..
  Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2001. OKTÓBER

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

..  

 
Cseri Kálmán:
ÖRÖMÜNK FORRÁSA
Fil 4,4

A közgyűlés igei főtémája az öröm, s mai igénk ez: `Örüljetek az Úrban mindig, ismét mondom, örüljetek!@.

Az értelmező szótár ezt a meghatározást adja az örömre: `Az öröm kedvező esemény hatásaként támadó kellemes érzés, derűs, vidám lelkiállapot@. És ha nem történik `kedvező esemény@? Akkor nincs öröme sem az embernek. Természetesnek tartjuk, hogy az öröm idénycikk: hol van, hol nincs. Mint a vádik, az időszakos folyómedrek itt a sivatagban is: egy-két hónapig van bennük víz, tíz hónapig nincs.

Tóth Árpád is ilyennek ismerte az örömöt:
 
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Ilyen az élet: vannak benne örömök is, de hamar elillannak; nem abból áll az élet, hogy örülünk. Ha sikerült egy vállalkozás, ha nem csapott be a partner, ha végigaludtuk az éjszakát, ha néhány napja nem fájnak az izületeink B ez ok az örömre. De jönnek azután a gondok, csalódások, nehézségek, s az embernek semmi kedve örülni.

Hívő emberek még inkább érzik, milyen kevés ok van az örömre, hiszen nekik a más a baja is fáj, ők a bűn szörnyű, romboló erejét is látják, az egyház gyengesége miatt is szenvednek B ugyan hogyan tudnának szüntelen örülni?

Hát Pál apostol hogyan tudott? Ok nélkül börtönbe zárták, évekig ott tartották, bizonytalan volt a jövője, közben még a barátai közt is voltak, akik fogságának nyomorúságát növelni igyekeztek, még Epafroditus is ott betegedett meg nála, majdnem meghalt B minden összejött. És ő mégis ilyeneket ír Filippibe a börtönből: én ennek is örülök, és örülni is fogok, örüljetek ti is az Úrban mindig!

Hogyan lehetséges ez? Úgy, ahogyan itt írja: az ő örömének forrása az Úr, az élő Krisztussal való hitbeli közössége. Nem a `kedvező események@ szülik az örömét, mert azok nem mindig vannak jelen, hanem Jézusból táplálkozik öröme, Ő pedig mindig jelen van, még a börtönben is, nyomorúságai közepette is.

Erre biztatta Jézus is az övéit: `Maradjatok énbennem, és én is tibennetek@ (Ján 15:4). Akinek az életében ez a közösség állandó, annak az öröme is állandó. Az ilyen ember tudja, hogy Isten a Krisztusban lát minket, vagyis az Ő igaz és szent lényén keresztül, s minket is olyannak lát, mint Jézus. Nem tulajdonítja nekünk bűneinket, mert azokat Jézus magára vette és felvitte a keresztre, de nekünk tulajdonítja Jézus igaz voltát. S ez olyan `kedvező esemény@, aminek a hívő szüntelen örül, s amiért naponta újra hálát ad. Így hát a mi örömünk forrása a kegyelem.

Olyan szépen kitűnik ez az Újszövetség eredeti nyelvéből is. A kegyelem szó így hangzik: kharisz, az öröm: khara. A két szó gyöke azonos. A kegyelemből fakad az öröm. S ez az öröm megmarad a kedvezőtlen körülmények közt is, mert forrása állandó: Isten kegyelme. Ezért tud örülni Pál akkor is, amikor bántják, megalázzák, amikor kénytelen arról is beszámolni, hogy szomorú és sír (Fil 1:16, 2:27-28, 3:18). Ez az öröm `mégis- öröm@. Látszólag nincs rá oka, mégis őszintén, szívből örül, még ha közben a könnyei hullnak is valami miatt, a szívében megmarad ez a Krisztusban meglelt, elpusztíthatatlan, a kegyelemből táplálkozó belső öröm.

A világ ezt nem ismeri, mert nem ismeri a forrását, Krisztust. De aki Ővele közösségre jut, megjelenik életében mint gyümölcs, mint a Lélek gyümölcse ez az öröm.

Fontos tulajdonsága ennek, hogy nem a pillanat határozza meg, hanem a hívő mindig túllát a pillanatnyi eseményeken, helyzeten, közérzetén. Pál itt nehéz helyzetben van, de sorolja azt a sok okot, aminek mégis, így is örül: Isten munkálkodik, az evangélium előretör, övéi közül többen is hitre jutottak, visszavárjuk a dicsőséges Krisztust, a gyülekezet tagjainak hite növekszik és jócselekedeteket teremY Saját pillanatnyi szenvedésén túllátva ez mind ok az Úrban való örömre.

A hívő ember kedélye is változó, neki is van idegrendszere, ő is felszisszen, ha fájdalmat okoznak neki. De el tudja mégis mondani: `Tele vagyok vígasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel@ (2Kor 7:4).

Ez nem az a happy-keresztyénség, amit a rajongó közösségek reklámoznak. A hívő élet célja nem az öröm, hanem Isten dicsőítése és a másoknak való szolgálat. De az engedelmes, megszentelt élet feltétlen velejárója ez a csendes, szüntelen való, belső öröm.

Mi ennek az örömnek a haszna? Csak hármat említek:

Erőt ad. `Az Úrban való öröm a ti erőtök@ (Neh 8:10).

Gyógyszer, `A vidám elme jó orvosságY@ (Péld 17:22). Nagyon vágynak rá az emberek, családunk tagjai is, és főleg kritikus helyzetekben igen nagy áldás.

És önmagában bizonyságtétel is. Ebben az Úrban megtalált örömben valami mennyei jelenik meg ezen a földön. Hiszen ott majd örök öröm lesz fejünkön, és eltűnik fájdalom és sóhaj. Aki Jézussal szoros közösségben él, azt olyan `mikroklíma@ veszi körül, ami előleg a mennyből. Ezt élték át hívő testvéreink, akiket fogságba hurcoltak, és társaik nem értették, hogyan tudnak ott is olyan nyugodtak és derűsek lenni. Egyikük ezt válaszolta a fagyos Szibériában: tudod, a mikroklímám nem változott. Mert ő ott is az Úrban maradt. És Jézus Krisztus mindig ugyanaz marad.

Legyen hát nekünk Vele egyre mélyülő lelki közösségünk a hit által, hogy tudjunk örülni szüntelen B az Úrban!

Elhangzott Alhambrában, július 15-én. Rövidített változat.

HÍREK
Ma a Föld túlsó széléről is
villámsebesen utolérnek.
Az éter hullámai gyors heroldok.
Katasztrófák, kérdések, gondok,
világméretű miértek,
kioltott, vagy halálveszélyben
vergődő életek
hírei zörgetnek be hozzám.
Egy ez a Föld! Mind összetartozunk!
Elefántcsont-toronyba rejtőzésre,
önző közönyre nincs jogunk.
De vállalva hírhozta terheket,
távol testvérek jajával, bajával
Isten szívére menekülhetek.
            Túrmezei Erzsébet

A szerkesztő rovata:

TERROR - ÉBREDÉS?
AAz ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.@ (Mt 24:35)

New York, különösen is Manhattan, felhőkarcolóival, a World Trade Center kettős tornyával sokak számára Amerikát jelentette. Az erőt, a szépséget, a nagyságot, a hatalmat, a szabadságot. Két óra leforgása alatt kiderült, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk. Hogy képtelenek vagyunk megvédeni legnagyobbnak hitt értékeinket. Elnökünk szerint ha ezeket az épületeket le is lehet rombolni, Amerika olyan alapokon áll, ami kiállja a próbát. Jó lenne. Végezd el Urunk, hogy így legyen! Hogy országunk népe tényleg ne csak ilyen fölrobbantható fundamentumokra építsen.

Ha valaki eddig kételkedett volna abban, hogy az utolsó időket éljük, szeptember 11-e után ezt már nem teheti. Föl kell ismernünk, hogy bár ez még nem a vég (Mt 24:6), de annak a kezdete.

Legyünk hát készen mi is. Béküljünk meg az Istennel - Jézus Krisztus elfogadásával ez mindenki számára adott lehetőség, és szeressük egymást. Addig, amíg lehet.

Mi is történt az elmúlt napokban? A TV hiradásait, a fényképeket mindenki látta, talán többször is, mint kellett volna. Nem csak itt, de világszerte.

Több mint egy hét távlatából a tényeket ma már világosan látjuk. Az indítékok vonatkozásában megoszlanak a vélemények. A terrortámadás következményei felbecsülhetetlenek.

(Dehát kell ezzel nekünk, hívőknek ennyit foglalkozni? Igen, még többet is. A mi életünket is és az egész világ életét megváltoztatta ez az esemény. A sátán olyan nyílt támadásba kezdett, melynek következményei beláthatatlanok. Róla azt olvastuk, hogy azért jön, hogy öljön, lopjon és pusztítson. Most tapasztaljuk is, hogy ezt teszi. Olyan tüzet gyújtott, amelyben megég, elpusztul minden, ami nem tűzálló, "tűzben megpróbált arany.@ Másrészt ennek a ténynek a tudatában még fényesebben ragyog, s kell is ragyognia az evangéliumnak, hogy Jézus Krisztus viszont azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk.)

Szeptember 11. Tizenkilenc terrorista - mind jól képzett, Európában és itt az Egyesült Államokban tanult arab fiatalember - 4 repülőgépet használva eszközül, jól időzített akcióval nekirepült a New York-i World Trade Centernek és a Washingtoni hadügyminisztériumnak (Pentagon), olyan komoly robbanást és kárt okozva az épületekben, hogy azok két órán belül romhalmazzá rogytak össze, maguk alá temetve ezreket. A két órás terrornak mai becslések szerint kb. 7000 halálos áldozata és mintegy 5000 sebesültje van. De százezrek életébe vágott gyógyíthatatlan sebet és az egész világ megsérült általa.

Tizenegyedike előtt senki nem sejtett semmit. A világ legfejlettebb országának biztonságát védő szervezeteket legalábbis - saját bevallásuk szerint - teljesen meglepte az esemény. Sokan úgy fogalmaztak, hogy e szervezetek totális csődjét tapasztalhattuk. Úgy vélem, hogy ezt az állapotot többek között az önteltség, a túlzott magabiztosság érlelte meg országunkban. Az elmúlt hét során felszínre került dokumentumok alapján megdöbbenve látjuk, hogy milyen sok érthetetlenül figyelmen kívül hagyott Ajele@ volt a készülő terror-támadásnak.

Ma Amerika népe a romokból ássa ki halottait, önmagát, imádkozik, hősöket ünnepel és igazságszolgáltatást követel. És hatalmas katonai erőket vonultat föl a földgolyó legrobbanékonyabb térségébe, Afganisztán környékén. A világ nagyobbik része együtt érez velünk.

Holnap? A holnapot nem ismerjük. De tele van szorongással és fájdalommal a szívünk. Elérjük, elérhetjük-e a célunkat ilyen módszerekkel? Uram, irgalmazz, hogy ne egymást és a világot égessük föl, miközben terroristákat keresünk!

Nem képzelem magamról, hogy tudom mit kellene tenni. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Olyan nehéz helyzetbe, amire talán nincs is jó emberi megoldás. Az azonban világos, hogy csak álltatja magát és másokat, aki azt képzeli, hogy a terrorizmust meg lehet szüntetni, ki lehet írtani fegyverrel. Mahatma Ghandi és e föld szülötte, Martin Luther King világosan megfogalmazta már, hogy nem lehet erőszakos módszerekkel legyőzni az erőszakot. (AAn eye for an eye will only blind the world.@ Ghandi) Nem látok jó megoldást. De azt tudom, hogy a bosszú nem vezet jóra (enyém a bosszúállás, üzeni Isten többször is az igében). S azt is tudom, hogy egy átlalános, egész Amerikát érintő ébredés hatalmas változásokat hozna, melynek során gyógyulnának a sebek, tisztulna a látásunk, s talán - az Úr tudja -, meghosszabbodna az Isten adta kegyelmi idő is.

Az ébredés jelei

Szeptember 14-én, a Nemzeti Katedrálisban Billy Graham és mások is kinyilvánították, hogy ébredésre van szüksége országunknak. Az ébredés jelei rajzolódnak. Egy ilyen tragédiába belerokkanhatott volna nemzetünk, mondta Graham, de az ellenkezője történt: összehozott, családdá formált bennünket. Elhangzott az ébredésért imádkozók által olyan jól ismert ige is: A... és megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket@ (2Krón 7:14).

A nehéz időkben példamutatóan helyt állt országunk elnöke és vezetői. Az egyetlen lehetséges - de az előző napokban még elképzelhetetlen - válaszra szánta el magát: Istenhez fordult, imádkozott. Elnökünk imára való fölszólítása, a kongresszus tagjainak nyilvános, a Kapitólium lépcsőiről elhangzott fölhívása néhány óra alatt átformálta ezt az országot. Ennek az Istenhez fordulásnak új szárnyakat adott a pénteki AImádság Napja,@ melyhez világszerte sok ország csatlakozott. Az ébredéshez vezető út ránk eső részén egy nagyon lényeges lépést tettünk!

Az alázat és a könyörgés mellett azonban még legalább egy dolgot elvár Isten tőlünk a jelzett ige alapján, mielőtt megadná a várva várt szabadulást, vagyis az ébredést. Ez pedig a bűnös életmódtól való elfordulás. A megtérés tulajdonképpen ez: elfordulás a régi, bűnös életmódtól és odafordulás Istenhez. Erre, egy igazi U TURN-re van szükségünk, s a World Trade Center-i tragédia közelében sokminden erre int. Ez az összetört útjel- zőtábla is.

Elnök úr, ebben is mutasson példát! Ismerje föl, hogy nem az emberekkel, hanem inkább a bennük lakozó bűnnel van problémánk. A bűn ellen harcolni pedig csak úgy lehet, ha magunk is bűnbánatot tartunk. Ez nagyon nehéz, különösen is akkor, ha magunkat a legjobbnak, a legnagyobbnak, s minden elképzelhető lenek tartjuk. S ha fölismerte volna már, akkor segítse igazságszolgáltatást váró-követelő népünket önvizsgálatra és annak fölismerésére, hogy nem csak segítséget kell kérnünk Istentől, hanem bűnbánatot tartva vissza kell fordulnunk hozzá, Afelhagyva bűnös életmódunkkal.@ Irreális, álmodozó igény ezt elvárni az elnöktől? Valószínűleg az, de én - s talán sokan mások is - ezekben a döntéseket igénylő időkben - amikor vezetőinkre gondolok - ezért imádkozom.

Herjeczki Géza

Az imádságon túl pénzzel is segítsük a nehéz helyzetbe jutottakat!

Legyünk irgalmasok, mint a mi Atyánk is irgalmas. (Lk 6:36)

Október egyik vasárnapján tartsunk gyülekezeteinkben gyűjtést a terrorista támadás következtében anyagilag is nehéz helyzetbe jutott családok megsegítésére.

A gyülekezetenként, vagy személyes adományként erre szánt összeget október végéig küldjük el Drescher Lajos szövetségi pénztáros testvér címére (címét lásd a lap második oldalán).

Az összegyűjtött összeget szövetségünk nevében november elején Kulcsár testvér, a New York-i gyülekezet pásztora fogja átadni a városban működő, ezzel a misszióval foglalkozó egyik baptista szövetségnek.
                                                     Az Elnökség

Köszönjük a nehéz napokban kapott leveleket. Azok egy részét az interneten, a Alapzárta után@ rovatban közöltük is. (A szeptemberi archív oldalunkról továbbra is elérhető). A BWA elnökének körlevelét az angol oldalon, Mészáros testvér levelét pedig itt közöljük.

Kedves Amerikai Testvéreink!
Kedves Kulcsár Sándor Elnök Testvér!
 
Megdöbbenéssel és mélységes együttérzéssel értesültünk a az Amerikát ért brutális terrortámadásról. Döbbenetes számomra az a tény, hogy az a Trade Center, aminek a tetejéről legutóbbi amerikai utam alkalmával Kulcsár testvérrel együtt tekinthettünk le New York városára, semmivé vált. Érthetetlen számunkra ez az egész civilizált világ ellen intézett gonosz sátáni akció. Együtt érzünk azzal a sokszáz amerikai áldozattal és családtagjaikkal, akiket közelről érintett a tragédia. Mivel a New York-i imaház, és Kulcsát testvér a ti lakásotok is Manhattan szigetén van, közel eshetett a terror támadás szinhelyéhez, csak remélni merjük, hogy nem esett sem nektek, sem gyülekezetetek tagjainak bántódása. Imádkozunk értekek, hogy az Úr erősítsen meg benneteket e súlyos válság leküzdésében, és tegyen alkalmassá titeket a lelki munkában és a vígasztalás szolgálatában.
Testvéri szeretettel, a Magyarországi Baptista Egyház testvérisége nevében:
Mészáros Kálmán elnök

VALÓBAN ?

Bush elnök úr az Imádság Napjává nyilvánította szeptember 14-ét. Országszerte, nagyvárosainkban és parányi falvakban, templomokban és tereken ezrek és százezrek énekeltek, imádkoztak. A fĹvárosból közvetített istentisztelet után egy tévékommentátor megjegyezte, hogy bár több vallás vezetői vettek részt a liturgiában, csak keresztyén énekeket hallott. Kollégája sokatmondóan válaszolt: igen, mert Ahhoz fordulunk segítségért, Aki a múltban is támaszunk volt.

Mintha József vallomása kelne életre egy nép tragédiájából: `Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van@ (1Móz 50,20 / kat. ford.). A New York-ot és fővárosunkat ért terrorista támadás okozta félelemből felocsúdó nép megnyilvánulásai Amerika népét olyan oldaláról mutatják be, amilyennek - immár húsz éve itt élve - még nem láttam. Történelmi idők tanúi lettünk B akaratunkon kívül.

A mai nap sok eseménye közül a legfontosabbnak azt a spontán és szokatlan reakciót tartom, amivel Billy Graham testvér szolgálatát fogadták a washingtoni National Cathedralban imádkozó vezetői a mi országunknak. Az idős, fájdalmaktól gyötört evangélista prófétai ihletettséggel áthatott szavai áttörtek a félelmeken és a kilátástalanságon. Igével és a múlt példáival alátámasztva az egyetlen lehetséges utat tárta népünk elé egyszerű, olykor botladozó beszéddel: bizalom Istenben, felvállalni újból az Ő szolgálatát, de mindenekelőtt visszatérni Hozzá. Félreérthetetlenül Istenre mutatott. Érezni lehetett még a képernyő előtt ülve is a pillanat súlyát. A csendet két tenyér összecsattanása törte meg, amihez kitörő tapssal csatlakozott az egész gyülekezet.

A kedd reggeli szörnyá események első, sokkoló hatását milliókban a kiszolgáltatottság félelmetes érzete váltotta fel. Több mint ötezer halottról hallunk a hírekben. Amerika földjén ilyen számban emberáldozatot még nem követelt csata, vagy természeti katasztrófa. A Manhattan fölé ágaskodó két torony romheggyé roggyant betontömegéből felszálló por és füst olyan ellenség ittjártáról tanúskodik, aki halálos és határtalan gyűlöletében bármire kész. Mi jöhet ezután? Hogyan lehet ez ellen védekezni? Sokak szerint szeptember 11-el lezárult egy korszak, ami soha többé vissza nem tér.

Kinek szólt a taps az ország főtemplomában? Dr. Graham mindnyájunk nevében felsorolta a kérdéseinket és beismerte félelmeinket. Biztatott, hogy ne szégyelljük ezeket Isten előtt is felsorolni. Menjünk csak hozzá együtt, és kérjünk Tőle segítséget most is! Rávilágított, hogy amit mi veszélyeztetettnek látunk és ezért féltjük, hogy tán elvész, az nem csupán a mi kis világunk, szokásaink, életmódunk. Amerika sokkal több annál.

A honatyák és utódaik, hívő elődeink, az itt talált Új Világ másságát szinte vallásosan vigyázták. Istenfélő emberek írták az ország törvényeit, ugyanők hirdették meg küldetését is. Hol van még egy ország, hol az a nép, amelyik hitéből indíttatva ilyen utat vállalt és tett meg az utóbbi három évszázadban? Tévedés ne essék, Amerikát nem csak a WTC negyedmérföldes felhőkarcolói fémjelzik, de fiai is, akiket a Bastille alá küldött, azután két világégésbe. Legyen mások előtt nem is ismert, vagy akár földrésznyi a szükség (Marshall-terv), ez a jóra szoktatott nép készséggel segít másoknak. Követett el hibát is? Sokat, nagyokat, de még az önkritikájában is kiválóbb ez a fiatal ország másoknál.

Az óriási emberáldozat, a World Trade Center romjai és a Pentagonon tátongó lyuk Amerika testén fájó sebek. Úgy tűnik, most magára, magába néz ez a nép. Ritka, történelmi esemény ám ez is! Graham testvér a nevünkben mondta ki a fájdalom és a reménység szavait, és emlékeztetett, hogy Aki a múltunkat vigyázta, a jövőnkről is gondoskodik B csak bízzuk Rá!

A taps, vezetőink tapsa, Ámen-mondás volt a prófétai szóra. Valakik rosszat forralnak ellenünk. Isten a javunkra fordítja. Máris látjuk.     Novák József

Új vezetők az IFI szövetségben (az IFI oldalon)

Misszió mezőkről

GYERMEKTÁBOROZÁS RÁMÁBAN
Nagy öröme volt a Torontói gyülekezet gyermekeinek és fiataljainak, hiszen augusztus első teljes hetében gyermek és ifjúsági tábort rendeztünk a Rámai táborban.
Több év szünet után került újra megrendezésre a tábor, azonban annyi örömet adott, hogy ezek után reméljük, minden évben újra benépesül gyerekekkel és fiatalokkal a tábor. Az előkészületek után három csoportban foglalkoztunk a táborozókkal. A legkisebbek Oláhné Szilágyi Márta vezetésével gyűltek össze minden nap. Az ő helyük az új épület volt, ott volt a szállásuk és a foglalkozásokat is ott tartották. Csodálatos volt látni amikor reggelente énekszóval mosolyogva jöttek reggelizni. Egész héten sokat dolgoztak, rajzoltak, színeztek, énekeket tanultak és bibliai történeteket hallgattak meg. A középső csoporttal Dan Annamária foglalkozott. Ők az ebédlőben rendezték be a főhadiszállásukat. Vígan énekeltek és oldották meg az előre elkészített feladatokat. Sokszor késő estébe nyúló beszélgetések alakultak ki, amiben sokat nyíltak egymás felé, és az Istenbe vetett hitük is sokat erősödött. Az ifjúsági csoporttal én foglalkozhattam a hét folyamán. A legnagyobb örömet a közös igetanulmányozások és együtt imádkozások jelentették. Naponta kétszer voltak igei foglalkozásaink amikor volt lehetőség a kérdések megbeszélésére is.

Fénykép a gyermektáborozásról
Természetesen sok közös foglalkozás is volt. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy igazi forró nyári időt adott erre a hétre. Minden nap 3-4 órát töltöttünk a vízben, ahol sokat játszottunk kicsik és nagyok együtt. Különleges alkalom volt amikor horgászni mehettük el. Majdnem annyi halat fogtunk, mint a tanítványok, csak ezek kisebbek voltak. A vízi játékok mellett sokat kosárlabdáztunk és röplabdáztunk. Az egyik este egy igazi profi kosárlabdás tanított bennünket, nagy élmény volt a találkozás egy ilyen magas emberrel, hiszen több mint 220 centi magas volt a vendégünk. Sok egyéb módon is épülhetett a közösségünk egymással, hiszen az étkezések előkészítésében és a rendtételben is részt vett mindenki.
 
Visszagondolva a hétre nagy hála van a szívünkben, hogy Isten szeretetét érezhettük minden területen. Hisszük, hogy a táborozók szívükben forgatják mindazt, amit megtanultak az egy hét alatt. Azzal zártuk be a hetet, hogy megbeszéltük, hogy jövő nyáron újra együtt leszünk, reméljük még sokkal többen is.
           Dan László

Szerzek néki társat ...
Clevelandiek menyegzője - Budapesten

nagyobb képért
Sok
B sok éves várakozás előzte meg azt a mennyegzői ünnepet, amit a Budapest Wesselényi B útcai Gyülekezetben tartottak meg augusztus 11 B én. Egészen fiatalon összedobbant a szíve Fazekas Petrának és László Dánielnek. Talán nem sokkal az után kezdődött el bennük valami, amikor a László B család 1993 B ban kiköltözött Amerikába, és folytatták két évtizedes barátságukat a Fazekas B családdal. Aztán lassan beérett a gyümölcs, és végül a zsúfolásig megtelt imaházban megkezdődött az istentisztelet. Először a vőlegény vonult be szülei karján, majd a koszorús lányok és fiúk, nagyszülők majd a virágokat szóró kislány, és a gyűrűt hozó kisfiú. Végül pedig bevezették szülei a menyasszonyt. Az ígét B mint az várható volt, - Hetényi Attila testvér, a gyülekezet nyugalmazott pásztora hirdette, - hiszen ő mutatta be a kisgyermek Petrát annak idején. Hetényi testvér ugyan akkor a László B család életében is jelentős szerepte játszott, hiszen Dániel édesapja, László Imre testvér az ő keze alatt nőtt fel lelkipásztorrá, A menyasszony édesapja, Dr. Fazekas László ny. Lelkipásztor testvér pedig sok évig volt a gyülekezet vezetőségének tagja. 
Kelemen János
, a Rákosszentmihályi Gyülekezet presbitere vezette le az istentiszteletet, melynek szép összetevője volt a harangzenekar - szintén a rákosszentmihályi gyülekezetből,
B melyet Szilágyiné Mátyus Elvira vezetett. Az ígehirdetés után a menyasszony édesapja a múltért adott hálát, míg a vőlegény édesapja a jövő áldásáért könyörgött. Hetényi testvér megáldó imádsága után az üdvözlések következtek. Dr. Fazekas Erzsébet és László Klára, - a két édesanya - az öröm könnyeivel kűzdve kívánt áldást a fiatalok életére Zsuzsa, a menyasszony nővére egy mélyen személyes verssel szolgált. A helyi gyülekezet énekkarán kívül köszöntötték az ifjú párt Dr. Gerzsenyi László és Szilágyi Sándor lelkipásztorok is. Majd kivonultak az előtérbe, ahol megindult az áldást kívánók végtelen sora ... 
Ezek után következnek majd a kemény hétköznapok, hiszen Dani az utolsó tanévét kezdi meg Clevelandben az orvosi egyetemen, Petra pedig
B befejezvén az alapképzést, - hamarosan megkezdi jogi tanulmányait, - úgyszintén Clevelandben. Istenünk kegyelmének gazdag kiáradását kívánjuk Petra és Dániel közös útjára és életére, - de azoknak is, akik jelenlétükkel, szolgálatukkal, vagy B akár csak a távolból is - imájukkal résztvettek ezen az ünnepen.  (L.I.)

DETROIT

GYERMEKBEMUTATÁS.  Click 
Augusztus 12-én gyermekbemutatásra került sor a délelőtti istentisztelet keretében. Stone Mark és Enikő elhozták második gyermeküket, Donnovan Fűr Stone-t, hogy imádkozzunk érte és bemutassuk az Úrnak és a gyülekezetnek. Herjeczki testvér a 127. Zsoltárt olvasta föl és annak alapján szólt arról, hogy a gyermek nevelés hasonlítható az építkezéshez is. Jó fundamentumot, jó építő elemeket találhat a hívő ember Isten igéjében. Az imádkozó, Istenre figyelő szülő számíthat arra, hogy nem egyedül építi ezt a lelki házat. A nagyszülők, sőt a gyülekezet imádságára is számíthatnak. S ami a legfontosabb: maga az Úr is építi azt.
A gyermekek virággal és énekkal köszöntötték az újszülöttet. Örülünk az örülőkkel.   (Máté)

TORONTÓ
Megemlékezés egy ritka születésnap alkalmából.
 
Július 22 - én a délutáni Istentiszteletünkön különleges pillanatokat élhettünk át. Ezen a délutánon köszöntöttük mindannyiunk Werle nénijét 99. születésnapja alkalmából. Nagyon kevesen élik meg ezt a magas életkort, és talán azok közül is akik megélik különlegesen tartalmas a testvérnő élete. Örülünk annak, hogy Werle néni a 99. születésnapjáig szinte minden Istentiszteleti alkalmon és gyülekezeti eseményen részt vett. A hálaadásunkhoz alkalmi igét Zsoltár 99:5 - ben találtunk.
"Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az Ő zsámolya elé; szent Ő"
Werle Henrikné, 99
A Torontói gyülekezet hálát adott azért, hogy Isten egy ilyen kedves testvérrel ajándékozta meg, aki hosszú évtizedek óta szolgál a gyülekezetben. Azért imádkoztunk ezen a megemlékezésen, hogy Isten áldása kísérje testvérünk további életét is.
 
Kérjük testvéreinket is, hogy emlékezzenek meg imádságaikban és hálaadásaikban gyülekezetünk és szövetségünk kedves Werle nénijéről.   (D.L.)

CD és fényképek rendelése a közgyűlésről:

Még néhány fénykép a közgyűlésről

Veress Barnabás temetése a Hargitai Táborban
 
2001. július 22.-én, vasárnap du. 3 órakor temetésre gyűltünk össze a Hargitai Táborban: Veress Barnabás, id. Veress Ernő és Anna negyedik gyermeke, 21 éves korában elköltözött a mennyországba.
Barnabás már gyermekkora óta olyan betegségben szenvedett, mely őt később mozgássérültté tette. Izomsorvadása tolókocsiba kényszeríttette. Ugyancsak gyermekkorában fogadta el az Úr Jézust, így betegsége és hite párhuzamosan fejlődött ki. Emberileg nézve gyógyíthatatlan betegségét mindannyiunk számára példás hittel és türelemmel viselte. Betegsége ellenére szívén viselte és aktívan felkarolta a mozgássérültek ügyét, táboroztatásukat és a közöttük végzett lelki munkát. Így jött létre a Barnabás Alapítvány és épült fel a Barnabás Ház a Hargitai Táborban. Ezenkívül a missziót és a gyülekezetplántálást is támogatta. Imáival és anyagi támogatásával jelentősen hozzájárult a csíkszeredai gyülekezet megalakulásához. (...)
Tizenegy éven át nem tudott járni. Az utolsó két évben már étkezni sem tudott önállóan, Testi ereje egyre fogyott, elfogyott, de lelkileg erősödött. Isten szemünk előtt érlelte, csiszolta, készítette, elkészítette a mennyország számára. ...
2001. július 20.-án éjjel kérésére édesanyja a 20. zsoltárt olvasta el, és együtt imádkoztak. Majd Ady papa volt mellette, hogy segítsen neki. Prédikációt és énekeket hallgatott. Három óra után én mentem ágyához. Láttam, hogy hevesen ver a szíve, és nehezen lélegzik. Kérdeztem: Hol fáj, Barnabás? Nem fáj már sehol, csak nem tudok aludni.
Még egyszer elolvastam a 20. zsoltárt, és kérdeztem: Van-e valami kívánságod? Csak az, hogy tudjak pihenni. Letérdeltem, és kértem az Urat, teljesítse a kívánságát. Fogtam a kezét. Egy rövid időre elaludt. Majd kinyitotta a szemét, és azt mondta: Milyen jó volt, de most újra nehéz. Fiam, csak egy kevés idő, és jön érted az Úr Jézus.
Nem vagyok méltó - mondta, az Úr Jézusnak legyen dicsőség, Neki adom a lelkemet. Neki! Neki! Neki! A földi élet már nem érdekel! Nem! Nem! Nem! Megyek Uram! Igen! Igen! Igen! És ezzel elaludt, szíve megszűnt dobogni. Bement a nyitott ajtón a mennyországba. Ott fogunk vele találkozni.
Szép volt az élete. Szép volt a halála. Áldott az emléke. (...)
 
Temetésén az igét Dr. Simon József, a nagyváradi gyülekezet lelkipásztora hirdette, 2Kor 4,13-18 alapján. Szolgáltak még: Id. Veres Ernő, a gyászoló édesapa, Iván Imre Balatonszemesről, Borzási Gyula brassói és Kövendi Levente csíkszeredai lelkipásztor .
Borzási Gyula (részletek)

László Imréné

Augusztus 12 - én az Úr hazahívta id. László Imréné testvérnőt, - mindenki kedves Gizi - mamáját, László Imre clevelandi lelkipásztor testvér édesanyját. Testvérnőnk mintegy húsz hónappal ez előtt kapott egy kemény agyvérzést, az óta bénán feküdt ágyában. Sem nyelni, sem beszélni nem tudott, - menye, Klárika Krisztusból kapott türelemmel és szeretettel ápolta ezek alatt a nagyon nehéz hónapok alatt. Testvérnőnknek 88 évet adott az Úr. Egyebekben a Budapest - Wesselényi - utcai gyülekezetben merítette be annak idején Herjeczki András testvér. A gyász - istentiszteleten három lelkipásztor hirdette a vigasztalás igéjét: Dr. Fazekas László, Balla Gábor és Dr. Kálmán Szabolcs testvérek. "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg... és az ő cselekedeteik követik őket " (L.I.)

NAGY ISTVÁNNÉ
szül: Erdei Piroska
1926 - 2001
Nagy Istvánné a Nagyváradról 1925-ben Brazíliába települt Erdei Imre családjába született, 1926. január 6-án, Saó Pauló állam egy kis magyar településén: Árpádfalván. (Az Erdei család 14 gyermeke közűl olvasóink talán Molnár Antalnét (Erdei Júlia) ismerték legjobban.)
1945-ben házasságot kötött Nagy Istvánnal. Nagy testvért az Úr a brazíliai magyar baptista missziómezőbe hívta el. Már teológiai tanulmányai befejezése előtt néhány hónappal, 1950-ben pásztorának hívta meg a Sao Pauloi Első Magyar Baptista Gyülekezet. Molnár Antal testvért követte itt a szolgálatban. Ebben a gyülekezetben szolgáltak közel 30 esztendeig. Nagy Istvánné hűséges segítőtársa, jobbkeze volt férjének a gyülekezeti munkában. Például hosszú ideig tanított a gyermek vasárnapi iskolán és sokáig volt a nőegylet elnöke.
Két gyermekkel áldotta meg őket az Úr: Ilonkával (1999^) és Imrével.
Férje röviddel az 50. éves házassági évfordulójuk előtt halt meg (1994. december 16-án). Attól kezdve betegeskedett, az utóbbi két évben állapota egyre súlyosbodott, míg végül szeptember 17-én elköltözött oda, ahol már nincs fájdalom. Temetése Sao Pauloban volt, az Erdei család sírhelyén.
Legkedvesebb éneke ez volt: AHa Isten békéje lakja a szívemet...@
[Úgy a testvérnőt, mint férjét, a brazíliai magyar baptista misszió hűséges munkatársait szövetségünk szeretete, némi anyagi támogatása kísérte. Urunk vigasztalását kívánjuk fiának és a rokonságnak. Bár adna az Úr még több ilyen hűséges szolgát a brazíliai testvéreinknek.]
Nagy Imre

Dr. Kováts Vilmos
1910 - 2001
Dr. Kováts Vilmos, a Clevelandi Bethánia Magyar Baptista Gyülekezet tagja, felavatott diakónusa, a hivatását istenfélelemben gyakorló orvos 2001. augusztus 21-én, 91 éves korában befejezte földi pályafutását.
Évek óta azért imádkozott, hogy a mennyei Atya adja meg neki, hogy tiszta értelemmel másoknak terhet nem okozva mehessen el. Az Úr meghallgatta imádságát, felkészülve, megbékélten, fájdalom nélkül csendesen elaludt.
1910. július 19-én született Nagyváradon - Kováts Sándor és Kozáry Róza családjában. Szülei - az édesanyjától kapott Biblia első lapjában ma is látható 1939-es keltésű bejegyzés tanúsága szerint - az elmélyült hit és az Isten szavának való engedelmesség örökségével indították az életbe. A nagyváradi gyülekezetben fogadta el az Úr Jézust. 18 évesen Budapestre költözött, ahol 1936-ban orvosi diplomát szerzett. 1937. július 4-én kötött házasságot Molnár Valériával, akivel néhány hónap híján 55 évig éltek boldog házasságban.
A közelgő háború hamar katonai szolgálatra szólította. Sokszor költöztek, menekültek, majd 1945-ben a vesztes Németországban rekedtek. Az Úr azonban ezeket a nehéz éveket is javukra fordította, Valika néni Németországban tért meg, később ide ment vissza Amerikából bemerítkezni.
1950-ben érkeztek Amerikába. Több évi hányattatás után Bretz Emil lelkipásztor biztatására és felejthetetlen pártfogolása mellett Clevelandban találtak gyülekezetre, barátokra és évtizedekre szóló otthonra.
Dr. Kováts Vilmos röntgenorvosként dolgozott, de kiterjedt testvéri és baráti körnek is orvosa volt egyben. A gyülekezetben hűséges szolgálattevő volt, mint diakónus, titkár, jegyző és orgonista. A közösség nehéz éveiben többízben is megnyitották otthonukat, hogy a testvériségnek legyen összejöveteli helye, s a havonkénti úrvacsorai istentiszteletre saját költségen hozatták a lelkipásztorcsaládot, dr. Udvarnoki Béla testvéréket. Ezekre az időkre emlékező testvérek bizonyságtétele szerint a clevelandi magyar baptista misszió fennmaradásában áldásosan használta fel őket az Úr. Szakértelmét, az amerikai élet minden területén megszerzett jártasságát a gyülekezet előmenetelében és mások személyes támogatásában gyümölcsöztette. Isten áldása alatt élve tanulságos és példaadó volt élete, megfontolt, magán uralkodni képes, fegyelmezett, őszinte és szelíd jelleme. Szolgált beteg felesége gyámolításával és Valika néni félárva unokahúgának évtizedekig tartó támogatásával is.
Élete végén tanúi lehettünk annak, hogy az Úr miként készíti az övéit a hazamenetelre: megmásíthatatlan közelségének Jézus Krisztusban lehetséges megoldásának naponkénti átélése által.
2001. augusztus 25-én vettünk búcsút Kováts testvértől a viszontlátás reménységében. Temetésén dr. Pintér Zoltán és Balla Gábor lelkipásztorok szolgáltak az Ige vigasztaló és megszólító erejével, a Bethánia és Kegyelem gyülekezetek tagjainak és a kiterjedt baráti kör jelenlétében.
Lotz Emilia orgonajátéka, szólóénekei, bizonyságtétele, dr. Fazekas Erzsébet, Drescher Friderika, Kirják János és Papp György visszaemlékezései, bizonyságtételei tették teljessé a búcsúzást. Dr. Kováts Vilmos és Valéria testvérek sírjai felett ez az ige olvasható: `Aki hisz énbennem, ha meghal is él.@ Mi is ezzel a bizonyossággal mondjuk: a viszontlátásra!
Dr. Fazekas Erzsébet

Illusztrációk,  Dan László rovata

Lapozgassuk_a_Bibliát

Spurgeon: Puritán Káté  
Novák József rovata

Vasárnapi_iskola


 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5

 [Aaddzz Counter]