2002. áprilisi szám 

125 ÉVE ALAKULT MEG AZ ELSÕ MAGYARORSZÁGI BAPTISTA ÉNEKKAR (3)
(Bányai Jenõ: A magyarországi baptista egyházzene története, 
Baptista Kiadó, Budapest, 1996. 121-125. oldal)

Orosz István munkássága

Az elsõ kóruskiadványok

 

A magyarországi baptizmus zenetörténetében aranybetûkkel írta be nevét a Székelyföldrõl származott Orosz István (1874-1936) kerékgyártó segéd. A Maros-menti Mezõszengyelrõl indulva számos baptista gyülekezetben végzett szolgálatot, és felbecsülhetetlen értékû munkásságot folytatott a hazai baptista misszió érdekében, majd 1908-ban családjával kivándorolt az Egyesült Államokba, és ott haláláig a kinti magyar baptisták egyik vezéralakjává nõtte ki magát. Még mint katolikus hiten nevelõdött gyermek, illetve mint ifjú került el 1893-ban a kolozsvári gyülekezetbe, a szintén kerékgyártó mesterséget folytató Balogh Márton (1867-1912) meghívására.

Orosz István (1874-1936)

A kincses városban, Kolozsvárott ismerkedett meg Orosz István a híres "parasztapostollal", Kornya Mihállyal (1844-1917), aki Váradra invitálta ezt az igen buzgó fiatalembert. Maga merítette alá Váradon a Sebes-Körös vizében 1894 szeptember 4-én, többekkel együtt. Kornya "jó szemû" lévén, hamar felismerte Oroszban a jövõ hasznos munkását. Még abban az évben Váradon megalakította az énekkart, ahol is életre szóló barátságot kötött az erdélyi baptizmus késõbbi két vezéralakjával, Darabont Gyulával (1874-1966) és Papp Károllyal (1875-1967). Õket Orosz tanította meg a hegedûjáték alapismereteire. Ezért bizonyosra vesszük, hogy Orosz már szülõföldjérõl bizonyos fokú hangszerismerettel érkezett Kolozsvárra, illetve Nagyváradra. Váradról járt szerte a Bihar megyében alakuló, vagy már megalakult énekkarok istápolására. Csak éppen megemlítjük a fõváros felé vezetõ útján Hajdúböszörményt, ahol Balogh Lajos felkérésére egy évig tartózkodott, és 1896-ban ott is megalakította az énekkart. A századforduló elõtt a fõvárosba tette át mûködésének színterét, ahol az 1893-ban alakult magyar baptista, a mai Nap utcai gyülekezet tagja lesz. E helyen 1899-ben szervezte meg Udvarnoki András (1865-1945) prédikátor kérésére az énekkart.

 

Emellett mint evangélista is szolgált itt és a pestkörnyéki gyülekezetekben. Így kapta kézhez a rákoscsabai gyülekezet meghívását, ahol 1901 november 15-én avatták prédikátorrá. Összefogva a gyülekezet minden épkézláb tagját és mozgósító erejét, megépítik az õ irányításával a külsõ formájában még ma is álló imaházat. Orosz István Rákoscsabán köt házasságot Csopják Attilának Piroska nevû leányával, 1902-ben. Rákoscsabáról hamarosan visszatér a Nap utcai gyülekezetbe. Sõt, az ún. "Sion udvar"-ban lelnek otthonra, amelyben azután 1908-ban történt kivándorlásukig laknak. Késõbb az Újvilágban számos helyen épít impozáns templomokat és imaházakat.

 

Egész élete szinte a nyughatatlanságig mozgalmas. Minket azonban közelebbrõl az a hat esztendõ érdekel, amely a baptista zenetörténet szempontjából igen jelentõsnek számít. Már a gyülekezeti énekeskönyveknél említettük a Csopják Attila által sajtó alá rendezett Kis Zsoltár (1893, 1896) szöveges, illetve a Sion Énekei (1896, 1900) hangjegyes énekgyûjteményt. Az elõbbi kizárólag gyülekezeti és házi használatra készült, míg az utóbbiból, és különösen az 1900. évi kiadásból néhány éneket már az idõközben megalakult énekkarok is használtak, minthogy ezek már négyszólamú letétben jelentek meg. Ez azonban még nem jelentett számottevõ megoldást az énekkarok kórusanyag ellátásának és techniakai fejlesztésének szempontjából.

 

Orosz István és Szabadi F. Gusztáv kapcsolata a zenei munkában

 

Igen jelentõs az a barátság, amely Orosz István és a három évvel idõsebb Szabadi F. Gusztáv (1871-1966) között élethossziglan tartott. Orosz István is kiválóan játszott harmóniumon. Hogy hol és kinél tanult, az nem derült ki a rendelkezésünkre álló anyagból. Ám valószínûnek tartjuk, hogy ebben közremûködhetett Szabadi is.

 

Orosz István anélkül, hogy tudott volna Szabadi tervérõl, éppúgy foglalkoztatta egy kórusgyûjtemény kiadása, mint Szabadi F. Gusztávot. Szabadi ekkor már feleségével, Kaiser Karolinnal (1873-1913) számos éneket fordított németrõl magyarra.

 

A karénekgyûjtemény esetleges kiadásának tervével kapcsolatban idézni kívánjuk Szabadi feljegyzését:

"Egy alkalommal Orosz testvér felkeresett a lakásunkon és érdeklõdött, hogy van-e néhány magyarra fordított karénekem? - Hogyne volna, válaszoltam, - hisz évek óta dolgozom ezen! Eközben az asztalfiókból elõvettem egy csomó kéziratban lévõ szép éneket. - Miért nem szóltál nekem errõl már régebben? - mondta Orosz testvér. Szeme csak úgy ragyogott az örömtõl. Úgy örült, mint az a kereskedõ, aki egy zsák aranyat talált az utcán."

A Szabaditól átvett kórusfordítások nehézkesen éneklõ helyeit Orosz István szeme csakhamar észrevette. Bemutatta apósának, Csopják Attilának, aki egyre-másra stilizálta, sõt szükség esetén - amennyiben versrõl volt szó - , rímbe szedte a javításra szoruló szövegeket.

 

"Evangéliumi Karénekek" I. (1904)  (füzet)

 

Nos, amikor egy kisebb gyûjteményre való kéziratos anyag összeállt, Orosz elhatározta annak saját költségén való kinyomtatását. Még az énekek fordítása alatt "... szerzett egy ún. "kottaszekrényt", s önszorgalomból minden elõzetes szakmai gyakorlata nélkül kiszedte az elsõ karénekfüzetet" - olvassuk Szabadinál. Tudniillik, az idõ tájt a zeneikiadványok úgy készültek, hogy a hangjegyeket éppúgy szedték a nyomdászok, mint a betûszedõk a különbözõ nyomdai termékeket. Csakhogy nem minden nyomdában volt kottaszedõ felszerelés és hozzá nyomdász. Ehhez némi zenei alapismeretre is szükség volt, vagyis ez külön szakképzettséget igényelt.

 

[A kiszedett kéziratanyagot Orosz végül is a Fritz Ármin nyomdájában vitte, ahol 1895. óta a Békehírnököt és a Sion Énekeit is nyomtatták.] Ez az elsõ kórusgyûjtemény 28 karéneket tartalmazott, amelyeknek nagyobb részét Csopják Attila fordította. Ebben a füzetben jelennek meg azok a karénekek, amelyeket azután nemcsak a következõ évtizedekben, de még napjainkig is énekelnek a hazai baptista énekkarok. A teljesség igénye nélkül említjük néhány ének kezdõ sorát:

 

Igaz, hogy Jézus értem halt (1)

Jézushoz jöjj, kedves lélek (2)

Dicsérem én az Urat (6)

Üdvteli érzet, Jézus enyém (12)

Uram, jóságod végtelen (16)

...

[Orosz testvér 1906-ban kiadta az Evangéliumi Karénekek II. címû énekes füzetet, melyben 22 ének található. Egy évre rá pedig Új Sion Énekei címmel adott ki újabb 54 vegyeskarra készült éneket. Ezek voltak az elsõ kóruskiadványok.]

az Evangéliumi Hírnökhöz