| |||||||||||||
|
EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja 2001. MÁJUSEz a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
KÖZÖS HITÜNK Küzdjetek a hitért, amely egyszer és mindenkorra a szenteknek adatott! (Júdás 3) Általános gyakorlattá vált számunkra az, hogy a helytelenül lefordított szavak esetében néha szó szerinti fordítást alkalmazunk, de még abban az esetben is amikor meghagyjuk az elterjedten használt rossz fordítást, akkor is azt értjük alatta, ami a Biblia eredeti szövegében nyilvánvaló. Így például, tudjuk, hogy az Aekklészia@ nem egyházat, hanem gyülekezetet jelent. Előszeretettel használjuk tehát a gyülekezet szót, vagy az eredeti eklézsia kifejezést, de ha egyházat vagy anyaszentegyházat mondunk is, tudjuk, hogy az eredeti görög szóban nincs benne sem az anya, sem az egy, sem a ház, hanem az egyszerăen gyülekezetet jelent. Így használjuk a keresztség szót is, tudva azt, hogy az bemerítést, alámerítést, baptizálást jelent, és ezt értünk alatta akkor is, ha keresztséget mondunk. Ezen szükséges tisztázó szavak után tehát engedjétek meg, hogy a közös hit szószólója legyek. Mondanivalóm lényege Isten igéjének alapján az, hogy a közös hit személyes hit, amelyért küzdeni, tusakodni kell. Itt ki kell mondanom olyan dolgokat is, amelyek sérthetnek némelyeket. Tudjuk, hogy az igazság sérti azokat, akik eltértek tőle, mégis, közös hitünkről világosan és határozottan kell beszélnem, még akkor is, ha ezzel bántom azokat, akik az üdvözítő közös hittől eltértek. 1. AZ ÜDVÖZÍTŐ HIT SZEMÉLYES HIT Nem minden hit üdvözít, hanem csak az az egy, amely adatott a szenteknek. Minden embernek pedig az a hite, amit személyesen hisz, és az a vallása, amit személyesen vall, nem pedig az, amit örökölt, vagy amiben felnevelték. Azért szükséges ezt így kijelenteni, mert nagyon sok esetben ez a kettő élesen különbözik. Az üdvözítő hit személyes hit. Isten igéje mondja azt, hogy az üdvösség hit által van: AHiggy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, mind te mind a te házad népe!@, AÚgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.@ ANem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek üdvösségére.@ Az üdvözítő hit személyes hit, mivel nem hihetsz a másik nevében csak a magad nevében. Kívánom, hogy mindannyiunknak üdvözítő, személyes hitünk legyen! A hitvallásunk egyrészt azt mondja, hogy a hit ismeret, egy értelmi kérdés, amely által igaznak tartjuk Isten kijelentéseit, másrészt pedig a hit erős bizalom Istenben, vagyis egy érzelmi kérdés is. Kissé részletezve kijelenthetjük azt, hogy mi hisszük, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, hisszük, hogy Szent Lélektől fogantatott, szűztől született, hisszük, hogy szó szerint feltámadt és mindenki által látható módon visszajön az ég felhőiben. Hisszük, hogy a Biblia Isten tévedhetetlen és igaz igéje, hisszük, hogy az evangélium minden embernek szól, mert Jézus Krisztus meghalt mindenkiért. (1Jn 2,2; 1Tim 4,10; 2Kor 5,10) Közben azt is hisszük, hogy az üdvösséghez abszolút fontos az újjászületés: AHa valaki nem születik újjá víztől és Lélektől, nem láthatja az Isten országát.@ (Jn 3,5) Ezek szerint a gyülekezet tagjai csak azok lehetnek, akik bűneiket megvallották, megtértek, Jézus Krisztust befogadták és újjászülettek. Ilyenképpen hiszünk egy egyetemes anyaszentegyházat, Krisztus gyülekezetét, ami a szentek közössége. A gyülekezet Isten megváltottjainak, Isten gyermekeinek a közössége. Ebbe a személyes hit alapján lehet felvenni valakit, és a közös hit alapján a tagok felelősen vállalják egymással a közösséget, és gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet is, ha szükséges. Van személyes hitünknek egy néhány jellemvonása, amelyek különösképpen jellemzőek reánk, baptistákra. Ilyen a hitvalló, felnőtt keresztség, amelyet Jézus Krisztus parancsolt. Isten igéje mondja: AAki hiszen és megkeresztelkedik, vagyis bemerítkezik, üdvözül.@ Kornélius bemerítkezett, a filippi börtönőr bemerítkezett, az első megtértek pünkösd napján megkeresztelkedtek. ATérjetek meg és keresztelkedjetek meg@ B parancsolta nekik Péter apostol, és több mint háromezren engedelmeskedtek ennek a parancsnak. Az a hit az igazi hit, amely megtérést eredményez. Amely csak elméleti hit marad, az nem sokat ér. Az igazi hit megtérést, az élet megváltozását eredményezi. Ha a te hited nem hozott ilyen változást, akkor az nem igazi hit, nem üdvözítő hit. Márpedig könnyen meglehet, hogy az értelmeddel felfogod, talán még érzelmeid is reagálnak rá, de cselekedeteidben nem látható az, amit hiszel. Jakab apostol szerint az ilyen hit halott önmagában. Ha valaki bizalmasan közli veled, hogy ebéded meg van mérgezve, és te ezt elhiszed de mégis elfogyasztod, akkor megkérdezem, ér-e a hited valamit? Vagy ha valaki azt mondja, hogy a vonat amelyre felszálltál nem arra megy amerre utazni szeretnél, és te ezt el is hiszed, de nem szállsz át a másik vonatra, akkor kérdezem: milyen hit az? Jakab apostol is így kérdezi, ha hitednek cselekedetei nincsenek, megtarthat-e téged az olyan hit? Semmiképpen nem. Az a hit egyenlő a nullával. Az a hit halott. De a mi személyes hitünknek vannak cselekedetei, mert erre építjük az életünket, jövőnket, tetteinket, kapcsolatainkat, gondolkodásunkat, és döntéseinket. "Az igaz az ő hite által él"-, mi is. Ez az a hit, amelyről Júdás apostol azt mondja, hogy egyszer a szenteknek adatott. Az üdvözítő személyes hitből csak egy létezik. Egy a hit! Ez adatott egyszer a szenteknek. Más üdvözítő hit nem létezik. Nemrégen együtt utaztam egy fiatallal, aki dicsekedett vallásával és hitével. Azt mondta, hogy egy időben foglalkozott a kérdéssel, hogy más hitre térjen, de nagyon hálás azért, hogy abban a hitben született - ahogyan ő mondta, abban nevelkedett, és hogy abban maradt meg. Megkérdeztem, hogy miért? Azt válaszolta, hogy azért, mert az ő vallása igazán nem kér tőle semmit. Erre azt válaszoltam, hogy azt csakugyan nem nehéz megtartani. De mit ér az a hit, ami nem kötelez téged semmire? Ha nem tudnál válaszolni erre a kérdésre, akkor válaszolok én: az a hit, ami nem kötelez téged semmire, az nem ér semmit. De nekünk nem ilyen hitünk van. A mi hitünk arra kötelez, arra tanít minket, hogy mértékletesen igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon (Tit 2:12). 2. A KÖZÖS HIT A személyes hit úgy lesz közös hit, hogy ha felismerem, hogy az én hitem azonos a te hiteddel. Ebben az esetben mi ketten közösséget vállalunk, hitközösségben kezdünk élni. Ez a közösség a közös hit alapján tehát a felismerés és a csatlakozás folytán valósulhat meg. Nem a nevünk köt össze, nem a földi származásunk vagy a hagyományunk, hanem a hitünk. A közös hit eredményezi a közösséget. Pünkösd napján, akik felismerték bűneiket, akik megtértek és megkeresztelkedtek, azok csatlakoztak is Péterhez és ahhoz a százhúsz főnyi sokasághoz, akik hittek Jézus Krisztusban. Attól kezdve, közös hitük alapján gyakorolták is magukat a közösségben (ApCsel 2,42). Ilyen közösséget eredményez a mi közös hitünk is. Egy helyi gyülekezetben, a gyülekezetek szövetségében vagy a világszövetségben sok ezren vagyunk közösségben. Azért lehetünk közösségben, mert közös a hitünk. Mi testvérek vagyunk az Úrban, nemcsak kollégák, szaktársak, elvtársak, rokonok vagy haverok. Testvéreknek mondjuk egymást, és nemcsak így mondjuk, hanem így is gondoljuk. A hit alapján vállalunk közösséget egymással, vagy a hit alapján nem vállalhatunk közösséget, abban az esetben, ha nem közös a hitünk. Ugyanis a hit alapján történő közösség egyúttal a hit alapján történő elhatárolódást is eredményez. Nem lehetünk hitetlenekkel felemás igában. Igazságnak és hamisságnak, világosságnak és sötétségnek nem lehet közössége egymással. A hívőnek nem lehet köze, vagyis közössége a hitetlennel. Ez az igazság főleg akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az úrvacsorai szent jegyekhez járulunk. Amikor az Úr Jézus megtört testének és kiontott vérének csodája elé állunk, újra meg újra rádöbbenünk arra, hogy ez az, ami eggyé tesz minket: mindnyájan egy kenyérből részesedünk, Hozzá tartozunk. Ugyanakkor az is meglátszik itt, hogy vannak, akikkel nem lehetünk közösségben és velük nem is járulhatunk együtt az Úr asztalához. Ez egyesít, és ez választ is el egymástól: egyesít azokkal, akikkel közös a hitünk, és elválaszt azoktól, akikkel nem közös a hitünk. Ha Krisztusnak tagjai vagyunk, akkor egymásnak is tagjai vagyunk, és ezt a közösséget önkéntesen vállaljuk a közös hit alapján. Azok vagyunk közösségben egymással, akik hitünkért áldozatot is vállalunk, ha szükséges. 3. KÜZDJETEK A HITÉRT! Nos, most érkeztünk ahhoz, amiről Júdás apostol beszél. Miről beszél? Arról, hogy szeretett volna a közös üdvösség felől írni, minden igyekezettel. (Ha ez megtörtént volna, talán lenne még egy olyan levelünk a Bibliában, mint a római levél, ami a közös üdvösségről, a közös hitről szól, rendszerezett, bizonyított és alkalmazott módon.) De Júdás apostol azt mondja, hogy nem tudta ezt megtenni, mivel intést kell továbbítania. Mi volt ez az intés? Az, hogy Aküzdjetek a hitért, amely egyszer és mindenkorra a szenteknek adatott!@ Küzdjetek ezért a hitért! Megfigyeltétek-e azt, hogy a Jelenések könyvében, amikor az Úr Jézus a hét kisázsiai gyülekezethez küldi táviratait, akkor két gyülekezet felé is kemény figyelmeztetésnek adott hangot, mert azok megtűrték maguk között a tévtanítókat? Pál apostol is figyelmezteti az efézusi gyülekezet véneit, hogy viseljenek gondot magukra és az egész nyájra, amelyben Isten őket vigyázókká tette, mert tudja azt, hogy távozása után jönnek közéjük gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak, sőt, közülük is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják (ApCsel 20,28-31). A galáciai gyülekezetnek azt írja, hogy csodálkozik, hogy olyan hamar más hitre, más evangéliumra tértek, holott nincs más, csak egy van -, és ha mennyből való angyal jönne is, hogy mást hirdessen, átok legyen, mert más evangélium nincs. (Gal 1,6) Egy a hit! A korinthusi gyülekezetnek írt levélben Pál apostol azt mondja: AFélekY hogy a ti gondolataitok eltántorodnak a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.@ (2Kor 11,3-4) A Tituszhoz írt levélben a nagy apostol azt a tanácsot adja szolgatársának, hogy Aaz eretnek embert egy vagy két intés után kerüld, tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát. (Tit 3,10-11) János apostol pedig a házról-házra járó tévtanítókat illetően azt mondja, hogy AHa valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek.@ (2Jn 10) Ebben az esetben a köszöntés többet jelentett, mint egy-két szavas üdvözlést: közösségről és meghitt társalgásról van szó. Az üzenet tehát az, hogy ne legyetek velük közösségben! A közösség alapja a közös hit, ha pedig nem közös a hitünk, akkor nem lehet közösségünk egymással! Egy a hit! Küzdjetek a hitért, amely egyszer adatott a szenteknek! Mindezek a figyelmeztetések azt mutatják, hogy sajnos, a hitet el lehet veszíteni, hit dolgában hajótörést lehet szenvedni (1Tim 1,19), Aaz istentelenek tévelygéseitől elragadtatva@ saját erősségünkből ki lehet esni (2Pt 3,17). Mi azonban most elhatározhatjuk, hogy megtartjuk a kapott hitet mocsoktalanul és szentül. Elhatározhatjuk azt, hogy mindhalálig kitartunk amellett, amit az ige alapján hittünk és vallottunk. Nem térünk el tőle, mellé állunk, és küzdeni fogunk érte! Határozzuk ezt el! Ehhez Isten erejét is kérnünk kell, mivel egyedül Isten az, aki minket megtarthat a hitben. Tanulmányozva minden nap Isten igéjét, gondolkozva arról éjjel és nappal, gyönyörködve abban, mint aki nagy nyereséget talált. Borzási István (Marosvásárhely) (Borzási István a Marosvásárhelyi Gyülekezet lelkipásztora. Igehirdetése a Magyar Baptisták 2. Világtalálkozóján, 2000. augusztus 13-án, Nagyváradon hangzott el.)
MEGHÍVÓK
Mindenkit szeretettel vár a Torontói gyülekezet testvérisége a Rámai tábor 41. Bibliai konferenciájára! Az igei alkalmak szombat estétől, hétfő reggelig lesznek. Az étkezést szombat ebédtől, hétfő ebédig tudjuk biztosítani. A konferencia témája az Úrtól tanult imádság, vagyis a MI ATYÁNK lesz. A táborban a szállás és az étkezés a hagyományos módon és áron történik majd. Aki a táborban igényel szállást az jelezze ezt az igényét minél hamarabb a torontói lelkipásztornál, (416)752-1687 telefonon, vagy e-mailen: danlaci@look.ca Az étkezés zökkenőmentes lebonyolítása érdekében mindenkit arra kérünk, hogy jelezze érkezését legkésőbb június 20-ig. Azoknak, akik a szállást hotelben szeretnék megoldani, segítségül közöljük a legközelebbi szállodák adatait. Orillia város internet-oldalának a címe, ahol sok hasznos információt megtalálhatunk, és az összes hotel-motel címét, telefonszámát: www.orillia.com
KÖZGYŰLÉS
/ CONVENTION Szeretettel meghívjuk az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség 94. közgyűlésére, melyet Alhambrában tartunk július 13-14-15-én. A vendéglátó gyülekezet lelkipásztorának meghívását és tájékoztatását ugyanebben a számban közöljük. Az elnökség We cordially invite you to the 94th Annual Meeting of the Hungarian Baptist Convention of North America. Place: American Hungarian Baptist Church, Alhambra, California. Time: July 13-15. Detailed program is the next issue. Sandor Kulcsar, President
Mivel tartozik nekünk az Isten? Talán nem én vagyok az egyetlen, akit mélyen érintett a Peruban szolgáló misszionárius család, Jim Bowersék esete. Nem a repülőre a perui katonaság figyelmét felhívó amerikai felderítő gép, vagy a felelőtlen perui pilóta döntése nehezítette meg a szívemet. Hanem az a tény, hogy egy hűségesen munkálkodó misszionárius család életében ilyen nagy veszteséget engedett meg az Úr. Veronica Bowers 35 éves volt, fogadott kislánya alig 7 hónapos. (Történetükről lapunkban magyar és angol nyelven is olvashatunk.) Veronika és kisleánya a kábítószereseknek szánt golyószórótűz áldozata lett. Urunk megengedte, bár megakadályozhatta volna. Miért szólította el ilyen hamar őket, s főleg, miért adott ilyen nagy fájdalmat, próbát az itt maradó férjének és fiának, a kiküldő gyülekezetnek és a missziós társaságnak? Hát csak ennyit ér az életünk? Még arra sem számíthatunk, hogy Isten megőrzi szolgáit az ilyen tragédiáktól? Nem tartozik legalább ennyivel nekünk, akik ezt is, meg azt is megtettük érte? Amint ezek a gondolatok foglalkoztattak, rátaláltam az interneten Veronica Bowers néhány hónappal ezelőtt írt önéletrajzára, s megdöbbenve és örömmel olvastam záró sorait arról, hogyan gondolt arra, mivel tartozik neki Isten és mivel tartozik ő az Istennek. Azokban a napokban hallottam, amint egy riporternek Veronika édesanyja ezt mondta: Szomorúak vagyunk, hiszen a fájdalom nagyon mély, de nem vagyunk megkeseredve. Tudjuk, hogy lányunk azt tette, amit legjobban szeretett - Jézus Krisztusról tett bizonyságot a perui nép között, s eközben hívta haza őt az Úr. A temetésén férje többek között ezt mondta magáról és fiáról: mi itt maradtunk -, bizonyára azért, mert nekünk még feladatunk van. S egyértelműen szólt arról, hogy vissza kíván menni a perui missziómezőre. Vagyis: akik itt maradtak - bár fájdalommal a szívükben -, elfogadták az Úr döntését, s nem azon gyötrődnek, hogy Amiért?@. Veronika pedig korábban leírta, hogy őt már megtanította az Úr, hogy mindent megér az Ő szolgálata -, hogy ő tartozik Istennek és nem fordítva. Hogy az Úr mennybe érkező gyermekeinek a szívében nem is lesz ott a gyötrő, emberi Amiért?@. Magunkra gondoltam, a sok-sok hívőre és Avallásos@ emberre, akik úgy érzik, hogy mivel már ezt is, azt is Amegtették@ Istennek vagy Istenért, mostmár Isten tartozik nekik. Vásári, kicsinyes, énközpontú, utálatos lelkület. Ilyenek vagyunk. Én is, te is. De lehetnénk, lehetünk olyanok is, mint Veronika. Eljuthatunk a követelőző és miértekkel bajlódó lelkülettől odáig, hogy mi is így szóljunk: ANem tartozik Ő nekem semmivel, én tartozom Neki, mégpedig mindennel.@ Isten nagyon szeret. Formál, nevel - engem is, téged is kedves olvasóm. Engedd, hogy úgy cselekedjen veled is, ahogy azt Ő látja jónak. (Szerk)
Részletek egy édesanya önéletrajzából Veronica Bowers, volt Perui misszionárius, két örökbefogadott gyermek anyja. Április 20-án - ölében tartott 7 hónapos leányával együtt halálos lövés érte, amint férjével és 6 éves fiukkal együtt egy kis repülőgépen Perui otthonukba - az Amazonászon épített úszó missziós-házba tartottak. Néhány hónappal halála előtt írt rövid önéletrajzát teljes egészében elolvashatjuk a következő internet címen: www.Abwe.org/family/roni_story1.htm Itt csak néhány rövdke részletet közlünk belőle. Lapunk 8. oldalán egy angol nyelvű beszámolót is közlünk a szomorú eseményről. [Angol cikk, képpel] AMiért tűnik úgy, hogy Isten az egyik imádságot meghallgatja, a másikat meg nem? Hányszor megtörtént már, hogy ott ülsz a templom padjában, hallgatod a hálaadásokat és a bizonyságtételeket a meghallgatott imádságokról és magadban azon töprengsz: vajon mikor kerülnek sorra az én imádságaim? Nem akarsz mérges lenni, de mégis az vagy, egy kicsit, és számon kéred Istent. AHol vagy?@ AHallasz engem?@ AMit tettem?@ AVan valami rendezetlen bűn bennem?@ AMég mindig valami régi bűnömért bűnhődöm?@ Mi történik, amikor Isten nem válaszol az imádságodra?@ [Isten olyankor formál, alakit, néha nagyon nehezen elviselhető eseményeken keresztül is. Ez történt az ő életében, annak utolsó éveiben is, például amikor orvosi vélemény ellenére terhes lett. Kimondhatatlan örömmel várta, várták a gyermekáldást, ami végül is közel három hónapos reménykedés után váratlanul elveszett. Örökbe fogadott fiuk 3 éves lehetett már akkor. Ha nehezen is, végül megértette az Úr tanítását, s az utolsó bekezdésben olvasható hitvallás szerű válasz született meg benne.] A kórházban mintegy öt órás gyötrődés után elveszítettem a gyermekünket. Reménytelenül kétségbe voltam esve. Tudtam, hogy Istenbe kell kapaszkodnom. A 23. Zsoltárra emlékeztetett, s én bíztam Benne, hogy majd helyreállít (restore my soul). Nem nagyon értettem a bennem végbemenő lelki és érzelmi vívódást, levertséget. Miféle keresztyén vagyok én? Több hónapos vívódás után rájöttem, hogy az annyira vágyott gyermekem ügyét az Istennel való kapcsolatom elé engedtem. Miután rájöttem arra, hogy tulajdonképpen mit teszek, kértem az Urat, hogy bocsásson meg nekem. Mindennél jobban vágytam ezután arra, hogy helyreálljon az Istennel való kapcsolatom. Isten nem vette el tőlem a gyermek utáni vágyat, de segített abban, hogy a helyes értékrendet megtaláljam. Úgy döntöttem, hogy teljes mértékben bízom Istenben. Ő erős kézzel tartja a kormány-kereket; Ő tudja, mi a legjobb nekem. Nem tartozik Ő nekem semmivel, én tartozom Neki, mégpedig mindennel. Amikor mi hívők majd a mennybe érkezünk, nem lesz ott szükség arra, hogy azt kérdezzük, Amiért (történt velem ez, vagy az)?@ Nyilvánvaló lesz, hogy (amit kapunk) mindent megért.@ A Mert ahol van a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.@ (Mt 6:21)
GYÜLEKEZETI HÍREK TORONTÓ Hitmélyítő napok a Torontói Gyülekezetben 2001. március 30, 31, és április 1. Gyülekezetünk újból átélte a vendégvárás örömét. Már péntek este együtt voltunk, a fárasztó heti munka után. Végre feltűnt a kedves arc, megérkezett akit jól ismerünk Tábori Konferenciáinkról, Kulcsár Sándor testvér a New York-i gyülekezet lelkipásztora, szövetségünk elnöke. Tekintse meg a torontói képeket is! (Kattintson erre a sorra.) Kulcsár testvér hol az Ó, hol az Újszövetségi részekből hozta mélyenjáró példázatait, figyelmeztetéseit. Péntek este "Mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de lelkében kárt vall, avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért@ - hallottuk. Szombaton a Holt Tenger illusztrációja következett. A holt tenger helyén volt Sodoma és Gomora, melyet az Úr kénköves esővel elpusztított és elsüllyesztett. Helyén keletkezett a Holt Tenger, melybe több folyó betér, de innen nem megy tovább semmi. Itt minden megreked. Nincs élőlény amely itt meg tudna maradni. Halál illata van itt. Ha turisták meg is fürödnek benne, de igyekeznek kimenni innen minél hamarabb. Milyen a mi hivő életünk? Nem hasonlít a Holt Tengerhez? Sok értékes dolgot magába szed, de nem ad tovább semmit? Hullik a sok lelki áldás reánk, de minden eltűnik? Nem adjuk tovább másoknak? Pál apostol azt mondta, hogy az Úr Jézus megjelenti általunk az Ő jó illatát. Vizsgáljuk meg életünket, áldást hintünk-e magunk körül? Vasárnap de. Kinek a kezében van az életed? "Ha a fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek." Boldog az, aki az Úr Jézus szent kezébe teszi le az életét, mert onnan senki ki nem ragadhatja. Vasárnap délután, Nehémiás nagy munkájáról, kísértéseiről volt szó. Ellenségei tőrbe akarták csalni, de Ő nem hagyta el őrhelyét. Nem tehetem, hogy itt hagyjam a munkát. Nem tehetem meg! Milyen sok kísértés vesz körül minket is, merjük odakiáltani az ellenségnek: én ezt nem tehetem meg! Az apostolok azt mondták: Nem tehetjük, hogy ne szóljunk a Jézus nevében! Kulcsár testvért elkísérte útjára Attila fia is. Bizonyságtételében elmondta, hogy mire készül. Szemináriumba megy és azután gyülekezeteket fog plántálni, mert nem teheti meg, hogy ne szóljon az Úr Jézus nevében, ne hirdesse az áldott evangéliumot. - Ó Urunk, adj ilyen drága ifjakat, sokat, akik szívében ég a szent tűz, a munkavágy, mert az aratni való sok, de a munkás kevés. Mind három napon gazdag asztalterítésünk volt. Sok szép vegyeskar, férfikar, szólóének, szavalatok, bizonyságtételek hangzottak el, vasárnap közös ebéd mellé ülhettünk. "Boldogok, akik lakoznak a te házadban ó Seregek Ura!" Áldott legyen az Úr ezekért a szép napokért. "Még szól az üdv szava, a kereszt tana hallelujah, még erős!" Nagyon nagy kincs egy hívő gyülekezet! "Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből, - mert Nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot." (Zsolt 36:8-10) Somogyi Gáborné
Virágvasárnap délutánján zenei ünnepélyt tartottunk, közösen az Allen Parki Amerikai Magyar Református Egyházzal. Vendégein részéről Tamás István hegedűművész és az őt zongorán kísérő Timothy Losevszky karnagy adott elő néhány klasszikus darabot. A mi részünkről a kórus szolgált. Verseket hallgattunk, majd egy rövid prédikációt, melyet Kacsó-Kállay István református lelkész tartott Lukács 19:29-40 alapján. Az Úrnak szüksége volt a szamárra. Ránk is számot tart. Dicsőségére teremtett. Sokan úgy érzik, hogy nincs szükség rájuk; hogy véletlen születtek. Pedig Istennek terve van mindenkivel, az egyházat is dicsőségére hozta létre. Vajon betöltjük-e küldetésünket? Tudunk-e, tudsz-e Isten dicsőségére élni? Találjuk meg a helyünket! Hiszen van helyünk, van feladatunk - hangzott a bátorítás. Egyébként ha nem találjuk meg helyünket, ha nem töltjük be feladatunkat, akkor sem tudjuk megakadályozni Isten terveit. Ha te nem kiáltasz, a kövek fognak kiáltani. Húsvét utáni szerdán meglátogatott bennünket Bodor Sándor erdélyi lelkipásztor. Az igét Filippi 4:5 alapján hirdette, annak is ezt a mondatát hangsúlyozva: Az Úr közel. Bodor testvér a Mónospetri és az Ófegyverneki gyülekezet képviseletében (Bihar megye) járt nálunk is, és más gyülekezetekben is. Április 29-én az erdélyi Partium Keresztyén Egyetem Kórusának vendégszolgálatára elmentünk mi is a református templomba. A Berkesi Sándor karnagy által vezetett 40 tagú, az egyetem diákjaiból álló kórus kiváló felkészültséggel énekelte a klasszikus egyházi zene darabjait éppen úgy, mint a modern alkotásokat. Baptista vonatkozása is volt az estének: örömmel hallgattuk Beharka Pál szerzeményét: Szent az Úr, az alkotó. Az egyetemnek van néhány baptista hallgatója is, közülük egy jött el a kórussal. Az énekkar az egyetem működésére gyűjt észak-amerikai körútja során. A kórust egy református és egy katolikus püspök is elkísérte: Tőkés László és Tempflin József. (Máté)
"Az ébredés a hívők megújulását, föléledését, s az Istentől távol levők megtérését jelenti. Ha a hívők felébrednek álmukból, a világ megtérésére sem kell sokáig várni. Újra és újra megkísérelték, hogy a gyülekezet különösebb ébredési időszakok nélkül, töretlenül járja a hit útját, ám ez az igyekezet mindig eredménytelen maradt. Nincs más kívánatosabb, mint egy folyamatosan virágzó gyülekezet. Amíg a gyülekezet támadható, erőtleníthető és amíg nem tud úrrá lenni a külső behatásokon, addig nincs más lehetőség az igazi hitélet fenntartására, mint az ébredés. Ahogy növekszik az istentelenség, úgy Isten csak a Szentlélek ébresztő munkája által tudja elérni az embereket." (Charles G. Finney: Az ébredéshez vezető út) "A Baker's Dictionary of Theology így határozza meg az ébredés fogalmát: az ébredés szó nagyobb erőt hordoz magában, mint amit ma nekünk jelent. Ma sokszor helytelenül felcseréljük az ébredés és az evangélizálás kifejezéseket. Az evangélizálás jó hír közlését jelenti, az ébredés új életre kelést. Ezért nem lehet az ébredés megszervezéséről beszélni. Az evangélizálás az ember munkája Istenért, az ébredés Isten szuverén munkája az ember életében. Nincs emberi lény, aki úgy fel tudná kelteni az érdeklődést, úgy meg tudná mozdítani az emberek lelkiismeretét, és képes lenne úgy felgerjeszteni a lelki szomjúságot, mint az ébredés. Minden lelki élet, akár az egyénben, akár a gyülekezetben vagy nemzetben, a Szentlélek által van. Ember nem tud ébredést beprogramozni, csak egyedül Isten az, aki képes életet adni. De amikor a sötétség elmélyül: amikor az erkölcsi süllyedés eléri a legalacsonyabb szintet; amikor a gyülekezet halott vagy langymeleg lesz; amikor elérkezik az "idők teljessége", és ilyen imák szállnak föl néhány őszinte szívből: "Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömet szerezni népednek?" (Zsolt 85:7), akkor a történelem tanítása szerint elérkezik az ébredés árja, hogy még egyszer végigsöpörjön. Ébredésen azt az időt értjük, amikor Isten kiönti az Ő Szentlelkét, aki életet és elevenséget ad az embereknek és az Ő gyülekezetének. Ébredés idején az emberek felismerik lelkük valóságos állapotát, és a bűnösök megtérnek Krisztushoz. Az ébredés Isten különleges, szuverén műve, amellyel meglátogatja népét, helyreállítva, felfrissítve és feloldva őket Isten áldásának teljességére. (Eszes Zoltán, teológiai szakdolgozat) Az ébredés fogalma a Bibliában A Biblia ószövetségi könyvei több ébredési történetet megörökítettek. Először a Bírák könyvét olvasva figyelhetjük meg, hogy Izráel népe 30-40 év leforgása alatt eltért az Úrtól. Isten azonban mindig támasztott olyan férfiakat, bírákat, akik által visszatérítette magához Izráelt. Ezért nevezte James Stewart (1910-1975) evangélista, "Krisztus középcsatára" a Bírák könyvét az ébredések történetének. Sámuel próféta volt az utolsó, a tizenötödik bíró, aki által Isten olyan ébredést adott, hogy Izráel népe mély bűnbánattal, sírva tért vissza Istenhez. Talán a legjellemzőbb példa, amikor Illés próféta imájára tűz szállt alá az égből és Izráel népe arcra borulva tért vissza Istenhez és ezt kiáltotta: "Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!" (1Kir 18:39). "Krisztus újszövetségi gyülekeztére is jellemző, akárcsak az ószövetségi népre, hogy elvilágiasodik. A hívő élet következetlensége, a formalitás, a sekélyesség megszomorítja a Szentlelket. Nem munkálkodik közöttünk úgy, mint kezdetben, amikor mindenben engedelmesek voltunk iránta, hisz semmi sem ellenszenvesebb neki, mint az, ha csak szájjal tisztelik. A gyülekezetnek föl kell ébrednie, belátva valóságos állapotát, és el kell fogadnia a megelevenítő isteni kegyelmet. Isten idejében üzent az efézusi gyülekezetnek (Jel 2:1-7), amely elhagyta az első szeretetet; a szárdiszi gyülekezetnek (Jel 3:1-6), amely abban a tévhitben volt, hogy él, pedig Isten szerint halott volt; a laodiceai gyülekezetnek (Jel 3:14-22), amely elbizakodottságában nem ismerte föl, hogy valódi, elveszett állapota mennyire szánalmas. Krisztus egyházának mai állapota mindenben hasonlít az elmúlt idők helyzetéhez. Ám a Szentlélek ma is munkálkodik közöttük: új életet ad a holtaknak, és megeleveníti az elaléltakat."
Kirner A. Bertalan Kornya Krónikája c. könyvében mutatja be, hogy tényleg Isten által elhívott szolgája volt az evangélium ügyének. Az Ő prédikációira nem szervezett gyülekezet, telt imaház, szószékkel, padokkal, énekkarral, ebéddel, vacsorával, szállással. Neki magának kellett az evangéliumot bevinni a falvak ill. városokba. Prédikációi egyszerűek és rövidek voltak, bőséges példákkal színezve. Ebben volt Kornya igehirdetéseinek vonzása, evangélizációs szolgálatainak és eredményeinek titka. Válasz ez arra a kérdésre: AMért van az, hogy abban az időben, amikor a protestáns templomok kiürülnek, az egyszerű paraszt ember, Kornya Mihály prédikálására több mint 11 000 ember lesz baptista hívővé?@ Ahogy áldás volt a szolgálata, legyen olyan áldott az emléke is közöttünk. Kiss László (Arad) így emlékezik: Isten a múlt százat utolsó negyedében egy prófétát támasztott, akit a csonkatornyú `hajdúfészekből@ Nagyszalontáról küldte el, hogy Erdélyben és Magyarországon emberek ezreit ébressze fel a bűn álmából. Népünkből támasztotta őt Isten, és szolgasorból hívta el, hogy a korabeli egyszerű nép szívéhez tudjon szólni. E szerény módon élő és oly sokszor megalázott férfi úgy dolgozott, mint aki sohase fárad el az Isten országa munkájában. Összeállította: Dr. Mészáros Kálmán
Véleményét,
javaslatait szívesen fogadjuk. Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001.
|
