2002. áprilisi szám 

125 ÉVE ALAKULT MEG AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI BAPTISTA ÉNEKKAR (3)
(Bányai Jenő: A magyarországi baptista egyházzene története, 
Baptista Kiadó, Budapest, 1996. 121-125. oldal)

Orosz István munkássága
Az első kóruskiadványok
 
A magyarországi baptizmus zenetörténetében aranybetűkkel írta be nevét a Székelyföldről származott Orosz István (1874-1936) kerékgyártó segéd. A Maros-menti Mezőszengyelről indulva számos baptista gyülekezetben végzett szolgálatot, és felbecsülhetetlen értékű munkásságot folytatott a hazai baptista misszió érdekében, majd 1908-ban családjával kivándorolt az Egyesült Államokba, és ott haláláig a kinti magyar baptisták egyik vezéralakjává nőtte ki magát. Még mint katolikus hiten nevelődött gyermek, illetve mint ifjú került el 1893-ban a kolozsvári gyülekezetbe, a szintén kerékgyártó mesterséget folytató Balogh Márton (1867-1912) meghívására.
Orosz István (1874-1936)
A kincses városban, Kolozsvárott ismerkedett meg Orosz István a híres "parasztapostollal", Kornya Mihállyal (1844-1917), aki Váradra invitálta ezt az igen buzgó fiatalembert. Maga merítette alá Váradon a Sebes-Körös vizében 1894 szeptember 4-én, többekkel együtt. Kornya "jó szemű" lévén, hamar felismerte Oroszban a jövő hasznos munkását. Még abban az évben Váradon megalakította az énekkart, ahol is életre szóló barátságot kötött az erdélyi baptizmus későbbi két vezéralakjával, Darabont Gyulával (1874-1966) és Papp Károllyal (1875-1967). Őket Orosz tanította meg a hegedűjáték alapismereteire. Ezért bizonyosra vesszük, hogy Orosz már szülőföldjéről bizonyos fokú hangszerismerettel érkezett Kolozsvárra, illetve Nagyváradra. Váradról járt szerte a Bihar megyében alakuló, vagy már megalakult énekkarok istápolására. Csak éppen megemlítjük a főváros felé vezető útján Hajdúböszörményt, ahol Balogh Lajos felkérésére egy évig tartózkodott, és 1896-ban ott is megalakította az énekkart. A századforduló előtt a fővárosba tette át működésének színterét, ahol az 1893-ban alakult magyar baptista, a mai Nap utcai gyülekezet tagja lesz. E helyen 1899-ben szervezte meg Udvarnoki András (1865-1945) prédikátor kérésére az énekkart.
 
Emellett mint evangélista is szolgált itt és a pestkörnyéki gyülekezetekben. Így kapta kézhez a rákoscsabai gyülekezet meghívását, ahol 1901 november 15-én avatták prédikátorrá. Összefogva a gyülekezet minden épkézláb tagját és mozgósító erejét, megépítik az ő irányításával a külső formájában még ma is álló imaházat. Orosz István Rákoscsabán köt házasságot Csopják Attilának Piroska nevű leányával, 1902-ben. Rákoscsabáról hamarosan visszatér a Nap utcai gyülekezetbe. Sőt, az ún. "Sion udvar"-ban lelnek otthonra, amelyben azután 1908-ban történt kivándorlásukig laknak. Később az Újvilágban számos helyen épít impozáns templomokat és imaházakat.
 
Egész élete szinte a nyughatatlanságig mozgalmas. Minket azonban közelebbről az a hat esztendő érdekel, amely a baptista zenetörténet szempontjából igen jelentősnek számít. Már a gyülekezeti énekeskönyveknél említettük a Csopják Attila által sajtó alá rendezett Kis Zsoltár (1893, 1896) szöveges, illetve a Sion Énekei (1896, 1900) hangjegyes énekgyűjteményt. Az előbbi kizárólag gyülekezeti és házi használatra készült, míg az utóbbiból, és különösen az 1900. évi kiadásból néhány éneket már az időközben megalakult énekkarok is használtak, minthogy ezek már négyszólamú letétben jelentek meg. Ez azonban még nem jelentett számottevő megoldást az énekkarok kórusanyag ellátásának és techniakai fejlesztésének szempontjából.
 
Orosz István és Szabadi F. Gusztáv kapcsolata a zenei munkában
 
Igen jelentős az a barátság, amely Orosz István és a három évvel idősebb Szabadi F. Gusztáv (1871-1966) között élethossziglan tartott. Orosz István is kiválóan játszott harmóniumon. Hogy hol és kinél tanult, az nem derült ki a rendelkezésünkre álló anyagból. Ám valószínűnek tartjuk, hogy ebben közreműködhetett Szabadi is.
 
Orosz István anélkül, hogy tudott volna Szabadi tervéről, éppúgy foglalkoztatta egy kórusgyűjtemény kiadása, mint Szabadi F. Gusztávot. Szabadi ekkor már feleségével, Kaiser Karolinnal (1873-1913) számos éneket fordított németről magyarra.
 
A karénekgyűjtemény esetleges kiadásának tervével kapcsolatban idézni kívánjuk Szabadi feljegyzését:
"Egy alkalommal Orosz testvér felkeresett a lakásunkon és érdeklődött, hogy van-e néhány magyarra fordított karénekem? - Hogyne volna, válaszoltam, - hisz évek óta dolgozom ezen! Eközben az asztalfiókból elővettem egy csomó kéziratban lévő szép éneket. - Miért nem szóltál nekem erről már régebben? - mondta Orosz testvér. Szeme csak úgy ragyogott az örömtől. Úgy örült, mint az a kereskedő, aki egy zsák aranyat talált az utcán."
A Szabaditól átvett kórusfordítások nehézkesen éneklő helyeit Orosz István szeme csakhamar észrevette. Bemutatta apósának, Csopják Attilának, aki egyre-másra stilizálta, sőt szükség esetén - amennyiben versről volt szó - , rímbe szedte a javításra szoruló szövegeket.
 
"Evangéliumi Karénekek" I. (1904)  (füzet)
 
Nos, amikor egy kisebb gyűjteményre való kéziratos anyag összeállt, Orosz elhatározta annak saját költségén való kinyomtatását. Még az énekek fordítása alatt "... szerzett egy ún. "kottaszekrényt", s önszorgalomból minden előzetes szakmai gyakorlata nélkül kiszedte az első karénekfüzetet" - olvassuk Szabadinál. Tudniillik, az idő tájt a zeneikiadványok úgy készültek, hogy a hangjegyeket éppúgy szedték a nyomdászok, mint a betűszedők a különböző nyomdai termékeket. Csakhogy nem minden nyomdában volt kottaszedő felszerelés és hozzá nyomdász. Ehhez némi zenei alapismeretre is szükség volt, vagyis ez külön szakképzettséget igényelt.
 
[A kiszedett kéziratanyagot Orosz végül is a Fritz Ármin nyomdájában vitte, ahol 1895. óta a Békehírnököt és a Sion Énekeit is nyomtatták.] Ez az első kórusgyűjtemény 28 karéneket tartalmazott, amelyeknek nagyobb részét Csopják Attila fordította. Ebben a füzetben jelennek meg azok a karénekek, amelyeket azután nemcsak a következő évtizedekben, de még napjainkig is énekelnek a hazai baptista énekkarok. A teljesség igénye nélkül említjük néhány ének kezdő sorát:
 
Igaz, hogy Jézus értem halt (1)
Jézushoz jöjj, kedves lélek (2)
Dicsérem én az Urat (6)
Üdvteli érzet, Jézus enyém (12)
Uram, jóságod végtelen (16)

...

[Orosz testvér 1906-ban kiadta az Evangéliumi Karénekek II. című énekes füzetet, melyben 22 ének található. Egy évre rá pedig Új Sion Énekei címmel adott ki újabb 54 vegyeskarra készült éneket. Ezek voltak az első kóruskiadványok.]

az Evangéliumi Hírnökhöz