GYÜLEKEZETI HÍREK TORONTÓ TÁBORI KÉPEK KÖZGYÛLÉSI FÉNYKÉPEK VALÓBAN? Lapozgassuk a Bibliát Vasárnapi iskola Verset mondok - Versek, gyülekezeti használatra

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2002. SZEPTEMBER

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA ..

Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség 95. Közgyûlése Detroitban

Jelige:  "Õ a mi békességünk" (Efézus 2:14)

 

Istenünk kegyelmébõl az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség rendszeres évi közgyûlését Detroitban, július 26-28 között tartottuk meg.

      Három napra a Lincoln Park-i magyar gyülekezetben telt ház volt. Lelkipásztorok, gyülekezetek küldöttei és a vendég testvérek, sokan. Többen hosszú út után érkeztek a közgyûlésre: Ausztráliából, Szlovákiából, Erdélybõl, Magyarországról, és az un. helybeliek: New York, Los Angeles, Palm Bay, Toronto, Cleveland, Chicago városából.

      Pénteken délben kezdõdött a szervezett program a beiratkozással, amely után a jelenlevõket egy finom ebéddel várták a helybeli testvérnõk. A közgyûlést kora délután Torma János (Chicagoi lelkipásztor) által vezetett imaáhítattal kezdtük meg. A buzgó imádságok után a közgyûlést Kulcsár Sándor New York-i lelkipásztor, a szövetség elnöke nyitotta meg. Néhány alkalmi igei gondolat után köszöntötte a jelenlevõ testvéreket, majd imádságában Isten jelenlétét és bölcsességét kérte az elõttünk álló alkalmakra, megbeszélésekre.

      A közgyûlés programját Dr. Herjeczki Géza, a helybeli gyülekezet lelkipásztora és a szövetség alelnöke ismertette.

      Gyülekezeti beszámolok következtek. A Detroit-i gyülekezet erre az alkalomra kölcsön kért egy videó vetitõ berendezést, hogy a beszámolókat szebbé és élõvé tegye. Elsõnek az Alhambrai Gyülekezetet ismerhettük meg. Tagai István gyülekezetvezetõ tv. szólt a gyülekezetük múltjáról egy vetített fényképsorozattal kísérve - melyet az éppen Magyarországon tartózkodó lelkipásztoruk, Novák József testvér állítot össze -, majd az elmúlt évi szolgálatokról, áldásokról beszélt. Utána a New-York-i gyülekezetben készült fényképeket ismertette Kulcsár Sándor tv. A másik három beszámolóra szombaton délelõtt került sor. A Chicago-i, a Detroit-i és a Melbourne-i beszámolókat sorban, Szabó István, Herjeczki Géza és Nemes László ismertette.

      Vasárnap reggel a Magyarországi Központi Énekkar amerikai szolgálatait tekintettük meg. A vetítés ideje alatt a kórus énekeit hallgattuk, és kellemesen visszaemlékezhettünk az énekkar közöttünk végzett szolgálataira, s az azzal kapcsolatos áldásokra.

Közgyûlési fényképekhez

A közgyûlés figyelemmel hallgatta végig a Szövetség vezetõinek beszámolóit, ezeket egyhangúan elfogadta, kézfelemeléssel jelezve elismerésüket szolgálataikért.

      Minden közgyûlés alkalmával a Nõi konferencia és a Férfi konferencia keretén belül megemlékezünk az elmúlt évben elköltözött testvéreinkrõl. Kish Etelka és Kish Ernõ testvéreink mély tisztelettel és meghatóan végezték ezt a szolgálatot.

      Az Ifjúsági Szövetség, Bántó Attila ifjúsági alelnök vezetésével egy közeli parkban rendezett - szombaton - ifjúsági délutánt. Minden korosztályból voltak résztvevõk, megismerkedtek egymással és mindnyájan jól erezték magukat. Imával, énekekkel, és labdarúgással tették emlékezetessé az együtt eltöltött idõt.

      Gyülekezeti szolgálatokban is gazdag volt az együtt eltöltött idõ. A Fûr Béla által erre az alkalomra készített himnuszt már második napra zengte a gyülekezet. A közös énekeket is az írásvetítõ segítségével énekeltük. Zenekar, szóló énekek hangzottak el, szavalatokban és bizonyságtevésekben gazdag volt a program. A chicagoi és a detroiti énekkarok külön is szolgáltak, de jó volt hallgatni együtt is az összevont énekkar énekeit, amelyeket Fûr Béla (Detroit) és Máté Bálint (Chicago) vezényelt.

      Mint minden alkalommal, a Nõszövetség is kivette a részét a szolgálatokból. Péntek este elõl, az asztalnál Oláh Lajosné és Herjeczki Gézáné a Nõszövetség elnöke és jegyzõje állt, vezetve a programot, hálát adva az egész gyülekezet elõtt mindazokért az áldásokért, amit kaptak az elmúlt évben. Az ajándékok sem hiányoztak, az istentisztelet végén minden jelenlevõ testvérnõ kapott egy kis emléket Jakab Meggitõl, a helyi gyülekezet nõtestvérei képviseletében.

      Ezen az alkalmon az igehirdetést Fazekas Pál, Szlovákiából Amerikában tartózkodó fiatal magyar lelkipásztor tartotta. Gyakorlati példákban rámutatott a Róma 12:18-as vers fontosságára az egyéni, családi, társadalmi és gyülekezeti életünkben (Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességsen éljetek). A konvenció témájához kapcsolódó igerészeket szombat délelõtt Hunter Vadász János lp.(Santa Monica) folytatta, hirdetve Isten tervét a békességgel kapcsolatosan. Még a délelõtti során hallhattuk meg Dr. Simon József lp. az Erdélyi Magyar Baptista Szövetség elnökének igei üdvözletét, aki váratlan, de ugyanakkor szeretett vendége volt a közgyûlésünknek. Este az igehirdetés szolgálatát Nemes László lp.(Melbourne) végezte. Az Õ a mi békességünk téma keretében rámutatott, hogy Isten a békesség Istene, ezért nincs békessége az Istentelennek, de a hitetlennek sem. Utána a belsõ, Isteni béke jellemzõirõl beszélt.

      Vasárnap a záró úrvacsorai istentiszteletet Kulcsár Sándor és Herjeczki Géza tv-ek vezették, a jelenlévõ lelkipásztorok az úrvacsorai jegyek kiosztásánál szolgáltak. Igehirdetésében Kulcsár testvér hangsúlyozta, hogy az Úr nekünk adta a békéltetés szolgálatát, ami azóta hívõ baptista gyülekezeteink, de egyben személyes keresztyén életünk elhívatása is.

      A tiszteletet és egyúttal a közgyûlést is az Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt énekkel zártuk. A megtelt imaházban - kéz a kézben - örömmel énekeltünk, bár sokak szemében könnycseppeket lehetett látni. Azután, ráadásként, elénekeltük a "baptista himnuszt," a Feltámadt Hõs-t. Szép volt, jó volt együtt lenni, ezt megköszönjük az Úrnak és elõre nézve alázatban, már várjuk is a következõ ilyen alkalmat.

         Nemes László

A 95-IK KÖZGYÛLÉS HATÁROZATAI

1. A közgyûlés meghallgatta és elfogadta az évenként szokásos jelentéseket - elnökség (elnök, titkár), a bizottságok (Misszió és Irodalmi, Pénzügyi), és az Evangéliumi Hírnök (szerkesztõ és lapkezelõ) jelentését.

2. A közgyûlés jóváhagyólag elfogadta a 2002-2003-as évre készített költségvetést.

3. A választások során a közgyûlés megerõsítette tisztségében a fõtitkár testvért és a bizottságokba néhány új tagot választott.

4. A fõtémával kapcsolatosan úgy döntöttünk, hogy azt a gyülekezeteinkben is hangsúlyossá tesszük. "Õ a mi békességünk."

5. A közgyûlés egy javaslatot elfogadva úgy döntött, hogy az Otthon eladásával kapcsolatban sokat fáradozó két testvért (Kish Ernõ és Drescher Lajos) külön elismerésben részesíti.

6. A közgyûlés köszönetet mond a detroiti gyülekezetnek a 95-ik közgyûlés megrendezéséért, 
    egyúttal köszönetét fejezi ki mindazok felé, akik a közgyûlési programokban, valamint az istentiszteleteken szolgálatot végeztek.

Közgyûlési fényképekhez

AAz Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.@ (Zsolt 29:11)

Részletek az elnöki jelentésbõl

 

Kulcsár Sándor elnök testvér írásban elkészítette és kiosztotta beszámolóját, melyet röviden ismertetünk e helyen is. 
     A címadó igével kapcsolatos buzdító és a jelenlévõket köszöntõ szavai után az elnök testvér a szövetségünk eseményeirõl szólt (közülük is kiemelve a Rámai Tábor fejlesztésével, az Otthon eladásával kapcsolatos dolgokat és a Magyarországi Baptista Központi Énekkar szolgálati útját).

     Felsorolta ezután a szövetségünk gyülekezeteiben megfordult külföldi vendégeket, majd a gyülekezetekben tett látogatásait ismertette. Jelentése utolsó fejezetét egészében közöljük (szerk).

 

JELENÜNK ÉS JÖVÕBETEKINTÉSÜNK

Nem vagyunk sokan, azonban bõven van feladat mindannyiunk számára. Isteni bölcsességre van szükségünk, szeretetbeni egységre és a Szentlélek vezetésére ahhoz, hogy jól elvégezzük munkánkat.

      A CHICAGÓI GYÜLEKEZET pásztor kérdéssel foglalkozik. Támogassuk õket imádságainkban, mert nagy szükségük van erre. Hisszük, hogy az Úr gondoskodni fog testvéreinkrõl ebben a kérdésben is.

      László Imre testvér felmondta a lelkipásztori szolgálatát a múlt évben, mert külmissziós tervei vannak.

      Füredi Kamilla testvérnõ is abban reménykedik, hogy az Úr utat nyit számára a külmissziós munkára.

      Három testvérünk készül missziós szolgálatra jelenleg: Kulcsár Attila, Pardi Félix és Gerstner Kornél. Két elõbbi testvérünk a lelkipásztori munkára, az utóbbi testvér rádiós misszió szolgálatra. Hadd legyenek testvéreink imádságban hordozva, hiszen nagy öröm az, hogy fiataljaink közül, minden nehézséget vállalva készek az Úr szolgálatába állni.

      Merjünk vállalkozni gyülekezet plántálásra! Ez itt nagy kihívás számunkra ma! Megmaradásunk és gyarapodásunk csak áldozatos misszió munka által lehetséges. Ha a misszió munkát nem végezzük, egymásba botlunk, esetleg még akadályozzuk is a lelki munkát. Sokan vannak honfitársaink között, kiket el kell érnünk az Isten országának evangéliumával. Nem könnytû feladat az ugartörés, de a hit merészségével próbáljuk meg -, Isten megígérte és biztosítja az áldást. Teljes szívet, tiszta, átadott életet kér tõlünk.

      Az Úr kirendeli az anyagi szükségleteket is a lélekmentés szolgálatára. Hiszünk és bízunk ígéreteiben, mert Õ azokat beteljesíti. Tegyük próbára az Urat és nagy dolgokat fogunk tapasztalni.

      A Magyar Baptista Világszövetség a bejegyeztetés pillanatnyi elakadása ellenére nem szûnt meg, hanem tovább mûködik. Imádkozzunk érte és testvéreinkért, akik az Úr nevében magyar baptista népünkért fáradoznak. Hadd legyünk mindannyian engedelmes szolgái az Úrnak, akik mindenben az Õ akaratát kívánjuk cselekedni. Az MBVSz vezetõsége tanácskozni fog augusztus végén a Hargitán, Erdélyben, amikor új elnökét is megválasztja.

      Minden jel arra mutat, hogy Megváltó Jézusunk eljövetele nagyon közel van. Jertek, szenteljük ma újból Néki életünket, maradéktalanul. A Szentlélek hatalmas erejével betelve hirdessük szent meggyõzõdéssel mindenkinek: AÕ A MI BÉKESSÉGÜNK!@

      Legyen továbbra is Gondviselõ Istenünknek megtartó kegyelme, szeretete és áldása életünkön és munkánkon, a Lélek egységében.

      Kulcsár Sándor, elnök

9-11

Sajátosan érint konvenciónk mottója: "Õ a mi békességünk." Senki elõtt sem titok, hogy az utóbbi év felgyorsult eseménysorozata mennyire befolyásolta egyéni, családi, gyülekezeti, társadalmi, nemzeti, sõt nemzetközi életünket. Mindegyre eszembe jut az 1 Thess 5:3: "mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jõ rájuk," hisz egy nemzet sem éreste magát oly erõsnek, támadhatatlannak és olyan biztonságban, mint az Amerikai Egyesült Államok. A váratlan veszedelem végérvényesen elvette szeptember 11-én hamis önbizalmunkat, s honfitársainkkal együtt kegyetlen valóságra ébredtünk. Az egész lakósság megrettent, s nagy százalékban felismerte, hogy csak Istenben van békesség. Különbözõ szállóigék kerültek használatba: "Vissza Istenhez!", "Vissza az imádságot az iskolákba", "a tízparancsolatot a falakra", s a legközismertebb: "Isten áldd meg Amerikát!"

New Yorkban közvetlenül az események forgatagában voltunk. Ismerõseink, rokonaink közül egyesek a World Trade Center közelében figyelték a történteket, menekülés közben; egyik gyülekezeti tagunk pedig részt vet a romok eltakarításában. Egy rövid óra alatt örökre megváltozott városunk égboltozatának arculata, s vele az élete is, több vonatkozásban. Az anyagi kár, a rengeteg elveszített munkahely csak penny-ket ér a sok elvesztett, pótolhatatlan élethez képest. A megmenekült személyek boldog, és mégis rettegéssel telített történetét valamennyien megnehezedett szívvel hallgattuk. Sokan nyíltan vallották, hogy Isten lépett közbe, vagy õrangyalát küldte segítségül.

Két olyan változást eredményezett mindez, melyet érdemes megemlítenem: az emberek felismerték, hogy egymásra vannak utalva, de azt is, hogy szükségük van Istenre. Az összefogásban, áldozatvállalásban rengetegen vizsgáztak jelesre. Emellett hosszú ideje nem volt annyi lehetõség a személyes evangélizációra, mint szeptember 11 óta.
      Dénes Endre, biz. elnök 
      (részlet a Misszió és Irodalmi Bizottság elnökének jelentésébõl)

U U  U U  U U  U U

Hogyan engedhette meg Isten?

"Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkbõl. - És Õ, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentõl, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?

Terrortámadások, iskolai lövöldözések, ... azt hiszem, ez akkor kezdõdött, amikor Madeline Murray O'Hare panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk: rendben.

Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában... - a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a felebarátodat, mint magadat. És mi azt mondtuk: rendben.

Aztán dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja hogy mirõl beszél, és azt mondtuk: rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfõnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézõk azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk: rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk: rendben.

Aztán egy bölcs vezetõ azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy errõl szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk: rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentõs posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat.

Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk és a gazdaság jól mûködik.

Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nõk képeivel és hívjuk ezt a nõi test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk: rendben.

Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetõvé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre õket.

És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-mûsorokat és mozifilmeket, amelyek az erõszakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet.

És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erõszakra, kábítószer fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különbözõ sátáni témákat dolgoznak fel.

És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek.

Azután azon elmélkedük: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?

Talán, ha elég komolyan elgondolkodunk rajta, rájövünk. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz, hogy: "amit vet az ember, azt aratja is." (Gal 6:7)

Anne Graham Lotz (részlet egy szeptember 11 után készült interjúból)

U U  U U  U U  U U

VALÓBAN?

RÁMAI TÁBORI KONFERENCIA, 2002. JÚNIUS 29 - JÚLIUS 1.

JÉZUS A MI TERHEINK HORDOZÓJA

Július eleje, akkor Ráma. Immár a 42-dik évi konferenciára gyülekezetünk szombatod - délben, vagy kora délután. A nagy forgalom miatt már azt hittük, lemaradtunk az ebédrõl, de mégsem. Jó jóban lenni a konyhán dolgozó torontóiakkal. Rámában mindig gyorsan telik az idõ. Különösen is ha jó idõt kapunk a táborozás Urától. Még alig köszöntünk egymásnak, máris kezdõdik a hagyományos Kanada - USA röplabdamérkõzés. Dan testvér imádsága, buzdító szavai után tudjuk, hogy nem csak a gyõztes csapat lesz boldog. Persze, azért ami rajtunk áll megtesszük, megnyerjük.

A táborban nagyon sok változás történt az elmúlt néhány hónapban. Alig tudom elképzelni, hogyan végezték el ezt a sok munkát a torontóiak. Segített nekik egy keveset - anyagilag - a szövetségünk, de a munka terhe, no meg az anyagi nagyobbrésze is az õ vállukon van. És viszik, szépen haladnak a tervekkel. Közel száz újonnan ültetett fenyõfa veszi körbe a tábort, a sportpálya kezdi mutatni jövendõbeli formáját, néhány régi, elavult épület eltûnt, újabbaknak készítve ezzel helyet. A konyha mellett egy szép gazebó épült, melynek megnyitására szombaton este, a vacsora elõtt kerül sor. Dan László testvér megnyitó szavai után Herjeczki Géza imádkozik - s már használatba is vehetjük a szabadban készült, ízletes vacsorával, és este a csoportos énekléssel.

Vacsora után kezdõdik az istentisztelet. A szombat estinek különös hangulata van most is. Ilyenkor már itt van, aki el akart jönni. Szolgálatokra is ekkor van a legjobb alkalom. A téma praktikus, személyes: Jézus a mi terheink hordozója. A szószéken egy olyan fiatalember, aki elõször jár Rámában, Lukács János, Berettyóújfalui lelkipásztor. Az alapigéje Ézsaiás 53:1-7. (A vasárnap reggeli imaáhítaton is ugyanezzel az igével buzdít imádságra két clevelandi testvér. "Sebeivel gyógyulánk meg." Van közöttünk egy orvos is, dr. Szenohradszky János (Alhambrából), aki személyes bizonyságtétel-szerû igemagyarázatával érteti meg velünk, mit jelent a hívõnek a betegség és a gyógyulás.

A vasárnapi két igehirdetés is ugyanezt a témát hozza elénk, Herjeczki testvér délelõtt a 34. Zsoltár, Lukács testvér este a Máté 11:28-30 alapján mutatja föl a gyógyulás, az élet útját.

Mennyi mindent meg kellene említenem még, de a hely elfogyott (a képeket helyeztem el elõbb az oldalon). Szeretjük Rámát, a testvéreket, a találkozásokat. Imádkozzunk a torontói testvérekért, akik a konferencia után is folytatják itt a megfeszített munkát. Hogy jövõre még szebb legyen a tábor. (A képekhez nem kell kommentár. A legelsõn a Lukács és a Dan házaspár látható. (HG)

További tábori képek

100 Éves Születésnap

 

A torontói gyülekezet testvériségének július 21-én olyan alkalomban volt része, ami ritkán adatik meg: Werle Henrikné testvérnõt köszönthettük 100. születésnapján.

      Szépen feldíszített teremben, fehér asztalok mellett fogadtuk Werle nénit, aki mosolyogva lepett be fia karján. Noha a gyülekezetbõl most sokan távol vannak, a terem zsúfolásig megtelt a régi ismerõsökkel, testvérekkel, és a "kortársakkal," akik években már Werle néni nyomában lépkednek.

      Elsõként a gyermekek köszöntése hangzott el. Bibliaverssel kértek áldást. "Jót kívánunk ma neked!" -énekeltek, és egy nagy piros kartonlapon rajzokkal díszített kézlenyomatukkal ajándékozták meg a nénit. Dan László lelkipásztor a 100. Zsoltár felolvasása után megemlékezett arról, hogy testvérnõnk milyen hûséges volt az Úr házához. Míg ereje engedte, egyetlen alkalmat sem mulasztott el. Oláh Lajosné alkalmi verset mondott, Tóth Gyõzõné bibliaverssel és virággal adta át a nõtestvérek köszöntését.

 
Dan László lp. köszönti a 100 éves Werle nénit; mellette fia, Ted Werle ül.

      Érdekes volt meghallgatni a legfelsõbb helyrõl érkezett levélbeli köszöntések felolvasását. Elsõnek Erzsébet királynõ gratulációját, majd a Governor General, a miniszterelnök, Ontario és Toronto vezetõi, a torontói magyar fõkonzul, végül az angol Baptista Szövetség vezetõségének meleg szavait hallhattuk.

      Az egybegyûlt testvérek közül többen elõre jöttek, hogy néhány szóban megemlékezzenek a múlt eseményeirõl, és megköszönjék Werle Mamának a bevándorlás nehéz éveiben tapasztalt szeretetét és segítõ készségét. Nem sokan tudják, hogy Werle néni a Torontói Gyülekezet alapító tagjainak egyike, aki egy-egy testvérrel együtt bátran bizonyságot tett a belváros utcáin, énekkel hívogatva a magyarságot, míg végül imaházat tudtak venni. Mindig igyekezett segíteni a magyar bevándorlóknak, befogadta õket, lakást és munkát szerzett nekik. Férjével együtt ott volt a Tábor vásárlásánál is, és kezdettõl fogva õ volt a konferenciák "mindenese." A már megemberesedett régi gyermek-táborosok is eljöttek, hogy kézcsókkal és meleg öleléssel mondjanak köszönetet.

      Werle néni a gyülekezetnek és egyenként mindnyájunknak szeretõ, megértõ édesanyja.

      A szép és meghitt ünneplést Werle néni megható hálaimádsága fejezte be. Testvéreink a köszöntõ ének hangjai mellett hozták be a gyönyörû tortát, a 100-as felirattal! Majd a sok jóval megrakott asztalok mellett szeretetvendégséggel, vidám beszélgetéssel telt el a délután.
      Werle nénink gazdagon megáldott életérõl elmondhatjuk: "Életet kért tõled, adtál neki hosszú idõt,-örökkévalót. Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével." (Zsolt. 21:5,7)

      G.O.

 

Élete utolsó napjáig dolgozott Dr. Somogyi Barnabás 1918-2002

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt augusztus 11-én este, hogy Dr. Somogyi Barnabás nyugalmazott lelkipásztor testvér, az orvostudományok kandidátusa életének 84. évében rövid szenvedés után az örökkévalóságba költözött.

      Somogyi Barnabás testvér, magyarországi baptista közösségünknek évtizedeken át meghatározó személyisége volt. Munkásságát az egyetemi oktatás, valamint a gyülekezeti és közegyházi szolgálatok területén végezte. 1943-ban tette le a hippokratészi esküt. Orvosi hívatását 1946-tól sebész szakorvosként, késõbb mint adjunktus, docens, végül mint az orvostudományok kandidátusa végezte. Elméleti és gyakorlati oktatás keretében orvos-nemzedékeknek adta át tudását. 1993-ban vette át orvosi munkásságát elismerõ aranydiplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.

      A Baptista Egyházban végzett munkássága három fõ területre osztható. Közegyházi szolgálatát még mint fiatalember az ifjúság körében kezdte. Elõbb a Kürt-ben közölt írásait ismerte meg a közösség, majd az Ifjúsági Szövetség budapesti elnöke volt. Édesapja gyülekezetében, a Nap utcában éveken át lelki-pásztor helyettesként, majd dr.Somogyi Imre halála után lelkipásztorként szolgált. Igehirdetõi szolgálata mellett fontos területének tartotta a történelmi kutatásokat és az irodalmi munkásságot.

      Az egyház Történelmi Bizottságának elnökeként, fontos eredményeket hozó mûhelymunkát vezetett. Ahogyan a történelmi kutatások szeretetét, éppúgy az irodalom iránti elkötelezettségét is édesapjától, a magyarországi baptisták nagyformátumú elnökétõl. dr. Somogyi Imrétõl örökölte. Már gimnáziumi évei alatt felfigyeltek tehetségére, így lett Benedek István utódja a Tavaszmezõ utcai Gimnázium önképzõ körének elnöki tisztében. Számos modern nyelv ismerõje volt, így angolul, németül és franciául olvasott, de az antik nyelvek között a latin nyelvet is jól ismerte.

      A Baptista Egyház Irodalmi Bizottságának elnöki szolgálatát Pannonhalmi Bélától vette át, amelyet a kilencvenes évek elejéig vezetett. Irodalmi munkássága kapcsán szerkesztõi tevékenysége is jelentõs. 1957-ben szerkesztette a Békehírnököt, 1988-1997 között a Múlt, Jelen, Jövõ Baptista Naptárt. Kiemelkedõ munkájaként említendõ a Mustármagok c.antológia mindkét kiadásának szerkesztése. Elkötelezett tisztelõje és terjesztõje volt az angolszász baptizmus örökségeként Bunyan János irodalmi munkásságának. Mûfordításai közül kiemelkednek John Bunyan versei, amit rendszeresen publikált. Történelmi és irodalmi elkötelezettségébõl fakadt C.H.Spurgeon életmûvének és munkásságának népszerûsítése is. Már 1959-ben Spurgeon születésének 125. évfordulóján megemlékezést írt a Békehírnökben, valamint stilárisan felfrissítve közölte Spurgeon egyik prédikációját. A Múlt, Jelen, Jövõ Baptista Naptár szerkesztõjeként rendszeresen publikált Spurgeon vonatkozású írásokat a kalendáriumban. Bátran nevezhetjük õt a magyar baptisták legnevesebb Spurgeon-kutatójának. Elsõként vehette át munkássága elismeréséül a 2001-ben alapított Spurgeon-díjat.

      Szinte élete utolsó napjáig - kivéve a kórházban töltött heteket - írt, dolgozott, kutatott, íróasztalán elkezdett publikációk, cikkek maradtak befejezetlenül. Kedves kiadványába a jövõ évi kalendáriumba is készített írásokat, melyeket részben már átadott a szerkesztõnek, de egy nem mindennapi téma - a "Kossuth Lajos és az amerikai magyar baptisták" - örökre feldolgozatlanul maradt. Utoljára a Tétényi úti kórház intenzív osztályán találkoztam vele. Imádkoztam érte, majd szóba hoztam a cikket. "Majd megírom" - válaszolt, de néhány pillanat múltán helyesbített: "Írd meg! Majd elolvasom." Sokan imádkoztunk érte, de az Úr másképp gondolta. Gyorsan távozott, sok közös tervünk ment füstbe. Számunkra csak egy maradt, folytatni azt a sokirányú szolgálatot Jézusért, amelyre elõttünk járó testvérünk szolgáló életével példát mutatott. 

              Marosi Nagy Lajos

• Lapzárta_után  

• MABAVIT2-Nagyvárad

• 101_Nagyváradi_fénykép 

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztõnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5