Debrecenbe, a MABAVIT III-ra készülődünk mi is, mint minden magyar
baptista, akit érdekel testvérei élete, szolgálata és van lehetősége arra,
hogy a találkozóval együtt járó kiadásokat fedezze. Ez a mi esetünkben nem kis
összeg, pláne ha az egész család kel útra. Ahogy nézem az Amerikából utazni
szándékozók neveit, több olyan családot látok, ahonnak négyen, öten is mennek.
Régóta imádkozunk a találkozóért.
Ahogy közeledünk, egyre jobban látom, hogy
milyen nagy szükség van arra, hogy e nagy áldozatot hozó testvérek
megtalálják, amiért mennek: a testvéri közösséget, az elhagyott otthon
visszafogadó szeretetét, vagy a másutt élő magyar baptisták megértését,
érdeklődését, figyelmességét. A konferencián és az előtte-utána adódó
gyülekezeti alkalmak, találkozások során.
Azután a gyermekeinkre gondolok – jön
velünk vagy 20 fiatal. Vajon számukra mit jelent majd ez a találkozó? Újabb
kötődési pontot, vagy annak hiányában egy újabb lépést – elfelé? Talán ez lesz
a legérzékenyebb pontja a MABAVITnak. Megtalálják-e egymást a fiataljaink,
vagy azt rögzítik majd magukban, hogy minden és mindenki megváltozott,
annyira, hogy már nem is érzik: összetartozunk. Imádkozunk a Nemzetközi
Magyar Ifjúsági Nagytáborért is, amire a debreceni találkozót megelőzően
kerül sor. Annak szervezésében egyáltalán nem vettünk részt. Így különösen is
szorongva várjuk, milyen élményeket szereznek majd gyermekeink a nagy magyar
baptista közösségekből érkező fiatalok között. Remélem, hogy a szervező
Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség vezetősége távoltart minden
szélsőséges, nem az igére és a baptista hagyományokra épülő – ámbár divatos –
tanítást és tanítót a konferenciától. Ifjainknak az Úr Jézusra és egymásra van
szükségük, nem különleges tanításokra.
Az Evangéliumi Hírnök dupla számát
legszívesebben Debrecenben nyomtattuk volna, de mindenesetre oda visszük. Az
Európába postázott ajándék példányokat ott fogjuk szétosztani, vállalva a
kockázatát annak, hogy többen lesznek olyanok, akik ezúttal nem kapják meg,
pedig a posta házhoz szokta vinni hozzájuk a lapunkat. (Az előfizetőknek
természetesen most is postázzuk a lapot.) Debrecenben arra is adunk
lehetőséget, hogy azok, akik támogatni szeretnék a lapunkat, ezt megtehessék –
például hozzájáruljanak az egyre emelkedő postai kiadásainkhoz.
A Főnix csarnok erre szolgáló helyén
szövetségünknek is lesz kiállító asztala, amelyet Evangéliumi Hírnök
asztalnak nevezünk. Ott találkozhatunk egymással. Üzenőfalat is készítünk.
A szerkesztő gyakran megfordul majd ott. Várom is azokat, akiknek bármilyen a
lapunkat érintő ügyben mondanivalójuk, vagy kérdésük volna. Egyúttal ennél az
asztalnál gyülekezteink életét bemutató nyomtatott, vetített és mozgó képeket
is láthat, aki felkeres bennünket. Az amerikai magyar baptista misszió nem
jobb és nem is különb, mint a magyarországi, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai
vagy felvidéki testvéreink missziója, - de más. Ennek a néhol árnyalati,
máshol nagyobb különbségnek a feltárása kölcsönösen gazdagíthatja a sokfelé
szétszóródott magyar baptista missziót. Természetesen mi is nagy érdeklődéssel
figyeljük testvéreink szolgálatát, bemutatóit, gyülekezeti életük mindenféle
megnyilvánulását.
99. KÖZGYŰLÉS. Nagy napjaink voltak június
végén, július elején – Rámában. Minden közgyűlés ünnep is, gyülekezeteink
közös ünnepe. Most, hogy egészen közel jutottunk a századik közgyűléshez,
méginkább érezzük, hogy nagy ajándékot kaptunk az Úrtól egymásban. A
gyülekezetek összefogása, a szövetség munkája nélkül már régen szétszóródott
volna maroknyi magyar baptista népünk. De a legszervezettebb munka sem lett
volna elég, ha maga a Szentlélek, a gyülekezetek teremtő és fenntartó Ura nem
munkálkodott volna a gyülekezetekben éppen úgy, mint a szövetségi vezető
testvérekben. Nyolc gyülekezet képviselői vettek részt a közgyűlésen, valamint
a szórványban élők közűl (members at large) is többen. Kilencedik aktív
gyülekezetünk, az Ausztráliai, a távolság miatt nem küldött képviselőt, csak
levelet.
A szövetségi munka „neheze" a
bizottságokban folyik. A Közgyűlés ennek a munkának az ismertetése, az elmúlt
évi beszámolók és a jövő évi terveink bemutatása – tulajdonképpen egy közös
hálaadó alkalom. A budget ismertetése és megszavazása, vagy az alkalmanként
(mint például most) esedékessé váló választások, vagy az évközi gyűlésen még
nem látott, de valami miatt igen indokolt kérdések megvitatása –mint például
most a tábori konyha esetleges befejezésének lehetősége- néha megnehezíti a
szövetségi vezetők dolgát, de általában és most is a békességre törekvés, a
szeretet és a felelős döntésekre kész lelkület érvényesült.
Mint a határozatainkból kitűnik, úgy
döntöttünk, hogy a táborban a munka folytatására kérjük a torontói
testvéreket. Ennek biztosítására gyűjtést rendeztünk, amelyet még egy darabig
nyitva hagyunk – például olvasóink számára is lehetőséget adunk ugyanerre. Aki
az emeleti rész befejezéséhez adakozni kíván, pénztáros testvérünkhöz küldheti
anyagi segítségét, megjelölve a csekken a célt is: rámai építkezés.
A közgyűlés témája azonos volt a Táboirnyitó Konferencia témájával:
Őrhelyemre állok. Urunk felhasználta a szolgálattevőket és sok szép igei
üzenetet küldött a mintegy 250 táborozó testvérnek.
További három jeles alkalmon is részt
vehettünk. Az étkező ünnepélyes megnyitójára szombaton ebéd előtt
került sor. Az eseményekről fényképes beszámolót is közlünk a középső
oldalakon és egy nagy képet a hátoldalon.
Vasárnap az úrvacsora osztás előtt a
lelkipásztorok imádságával rendeltük ki misszionáriusunkat, Füredi
Kamillát az újabb afrikai külmissziós útra. (Különleges alkalom volt a
péntek este is, amikor a Nőszővetség elnöke Kulcsár AnnaMária egyszerre
két magyar baptista misszionárius szolgálatát is kérhette. Dr. Cserepka
Margit egykori bolíviai misszionárius testvérnő szolgált először, azután
pedig Kamilla.)
Füredi testvérnő egyébként augusztus elején
Magyarországra utazik, részt vesz a MABAVITon és augusztus végén utazik
missziós helyére, Sierra Leone-ba. Szeretettel ajánlom olvasóinknak az ő
folyamatos támogatását – akár innen, akár a tengeren túlról. Amerikából
Drescher Lajos testvér címére küldhetjük adományainkat, célmegjelöléssel.
A harmadik eseményre a vasárnap délelőtti
istentisztelet után került sor. A tábor alapító Cserepka János egykori
torontói lelkipásztor és misszionárius emlékére egy réz plakettet
készíttettünk (Jurás testvér volt a fő mozgató rugója ennek), melyet az új
épület belső falán helyeztek el testvéreink. A plakett leleplezését a hűséges
feleség és munkatárs, Cserepka testvérnő végezte Dan László
helyi lelkipásztor segítségével. Cserepka testvérről Herjeczki Géza lp.
emlékezett meg (aki maga is vezette ezt a tábort korábban (1981-88). A rövid
ünnepi alkalmat Jurás Pál testvér imádsága fejezte be.
Lehet, hogy majd még visszatérünk a
következő számban is egyik-másik tábori eseményre. A közgyűlést követő gyermek
és tini táborozásról mindenképpen a következő számban olvashatunk majd.
Lelkipásztorainkat nem biztos, hogy személyesen ismerik olvasóink. Ezúttal
„felismerhető” nagyságú képet teszünk rövid írásaik elé, remélve, hogy így
néven szólíthatják majd őket Debrecenben. Egyébként mindenkinek jó nyaralást
is kíván a szerkesztő, HerjeczkiGéza.
