Baptist TOP1000

VALÓBAN?

Lapozgassuk a Bibliát

Vasárnapi iskola

Verset mondok -
Versek, gyülekezeti használatra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2004. december

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA .. 

Gyülekezeti hírek  Chicago  /  Detroit  / Délvidék  /  Ausztráliakarácsonyi írások

Advent -- az Emberfia napjai

A Biblia általában két dologra figyelmeztet az Úr Jézus második eljövetelével kapcsolatban: hogy az váratlanul fog bekövetkezni és, hogy arra fel kell készülni.
       Az Úr Jézus történelmi párhuzamokkal szemlélteti, hogy mi lesz jellemző az Ő eljövetele előtti időszakban. A Lukács 17:26-32-ben a Nóé és a Lót napjait említi. Mindkét esetben váratlanul tört rá az ítélet az emberekre és csak azok menekültek meg, akik felkészültek és komolyan vették a figyelmeztetést.
      Azonban nagyon jellemző, hogyan viselkedtek az emberek az ítélet előtt. Nóé napjaiban ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek. Kérdezhetné valaki, hogy mi rossz van abban? Hiszen minden korban ez volt a feltétele annak, hogy életben maradjon az emberi faj. Nos, a rossz az, ami hiányzik a felsorolásból. Az a szomorú, hogy a Nóé korabeli társadalomnak nem volt magasabb igénye, mint a táplálkozás és a szaporodás. Az élet eltestiesedett. Az ember elvesztette a láthatatlan Istennel való kapcsolat igényét. Visszalépett a létezés egy alacsonyabb szintjére, a testi szükségletek kielégítésének a világába. Pedig eredetileg Isten sokkal fontosabb célokra teremtette az embert, aki az egyetlen értő, érző és akarattal rendelkező lény a Földön, és mint olyan, képes a szeretetre és a szeretet továbbadására. Nóé korszakában azonban erre nem volt igény.
       És a mai korra mi jellemző? A társadalom ugyanolyan testies és tárgycentrikus. Az emberek azért küzdenek látástól vakulásig, hogy minél több értéktárgyat tudjanak megvenni, minél jobb minőségű ételeket fogyaszthassanak, minél nagyobb kényelemben élhessék az életüket. Kevés ember van, aki ennél többre vágyik. Ki ér rá Krisztust várni ebben a múlandó értékek után rohanó világban?
      Csak a látható, tapintható és ízlelhető világban tudunk tájékozódni. És nem is hiányzik az, ami ennél több. Azt hiszem, ez az igazi materializmus. Az ideológiai része megdőlt ugyan, de a gyakorlata megmaradt. Mert Istentől elszakadva az ember minden korban materialista, úgy Nóé napjaiban, mint ma.
      És mi jellemezte Lót korát? Az emberek ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Itt kimarad a felsorolásból a házasság és belép a vállalkozás. Lót napjaiban Sodomában a gazdaság fejlődött, az erkölcs pedig soha nem látott mértékben megromlott. A társadalom már nem csak testies és anyagias, hanem állatias is. A rendellenes lett az elfogadott és a megszokott. Lótról azt írja Péter apostol, hogy szenvedett a sodomaiak kicsapongó tetteitől. Nagy igazság van abban, hogy amikor növekszik a jólét, akkor növekszik az erkölcstelenség is. Az emberek újabb élvezetek után igyekeznek.
      Nóé és Lót korszaka, a mi korszakunk. Az Emberfia napjai.
      És az Emberfia amikor eljön, vajon talál-e hitet a Földön? Lesznek-e vigyázó, éber közösségek, hithősök, akik az árral szemben úsznak és győznek? Vajon az Emberfia napjaiban lesznek-e ébredések, őszinte bűnbánatot tartó emberek, Sodomáért közbenjáró gyülekezetek, szentségbe öltözött Krisztusváró fiatal fiúk és lányok?
      A választ nem tudom. Az Úr Jézus is nyitva hagyta a kérdést. A válasz rajtunk múlik. Bár csak ezrek, tízezrek válaszolnák Krisztus kérdésére ma:
      - Igen Uram, amikor eljössz, én kész leszek! Mert máris készen vagyok. Jövel Uram Jézus!
                         Lukács János
 
Adventi gyertyák

 

Téged már lángra gyújtott Isten.
Boldogan lobbant fel a fényed,
világos körülötted minden,
mert Lelke szent tüze éltet.
Boldog vagy már! B De egyedül vagy...
S ha gyúlnak az adventi fények,
társak után vágyik a szíved.
Magányos gyertyaszál az élted,
amíg meg nem osztod a fényed,
míg nem adod tovább a lángot,
amit Isten Szentlelke gyújtott.
Vár a többi adventi gyertya.
Kéri a lángot, - add tovább!
Hidd el, nem lesz kisebb a fényed,
ha lángra gyújtasz egy új gyertyát.
Advent fényei felragyognak,
kis lángjai égre lobognak.
S ha már karácsony fénye integet:
lehetsz még egy tartalék gyertya,
- meggyújtani a negyediket!
 
                  Oláh Lajosné
 

A SZERKESZTÔ ROVATA

ADVENT. Megjött az idén is. És megérkezik hamarosan nem csak az Üdvözítő közénk jövetelének emlék ünnepe, a karácsony, hanem az Ő visszajövetelének várva-várt és/vagy rettegett napja is. Hát nem tudunk decemberben másról írni, másra gondolni? Dehogynem. Sőt, még el is tudunk feledkezni a lényeges dolgainkról, küldetésünkről. Sokféle módon elér hozzánk ez a kísértés. Az Ige segítségével azonban visszahúz, emlékeztet, helyre állít bennünket szerető Urunk.
Rá figyelő advent után örömteljes karácsonyi ünnepet várhatunk.
     

A Megváltó születésének ünnepén szép, békességes napokat és áldásos újesztendőt kíván olvasóinknak a szerkesztő és a lapkezelő!

 
IRODALMI NAP. Mi lett az Irodalmi napunkkal? Mivel november 2-ik vasárnapjára tettük át a detroiti ifjúsági találkozót, szövetségük gyülekezeteinek nagyobb része talán meg is feledkezett róla. Ha így történt, két dolgot tehetünk. Elfeledjük, vagy megtartjuk máskor. Az egyik adventi vasárnap alkalmasnak ígérkezik arra, hogy beszélgessünk a magyar baptista irodalomról, az Evangéliumi Hírnökről és a legnagyobb irodalmi kincsünkről, a Bibliáról. Gyülekezeti és egyéni támogatásokat ezzel kapcsolatban is a szövetségünk pénztárosának, Drescher Lajos testvérnek küldhetünk, Irodalmi Nap megjelöléssel.
      IFJÚSÁGI. A detroiti ifjúsági találkozó jól sikerült. Ha a résztvevők számára, a november közepéhez képest nagyszerű időjárásra, a szolgálatokat végzők felkészültségére és a fogadó gyülekezet szolgálatkészségére gondolok, nagyon is kiválóan. Következő számunkban olvasóinknak is beszámolunk róla néhány - reménységem szerint fiatalok által írt - cikk segítségével. (Persze akkor, ha kapok ilyen írásokat.) Egyenlőre csak a 7. oldalon látható képeket és a vendéglátó gyülekezet bulletinjából átvett sorokat közöljük.
      MELBOURNE. Örömmel adhatok számot arról, hogy Szlovák Tíbor, volt békési lelkipásztor megérkezett az ausztráliai Melbourne-ba, feleségével együtt, hogy ott végezze egy ideig lelkipásztori szolgálatát. Mivel még nem kaptunk beszámolót, így csak arra buzdítom olvasóinkat, hogy kísérjék imádságaikkal a Melbourne-i gyülekezet és Szlovák testvérék életét, szolgálatát. A gyülekezet lapunk sorain is kérte imádságainkat lelkipásztor kérdése megoldásához. Hisszük, hogy az Úr megmutatja a következő lépéseket. Örülünk annak, hogy Szlovák testvérék vállalták ezt a küldetést, ezt az utat. Bízunk benne, hogy hitben tett lépésüket áldássá teszi az Úr a gyülekezet számára is.
      AZ ÉN NEVEMÉRT. Adventi igéink egyikében az Úr Jézus arra figyelmezteti az utolsó időkben élő gyermekeit, hogy az Ő nevéért gyűlölni is fogják őket (Lk 21:17). Az utolsó időkben éljünk; furcsa idők ezek. E néhány sorban az utóbbi évek egyik jellegzetes tendenciájával kapcsolatban mondom el aggodalmaimat (talán nem csak az enyémek ezek). Péter első levele 4-ik részében azzal toldja meg a Krisztus nevéért való szenvedés kérdését, hogy arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk, nehogy másért gyűlöljenek, miközben azt hisszük, hogy a Krisztusért. Megnevez néhányat, közöttük pl. ezt:  "mint más dolgába avatkozó" .
      Pál alapelvét, hogy nem akar tudni másról, mint Jézus Krisztusról, róla is mint megfeszítettről, már nem is igen emlegetjük. Dehát hova lett az állam és az egyház szétválasztásának oly sokat hangoztatott baptista alapelve? Egyre gyakrabban keveredünk olyan politikai vitákba, amelyek óhatatlanul magukkal hozzák, hogy azonosítanak bennünket egy politikai párttal, irányzattal, ideológiával. Nem azt kérdezem, hogy jó-e ez így, hiszen abból csak vita kerekednék. De azt igen, hogy mi lesz a bizonyságtételünkkel, ha erre haladunk? Ha az Ő nevéért vetnek meg, gyűlölnek, vagy neveznek fanatikus Krisztushívőknek bennünket, az még akár növelheti is a tanúskodás lehetőségét (Lk 21:13), de ha bármi más miatt kerülünk egy másik kategóriába, hogyan hangzik majd a Krisztusról szóló bizonyságtételünk az elveszettek felé, s számíthatunk-e a Lélek segítségére?
      Azt elhordozhatjuk, ha a keresztyén jelzőt bélyegként ragasztják ránk, s esetleg megvetnek érte, de megengedhetjük-e magunknak, hogy politikai állásfoglalásunk miatt egy másik (bármilyen más) címkét is ragasszanak ránk -, aminek következtében a Krisztus keresztjéről szóló bizonyságtétel lehetőségét és hitelességét kockára tesszük?
      Vagy tényleg elavult volna mára az állam és egyház szétválasztásának elve?
      Talán jó, hogy elfogyott a hely. Nehéz, kritikus időket élünk. De jön, és jöjj is, Uram Jézus!  (szerk)

Karácsonyi és év-végi írások:

Dr. Viczián János: Üdvözítő kegyelem  /  Faulkner Terézia: Az Úr közel  / 

Füredi Kamilla: Legyen igazi karácsonyod!  /  Csendes éj (Az ének keletkezéséről, Steiner József fordítása)  /  versek

GYÜLEKEZETI HIREK - CHICAGO  /   DETROIT   / 
TÁVOL ÉS MÉGIS KÖZEL:  DÉLVIDÉK  /  AUSZTRALIA

Lapzárta_után 

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2004.