VALÓBAN? Lapozgassuk a Bibliát Vasárnapi iskola Verset mondok - Versek, gyülekezeti használatra

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2004. MÁJUS

Gyülekezeti hírek: New York  /  Torontó

ERÕ, SZERETET ÉS JÓZANSÁG LELKE

2 Timóteus 1:7

 

Pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének ünnepe a hivõ nép figyelmét a lélekmentés szent szolgálatára és Jézus dicsõséges eljövetelére irányítja. A világ nem tud mit kezdeni ezzel az ünneppel, azonban Krisztus megváltott népe számára ez a tanúskodás dicsõ munkájának kezdete. A Mester parancsa szerint ezt meg kellet várják, mégpedig Jeruzsálemben. Csodálatos szolgálat következik ekkor a Szentlélek irányításával.

      Soha nem volt idõszerûbb ez igei emlékeztetés, mint napjainkban. Pál apostol az utolsó levelében, mártírságának közeledtével írja e sorokat lelki fiának, az ifjú Timóteusnak. Arra emlékezteti õt, hogy Isten a Szentlelket adta néki. A félelem lelkének ne adjon helyet, mert az alkalmatlanná tenné õt a szent szolgálatra.

      Igen sok ember van ma is a félelem lelkének uralma alatt, amely lebénít, úgy fizikailag, mint szellemileg. Isten Igéje a Szentlélek sok tulajdonságából a következõ hármat tárja elénk: Erõ, szeretet és józanság. Ezt adta nékünk az Isten. Ezekre figyeljünk fel, hogy a legnagyobb próbákban is hûen megállhassunk Megváltó Urunk oldalán.

 

      ERÕNEK LELKE. A hivõ életvitelhez erõre van szükség. Ezzel az erõvel kezdhetjük el és folytathatjuk Mesterünk követését. Milyen nehéz megszabadulni bûneinktõl, megtagadni önmagunkat. Ide mennyei erõ kell. Sokszor halljuk, hogy nincs erõm ezt, vagy amazt elhagyni, vagy megtenni. A Lélek nélkül mindannyian képtelenek, erõtlenek vagyunk a jónak megcselekvésére. Megtérni is, csak a Lélek ereje által tudunk.

      Az Úr Jézus Krisztus azt ígérte tanítványainak, "Vesztek erõt, minekutána a Szentlélek eljõ reátok!" (Csel 1:7 ) Ez az erõ kell ma is minden hivõnek, hogy Jézus tanúja lehessen. A Lélek ereje alkalmassá tesz, hogy Krisztust válasszuk és megvalljuk az emberek elõtt. Az ígéret számunkra is beteljesedett. Isten valóban az erõnek Lelkét adta nékünk. A sok erõtlenség, bukdácsolás, elesés, tagadás és hûtlenség mind arra vall, hogy igen nagy szükségünk van a Lélek erejére..

      Az idõs apostol boldogan így tesz bizonyságot: "Mindenre van erõm!" (Fil 4:13) A Lélek ereje által megõrizheted magad tiszta edényként az Isten számára, hogy használhasson szent akarata szerint. Van erõ a megalázkodásra, megbocsátásra vagy a bocsánatkérésre. Van erõ egymás megértésére és elhordozására, lelkek mentésére és Krisztushoz segítésére. A hûtlenség helyett van erõ hûen kitartani; elernyedt lelkû, útszélre heveredett, elcsüggedt munkások talpra állításához, és mindenre van erõ! Jöjj újra bizalommal, hogy teljesen betöltse szívedet az Erõ Lelke.

 

      SZERETETNEK LELKE. Megváltónk megparancsolta, hogy szeressük egymást! Errõl ismeri meg mindenki, hogy az Õ tanítványai vagyunk. (Jn.13:34-35) Szeretni nem akárki tud. Olykor igen nehéz feladat ez még Krisztus szolgái számára is. Az ige arra is figyelmeztet minket, hogy az utolsó idõkben a szeretet sokakban meghidegül! (Mt.24:12) Istennek azonban mindig gondja volt arra, hogy az Õ gyermekeiben a szeretet tüzét élesztgesse, Szentlelke által. A szeretet igazolja ma is, hogy szívünkben a Szentlélek van.

      Szeretetben bõvölködõ életünk lehet, és azt bõkezûen osztogathatjuk a körülöttünk szeretetre sóvárgó embertársainknak. A Szeretet Lelke tudja legyõzni az önzõ, szeretetlenséget önmagunkban és környezetünkben. A legnagyobb és legmaradandóbb kincs a szeretet, melynek áldása és melegsége sok hûlt szívet felmelegíthet.

      A Szeretet Lelke megtanít igazán szeretni Istent, az embertársainkat. Sõt még az ellenségeinket is. Boldogan járhatjuk az Úr Jézus Krisztus útját, bármilyen meredek és rögös legyen az, mert biztos Segítõnk van. Míg a szeretet Lelkének megnyilvánulásaira emlékezünk, szívünket tárjuk ki elõtte, és kérjük reánk való kiáradását, vagy újbóli kiáradását. Csak a Szentlélek teremheti, és biztosítja életünkben az igazi szeretetet. Hadd gyúljon újból lángra bennünk Isten gyõzelmes szeretete.

 

      JÓZANSÁG LELKE. Gyökeres változást teremt a Szentlélek az ember életében. Teljesen megváltozik gondolkozásunk. Bûnbánatra, megtérésre vezet ez a kijózanító Lélek. Kimunkálja, hogy a tékozló fiú magába száll, megbánja, bevallja bûneit, felkel, és hazamegy. Kegyelmet, bûnbocsánatot, életet nyer, mert hallgat a józanság Lelke vezetésére.

      Isten szerint gondolkozik. Tudja már mi a jó, és azt választja magának. Gõgös, büszke makacs szíve megtörik, elméje megvilágosodik és ráhangolódik Isten üdvös akaratára. Megnyílnak értelmének szemei, megismerni és megérteni azt, ami üdvére való. Isteni Lélek uralja életét. Nem ábrándozó, nem rajongó, hanem valóban józan ember, aki az Úr Jézus lábainál megbékülve boldogan pihen, mint a meggyógyult ember.

      Nehéz helyzetekben a józanság és meggondolás jelzi, hogy a Szentlélek vezetése alatt él. Józanság Lelke lakozik benne. Alkalmas és alkalmatlan idõben készen áll a szent szolgálatra, az Ige hirdetésére. Bizonytalan , kapkodó, zûrzavaros világunkban ilyen lelki munkásokra van szükség. Istennek legyen hála, hogy a Szentlélek ma is megtisztít minden józantalanságtól.

      Mi is boldogan valljuk, hogy a Szentlélek, akit Isten adott nekünk, erõnek, szeretenek és józanságnak Lelke. Erre emlékezünk és az ige szavaival emlékeztetjük Krisztus minden szolgáját. Szent alázatban, teljes engedelmességgel adjuk át magunkat a Szentlélek Istennek, hogy bennünk és általunk diadalmasan elvégezze áldott munkáját.

 

      Kulcsár Sándor, New York

 

 

MENNYBEMENETEL

"Felemeltetett a mennybe." Mk. 16:19

 

elmentél

hogy velünk maradj örökre

 

így akartad

 

s hogy úgy van

mint akartad

s hogy jól van így

míg kezünket fogod

itt az enyémet

s amott

más kontinensen

az övékét

és bárhol bárkiét -

míg kezünket fogod

tudjuk hogy jól van így

 

de hogy Pétert

hogy édesanyádat

milyen nehéz úton vezetted

s milyen hatalmas kézzel

hogy szívük meg nem szakadt -

***

légy áldva Mester

mennybe ment Király

dicsérjen ég

kereszt

töprengõ értelem

s a szívünk

      Herjeczki Géza (1979)

 

	Jöjj, Szentlélek,   áradj szét bennem! Békét hozó viharoddal töltsd be a lelkem! Tégy követeddé, hogy áradjon az Élet; hisz Te vagy az egyetlen, ki belülrõl éltet.        Simon András (grafika és vers)
Anyaföld az öled, melybe kicsiny magként hulltam, tested templomában emberré alakultam. Mindent adó szereteted mai napig éltet; drága Édesanyám, köszönöm, hogy élek!

Simon András, Életed üzenet; Hangtalan Jelek, Budapest 2002. A könyv a budapesti egyházi könyvesboltokban még kapható. Önálló grafikákat telefonon (1-214-4619), vagy e-mailen lehet rendelni a szerzõtõl. Graphic.simon@axelero.hu 
(további info a szerkesztõ rovatában)

Gerzsenyi Sándor: Édesanyámnak

További versek itt.

A SZERKESZTÔ ROVATA

MÁJUS

Kellene már és lehetne menni,

vinni a jó hírt.

Ha tudjuk, tudja meg más is,

hogy él az Úr, Jézus föltámadott.

Lehetne és már kellene menni!

Ámde erõnk nincs.

Jöjj hát el hozzánk pünkösdi Lélek!

 

      És Õ eljön, mert eljött, amint megígérte. S azóta is betölti azoknak a szívét, akik rá várnak.

      Mit olvashatunk a pünkösdi számunkban? Az ünnepekkel kapcsolatos elmélkedéseket. Természetesen az Úr Jézus mennybemenetelérõl is megemlékezünk. Május elején az édesanyákat is köszöntjük. Tegye áldássá õket továbbra is az Úr gyermekeik számára!

      

      Nem régen Torontóban jártam, az ifjúsági találkozón (természetesen az ifjúságiról is olvashatunk fényképes beszámolót). Váratlan kincsre találtam az eladó könyvek között bogarászva. Simon András: Életed üzenet címû, grafikákat és az azokhoz kapcsolódó rövidke elmélkedéseket tartalmazó kis kötetére. Jónéhány rajzát már ismertem a Békehírnökbõl, de nem tudtam, hogy ki áll e kifejezõ, tömör, szavaknál is beszédesebb alkotások mögött. Mostmár tudom. És olvasóinkkal is szeretném megismertetni - a szerzõ engedélyével - néhány szép grafikáját. Simon András Budapesten él, könyve, sõt eredeti rajzai egyenként, személyes dedikálással is megvásárolhatók. Alkotásai az interneten is megtekinthetõk, ezen a címen:

      http://mkdsz.hu/simon.andras.galeria 

 

      Magyarországi testvéreink április végén választó közgyûlést tartottak, melynek során újabb 4 évre megválasztották a jelenlegi elnökséget, vagyis újra dr. Mészáros Kálmán az egyház elnöke és a fõtitkári poszton újra Mészáros Kornél áll majd. Olvasóink nevében is hadd kívánjam Urunk áldását a Magyarországi Baptista Egyház vezetõire, szolgálatukra.

 

      Mészáros Kálmán testvér írása az európai baptista misszió hõskorába visz vissza bennünket. Johann Gerhard Oncken 170 évvel ezelõtt merítkezett be. Õ fogalmazott elõször így: "minden baptista egy misszionárius."

      Az idei május elsején nem a munka ünnepére gondoltak magyarországi testvéreink, hanem az Európai közösséghez való csatlakozást ünnepelték, országszerte, és egész Európában. Vajon milyen lelki hatása lesz e nagy jelentõségû fordulatnak? Oncken missziós terveiben és munkájában egész Európában gondolkodott. Szolgálatának gyümölcsei több közép-keleteurópai ország baptista misszióját gazdagították.

 

      Posta. Olvasóinkat arra kérem, hogy jelezzék vissza, ha nem kapták meg az újságot. Több példányt visszahoz a posta, néha minden ok nélkül is. Egy telefonnal, esetleg a lapkezelõhöz, vagy a szerkesztõhöz küldött levéllel tisztázódhat a probléma. Néhány extra példányt utólag is tudunk küldeni az érdeklõdõknek.

      Az interneten nem csak olvasni lehet a lapot, hanem a lap linkein (kapcsolóin) keresztül lelkipásztoraink igehirdetéseibõl is meghallgathatunk néhányat. Természetesen jó (ha lehet gyors) internet kapcsolat szükséges hozzá. Az alhambrai, a chicagói és a detroiti lelkipásztorok szolgálataiból választhatunk egyenlõre.

      Nyári alkalmaink közül külön is olvashatunk a Rámai gyermek és ifjúsági táborozásról. Ne feledkezzünk meg a Tábornyitóról és a Közgyûlésrõl!

 

      Tábornyitó: Ráma, július 3-4.

      Közgyûlés: Cleveland, július 23-25. Téma: Együtt a szolgálat útján.

 (Szerk)

Gyermek és ifjúsági tábor Rámában!

 

Visszatekintve az elmúlt évekre, mindig örömmel gondolok a táborozásokra. Mennyi vidám pillanat, és milyen sok megtapasztalás volt részünk az elmúlt táborozások alkalmával is.

      Amikor a múlt év nyarán véget ért a tábor, már terveztük a 2004-es alkalmat. Milyen sok gyermek és fiatal tekinthet vissza a Rámai táborra úgy, mint ahol lelkileg megszülethetett. Sokan itt kapták az elsõ komoly érintést Istentõl, nagyon sokan pedig itt erõsödtek meg a hitükben. A tábor folyamatos fejlesztése, sokak áldozatos munkája, lehetõvé teszi, hogy egyre modernebb körülmények között tudjuk megrendezni táborainkat és konferenciáinkat.

      Ebben az évben rögtön a tábornyitó konferencia után kerül megrendezésre a Gyermek és Ifjúsági táborozás. A pontos idõpont július 5 - július 11. A táborozókat négy csoportba osztjuk be, ahol korosztályukkal együtt tanulmányozhatják Isten igéjét, és beszélgethetnek az õket leginkább érintõ kérdésekrõl.

      A legkisebbek csoportja 4-6 évig tart, õket a 7-10 évesek korosztálya követi, a tinik 10-14 éves korig alkotják a csoportjukat, míg az ifjúsági csoport 14 éves kortól kezdõdik. A csoportok vezetõi gyermekmunkások és lelkipásztorok lesznek.

      A résztvevõk számára teljes ellátást biztosítunk, és az igei programok mellett szabadidõs tevékenységek is lesznek. A sportolási lehetõségek egyre sokszínûbbek, így mindenki találhat a kedve szerint valót. Jelentkezési lapokat minden gyülekezetnek küldünk ki, és a helyi lelkipásztoroktól lehet majd kérni. A jelentkezési határidõ május 31. A jelentkezési lapok elküldésével kérjük a részvételi díj felét elküldeni, a másik részét a tábor kezdetén kell befizetni. A táborozás költsége 100 USD, mely összeg a kiadásaink fedezésére szolgál. A tanítók, segítõik és a konyhán dolgozó testvéreink mindannyian szabadságukat felhasználva misszióként végzik szolgálatukat. Mindenkit szeretettel kérünk a jelentkezési határidõ pontos betartására.

      Jelentkezés és az elõleg befizetése a Torontói Gyülekezet címén történik. 157. Falkirk St. Toronto. M5M 4K4   Canada.

      Kérjük a csekken megjelölni "Táborozás."

      Szeretettel kérem a testvéreket, gyülekezeteket, hogy imádságban hordozzuk ezt az alkalmat, hogy Isten áldása ne maradjon el.   

                    Dan László

Irány: Siófok!

 

A történet ideje: 1948 nyara.

      Futótûzként terjedt a hír; egyházunk országos konferenciát tart Siófokon. Ez a tûz oly mértékben érintette a somogyi gyülekezetet, fõleg az ifjúságot, hogy attól kitérni nem lehetett, de nem is akart senki.

      Drága emlékû Sajti Ambrus, a gyülekezet vezetõje, tõle megszokott kedves mosollyal csak annyit mondott: "Testvérek! Lehet ez kérdés, hogy megyünk-e?" Nem kellett szavazóbizottság, hogy eldöntse a többség akaratát. A magasban felejtett kezek nem csak arról beszéltek hányan szavaztak, hanem milyen a közösségünk lelki tartása. A háborús, ínséges idõ, a sok megpróbáltatás, testvér és testvér között résnyi helyet sem hagyott. Egy kottára tudtunk sírni, és énekelni is. Volt okunk Isten színe elé állni minden nap hittel és alázattal, a kenyér botja recsegett-ropogott, de az Õ végtelen kegyelmébõl soha el nem tört.

      Szép hazánk domborzatába szerényen simuló Mecsek hegység a maga 600 valahány méterével a geológiai kutatások szerint több száz évre elegendõ kiváló minõségû szenet biztosít. A tények ismeretében ennek a jelentõsége az egekbe kúszott: hívõ családjaink megélhetését a régiek mellett az új bányák nyitása biztosította. Kenyerünk és munkánk biztosnak látszott. Az egész ország felénk, a bányászat felé fordult. A szén értéke nagyobb volt az aranyénál, hiánya beláthatatlan következményekkel járhatott volna. Gondoljunk az iskolákra, kórházakra, gyárakra és erõmûvekre. Bányász testvéreinkre hatalmas teherként nehezedett az új idõk kihívása. Naponta néztek farkasszemet az elemek mindent elsöprõ erejével - csupasz kézzel, középkori eszközökkel és technikával. Élõ hitük és reménységük el nem viselhette a meghátrálást.

      Az üzemvezetés mindezt jól látta, munkájukat elismerte, véleményüket gyakran kérte. E tapasztalt hívõ bányászok egyike, a somogyi gyülekezet elöljárója, Novák József testvér azt a kérdést vetette föl, hogy a férfitestvérek közül ki volna, aki egy szombat éjjel túl-mûszakot vállalna? Nem volt testvér, aki igent ne mondott volna. Még olyan fiatalok is jelentkeztek, akiknek semmi kapcsolatuk nem volt a bányával. Ez nem kis gondot okozott az üzemvezetésnek. A bányahatóság külön engedélye kellett ehhez. Isten minden kaput kinyitott, amíg édesapám az üzemvezetõig eljutott. Szilas László nagy érdeklõdéssel hallgatta végig a kérést. A válasz pozitív volt: "Kapnak egy Csepel autót ponyvázottan, vezetõvel együtt, szombat reggeltõl vasárnap estig." (Ugyanis a kérés tárgya ez volt.) "Ennek feltétele száz csille szén (kb.100 tonna), ami pedig a termelés alatt történik azért a felelõsséget egyedül ön vállalja. Így is vállalja az alkut?"

      - "Természetesen. Igen." Így az alku megköttetett.

      - "Jószerencsét! Jószerencsét!" - volt a válasz.

      - "Az önök rendelkezésére áll a II. szint 2. keleti és 11-es telepi front fejtés."

      Az elvárás nagy volt, de a hit és lelkesedés még nagyobb a mi testvéreink szívében. Novák testvér  - az üzemvezetõ által kinevezett frontmester B a beosztást követõen a rá jellemzõ komolysággal hívta fel a figyelmünket: "Testvéreim, ha valamikor volt rá alkalom, most van! Mutassuk meg a mi hitünket cselekedetek által is!" Sajti Ambrus bácsi, gyülekezetünk vezetõje, a kis hívõ csapat élén alászállva több száz métert, mondott buzdító igéket, kérve Istennek áldását munkájukra, és megtartó kegyelmét életükre. "Az alkalmat áron is megvegyétek."

      A munka elkezdõdött, mindenki elfoglalta a helyét. A fiatalok lementek az alapvágatra és a töltõpad alatt megtelt csilléket kitolták a keresztvágatra. Ez a távolság kb. 200 méter lehetett. A termelés olyan fegyelmezetten és lelkesedéssel folyt, hogy arra nem sok példa volt. A fejtésbõl lezúduló szén átszakította a szállítóosztályt és a járóosztályon folytatta útját a töltõpadig. A szállító kapacitás kevésnek bizonyult. Vájár testvérek többen leálltak a termeléssel, hogy a szállítást megerõsítsék, és folyamatossá tegyék. Így az egyensúly helyre állt. Hajnali 4 óra lehetett, mikor az állj vezényszóra a jövesztõgépek elcsendesedtek, és ismét meghitt percek következtek. A védõkobakok a lábak elé kerültek. Fejük fölé akasztott lámpák sápadt fényében verejtékes arcukat felemelve egyen-egyenként hálaimát mondtak Annak, akinek kezében ketyeg életünknek minden perce és órája.

      A hívõ csapat kitûnõre vizsgázott. A 100 tonnát 150 tonnára teljesítette. Szilas üzemvezetõ minden testvérünknek külön mondott köszönetet a balesetmentes munkáért, és a minden elképzelést felülmúló teljesítményért.

      - "Ha ilyen gondok felmerülnének az alku újból megköthetõ."

      - "Jószerencsét! Köszönjük! Jószerencsét."

      Az óhajtott konferencia így lett valósággá, áldássá. Mert ehhez kellett a ponyvás anyagszállító autó, hogy a buzgó, lelkes somogyi gyülekezeti tagok, székek padok és egyéb ülõalkalmatosságokkal a platón Siófokra érhessenek.

              Novák Noé  (Reménység, a Pécs-somogyi gyülekezet havi lapja)

IGESZERÛ MEDITÁCIÓ

 

Öt hete, hogy komoly csípõmûtétemen átestem. Elõtte szörnyû fájdalmaim voltak, s csak sántikálva és akkor is csak egy sétabot segítségével tudtam járni. De az Úr lépésrõl-lépésre támogatott. Segítséget rendelt mellém, közbenjáró imatársakkal ajándékozott meg, bölcs tanácsadókat rendelt ki, egy jó orvoshoz vezetett, s a körülmények által is irányított.

      Mindezek hatására szörnyû fájdalmam már a mûtét után megszûnt. Eleinte erõs fájdalom-csillapító segítségével, de lassanként kisebb és gyengébb adagok hatására, míg két hete már minden csillapító nélkül. Azonkívül a kórházban már másnap felkelhettem s járóka segítségével néhány lépést megtehettem, meg néhány percre kiülhettem. A harmadik meg negyedik nap pedig már oda-vissza, végigjárhattam az egész folyosót s az ágyam melletti karosszékben egy órát ülhettem. A következõ nap pedig már haza is jöhettem.

      Itthon meg a biztosítóm kirendelt egy házi-ápolónõt, aki másnaponként új kötést tett a sebemre és figyelte a fejleményeket, s egy házi-terapeutát, aki három hétig járt ki hozzám, gyógytornáztatott s jól megtanított mindarra a gyakorlatra, amelyeket mindmáig csinálnom kell, meg járni és a szobában biciklizni is. Úgyhogy két hét múlva már minden segítség nélkül körbe gyalogoltam az utcánkat terapeutámmal vagy férjemmel. Most pedig már napi fél órát sétálunk s ugyanannyit biciklizek.

      Mindmáig csodálva figyelem, hogy milyen gyengéden bánik velem Uram!
      De nem csak figyelem, hanem el is gondolkozom felette. Elgondolkoztat, hogy milyen óriási is a mi mennyei Atyánk szeretete, hogy az én egyszerû kis lényemmel - illetve minden gyermekének sorsával - szinte pillanatról-pillanatra törõdik. Azonkívül, hogy milyen nagy terjedelmû a figyelme, hogy a földön élõ, több billió ember közül, velem, a pici porszem egyénnel (és veled is) szüntelenül, külön-külön foglalkozik. Meg, hogy milyen kiváló a bölcsessége, hogy minden kis és nagy lépést a legbölcsebben ütemez be számunkra. Amint így meditálok Uram szeretete, figyelme és bölcsessége felett, ismételten eláraszt a hála és imádat lelke s felbátorodva éneklem és zengem magamban: AMily nagy vagy te!@ és: "Hála, hála, hála!" Azaz egyre közelebb kerülök Uramhoz. Ilyen szempontból nézve áldásomra volt mindaz, ami történt velem; a szörnyû fájdalomtól a gyógyulásig.

      Élményem csak egy példa - a sok közül - az igeszerû meditálásra. Mert meditálni, illetve elgondolkozni, vagy elmélkedni többmindenen lehet és tanácsos.
      A legfontosabb az Isten Igéje feletti meditálás. Ennek során, amint naponként olvassuk Bibliánkat, annyira komolyan vesszük üzenetét, hogy napközben is elgondolkozunk illetve elmélkedünk felette. Esetleg kikeressük a lábjegyzetben kijelölt igéket is s ezáltal még jobban elmélyítjük igeismeretünket. A Zsoltáríró, a Zsoltárok 119:147-148 szerint ezt tette. "Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. Ébren van szemem az éjszakai õrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden." - írta. Majd örömmel megállapította, hogy "Boldog az az ember, aki... az Úr törvényében gyönyörködik, és az õ törvényérõl elmélkedik éjjel-nappal." (Zsoltárok 1:1-2.)

      De meditálhatunk Isten jósága felett is, amint Kórah fiai tették, mondván: "Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten." (Zsoltárok 48:10.)

      Vagy az Úr csodás vezetése felett, amint Aszáf tehette, amikor csüggedés kísértette s õ pedig így szólt: "Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon." (Zsoltárok 77:12-13.)

      Meg a teremtés, a törvényadás, a Megváltás, vagy saját megtérésünk felett. Vagyis, amint tanulmányozzuk a Írásokat, rengeteg elmélkednivalóra találunk. Nem csoda, hogy napjainkban egyre több lelkész javasolja, hogy ne csak felületesen olvassuk a Bibliát, hanem meditáljunk is üzenete felett. Az igeszerû meditálás sok áldással jár. Többek között:
fejleszti Bibliaismeretünket, közelebb visz Istenhez, megerõsíti hitünket, boldogít, Krisztushoz hasonlóvá alakítja életünket, megóvhat a bûnbeeséstõl, mert az Ige "éles kardja" gazdagon élhet szívünkben általa és kivédheti a sátáni támadásokat.

      Fogadjunk szót a jó tanácsnak és annak a parancsnak, amit Isten Józsuénak, s általa nekünk is adott mondván: El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról, éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. (Józsué 1:8)
***

      Lelkészeink gyakran említik a meditálásban rejlõ áldásokat és serkentik gyakorlását. Azonban van, aki megijed, mert azt hiszi, hogy valamilyen igeellenes gyakorlatot javasolnak, mint a transzcendentális meditációt. Szó sincs róla! Az nem igeszerû. Ennélfogva, amikor igeszerû meditációra serkentenek, akkor a Biblia és az Úrral kapcsolatos dolgok feletti elgondolkodásra, elmélkedésre gondoljunk és azt gyakoroljuk. Mert az fejleszti igeismeretünket, közelebb visz Istenhez, megerõsíti hitünket, boldogít, Krisztushoz hasonlóvá alakít, bûntõl óv, és még sokkal több áldást is eredményez.

 

Mátrainé, F.I.  2004. áprlis 2

J. G. ONCKEN AZ EURÓPAI BAPTIZMUS ATYJA

 

A nagyvilág baptista hithõsei közül méltán emelkedik ki Johan Gerhard Oncken személye, aki kontinensünk baptista ébredési mozgalmának egyik legmarkánsabb egyénisége volt a 19. században.

      A németországi Varel városában született 1800. január 26-án. Szülei eredetileg evangélikusok voltak. Születése után nem sokkal apja meghalt. Édesanyja nevelte 14 éves koráig, majd egy skót kereskedõ magával vitte Angliába. A London melletti Greenwichben lakott egy hívõ családnál. A korán eszmélõdõ fiatalember egy metodista igehirdetõ szolgálata nyomán megtért és egy közeli kongregacionalista (független) gyülekezethez csatlakozott. Ez az esemény olyan mély lelki változást hozott az életébe, hogy azonnal ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy hitét másokkal is megossza. Csekély kis jövedelmét - még néha az éhezést is vállalva - hitébresztõ vallásos irodalom vásárlására fordította, hogy aztán azt szétossza.

      Anyagyülekezete fölfigyelt Oncken ragyogó gyakorlatias képességeire, fõleg szónoki tehetségére, és a Continental Society missziótársasággal karöltve 1823-ban Németországba küldte bibliaterjesztõ misszionáriusnak. Hamburgban telepedett le, ahol könyvkereskedést, majd vasárnapi iskolát hozott létre. Elszánt gyülekezetplántáló munkája nyomán egy életképes kongregacionalista (független) gyülekezet alapított, melynek elsõ igehirdetõje lett. A szentírás folyamatos tanulmányozása során kérdéssé vált benne a csecsemõkeresztség bibliai megalapozottságának a hiánya. Az újszövetségi példák alapos vizsgálata révén eljutott arra a meggyõzõdésre, hogy a keresztség egyedüli helyesen gyakorolt formája a hitvallást követõ teljes alámerítés volna.

      Oncken 1834-ben észak-amerikai baptistákkal került kapcsolatba, akik megerõsítették benne a bemerítéssel kapcsolatos bibliai felismerését. Még ebben az évben Hamburgba érkezett dr. Sears Barnabás, a Hamiltoni Teológiai Szeminárium (USA) tanára, baptista lelkipásztor, aki Oncken kétségeit végleg eloszlatva, hitvallása nyomán, feleségével és 5 társával együtt 1834-ben, az Elba folyóban alámerítette. Innen számítjuk a modernkori baptista mozgalom elindulását nemcsak Németországban, hanem az európai kontinensen.

      Így jött létre ugyancsak ebben az évben Hamburgban az elsõ baptista gyülekezet. A közösség egyhangú szavazata nyomán Sears kézrátétellel Onckent baptista lelkipásztorrá avatta. A hamburgi gyülekezet ezután gyors növekedésnek indult. A bemerítéseket elõször a feltûnés kerülése miatt éjszaka végezték a közeli folyó partján. Késõbb nappal tartották, amire kíváncsiak tömege tódult a helyszínre. Az érdeklõdök közé azonban rosszakaró provokátorok is vegyültek, akik egy ízben olyan botrányt okoztak, hogy a rendõrségnek kellett közbelépnie. Ennek eredményeként Hamburg városának tanácsa betiltotta a baptisták további nyilvános összejöveteleit.

      Onken ennek ellenére folytatta hitterjesztõ tevékenységét, mire a hatóságok négyheti fogságra ítélték. Szabadulása után sem tudta megtörni semmilyen fenyegetés, üldözés, töretlenül folytatta munkáját. Onken ez idõ alatt nemcsak Hamburgban tevékenykedett, hanem gyülekezeteket alapított Brémában, Würtenbergben és Hessenben is. Sõt közvetlen munkatársai - Köbner és Lehman - segítségével Dániába, Németalföldre, Svédországba is elvitte az evangélium üzenetét.

      Fordulatot hozott a baptisták társadalmi megítélése tekintetében, az 1842-es hamburgi tûzvészt követõ baptista segély akció. Onken ugyanis tevékenyen kivette a részét híveivel együtt a katasztrófát követõ mentés munkálataiból. A tûzvész után pedig a keresztyéni szeretet gyakorlásaként az imaházuk egy részét felajánlották a hajléktalan tûzkárosultak elhelyezésére. A hamburgi városi tanács ennek hatására megszüntette a baptisták további zaklatását és üldözését.

      A teljes vallásszabadságot egész Németország területén az 1848-as forradalom hozta meg. Ez a fordulat a baptista misszió térhódításában is éreztette áldásos hatását. 1849-ben már országos kongresszust tartottak a németországi baptisták. 1852-ben közzétett statisztika szerint 42 gyülekezetük volt az országban több mint 4 ezer taggal. Legnagyobb gyülekezeteik ebben az idõben Hamburgban, Brémában, Berlinben, Stuttgartban és a Wupper-völgyben voltak, de az ország sok városában és községében mûködött kisebb gyülekezet és misszióállomás.

      Oncken, 1880-ban Hamburgban megalapította a Baptista Teológiai Szemináriumot, ahol 4 éves képzés során készítettek föl lelkipásztorokat és missziómunkásokat a szolgálatra. Ez az intézmény késõbb az európai kontinens egyik legrangosabb missziós központja lett. Onken a könyvkiadó vállalatát késõbb Casselbe telepítette át, ahol könyvkereskedése még hatékonyabbá vált. Hogy milyen eredménnyel dolgozott Oncken, azt az a tény is igazolja, hogy csak a Bibliából 200 ezer példányt adott el. Hogy a lelkek mentésében mennyire fáradhatatlan és eredményes volt, azt pedig önmagában az is bizonyítja, hogy halála évében, 1884-ben mintegy 30 ezerre volt tehetõ a baptisták németországi létszáma.

Oncken egy Európa léptékû gondolkodó és elszánt missziómunkás volt. Nem törõdött sem államhatárokkal, sem nemzetiségi, sem vallási, sem kulturális határokkal. Onken ugyanis a külmisszióra is gondolt, igy indult el kezdeményezésére a misszió még 8 országban, igy Svédországban, Oroszországban, Lengyelországban, Hollandiában, Svájcban, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában. Számára egy volt a fontos, hogy a határokat nem ismerõ evangélium minél szélesebb körben, minél hatékonyabb eszközökkel terjedjen és minél hamarabb célba jusson. Megtalálta és kiképezte a legalkalmasabb embereket, akik hûséges munkatársai lettek. Folyamatos kapcsolattartással, imádsággal, jó tanáccsal irányította õket. Nem törõdött emberi ellenállással, megvetéssel, gúnnyal, kiközösítéssel, üldözéssel. Minden lehetséges eszközt mozgósított arra, hogy minél több helyen gyülekezeteket plántáljon, folyamatos öntözésrõl, lelkigondozásról gondoskodjon és igy várja a növekedést és gyümölcsözést, amit egyedül Isten adhat az odaszán lelki munka nyomán. Növekedés ugyanis hiába várunk plántálás és folyamatos öntözés nélkül.

      Mai gyülekezetplántálók és gyülekezetnövekedésben fáradozó testvéreim, vegyetek példát a baptista misszió hõseitõl, követve elszántságukat, az Úr iránti hûségüket. Mert aki a kevésen hû, csak az bízatik sokra azután!

             Dr. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke

GYÜLEKEZETI HÍREK - NEW YORK  /  TORONTÓ (IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ)

CÉLTUDATOS ÉLETVITEL (5)

Gyülekezeti hírek: New York   Torontó	Céltudatos életvitel	Vasárnapi iskolai füzetek / megrendelési lehetõség
VALÓBAN? Novák József rovata	Lapozgassuk a Bibliát Vasárnapi iskola	MABAVIT2-Nagyvárad 101_Nagyváradi_fénykép

Lapzárta_után 

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztõnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2004.