EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. DECEMBER 

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

 
Novák József:
TÖRTÉNET POGÁNYOKNAK
Lukács 2:1-20

Próbáljuk meg `pogány füllel@ hallgatni Lukács evangélistát, amint elmondja az Úr Jézus születésének szép történetét! Figyeljük meg, hogyan indította világhódító útjára azt a jó hírt, ami életünk megújulásához vezetett! Az üzenet elmondásának módját csodáljuk most, ami, mint az ajándék csomagolása, ha értékében elhanyagolható is a drága tartalomhoz képest, az ajándékozó szeretetét, figyelmességét tükrözi. Az Ige-üzenet ajándékozók sorában Lukács után a magyar bibliafordítókra, hívő tudósaink mai nemzedékére és nagy munkájára az új protestáns Bibliára irányítom az olvasó figyelmét, akik egy szürke görög szócskát olyan nagy tisztelettel, ihlettel és szeretettel kísérnek végig ezen a történeten, hogy az már magában is egy hatalmas prédikáció. A Károli-fordításban ez a szó bántja a magyar pogány fülét. `Lőn@, `vala@ B igeszavak, időette csomagolásban; de itt, ezek az Ige szolgálatába állnak, megragadják az olvasót, és minden pogányságával a betlehemi mezőn csodálkozók közé állítják, hogy halljon és lásson, aztán döntsön.

ATörtént pedig...@ B kezdi Lukács a történetet. Tárgyilagos, egyszerű, és mégis kihívó. A története egy olyan eseményről szól, ami természeténél fogva kiemelkedik a dolgok folyásából. Ez a két szó ránk parancsol, hogy nézzünk gyorsan körbe, aztán nagyon figyeljünk, hogy mi következik most, mert az nem lesz mindennapi. Az események sodrásában, az élet sűrűjében, mi igazán nem számítunk már meglepetésekre. Lent homok, néhol fű, fönt tűző nap, vagy csillagok, és a birkák örökös bégetése. Tanulás, munka, gyereknevelés, számlák, örökös rohanás, aztán betegség. Pásztor és pogány gyakran csak ennyit lát. Hát nem ilyen mederben folyik az életünk? Az események, még a fontosak is, értéküket vesztik a sodrásban. Ideje van ennek is, annak is. Növekedés és visszavonulás, fellobbanás és megállapodás, az élet tartalma életszakaszokra és körülményekre kiosztott állapottá aszik. És erről még azt is muszáj elmondanunk, hogy így normális? Tavaly, a negyvenedik születésnapomra egy könyvet kaptam, amiből azt kéne megértenem, hogy most következik a kiterebélyesedés (no, nem testileg, azon már túljutottam). A negyveneseknél lelassulnak az események, kevesebb a változás, meg kell békülni a már elért eredményekkel, vagy azok hiányával B vígasztal az író. Ha megengedi az Úr, hogy hozzám hasonló, vagy még eredetibb pogányok közelébe kerüljek, én nem fogom elhallgatni, és arra buzdítom sorstársaimat is, akik egyet értenek velem, hogy mondjuk együtt és hangosan: Az Úr Jézus élete, munkája és ereje bennünk újat hozott; a lelki életben való növekedést, nagyzoló énünk és égbekiáltó bűneink elgyengülését, forró szeretetet iránta és az övéiért, békességet, hálát és egyre mélyülő bizalmat. Ezt jelenti a `történt pedigY@.

És az Aakkor történt@ (2.v.). Minden, ami valóságos és igaz, ami megtörtént, és amin túljutottunk, még legmélyebb és legszemélyesebb élményeink is akkor érnek valamit a másiknak, akkor van értelme, hogy egyáltalán meg is említsük azokat, ha ellenőrizhető, a másik részéről is megpróbálható módon kerülnek napvilágra. Különben fabatkát sem érnek. Ha Isten a történelem gyarló vásznán alkotott ilyen üdvösségesen gyönyörűt, akkor mi ne ragadjunk a fellegekben az életre kapott kegyelem ajándékaival! A megtérésnél evilágibb, érthetőbb, ellenőrizhetőbb esemény nincsen. Jákob sánta lába és bírkózásban szétszaggatott ruhája a mikor és hogyan kérdésére válaszol. Saulus pálfordulását még a ló is észrevette. Amikor az Úr Jézus helyreállít egy házasságot, a gyerekek jegyzik az akkor és úgy minden részletét. Amikor két haragos végre békességre lel, magukban is köszöntik a helyet, ahol lendített rajtuk végre a józan ész, vagy maga Isten. Krisztus testetöltése éppen azt hirdeti, hogy az Ige időbe és helybe zsugorodva munkálkodik és elérhető a számunkra (Fil 2). Ezt jelenti az `akkor történt.@

AÉs történtY@ (6.v.). A véletlennek vélt dolgok Isten terve szerinti törvényszerűségek. Mi az esélye annak, hogy egy názáreti teenager Betlehemben szüli meg nem várt gyermekét? Egyáltalán, miért is beszélni erről? Kit érdekel az, hogy kétezer éve, ki, hol, és minek született? Ne felejtsük, Lukács pogány szívekbe csöpögteti az evangélium eseményeit! Hiszi, hogy Teofilus nem a polcra teszi majd az evangéliumát porfogónak, hanem kiviszi Róma utcáira, istentelen eszméktől megtépázott, babonás félelmek alatt szoruló szívekhez. Az `és történt@ azt kiáltja, hogy semmi sem történik véletlenül. Mi nem értjük, de magyarázata van még a szégyennek is, csak engedjük, hogy Isten kibontsa az események összekuszált fonalát. Próféciákhoz, ígéretekhez vezet vissza a fonál, hogy lássa a vak is: itt a porszemnyi részletekre is ügyelő isteni szeretet igazgat közelben és távolban mindent a megmentésünkért.

A...hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr@ (15.v.). A pásztorok elhatározták, hogy személyesen is meggyőződnek az angyali üzenet igazáról. Pogányul úgy mondják ezt, hogy `be lettek oltva@. Ahol Isten kegyelmesen cselekszik, ott az történik, hogy az addig kívül állók, beavatottságra vágynak. Az angyalok evangélizációja nem hittérítés volt, hanem meghívás a történetbe. Nem elhisznek valamit, hanem odamennek, megnézik, és bekapcsolódnak a történésekbe. `Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket@ (16.v.). A Gyülekezetről sem úgy tanít az Újszövetség, mint a Krisztusról szóló történetekben hívők ragyogó közösségéről, hanem mint a Krisztus testéről. Részei vagyunk a Történetnek. Én nem vitatom, volt talán a pásztorok között, aki puszta kíváncsiságból kereste fel a kis családot, de mert az Úr Jézus ott volt, a Történetbe léptek, beavattattak, beoltattak, megáldattak, de hogyY!? `A pásztorok viszont visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.@ (20.v.).

Ez így történt. Én tudom.

Lk. 2.1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." 15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. 17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, 18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. 20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

SZEGÉNY LETT
AMert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.@ (2Kor 8:9)
 
Karácsony este... Itt benn jó meleg.
Ott akkor nagyon hideg lehetett.
 
Itt halvány gyertyafénybe nézek én,
Ő egy rossz lámpát láthatott szegény.
 
Engem kényelmes, puha párna vár,
Őt jászol várta, - hideg, zord, sivár.
 
Szobámban illat, fenyőtű pereg,
Körülte szalma-szag, állatsereg.
 
Gyertyámba nézek. Fellobban a fény,
Miért lett Ő ilyen nagyon szegény?...
 
Szívemben megdobban a felelet:
Azért, mert téged nagyon szeretett.
 
Minden olyan szegényt, milyen te vagy,
Meglátogat karácsonyéj alatt.
 
Ő nem utálja koldus rongyodat,
Szívére von és békességet ad.
 
Legyen örökre áldva szent neved,
Hogy Veled jött az igaz SZERETET!
                Somogyi Gáborné
 

A "Csendes éj" nyomában

Nincsen a világnak olyan zuga, ahol karácsony éjszakáján ne csendülne föl ez a kedves, szívet-lelket melengető dallam: "Csendes éj, szentséges éj.". A szentestén eléneklik a legtöbb magyar család otthonában, s talán nem túlzás, ha azt állítom: majd, hogy nem kiszorította első helyéről a "Mennyből az angyalt," amely pedig a legismertebb magyar karácsonyi ének. "Stille Nacht, Heilige Nacht" - hangzik német földön szerteszét és az Alpok tövében, a német-osztrák határon fekvő kicsiny osztrák faluban Oberndorfban is, ahonnan elindult világhódító útjára. Nem lehet megunni. Évről évre, karácsonyról-karácsonyra melegséget hoz az otthonokba, ünnepi fenséget a világ templomaiba. "Silent Night, Holy Night" - zúg fel sejtelmesen angolul is bájos dallama Londonban, a Westminster apátság katedrálisában éppúgy, mint az amerikai New York, vagy az ausztrál Sydney templomaiban. Hallani az egyszerá afrikai falvak feketéi által zsúfolásig megtöltött, fából vagy nádból összetákolt kápolnáiban is őszintén, szívből énekelni ezt a gyönyörű karácsonyi éneket. Lágy dallama hangulatot áraszt mindenütt, amely minden bizonnyal nemesen egyszerá akkordjainak köszönhető, mellyel közel férkőzik a legegyszerűbb hívő lélekhez is, no meg annak, hogy átsüt rajta az őszinte áhítat. Ezt a dallamot nem lehet meghatódottság nélkül, csak úgy, gépiesen énekelni. Átragad minden hallgatójára és éneklőjére Franz Xaver Gruber kántornak, az ének egykori szerzőjének Joseph Mohr pap szövegére írt dallamának áhítata. Sorai közt meghúzódik a 19. századbeli Oberndorf alpesi csöndje, amelyben maga Isten jelentette ki magát átadva az angyalok énekéből egy kicsiny darabkát az emberiségnek azon az 1818-beli csendes, adventi éjszakán, amikor megszületett a "világ legszebb karácsonyi éneke."

Régi vágyam volt meglátni azt a helyet, ahol ez a kedves ének íródott. Áprilisban, Ausztriában járva utunkat úgy szerveztük, hogy a Salzburg közeli kis falucskába is ellátogattunk. A templom, amelynek szolgálatában álltak a szerzők: pap és kántor, a falu határában kanyargó Salzach folyócska egykori árvízének áldozata lett, helyén ma egy kis emlékkápolna hirdeti a világkörüli útjára indult "Csendes éj" születésének helyét. Ez az egyetlen nevezetessége a híres Mozart-város közelében található Oberndorfnak, az egyébként jelentéktelen kis falunak. A tér neve Stille Nacht Platz, ott található a Stille Nacht Múzeum, a Stille Nacht Emléktemplom és a fáradt, éhes utazót hívogatóan várja egy kis vendégfogadó, amely a "Stille Nacht Pub" nevet viseli.

A világhírá dallam, amely méltó hordozója a karácsonyi üzenetnek, csendüljön fel az idei ünnepünkön, Krisztus Urunk 2000. születésnapján is kedvesen, lágyan, szívet melengetően, lelket bátorítóan. Hirdesse, hogy Ő a várva várt Messiás, aki megszabadítja népét bűnéből. Énekeljük mi is az egész világ keresztyénségével együtt ezt az éneket áhítattal, hálaadó lélekkel.  Marosi_Nagy_Lajos

Áldott karácsonyi ünnepeket és békés, Isten áldásával telő boldog újévet kíván a kedve olvasónak a szerkesztő és a lapkezelő!

A 94. Közgyűlés időpontja:
2001. július 13-15
Helye: Alhambra, California
Évközi (bizottsági) Gyűlés:
Palm Bay, Florida
2001. március 8-11

Az ökumenikus imahét programja

Első nap: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! (Jn 14:1)
Igék: Ézs 43:1-7,18,19; Zsolt 43:1-5; ApCsel 18:8-11; Mt 8:23-27.
2. nap: Higgyetek Istenben! (Jn 14:1b)
Igék: 2Móz 3:6-10; Zsolt 103; Rm 11:33-36; Jn 17:5-8.
3. nap: Higgyetek énbennem! (Jn 14:1c)
Igék: 2Kron 6:16-18; Zsolt 114; Rm 10:4-13; Lk 10:21-24.
4. nap: Az én Atyám házában sok hajlék van. (Jn 14:2)
Igék: Ézs 60:4-7; Zsolt 84; Zsid 13:7-14; Jn 10:11-16.
5. nap: Ismét eljövök és magam mellé veszlek titeket (Jn 14:3)
Igék: Joel 2:28-32; Zsolt 98; Ef 2:17-22; Jn 14:25-31.
6. nap: Az utat is tudjátok (Jn 14:4)
Igék: 2Móz 13:20-22; Zsolt 25:1-11; 1Kor 10:1-13; Mk 8:34-38
7. nap: Honnan tudhatnánk az utat? (Jn 14:5)
Igék: 2Kir 2:9-12; Zsolt 130; Fil 3:8-16; Jn 16:4-15.
8. nap: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14:6)
Igék: 1Móz 33:1-12; Zsolt 133; Zsid 1:19-25; Jn 17:20-23.

A SZERKESZTŐ ROVATA

Az év utolsó számát tartja kezében az olvasó. Ahogy átlapoztam az előző tizenegy számot, az volt a benyomásom, hogy egy nagy, világméretű család hiradóját lapozgatom. A számtalan fénykép segítségével közelre hozott események mind velünk történtek meg. Mert ugyan nem vagyok ismerős Csantavéren, vagy Beregszászon, Nagyváradon is csak vendégként fordulhattam meg, de ugyanúgy a testvéreim élnek ott is, mint Szokolyán, Torontóban, vagy Detroitban. Rólunk, magyar baptistákról olvashatunk ezeken a lapokon, és mindannyiunk uráról, az Úr Jézus Krisztusról, Aki Pál apostol szóhasználatával élve a feje a gyülekezeteinkből formálódó láthatatlan testnek.

Annak, aki azért reklamál, hogy sokat írunk a gyülekezeteinkben történtekről Pál apostol szavaira gondolva azt üzenem: ezután is ezt fogjuk tenni, hiszen magunk is tapasztaljuk, hogy úgy van, ahogy az apostol írta: Aszinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban@ (1Thess 3:8).

Egyébként nem csak örömeink közösek -, a fájdalmakban is osztozunk. Mostanában pl. sírunk az erdélyi testvéreinkkel együtt a Péter, a Gergely és a Borbély családot ért nagy fájdalom miatt.

Végül egy Nagyváradról, lapzárta után érkezett gyorshír: elkészült a nyári találkozóról készült hangszalag, 16 kazettán, ára húsz dollár. Ugyancsak készült egy 10 CD-ből álló sorozat is, melyen a találkozó előadásai és talán hanganyaga is megtalálható, ennek ára $30. A video-felvétel feltehetően 6 kazettán fog megjelenni, hamarosan. Megrendelni mindezeket a Szeretet szerkesztőségénél lehet. Legegyszerűbben e-mailen: szeretet@rdsor.ro címen.

Az EH Képes CD-s hirdetésünk az 5. oldalon található. (Szerk)

a lap elejére  

Merre vannak, hol élnek
szövetségünk régi munkásai és közvetlen hozzátartozói?
 
Nyugalomba vonult lelkipásztorok:
Dr. Bíró László - Palm Bay, Florida
Bógár József - Riverview, Michigan
Molnár Balázs - Cary, North Carolina
Lelkipásztorok özvegyei:
Balla Györgyné - Palm Bay, Florida
Dr. Cserepka Jánosné - Kelowna, Can.
Faulkner Károlyné - Ardsley, PA
Gerő Sándorné - Budapest, Magyaro.
Dr. Haraszti Sándorné - Jonesboro, GA
Ilonka Istvánné - Saint Louis Park, MN
Kun Gyuláné - Tampa, Florida
Nagy Istvánné - Sao Paulo, Brazilia
Oláh Lajosné - Torontó, Kanada
Orosz Attiláné - Lyndhurst, Ohio
Pintér Istvánné - Berazategui, Argentina
Szabadi Gusztávné - Trenton, MI
 
Szeretettel gondolunk rájuk, jó egészséget és az Úr áldását kérve életükre.
Szeretnénk a listát kiegészíteni. Ki tud segíteni?
Szeretne levelet írni ídős testvéreinknek? Kérje el címüket a szerkesztőtől.

GYÜLEKEZETI HÍREK

TORONTÓ

Szeptember 10-én délután különös ünnepe volt gyülekezetünknek, ugyanis ekkor hozták el iker gyermekeiket felajánlani az Úrnak Darabont Márton és Piri. A két kisfiú Richard és Kavin nagy örömére van nemcsak a családnak, hanem az egész gyülekezetnek is. 

A Gyülekezet hónapokon át imádkozott az édesanyáért és a születendő gyermekekért is, és most jó volt együttes szívvel hálát adni az Úrnak, és az Ő áldását kérni az újszülöttek egész életére. Testvéreink immár három fiúgyermek Isten szerinti nevelésével vannak megbízva, Mennyei Atyánk erejét és bölcsességét kívánjuk erre a nagy feladatra.

kattints nagyobb képért  Kattintson a képre és tekintse meg a három gyermekbemutatásról készült három fényképet!

"Az Úr meghall imát, jóvolta ez nem érdem...." énekelte az egybegyűltek sokasága szeptember 17-én délután amikor Oláh Nathanaél életéért adhatott hálát a gyülekezet és a család. A kisgyermek szülei Oláh Imre és Márta szemükben örömkönnyekkel és szívükben hálával mondtak köszönetet az Úrnak, hogy kitartó imáikra válaszolt Isten egy fiúgyermeket ajándékozva nekik. "Ezért a gyermekért imádkoztam..." hangzott az ige, és akik jelen lehettünk az alkalmon újra megerősödtünk abban, hogy van imameghallgatás. Jó volt a kistestvéréért hálát adó Oláh Zsuzsi imádságát hallgatni, aki őszinte szívvel adott hálát, hogy Isten az Ő imádságát is meghallgatta amikor testvérért könyörgött.

[fénykép]

Isten csodálatos szeretetének a jelét éreztük Október 22-én vasárnap, amikor újra gyermekbemutatási ünnepünk lehetett. Jurás Péter és Enikő hozták el kisleányukat: Jurás Reményt, hogy imádkozzunk érette. "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket..." - idézte Dan testvér Jézus szavait és bátorította a szülőket, hogy Isten félelmében sok szeretettel és türelemmel neveljék gyermekeiket. Gyülekezetünk gyermekeinek szolgálata tette még maradandóbbá ezt a nagyszerű alkalmat. Örömünket fokozta, hogy a gyülekezettel és a szülőkkel együtt ünnepelhetett a népes rokonság.

[fénykép]

A gyülekezet külön is hálás Istennek, hiszen ebben az esztendőben már négy újszülöttért imádkozhattunk, kérve életükre mennyei Atyánk áldását és segítségét.

Az elmúlt hetek eseményeit végiggondolva, jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy Isten nagyon gazdagon megáldotta gyülekezetünket. Hálásak vagyunk Istennek a Táborzáró Konferencia áldásaiért, és az újszülött gyermekekért egyaránt. Hitünk és reménységünk, hogy az elkövetkező hetek és hónapok is sok áldást rejtenek számunkra. ___Dan László

Nekünk, torontói testvéreknek sok alkalmunk van együtt lenni. A vasárnapokon kívül a tábori munkákban kora tavasztól szombatonként együtt vagyunk. De október 9-én különleges alkalmunk volt, amikor hajókirándulást szerveztünk, az "ezer sziget" világába. A három órás túra Kingstonból indult, először a St. Lawrence folyón, majd be a szigetvilágba vezetett a hajó-út.

kattints nagyobb képért

A hajókirándulásra indulunk, az Ezer-sziget világába.

Már a Torontóból odavezető utunkon is gyönyörködhettünk az őszi színpompában, ami a világ kevés táján ölt fel ilyen széles skálát, mint Kanadában, a zöldtől a pirosig, a sárga és barna minden árnyalatában. Igaz, hogy az út nagyobb részét a hajó fedett részében töltöttük, igen friss volt a levegő a nyitott fedélzeten, de azért többen felmerészkedtünk, amikor a hajó az út legszebb részén haladt át, ahol sok kisebb-nagyobb szigeten, szebbnél szebb nyaralókat, lakóházakat láthattunk. Közben hallgathattuk a beszámolót ennek a környéknek a történelméről. Olyan is előfordult, hogy valaki annyira megszerette a környéket, hogy feltöltött magának egy kis szigetet, amire a házát építhette, mivel már nem volt eladó sziget B mondta a tudósító. Kicsik, nagyok, gyermekek és idősebbek mind jól éreztük magunkat, és kellemes emlék marad számunkra ez a kirándulás. Tóth_Zs.

DETROIT

REFORMÁCIÓ. Ebben az évben is tartottunk egy közös ünnepélyt az Allen Parki Amerikai Magyar Református Egyházzal a reformáció évfordulójához közel eső vasárnapon, október 29-én délután. Az alkalomra a református templomban került sor.

Nt. Kacsó-Kállay István, helyi lelkipásztor vezette az istentiszteletet, amelyen a szolgálatokat közösen végeztük. Az alkalmi versek között a baptista és a református kórus énekelt. Az igehirdetést Herjeczki Géza baptista lelkipásztor tartotta: Reformációs örökség: érthető ige címmel, a Zsid 1:1;2:3 alapján.

Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, melyet a Magyar Hagyományokat Ápoló Kör rendezett. A szeretetvendégség kedves színfoltja volt, amikor a testvériség szeretetének jeleként két szép tortával köszöntötték a két lelkipásztort - a Apastor=s appreciation@ hónap alkalmából. Fűr Béla köszöntő szavai után Miklós Erzsébet (a MAHAK elnöke) adta át a tortákat a két lelkipásztor-feleségnek (mindkettő Éva).

[fénykép]

IRODALMI NAP. Szövetségünk fölhívásához igazodva november 12-én mi is irodalmi napot tartottunk gyülekezetünkben. Az igehirdetések délelőtt és délután is ehhez a témához igazodtak: ANem tér hozzám üresen@ (Ézs 55:6-13) és AMegírattak pedig a mi tanulságunkra@ (1Kor 10:1-13).

Végig gondoltuk Isten ajándékait, melyeket ezen a területen adott nekünk: a biblia-kiadásokat, a folyóiratokat, a biblia-magyarázó és egyéb lelki épülést munkáló könyveket. A magyar nyelvű hívő irodalom egyre bővülő választékát ajánlotta figyelmünkbe a lelkipásztor. Bemutatta az Evangéliumi Hírnök legújabb termékét is, a Mabavit II.- képes CD-t. Arra buzdított, hogy ezen a napon a divatos ruhák, cipők helyett inkább e szellemi kincsekre költsünk.

[fénykép]

HÁLAADÓ NAPUNKon (november 19) mindannyiunknak volt miért hálát adni. Amikor számba vettük az elmúlt év áldásait, volt aki a hosszú utazások alatt megtapasztalt gondviselésért adott hálát, volt aki egy MABAVIT-os programfüzetet hozva magával fejezte ki háláját a nagy nyári találkozóért. Többen az imaházunkért adtak hálát, melyet nem is olyan régen egy igen nagy kártól óvott meg az Úr. Hálát adtunk azért is, hogy a nehézségek és gyász idején erőt, vigasztalást adott az Úr. Bancsov testvér - aki gyermekeivel együtt magára maradt több, mint egy évvel ezelőtt - hálaadással emlékezett az Úr vigasztalására, gondviselésére és a gyülekezet szeretetére. Hálája jeléül a következő vasárnapra ebédre hívta meg a gyülekezetet.

November 26-án úgy tünt, mintha a hálaadó napunk folytatódott volna. Vendégünk is volt: Nagy Andrea, Portland, Oregonból. Az istentiszteleten a lelkipásztor bejelentette - mindannyiunk örömére -, hogy Bancsov Barna és Nagy Andrea jegyesek. Az istentiszteletet követő ebéden külön is köszöntöttük Andreát és Barnát ebből az alkalomból. A gyülekezet nevében egy hatalmas dobostortával lepték meg őket a nőtestvérek. Herjeczki testvér üdvözlő szavaiban a délelőtti igéből idézett: Aa szeretet ... nem keresi a maga hasznát.@ Testvéreink elmondták, hogyan ismerték fel az Úr vezetését, s hogy néhány héttel ezelőtt megtartották az eljegyzést. Az Úr áldását kértük további lépéseikre.

kettints nagyobb képért!  Kattintson a képre és tekintse meg a detroiti fényképeket!

Születésnapot, vagy valamilyen évfordulót ünneplő testvéreink köszöntése.

Ahogy az közös ebédeinken lenni szokott, köszöntöttük azokat, akiknek születésnapjuk, vagy valamilyen évfordulójuk volt mostanában. A születésnapot ünneplőkön kívül többen voltak olyanok, akik Amerikába és gyülekezetünkbe érkezésük 10 éves évfordulójára emlékezhettek: Fűr Anikó, Pap Lajos és a Szilágyi család, valamint Nagy Andrea. Az Úr áldja meg ünneplő testvéreinket! (Máté)

Rendeljen karácsonyi ajándékként ismerőseinek a MABAVIT II. - képes CD-ből! Mit tartalmaz a komputer lemez?

Először is 150 fényképet a nagyváradi találkozóról, kétféle minőségben (az interneten látható változat, ill. az eredeti felvételek).
Az Evangéliumi Hírnök 2000. szeptemberi és októberi számát, azzal kapcsolatban több gyüjteményt, mint pl.: Gyülekezetek, Puritán Káté, Könyvajánlatunk, Lapozgassuk a Bibliát stb.
Az Evangéliumi Hírnök MABAVIT II. Web oldalait (melyek egyébként a http://baptista.hu/evhirnok címen érhetők el az interneten).
Megrendeléseiket postafordultával teljesítjük. A lemez minden CD használatára képes komputeren megtekinthető. Az első lemezért tizenöt, a következőkért öt-öt dollárt szeretnénk cserébe, az Evangéliumi Hírnök internet fejlesztésére. (szerk)

a lap elejére  

Mit adhatok Neked?

1994-ben két amerikai elfogadta az Orosz Közoktatási Minisztérium meghívását, hogy az orosz iskolákban bibliai alapokra épült erkölcstant tanítsanak. Megengedték nekik, hogy közintézményekben, börtönökben, árvaházakban, a rendőrségnek és a tűzoltóságnak is tartsanak előadásokat. Többek között voltak egy állami kezelésben levő árvaházban is, ahol 100 elhagyott és durva bánásmódban részesített fiú és lány volt. A két amerikai a történetet így mondta el:

1994-ben az év végefelé közeledtünk és itt volt az ideje, hogy az árvák a hagyományos karácsonyi történetet az első alkalommal meghallják. Beszéltünk nekik Mária és József Betlehembe érkezéséről. Mivel számukra nem volt hely a vendégfogadóban, ezért a házaspár az istállóban szállt meg. Miután Jézus megszületett, Mária bepólyálta és a jászolágyba fektette.

Az egész történet alatt a gyerekek és az árvaház személyzete nagy figyelemmel hallgatott. Egyesek a székük sarkán ültek, ahogy csodálkozva a szavainkon csüngtek.

Miután a történetet elmondtuk három kartonpapírt adtunk a gyerekeknek az istálló elkészítésére. Mindegyik gyereknek adtunk egy kis papír kockát, amit a nálam levő sárga szalvétából vágtam ki, mert a városban sehol se lehetett színes papírt venni. Az útmutatást követve a gyerekek a papírt óvatosan darabokra tépték és a sávokat szalmaként a jászolban lefektették. Azután egy amerikai nő elhasznált ruhájából, aki korábban elutazott Oroszországból, kis flanel kockákat vágtak ki. Ezt takarónak használták fel. Majd pedig egy használt sárgásbarna nemezkalapból játék-baba formákat vágtak ki.

Ahogy a gyerekek szorgoskodtak és a jászlukat igyekeztek összeállítani, köztük sétáltam és néztem, hogy szükségük van-e valamilyen segítségre. Mindent rendben találtam addig, amíg a kis Misa asztalához nem értem. Misa 6 évesnek nézett ki és már kész volt a kis létesítményével. Ahogy megnéztem a kisfiú jászlát, csodálattal láttam, hogy a jászolágyban nem egy, hanem két gyermek feküdt. Erre a tolmácsot gyorsan odahívtam és megkérdeztem a kisfiút, hogy miért van két kisgyermek a jászol ágyban. Misa a karját keresztbe téve rátekintett a jászolára, azután a történetet nagyon komolyan elismételte. Csodálkozva hallgattam, hogy a karácsonyi történetet, amit életében csak egyszer hallott, milyen pontosan mondta el, addig, amíg oda nem ért, hogy Mária Jézust a jászolágyba fektette.

Ezután Misa rögtönözni kezdett. A történethez saját befejezést készítve ezt mondta: "És amikor Mária a gyermeket a jászolba fektette, Jézus rám nézett és megkérdezte tőlem, hogy van-e otthonom? Azt válaszoltam, hogy nincs se anyukám, se apukám és otthonom sincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy Vele maradhatnák. Viszont én megmondtam neki, hogy azt nem tehetem, mert nekem nincs semmilyen ajándékom, amit másokhoz hasonlóan Neki adhatnék."

"De nagyon szerettem volna Jézussal maradni és azon gondolkodtam, hogy mégis mim van, amit ajándékként Neki adhatnék. Azután arra gondoltam, hogyha melegen tartanám, az talán egy jó ajándék lehetne. Ezért megkérdeztem Jézust: AHa melegen tartanálak, az jó ajándék lenne?"

"Jézus azt mondta: AHa melegen tartanál az lenne a legjobb ajándék, amit valaha valaki adott nekem." Ekkor befeküdtem Jézus mellé a jászol ágyba, ő pedig rámnézett és azt mondta, hogy mindig Vele maradhatok."

"Ahogy a kis Misa a történetet befejezte, a szemei könnyekkel teltek meg, amik a kis arcán leperegtek. Kezével az arcát befedte, a fejét az asztalra tette és a vállai megrázkódtak, ahogy zokogott. A kis árva valakit talált, aki majd sohase hagyja el, nem bánik vele durván és MINDIG vele marad."          Fordította: Steiner József

"ÉLETEM IDEJE KEZEDBEN VAN" (Zsolt 31:16)
Meditáció év vége felé

Ahogy az évek múlnak egymás után, s ahogy nem tudjuk megállítani az óra mutatóját, úgy a mi életünk is elmúlik egyszer. Ha tetszik, ha nem, minden évvel idősebbek leszünk. Ha nem tartjuk számon, vagy, ha 39 után visszafelé kezdenénk számolni, akkor is.

Szeretnénk néha megállítani az idő haladását, de nem lehet. Máskor meg azt szeretnénk, ha gyorsabban haladna. Nem egy olyan beteg ágya mellett álltam már, aki azt mondta, hogy bárcsak megállítaná már Isten a szenvedését, vagy, hogy bárcsak magához hívná már az Úr! Néha arról is meg voltam győződve, hogy ezt komolyan is gondolta a beteg, vagy az idős testvér.

De melyik az a kor, amitől kezdve érdemes arra is gondolni, hogy egyszer lejár ez a földi életünk? Ha a felén túl vagyunk valaminek, akkor már indokolt arra is gondolni, hogy lassan a végére érünk annak. Ami engem illet, az életem felén már biztosan túl vagyok. De ha nem 80-90 között hív majd haza az Úr, hanem, mondjuk 60 éves koromban, akkor az azt is jelenti, hogy már elég régen túl jutottam az életem felén. S ha netán, még annál is hamarébb szólítana Isten, akkor az annyit jelentene, hogy már most igencsak a végefelé járok e földi életemnek.

Ahogy kedves olvasóim nem tudják, úgy én sem tudom életem hosszúságát. És jól is van ez így. Furcsa dolgok történnének, ha tudnánk pontosan életünk idejét. Isten kezében van az. A legjobb helyen!

Az én feladatom csak az, hogy jól gazdálkodjak az időmmel, a lehetőségeimmel. Istenre figyelve, útmutatásait követve kellene élnem, hiszen majd e földi életem után számot is kér tőlem a nekem adott lehetőségek, alkalmak kihasználása felől. AMert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélôszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.@ - mondja az ige (2Kor 5:10).

Végül, amikor az életünkről, s annak elmúlásáról gondolkodunk, hadd hozzam idős és fiatal barátaim elé példaképül Pál apostol esetét. Ő hatvan egynéhány éves korban, valahogy megérezve, hogy élete végefelé közeleg, valószínűleg a Filippi-i börtönből ezt írta fiatal munkatársának, Timóteusnak: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését" (2Tim 4:7-8). Milyen nagyszerű, hogy így is lehet előre tekinteni. Várni is lehet halálunk óráját, de nem rettegve, nem félve, hanem örömmel. A Filippibeli gyülekezetnek írt levelében még azt is írja Pál, hogy kívánja már, hogy elköltözzön, hogy Krisztussal együtt legyen, mert az, így írja: "sokkal inkább jobb" (Fil 1:23). Sőt, a meghalást nyereségnek nevezi.

Mi lehet a titka ennek a magabiztosságnak, ennek a nyugalomnak, félelem-mentességnek? Ugyanannak a résznek a 21. versében találhatunk erre választ. Azt írja ott: "Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." Akinek már ebben az életben volt találkozása Krisztussal, aki már ebben az életben megismerte és elfogadta Őt, annak a számára a Vele való találkozás igazi örömöt jelent. Hiszen nincs nagyszerűbb annál, mintha azzal találkozhatunk, aki minket annyira szeretett, hogy életét is föláldozta értünk a Golgotán.

Kedves barátom, fogadd be szívedbe Jézus Krisztust, s akkor örömmel várhatod a Vele való találkozást, bármikor jöjjön is el az az idő.   Herjeczki Géza

Elmúlt évek ajándéka
 
A fejed felett hát elmúltak az évek
s az ifjúság olyannak tekint téged,
mint kit itt felejtett az idő.
Sebaj: Most életed legszebb kora jő:
az idő, ama nagy aranymosó,
a napok homokjából mosta ki
a lelked aranyát, s most ragyogó,
de szelíd fénnyel övezi
meg hátralevő éveid sorát.
 
Az aranyérc nehéz, s te azért érzed hát
az öregség súlyát.
Ha bántanak érte, hallgass vígan, boldogan:
az Úrnak ért gyümölcsre is szüksége van.
A tavasz, a nyár: ősz nélkül mit sem ér,
de legdrágább a tél! Ruhája hófehér.
Virág, kalász, gyümölcs: kezdet csupán,
a szemlélődő pihenést az életfán
a tél halk esése hozza meg.
 
Hideg nem gyötör ha szíved meleg,
S ha öreg csontjaid oly sokszor fájnak,
ez is csak ígérete egy új csodának.
 
Gyermekkorodban is fájt a növekedés.
Most benső drágább lényed növekszik, de
lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
s hogy merre szállj, Ő az útat megmutatja.
Hiába gúnyolódnak, mert munkaerőd nincsen...
ha bánt, csak szemlélődj a drága kincsen,
amit az Úr adott a közelgő vészhez,
s ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,
s napjaidhoz büszke nagy célt ne keress!
 
Amíg szeretni és imádkozni tudsz:
NEM VAGY FELESLEGES!
                         Túrmezei Erzsébet

Itt az utolsó óra
1Jn 2:18-23

Az ige többször is szól az utolsó időkről és az utolsó napokról is. Azt hisszük, hogy az utolsó óra ennek a sorozatnak a vége. Némelyek percekről beszélnek már. De tudjuk, hogy az időmérés és az idők érzékelése területén sok melléfogásunk volt már. Elég lenne, ha azt gondolnánk, amit János apostol gondolt: nagyon közel van már az Isten országa. Annyira közel, hogy tragikus tévedés lenne belebonyolódni bármi másba, mint ami a közvetlen feladatunk.

Fontos idejében fölismerni az antikrisztusokat is. Kétféle útmutatást kapunk erre nézve Jánostól. Egyrészt a bennünk lakozó Szentlélek képesít bennünket arra, hogy fölismerjük. Másrészt tudhatjuk, hogy az Úr Jézus személye felől való vélekedés során egyértelműen megmutatkozik az antikrisztus hamis tanítása (22).

Uram Jézus, az egyre fogyó időben segíts egyre világosabban látni, hogy te vagy a Krisztus. Köszönöm, hogy a Szentlélek segít tájékozódni. (HG, Áhítat)

Illusztrációk,  Dan László rovata
 [Külön oldalon olvashatjuk az Illusztrációk sorozatot]

Spurgeon: Puritán Káté (7. rész), Novák József rovata:  külön oldalon

 
A NAGY TITOK
Gal 2:20

Gyülekezteinkben elég gyakran kísértem zongorán az éneklést, vagy esetleg a szólókat. Többször fölfigyeltem arra, hogy mindegyik zongorának más és más a hangzása. Egyiké lágyan szóló, a másiké ércesen zengő. Sőt voltak olyan hangszerek is, melyek élettelen, kemény hangúak voltak. Ezeknek a titka mindig a mesterek munkájában volt, akik elkészítették, alkották a hangszert.

Pál apostol igénkben a keresztyén élet titkát tárja fel. Ma is tapasztaljuk, hogy a keresztyének sem egyformák. Van, akiből sugárzik a hit, szeretet, békesség, de van, akinél mindez csak látszat, mert szavából, tettéből árad a képmutatás. Másoknál pedig hiába keressük, meg sem találjuk a hívői élet eme értékeit.

Mi a titok? Hogyan lesz a hívő emberben igazi szeretet, öröm, szelídség, türelem? A válasz: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus."

A keresztyén élet nem csupán példaadásból születik. Még Krisztus példaadásából sem. Valljuk be őszintén: a példák tetszenek ugyan nekünk, de nem változtatnak meg minket lelkünkben, szívünkben.

A hívői élet nem is utánzásból születik. Nem a másik hívő ember életének, cselekedeteinek utánzása. Még csak nem is Krisztus utánzása. Ennél többre van szükségünk, neked és nekem is! Csak akkor lesz igazi új életem, ha él bennem a Krisztus. Ha hagyom, hogy valóban Krisztus éljen bennem, és legyen Ő szelíd, türelmes, megbocsátó, békességre igyekvő.

De ennek van egy előfeltétele, az, hogy "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Nem én élek! Ahhoz, hogy Krisztus bennem élhessen, nem elég kevesebb, mint az "én"-em halálba adása. És igazán mit is jelent az "én" halálba adása? Sorsomat, életemet, aggodalmamat, bölcsességemet, mindent alávetni naponta annak, amit az Ige mond. Maga Isten rendelte így: előbb a halál, és azután az élet. Él bennem a Krisztus!

Ezt a kijelentést viszont vegyük szó szerint, mert ez nem valami szónoki fejtegetés, tanács, hanem valóság. Bizonyára már te is találkoztál olyan testvérrel, akiből sugárzott Krisztus békessége, alázata, szelídsége, szeretete. Hogyan jött ez létre? Mikor Jézus Krisztus hív: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11:28-29), akkor is azt akarja, hogy ő élhessen bennem. Valójában nem "tanulni" kell az alázatot, hanem az kell, hogy bennem lehessen az élő Jézus Krisztus, aki szelíd és alázatos.

Ne félj tehát énedet halálba adni. A földbe esett gabonamag példája is biztat, hogy az elhalás után jöhet az új élet, a gyümölcs.

Ez a világ ma különösen is várja "Isten fiainak a megjelenését." A keresztyén életet, a szelíd, alázatos, békességet vivő, segítőkész embereket. Várja - nem az utánzatot, hanem az igazit. Várja az olyan hívőket, akikben Krisztus élete ragyogni tud. Légy te is közülük való, olyan, akiben valóban él a Krisztus!      Dr. Viczián János    

 
Óvd a szívedet!
Példabeszédek 4:20-27

Talán még soha korábban nem érte az embert annyi tudatformáló benyomás és élmény, mint napjainkban, a tömegkomunikació idején. Kinek fontos az emberi gondolkodásra gyakorolt hatás? Az üzletembereknek, tanároknak? Nekik is, de leginkább az ördögnek. Lelkünk legádázabb ellensége minden lehetséges eszközt megragad, hogy befolyásoljon minket, és mindezt ravaszul, álszent köntösben teszi. A kísértő mesterkedése nem ismerhető fel egykönnyen, ezért fontos az embernek a szívét óvnia. Lelkivilágunk, gondolkodásunk álljon Isten felügyelete alatt! Figyeljünk oda, hogy milyen zenét hallgatunk, milyen körökben mozgunk, mert észrevétlenül is belevésődnek lelkünkbe a pozitív és a negatív hatások is. Az érzelmeinkre és a gondolkodásunkra mindig minden hatással van, mint a napfény a bőrre. Ezért a mi személyes felelősségünk, hogy milyen hatásoknak tesszük ki magunkat.

Milyen nagy ellentétben élünk! Gondosan bezárjuk a lakásunk ajtaját, esetleg több biztonsági zárral is, nehogy valaki kárt okozzon az elmúló dolgainkban, ezután pedig a TV előtti kényelemben át sem gondoljuk, hogy valaki éppen most rabolja el az erkölcsi tisztaságunkat és teszi tönkre az el nem múló értékeinket! Tehát nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy mit engedünk meg magunknak!   Katona Béla, Áhítat

Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 4