|
EVANGÉLIUMI
HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja
2004.
december
Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
..
Advent
-- az Emberfia napjai
- A Biblia általában két dologra figyelmeztet az Úr Jézus
második eljövetelével kapcsolatban: hogy az váratlanul fog
bekövetkezni és, hogy arra fel kell készülni.
- Az
Úr Jézus történelmi párhuzamokkal szemlélteti, hogy mi lesz
jellemző az Ő eljövetele előtti időszakban. A Lukács 17:26-32-ben
a Nóé és a Lót napjait említi. Mindkét esetben váratlanul tört rá
az ítélet az emberekre és csak azok menekültek meg, akik
felkészültek és komolyan vették a figyelmeztetést.
- Azonban
nagyon jellemző, hogyan viselkedtek az emberek az ítélet előtt.
Nóé napjaiban ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek.
Kérdezhetné valaki, hogy mi rossz van abban? Hiszen minden korban
ez volt a feltétele annak, hogy életben maradjon az emberi faj.
Nos, a rossz az, ami hiányzik a felsorolásból. Az a szomorú, hogy
a Nóé korabeli társadalomnak nem volt magasabb igénye, mint a
táplálkozás és a szaporodás. Az élet eltestiesedett. Az ember
elvesztette a láthatatlan Istennel való kapcsolat igényét.
Visszalépett a létezés egy alacsonyabb szintjére, a testi
szükségletek kielégítésének a világába. Pedig eredetileg Isten
sokkal fontosabb célokra teremtette az embert, aki az egyetlen
értő, érző és akarattal rendelkező lény a Földön, és mint olyan,
képes a szeretetre és a szeretet továbbadására. Nóé korszakában
azonban erre nem volt igény.
- És
a mai korra mi jellemző? A társadalom ugyanolyan testies és
tárgycentrikus. Az emberek azért küzdenek látástól vakulásig, hogy
minél több értéktárgyat tudjanak megvenni, minél jobb minőségű
ételeket fogyaszthassanak, minél nagyobb kényelemben élhessék az
életüket. Kevés ember van, aki ennél többre vágyik. Ki ér rá
Krisztust várni ebben a múlandó értékek után rohanó világban?
- Csak a
látható, tapintható és ízlelhető világban tudunk tájékozódni. És
nem is hiányzik az, ami ennél több. Azt hiszem, ez az igazi
materializmus. Az ideológiai része megdőlt ugyan, de a gyakorlata
megmaradt. Mert Istentől elszakadva az ember minden korban
materialista, úgy Nóé napjaiban, mint ma.
- És mi
jellemezte Lót korát? Az emberek ettek, ittak, adtak, vettek,
ültettek, építettek. Itt kimarad a felsorolásból a házasság és
belép a vállalkozás. Lót napjaiban Sodomában a gazdaság fejlődött,
az erkölcs pedig soha nem látott mértékben megromlott. A
társadalom már nem csak testies és anyagias, hanem állatias is. A
rendellenes lett az elfogadott és a megszokott. Lótról azt írja
Péter apostol, hogy szenvedett a sodomaiak kicsapongó tetteitől.
Nagy igazság van abban, hogy amikor növekszik a jólét, akkor
növekszik az erkölcstelenség is. Az emberek újabb élvezetek után
igyekeznek.
- Nóé és
Lót korszaka, a mi korszakunk. Az Emberfia napjai.
- És az
Emberfia amikor eljön, vajon talál-e hitet a Földön
? Lesznek-e
vigyázó, éber közösségek, hithősök, akik az árral szemben úsznak
és győznek? Vajon az Emberfia napjaiban lesznek-e ébredések,
őszinte bűnbánatot tartó emberek, Sodomáért közbenjáró
gyülekezetek, szentségbe öltözött Krisztusváró fiatal fiúk és
lányok?
- A
választ nem tudom. Az Úr Jézus is nyitva hagyta a kérdést. A
válasz rajtunk múlik. Bár csak ezrek, tízezrek válaszolnák
Krisztus kérdésére ma:
- Igen Uram,
amikor eljössz, én kész leszek! Mert máris készen vagyok. Jövel
Uram Jézus!
-
Lukács János
| |
- Adventi gyertyák
- Téged már lángra gyújtott Isten.
- Boldogan lobbant fel a fényed,
- világos körülötted minden,
- mert Lelke szent tüze éltet.
- Boldog vagy már! B
De egyedül vagy...
- S ha gyúlnak az adventi fények,
- társak után vágyik a szíved.
- Magányos gyertyaszál az élted,
- amíg meg nem osztod a fényed,
- míg nem adod tovább a lángot,
- amit Isten Szentlelke gyújtott.
- Vár a többi adventi gyertya.
- Kéri a lángot, - add tovább!
- Hidd el, nem lesz kisebb a fényed,
- ha lángra gyújtasz egy új gyertyát.
- Advent fényei felragyognak,
- kis lángjai égre lobognak.
- S ha már karácsony fénye integet:
- lehetsz még egy tartalék gyertya,
- - meggyújtani a negyediket!
-
-
Oláh Lajosné
|
|
A SZERKESZTÔ ROVATA
- ADVENT. Megjött az idén is. És megérkezik hamarosan nem csak az Üdvözítő
közénk jövetelének emlék ünnepe, a karácsony, hanem az Ő visszajövetelének
várva-várt és/vagy rettegett napja is. Hát nem tudunk decemberben másról
írni, másra gondolni? Dehogynem. Sőt, még el is tudunk feledkezni a lényeges
dolgainkról, küldetésünkről. Sokféle módon elér hozzánk ez a kísértés. Az
Ige segítségével azonban visszahúz, emlékeztet, helyre állít bennünket
szerető Urunk.
- Rá figyelő advent után örömteljes karácsonyi ünnepet várhatunk.
-
 |
A Megváltó születésének
ünnepén szép, békességes napokat és áldásos újesztendőt kíván
olvasóinknak a szerkesztő és a lapkezelő! |
-
- IRODALMI NAP. Mi lett az Irodalmi napunkkal? Mivel november 2-ik
vasárnapjára tettük át a detroiti ifjúsági találkozót, szövetségük
gyülekezeteinek nagyobb része talán meg is feledkezett róla. Ha így történt,
két dolgot tehetünk. Elfeledjük, vagy megtartjuk máskor. Az egyik adventi
vasárnap alkalmasnak ígérkezik arra, hogy beszélgessünk a magyar baptista
irodalomról, az Evangéliumi Hírnökről és a legnagyobb irodalmi
kincsünkről, a Bibliáról. Gyülekezeti és egyéni támogatásokat ezzel
kapcsolatban is a szövetségünk pénztárosának, Drescher Lajos
testvérnek küldhetünk, Irodalmi Nap megjelöléssel.
- IFJÚSÁGI. A
detroiti ifjúsági találkozó jól sikerült. Ha a résztvevők számára, a
november közepéhez képest nagyszerű időjárásra, a szolgálatokat végzők
felkészültségére és a fogadó gyülekezet szolgálatkészségére gondolok, nagyon
is kiválóan. Következő számunkban olvasóinknak is beszámolunk róla néhány -
reménységem szerint fiatalok által írt - cikk segítségével. (Persze akkor,
ha kapok ilyen írásokat.) Egyenlőre csak a 7. oldalon látható képeket és a
vendéglátó gyülekezet bulletinjából átvett sorokat közöljük.
- MELBOURNE. Örömmel
adhatok számot arról, hogy Szlovák Tíbor, volt békési lelkipásztor
megérkezett az ausztráliai Melbourne-ba, feleségével együtt, hogy ott
végezze egy ideig lelkipásztori szolgálatát. Mivel még nem kaptunk
beszámolót, így csak arra buzdítom olvasóinkat, hogy kísérjék imádságaikkal
a Melbourne-i gyülekezet és Szlovák testvérék életét, szolgálatát. A
gyülekezet lapunk sorain is kérte imádságainkat lelkipásztor kérdése
megoldásához. Hisszük, hogy az Úr megmutatja a következő lépéseket. Örülünk
annak, hogy Szlovák testvérék vállalták ezt a küldetést, ezt az utat. Bízunk
benne, hogy hitben tett lépésüket áldássá teszi az Úr a gyülekezet számára
is.
- AZ ÉN NEVEMÉRT.
Adventi igéink egyikében az Úr Jézus arra figyelmezteti az utolsó időkben
élő gyermekeit, hogy az Ő nevéért gyűlölni is fogják őket (Lk 21:17). Az
utolsó időkben éljünk; furcsa idők ezek. E néhány sorban az utóbbi évek
egyik jellegzetes tendenciájával kapcsolatban mondom el aggodalmaimat (talán
nem csak az enyémek ezek). Péter első levele 4-ik részében azzal toldja meg
a Krisztus nevéért való szenvedés kérdését, hogy arra figyelmeztet, hogy
vigyázzunk, nehogy másért gyűlöljenek, miközben azt hisszük, hogy a
Krisztusért. Megnevez néhányat, közöttük pl. ezt: "mint
más dolgába avatkozó" .
- Pál alapelvét,
hogy nem akar tudni másról, mint Jézus Krisztusról, róla is mint
megfeszítettről, már nem is igen emlegetjük. Dehát hova lett az állam és
az egyház szétválasztásának oly sokat hangoztatott baptista alapelve?
Egyre gyakrabban keveredünk olyan politikai vitákba, amelyek óhatatlanul
magukkal hozzák, hogy azonosítanak bennünket egy politikai párttal,
irányzattal, ideológiával. Nem azt kérdezem, hogy jó-e ez így, hiszen abból
csak vita kerekednék. De azt igen, hogy mi lesz a bizonyságtételünkkel, ha
erre haladunk? Ha az Ő nevéért vetnek meg, gyűlölnek, vagy neveznek
fanatikus Krisztushívőknek bennünket, az még akár növelheti is a tanúskodás
lehetőségét (Lk 21:13), de ha bármi más miatt kerülünk egy másik
kategóriába, hogyan hangzik majd a Krisztusról szóló bizonyságtételünk az
elveszettek felé, s számíthatunk-e a Lélek segítségére?
- Azt
elhordozhatjuk, ha a keresztyén jelzőt bélyegként ragasztják ránk, s esetleg
megvetnek érte, de megengedhetjük-e magunknak, hogy politikai
állásfoglalásunk miatt egy másik (bármilyen más) címkét is ragasszanak ránk
-, aminek következtében a Krisztus keresztjéről szóló bizonyságtétel
lehetőségét és hitelességét kockára tesszük?
- Vagy tényleg
elavult volna mára az állam és egyház szétválasztásának elve?
- Talán jó, hogy
elfogyott a hely. Nehéz, kritikus időket élünk. De jön, és jöjj is, Uram
Jézus! (szerk)
|
