Baptist TOP1000


VALÓBAN?

Lapozgassuk a Bibliát

Vasárnapi iskola

Verset mondok -
Versek, gyülekezeti használatra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2003. ÁPRILIS

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA ..

Évközi Gyűlés - Alhambrában

95 éves az Evangéliumi Hírnök

Missziós pillanatkép - Jugoszláviából

MEGFESZÍTETTÉK ŐT
Máté 27:27-31, 38-44, 50-54
 
Az Úr Jézus megfeszítése a legszörnyűbb bűn, ami a világtörténelemben előfordult. Nincs is feljegyezve hasonló. A zsidók kívánták halálát vallási alapon és mégis mint köztörvényes lázadót, a római jog alapján ítélték el. Előfordultak tévedések máskor is. De kinek az ártatlansága hasonlítható az Úr Jézuséhoz? Akinél nem csak arról van szó, hogy amiért elítélték abban nem volt vétkes, hanem Őbenne bűn nem találtaték. Ez volt a sötétség órája. Ezt a tökéletes áldozatot Isten igazsága kívánta. Titok ez, Isten titka.
      Nagyon lényeges nyomon követése annak, ahogyan a keresztre feszítés megtörtént. Ahogyan az az igaztalan eljárásokban lenni szokott, az emberek amíg a céljukat el nem érték, fűtötte őket a belső feszültség egészen a józantalanság határáig, vagy még azon is túl. Mindez ott van abban, ahogy Jézus halálát követelték. A szabadulás elemi lehetőségétől is megfosztották. Inkább választották Barabbást.
      Aztán az érzések és a gondolatok átrendeződtek. Félni kezdtek attól, amit nagyon akartak. Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kizsaroltak, annyira kívántak. Ettől kezdve alapos körültekintéssel jártak el. Védik a bizonyítványukat.
      Gondoskodtak róla, hogy Jézus az ő vádaskodásuknak megfelelően haljon meg. Következett a nyilvános megcsúfolás. A nép kénytelen osztozni a felelősségben. El kellett fogadniuk, hogy Jézus gonosztevő. És el is fogadták. Aztán két lator közt feszítették meg. Ez is azt a célt szolgálta, hogy a bűnösök közé számláltassék.
      A főpapok és a megtévesztett nép gyengeségét, gyávaságát mi sem fejezi ki jobban, mint az, hogy csak akkor merték kimondani, hogy "ha Isten Fia vagy", amikor a kereszten függött. "Ha Isten Fia, szálljon le a keresztről és hiszünk néki." Bár csúfolódva tették, de kimondták. Lehet, hogy remélték is. Ki tudja? Hiszen volt idő, amikor sürgették: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Mondd meg, ha te vagy a Krisztus!" Félelmetesen megrendítő vallomás: "Másokat megtartott, önmagát nem tartja meg." A rossz lelkiismeret döbbenetes vallomása ez. Nem értették őt, mert nem értették a Krisztus titkát.
      Ellenségei csak a keresztig láttak, addig is rosszul. A kereszthalál harca áthatolt az egeken. A halál pillanata meghozta az Atya válaszát. A templom kárpitja kettéhasadt, a hamu kiömlött az oltáron. Megszűnt az áldozat. Mind a mai napig. Szabad a bemenet az Atyához. És megyünk is, ahol és amikor a lelkünk erre indít. Új korszak kezdődött a történelemben.
      Megrendült a Föld. Nem közönséges földrengés volt ez. Kifejezetten külön, isteni beavatkozás, hogy a sírok megnyíljanak és azok, akik a halálból feltámadtak, sírjaikból kiléphettek. Haza az övéikhez.
      A földbe esett gabonamag kikelt. A fájdalmasan szomorú eseménysorozatban fenségesen tündököl egy kivételesen szép esemény. A római százados megtérése. "Bizony, ez az ember Isten Fia volt." Bármilyen körülmények között szép és nagy dolog dönteni Jézus mellett. De ott a golgotai keresztnél, Jézus halálát látni és megtérni, páratlan esemény az üdvtörténetben. Kockázatos vallomás volt a gonosz lelkű sokadalom előtt. De, ha egy hatalmas hadsereg élén egy nagy ütközetet megnyert volna ez a százados, nem nyerhetett volna nagyobb dicsőséget. KI JÉZUST KERESZTJÉN HITTEL SZEMLÉLI, ÜDVHÖZ JÖN AZON ÓRÁBAN. NÉZZ FEL GOLGOTÁRA!
                                   Oláh Lajos: Ihletett írások, Torontó, 1992. 15-16. o.

Oláh Lajos, szövetségünk egykori elnöke öt évvel ezelőtt költözött az Úrhoz. Szeretettel emlékezünk rá.

Balassi Bálint:
[Adj már csendességet...]

 

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,
Bujdosó elmémet, ódd bútul szívemet, kit sok kín fúr.
 
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére.
 
Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg.
 
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.
 
Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-é?
Ki engem, szolgádat, mint régen sokakat ébreszthet-é?
 
Nem kell kételkednem. Sőt: jót reménylenem igéd szerint!
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen, hitem szerint.
 
Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát.
 
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.

További versek itt.

3 új Harmak kiadvány

ÉVKÖZI GYŰLÉS

Szövetségünk életében nevezetes napok azok, amikor Aközös dolgainkat@ rendezgetjük, missziós küldetésünk teljesítésének lehetőségeit, vagy az esetleges zsákutcákat tekintjük át.
      Az évi közgyűlés mellett az úgynevezett Évközi Gyűlés a leglényegesebb alkalmunk.
      Három bizottság tagjai találkoznak ilyenkor - a Misszió és Irodalmi -, a Pénzügyi - és a Végrehajtó Bizottság.
      Az idén az Alhambrai Gyülekezet látta vendégül az Évközi Gyűlést, illetve annak résztvevőit, mintegy húsz testvért.
      Március 27-én este, pénteken egész nap és szombaton a nap nagyobb részén át folytak a megbeszéléseink, olykor két, vagy három fronton (bizottságban) is. Feladataink nagyobbik részét elvégeztük. Természetesen mindig kevés az idő. Az elmaradt, vagy befejezetlen dolgainkat az azzal megbízott testvérek elvégzik vagy előkészítik a közgyűlés idejére.
      A Misszió Bizottsági gyűlést a bizottság elnöke, Dénes Endre tv. vezette. Áttekintettük a gyülekezeteink misszió munkáját - az egyes gyülekezetek képviselőinek beszámolói alapján. A testvériség örömeiben és problémáiban osztoztunk, hálát adtunk és könyörögtünk azokkal kapcsolatban.
      Anyagi természetű gondjainkról és lehetőségeinkről is hallottunk elég sokat. Szükségét láttuk annak, hogy jobban figyeljünk a Amagunk házatájára@ is, ami az itteni misszió munkásait és gyülekezeteit illeti. Ugyanakkor - felelősségünk mértéke szerint - mások szükségei elől sem zárkóztunk el. Elkészítettük a közgyűlés elé terjesztendő évi költségvetést.
      Szombat délelőtt összevont gyűlést tartottunk, mindhárom bizottság tagjainak részvételével. Ennek során Dénes Endre testvér személyes okok miatt lemondott szolgálatáról. Döntését tudomásul vettük.
      Az Otthon eladása több, előre talán nem is látott feladat elé állít bennünket. Ezek elvégzésére -anyagi és missziós feladataink felelősségteljes és minél jobb betöltése érdekében- szükségét láttuk annak, hogy bizonyos változtatásokat vezessünk be szövetségünk életében. Ezek a változások, illetve e változásokra tett javaslatok például a szövetségünk működését, a bizottságok fölépítését és az anyagi javak kezelését érintik. A nyári Rámai közgyűlésünkön ismertetjük majd e javaslatokat, és a testvériség jóváhagyása esetén azok szerint haladunk majd tovább.
      A legközelebbi két találkozónk helyét és időpontját is megbeszéltük, amiről ugyanitt tájékoztatjuk kedves olvasóinkat.


Az Évközi Gyűlésre érkezett vendégek nagyobb része a szombat reggeli áhítat után 

      Következő számunkban képes beszámolót is készítünk majd a találkozóról, ami egyúttal kedves testvéri találkozásokat, áldásos istentiszteleteket is jelentett a vendégek és vendéglátók számára egyaránt.
      Köszönjük az alhambrai testvériség szeretetteljes gondoskodását! Jól éreztük magunkat közöttük. Novák József lelkipásztor mellett ott láttuk Tagai István és dr. Szenohradszky János testvéreket -, hogy csak kettőt említsek meg a segítők - szervezők közül, akik együttesen mindent megtettek azért, hogy gyűlésünk eredményes lehessen. Egy kicsit újra közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyobb szeretettel és tárgyszerűbb imádságokkal tudunk egymásra gondolni a közeljövőben.
             Herjeczki Géza
IFJÚSÁGI CHICAGÓBAN
MÁJUS 23-25
Új parancsolat (János 13:35)
Jelentkezés Gerstner Kornélnál, interneten keresztül a chicagói gyülekezet Web oldalán:
vagy telefonon Kulcsár Tihamérnál 
a (847)392-5653 és Cseh Istvánnál
 a (773)973-2939 számon.
NAPTÁR - CALENDAR
 
Szövetségi közgyűlés / Yearly Convention
Szövetségi közgyűlésünket az idén a Rámai Táborban tartjuk meg. Időpont: Július 4-6.
 
96th CONVENTION - Rama, Ontario, Canada, July 4-6.
TÁBORI ELŐZETES
 
Tábornyitó Konferencia
június 28-29.
 
Gyermek és ifjúsági hét
június 30 - július 5.
 
Részletes program a májusi számban.
 
Konfliktushelyzetek kezelése
1 Mózes 13
 
Sajnos mindnyájunk élettapasztalata a konfliktus. A konfliktusokat az érdekellentétek generálják. A modern magatartás-pszichológia a konfliktushelyzeteket három szinten vizsgálja. Az első szint, a látható felszín, ahol a konfliktusesemény zajlik. A második szint, az indítékok szintje, ahol az adott konfliktus hátterét, mozgató rugóit ismerhetjük fel. A harmadik szint, az ún. alapértékek szintje. Ezen a szinten azt vizsgáljuk meg, hogy a konfliktusban résztvevők élete milyen értékekre épül. Ha például egy hívő emberre gondolunk, azon a bizonyos harmadik szinten keresztyén alapértékeket találunk, úgymint: az Isten iránti engedelmesség, a család szeretete, a gyülekezet iránti szolgáló elkötelezettség, a lélekmentés, stbY
      Általában konfliktushelyzetben derül ki egy emberről, még inkább egy hívő emberről, hogy mennyire hű az alapértékekhez, amelyeket vall. Ha például azt vallom, hogy nekem fontos a családi harmónia, mégis egy feszült pillanatban durván lekiabálom a feleségemet és a gyermekeimet, egyszerűen arról van szó, hogy nem voltam hű ahhoz, amit vallok. Ezt nevezi a Szentírás képmutatásnak. Ez is egy konfliktushelyzet, amely belső meghasonláshoz vezet.
 
       Most pedig vizsgáljuk meg azt a konfliktust, amely Ábrahám és Lót között alakult ki.
       Az 1Mózes 12:1 szerint az Úr Ábrahámot hívta ki Háránból apja halála után, és Ábrahám kapta ott Istentől az ígéreteket. Lót, az unokaöccse, úgy döntött, Ábrahámmal tart. Vándorlása során Isten megáldotta Ábrahámot nagy gazdagsággal. (Abban az időben a nagy vagyont a juhok és a tevék sokasága jelentette.) Ábrahám mellett Lót is meggazdagodott. Neki is lettek juhai és alkalmazottjai. A tulajdonképpeni konfliktus Ábrahám és Lót barompásztorai között keletkezett. Ezek az emberek egymással versengtek a jobb legelő területekért. A juhnyájak, illetve a vagyon további gyarapodása függött azon, hogy ki szerzi meg a gazdagabb pázsitokat. Mint ahogy az elején említettem, a konfliktus mindig érdekellentétből fakad. Ábrahám és Lót érdekei ütköztek.
      A történetből megtudjuk, hogyan kezelte és oldotta meg Ábrahám ezt a nehéz helyzetet. Nos, nemes egyszerűséggel átengedte Lótnak a választás jogát. Ezt mondta Ábrahám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között. Hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz én jobbra megyek; ha te jobbra mész, én balra térek. (8,9)
 
      Nézzük meg milyen alapértékek szerint viselkedett Ábrahám abban a feszült pillanatban.
      Ábrahámnak többet jelentett a békességes testvéri kapcsolat, mint az anyagi előnyök. Jog szerint őt illette volna az elsőbbség a választásban. Mégis lemond erről a jogáról a békesség érdekében. Tanuljunk Ábrahámtól. Úgy a családi-, mint a gyülekezeti- és társadalmi életben részesítsük előnyben a békességteremtést, szemben önös érdekeinkkel és jogainkkal. Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak. (Máté 5:9)
      Ábrahámnak fontosabb volt a botránkozás elkerülése, mint saját érdekérvényesítése. A 7. versben ezt olvassuk: Versengés támada az Ábrahám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között. És a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. A kananeusok és a perizeusok mindeddig azt láthatták, hogy Ábrahám időről időre összegyűjti a családját, az alkalmazottait és Lóttal az oldalán áldozatot mutat be az Úrnak. Milyen szép! Meghitt szeretetben és békességben istentiszteletet tart a két család. Az eddigi szép bizonyságtételt rombolta volna porig a kialakult feszültség, ha Ábrahám előtérbe helyezi a saját anyagi érdekeit. De ő nem ezt tette. Inkább kész volt elszenvedni a kárt, nehogy valamiképpen Isten neve és a hívők hírneve káromoltassék a pogányok között. Pál apostol is ezt kérdezi az egymással pereskedő korintusiaktól.: Miért nem tűritek el inkább a kárt? (1Kor 6:7). Ahhoz, hogy egy konfliktus békességesen záruljon, valakinek mindig el kell tűrni a kárt, legyen az anyagi- vagy erkölcsi természetű. Nevezhetjük ezt a megbékélés árának is. Ábrahám ezt az árat önként fizette meg. Ő mindent kiengedett a kezéből és lelkében talán azt mondogatta, amit majd később Izsáknak is mondott útban a Mória hegyére: Az Isten majd gondot visel.
      Lót körülnézett és a Jordán völgyét választotta, a gazdag vidéket. Ábrahámnak maradt a kopár sziklás terület. De miután Lót elment, Isten megszólította Ábrahámot, 14 és 15.vers.
      Emeld fel szemeidet és tekints északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet amelyet látsz, neked adom és a te magodnak örökre.
 
      Még néhány tanulságot fogalmazzunk meg ebből a szép történetből.
      Egy szellemi törvényszerűség az, hogy megáldva kapom vissza Istentől, amit egyszer kiengedtem a kezemből az Úr kedvéért. Ha fontosabb az Isten országa és az Ő igazsága, minden más megadatik csodálatosan és isteni módon. Ábrahám ezt kipróbálta és működött.
      Ugyanakkor Lót, aki mindent meg akart szerezni magának, végül a puszta életét is alig menthette meg a haláltól. Lót életének az alapértéke a vagyonszerzés volt. Mellesleg ma is sokan ezt tartják a legfontosabbnak. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall? (Márk 8:36).
      Végső soron egy konfliktushelyzet nem arról szól, hogy kinek van igaza. A hangsúly a résztvevők viselkedésén van. Mert bennünket arról ismer meg ez a világ, hogyha szeretjük egymást, ha egyek vagyunk, és ha békességben élünk egymással és minden emberrel. Isten azért engedi meg a konfliktusokat, mert ez által teszteli a hívők lelki érettségét. Ha az Úr Jézus Krisztusra tekintünk, amikor a kereszten rettenetes kínok között, szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott és szenvedve nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélőreY (1Péter 2:23), akkor azt kell megértenünk, hogy a konfliktushelyzetekben számunkra is egyedül ez lehet a viselkedési norma.
      Én is ilyen alapértékek szerint akarok élni!
      Az Úr adjon erre erőt mindnyájunknak!
                                Lukács János   (Elhangzott a Chicagói Magyar Baptista Gyülekezetben 2002. december 4-én.)

NINCS A HELYÉN
 
"Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon; olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetőn." (Zsolt 102:7-8)
 
A nyomorultnak imádsága - ezt olvashatjuk a zsoltár első sorában. És ha van nyomorúság, amit egy ember átélhet, ebben a zsoltárban szinte mind benne van. Néha azt gondoljuk - talán még mondjuk is -, hogy a hívő ember nem lehet szomorú, nála mindennek rendben kell lennie, minden időben, hiszen különösebb baj nem is érheti. De én azt hiszem, ez nem igei. (Lásd pl. Mt 26:37). E zsoltárban egy hívő ember hallatlanul nyomorultul érzi magát - pedig Isten gyermeke, aki zsoltárt is írt, sőt imádkozik.
      Az idézett igében három madár van: a pelikán, a bagoly és a magányos madár -, de egyik sincs a helyén! Mélyebb jelentésük van ezeknek, mint ahogy ezt az első olvasásra gondolnánk. Hasonlatra várnánk, de ez több, mint hasonlat.
      A pelikán nem pusztai madár. A vizek partján él, és hallal táplálkozik. Ha a pelikán most a pusztában van, az neki a halál. Nincs a helyén! A bagoly nem a romokon él - ott nincs biztonsádban -, hanem a sziklarepedésekben; vagy a faodvak az otthona. Tehát a bagoly nincs otthon a romokon, nincs igazán a helyén. A magányos madár a háztetőn - ennél szomorúbb képet még elképzelni sem lehet. Szinte olyan ez, mint amit Arany János A rab gólya című versében ír. "Árva gólya áll magában / Egy teleknek a lábjában, / Felrepülne, messze szállna, / Messze messze, / Tengerekre, / Csakhogy el van metszve szárnya."

      Három madár, és lehet három szimbólum is. Mind a három arról ad bizonyságot: nincs a helyén! Nincs fészke, ezért halálra van ítélve. Elrepülne, de elsodorta a vihar, bárcsak tudna repülni! De magában gubbaszt a háztetőn, a romokon és csak bolyong. A pelikán pedig a pusztában éhhalálra van ítélve. Tehát egyik sem találja a helyét.

      És ebben máris mai a zsoltár, vagyis ennek mondanivalója. Ember, aki nem találja a helyét, és így tulajdonképpen elveszett ember. Olyan, mint a juhocska; elveszett, keresi a pásztor, de nincs a helyén. Sokszor nem tudjuk, miért kesergünk, ide-oda kapkodunk, keressük a helyünket, de nem találjuk. Segítőre van szükség, aki visszavezet a jó útra, vagy pedig bekötözi a sebeket.
 
      Van azért egy örömhír is a szomorú zsoltárban. Minden bizonnyal, ha most Isten szent házában vagy, akkor a helyeden vagy. Itt van a mi igazi fészkünk, a valódi otthonunk. Én fel nem cserélném egyetlen hatalmas dómért, vagy egy sok tornyú templomért sem. Isten megajándékozott téged is, engem is egy meleg fészekkel. Nemcsak azért meleg, mert jó a fűtésünk, hanem azért, mert akik melletted ülnek, vagy előtted, vagy a hátad mögött, azok melegszívű testvérek. Ők azok, akik megkérdezik tőled szeretettel, hol voltál a múltkor, üres volt a helyed, és ezért hiányzott is a te melegséged. Látod, nem vagy magányos ember, nem vagy egyedül, nem vagy elveszett.
      De az is örömhír, hogyha mindennek vége és az életben minden elhagyna, nyomorúságba jutok, napjaim elszállnak, de te Uram örökké megmaradsz!
      Szeressük, becsüljük Isten szent házát, azokat, akik velünk együtt ott vannak, és valljuk boldog hittel: "Itt jó nékem, az Úr szent házában... / Itt a helyem, Uram, itt maradok."
        Dr. Viczián János

EGY SZÍVVEL - LÉLEKKEL

Kiss Zsófia és Macher János fiatalon elmenekült Magyarországról. Még mielőtt elhagyták szülőhazájukat örök hűséget ígértek egymásnak. Azzal a céllal indultak el, hogy külföldön teológiai kiképzést szereznek, aztán megesküsznek, majd kettesben - vagy később családostól - teljes szívvel az Urat szolgálják.
      Úgy is lett minden. S Isten gazdagon megáldotta illetve gyümölcsöztette munkájukat. Munkájuk hatására rengeteg ember fogadta el az Úr Jézust, nyert bűnbocsánatot és egy mennyei helyet; mások meg teljesen odaszánták magukat Istennek; s voltak, akik megújultak, felfrissültek, vagy észrevehetően növekedtek.
      Mindez azért történhetett, mert Zsófia és János egy szívvel B lélekkel, buzgón, és fáradhatatlanul fejlődtek, evangélizáltak, tanítottak, imádkoztak, pártfogolták hittestvéreiket, s mentették az elveszetteket. S a kulcs ebben a kifejezésben rejlik, hogy "egy szívvel - lélekkel tettek mindent." Egyikük sem tekintett magáénak egyetlen munkaterületet sem. Mindent "együtt" tettek. Ez még beszédükből is kitűnt, mert úgy hivatkoztak egy-egy szolgálatukra, mint "itt evangélizáltunk," "amott gyülekezetet alapítottunk," "emitt ifjúsági összejöveteleket tartottunk," stb. Semmit sem az egyik, vagy a másik végzett. Öröm volt velük társalogni és imádkozni.
      Idővel elérték a nyugdijas kort s nyugalomba vonultak. De ebben az állapotban is tovább szolgálták szerető Urukat. Ekkor visszatértek Magyarországra, ahol Makón egy egész új munkát indítottak el. Munkájuk eredményeképpen az a közösség ma már templomépítéssel foglalkozik.
 
      Macher János lelkész nem régen hazatért Urához. Bár szívesen meggyógyult és szolgált volna tovább, mégis - Pál szavait idézve - azt mondta, hogy főként azért esedezik és arra vágyik, hogy "...nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által." (Filippi 1:20.) Majd még arról is gondoskodott, hogy temetésére - a családon kívül - senki se hozzon virágot; helyébe az arra szánt összeget adják oda a Makó-i gyülekezet templom-építési alapjára. Mindez szintén megtörtént. Azaz Isten neve valóban megdicsőült halálában, mint ahogy életében is. Azaz minden vágya teljesült.
***
A Bibliában is olvasunk egy ilyen házaspárról. Aquilára és Priscillára gondolok. Krisztus-hivő zsidók voltak. S a zsidóüldözés miatt ide-oda költöztek. Nem voltak ugyan lelkészek. Ennek dacára teljes átadással s a Szent Lélek erejével és áldásával egy szívvel-lélekkel szolgálták Megváltójukat. Pál apostol először Korinthusban talált rájuk
       Nézzük meg, hogy milyen szolgálatokat végeztek:
       1. Vendégszeretetet gyakoroltak. A Cselekedetek 18:1-4 verseiben arról értesülünk, hogy amikor Pál apostol Korinthusba érkezett "...csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ezek ugyanis sátorkészítő mesterek voltak."
      2. Igeismerők és tanítok, vagy mondhatnánk, misszionárius képzők lettek. Ugyanis, amikor egy Apollós nevű ékesen szóló, lelkes igehirdető jelent meg városukban, akkor ők először szívélyesen meghallgatták. Aztán, amikor rájöttek, hogy az evangéliumot csak a János keresztségéig ismeri, akkor "... maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját." S olyan jó munkát végeztek, hogy mire Apollós elment Akhájába már "... nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hivőkké lettek. Mert ... a nyilvánoság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus." (Cselekedetek 18:24-28.)
      3. Otthonukat megnyitották a helyi gyülekezetek számára; vagyis a rendszeres gyülekezeti élet támogatói illetve elősegítői is voltak. Erről értesülünk a Róma 16:5 és 1 Kor 16:19-ben.
      4. Önfeláldozóak voltak. Pál szerint "...életemért saját fejüket kockáztatták." (Róma 16:4/b.)
      5. Széleskörű leki-munkát végezve közismertekké és közkedveltekké is váltak. Ezért írhatta Pál a Róma 16:4/c-ben, hogy "...hálás" nekik "a pogányok valamennyi gyülekezete is." (Nem csak egy gyülekezet!)
      6. Békés és barátságos emberek is lehettek. Ennek köszönhető, hogy Pál aki -"lakva is megismerte őket" - később ismételten is megemlékezett róluk és küldte üdvözletét nekik. Nyilván szeretettel és áhitattal gondolt rájuk. "Köszöntsd Priszkát és Akvilát..." Továbbá "Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban..." - írta a 2Timóteus 4:19-ben s a Róma 16:3-ban.
      7. Féltékenységmentes, Jézusért örömmel együttműködő lelkimunkások lehettek. Elsősorban egymással s aztán több lelki munkással is együttműködtek. Ezért nevezhette őket Pál munkatársainak.
 
      Sajnos Isten gyermekei között is előfordul néha, hogy egyéni dicsvágy miatt nem tudnak együttműködni. De Aquila és Priscilla nem ilyen volt. Isten nevének megdicsőítése volt a legfontosabb számukra; mint Pál számára is. S ennek érdekében boldogan és alázatosan együttműködtek mindazokkal, akik Urukat teljes szívből szolgálták.
      Azaz Jézus befogadása után teljesen odaszánták magukat és házaséletüket Istennek. Majd a Szent Lélek rájuk árasztott ajándékaival buzgón szolgálták Urukat, aki azután gazdagon megáldotta életüket. Csakúgy mint a fent említett Macher házaspárt.
***
Kedves Olvasóink! Ha Jézusé már az életetek és házasságra készültök, vagy már megházasodtatok: Emlékezzetek arra, hogy Isten nem csak egyénenként szeretné használni életeteket, hanem közösen is. Ha teljesen odaszánjátok magatokat és házaséleteteket Őnéki, akkor ő megajándékoz benneteket, megnyitja a szolgálat kapuit előttetek és megáld titeket is. Ezt tette a Macher lelkész-házaspár és a laikus Aquila és Priszcilla házaspár életében is, amikor vendégszerető, igeismerő és tanító, otthonukat gyülekezeti összejövetelekre feláldozó, életüket is kockáztató, békés, barátságos és féltékenységmentes lelki munkássá és munkatárssá alakította őket.
 
Lehettek hivatásos lelki munkások, vagy laikusok. Az Úr országában mindkét félére szükség van s ő mindkét féle házaspárt fel tudja használni. Ezt bizonyították a fenti példák. Ha emberfeletti boldogságra, elégedettségre, és céltudatra vágytok, akkor "Az Isten irgalmára kérlek ... titeket, testvéreim, hogy okos tiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek..." (Róma 12:1.) Mire Ő megáld titeket is! Nincs annál szebb és boldogabb házasélet, mint amikor ketten egy szívvel - lélekkel szolgálják az Urat!
             Mátrainé, F. I.

Világot Formáló Igeversek - John 3:3 - Jimmy Carte & Charles Colson

95 éves az Evangéliumi Hírnök  - Imaházmegnyitó 1908-ban

DR. GERZSENYI LÁSZLÓNÉ
sz. Udvarnoki Mária

JOSEPH YANIK

 

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5

 [Aaddzz Counter]