..
  Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2001. JÚLIUS - AUGUSZTUS

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

..  

SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A 94. KÖZGYŰLÉST, AZ ALHAMBRA, CALIFORNIÁBA ÉRKEZETT TESTVÉRISÉGET. Kísérje urunk áldása tárgyalásainkat és az istentiszteleti alkalmakat!

Nemes László:
Teljes öröm van tenálad (18. Zsoltár 11)

AEzt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te, feletted való jóm nincsen.@ Egy csodálatos bizonyságtevés ez a pár szó, mély értelemmel. Először is visszhangja az első parancsolatnak. Én vagyok az Úr, a te Istened. Ez az igazság mélyen behatolt Dávid lelkébe, és most ezt elmondja Istennek. Nem halott az Ő igéje Dávidban, hanem élő. Így kell ez legyen minden hívő lélekben is. Sajnos az a mai tapasztalat, hogy még a gyülekezetbe járók életében is lerakódik Isten Igéje - mélyen, mint valami holt anyag, s nem tud felszínre törni. Akinek az életében Isten naggyá, sőt mindenné lett, az nem tud hallgatni.

Dávid bizonyságtételében Istent egyedüli Urának ismerte el, teljesen átadta és lekötelezte magát Neki. AEzt mondom....@ - nem Aegyszer,@ Avalamikor,@ hanem most -, és emellett marad. Ezt többé nem lehet megmásítani. Isten naggyá, sőt mindenné lett Dávid számára, ezért tesz róla így bizonyságot. Egészen különös, személyes megtapasztalásai voltak, ezért hálás szívvel, örömmel kiáltja: Igen, te vagy az Isten, és rajtad kívül nincs Szabadító. Te vagy az én mindenem. Ezt mondta Istennek és ezzel megszilárdította a vele való szövetséget.

Egy másik példa erre a bibliában József élete. Ott volt Egyiptomban, a varázslók és az álommagyarázók országában, és amikor a fáraó előtt állt, hogy az álmát megmagyarázza, bátran kimondta, hogy csak Isten az, aki ezt meg tudja fejteni. Isten a hatalmas, az egyetlen, aki ebben a helyzetben is tud segíteni. Józsefnek volt bátorsága kimondani, sőt bizonyságot tenni az Úrról az idegen földön is.

Dávid is ilyen bátorsággal tett bizonyságot, amikor azt mondta: Én Uram vagy Te...

Már az előző kijelentésében az volt, hogy az ő döntése végleges. De nem mindegy az, hogy mi vezette őt oda, hogy ilyen kijelentést tegyen. Sok mindent keresett már az életében, voltak kudarcai, elesései. Most megáll és felfelé néz. Elmondja Istennek, hogy felette való jó számára nincsen, és már nem is keres. Isten az, aki formálja az ő életének útját, úgyhogy teljes örömre találjon.

Mit akar itt ezzel Dávid mondani? Vannak talán nem teljes örömök is? Igen, vannak. Azok az örömök, amik csak ideig-óráig tartanak, azok nem teljes örömök.

Keresztelő János úgy tesz bizonyságot, hogy senki sem szerezhet semmit, ha nem a mennyből adatott volna meg az neki. És mikor így tesz bizonyságot, azzal folytatja, hogy aki hallja a vőlegény szavát az ujjong, örül - teljes örömmel. Aki hallja és megérti az Ő szavát, az ujjong. Amikor a tanítványok megértették Jézus szavát, elmentek hirdetni Isten országának közelségét, betegeket gyógyítottak, poklosokat tisztítottak. Küldetésüket örömmel végezték, mert megértették és engedelmeskedtek a vőlegény szavának. Dávid megértette Isten szavát az örökkévalósággal kapcsolatban, és vallja, hogy az ő része kies helyre esett. Így lett a Dávid öröme teljes.

A 16. Zsoltár eleje és vége így is összetartozik: aki azt tudja mondani az Úrnak: Én Uram vagy te, feletted való jóm nincsen -, annak a szívéből tud ilyen hitvallás fakadni: teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Nézzünk mi is úgy az Úrra, mint Dávid! A biblia megtanít erre bennünket. Dávid hittel látta, s érezte Isten jelenlétét. Ott látta az Urat a jobbjánál, egy másik zsoltárban pedig úgy érzi, hogy Isten teljesen körülveszi őt. Ott van a múltjában, a jelenében és a jövőjében is. Mi is így nézhetünk Istenre, hit által.

A Bibliának egyik nagyon értékes tanítása szerint a hit a nem látott dolgok valósága. Mint egy ablak, amin keresztül nézzük a láthatatlant. Ha nem használjuk, behomályosodik úgy, hogy már nem is lehet átlátni rajta. De Isten azt meg tudja számunkra tisztítani, ezért kérjük, hogy tekintsen be éltünkbe, teremtsen abban tiszta szívet, távolítsa el a bennünk fölmerülő hitetlenkedést. Kérjük segítségét, hogy amint Dávid látta Istent, mi is éppúgy tudjuk szemlélni Őt.

(Nemes László tv. a Melbourne-i (Ausztrália) Első Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora)

Öröm van Nálad
 
Öröm van nálad mégha bú-bánat
Sújt is ránk, ó Jézusunk.
Benned és véled mienk az élet,
Nagy Megváltónk, hű Urunk.
 
Te széjjel téped a köteléket,
Ki benned bízik, sziklára épít,
Örökké élhet. Halleluja!
Kegyelmet nyertünk, átölel lelkünk,
Átfogunk hittel, és nem szakít el
Semmi tetőled. Hallelujah.
 
Ha te miénk vagy, többé nem árthat
Nékünk sátán, bűn, halál.
Legyőzted régen, s te tartod kézben,
Bár még támad, ellen áll.
 
Dicsérő ének zeng, Jézus néked.
Áldjuk mindnyájan neved vidáman,
Hirdetjük fennen. Halleluja!
Ujjong a lelkünk: győzelmet nyertünk.
Nevedben járunk, szeretünk áldunk
Itt és a mennyben. Halleluja!
 
Adolf Strube versét Túrmezei Erzsébet fordította
Vegyeskarok, 207

A szerkesztő rovata:

Dupla számot tart kezében a kedves olvasó. A július - augusztusi szám 16 oldalon készült. A legközelebbi, szeptemberi szám előre láthatólag szeptember elején kerül a postaládájukba. Reméljük, hogy így közelebb kerül a lap megjelenési és olvashatósági ideje.

Augusztus hónapban a lappal kapcsolatos körlevélben számítjuk megkeresni olvasóinkat.

Azok, akik részt vesznek a közgyűlésen - a modern technológia segítségével - áttekinthetik majd az Evangéliumi Hírnök internetes változatát is. Remélem, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal segíteni fogják a szerkesztő fárasztó, sokszor nagyon Amagányos@ munkáját.

A közgyűlésen alkalmunk lesz megújítani a Baráti Köri tagságunkat. Talán újabb testvérek is bekapcsolódnak ezen a módon a lap missziójába. Természetesen azonban levélben is lehet csatlakozni a Baráti Körhöz (vagy az internet adta lehetőség segítségével e-mailen).

Bízom benne, hogy a jelen számunk megnyeri olvasóink tetszését. Több igemagyarázat, több fényképes beszámoló kerül ezúttal olvasóink kezébe.

Írásaikat, leveleiket várva és a személyes találkozásban is reménykedve:  a szerk.

Könyvajánlatunk

Budapesten tanácskozott a Magyar Baptisták Világszövetségének elnöksége

Június 1-én a Magyarországi Baptista Egyház missziói központja adott helyet a Világszövetségünk elnöksége ülésének.

A tanácskozáson a MBVSz tagszövetségének képviseletében a magyarországi baptistákat Mészáros Kálmán elnök, Mészáros Kornél főtitkár, Papp János missziói titkár, az erdélyi magyar baptistákat Simon József elnök, Borzási Gyula főtitkár, Kovács Gyula gazdasági igazgató, az észak-amerikai magyar baptistákat Kulcsár Sándor elnök, a délvidékieket Nyúl Zoltán lelkipásztor, a felvidéket Dóczi Bálint lelkipásztor képviselte.

A Magyar Baptisták Világszövetségének elnöksége június 1-én tanácskozást tartott.
A résztvevők, balról: Papp János, Mészáros Kornél, Kovács Gyula, Mészáros Kálmán, Kulcsár Sándor,
Simon József, Borzási Gyula, Nyúl Zoltán és Dóczé Bálint. (kép: BéHi)

A 2Thess 3:1-5 képezték az elnök testvér igei buzdítását az egymásért való imára; az Úr igéjének terjedéséért, diadaláért; az egymás iránti bizalomért, hogy hűségesebben megvalósíthassuk elhatározásainkat. AAz Úr pedig igazgatni fogja szívünket az Isten iránti szeretetre és a Krisztus iránti állhatatosságra.@ Majd megízleltük az együtt imádkozás áldásos kegyelmét.

Kiértékeltük a MABAVIT 2 nagyváradi találkozó eseményeit és tanulságait. A MABAVIT 3 megrendezése során majd igyekszünk gyakorlatba is ültetni ezeket.

A találkozó lelki kihatása népünk életére csak áldásosnak mondható. Új lendületet, biztatást jelentett baptista népünk számára mindenfele. Beszámolók hangzottak el a tagszövetségekben folyó lelki munkáról, örömökről és gondokról.

Megállapodtunk a szorosabb testvéri együttműködés érdekében a közvetlenebb, rendszeres és gyorsabb információ csere kérdésében. Eredményesebb, hatékonyabb tevékenységre, összehangoltabb missziós kezdeményezésekre fogunk törekedni.

Az elnökség részletesen tárgyalt a világszövetség bejelentésének jogi módozatairól. Kihangsúlyoztuk, hogy célunk kezdettől fogva a szövetség nemzetközi jellegének biztosítása. Ezt következetesen és közösen igyekszünk megvalósítani és alkalmazni.

Egy közös énekeskönyv kiadásának lehetőségét mérlegeltük, amit már évek óta elkezdtünk, de nem sok eredményre jutottunk eddig. Népünknek nagy szüksége van egy ilyen énekeskönyvre.

Bízunk abban, hogy fáradozásainkat siker koronázza a közeljövőben.

A MBVSz elnöki mandátumát az alapszabályhoz visszatérve 2 évben határoztuk meg. Egyetértettünk abban, hogy nem egy formális szervezet kívánunk lenni, ezért elhatároztuk, hogy teljes erőbedobással igyekezni fogunk annak hatékonnyá tételére magyar baptista népünk javára, világszerte.

2001. június 1., Kulcsár Sándor, elnök

Misszió mezőkről

Missziós körúton az óhazában
Utazó misszionáriusunk beszámolója

A jó Isten kegyelméből ez év márciusában ismét Magyarországra és a Szilágyságba (Románia) látogathattam, most feleségemmel együtt.

Az előzmények: 1998-ban hat hónapig a Szilágykrasznai körzetben szolgáltam, ahol már évek óta nem volt lelkipásztor. Számomra ez a szolgálat igen sok meglepetést, áldásokban bővölködő tapasztalatot adott. Jobban megismerhettem a Romániában élő testvérek helyzetét. A testvérek szeretetét, vendéglátó készségét elfelejteni nem lehet.

A vasárnap reggeli imaórákon a többszáz tagú gyülekezet szinte teljes létszámban együtt imádkozott. Azonban azért, hogy a gyülekezet lelkipásztort kapjon, nem hangzottak gyakran imádságok, a lelkipásztor lakás sem volt lakható állapotban. Tudom, hogy a Szentlélek indítása alapján kértem a testvéreket, imádkozzunk, hogy az Úr rendeljen ki egy lelkipásztort a gyülekezetnek és fogjunk neki a lelkipásztor lakás felújításának.

Az Úr kegyelmes volt, a szájak megmozdultak az imádkozásra, a kezek pedig a munkára. Voltak, akik a lakás felújítására nagy áldozattal adakoztak csekély fizetésükből.

Hamarosan felelet jött az imákra és Borzási Pál teológus testvért az Úr kirendelte, a gyülekezet pedig meghívta a szolgálatra. Miután testvérünk a szemináriumi tanulmányait befejezte, a gyakorló időt kitöltötte és megnősült, a gyülekezet úgy határozott, hogy beiktatja a szolgálatba és felavatja meghívott lelkipásztorát. Erre az ünnepélyes alkalomra kaptunk meghívást feleségemmel együtt 2001. március 11-ére.

Útban Krasznára

Március 6-án érkeztünk Budapestre még aznap a Benczúr utcai központban találkoztunk Mészáros Kálmán, Dr. Almási Mihály, Zágony Jenő testvérekkel és este vonattal Szegedre utaztunk, ahol régi barátainknál, testvéreinknél, Keresztesi István családjánál kaptunk szállást. Március 7-én este a Hódmezővásárhelyi gyülekezetben szolgáltunk. Március 8-án Jancsovics (Bekölce) testvérrel indultunk Nagyváradra. Útközben betértünk Berettyószéplakra, Szabó István tv. - szövetségünk főtitkára - szüleihez. Nagyváradon átadtuk a Csikágói gyülekezet küldeményét a RMBSz különböző sajtótermékei részére.

Az esti órákban érkeztünk Krasznára Király István testvérékhez, akiknek vendégszeretetét élvezhettük néhány napig.

Március 9-én, péntek délelőtt meglátogattuk a Krasznai roma gyülekezet néhány tagját; ez a gyülekezet 1998-ban alakult és Gál Győző lelkipásztor, valamint ifj. Kovács Sándor testvérek vezetésével szépen növekvő taglétszámmal végez misszió munkát a cigány testvérek között. Az Úr kegyelméből már két roma gyülekezetet szerveztek.

Szilágyperecseny

Péntek este a Krasznai gyülekezetben szolgáltunk. Szombaton Szilágyperecsenybe látogattunk, ahol a romániai magyar baptisták második legnagyobb gyülekezete van. Itt mindjárt a falu elején betértünk Józsa Bálint testvér pékségébe, majd Józsa Sándor testvér családját látogattuk meg és volt alkalmunk

találkozni Nagy István testvérrel, a gyülekezet lelkipásztorával, aki megmutatta az épülőfélben levő imaházat. Ez a gyülekezet kinőtte a régi imaházat és amennyiben az Úr és a testvériség segítségével imaházuk felépül, előreláthatólag ez lesz a legnagyobb magyar baptista imaház az egész világon.

Szilágyperecsenyi testvéreink között sok az építőiparos és sok időt áldoznak a munkára, azonban az építőanyagok megvásárlása igen költséges és sok szeretettel fogadják az anyagi segítséget a világon bárhol élő baptista testvérektől.

Feleségem nagyon nehezen vállalta, hogy velem jöjjön erre az útra. A repülőgépen lévő szűk helyen az ülés támlát teljesen a térdére nyomták és szinte nyomorékon érkezett Budapestre; el is határozta, hogy többet nem jön ilyen hosszú útra. Szilágyperecsenyben történő látogatása után azonban azt a könnyelmű kijelentést tette, hogy az imaház megnyitóra visszamegy.

Lelkipásztor avatás Krasznán

Vasárnap, március 11-én délelőtt Krasznán volt Borzási Pál testvér lelkipásztorrá avatása a zsúfolásig megtelt imaházban. Már a reggeli 9 órai imaórán együtt volt az ünneplő gyülekezet. Id. Dimény Miklós, a helyi gyülekezet diakónusa és Nagy István a Szilágyperecsenyi gyülekezet lelkipásztora vezették az imaórát.

  [nagyobb kép]

A lelkészházaspár: Borzási Pál és felesége sz. Király Anna. Az avatóbizottság, balról: Szűcs Sándor (Erk), Dr. Simon József (Nagyvárad), H. Vadász János (USA), Dr. J. Pendelton (teológiai tanár), Borzási Gyula (Brassó), ifj. Gergely Pál (Ipp), Borzási István (Marosvásárhely), a mikrofonnál Király Tibor (Szilágyballa).

Felavatása előtt Borzási Pál testvér elmondta önéletrajzát, majd miután az avatóbizottság tagjai által feltett kérdésekre válaszolt a bizottság minden tagja kézrátétellel imádkozva avatta fel lelkipásztorrá. Az igehirdetés szolgálatát Dr. Simon József nagyváradi lelkipásztor a RMBSz elnöke végezte hasznos útmutatást adva az igéből a gyülekezet és az új lelkipásztor számára. A jelenlevő szolgatársak, Dr. Pendelton teológiai tanár testvér és a helyi egyházak vezetői, a krasznai polgármester köszöntötték a lelkipásztort. A helyi gyülekezet tagjai igével, szavalatokkal és alkalmi énekkari számokkal szolgáltak. A délelőtti összejövetel négy óra hosszát tartott, ami amerikai vagy magyarországi viszonylatban elég hosszú, de a szilágysági testvérek gyermekeikkel együtt türelemmel vettek részt az ünnepségen. Délután három órakor ismét együtt ünnepelt a gyülekezet. Borzási Pál testvér mondta el székfoglaló beszédét, az énekkar, a fúvós zenekar szolgált és további köszöntések, szolgálatok hangzottak el. Hisszük, hogy az Úr még sok áldást ad a Szilágykrasznai testvéreknek.

Hétfőn Nagyváradon találkoztam még Antal Ferenc és Megyesi József testvérekkel; ők is sok szeretettel köszöntik az amerikai testvéreket.

Gyulai evangélizáció

Ezután Szegeden keresztül Gyulára (Békés megye) mentünk, ahol evangélizáció volt. Az Úr kegyelméből hét alkalommal szolgálhattam; egyúttal alkalmunk volt a reuma okozta fájdalmainkat is enyhíteni a hírneves gyógyfürdőben. Sok szeretettel emlékezünk gyulai testvéreinkre, akik vendégül láttak. A gyülekezet készült a Tiszavidéki árvízkárosultak megsegítésére és a többi körösvidéki gyülekezettel együtt két teherautó élelmet, ruhát, ágyneműt vittek az árvíz sújtotta vidékre. Szlovák Tibor testvér a gyülekezet pásztora és az egész gyülekezet szintén küldték testvéri köszöntésüket.

Március 27-én kedden a Bekölcei gyülekezetben szolgáltunk.

Utazásunk fárasztó volt, de nagyon sok élménnyel meggazdagodva jöttünk vissza Amerikába.

A lelkipásztor hiány ismét, vagy még mindég elég nagy Magyarországon és Erdélyben is. Imádkozzunk, hogy az Úr rendeljen ki pásztorokat és amiben csak lehetséges segítsük erdélyi és magyarországi testvéreinket.

Hunter Vadász János, szövetségünk utazó misszionáriusa

CHICAGÓ

Februári gyülekezeti beszámolónkban közöltük, hogy a tíz éven keresztül bérelt imaház Akarácsonyi ajándékként@ a gyülekezet tulajdonává vált. Igazi örömünnep volt számunkra a karácsony!

Az újévet közös (ökumenikus) imahéttel kezdtük. Előszőr a Szent István Király katolikus templomban, azután a West Side-e református templomban, majd a baptista imaházban, végül pedig a Szabad Magyar Református templomban jöttünk össze. Énekkarunk minden alkalommal felemelő, szép szolgálatot végzett. Úgy hisszük, hogy az imádkozás és a közösség közelebb hozott bennünket - más-más egyházban imádkozó magyarokat - egymáshoz.

Február 10-11 között Dobozi Sándor testvér, a Dynamisz zenei munkatársa Chicagóba látogatott. Szombat este részt vett a fiatalok közösségén és az ott megtanított énekekkel vasárnap együtt szolgáltak a dicsőítés során.

A következő vasárnapon (Valentine=s Day) a női kör ötletes fényképkiállítását tekinthettük meg. A gyülekezetünkhöz tartozó házaspárok menyegzői fényképei a Aszent fogadalomra@ emlékeztettek bennünket és az egymás iránti kitartó szeretetre buzdítottak.

Március 1-én Demeter András családját Isten megajándékozta egy újszülött fiúgyermekkel, Joshua Andrew-val. Bemutatására április 22-én került sor. A család által meghívott vendéglelkipásztor Daniel Zalán testvér volt Nagyváradról, aki Isten igéjét szólta. Az újszülöttért együtt imádkoztak Torma János lelkipásztor testvérrel. Gyermekeink énekkel üdvözölték legifjabb társukat. Hadnagy Judit, az újszülött Debrecenből közöttünk lévő nagynénje szólóénekével az ároni áldás szavaival köszöntötte a kis Józsuét.

A Demeter család: András és Pálma, valamint a gyermekek: Tamás, Józsué és Rebeka

Több meghívott vendég is részt vett az ünnepi istentiszteleten, melyet közösebéd követett, egy közeli vendéglőben, a Demeter család jóvoltából.

Ezen a délelőttön került sor a Vendel Keresztyén (Portlan, OR) testvér által felszerelt hangerősítő kipróbálására - éppen testvérünk bizonyságtétele és ének-zenei szolgálata során. A berendezés kiállta a AVendel próbát,@ így bízunk benne, hogy nekünk is beválik.

Március végén, péntek este több mint harmincan részt vettünk a United Centerben tartott Gaither Homecoming koncerten. Voltak, akik először vettek részt egy ilyen alkalmon, mely mindannyiunk számára felejthetetlen élményt nyújtott. George Younce, a volt Cathedral Quartett basszusa, páratlan hangjával a AThis old house@ énekkel talpra állította a 25 ezer főnyi közönséget.

Április első vasárnapján Dimény Ervin testvér (Louisville, KY) végzett közöttünk vendég igeszolgálatokat. Ugyanezen a napon Isten újból megajándékozta Szász Ottó családját egy újszülött kislánnyal.

Április 29-én, vasárnap délután gyülekezetünk vendége volt Bodor Sándor nagyváradi lelkipásztor testvér, aki Isten igéjét hirdette.

Ettől az alkalomtól kezdve ideiglenesen megszüntettük az összejöveteleinket az imaházunknál, mivel teljes felújítási és korszerűsítési munkálatokhoz kezdtünk. Isten segítségével a nyár folyamán szeretnénk azt befejezni és szeptember 23-án megnyitó ünnepélyt tartani. Kérjük testvéreink imatámogatását, hogy munkánknak jó előmenetele legyen, balesetmentesen. Bízunk Istenben, Aki eddig vezetett, hogy nem hagy magunkra, hanem a befejezésig segítségünkre lesz. Legyen áldott ezért szent neve!

Szabó István

KELOWNA
1991 - MEGSEGÍTETT AZ ÚR - 2001

Ez a fölírás fogadta a Kelownai Magyar Gyülekezet ünneplő testvériségét 2001. május 27-én. A gyülekezet megalakulásának 10 éves jubileumát vittük hálaadással az Úr elé.

[Fénykép a jubileumról]

Tíz évvel ezelőtt néhány testvér szívében született az a gondolat, hogy meg kellene keresni Isten Szent Igéjével a magyarokat, mert aránylag ritkán volt magyar istentisztelet Kelowna városában. Ebből is jelentős volt Cserepka testvérék szolgálata, akik már 1984-től (ideköltözésük idejétől) megpróbálták összegyűjteni a magyarokat.

A tíz évvel ezelőtti gondolat valósággá vált, és elindulhatott a gyülekezet rendszeres, ma már szinte heti három alkalommal való istentisztelete. Testvéreink célja az volt, hogy a lehetőségekhez mérten, minden magyart szeretnének megszólítani az Igével, anyanyelvükön. Ezért van még ma is, hogy hat különböző valláshoz tartozó testvériségből tevődik össze a gyülekezet tagsága. De legyen hála Istennek azért, hogy békében, szeretetben, megértésben, a testvérek más-ságát elfogadva élünk együtt, és szolgáljuk az Urat, de szolgáljuk és segítjük egymást is.

Az is nagy hálát és köszönetet váltott ki szívünkből, hogy gyülekezetünk azért is alakulhatott meg, mert a kezdeti időktől fogva - 1991. május - a Kelownai Trinity Baptist Church fölkarolta missziónkat és helyet biztosított az összejövetelekre. Ez az angol nyelvű gyülekezet azóta is a saját missziójának tartja a magyar gyülekezet munkáját és segítségét nyújtja.

Legyen hála Istenünknek, hogy ebből a tíz évből nyolc éve feleségemmel együtt mi szolgálhatunk a magyar testvérek között. Úgy érezzük, hogy nem volt hiábavaló a munkánk és nem tért vissza üresen az Ige az Úrhoz. Megteremte sokak szívében a lelki gyümölcsöket.

A jövőre nézve gyülekezetünknek ez a kérése: "Urunk, ha kedvet találtunk a te szemeid előtt, orcád járjon velünk szüntelen."

Dr.Viczián János

Anyáknapja Torontóban

Mint ahogy az lenni szokott, az ez évi Anyáknapját is lázas készülődés előzte meg. Kicsi gyermekeink, a nagyobbak, az ifjak, sőt a már @felnőtt gyerekek@ is azon fáradoztak, hogy méltó keretek között, megfelelő felkészültséggel ünnepeljük meg az Édesanyákat. Mindenki szerette volna kifejezni szeretetét, megbecsülését, tiszteletét irántuk. A délelőtti Istentisztelet után valami furcsa szerepcserének lehettünk tanúi. A szokástól eltérően most nem az Anyukák szorgoskodtak a konyhában. Erre a napra kötényt kötöttek a @nadrágos anyukák@ és Ők futkostak fel s alá. Erre a napra a főzést is magukra vállalták az Apukák. (KFC) Látszólag minden együtt volt ahhoz, hogy megadva annak módját, az Édesanyák ezen a napon kényelmesen, nyugodtan fogyasszák el az ünnepi ebédet. Még a mosogatást is az Apák végezték! (Papírtányér a szemetesbe, evőeszköz a mosogatóba!) Ritkán látható, de szép jelenet az, amikor Édesapák állnak a mosogató előtt, és konyhai köténykével a nyakukban lázasan tisztogatják az evőeszközöket. És még tiszták is lettek!

Mivel azonban mi nagyon @otthonosan@ mozgunk a konyhában, és @mindennek tudjuk a helyét,@ azért itt-ott elkelt egy pici segítség. De azért az igyekezet, és a szándék megvolt.

[Fénykép az anyáknapi ünnepélyről]

A délutáni Istentisztelet keretében történt meg az Édesanyák köszöntése. Szívet melengető, könnyeket csalogató szavalatok hangzottak el kicsinyeink részéről, akik maguk készítette apró, de kedves ajándékkal, és virággal lepték meg Anyucit. A nagyobbak érettebb és komolyabb szolgálatokkal köszöntöttek. Ott vibrált a levegőben az érzés, hogy legalább ma, minden eszközzel azt szeretnénk kifejezni, hogy köszönjük azt a sok szeretetet, gondoskodást amit ránk pazaroltatok! Méltóképp nem tudjuk megköszönni, de legalább azt szeretnénk elmondani, hogy értékeljük, és hálásak vagyunk érte!

Emigrációban lévő gyülekezet lévén, sokan vannak közöttünk olyanok, akiknek az Édesanyjuk nagyon távol, az óhazában van. Ez a tény is sokaknak könnyet csalt a szemébe. Van ebben egy pici keserűség is, mert legalább néhány pillanatra szeretnénk ott lenni mellettük, hogy elmondhassuk köszönetünket, ahogyan a mi gyermekeink tették ezt itt a szolgálataikban.

Az Istentisztelet végeztével még nem volt vége a meglepetéseknek. Ugyanis gyermekeink, szeretetvendégségre hívták meg a szüleiket. Szépen, ízlésesen, ünnepélyesen megterített asztallal vártak bennünket, lent az alagsorban. Kedves figyelmesség volt ez is! Köszönjük gyerekek!

Édesanyák! Az Anyáknapja azon kevés ünnepünk egyike, amikor minden ember szíve elérzékenyül. Serkent, hajt bennünket az indulat, hogy hálát adjunk értetek Istenünknek, és hogy szívünk teljességével tudjunk Benneteket köszönteni. Pontosan megfogalmazni nem lehet ezt, de Ti érzitek, értitek, és fogjátok ezen érzéseket, hiszen Nektek pedig a legnagyobb öröm a gyermekeitekben van, akikért Ti is Istennek adtok hálát, Őt magasztaljátok. Olyan kör ez aminek a közepén az az Isten világít, aki mindezt teremtette, aki mindezzel megajándékozta, és megörvendeztette az embert. Egyedül Ő méltó arra, hogy dicsőítsük. Tegyük ezt együtt, egymásért! Ámen!      Katona Géza

RÁMAI TÁBORI KONFERENCIA
Június 30 - július 2
Taníts minket imádkozni!

Az idei konferencián kevesebben voltunk a megszokottnál. Többen nem tudták szabaddá tenni ezt a hétvégét is és a két héttel későbbi alhambrai közgyűlés időpontját. No, meg az utazással járó kiadások sem kicsik a nagy távolságok miatt. Azért a kápolna úgy szombat este, mint vasárnap délelőtt és délután megtelt szolgálatokra kész és azokat váró testvériséggel.

[fényképek a konferenciáról]

Az igehirdetéseket Dan László helyi és Herjeczki Géza detroiti lelkipásztor végezte. A vasárnap reggeli áhítatot pedig Somogyi Gábor torontói és Szász Sándor németországi testvér vezette. A szolgálatok sokrétűek és színesek voltak. Énekelt a torontói és a detroiti kórus, egy alkalmi férfikar, valamint a Magyarországról közöttünk lévő testvérek. Örömmel köszönthettük közöttünk a Waltz házaspárt, akik a tábor életének első harminc egynéhány esztendejében lényeges részt vállaltak a munkából. Waltz testvér harmonika játéka a régi időket idézte sokak számára,

A szerkesztő lehetőséget kínált a résztvevőknek arra, hogy ők készítsenek beszámolót a táborozásról. Egyedül Jurás Pál testvér vállalkozott rá. Ő többek között ezt mondta:

Kérem az Evangéliumi Hírnök olvasóit, hogy jöjjenek el és tapasztalják meg azokat az áldásokat, amelyeket én már 41-ik éve élvezek ezen a helyen. Hálát adok az Úrnak, hogy ennyi év óta dolgozhatok a táborban. És örömmel teszem a többi testvéremmel együtt. Megéri az a sok munka, amikor látom a testvérek örömét, amikor bejönnek a táborba. Felújítjuk a testvéri és baráti szeretetet egymással. Akik csak tehetik, látogassák és szeressék a tábort és együtt dicsérjük Urunkat itt a természet szent templomában.

Erzsikének a zenei szolgálatok tetszettek, Ildikó az ellátást dicsérte, Zsuzsika és Anica a gyermekek szolgálatának örült. Volt, aki a prédikációkból is tudott visszaidézni egy-két gondolatot (vasárnap a AMi Atyánk@ volt az alapige délelőtt és délután is).

Alkalmas időt kaptunk a fürdésre és a különféle labdajátékokra is.

Csercsa Robert ezúttal is készített hangfelvételt, melyet bárki megrendelhet a torontóiak címén. Máté

ÉBREDÉS KILOMÉTER 11-NÉL

Második hónapja tanulom a reggeli áhitatok idején a pusztai élet titkait. Hóseás próféta könyvének második részében az ÚJ KEZDET című szakasz így kezdődik: AAzért én most csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek.@ (Hós 2:16) Személyes üzenetként hatott rám az ige mondanivalója, mert már több mint két éve élek a pusztában, de nem kitaszítva, hanem odavezetve. Ebben az én pusztai életemben kérdezte meg Herjeczki testvér, hogy nem írnék-e egy cikket a ébredésről?

A pusztában ébredésről csak álmodni, vagy arra emlékezni lehet - bár elismerem, hogy sok ébredés ott kezdődhetett. Áldott idők emlékeihez visz vissza az én pusztába csalogató Uram, s hiába súgja a sátán, hogy talán igaz sem volt az egész, engemet ma a múlt drága valósága megelevenít és hitet ad az ébredésért való imádkozásomhoz.

Áldott idők emlékei

1967-ben az első turnusunk végefelé tartottunk a chaparei állomásunkon, Bolíviában. Kicsi Bethesda kórházunktól öt különböző irányba vezetett út, melyek mentén a magas hegyvidékről idetelepedett családok próbálták az őserdőt meghódítani mindennapi kenyerük megszerzéséhez. Őket szerettük volna elérni az Evangéliummal. Délután kezeltük a betegeket és este hirdettük az Igét. Az Úr megáldotta az elhintett magot s gyülekezetek születtek.

Kilométer 11

A San Francisco kikötőbe vezető úton volt a Kilométer 11-nek nevezett település. Egy forgalmas központi hely. Már néhány évvel előbb az itt új gyökeret verő Hermano Victor, aki az Űr gyermeke volt, egy kis csoportot hozott össze az ige körül. Hasított pálmából és hulladék deszkából egy kicsi imaház is épült. Ennek a hátsó szobácskájában kezdtük meg az orvosi részét a munkának, de a lelki része sehogysem ment. Gyakran úgy kellett bejárati utat vágni, hogy az ajtóhoz jussunk. Aztán valamelyik szaladt a kulcsért, mert hiába várt ránk a sánc szélén ülő sok beteg, valahogy az atyafiak nem tartották számon a jövetelünket. Takarítottunk, levertük a csüngő denevéreket és vizet szereztünk a munkához. Mikor végre valaki élőkerült udvarias bocsánatkérések mellett, magyarázkodás volt soron. Alig volt alkalom örömteli találkozásra, egymás szeretetben való értékelésére.

[Fénykép a Kilométer 11 imaház előtt]

Arra gondoltunk, hogy vasárnap talán jobban alakulnának a körülmények. Megpróbáltuk hát a vasárnapot. Amikor odaértünk, Hermano Victor éppen a Cochabamba felé tartó teherautóra kapaszkodott fel, hogy az egész héten összepréselt koka leveleket (cocain alapanyaga) jobban értékesítse a városi piacon. Mondta, hogy csak menjünk és tartsuk meg a cultot (spanyol, magyarul: szertartás), mert neki menni kell. A Acultó@ nyomasztó levegője ülte meg a lelkünket s éreztük, hogy inkább szokás, vagy éppen félelem hozta össze a testvéreket, pedig olyan hosszú utat tettek meg gyalog az ösvényeken, hogy együtt legyenek. Fájt a szívünk, hogy ilyen vérszegény, élettelen és sötét kicsi helyen van a világitásra szánt gyertya és itt is leborítva. Nem volt jele itt sem fénynek, sem melegségnek. Olyan volt a Kilometer 11 a misszió terjesztésében, mint egy forgalmi dugó, amelytől sehogysem lehet továbbjutni.

Szorongó szívvel kértük az Úr vezetését és az akkor frissen érkezett bolíviai pásztorunkkal, Moises Castroval összefogva, ima hadjárat indult meg Kilometer 11-ért.

Az ébredés ott kezdődött, ahol legkevésbé számítottunk rá. A főúttól 4 kilóméterre lakott Leon a családjával. Dinamittal való halászatban veszítette el jobbkezét és balszemét. Iszákos, durva embernek ismerte mindenki, aki feleségét és gyermekeit verte, de a falu vezetője volt. Így kerültünk a házához az orvosi munkával. Ez azt is jelentette, hogy este szólt az ige. Csodálatos módon az első alkalommal Isten szeretete megragadta Leont. Megcsonkult kezével törülgette a könnyeit és kért, hogy imádkozzunk vele, mert ő az Űr gyermeke akar lenni. Vasárnap családostól jött el az imaházba s mindenki csudájára bizonyságot tett. Ragyogott az arca az örömtől és a testvérek mind sírtak, mert olyan nyilvánvaló volt, hogy itt Isten cselekedett. A Szent Lélek munkája bevonta valamennyiünk szívét az újat szülő csodába, egymást átkarolva dicsőítettük az Urat.

A misszionárius (férjem) és a pásztor elindultak reggeli családi áhítatokat tartani az otthonokba és a Peredo testvér házánál egy reggel három fiatal munkásuk tért meg, ő maga pedig kibékült a vejével és leányával. Bemerítések következtek és a bibliaórákon felkészített, most már a Lélektől vezetett testvérek örömmel osztották a Ahazahívó iratokat@ az utak mentén és a piacon.

Hermano Victor nagyobbik fia, Dávid, súlyos betegségen ment át, de most volt összetartó imacsoport s együtt áldottuk Istent a gyógyulásért.

Új imaház

Két hónap alatt épült fel az új imaház. Mindenki dolgozott, még a nem hivők is jöttek segíteni s eszükbe sem jutott, hogy Kanadából kellene segítséget kérni a nagy vállalkozáshoz. A patakból kiszedett kövekből készült homlokzatba mindenki beépíthette azt a követ, amit a patakból hozott - és ha egyszer valakinek a szíve mégis hűtlenül kihűlne, a kövek fognak KILOMÉTER 11-nél megszólalni.

***

Így emlékezem itt a pusztában s kérem az én Uramat, Aki idehozott, hogy semmiképpen ki ne hagyjon engem a magyaroknak adott ébredésből. Mert hiszem, hogy lesz ilyen.   Dr. Cserepka Margit

LEGYEN ( VÉGRE ) VILÁGOSSÁG ...

Nem sokat szoktam gondolkodni azon, hogy milyen érzés lehet a pokolban lenni, - mert nem arrafelé vettem az irányt. De ha mégis belegondolnék azok helyzetébe, akik ott gyötrettetnek majd, akkor azt hiszem, sok olyan ember lesz ott, akik számára sokkal szörnyűbbek lesznek azok a soha ki nem alvó lángok. Ezek azok az emberek, akik MAJDNEM a másik oldalra kerültek, akik hajszál híján üdvözültek. De sajnos, majdnem életben maradni, az pontosan annyit jelent mint meghalni. Ezeknek a "majdnem" üdvözülteknek a nagy többsége a "kétfelé sántikálók" közé tartozik. Ezek azok a vallásos emberek, akik szeretnének eleget tenni Isten elvárásainak, de úgy, hogy ugyan akkor a világi kívánságoknak sem akarnának igazán ellene mondani. Ezért Isten nagy üzenete hangzik ma is: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az igazi Isten, akkor kövessétek őt. Ha pedig Baált választjátok, akkor álljatok oda teljesen a bálványotok mellé!

Isten már az Ószövetségben is arra tanította népét, hogy válassza szét tisztán a dolgokat. Megparancsolja Izráel fiainak, hogy ne hordjanak kétféle szövetű ruhát, - olyant, amit részben gyapjúból, részben lenből szőttek. Ez még amolyan "ártalmatlan" összekeveredés lett volna. De vannak szigorúbb parancsok is: Ne legyen zsákotokban kétféle font és éfa, - s ennek erkölcsi oldalát azt gondolom, magyarázni sem kell. Jakab apostol pedig egy szinte nevetségesen egyszerű kérdést tesz fel: Csörgedeztethet-e ugyan az a forrás édes és keserű vizet egyaránt? Amennyire egyértelmű a válasz erre a kérdésre, olyan világos Isten tanítása is: Az Úr szentségében nem fér össze a sötét a világossággal, a tisztátalan a tisztasággal.

Tekintsük meg a Teremtés nagyszerű történetét, és megértjük, hogy egyszerűen élet B halál kérdése ez az elválasztás. Ha egymás mellé tesszük a hat nap történéseit egy sajátos, kétszer hármas elosztásban, akkor döbbenetes dolgot veszünk észre. Egy kis ábra segít bennünket ebben az összehasonlításban.

Azt látjuk, hogy Isten mindig először megteremt egy életteret, hogy aztán benépesítse valamivel, vagy valakikkel. Első nap elválasztja a világost a sötéttől, - és a negyedik napon megteremti a két terület " lakóit ", a csillagokat, holdat B és a napot. A második napon megteremt egy újabb életteret azzal, hogy elválasztja a vizeket, és lesz tenger, meg levegő ég. Aztán az ötödik napon benépesíti megint a két életteret, - a levegőt madarakkal, a tengert halakkal és egyéb víziállatokkal. Végül a harmadik napon megteremti a szárazföldet, - az utolsó nagy életteret, hogy aztán a hatodik napon megjelenhessenek az állatok, - végül az ember. Biológiában járatos testvéreink számára hangsúlyoznám, hogy a fűvek és fák azért kerültek a harmadik nap teremtési tervébe, mert az élettérnek részei, nélkülük nincs sem állat, sem ember. A dolog summája végül így szól: Isten előbb megteremti az élet feltételeit, hogy aztán odaadhassa a legnagyobb ajándékot: az életet. Szellemi értelemben is í8gy van ez: Ha nincs élettér, nincs meg az élet feltétele, akkor Isten bölcsessége nem engedi meg, hogy oda élet hulljon. Hideg, sötét gyülekezetek, fagyos lelkű hívők hiába ábrándoznak arról, hogy tömegével jönnek majd a megtérni akarók, és az üres padok végre megtelnek emberekkel. Isten nem küld eleve halálba senkit, és ezért nem enged egyetlen életre vágyó embert sem egy olyan közösségbe, ahol nincs meg az élet alapfeltétele, más szóval: még nincs élettér. De az ellenkezője is igaz ennek a nagyon keserű tételnek: Teremtsétek meg az élet feltételeit, - és Isten elküldi azokat, akik élni akarnak. Mert Ő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. Tudja, hogy sok az aratni való. Tudja, hogy sok a fáradt, sebzett, elszórt juh. De nem küldi őket a halálba, - nem küldi őket egy olyan közösségbe, ahol nincsenek meg az élet feltételei.

Valami nagyon - nagyon fontosat kell itt megértenünk. Az élet feltétele az ELVÁLASZTÁS, és itt rettenetes megtévesztést tud tenni a sátán. Figyeljük meg jól: Amikor Isten elválasztja a mennyezet alatti vizeket B a tengert B a mennyezet feletti vizektől, akkor nem mondja az egyikre: Ez jó, És nem ítéli eleve rossznak a levegőt, - meg az ott lakókat. Hasonlóképpen nem mondja, hogy a tenger rossz, a szárazföld jó. Egyszerűen csak elválasztja a két területet. Mert a halnak a tenger az élettere, az elefántnak a szárazföld. De ha a kettőt összekeverjük, akkor nem egy új élettér keletkezik, hanem zagyvalék, sár, szennyvíz, ahol legfeljebb a férgek élhetnek jól. Ez azt jelenti, hogy sok esetben az elválasztás - gyógymód. A férfilelkű asszony, és az "anyámasszony katonája" férfi egyaránt rossz. Ez nem azt jelenti, hogy a férfi az igazi, vagy az asszony. Hanem azt, hogy ha férfi vagy, akkor viselkedj úgy! Légy feje a családodnak. Ha vezető vagy, akkor légy határozott, és képviseld a látásodat! Ha nőnek teremtett Isten, akkor ne akarj vezértábornok lenni, - hanem élj azzal a JÓVAL, amit néked, mint nőnek adott Isten. De egyre vigyázzunk nagyon: Vannak dolgok, amiket úgy választ szét Isten, hogy azt mondja: Ez jó. Az első napon elválasztja a világosságot a sötéttől, és nem mondja, hogy "mindkettő jó..." Hanem látta Isten, hogy jó a világosság. Amit Isten bűnnek ítél, azt vita nélkül ki kell dobni!

Ha végre elválasztjuk a dolgokat a családban, - hogy helyére kerüljön a férj Istentől rendelt tekintélye, - és elválasztjuk a dolgokat a gyülekezetben, - hogy a pásztorok, szolgálók ezerszer megtépázott tekintélye helyreálljon, - akkor megteremtjük az életteret. Helyére kerül a nő a maga szerető szavával, érzelmi fogékonyságával, és az engedelmes gyermek is megszűnik a család kicsi zsarnoka lenni. Élettér, élettér, - és megint élettér! Legyenek végre tiszta, elválasztott területek, ahol mindenki jól érzi magát, hiszen eredetileg is ODA TEREMTETTE ISTEN. A vezetett gyermek és asszony, vagy gyülekezeti tag szívesen engedelmeskedik majd Istentől rendelt vezetőjének, mert jó bízni valakiben, akiről tudjuk, hogy az Úr irányítja felülről. A férj pedig nem lesz zsarnok, mert tudja: neki is van feje: maga az Isten. Aztán ne féljetek, kedves testvéreim: ha megteremtettük az élet feltételeit, akkor hamarosan megjelenik az élet is. Benépesülnek a padok, lesznek felelősséggel és látással rendelkező vezetők és lesznek örömmel engedelmeskedő vezetettek, - ahol mindenki biztonságban és jól érzi majd magát. De ehhez VÉGRE válasszuk szét egyéni, családi és közösségi életünkben a dolgokat. Dobjuk ki azt, amit Isten egyértelműen bűnnek nevez, - és válasszuk szét azt, ami nem rossz, - csak az idők során egy kicsit valahogy összekeveredett. Ebben Isten Szentlelke segít minden engedelmeskedni akaró hívőt azzal, hogy az igét megeleveníti. Az Isten beszéde pedig B mint tudjuk, - éles fegyver, kétélű kard, amely elhat az ízületek megoszlásáig. Megítél mindent: indulatot, vágyat, kívánságot. De azért teszi, hogy minden a helyére kerüljön, és ÉLET fakadhasson.  László Imre

Illusztrációk,  Dan László rovata

Lapozgassuk_a_Bibliát

Spurgeon: Puritán Káté (13. rész), 
Novák József rovata

Vasárnapi_iskola

Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5

 [Aaddzz Counter]