| |||||||||||||
|
..EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
Olvasom az efézusiakhoz, és a filippibeliekhez írt páli leveleket, és gyönyörködöm abban a tartásban amely Pál apostolból sugárzik. Megbilincselve, de lélekben szabadon, bátorít, buzdít, erősít olyanokat, akik békességben, és szabadságban élnek! Imádkozik értük, hogy "a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel." (Fil 1:9), hogy `a Krisztus evangéliumához méltón viselkedjetek" (Fil 1:27), és hogy örüljenek (Fil 3:1,4:4). Érdekesmód az örömről tovább beszél. A Krisztusban való öröm a számára mindenek felett való, teljesen betölti. Nem elgondolkodtató? Börtönben, nem túl fényes kilátásokkal ilyenekről beszélni? Mindeneken túl említi a hálaadást: `Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." Vannak idők, alkalmak, amikor nem azt kell kérdeznünk, hogy mi lesz most, hanem Isten kezébe kell tenni dolgainkat. Számíthatunk rá. Ezt így fogalmazza meg: `és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Fil 4:6-7) Az utóbbi időben volt miért sokat foglalkoznunk a hálaadás kérdésével. Folyamatosan feltehettük magunknak és másoknak a kérdést: hálásak vagyunk-e? Hisz: Isten mindig ugyanaz, nem változik. Számíthatunk rá. Jöhetnek viharok, nehézségek, katasztrófák, az Ő népe bizalommal tekinthet előre. A léthelyzetek változatosak lehetnek, de a végkimenetel biztos. Számíthatunk rá. Kik tudnak igazán hálásak lenni? Azok, akik lélekben közel állnak Istenhez, lelkük megtelt az Ő terveivel, békességével, és nem a látszat szerint ítélnek. Akik megtanulták a világot Isten `szemeivel" látni, nem azt figyelik, ami történik, hanem amit Isten megmutat belőle. Éjféltájban Pál és Szílász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. (ApCsel 16:25) 1998. októberében vidékre indultunk hálaadó alkalomra, amikor útközben egyikünknek eszébe jutott, hogy aznapra volt kitűzve a NATO bombázás. Amíg az ünnepségre készülődtünk, eszünkbe sem jutott, mi készül `ellenünk". Tudja az Úr jól, mire van szükségünk, megőriz minket minden bajtól - ezt hisszük és valljuk. Azonban vakok lennénk, ha azt gondolnánk, minden gond, nehézség elkerül bennünket! Dániel barátaival mondhatjuk: `Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: Ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud minket szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is..." (Dániel 3: 17-18) Nem tudunk eléggé hálásak lenni mindazért, amit
Isten adott nekünk. Fiában, Jézus Krisztusban, életünkben,
közösségeinkben, körülményeinkben. Elkészített eljövendő
országában.
HÁLAADÓ. Európai testvéreink, meg
a kanadaiak is megelőztek bennünket a hálaadó nappal. A mienkre csak
a hónap végefelé kerül sor. Sokan nem találják az okot a hálára. A hívők között is vannak, akik nehezen boldogulnak Pál apostol szavaival: AMindenben hálákat adjatok!@ (1Thess 5:18). Meg is értem. Szükségünk van minden segítségre. Például arra a hitre, hogy Isten javunkra tud fordítani mindent (Rm 8:28). Dehát hogyan lehet javunkra ez a nagy nyomorúság? Például úgy, ha ennek során rájövünk, hogy Aaz Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk@ (JerSir 3:22), hogy tényleg kegyelmi idő, amiben élünk. Komolyan vesszük talán, hogy nem biztos, hogy holnapután is ráérnek megtérni gyermekeink, nem biztos, hogy holnapután is ráérünk a bizonyságtételre. IRODALMI NAP. November egyik vasárnapján gyülekezeteinkben irodalmi napot tartunk. Támogassuk ezen a napon anyagilag is az Evangéliumi Hírnök kiadását. Az előfizetésekből nem lehet előállítani egy olyan lapot, amelynek csak néhány száz előfizetője van. A legtöbb etnikus csoport kiadványa ugyanilyen gonddal küszködik. Ezen a napon újítsuk meg előfizetésünket; rendezzük, ha lemaradásunk volna; fizessünk elő ismerőseinknek, vagy hívjuk fel figyelmüket a lapra. Imádkozzunk a szerkesztőért, a cikkírókért, s azokért, akik olvassák a lapot. Hadd legyen alkalmas eszköz, eszköze, hírnöke az Evangéliumnak. A szórványban élők is kapcsolódhatnak ehhez a naphoz. Az irodalmi célra szánt adományainkat is Drescher Lajos pénztáros testvér címére küldjük. POSTA. Bár siekrült előbbre hoznunk a lap előállításának idejét, értesültünk arról, hogy a posta lényegesen lelassult mostanában. Kanadába több mint két -, Magyarországra öt hét alatt érkezett az októberi újság, légi postán. Ha valaki nem kapta meg, vagy bármilyen probléma lenne a postázással, értesítsék a lapkezelő testvért, vagy a szerkesztőt. HALLOWEEN. Örömmel tartom számon azt a határozottan érzékelhető változást, ami ezzel a pogány ünnepel történik napjainkban. Az emberek nagyrésze nem kívánja látni sem a sötét sátáni világ jeleit, miután rádöbbent, hogy mire képes a gonosz. Halloween tavaly már a második legnagyobb ünneppé lépett elő. Csak a karácsonyi vásárlás mértéke előzte meg. Remélem halálos csapás érte ezt a népszerűségében rohamosan erősödő ünnepet. Bízom benne, hogy a bőséges gyülekezeti
beszámolók, vagy pl. az elszakított területeken élő magyarok
közötti missziómunka elősegítésén munkálkodó Dr. Steiner
István tv. írása új, fokozott érdeklődést, munkakedvet ad
mindannyiunknak. AAmíg időnk
van, cselekedjünk jót mindenkivel!@
Herjeczki Géza (1971) (Kattintson további versekért) A negyvenedik Zsoltár első négy versében ezt olvassuk: "Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dícséretét." Boldog az olyan ember, akinek a bizodalma az Úrban van, és akinek az ajkán mindig készen van az örömteljes éneklés. Nála az nem csak felszínes vidámság, hanem a teljes odaszentelés jele. Tapasztalhatjuk, hogy az élet küzdelmei sokszor megnyirbálják a lelki örömök ágait, és egy lankadó szívből egyre ritkábban fakadnak örömteljes énekek. A zsoltáríró is átment ilyen próbákon, és azért tudott olyan mélyen érző sorokat írni, amelyek a mi korszakunkban is visszhangot ébresztenek. Mint ahogy naponta kell vennünk magunkhoz ételt és italt, úgy a lelkünknek is szüksége van rendszeres táplálkozásra, hogy ne sorvadjon el, és ne veszítse el az Úrban vetett örömét. Tudjuk azt, hogy Isten Igéje bővölködik vigasztaló, erősítő szavakban. Tudjuk azt is, hogy a testvéri közösség, az imák, a közös istentiszteletek, a Bibliára alapozott tanítások és prédikációk, a lelkes éneklések felemelő hatással vannak a hívőkre, mert újra töltik lelki örömeink serlegét. Túl azon amit a helyi gyülekezeti életben kaphatunk, vannak az időnkénti nagy összejövetelek, amelyeken van alkalmunk ünnepelni Urunk bőséges áldásait. Az Evangéliumi Hírnök szeptemberi számában többen méltatták az Alhambrában tartott Konvenció áldásos hatásait. Feleségem, Varneida és én osztozunk azokban a véleményekben, és hálát adunk Urunknak, hogy mi is részesei lehettünk az Ő áldásainak. Ahogy gondolkoztam a fent idézett verseken, egy illusztráció merült fel az emlékezetemben. A jelképes történet szerint egy ifjú nagyon komolyan vágyott arra, hogy eljusson egy teljesen békés, boldog, kiegyensúlyozott lelki állapotba, az ő benső "Boldogság Honába". De hogyan szabadulhatna meg a közömbösség és nem-törődömség béklyójából? Mivel önmagában nem talált erre jó megoldást, elhatározta, hogy tanácsot fog kérni nála érettebbektől, bölcsebbektől. Az első azt tanácsolta: Fiatal barátom, neked első sorban egy LÁTOMÁSRA van szükséged. Az kell, hogy előtted lebegjen, hogy szüntelenül ösztökéljen, vonzzon. A második tanácsoló szerint, nem elég csak a látomás, de szükséges egy csengő SZÓ is, amely küld és megbátorít téged. A harmadik tanácsadó így szólt: neked még KARDOT is kell viselned, hogy vissza verhesd a kétkedők és gúnyolódók támadásait. Végül, a negyedik azt mondta neki: lehet szemed előtt egy csillogó látomás, lehet füledben egy csengő szó, villoghat kezedben egy éles kard is, de ha nincs egy ÚJ ÉNEK az ajkadon, akkor soha nem éred el a Boldogság Honát. Ez értékes tanítás és a Szentírás még nagyobb fényt vet rá. Péter apostol pünkösdi beszédében, idézve Jóel prófétát, azt hirdette: "Az utolsó napokban, így szól Isten, kiöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak." (Apcsel 2:17) Péter kifejtette azt is, Krisztusra vonatkozólag, hogy "őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem és ujjongott fel a nyelvem!" (2:24-26) Valóban, a feltámadt Krisztusi látomás az, amely a boldogság örök honába vezet minket. Krisztus hatalma által lesz a gyáva emberből hős, a gyűlölködőből szeretetteljes jámbor ember, a zsugoriból bőkezű adakozó. Az Ő szava az, amely hív, int, bátorít és véd. Végül pedig Ő az, aki mindig készen áll arra, hogy új éneket adjon az ajkunkra, a Benne való Megújulás Énekét. Dr. Molnár Károly
Diákkoromban gyakran elmerengtem a pécsi Gázi Kászi Dzsámi csúcsát uraló félholdon és kereszten. Azon is, hogy `hódoltság"-nak nevezték a 150 éves török uralmat. Mivel bizonyára nem egyedül vagyok, akinek az iszlám kultúráról alkotott elképzeléseibe, a rózsakertek, fürdők és kávéillat mellé új képeket égettek Mohamed követői az utóbbi néhány hétben, gyermekkorom mesés képzeteit félretéve hadd említsem meg néhány jellemvonását az iszlám vallásnak, amit jó tudnunk.
Az iszlám vallás azoknak ígér üdvösséget, akik több jót, mint rosszat tesznek az életük során. Megváltó és megváltás helyett egy olyan mérleget kínál ez a hamis tan, amit a fentiek értelmében a paradicsomra kaliberezhet akár egy bin Ladin is. Paradicsomról lévén szó, emberszabású az iszlám `üdvösség" is: legalább két kút, nagy gyümölcsös, virágokkal díszített ágy, gazdagon terített asztal, szűzlányok, stb (Korán 55:35-60). Minden lemondást és áldozatot visszafizet Allah B vallották a terroristák is, akik célbavették a World Trade Center-t szeptember 11-én. Goldziher könyvéből azt is megtudjuk, hogy az arab embertől olyan távol van az imádás érzete, mint Makó Jeruzsálemtől (a hasonlatot már nem a nagy tudóstól vettem): `Az arab nyelv arról tanúskodik, hogy Mohamed előtt az imádságot mint vallásos rítust nem ismerték az arabok. Nyelvükben nem is volt szó az imádságraY `a szalat = imádság, szalla = imádkozni, az arameus nyelvből való, s ez a nyelv, minthogy benne a vallásos fogalmak az illető népek vallásos életének nagyobb fejlettsége következtén pontos kifejezésre juthattak, sok más alkalommal is kisegítette Mohamedet" (Az iszlám, 15.o.). A hagyomány szerint egyébként Mózesnek köszönhetik azt is, hogy csak ötször kell naponta imádkozniuk. Ő küldte vissza a prófétájukat Allahhoz, míg ötvenről végülis ötre alkudta a kötelező leborulások számát. Az iszlám sajátosságai közül napjainkban a legkevésbé figyelmen kívül hagyható az, hogy törekvéseiben nemzeti érdekek fölött is érvényesül. Ezt felismerve tiltották be az európai hatalmak a kalifaság intézményét az I. Világháborút követően. Mivel a `keresztény nyugatról" ez sajnos el nem mondható, az iszlám új hadjárata több eredménnyel fenyeget, mint középkori próbálkozásai. Hogyan is beszélhetünk `hadjáratról" egy olyan vallás részéről melynek hagyománya a más vallásúakkal való társadalmi érintkezés szabályát így fogalmazta meg valamikor: `Aki keresztény vagy zsidó emberen igazságtalanságot követ el, az ellen én magam kelek ki vádlóképp a feltámadás napján" (443.o.). Abul-Hasszan al-Dzsudami említi Granada története-ben, hogy Abul-Valid szultán udvarán egyszer a vallás dolgairól társalogtak az ott egybegyűlt teológusok. A szultán nyugodtan végighallgatta a teológiai szőrszálhasogatásokat, végül pedig így szólott: `A vallás dogmái a következők: Szólj: Ó, Allah, egyetlen stb., ezen 'hitvallás után pedig ez' B s itt kardjára mutatott. A másfél évszázados országtiprás, melyre a pécsi dzsámin ékeskedő félhold emlékeztet és a világot most rémületben tartó terrorista akciók bizonyítják, hogy az iszlám mindmáig a kard vallása is. Novák József
Az elcsatolt országrészeken magyar testvéreink nagy része hihetetlenül nagy nyomorban él. Mégis éppen ezeken a helyeken van legjobban nyitva az emberek szíve az Úr Jézus tiszta evangéliumára. Ezt a helyzetet tapasztaltam a Székelyföldön több éven át, és legutóbb Kárpátalján. Ha meglátjuk és megértjük, hogy a mi támogatásunk milyen hatalmas ébredésekre vezethet, akkor hiszem, hogy sokak szíve meg fog indulni a segítségnyújtásra. Sokan nem törődnek ezen testvéreinkkel, viszont olyanok is vannak sokan, akik szeretnének segíteni, de nem tudják, hogy hogyan. Nagyon szeretném, ha a testvériség megértené, hogy sokkal könnyebben lehet az elcsatolt testvéreink megsegítésére pénzt gyűjteni a hívő amerikai testvéreinktől, mint sokan gondolnák. Ezért talán jó, ha leírom, hogy hogyan indultam én el ezen az úton. Így azután, aki indíttatást kap az Úr Jézustól, az nem fog visszalépni bátortalanság miatt. 1996-ban Veress Ernő testvérünk leköltözött Csíkszeredába családjával együtt, azzal a céllal, hogy ott gyülekezetet plántáljanak. Én 1997. májusában ott töltöttem egy hetet. Ekkor még csak érdeklődők voltak és azok a városi kultúrterem egy szobájában jöttek össze. Beszélgetés közben arra jöttünk rá, hogy jó lenne a városi szegény gyerekekből egy csoportot, kb. 20-at elküldeni a Hargita táborba, amit meg is tettünk. Az eredmény nagyon meggyőző volt. A gyerekek egy része a táborozás során megtért és otthon az újonnan szervezett vasárnapi iskola hűséges tagjai lettek. Később elhozták magukkal barátaikat, sőt sokan még a szüleiket is. Szinte ezek lettek az új gyülekezet alapkövei. Felbátorodva ezen az eredményen 1998-ban kértem Veress testvért, hogy emeljük fel a táborba küldendő gyerekek számát 80-ra és küldjünk Székelyudvarhelyről, Barótról, meg Homoródról is. Az eredmény ugyanolyan lett. Teljesen világból való gyerekek a táborozás és az ottani Krisztus-i behatás következtében (ének, ima, biblia-olvasás és tanulmányozás), vagy hívőkké, vagy őszinte keresőkké váltak. Nem szükség hangsúlyoznom, hogy ezek után nagy lelkesedéssel elhatároztam, hogy tőlem telhetően mindent megteszek, hogy egy nagyobb gyerekcsoport táborozását anyagilag fedezhessem. Ugyanakkor egy másik probléma is előjött. A kolozsvári szeminárium első 8 tanulója éppen akkor végzett. Ezek többnyire vidéki körzetek prédikátorai lettek. Az Erdélyben kiadott bibliai Vezérfonalból bárki megláthatja, mi egy körzet: egy központi imaház és 6-12 állomás. Ez tehát azt jelenti, hogy egy prédikátornak rengeteget kell bicikliznie, télen meg gyalogolnia, ha a körzetét hűségesen el akarja látni. Ez nehézkes, lassú, kimerítő és veszélyes. Egyre inkább rájöttem, hogy a körzeti prédikátornak egy kis autóra van szükségük. De hogyan? Szerettem volna legalább 200 gyereket táborba küldeni, meg 8 autót (Daciát) venni. Ez már túl sok nekem egyedül. Sokat imádkoztam, de egyre inkább arra jöttem rá, hogy a nagy amerikai gyülekezetek segítségét kell kérnem. De hogy kell ezt csinálni? (A következő számban folytatjuk)
Szeptember 1 - 3 között tartottuk hagyományos táborzárónkat, ami az év utolsó szélesebb körű tábori összejövetele. Egyébként a Tábor majdnem egész nyáron vendégeink és közösségünk szállásadója volt. Csodálatosan szép idővel ajándékozott meg minket az Úr. Hálás a szívünk a természet szépségéért, és Isten lelki ajándékaiért. A záró alkalmon Detroitból, Clevelandból, Guelph-ről és Buffalóból is voltak vendégeink. Vasárnap pedig együtt volt az egész torontói közösség. A konferencia jeligéje ez volt: Adj új szívet, Uram! A megújulás gondolatkörében hangzottak az igehirdetések és egyéb szolgálatok. Dan László helyi lelkipásztor testvér három alkalommal hirdetett igét. A szolgálatok evangélizáló jellegűek voltak, a gyülekezetet komoly megújulásra, a még meg nem térteket pedig döntésre szólította fel. A szombat esti alapige Zsid 3:7 - 8a volt. Az Istentől távol élő, majd a belső harcokkal küszködő ember sorsát átélve, megvizsgálhattuk: Mit teszek én a szívemmel? A felszólítás sürgető: "Ma, ha az Ő szavát halljátok....." "Amint vagyok, csak úgy jövök" - hangzott az ének, és hisszük, hogy a szívekben új elhatározások születtek.
FÉNYKÉPEK A
TÁBORZÁRÓRÓL
Vasárnap délelőtt az imaóra után gyermekeink énekeltek, majd istentisztelet és úrvacsora következett. Az igehirdetés a 2.Korintus 5:17 alapján a Krisztusban való új teremtésről szólt. Mérlegkészítésre, megújulásra, és az új életben való járásra tanított. A Krisztusban való élet jó ízét tapasztalhattuk meg az úrvacsorai közösségben is. Az esti összejövetel alapigéje Galata 2:20 volt, a megújult élet megéléséről szólt, amelyben az óember megfeszíttetett, és a kitárt szívbe Jézus költözött. Az ilyen élet nemcsak nekünk okoz örömöt, kifelé is életet sugároz. Az esti alkalmakon verseket, bizonyságtételt és szólóéneket is hallhattunk, ifj. Jurás Pál testvér pedig többízben szolgált szaxofon - szólóval, Oláh Imre testvér zongora kíséretével. Testi jólétünkről pedig a torontói nőtestvérek a megszokott hűséggel és odaadó munkával gondoskodtak. A konferencia szellemét és elgondolkodtató kérdéseit jól fejezi ki a Fűr Béla testvértől tanult ének. "Add át a szívedet Jézusnak... Mond mire vársz, mondd, merre jársz, Hogy Jézus szavára meg sem állsz? Lejár a kegyidő oly hamar, Ó lélek siess haza!" Oláh Gabriella
Bemerítés Torontóban! Örömünnepre gyűltünk össze október 7-én vasárnap. Két
fiatal kívánta nyilvánosan is megvallani hitét Jézus Krisztusban a
bemerítkezés által. A délelőtti Istentisztelet keretében került sor ifjú
testvéreink szolgálatára, majd ezután következett a nyilvános
vallástétel a gyülekezet előtt. A bensőséges, és meghitt bemerítési
aktus sokaknak csalt örömkönnyeket a szemébe. Hevesen dobogó szívvel
álltak mindketten a vízben, de már abban a biztos tudatban, hogy megváltott
életük, lelkük, üdvösségük jó kezekben van! A délutáni Istentisztelet keretében került sor a közös úrvacsora vételére, amelyen kedves torontói szokás szerint az újonnan bemerítettek vettek először a jegyekből, majd csak azután a gyülekezet tagjai. Most néhány szót a bemerítettekről. Igaz öröme volt ez a nap a gyülekezetnek. Adja meg Urunk,
hogy mozduljon meg többször is a víz a bemerítő medencében! Mi is tegyük
meg azt, ami a mi feladatunk ennek érdekében!
A clevelandi Kegyelem Magyar Baptista Gyülekezet
életében újra változás következett be. Lelkipásztoruk László
Imre testvér augusztus ötödikén - nyolc éves szolgálat után -
elköszönt a gyülekezettől. A bejelentést szomorú szívvel, de
kölcsönös megnyugvással fogadták. László testvér ezt követőleg
levélben velünk is ismertette döntését, s azt a tervét is, hogy
egy-két év múlva külmisszióba szeretnének menni.
Isten kegyelméből, szeptember második vasárnapja óta újra saját imaházunkban tarthatjuk összejöveteleinket. Igaz, néhány vasárnapon csak délelőtt gyűltünk össze - mert hétköznap még a munkálatok folytak - de most már elértük, hogy október 14-e óta délelőtt-délután együtt vagyunk. Ez aztán ritka dolog, hogy egy gyülekezetben 13 éven át egy haláleset sincs. Isten csodálatos gondviselésének tulajdonítjuk, hogy létezésünk óta szeptember 4-én volt az első temetés közösségünkből. Szűcs Margit nénit szombat reggel, szeptember 1-én (90 éves férje mellett) álmában érte a hazahívó szó. 81 éves volt. Hétfőn este virasztáson vettünk részt, ahol az énekkar szolgált, Lőrincz István és Torma János lelkipásztorok az igéből vigasztalást hoztak, míg mások jó bizonysággal emlékeztek meg az elhúnytról.
Temetésén Torma János lp. testvér szólta az igét, a sírkertben pedig a fúvósnégyes több alkalmi éneket játszott. Az előbbi eseménynél örömteljesebb alkalom adódott szeptember 23-án, amikor Szász Ottó és Adél második gyermeküket, Melanie-t hozták az Úr házába, hogy Isten áldását kérjük rá és oltalmába ajánljuk egész életére. FÉNYKÉP A GYERMEKBEMUTATÁSRÓL Szeptember utolsó hétvégén Chicagoba érkezett Veres Ernőné, aki Houstonból, egy női konferenciáról jött. Már szombat este részt vett gyülekezetünk női körén és személyes bizonyságtétele is volt. Vasárnap, a gyülekezet előtt számolt be Barnuska fia életéről és haláláról. Végre, elérkezik az imaház megnyító
ünnep is. Szeretettel hívunk minden érdekelődőt a felújított
imaházunk ünnepélyes megnyitására, november 11-re.
ALHAMBRA
Bancsov Barnabás és Nagy Andrea július
28-án kötöttek házasságot. A helyszín Portland, Oregon volt,
ahol Andrea az elmúlt 10 évet töltötte. A férjhezmenetel az ő
számára a Michigan-be való költözést is jelentette, így az
esküvő napján volt lehetősége elbúcsúzni sok kedves barátjától
és diákjától. Az istentiszteleten a menyasszony lelkipásztora
hirdette az igét az 1 Kor 13:4-8 alapján. Üzenete a megbocsátás
fontossága volt. Sok ének- és zeneszám színesítette az alkalmat. A fiatal pár számára nagy örömet jelentett, hogy ezt a napot megoszthatták közeli családtagjaikkal is. Andrea húga és családja Portlandból, édesanyja Budapestről és Barna húga Erdélyből volt jelen. A nászút és a költözés után augusztus 18-án (egy évvel a találkozásuk után) az ifjú pár egy díszvacsorát adott detroiti és környékbeli (Cleveland, Chicago, Knoxville, Toronto, Jamesburg- N.J.) barátaik és rokonaik számára. Amint ott, ezen a helyen is Isten áldását kívánjuk a Bancsov családra.
A Detroiti magyar baptista misszió kezdetével szinte egyszerre született Láng Piroska, de nem itt, hanem Magyarországon, Tokajon, Láng György és Katona Zsófia második leányaként. Három éves volt, amikor 1912-ben a család az előrement édesapát követve Amerikába, Detroitba költözött. Szülei a gyülekezet első munkásai közé tartoztak. Gyermekkorban elfogadta az Úr Jézust. Már hamarébb is kérte felvételét, de csak 12 éves korában merítették alá a Detoriti gyülekezet első templomában, a Thaddeus utcában. 1921. húsvétján nővérével együtt élte át azt a nagy napot, melyről később olyan sokszor bizonyságot is tett. A bemerítés szolgálatát a gyülekezet lelkipásztora, Shilling Péter tv. végezte. Évtizedeken át ő volt a gyülekezet orgonistája. 1972-ben Redfordba költöztek - Detroit egyik külvárosába. Ott egy közeli baptista gyülekezethez csatlakozott, melynek azután haláláig hűséges tagja maradt. A magyar missziót azonban továbbra is figyelemmel kísérte. A szívünk továbbra is magyar maradt, mondta számtalanszor nővérével, Ilonkával együtt (aki már 5 évvel ezelőtt elment az Úrhoz). Az Alpha Baptist Church-ben tartott emlékistentiszteleten - augusztus 18-án - Rev. Benson L. Kern szolgált, igehirdetése előtt sokan elmondták személyes tapasztalatukat az Úrhoz költözött testvérünk hűséges, mindig vidám, másokat bátorító életéről. Herjeczki tv. is ekkor emlékezett vissza a testvérnő szolgálatára, a magyar gyülekezetben töltött évtizedekre. Férje és egyetlen fia is megelőzte. Hosszú, mások számára is áldásos élet, néhány hónapos, türelemmel hordozott szenvedés után hívta haza őt az Úr. Emléke áldott. (HG)
Mosoly-tábor Kosdon * Hagyományteremtő alakalom volt Kosdon a Baptista Gyülekezet és a Lídia Alapítvány szervezésében. Tavaly kísérleti jelleggel szerveztük a gyerek hetet, de idén teljes erőbedobással vállaltuk a szolgálatot. Előzetes jelentkezések alapján az összes vállalható helyünk betelt, 45 gyermekkel foglalkozhattunk. Ebből a 45-ből 11 volt a gyülekezetünk családjaihoz tartozó, volt néhány rokon gyermek is, de a legtöbben a faluból voltak. Minden reggel fél tízkor találkoztunk és reggeli tornával, énekléssel kezdtük a napunkat. Minden délelőtt egy-egy hegyet vettünk a Bibliából: Ararát, Sínai, Kármel, Golgota, amit a gyermekeknek feldolgoztunk. Ebben volt rajzolható, kivágható kézimunka is. A finom ebéd után - amit az iskola konyhájáról rendeltünk meg, de helyben fogyasztottunk - kezdődtek a kézimunkák. Lehetőség volt agyagozásra, bőr emléktárgyak készítésére, gyöngyfűzésre, gipszezésre. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy a megtanult igeversek, történetek és maga az egész tábor a gyermekek eszébe jusson, ha kezükbe veszik ezeket a tárgyakat. Sokat játszottunk, énekeltünk és még lovagolni is volt lehetőségünk. Csütörtök este szülői estet tartottunk, amikor a gyerekek beszámoltak szüleik előtt a tanultakról, elénekelték a kedvenc énekeiket és közösen megnéztünk egy báb előadást a Rákoshegyi Bábcsoport szolgálatában. Nagyon tanulságos volt gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Örültünk annak is, hogy Dr. Herjeczki Kornél (a Lídia Alapítvány elnöke) és Ildikó ellátogatott a táborba és köszöntötték a gyerekeket és a szülőket. Esténk végén kimentünk a kertbe, ahol nagy tábortűz várt minket és a tűz körül énekeltünk, finom kakaós csigát ettünk és beszélgettünk. Jó kapcsolatok épültek a szülőkkel. A szülők is és mi is szeretnénk a folytatást abban a reményben, hogy az elvetett mag kikel a gyermekek szívében. Tudjuk az Igei biztatást, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban. Ezzel a gondolattal köszönöm meg minden kedves testvérünknek, hogy imádkoztak értünk és a gyermekekért, és természetesen köszönjük az adakozó testvéreknek, hogy így is támogatták a táborunkat. A gyülekezetünk azt gondolja, hogy ez a kiadása volt a leghasznosabb ebben az évben. Vetettünk a jövőnek. Most alapoztuk meg sok gyermek szívében azt a lehetőséget, hogy értelemben felnőve befogadhassa szívébe az Úr Jézus Krisztust, ami nekik is és nekünk is a legnagyobb öröm lesz. Ha Istenünk megengedi jövőre is szeretnénk megtartani a tábort beépítve a tanulságokat és az újabb ötleteket. Kérjük a testvérek további imatámogatását szolgálatunkra. Szeretettel: Marton Helga és Zsolt lelkipásztor házaspár * Kosd egy Vác környéki falu Magyarországon, a Szokolyai Körzet egyik állomása. A Lídia Gyermekotthon Alapítvány szolgálatainak támogatása a detroiti gyülekezetünkön keresztül is lehetséges. (További infó a szerkesztőnél)
Véleményét,
javaslatait szívesen fogadjuk. Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001.
|
Azzal kell kezdenünk, hogy az iszlám lényegéhez tartozik a vallás
tanainak egyéni értelmezése. `Az
én követőim véleményének szétágazása az isteni kegyelem
kifolyása" B idézi a
vallásalapítót Goldziher Ignác 1910-ben írt kiváló művében (Az
iszlám, 419.o.). Mivel nem kérdezhetjük meg Mohamedet, hogy mennyiben
követhető másirányban, be kell érnünk azzal, hogy igazhitű
mindenki, aki
Szűcs
Margit tv. (81)