| |||||||||||||
.EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA A közgyűlés igei főtémája az öröm, s mai igénk ez: `Örüljetek az Úrban mindig, ismét mondom, örüljetek!@.Az értelmező szótár ezt a meghatározást adja az örömre: `Az öröm kedvező esemény hatásaként támadó kellemes érzés, derűs, vidám lelkiállapot@. És ha nem történik `kedvező esemény@? Akkor nincs öröme sem az embernek. Természetesnek tartjuk, hogy az öröm idénycikk: hol van, hol nincs. Mint a vádik, az időszakos folyómedrek itt a sivatagban is: egy-két hónapig van bennük víz, tíz hónapig nincs.
Ilyen az élet: vannak benne örömök is, de hamar elillannak; nem abból áll az élet, hogy örülünk. Ha sikerült egy vállalkozás, ha nem csapott be a partner, ha végigaludtuk az éjszakát, ha néhány napja nem fájnak az izületeink B ez ok az örömre. De jönnek azután a gondok, csalódások, nehézségek, s az embernek semmi kedve örülni.Hívő emberek még inkább érzik, milyen kevés ok van az örömre, hiszen nekik a más a baja is fáj, ők a bűn szörnyű, romboló erejét is látják, az egyház gyengesége miatt is szenvednek B ugyan hogyan tudnának szüntelen örülni?Hát Pál apostol hogyan tudott? Ok nélkül börtönbe zárták, évekig ott tartották, bizonytalan volt a jövője, közben még a barátai közt is voltak, akik fogságának nyomorúságát növelni igyekeztek, még Epafroditus is ott betegedett meg nála, majdnem meghalt B minden összejött. És ő mégis ilyeneket ír Filippibe a börtönből: én ennek is örülök, és örülni is fogok, örüljetek ti is az Úrban mindig!Hogyan lehetséges ez? Úgy, ahogyan itt írja: az ő örömének forrása az Úr, az élő Krisztussal való hitbeli közössége. Nem a `kedvező események@ szülik az örömét, mert azok nem mindig vannak jelen, hanem Jézusból táplálkozik öröme, Ő pedig mindig jelen van, még a börtönben is, nyomorúságai közepette is.Erre biztatta Jézus is az övéit: `Maradjatok énbennem, és én is tibennetek@ (Ján 15:4). Akinek az életében ez a közösség állandó, annak az öröme is állandó. Az ilyen ember tudja, hogy Isten a Krisztusban lát minket, vagyis az Ő igaz és szent lényén keresztül, s minket is olyannak lát, mint Jézus. Nem tulajdonítja nekünk bűneinket, mert azokat Jézus magára vette és felvitte a keresztre, de nekünk tulajdonítja Jézus igaz voltát. S ez olyan `kedvező esemény@, aminek a hívő szüntelen örül, s amiért naponta újra hálát ad. Így hát a mi örömünk forrása a kegyelem.Olyan szépen kitűnik ez az Újszövetség eredeti nyelvéből is. A kegyelem szó így hangzik: kharisz, az öröm: khara. A két szó gyöke azonos. A kegyelemből fakad az öröm. S ez az öröm megmarad a kedvezőtlen körülmények közt is, mert forrása állandó: Isten kegyelme. Ezért tud örülni Pál akkor is, amikor bántják, megalázzák, amikor kénytelen arról is beszámolni, hogy szomorú és sír (Fil 1:16, 2:27-28, 3:18). Ez az öröm `mégis- öröm@. Látszólag nincs rá oka, mégis őszintén, szívből örül, még ha közben a könnyei hullnak is valami miatt, a szívében megmarad ez a Krisztusban meglelt, elpusztíthatatlan, a kegyelemből táplálkozó belső öröm.A világ ezt nem ismeri, mert nem ismeri a forrását, Krisztust. De aki Ővele közösségre jut, megjelenik életében mint gyümölcs, mint a Lélek gyümölcse ez az öröm. Fontos tulajdonsága ennek, hogy nem a pillanat határozza meg, hanem a hívő mindig túllát a pillanatnyi eseményeken, helyzeten, közérzetén. Pál itt nehéz helyzetben van, de sorolja azt a sok okot, aminek mégis, így is örül: Isten munkálkodik, az evangélium előretör, övéi közül többen is hitre jutottak, visszavárjuk a dicsőséges Krisztust, a gyülekezet tagjainak hite növekszik és jócselekedeteket terem Y Saját pillanatnyi szenvedésén túllátva ez mind ok az Úrban való örömre.A hívő ember kedélye is változó, neki is van idegrendszere, ő is felszisszen, ha fájdalmat okoznak neki. De el tudja mégis mondani: `Tele vagyok vígasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel@ (2Kor 7:4).Ez nem az a happy-keresztyénség, amit a rajongó közösségek reklámoznak. A hívő élet célja nem az öröm, hanem Isten dicsőítése és a másoknak való szolgálat. De az engedelmes, megszentelt élet feltétlen velejárója ez a csendes, szüntelen való, belső öröm. Mi ennek az örömnek a haszna? Csak hármat említek: Erőt ad. `Az Úrban való öröm a ti erőtök@ (Neh 8:10).Gyógyszer, `A vidám elme jó orvosságY@ (Péld 17:22). Nagyon vágynak rá az emberek, családunk tagjai is, és főleg kritikus helyzetekben igen nagy áldás.És önmagában bizonyságtétel is. Ebben az Úrban megtalált örömben valami mennyei jelenik meg ezen a földön. Hiszen ott majd örök öröm lesz fejünkön, és eltűnik fájdalom és sóhaj. Aki Jézussal szoros közösségben él, azt olyan `mikroklíma@ veszi körül, ami előleg a mennyből. Ezt élték át hívő testvéreink, akiket fogságba hurcoltak, és társaik nem értették, hogyan tudnak ott is olyan nyugodtak és derűsek lenni. Egyikük ezt válaszolta a fagyos Szibériában: tudod, a mikroklímám nem változott. Mert ő ott is az Úrban maradt. És Jézus Krisztus mindig ugyanaz marad.Legyen hát nekünk Vele egyre mélyülő lelki közösségünk a hit által, hogy tudjunk örülni szüntelen B az Úrban!Elhangzott Alhambrában, július 15-én. Rövidített változat.
New York, különösen is Manhattan, felhőkarcolóival, a World Trade Center kettős tornyával sokak számára Amerikát jelentette. Az erőt, a szépséget, a nagyságot, a hatalmat, a szabadságot. Két óra leforgása alatt kiderült, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk. Hogy képtelenek vagyunk megvédeni legnagyobbnak hitt értékeinket. Elnökünk szerint ha ezeket az épületeket le is lehet rombolni, Amerika olyan alapokon áll, ami kiállja a próbát. Jó lenne. Végezd el Urunk, hogy így legyen! Hogy országunk népe tényleg ne csak ilyen fölrobbantható fundamentumokra építsen. Ha valaki eddig kételkedett volna abban, hogy az utolsó időket éljük, szeptember 11-e után ezt már nem teheti. Föl kell ismernünk, hogy bár ez még nem a vég (Mt 24:6), de annak a kezdete. Legyünk hát készen mi is. Béküljünk meg az Istennel - Jézus Krisztus elfogadásával ez mindenki számára adott lehetőség, és szeressük egymást. Addig, amíg lehet. Mi is történt az elmúlt napokban? A TV hiradásait, a fényképeket mindenki látta, talán többször is, mint kellett volna. Nem csak itt, de világszerte. Több mint egy hét távlatából a tényeket ma már világosan látjuk. Az indítékok vonatkozásában megoszlanak a vélemények. A terrortámadás következményei felbecsülhetetlenek. (Dehát kell ezzel nekünk, hívőknek ennyit foglalkozni? Igen, még többet is. A mi életünket is és az egész világ életét megváltoztatta ez az esemény. A sátán olyan nyílt támadásba kezdett, melynek következményei beláthatatlanok. Róla azt olvastuk, hogy azért jön, hogy öljön, lopjon és pusztítson. Most tapasztaljuk is, hogy ezt teszi. Olyan tüzet gyújtott, amelyben megég, elpusztul minden, ami nem tűzálló, "tűzben megpróbált arany.@ Másrészt ennek a ténynek a tudatában még fényesebben ragyog, s kell is ragyognia az evangéliumnak, hogy Jézus Krisztus viszont azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk.) Szeptember 11. Tizenkilenc terrorista - mind jól képzett, Európában és itt az Egyesült Államokban tanult arab fiatalember - 4 repülőgépet használva eszközül, jól időzített akcióval nekirepült a New York-i World Trade Centernek és a Washingtoni hadügyminisztériumnak (Pentagon), olyan komoly robbanást és kárt okozva az épületekben, hogy azok két órán belül romhalmazzá rogytak össze, maguk alá temetve ezreket. A két órás terrornak mai becslések szerint kb. 7000 halálos áldozata és mintegy 5000 sebesültje van. De százezrek életébe vágott gyógyíthatatlan sebet és az egész világ megsérült általa. Tizenegyedike előtt senki nem sejtett semmit. A világ legfejlettebb országának biztonságát védő szervezeteket legalábbis - saját bevallásuk szerint - teljesen meglepte az esemény. Sokan úgy fogalmaztak, hogy e szervezetek totális csődjét tapasztalhattuk. Úgy vélem, hogy ezt az állapotot többek között az önteltség, a túlzott magabiztosság érlelte meg országunkban. Az elmúlt hét során felszínre került dokumentumok alapján megdöbbenve látjuk, hogy milyen sok érthetetlenül figyelmen kívül hagyott Ajele@ volt a készülő terror-támadásnak. Ma Amerika népe a romokból ássa ki halottait, önmagát, imádkozik, hősöket ünnepel és igazságszolgáltatást követel. És hatalmas katonai erőket vonultat föl a földgolyó legrobbanékonyabb térségébe, Afganisztán környékén. A világ nagyobbik része együtt érez velünk. Holnap? A holnapot nem ismerjük. De tele van szorongással és fájdalommal a szívünk. Elérjük, elérhetjük-e a célunkat ilyen módszerekkel? Uram, irgalmazz, hogy ne egymást és a világot égessük föl, miközben terroristákat keresünk! Nem képzelem magamról, hogy tudom mit kellene tenni. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Olyan nehéz helyzetbe, amire talán nincs is jó emberi megoldás. Az azonban világos, hogy csak álltatja magát és másokat, aki azt képzeli, hogy a terrorizmust meg lehet szüntetni, ki lehet írtani fegyverrel. Mahatma Ghandi és e föld szülötte, Martin Luther King világosan megfogalmazta már, hogy nem lehet erőszakos módszerekkel legyőzni az erőszakot. (AAn eye for an eye will only blind the world.@ Ghandi) Nem látok jó megoldást. De azt tudom, hogy a bosszú nem vezet jóra (enyém a bosszúállás, üzeni Isten többször is az igében). S azt is tudom, hogy egy átlalános, egész Amerikát érintő ébredés hatalmas változásokat hozna, melynek során gyógyulnának a sebek, tisztulna a látásunk, s talán - az Úr tudja -, meghosszabbodna az Isten adta kegyelmi idő is. Az ébredés jelei Szeptember 14-én, a Nemzeti Katedrálisban Billy Graham és mások is kinyilvánították, hogy ébredésre van szüksége országunknak. Az ébredés jelei rajzolódnak. Egy ilyen tragédiába belerokkanhatott volna nemzetünk, mondta Graham, de az ellenkezője történt: összehozott, családdá formált bennünket. Elhangzott az ébredésért imádkozók által olyan jól ismert ige is: A... és megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket@ (2Krón 7:14). A nehéz időkben példamutatóan helyt állt országunk elnöke és vezetői. Az egyetlen lehetséges - de az előző napokban még elképzelhetetlen - válaszra szánta el magát: Istenhez fordult, imádkozott. Elnökünk imára való fölszólítása, a kongresszus tagjainak nyilvános, a Kapitólium lépcsőiről elhangzott fölhívása néhány óra alatt átformálta ezt az országot. Ennek az Istenhez fordulásnak új szárnyakat adott a pénteki AImádság Napja,@ melyhez világszerte sok ország csatlakozott. Az ébredéshez vezető út ránk eső részén egy nagyon lényeges lépést tettünk!
Az alázat és a könyörgés mellett azonban még legalább egy dolgot elvár Isten tőlünk a jelzett ige alapján, mielőtt megadná a várva várt szabadulást, vagyis az ébredést. Ez pedig a bűnös életmódtól való elfordulás. A megtérés tulajdonképpen ez: elfordulás a régi, bűnös életmódtól és odafordulás Istenhez. Erre, egy igazi U TURN-re van szükségünk, s a World Trade Center-i tragédia közelében sokminden erre int. Ez az összetört útjel- zőtábla is. Elnök úr, ebben is mutasson példát! Ismerje föl, hogy nem az emberekkel, hanem inkább a bennük lakozó bűnnel van problémánk. A bűn ellen harcolni pedig csak úgy lehet, ha magunk is bűnbánatot tartunk. Ez nagyon nehéz, különösen is akkor, ha magunkat a legjobbnak, a legnagyobbnak, s minden elképzelhető lenek tartjuk. S ha fölismerte volna már, akkor segítse igazságszolgáltatást váró-követelő népünket önvizsgálatra és annak fölismerésére, hogy nem csak segítséget kell kérnünk Istentől, hanem bűnbánatot tartva vissza kell fordulnunk hozzá, Afelhagyva bűnös életmódunkkal.@ Irreális, álmodozó igény ezt elvárni az elnöktől? Valószínűleg az, de én - s talán sokan mások is - ezekben a döntéseket igénylő időkben - amikor vezetőinkre gondolok - ezért imádkozom. Herjeczki Géza
Köszönjük a nehéz napokban kapott leveleket. Azok egy részét az interneten, a Alapzárta után@ rovatban közöltük is. (A szeptemberi archív oldalunkról továbbra is elérhető). A BWA elnökének körlevelét az angol oldalon, Mészáros testvér levelét pedig itt közöljük.
Bush elnök úr az Imádság Napjává nyilvánította szeptember 14-ét. Országszerte, nagyvárosainkban és parányi falvakban, templomokban és tereken ezrek és százezrek énekeltek, imádkoztak. A fĹvárosból közvetített istentisztelet után egy tévékommentátor megjegyezte, hogy bár több vallás vezetői vettek részt a liturgiában, csak keresztyén énekeket hallott. Kollégája sokatmondóan válaszolt: igen, mert Ahhoz fordulunk segítségért, Aki a múltban is támaszunk volt. Mintha József vallomása kelne életre egy nép tragédiájából: `Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van@ (1Móz 50,20 / kat. ford.). A New York-ot és fővárosunkat ért terrorista támadás okozta félelemből felocsúdó nép megnyilvánulásai Amerika népét olyan oldaláról mutatják be, amilyennek - immár húsz éve itt élve - még nem láttam. Történelmi idők tanúi lettünk B akaratunkon kívül. A mai nap sok eseménye közül a legfontosabbnak azt a spontán és szokatlan reakciót tartom, amivel Billy Graham testvér szolgálatát fogadták a washingtoni National Cathedralban imádkozó vezetői a mi országunknak. Az idős, fájdalmaktól gyötört evangélista prófétai ihletettséggel áthatott szavai áttörtek a félelmeken és a kilátástalanságon. Igével és a múlt példáival alátámasztva az egyetlen lehetséges utat tárta népünk elé egyszerű, olykor botladozó beszéddel: bizalom Istenben, felvállalni újból az Ő szolgálatát, de mindenekelőtt visszatérni Hozzá. Félreérthetetlenül Istenre mutatott. Érezni lehetett még a képernyő előtt ülve is a pillanat súlyát. A csendet két tenyér összecsattanása törte meg, amihez kitörő tapssal csatlakozott az egész gyülekezet. A kedd reggeli szörnyá események első, sokkoló hatását milliókban a kiszolgáltatottság félelmetes érzete váltotta fel. Több mint ötezer halottról hallunk a hírekben. Amerika földjén ilyen számban emberáldozatot még nem követelt csata, vagy természeti katasztrófa. A Manhattan fölé ágaskodó két torony romheggyé roggyant betontömegéből felszálló por és füst olyan ellenség ittjártáról tanúskodik, aki halálos és határtalan gyűlöletében bármire kész. Mi jöhet ezután? Hogyan lehet ez ellen védekezni? Sokak szerint szeptember 11-el lezárult egy korszak, ami soha többé vissza nem tér. Kinek szólt a taps az ország főtemplomában? Dr. Graham mindnyájunk nevében felsorolta a kérdéseinket és beismerte félelmeinket. Biztatott, hogy ne szégyelljük ezeket Isten előtt is felsorolni. Menjünk csak hozzá együtt, és kérjünk Tőle segítséget most is! Rávilágított, hogy amit mi veszélyeztetettnek látunk és ezért féltjük, hogy tán elvész, az nem csupán a mi kis világunk, szokásaink, életmódunk. Amerika sokkal több annál. A honatyák és utódaik, hívő elődeink, az itt talált Új Világ másságát szinte vallásosan vigyázták. Istenfélő emberek írták az ország törvényeit, ugyanők hirdették meg küldetését is. Hol van még egy ország, hol az a nép, amelyik hitéből indíttatva ilyen utat vállalt és tett meg az utóbbi három évszázadban? Tévedés ne essék, Amerikát nem csak a WTC negyedmérföldes felhőkarcolói fémjelzik, de fiai is, akiket a Bastille alá küldött, azután két világégésbe. Legyen mások előtt nem is ismert, vagy akár földrésznyi a szükség (Marshall-terv), ez a jóra szoktatott nép készséggel segít másoknak. Követett el hibát is? Sokat, nagyokat, de még az önkritikájában is kiválóbb ez a fiatal ország másoknál. Az óriási emberáldozat, a World Trade Center romjai és a Pentagonon tátongó lyuk Amerika testén fájó sebek. Úgy tűnik, most magára, magába néz ez a nép. Ritka, történelmi esemény ám ez is! Graham testvér a nevünkben mondta ki a fájdalom és a reménység szavait, és emlékeztetett, hogy Aki a múltunkat vigyázta, a jövőnkről is gondoskodik B csak bízzuk Rá! A taps, vezetőink tapsa, Ámen-mondás volt a prófétai szóra. Valakik rosszat forralnak ellenünk. Isten a javunkra fordítja. Máris látjuk. Novák József
Új vezetők az IFI szövetségben (az IFI oldalon)
Kelemen János, a Rákosszentmihályi Gyülekezet presbitere vezette le az istentiszteletet, melynek szép összetevője volt a harangzenekar - szintén a rákosszentmihályi gyülekezetből, B melyet Szilágyiné Mátyus Elvira vezetett. Az ígehirdetés után a menyasszony édesapja a múltért adott hálát, míg a vőlegény édesapja a jövő áldásáért könyörgött. Hetényi testvér megáldó imádsága után az üdvözlések következtek. Dr. Fazekas Erzsébet és László Klára, - a két édesanya - az öröm könnyeivel kűzdve kívánt áldást a fiatalok életére Zsuzsa, a menyasszony nővére egy mélyen személyes verssel szolgált. A helyi gyülekezet énekkarán kívül köszöntötték az ifjú párt Dr. Gerzsenyi László és Szilágyi Sándor lelkipásztorok is. Majd kivonultak az előtérbe, ahol megindult az áldást kívánók végtelen sora ... Ezek után következnek majd a kemény hétköznapok, hiszen Dani az utolsó tanévét kezdi meg Clevelandben az orvosi egyetemen, Petra pedig B befejezvén az alapképzést, - hamarosan megkezdi jogi tanulmányait, - úgyszintén Clevelandben. Istenünk kegyelmének gazdag kiáradását kívánjuk Petra és Dániel közös útjára és életére, - de azoknak is, akik jelenlétükkel, szolgálatukkal, vagy B akár csak a távolból is - imájukkal résztvettek ezen az ünnepen. (L.I.)
GYERMEKBEMUTATÁS.
Még néhány fénykép a közgyűlésről
László Imréné Augusztus 12 - én az Úr hazahívta id. László Imréné testvérnőt, - mindenki kedves Gizi - mamáját, László Imre clevelandi lelkipásztor testvér édesanyját. Testvérnőnk mintegy húsz hónappal ez előtt kapott egy kemény agyvérzést, az óta bénán feküdt ágyában. Sem nyelni, sem beszélni nem tudott, - menye, Klárika Krisztusból kapott türelemmel és szeretettel ápolta ezek alatt a nagyon nehéz hónapok alatt. Testvérnőnknek 88 évet adott az Úr. Egyebekben a Budapest - Wesselényi - utcai gyülekezetben merítette be annak idején Herjeczki András testvér. A gyász - istentiszteleten három lelkipásztor hirdette a vigasztalás igéjét: Dr. Fazekas László, Balla Gábor és Dr. Kálmán Szabolcs testvérek. "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg... és az ő cselekedeteik követik őket " (L.I.)
Véleményét,
javaslatait szívesen fogadjuk. Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001.
|
nagyobb képért
Click 
Werle
Henrikné, 99
