteni. Emlékeztetlek benneteket arra az időre, amikor régen, nagyon régen egy hegyen imádkozott az Úrnak szolgája, Mózes. Lent a völgyben az ifjú vezér, Józsué küzdött seregeinek élén az amálekitákkal szemben. Fent a hegyen, az imádkozó ősz szolgának kezei a magasba lendültek s mialatt így imádkozott, a seregek diadalmasan vonultak előre. De közben a kezek elfáradtak, aláhanyatlottak és lent a völgyben az ellenség Józsuét és seregeit kezdte jobban és jobban visszaszorítani. Mintha már a győzelem babérágait magával ragadta volna az eltávozott hadiszerencse... De akkor Mózes mellé állott Áron és Húr, és egyik jobboldalon, másik a baloldalon segítették kezeit feltartani a magasba, hogy ismét frissen röppenjenek fel ajkairól az imák. Lent pedig Józsué és népe győzedelmeskedett. Győzött az imának ereje és győzött az imát meghallgató Isten, a seregek Ura! Mi is tudunk imádkozni, ugye tudunk? A Mester, Jézus Krisztus tanított bennünket erre. Hozzátok magatokkal az imádságnak fegyverét s boruljon össze, forrjon össze mindnyájunk szíve, lelke, s szárnyaljon fel a magasba az imádságnak szárnyán! És mondjuk soha ki nem alvó tűzzel, el nem lankadó lelkesedéssel: Mi atyánk, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy itt a földön is! Dr. Somogyi Imre
A SZERKESZTŐ
ROVATA
Mit olvashatunk ebben a számban? A REFORMÁCIÓ gondolatkörét
elsősorban a vezércikkünk tartalma hozza elénk. Novák
testvér talált rá erre a nagyszerű igehirdetésre, amit 75
évvel ezelőtt mondott el a magyar baptista misszió egyik
nagyszerű vezetője.
NAGYVÁRADON TANÁCSKOZOTT A MBVSZ VEZETŐSÉGE Rendkívül foglalt nyarunk volt, ezért a júniusi tanácskozás elmaradt augusztusra. De hálásak vagyunk, hogy végül is lehetségessé vált. Nagy öröm volt látni és köszönteni egymást Nagyváradon augusztus 23-án, pénteken. Jelen volt a Magyar Baptista Egyház részéről Dr. Mészáros Kálmán elnök, a MBVSZ alelnöke és Bereczki Lajos, a debreceni gyülekezet lelkipásztora; a Romániai Magyar Baptista Szövetség részéről Dr. Simon József elnök, a MBVSZ alelnöke, Borzási Gyula főtitkár, és Kovács Gyula gazdasági alelnök; és a következő területi képviselők: Vajdaságból, Szerbiából Nyúl Zoltán tv. és munkatársa Nagy Árpád; a Felvidékről, Szlovákiából Dóczé Bálint; az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség részéről Kulcsár Sándor elnök, a MBVSZ elnöke.
TOVÁBBI LÁTOGATÁSAIM EURÓPÁBAN Augusztus 20-án
indultam New Yorkból és 21-én reggel érkeztem Budapestre.
Megbeszélésünk szerint Dóczé Bálint lelkipásztor tv.
várt. Vele indultam a Felvidékre, Szlovákiába. Szentpéteren
este istentiszteletre gyűlt össze a Magyar Baptista Gyülekezet
és a környékbeli testvériség. Az imaház zsúfolásig megtelt
gyülekezeti tagokkal és látogatókkal. Szentpéteren nagy építkezésben vannak testvéreink. Az imaházhoz toldva egy központi épületet készítenek, amely emeletes lesz. Nagy áldozat vállalása által a falak már majdnem föl vannak húzva. Igen jól jön minden kis anyagi segítség, amit részükre juttatunk. Szép magyar baptista missziómunka folyik itt, amit támogatni kell. Sok erőt és jó előmenetelt kívánok a fiatal és buzgón munkálkodó Doczé testvérnek és a gyülekezetnek. Maradandó emlékkel távoztam másnap reggel Nagyváradra Dóczé testvérrel és kedves feleségével. Utunk Debrecenen
át vezetett, mert a komoly műtéten átesett Vékás Zoltán
testvért terveztem meglátogatni. Ez nem sikerült, mert aznap
délelőtt hazaengedték a kórházból. Estére szerencsésen
megérkeztünk Nagyváradra. [Útitársaim pedig tovább mentek
Belényesbe, ahol a Dóczé testvérnő szülei laknak. Ők a Boros
családtól indultak majd a Hargitai Pásztor Találkozóra a
következő héten.] Imádkozzunk magyar baptista testvéreinkért világszerte. Nagyon jó tudni, hogy testvéreink ezrei imádkoznak érettünk. És erre mindannyiunknak nagy szükségünk van! Az igazak buzgóságos könyörgése igen hasznos, emlékeztet Jakab apostol által a Szentlélek. Szeretettel öleljük át egymást imakarjainkkal és biztosan győzhetünk így a nehézségek és kísértések között. Legyünk ebben hűségesek és kitartóak, hogy áldás lehessünk egymás számára. Kulcsár Sándor lp., New York
ELADTUK A BETHESDA OTTHONT Több mint két éve annak, hogy a közgyűlésen elhatároztuk, hogy eladjuk a Bethesda Otthont. Ezalatt az idő alatt sokan megtekintették az épületeinket, véleményüket nyilvánították és vételi ajánlatokat tettek. Minden érdeklődőt el kellett látnunk különféle írásbeli kimutatásokkal, melyekkel az Otthon valóságos értékét bizonyítottuk. Sok fáradság után végül is augusztus 30-án eladtuk az Otthont három keresztyén egyénnek. Az eladással kapcsolatos egyezség értelmében az eladási ár kétharmadára mi adtunk egy négy évre szóló mortgage-ot a vevőknek. Az a tervük egyébként, hogy a tartozásukat a határidő előtt letörlesztik. Terveik között szerepel, hogy a 17.4 acre-es területen tovább építkezzenek. Az adás-vétel lebonyolításánál jelen volt a szövetségünk vezetősége: Kulcsár Sándor elnök, Dr. Herjeczki Géza alelnök, Szabó István főtitkár és Drescher Lajos pénztáros. A vevőink komoly keresztyén hívők, akikkel az adás-vétel után együtt imádkoztunk és Isten áldását kívántuk újabb feladataik elvégzéséhez. A Bethesda nevet meg fogják tartani, várhatóan ilyen formában: Bethesda Senior Center, Inc. A következő négy évben havonta törleszteni fogják a tartozást. Azután pedig egy összegben fizetik ki a maradványt. Úgy éreztük, hogy hűséges alkalmazottjainkat meg kell jutalmaznunk; a munkában eltöltött éveik számának arányában némi pénzbeli ajándékban részesítettük őket. Az eladással kapcsolatos kiadások után megmaradt pénzt gondosan kiválasztott módon invesztáltuk. Egy bizonyos összeget befektettünk az American Baptist Churches-nél is, a szervezeti szabályzat végső rendelkezései értelmében. Be kell vallanom, hogy az eladással kapcsolatosan sokszor fájt a szívem, hiszen az Otthonnal kapcsolatban voltam szinte annak születésétől kezdve. Még jól emlékszem, kik voltak az Otthon lakói 1924-ben. Sok szál fűz mindannyiunkat az Otthonhoz! Nekünk kellett annak idején étellel is ellátni - szűkös forrásainkból - az Otthon lakóit. Emlékszem, hogyan gyűjtögettük össze a szenet a fűtéshez a téli hónapokra. Később az Otthon Bizottságában szolgáltam, majd feleségemmel, Ethellel együtt az Otthon gondnokai lettünk, azután megválasztottak az Otthon Bizottság vezetőjének. Bethesda ügye mindig is közel volt a szívemhez. Az Otthon, - működése egész ideje alatt - szinte mennyország volt sokféle lakója számára. Életük alkonyát sokan a Bethesdában akarták eltölteni. Hetven nyolc éven keresztül szolgáltuk így népünket. Mostmár szolgálatunknak ez a szakasza a hátunk mögé került. Itt az ideje, hogy új missziós feladatainkra koncentráljunk. Isten jó volt hozzánk és biztos vagyok benne, hogy ezután is megáld bennünket, ha továbbra is imádkozunk és ha bölcsen használjuk a lehetőségeinket - az Ő országa építésére. Legyen ez mindannyiunk imádsága is - a jövő érdekében. Kish Ernő (fordítás)
Véleményét,
javaslatait szívesen fogadjuk. Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.
|
