2003. januári Evangeliumi Hirnok

VALÓBAN?

Lapozgassuk a Bibliát

Vasárnapi iskola

Verset mondok -
Versek, gyülekezeti használatra

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2003. JANUÁR

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA ..

Gyülekezeti hírek:

Jó tudatosítanunk, hogy minden Isten ajándéka. Minden tökéletes és jó ajándék tõle származik, így az újesztendõ is, amelynek küszöbét alig, hogy átléptük. A Szentírás kijelentése alapján bátran hirdetjük, hogy ez is kegyelmi idõ, mégpedig az Úr jókedvének Esztendeje.
Forduljunk teljes lényünkkel Gondviselõ Istenünkhöz, aki ma is nagy örömmel és készségesen elfogad. Mindannyiunkat áldott vezetésérõl kíván biztosítani. Ez határozza meg az esztendõt, és ettõl függ életünk boldogsága. Ennek a ténynek megtapasztalása késztet arra, hogy mondjuk el minden embernek Isten Örömüzenetét, ami igen áldott gyakorlati megtapasztalást nyújthat az esztendõ minden napjára.
Szeretõ Istenünk, Ésaiás próféta által mondja nékünk ezeket az igéket: "Kinek szíve reád támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik!" Olyan útravaló ez, amelynek értéke igen nagy, gyakorlati haszna pedig felmérhetetlen. Igénkben három gyakorlati igazságot jegyezzünk meg, melyeket alkalmazzunk is életünkben.

A fölkínált kegyelem
Isten minden munkája csupa kegyelem. Mi csak büntetést, ítéletet érdemlünk, mert bûnösök vagyunk. A bûnnek zsoldja pedig halál. Kiérezhetõ az Igében Istennek mindenki számára felkínált kegyelme, amely szerint szívével Istenre támaszkodhat. Egy embert sem zár ki ebbõl a kegyelembõl, sõt mindenkinek készségesen felkínálja. Igen, ma még a Mindenható Istenre támaszkodhat a te szíved is. Ezt Õ reád bízza. Igen sokan vannak, akik nem teszik ezt, noha megtehetnék, csak akarniuk kellene, mert az Úr ezt mindenkinek felkínálja és biztosítja.
Szívünk gyenge, ingadozó, csalárd, törékeny és kiszámíthatatlan. Utunk kemény, veszélyes; erõnk feletti próbákkal és kísértésekkel teljes. A mi Teremtõ Istenünk jól tudja, hogy szükségünk van Õreá, azért kínálja fel magát nékünk. Ha érezed, hogy Istenre van szükséged életedben, íme Õ kéznél van. Igénybe veheted teljes bizalommal és javadra lesz.
Jegyezd meg jól, hogy Õ nem erõszakolja magát senkire, te reád sem. Azonban készen áll, hogy jelenlétével megajándékozzon téged. Azért kínálja ma is Önmagát. Szabad néked is Istennel indulni és járni ebben az évben, sõt, egész életeden át!

A személyes tennivaló
A kegyelem teljes fölkínálásával az Úr rámutat személyes feladatunkra is. Egyértelmûvé teszi minden ember számára, hogy ez nem csak lehetõség, de feladatunk is, hogy szívünkkel Istenre támaszkodjunk. Benne biztos, örök szikla alapunk van. Az Úr biztos Segítõnk minden körülmény között. Bármilyen lesz az utunk, bármilyen veszély és próba vár reánk, Reá mindig számíthatunk. A feltétel: hogy a szívünkkel támaszkodjunk Reá! Sokan csak szóval teszik ezt, ahogy Isten mondja Ésaiás 29:13-ban: "E nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tõlem..." Ne csald meg magadat, mert Istent nem lehet félrevezetni. Õ teljes szívedet kéri. Add Néki a szívedet teljesen és akkor a többi már nem nehéz.
Isten hûségében teljesen megbízhatsz. Benne még soha nem csalódott senki. Csak akkor tudsz szíveddel reá támaszkodni, ha megbízol Benne. Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka sem. Általa lehet szívünk erõs, diadalmas, Isten tetszésére való.
Csodálatos, hitbeli döntés eredménye szívünknek Istenre támaszkodása. Ez a hívõknek életvitele, életstílusa, amely mindenki számára ajánlatos és kipróbálható. De senki sem teheti meg helyetted! Ez kizárólagosan a te személyes szent tennivalód. Miért ne tennéd ezt meg, hiszen saját boldogságodat biztosítja ezzel szeretõ Istened!

A teljes békesség biztosítása
Istennek egyik legcsodálatosabb ígérete van itt megfogalmazva. Ha valaki Öt engedelmesen elfogadja és szívével, teljes életével Reá támaszkodik, akkor megtapasztalja Isten megõrzõ kegyelmét. Megõrzi azt teljes békében, mert bízik az Úrban! Ezeket Isten hatalma õrzi hit által az üdvösségre. Biztos oltalom van Isten által mindazoknak, akik Benne bíznak. A legbiztosabb kezekben van életünk, ha teljes szívünkkel az Örökkévaló Istenre hagyatkozunk. Egy pillanatra sem bizonytalan a helyzetünk, mert tudjuk, hogy az Övé minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18).
Minden nap ezernyi veszély fenyegeti életünket, testünket és lelkünket egyaránt. Te kire bízod magad? Ki ad néked teljes biztonságot és oltalmat? Az évszázadok folyamán sok hithõs példája biztat és bátorít arra, hogy ragadd meg te is Istennek felkínált oltalmát.
Nyilván ebben az évben is számíthatsz nehéz napokra, kísértésekre, próbákra, nehézségekre a mindennapi élet kemény harcában. Maga Jézus mondja ezt: E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok; én meggyõztem a világot! (Jn 16:33b) Az Õ védõ szárnyai alatt teljes béke, nyugalom és biztonság van mindenkor számunkra. Erre van ma is nagy szüksége minden embernek, azért kínálja fel ismételten a kegyelmet.
Õszinte, gyermeki hittel ragadjuk meg Isten fölkínált kegyelmét. Örömmel és teljes bizalommal tegyük életünket a Mindenható áldott kezébe. Támaszkodjunk reá teljes szívünkkel, hogy boldogan tapasztaljuk minden nap a biztos oltalmát, a teljes békében megõrzõ isteni kegyelmet.

Kulcsár Sándor, az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke


2003.
`Uram, hagyd meg még ebben az évben.@ Lk 13:8

Istenfélelemmel állunk a Mindenható Úr színe elõtt ez Újév küszöbén. Õ a mindenség Teremtõje és Ura. Õ a kezdet és vég. Tõle kaptuk az életet, és neki fogunk majd számot adni érte. Életünknek minden napja ajándék és ugyanakkor nagy lehetõség. Lehetõség arra, hogy gyümölcsöt teremjünk az örök életre. Akkor élünk igazán, ha mindennap hálát adunk Istennek az élet szépségéért és igyekszünk lelkileg termékenyek lenni. A Jézus példázatából azt tanuljuk, hogy Isten minden évben keresi rajtunk a gyümölcsöt, nem örül a gyümölcstelenségnek, és nem tûri népe között a lelkileg terméketlen életûeket. Az újabb kegyelmi idõt nem a tétlenségre, hanem a gyümölcstermésre adja. Isten gyermekeitõl elvárják, hogy Krisztus látható legyen az életükben. Csak így lesz eredményes az evangélizáció. Így nem lesz üres beszéd az általunk mondott Evangélium. Ennek látható eredménye az, hogy a bûnösök Istenhez térnek.

Nem tudjuk, mit rejteget a jövõ. Imádkozzunk azért, hogy Isten tartsa távol tõlünk a gonoszt. Legyen életünk elégedett, nyugodt és békés. A mi hitünk legyen látható gyümölccsel díszített. Kívánom, hogy a következõ évben minden magyar baptista hívõ legalább egy elveszett embert vezessen Krisztushoz, és minden magyar baptista gyülekezet még egy gyülekezetet plántáljon. Ha ez megvalósul, akkor nem éltünk hiába.
`Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.@ Zsolt 90:12

Dr. Simon József, A Magyar Baptisták Világszövetségének
és a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnöke

A SZERKESZTÕ ROVATA

Kilencven ötödik évfolyamába lépett az Evangéliumi Hírnök, az észak-amerikai magyar baptisták lapja.
Az év során többször is visszatekintünk majd arra a szolgálatra, amit lapunk a közel egy évszázad során végzett. Feladataink azonban nem visszafelé, hanem elõre irányítják tekintetünket. Ha látjuk, ismerjük értékeinket, ha tudjuk, kik vagyunk, biztosabb léptekkel haladhatunk elõre. Elõre? Igen, hiszen az új esztendõ Istenünk megújuló kegyelmének a jele. Új lehetõségeket nyit meg elõttünk az Úr amíg itt tart bennünket.
Ebben az esztendõben is a Jézus Krisztus hozta örömüzenetet fogjuk hirdetni ezeken az oldalakon -, minden igyekezetünkkel és minden erõnkbõl és sokféle formában.
A lap elõállításának anyagi feltételei továbbra is megvannak, vannak tálentummal megáldott misszió munkásaink, cikkíróink és van egy - nem nagy, de állandónak mondható - olvasótáborunk. Mindezek együttesen azt jelenthetik, hogy küldetését tovább végezheti az Evangéliumi Hírnök.

Küldetésünk többirányú.
Feladatunknak látom elõször is a szövetségünk gyülekezeteinek összefogását, az egymással való testvéri kapcsolat ápolását. Szeretném ezen felül, ha a szórványban élõ magyar baptisták számára is élõ kapocs, összetartó erõ lehetne lapunk. Egy kicsit az egész világ magyar baptistáinak a lapja is vagyunk - hiszen az óhazába is küldjük az újságot és tõlük is kapunk olykor cikkeket. A Békehírnökkel és a Szeretettel együtt mi is fórumot adunk a Magyar Baptisták Világszövetsége szolgálatának.
Végül, de nem utolsó sorban szeretném, ha lapunk - közösségi kötõdéstõl függetlenül is - az evangélium, a jóhír, a reménység üzenete lenne minden olvasó számára. Szeretném, ha használható eszköz lehetne Isten megtéréseket kezdeményezõ világméretû munkájában.
Számíthat a szerkesztõ a te imatámogatásodra is, kedves olvasóm?

Hadd kössön össze most is sokakat az a rövid hír, hogy Molnár Balázs testvérünk súlyos szívmûtét után kicsit jobban van. Imádságainkra továbbra is szüksége van. Molnár testvértõl rendszeresen kaptam értesítést a korábbi években az idõs testvéreinkrõl. Róla se feledkezzünk meg.

Szomorú évfordulókra is emlékeztet bennünket ez az esztendõ. Az éppen 5 évvel ezelõtt elhunyt Dr. Haraszti Sándorra, az amerikai magyar baptista misszió egyik legjelentõsebb személyiségére emlékezünk a címoldalon lévõ versével. Egy volt az Úr sok-sok gyermeke között és mégis mennyire más, egyéni volt az õ útja, pályája, szolgálata. Tisztelettel emlékezünk rá.

Megdöbbenve hallottunk mindannyian az év végén a három Yemenben szolgáló baptista misszionárius haláláról. Tudjuk, hogy az Úr gyermekeinek az életében semmi nem történik véletlenül. A nehéz helyzeteket is megtanultuk már elfogadni. A tavalyi, Peruban lelõtt kis repülõgépben életét vesztett misszionárius és kisgyermeke esete is megrázta és elgondolkodtatta az Úr szolgáit - világszerte. Ez az eset talán még közelebb is van hozzánk. 10, 25, 28 éven át tartó hûséges szolgálat után egy pillanat alatt itthagyni mindent és ilyen körülmények között... Gondolom ilyenekre vonatkozhat az ige: ABoldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg... cselekedeteik követik õket.@
Hagyjuk abba az ilyen jellegû misszió munkát? A Déli Baptisták Külmissziós Osztályának egyik vezetõje azt mondta, hogy az ilyen jellegû veszély miatt nem adhatják fel ezt a szolgálatot, hiszen akkor világunk sok országában be kellene fejezni a külmissziót.
Az érdeklõdõk az eseményrõl, s annak következményeirõl a www.imb.org/urgent oldalon részletesen is olvashatnak.

Feszültségekkel terhes világban élünk. Szinte érezhetõ, hogy háború felé tartunk. Valóban elkerülhetetlen ez a konfrontáció? Nincs más, jobb megoldás?
Imádkozzunk azért, hogy a krisztusi szeretet lelkülete irányítsa azok gondolatait, akiknek döntésén múlik valami. Ne személyes érdekek, ne anyagi meggondolások. Ne a bosszú, vagy a magunk értelmezte Aigazságtétel.@

Világunk vérzik. Nem újabb sebekre, hanem Aaz áldott Orvos@ közelségére van szüksége. (Szerk)

MÚLT - JELEN - JÖVÕ

A múltat nehezen értem
ma épp hogy el nem tévedek
a jövõt sem tudom
de köszönöm a
kevéske fényt
mit utamra gyújtasz
és köszönöm
hogy elhozod a
jól tervezett holnapot
Herjeczki Géza
További versek itt.

MÁRTÍR MISSZIONÁRIUSOK

December 30-án a Déli Baptista Szövetség külmissziós osztályának vezetõje, Jerry Rankin megdöbbentõ hírt közölt a TV nézõk millióival.
Bejelentette, hogy azon a reggelen egy fegyveres fiatal ember berontott a Jiblában (Yemen) mûködõ baptista kórház tanácskozó termébe, s megölte az ott a napi feladatukat tervezõ amerikai misszionáriusokat: Martha Mayers sebészt (57 éves volt, 25 éve dolgozott ebben a korházban), Bill Koehn adminisztrátort (60 éves, 28 évi misszionáriusi szolgálat) és Kathy Gariety gazdasági vezetõt (53 éves, 10 évi szolgálat), valamint megsebesítette Don Caswell gyógyszerészt.: Balról: W. Koehn, M. Mayers, K. Gariety
35 éve mûködik ez a baptista kórház, évente 40,000 beteget látnak el, szolgálatukat a yemeni nép iránti szeretet és az Úr iránti engedelmesség motiválja.
Misszionáriusaink tudatában voltak annak, hogy milyen kockázattal jár egy ilyen helyen végzett szolgálat. Ennek ellenére vállalták azt és szolgálatuk során életüket is adták érte - monta többek között Rankin testvér.
Mi is ott vagyunk azok sorában, akik imádságainkkal szeretnénk támogatni azokat, akik e misszionáriusokban szeretteiket veszítették el. Veszteségük mindannyiunk vesztesége. Jutalmuk az örök élet. (Szerk)

ZEKE ZOLTÁN (1922-2002)

PÁCSÓ JÓZSEFNÉ, szül Horváth Ilona (1913-2002)

ISTEN ELÕTT NINCS KIBÚVÓ

Ismerek egy embert, aki bármit elront, bármilyen szörnyû bûnt követ el, bárkinek árt, mindig mást vagy másokat vádol érte. Amikor eltört egy poharat, akkor az a buta szekrényajtó ment neki s verte ki a kezébõl azt. Amikor megbotlott és eltörte a lábát, akkor az a szerencsétlen kõ volt az útjában. Amikor az egyik barátja társalgás közben megsértõdött, akkor õ nem mondott semmi rosszat. Csak felvilágosította helytelen tetteirõl. Az illetõ volt túl-érzékeny. Nem kellett volna megsértõdnie; inkább megváltozhatott volna. Amikor egy fiatal lánnyal megcsalta feleségét, akkor az asszony volt a hibás, hogy egy órára magára hagyta vele. Amikor az egyik üzletben lopásért elkapták, akkor az apja volt a hibás, hogy ilyesmire tanította s hasonló példát is adott neki. Amikor meg autó-balesetbe került, akkor a másik soffõr volt a hibás, mert épp akkor ugrott eléje, amikor õ már sebesen haladt. És így tovább... Szóval képtelen tetteiért és szavaiért felelõsséget vállalni. Ezért minden esetben azonnal talál kibúvót.

Persze nem õ az egyetlen. Emberi tulajdonság, hogy amikor elrontunk valamit, akkor másokban keressük a hibát vagy másra hárítjuk a felelõsséget. Szerencsére vannak érzékenyebb lelkek is, akik azonnal felismerik, fájlalják, megbánják és bocsánatot kérnek, ha rosszat tettek vagy mondtak. De ezek vannak kisebbségben. Aztán vannak olyanok is, akik akkor is hibáztatáják magunkat, amikor nem õk a hibásak. Ez a másik véglet. De ma csupán az elsõ csoportról beszélünk. Azokról, akik sohasem vállalnak felelõsséget tetteikért és szavaikért. Nézzünk meg néhány bibliai példát.

Miután Isten megteremtette Ádámot elhelyezte õt "az Éden kertjében, hogy azt mûvelje és õrizze." Aztán megparancsolta neki: "A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod." Majd adott neki segítõtársat feleségének, Évának személyében. Nyilván Éva is értesült a tilalomról. Mégis, amikor a kígyó megkísértette, evett a fáról és Ádámnak is adott belõle. Erre Isten haragra gerjedt és elsõsorban Ádámot vonta felelõsségre érte, mert eredetileg õ kapta a parancsot. Ámde, õ azonnal talált kibúvót mondván: "Az asszony, akit mellém adtál, õ adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem." (1 Mózes 3:12.) Vagyis egyikük sem vállalta a felelõsséget. Mire Isten mindkettõjüket szigorúan megbüntette, azaz testi és lelki halálra szánta. Annyira, hogy az egész emberiség mindmáig szenved miatta.

Isten elõtt nincs kibúvó. Õ belelát a szívünkbe, mindenrõl tud, tisztában van azzal, hogy mikor, ki a hibás, ki vétkezett és miért. S arra vágyik, hogy ha már vétkeztünk, akkor ne keressünk kifogásokat, hanem - vállalva a felelõsséget - ismerjük el, õszintén bánjuk meg, és örökre hagyjuk el azt a bûnt.

A 2 Mózes 31. és 32. részeiben meg arról olvasunk, hogy amikor a választott nép megszabadulva Egyiptomból az Igéret földje felé haladt, akkor útközben az Úr felhívta Mózest a Sínai hegyre, hogy átadja neki "a bizonyság két tábláját." (31:18) De mivel Mózes nagyon sokáig volt fenn a hegyen, a nép elhagyatva és vezetõ nélkül érezte magát s arra ösztökélte Áront - Mózes segítõ társát és testvérét -, hogy készítsen nekik egy istent, aki velük lesz és akit imádhatnak. Áronnak nem kellett volna szótfogadnia. Inkább csitítani kellett volna a lázadókat. Isten gondoskodott volna biztonsága felõl. De nem ezt tette. Beadta a derekát és kihirdette, hogy hozzanak össze annyi aranyat, amennyibõl készíthet nekik egy bálványt. Összehozták s õ aranyborjút készített belõle. Mire Mózes megérkezett, már körbe táncolták új bálványukat. Ekkor szegény annyira haragra lobbant, hogy eltörte az Isten újjával írt táblákat.

Majd ezt mondta Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted õket?! Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy elõttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Õk pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tûzbe dobtam, és ez a borjú lett belõle. (32:21-24)

Vagyis Áron is úgy tett, mint Ádám és Éva. Saját bûnéért másokat vádolt. Kifogása majdnem így írható le: "Nem én vagyok a hibás. A nép akarta. S a borjút sem én terveztem. Ez lett az aranyból, mikor felmelegítettem." Viszont az Úr ebben az esetben sem fogadta el a kifogást. Áron szeme láttára és bizonyára szörnyûlködésére engedte, hogy háromezer embert levágjanak eme nagy bûn miatt. "Mert, amit vet az ember, azt aratja." (Galatta 6:7.) Ha bûnt vet, akkor fenyítéket arat, mignem felismeri, belátja, megvallja, és elhagyja azt és vállalja, hogy ezután Isten dicsõségére él.

Az 1 Sámuel 13-ban meg Saul király kibúvójáról értesülünk. Mégpedig arról, amikor ijedtében olyat tett, amit - Isten utasítása alapján - csak papnak volt szabad megtenni. Égõáldozatot mutatott be. Mire Sámuel próféta felelõsségre vonta mondván:

Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tõlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított idõre. de a filiszteusok, már összegyûltek..., azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek... és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égõáldozatot. Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az Úrnak a parancsát... pedig most véglegesen megerõsítette volna az Úr Izráelben a királyságodat. Most azonban nem lesz királyságod maradandó - Keresett magának az Úr szíve szerint való embert, és õt tette... népe fejedelmévé, mert te nem tesjesítetted, amit az Úr parancsolt. (1Sm 13:11-14)

Saul király tehát azzal védekezett, hogy - király létére - azért áldozott, mert az ellenség túl közel volt és a Sámuel meg túl távol. Ennélfogva nem volt, aki áldozatot mutasson be és gyõzelemért esedezzen vele az Úr elõtt. Õ sem tartotta hibásnak magát bûnéért. De neki is meg kellett lakolni. A királyságot vette el érte tõle az Úr.

Egy másik esetben meg azt a megbízatást kapta Saul király Istentõl, hogy verje meg Amáleket, írtsa ki az egész népet, meg ölje meg egész állatállományát is amiért a választott nép vándorlása alatt csúnyán bántak velük. Megindúlt a csata. Saul csapata vágta a népet. Csakhogy a királyukat és az állatállomány legjavát életben hagyták. Saul meg eltûrte. Mire ez esetben is Sámult küldte hozzá az Úr, hogy felelõsségre vonja engedetlenségéért mondván:

Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr? Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az Úr szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött... elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek... Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égõ- és véresáldozat, mint az engedelmesség...? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted a Úr igéjét, õ meg elvetett téged... (1 Sámuel 15:19-23.)

Ebben az esetben Saul tehát azzal védekezett, hogy Istennek akart tetszeni, mikor megengedte, hogy a nép életbe hagyja az állatok javát. Vagyis, jószándékból tette, amit tett. Tehát ártatlan. De az Úr ezt sem nézte el neki. Sõt akkor mondatta ki Sámuel által azt a mindmáig érvényes és fontos igazságot, mely szerint Isten elõtt az engedelmesség mindennél fontosabb! Fontosabb az áldozásnál, sõt még fontosabb az imánál is!
*****
A Bibliában és mindannyiunk ismeretségi körében akadnak olyan emberek, akik bármilyen bûn elkövetése alkalmával azonnal találnak kibúvót. Az ilyenek sajnálatra méltók. Legyünk azonban óvatosak, hogy magunk ne essünk bele ugyanebbe a bûnbe. S ha netán egy óvatlan pillanatban mégis beleesünk s észrevesszük, hogy mit tettünk, akkor azonnal vállaljuk érte a felelõsséget s megbánva, megvallva, bocsánatot kérve és elhagyva azt - kezdjünk új életet. Mert - mint említettük - Istennél az engedelmesség mindennél fontosabb!
Mátrainé, F.L.

GYÜLEKEZETI HÍREK Cleveland, Chicago	Detroit, Kipling	Lapozgassuk a Bibliát Vasárnapi iskola Világot Formáló Igeversek
VALÓBAN? Novák József rovata	A hét kisázsiai gyülekezet nyomában	A Magyarországi Baptista Központi Kórus Észak-Amerikai körútjáról

| Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztõnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5