Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. FEBRUÁR

Balk Margit:

Áldás forrás a siralom völgyében (Zsolt 84:7-8)

(Hányszor elkérdeztem magamtól: mi lenne velem, ha nem ismerném az Isten Igéjét? Ha nem olvashatnám, ha nem rejthetném szívembe? Ha nem volna lábamnak szövétneke és nem lenne életemnek világossága? (Zsolt 119:105) Ó mily boldog tudat, hogy nem így van. Csodálkozom, hogy tudnak sokan (a hívők közül is) meglenni, ha életükre nem derít fényt az Isten beszéde. Homályban járnak, megütköznek fényes nappal; nem ismerik fel helyzetüket, sem változtatni rajta nem tudnak. Azért említettem ezeket most, mert a napokban ismét megtapasztaltam Isten Igéjének felderítő hatalmát saját életem felett.)

Újból beteg vagyok. Utolért ez a járványos hűlés. Bekebeleztem. Ismét a Siralom Völgyében járok. Nagyon szeretem a 84. Zsoltár 7-8 versét: "Átmenvén a Siralom Völgyén forrássá teszik azt, bizony áldással borítja el korai eső! Erőről-erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon!" Régen féltem a Siralom Völgyétől, mert nem ismertem. Mióta egyre többet járok benne, megszerettem. Miért? Azért, mert áldások forrásai fakadnak fel benne, amikor átmegyek rajta. Ha nem mennék át rajta, - Isten megkímélne tőle, áldás sem áradna, forrás sem fakadna. Erőről-erőre sem jutnék. Nem ismerném meg magamat sem a nyomorúságban, de az Urat sem: mily dicsőséges tud lenni az Ő csodáiban, amit velünk cselekszik. Nagyon szegény lennék, ha nem dicsekedhetném el vele, hogy mily források fakadnak fel Siralmaink Völgyében és milyen áldások borítják el azt. Itt van például a legutóbbi kézenfekvő eset.

Pár nappal ezelőtt el akart keseríteni az ördög. Mind azt hajtogatta: minden hiába, ez a betegség a halálba visz! Már majdnem elhittem, amikor jelentkezett egy jó ellenige:

1. Semmi felől ne aggódjatok! (Fil 4:6). Tudtam, hogy imádságaimban fel kell tárnom minden alkalommal kívánságaimat hálaadással az Isten előtt - és miután ezt tettem - Istennek békessége minden értelmemen felül, megőrizte szívemet és gondolataimat a Krisztus Jézusban! Ez már győzelem volt! Az Igének való engedelmesség ilyen precízen működött. Fölfakadt az első forrás és ontotta tovább áldásdús üde hűs vizét.

2. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején! (Zsolt 9:10) Megörültem ennek az ígéretnek: Most van a szükség ideje, elérkezett. De vajon elég nyomorultnak talál-e az Úr ahhoz, hogy kővárába bevigyen? Beleengedem-e magam szent, ölelő karjaiba, rábízva egész életemet úgy, hogy: legyen meg Uram, a Te akaratod!? A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek - azt mondja az Úr - és biztonságba helyezem azt, aki arra vágyik (Zsolt 12:6).

Ez is megtörtént: Lábainál pihenek csendesen, Soha sem volt ilyen jó nekem... Figyeljük tovább, van-e még olyan áldás-forrás, ami csak a Siralom Völgyében fakad fel?

A 9. Zsolt 10. verse beszél erről: Könyörülj rajtam, Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, Aki felemelsz engem: {3} A halál kapuiból... Az ördög nem csak rémítget a halállal, de rabságában is tartja az embereket vele. Jézusról ezt olvassuk a Zsid 2:14-ben: Mivel a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt és megszabadítsa azokat, akik a halálfélelem miatt teljes életükben rabok valának! (15 v) Én is rabja voltam a halál félelmének, amíg a 2Tim 1:9-10-ből ezt a kijelentést meg nem értettem: Jézus Krisztus megjelenése által eltörölte a halált (bennem is), világosságra hozta az életet és halhatatlanságot (bennem is) az Evangélium által. Így törte meg a halál hatalmát felettem és most azt idézi, hogy: felemelsz engem a halál kapuiból (Zsolt 9:14). Hova emel? Íme az újabb forrás,

4. Felemelsz és Sion leányának kapujába helyezel... hogy onnan hirdessem minden dicséretedet; hadd örvendjek a Te szabadításodban! (15) Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre! (Zsolt 133:13,14)

5. A Megelégedés egy újabb áldás-forrás - ami arra tanít a Siralom völgyében, amit Pál apostol is itt tanult meg: tudok megaláztatni, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakásban is, az éhezésben is, a bővölködésben, a szűkölködésben is, egyszóval, megelégedett vagyok - mert mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít! (Fil 4:12,13). Míg Pál apostol testében magkapott minden nyomorúságot, szenvedést, amit a börtön jelentett, így nyilatkozik: bővölködöm, beteltem, amit küldtetek Istennek is kedves, jó illatú áldozat volt és amint nekem, úgy nektek is befogja tölteni szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban (Fil 4:18,19). Íme a Krisztus Jézus dicsősége beragyogja a Siralom Völgyének zeg-zugos köves útjait. Végül, s talán a legfontosabb (?) ami felfakad a Siralom Völgyében,

6. A Testvéri Szeretet Forrása Sok mindent küldtetek nekem szükségemre. Nem mintha kívánnám azt az ajándékot, hanem kívánom azt a gyümölcsöt, amely sokasodik a ti hasznotokra! (Fil 4:17). Jakab apostol erről így ír: Tiszta és szeplő nélküli Istentisztelet az Isten és az Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megtartani magát e világtól! Amikor ezzel az Igével fogadtam Borika testvérnőmet, aki 8 km távolságból jött meglátogatni, azt mondta: engem is ezzel az Igével indított útnak az Úr és így örülök, hogy engedelmeskedni tudtam; és most itt vagyok.

Pár nappal ezelőtt beállít hozzánk egy román férfi két szekér fával és azt mondja: a "domnu" (az Úr) küldte. ... Meghallotta, hogy fogytán van a tűzifánk és beteg vagyok.

Zárjam be azzal: íme milyen kimeríthetetlen gazdag források áldásai zúdulnak ránk a Siralom Völgyében és mi mégis félünk tőle, sőt zúgolódva sokszor megkérdezzük: "miért Uram?" És Ő szelíden szívünkbe súgja: "Csak Ezért Gyermekem!" Azért van síró, hogy vigasztald / Éhező, hogy teríts asztalt. / Azért roskadnak mások vállai, / hogy terhüket te segíts hordani!

A végső és legnagyobb áldás ebben mégis az, hogy így jutunk erőről-erőre míg megjelenünk Isten előtt a Sionon!...


a lap elejére

Magyarország 2000 - Egyház és Magyarság

Váratlanul érkezett a megbízatás, melynek azonban szívesen tettem eleget. Szövetségünket Kulcsár Sándor elnök testvér helyett ezúttal én képviseltem. A meghívás a Határon Túli Magyarok Hivatalától érkezett, akik a Magyarország 2000 című konferencia sorozat részeként január 27-28-án Esztergomban Egyház és Magyarság címmel rendeztek értekezletet. Szövetségünk vezetői fontosnak ítélték e találkozót, s az azon való képviseletünket. Kulcsár testvér meglátása helyesnek bizonyult.

Esztergomban olyan kérdések kerültek elő (felkért előadások és hozzászólások során), melyek a mi - szolgálatát szórványban végző magyar missziónkat nagyon is közelről érintik.

Fénykép: Az elnöki asztalnál, balról: Báthori János, Tőkés László püspök, Paskai László bíboros, Szabó Zoltán, a rendező HTMH elnöke és Várhegyi Attila államtitkár

A meghívott 120 vendég kétharmad része ténylegesen a szórványból érkezett. A Kárpát medencében működő magyar egyházak lelkészein kívül ott voltak a világ más kontinensein szolgáló magyar szolgatársaink is. A Vajdaságban, Argentínában, vagy Svédországban munkálkodó kollégák hozzászólásaiból a miénkéhez hasonló harcok-örömök sora tűnt elénk. Magam is szóltam a 100 éves amerikai magyar baptista misszióról, elsősorban is arról az értékeinkről (rendszeres évi találkozók, Rámai táborozások, 92-dik éve folyamatosan megjelenő Evangéliumi Hírnök) melyek a szétszórtságban végzett szolgálatunkat elősegítik, éltetik.

Bennünket ebben az évben természetesen a Nagyváradi MABAVIT II. foglalkoztat legjobban. Nem hiába reménykedtünk abban, hogy lesz alkalom arra is, hogy erdélyi és magyarországi vezető testvéreinkkel szót váltsunk e találkozóról. Dr. Simon József testvérrel, az erdélyi magyar baptisták elnökével - aki egyben házigazdája is lesz e találkozónak, hiszen ő a Nagyváradi Gyülekezet lelkipásztora -, valamint dr. Almási Mihály testvérrel, a magyarországi baptisták, valamint a MABAVISz elnökével kiadós beszélgetésekre került sor e két nap során. Úgy látom, hogy minden okunk megvan arra, hogy egy eredményes, áldásos és nagy létszámú világtalálkozóban reménykedjünk. Megvannak a megfelelő munkatársak, akik tehetségük legjavát adják a tervezéshez és majd a kivitelezéshez is. A világ magyar baptista testvérisége pedig B ha eddig nem tette volna, ezután fokozott mértékben könyörög az Úr színe előtt az alkalom áldásaiért. Esztergomban adtam át Simon testvérnek azt a tízezer dollárt is, melyet a nagyváradi találkozó lebonyolítására ígért a konferencia egykori lelkes híve, dr. Haraszti Sándor testvér, s melyet az ígérethez híven hitvese, dr. Haraszti Rózsika néni küldött el.

Nem könnyű hangot adnom azután annak az örömömnek, ami akkor ért, amikor fölkereshettem a Magyarországi Baptista Egyház új missziós központját Budapesten, a Benczúr utcában. Azt írtam, hogy új? Ez csak félig igaz, hiszen éppen úgy azt is írhattam volna, hogy a régi. A Magyarországi Baptista Egyház 1948-ban vásárolta ezt a szép épületet, de sajnos csak egy néhány évig használhatta. Az állam által kisajátított, a Koreai Követségnek adott épületet az elmúlt években az egyház vezetői visszaigényelték és vissza is kaptuk azt.

(Nem először javítok bele a saját fogalmazványomba, hiszen olykor azt veszem észre, hogy többes szám első személyben fogalmazok. De hát baj az, ha a sajátjának érzi a föld másik részében szolgáló lelkipásztor az óhazai missziót, meg annak épületeit? Talán nem is olyan nagy baj. Lehet, hogy a nagyváradi találkozón, vagy valamikor mindannyian is eljutunk odáig, hogy közös kincsünkként ismerjük fel egymást, a misszió területet, s mindazt, amit az Úr nekünk adott, vagy ránk bízott.)

Kedden Almási Mihály és Mészáros Kornél testvér bemutatta nekem az egész missziós központot. Fényképen ugyan láttam már néhány részletét, de így egész mást mutatott. A "régi" épületben a Teológiai Akadémia kapott helyet, nagyszerű helyet. Itt Hetényi Attila főigazgató helyettes testvérrel beszélgettem. Legközelebb erről is írok.

Az új, modern, impozáns objektum a régivel egybe épült. Az építkezés a befejezéshez közeledik. Az udvar, a parkosítás még vissza van. A március végi átadási ünnepélyre az is elkészül.

Az épület komplexumban végzi munkáját a közösség lelki és gazdasági vezetősége. De itt kapott helyet többek között a Békehírnök szerkesztősége és az egyház könyvesboltja is.

Találkoztam dr. Gerzsenyi László tv-el is, az ugyancsak itt székelő ITM igazgatójával, valamint Zágoni Jenő leváltáros testvérrel, a Baptista Leváltár vezetőjével.

A másfél hét során alkalmam volt szolgálni a Budapest Wesselényi utcai, a Váci, a Szokolyai és a Budai Gyülekezetekben.

Örültem annak is, hogy Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvér, a jugoszláviai magyar baptista misszió vezetői át tudtak jönni Magyarországra és fölkerestek nővéremnél. Így személyesen adhattam át nekik a detroiti gyülekezet támogatását a Bétel missziós-házra, valamint a szövetségünk évi támogatásának a felét. A beszélgetésünkről készült feljegyzéseimet a következő lapban közöljük.

Dr. Herjeczki Géza az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség alelnöke

a lap elejére


JÖJJETEK EL NAGYVÁRADRA!

Folyóiratainkból vagy más forrásból testvéreink már értesültek arról, hogy a Magyar Baptisták Második Világtalálkozója megszervezésre kerül Erdélyben, Nagyváradon. Ez a gondolat már régen megszületett a magyar baptista közösség szívében, és hisszük, hogy Isten segítségével az Úr 2000. esztendejében ez a terv meg is valósulhat augusztus 11-13 között.

Találkozóra hívjuk tehát a magyar nyelvet beszélő baptista testvéreinket a szélrózsa minden irányából. Kérjük szeretettel, jöjjenek el erre az alkalomra, hogy ez új évezred küszöbén együtt imádkozzunk, énekeljünk, szolgáljunk Istennek, Akié minden hatalom és dicsőség.

A találkozás reményében,  A Szervező Bizottság

Simon József testvérrel együtt töltöttem két napot Esztergomban, január 27-28-át. Hallottam, amint jóreménységgel szólt a nagyváradi találkozóról, a készülődésekről. A beszélgetésünk értelmében hadd biztassam olvasóinkat arra, hogy vegyék elő a naptárukat, jelöljék be azon augusztus 11-13-át, s nézzék meg, vajon előtte, vagy utána tudnak-e néhány napot hozzátenni szabadságukból. Esetleg előtte néhány napot és utána is néhány napot. A tervezgetés stádiumában még részleteket nem írhatunk, de számíthatunk arra, hogy Erdélyben is és Magyarországon is lesz néhány olyan gyülekezeti, vagy szövetségi szinten rendezett alkalom, amire érdemes lesz elmenni. Tahiba, vagy a Hargitára; esetleg abba a gyülekezetbe, ahonnan annak idején Aszárnyra keltek@ testvéreink, hogy a tengeren túl keressenek új hazát.

Mivel most még van rá idő, tervezgessünk. Írjuk meg esetleges javaslatainkat. Gyűjtsük össze az útiköltségre valót. Sőt, gondoljunk arra, hogy a konferencia lebonyolításához testvéreinknek még anyagi segítségre is van szükségük - arra is fordítsunk anyagi javainkból. Nem csak a fölöslegből, hanem aszerint, amint az Úr arra indít bennünket. Gyülekezetileg is, de akár egyénileg is lehet adakozni erre a célra. Az Evangéliumi Hírnök decemberi számában megtalálhatjuk a bankszámla számokat, amire közvetlenül, banki úton is küldhetünk adományokat. De akár személyes postával is célhoz juttathatjuk az arra szánt összeget. A lelkipásztorok, vagy akár a szerkesztő is szívesen ad tanácsot erre vonatkozólag.

Természetesen rendszeresen imádkozzunk azért, hogy az Úr áldja meg, jelenlétével szentelje meg a találkozót - e nélkül csak emberi erőlködés lenne az egész. (Szerk)


A közelmúlt elemzése
Válaszol: dr. Almási Mihály

Magyarországi utam során megragadtam az alkalmat arra, hogy a Magyarországi Baptista Egyház elnökével ne csak beszélgessek (amire Esztergomi utunk is jó alkalmat biztosított), hanem válaszát is kérjem néhány olyan kérdésre, ami olvasóinkat is érdekelheti. Jóllehet pl. a Békehírnökből nagyjából tájékozódni tudunk az otthoni egyházi élet eseményeiről, szerettem volna tudni, mi az amit Almási testvér a legfontosabbnak talál a közelmúlt eseményei közül. Mire haza értem, itt volt a válasz a szerkesztőségi komputeremben. Köszönjük. (HG)

(Kérdés:) Február legelején visszatekintve az elmúlt évre, mit látsz a magyarországi egyházi élet legfontosabb eseményének, változásának, eredményének?

Visszatekintve az elmúlt esztendőre - és a kérdésre válaszolva - úgy gondolom, hogy az egyházak anyagi helyzete szempontjából a legfontosabb esemény, hogy a Magyar Kormány megállapodást kötött a történelmi egyházakkal - köztük a baptistákkal - az államosított vagyon kárpótlása ügyében. Az előző kormány csak a Római Katolikus Egyházzal állapodott meg. Az új kormány a református, evangélikus, a baptista és a szerb ortodox egyházzal, valamint a zsidó hitközségek szövetségével kötött megállapodást. Nem arról van szó, hogy az állam valamiféle extra segítséget nyújt, hanem arról, hogy vagy visszaadja az egyházak régi ingatlanait (ez történt a Benczúr utcai szeminárium és a Wesselényi utcai templom és lakóház épületével) vagy kárpótlást fizet a vissza nem adható ingatlanokért.

Sajnos nem teljes kárpótlásról van szó, hanem arról, hogy a volt egyházi vagyon fölbecsült értékének a kamatát adja át az egyházaknak. Ez a baptista egyház vonatkozásában évi 20 millió forint, azaz mintegy 80.000 USA dollár. Figyelembe véve, hogy a visszakapott ingatlanok állapota rendkívül rossz, és hogy az ingatlanok értékét jelentő tőkét nem kapjuk vissza, ez nem nagy összeg. Ha azonban arra gondolunk, hogy korábban - 50 éven át - nem visszaadtak, hanem elvettek, ez a megállapodás történelmi jelentőségá, és kell hogy hálára indítson Isten iránt.

Egy másik - a hitéletet komolyan befolyásoló ügy - az 1990. évi IV. úgynevezett vallásügyi törvény módosításának terve, amely mintegy másfél éve vitatéma. Azzal mindenki egyetért, hogy destruktív, kártékony, önmagukat egyháznak álcázó, adócsalásra berendezkedő "vallási" csoportok ellen föl kell lépni.

Kérdés azonban, hogy kik, mikor és milyen eszközökkel tegyék ezt. A baptista álláspont világos: Nem feltétlenül az a helyes út, amelyen sokan járnak, az a jó egyház, amelyhez tömegek tartoznak, és nem feltétlenül "káros", sőt nagyon hasznos is lehet egy akármilyen kis létszámú közösség tevékenysége, ha igazán biblikus hívőkről van szó. Lehet fontos a történelmiség és a létszám, de a legfontosabb a Krisztushoz tartozás, a példás hívő élet és bizonyságtétel.

A lelki vonatkozások tekintetében a helyzet ma Magyarországon - talán minden egyházban - egyszerre romlik és javul. Negatívum, hogy számos valóban kártékony egyháznak tűnő szervezet jelent meg, keleti "mágusok" és álgyógyítók (sokszor nyugati közvetítéssel), sőt antikrisztusi tanítók is, akik sokakat megtévesztenek. Másfelől viszont az igazi hívők jobban érzik az egymásra utaltságot, s legfőképp azt, hogy az Úr Jézus ereje nélkül semmit sem tehetnek. Egyszerre hirdettetik az igazi és a hamis evangélium. Egyszerre fokozódik az elvilágiasodás és a szalmaláng-szerű buzgólkodás, rajongás. Csak alapos, komoly igeismereten nyugvó tanításnak, a Szentlélek által inspirált igehirdetésnek és bizonyságtételnek van értelme. Ezt viszont sokan kevésnek vélik és élményeket hajhászva esnek a Sátán csapdájába.

(Kérdés:) És hogyan értékeled a baptista missziót?

Ez a kettősség sajnos a baptista misszióra is jellemző. Vannak gyülekezetek és pásztorok, amelyek és akik a számok, a növekedés, a statisztika bűvöletében élnek és dolgoznak, és vannak, akiket a pesszimista befeléfordulás, a törvényeskedés, az önigazolás jellemez, minden valóságos lelki közösség nélkül.

Hála az Úrnak, a derékhad igyekszik bibliai alapokon maradni. Magyarországon az elmúlt években szinte minden evangéliumi egyház szétszakadt. Vannak olyanok is, amelyek több felé. A baptisták még együtt vannak, de nyilvánvaló jelek mutatnak arra, hogy egyesek túl szűknek érzik a bibliai kereteket, mások viszont túl tágnak. A megalkuvás, az elvtelen kompromisszum velük szemben nem járható út és nem is a szeretet útja. Olykor a létszámcsökkenést is vállalva kell mindkét szélsőséggel szemben őrizni a biblikus utat, arra is figyelve, hogy senki sem kiálthassa ki önmagát "mércének", mert nekünk egy főpapunk van, Jézus Krisztus. Ő a feje az egyháznak, és mindenkinek hozzá kell igazodnia.

(Kérdés:) Mit üzensz az Amerikában élő magyar baptistáknak?

Mivel a testvérek egy részét jól ismerem, természetesen szeretettel üdvözlöm őket, és kívánom, hogy az Úr áldja és őrizze meg őket az új hazában. Kiváló alkalom kínálkozik a találkozásra Nagyváradon a MABAVIT II. alkalmával augusztus 11-13-ig. Szeretettel várunk mindenkit. A gyerekek épp olyan jól fogják érezni magukat, mint a felnőttek. Erdélyben és Magyarországon is szervezünk kirándulásokat. A Hargitán és Tahiban is együtt lehetünk. Viszontlátásra Nagyváradon!

Dr. Almási Mihály a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyar Baptisták Világszövetsége elnöke

a lap elejére


Mészáros Kálmán (ifj): ANNO DOMINI 2000

Túléltük! Mármint a dátumváltást. A múlt év végéhez közeledve egyre fokozódó várakozással figyeltük és elemeztük az ezzel kapcsolatos híreket. Latolgattuk az eshetőségeket, történhet-e valami rendkívüli. A már elhíresült Y2K komputer probléma túlhangsúlyozása mögött, amint az mára kiderült, a számítógépipar jól megfontolt érdeke állt. A dátumváltás gondja soha nem tapasztalt busás üzleti hasznot hozott. A média is mindent megtett azért, hogy hisztérikussá fokozza a várakozást. Soha nem volt akkora piaca a világvége jóslatoknak, végső katasztrófával foglalkozó filmeknek, könyveknek, újsághíreknek, mint az elmúlt évben. Persze, a félelemkeltés "hiénái", e filmek készítői és forgalmazói jól kalkuláltak. Kapóssá váltak a méregdrága alkotások, kezüket dörzsölve várták a megtévesztett kortársaik félrevezetéséből származó hasznot. Még a különböző egyházakban is felütötte a fejét ez a szektás magatartás, amely a 2000. évváltáshoz kötötte volna Krisztus visszajövetelét és az Armageddon végső csatájának kezdetét.

Ezek a jóslatok azonban az előzőekhez hasonlóan hamis próféciáknak bizonyultak. Jézus szavának ma is a fülünkben kell csengenie: "Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." (Apcs 1:7) Az utolsó idők megtévesztőiről pedig ezt mondta: "Sokan jönnek majd az én nevemben...Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék ha lehet a választottakat is." (Mt. 24:5,24) Más helyen pedig még ezt mondta róluk: "Gyümölcseikről ismeritek meg őket...Sokan mondják majd nekem: 'Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e... és nem a te nevedben cselekedtünk-e hatalmas dolgokat?' És akkor vallást teszek nekik: 'Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők'" (Mt. 7:20,22-23) Persze, ez semmiképpen nem csökkenti az utolsó időkre vonatkozó próféciák komolyan vételét. Sőt, ha tudjuk azt, hogy a Sátán és szolgái képesek átváltoztatni magukat a világosság angyalává a megtévesztés érdekében, akkor a jövőben még óvatosabbnak kell lennünk. János apostol ezért figyelmeztette így olvasóit: "Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba" (1Ján 4:1)

Itt vagyunk tehát "Az Úr 2000. évében", ezt jelenti ugyanis a címben olvasható latin szöveg. Mit kezdjünk vele? Isten kegyelmének köszönhetően még nem jött el a világvége. Nem gondolom, hogy azért, mivel olyan jók lettünk volna, hanem "hosszan tűr érettünk, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Péter 3:9) A napi hírekből úgy tűnik, hogy az 1000 éves békeország sem köszöntött be hozzánk. Mi a feladatunk tehát nekünk, hívőknek a harmadik évezred küszöbén? Ugyanaz, mint az elmúlt 2000 évben, csak sokkal fokozottabb mértékben. Jézus missziós parancsa már két évezreden át adott komoly feladatot követőinek: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népeket..." (Mt 28:19)

Ebben az esztendőben arra is emlékezhetünk, hogy 1000 esztendővel ezelőtt a magyar néphez is eljutott a Biblia üzenete. Első királyunk, István szorgalmazása nyomán misszionáriusok jöttek országunkba és elkezdődött a lelki munka. Sajnos, már ez időtől fogva sok minden átszűrődött a pogány magyarság hiedelemvilágából a keresztyén vallásgyakorlatba, ami gyakran jelent még ma is megkötözöttséget és szellemi akadályt az evangélium megélésében. Közel ötszáz éve a reformáció üzenete jelentett reménysugárt a Kárpát-medence tájain élő magyarság számára is, kik között nagy számban találtak menedéket anabaptista elődeink is. A három részre szakadt országban olyan ébredés indult, különösen a Károlyi Gáspár által magyarra fordított Biblia terjesztése nyomán, hogy a korabeli krónikások állítása szerint az országrészek lakosságának 90% hitvalló protestáns lett. Aztán fokozatosan ismét minden sötétségbe borult. Másfél évszázada azonban nemcsak a nemzeti függetlenség és szabadság eszméje bontott zászlót, hanem ezzel párhuzamosan az újkori baptista misszió is utat tört hazánkban. Misszionáriussá váló fiatal asztalos mesterek, vallásos könyveket terjesztő bibliaárusok, és nagy élettapasztalattal rendelkező "paraszt-apostolok" indultak el Pesten, Pécsett, Kolozsváron, Nagyszalontán, Újvidéken, Eperjesen, egyre több faluban és városban az elveszettek után. Sok ezer ember lett így Jézus Krisztus hűséges tanítványa. De ez már a múlté.

Ma itt vagyunk egy új évezred küszöbén. Nincs, aki helyettünk elvégezze a missziómunkát. Testvéreim! Isten bennünket is szólít most. Álljunk az áldott emlékű hithősök sorába, legyünk mind a nagy aratás hű munkásai! Látjuk-e, milyen nagy a szükség? Az Úr 2000. kegyelmi esztendejében, emlékezzünk Jézus szavára, aki így biztatta tanítványait: "Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra." (Jn 4:35) Testvérem, vajon nem érted imádkoznak-e sokan, amikor Jézus felszólításának engedelmeskedve új lelkimunkásokért könyörögnek? "Az aratni való sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." (Mt 9:37-38)

Kérlek benneteket, testvéreim, hogy az Úrnak ebben a 2000. kegyelmi esztendejében szánjuk oda magunkat teljesen a szolgálatra! Emlékezzetek Jézus szavára: "Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!" (Mt 24:46)


GYÜLEKEZETI HÍREK

CSOPJÁK ATTILA EMLÉKNAP ALHAMBRÁBAN

"ÉN AZ ÚR JÉZUSÉ VAGYOK"

Az újabbkori magyar baptista misszió úttörőjére, Csopják Attila testvérre emlékezett az alhambrai gyülekezet 1999. november 21-én.

A hálaadásnak feltétele az emlékezés; a hívő egyén, vagy gyülekezet emlékei hálaadásba torkollnak. A lelkipásztor testvér 6 kérdéssel nyitotta meg az egész napos ünnepséget, melyben szavalatokkal, felolvasásokkal, énekekkel és személyes emlékeik megosztásával részt vett az egész gyülekezet (a délutáni alkalmon Vadász János, Santa Monica-i lelkipásztor is).

  1. Miféle hálaadás az, ami - akármilyen oknál fogva - figyelmen kívül hagyja Istennek a gyülekezet életén elhelyezett ember-ajándékait?
  2. Hogyan vigyázzuk a tiszta, biblikus baptista tanítást és gyülekezeti életet, ha akiktől ezt az örökséget nyertük nem ismerjük?
  3. Hogyan imádkozunk ébredésért, ha az ébredés szolgáinak előttünk megélt példáit figyelmen kívül hagyjuk?
  4. Míg bölcs, hívő lelkű vezetőkért imádkozunk, értékeljük-e azokat, akiket már megkaptak közösségeink az Úrtól?
  5. Ma, amikor egyre érzékelhetőbbek a különbségek a magyar baptista szövetségek között, hajlandók vagyunk-e azoktól tanulni, akik hasonló problémákkal szemben is együtt munkálkodtak az evangélium ügyében?
  6. Készek vagyunk elődeink példáját követni abban a tekintetben is, ahogy ők viszonyultak koruk társadalmának a feszültségeihez a szorosan vett gyülekezeti élet keretein kívül is (Csopják testvér éppen ebben a tekintetben tett maradandót)?

"Csopják Attila 1853. február 27-én, a szepességi Merényben született, 1872-ben tett érettségit Ungvárott, egy év múlva, mint adótiszt, letette az államszámviteli vizsgát. 40 évi állami szolgálat után, mint pénzügyi számtanácsos ment nyugdíjba. 1934. január 10-én halt meg, kispesti otthonában. Egész életében szegény ember volt. Tizenöt gyermeke született, akik közül tizenegyet fölnevelt.

1889. október 3-án a Wesselényi utcai gyülekezetben Meyer Henrik merítette alá. A Kispest I. gyülekezetnek a megszervezője és pásztorkodó vénje volt 1932-ig. A magyarországi baptizmus jelentős személye volt, fontos és kényes esetekben képviselte közösségünket. Küldetést teljesített, amikor a magyar nyelvű baptista missziót megindította Budapesten, a Nap utcai gyülekezet megalapításával. Ő volt az első hitközségi elöljáró, lemondását úgy értékeljük, mint egy játszótéren a "fair play" játékos lelkiismeretes tettét. Írói és szerkesztői munkássága egy korszakot jellemez. Volt baptista lap és nyomda, de baptista irodalom azáltal lett, hogy volt egy Csopják Attila. Különösen az első világháború után végzett jótékonysági munkája, mely segélyezésben és munkaalkalom teremtésben nyilvánult meg, még külön méltatást érdemel.

Az evangéliumot és annak morális és humánus nevelő hatását céltudatosan kívánta kiterjeszteni a társadalmi életre. Mint a gyakorlati keresztyénség művelt, puritán, nagy távlatokban gondolkodó, mégis a "kicsinyekben" is hű missziómunkása, nagy tiszteletnek örvendett." (Dr. Somogyi Barnabás)

ŐSÖK
Emlékezésünk kialudt fáklyáját
Gyújtsuk meg néma kegyelettel,
Hogy emberöltők véres távlatában
Ősök csodája lobogjon fel.
Bús temetőknek besüppedt hantjai,
Nem köztetek keressük őket.
Lobog a fény s a titkok fellegében
Mi látjuk, látjuk a hős magvetőket!
(Gerő Sándor)

Bemutató készült személyes tárgyaiból (énekeskönyve, bérleti igazolványa, fényképek) és könyveiből. Csopják testvér önarcképe és feleségéről készített festménye voltak a kiállítás legértékesebb tárgyai. Megemlékeztünk ugyanakkor kortársairól is, akikkel együtt szolgálta népünket.

Csopják Attila testvér életét jól summázza az az egyszerű vallástétel, amit sírfeliratául is kért: "Én az Úr Jézusé vagyok!" (NJ)

CHICAGÓI HÍREK

December első hétvégén újra vendége volt gyülekezetünknek. A detroiti lelkipásztor, dr. Herjeczki Géza testvér jött el közénk, hogy az igével szolgáljon. Szombaton este Szűcs Sándoréknál tartottuk meg a havonként esedékes családi bibliaórát. Szinte az egész gyülekezet jelen volt. AIsten igéjének helye és szerepe az életünkben - gyakorlatilag@ - ez volt a témája a Herjeczki testvér által kezdett bibliai beszélgetésnek, melybe többen is bekapcsolódtak. Vasárnap az igehirdetések is, a szolgálatok is az Advent témakörön belül maradtak.

A KARÁCSONY a legszebb ünnep számunkra; az öröm és szeretet ünnepe. Nekünk hívőknek el kellene ezt mondani másoknak, vagy valahogy tudomására kellene hozzuk a körülöttünk élőknek. Azonban mi felnőttek "megfontolunk" minden lehetőséget, keresve az értelmét mindennek, ezért szép lassan minden más fontosabbá válik és az alkalmakat egyiket a másik után elszalasztjuk. Valahogy így történt nálunk a karácsonyi misszió alkalmakkal, de a vasárnapi-iskolások készek voltak elmenni és elmondani az erre szomjazóknak, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia, megszületett és lejött közénk dicsőségben.

December 11-én nagyszámú hallgatóság előtt East Chicagoban (Indiana) a vasárnapi iskolás gyerekek kitettek magukért. Minden szívet megmozgató karácsonyi műsort adtak elő, több mint 12 gyermek-karácsonyi éneket. A legkisebb vasárnapi iskolás, a három és fél éves Szabó Jonathán többek között verset is mondott, amit lelkesen fogadott mindenki. Az est színvonalát emelte Demeter Ádám hegedű játéka, ami még "magyarosabbá" és színvonalasabbá tette a gyermekek nagyon szép szolgálatát. Külön megemlíteném Cseh Tünde hozzáértő foglalkozását a gyermekekkel, aki karácsonyra szép műsort hozott össze a gyermekekkel.

A vasárnapi iskolások East Chicagóban, hegedűn kísér Demeter Ádám, a műsort vezeti Demeter András

A magyar barátaink sem maradtak adósak, gazdagon megajándékozták gyermekeinket, Mikulás járást szerveztek, mindenkinek az örömére. Gyülekezetünkben a karácsony a megszokott módon zajlott le, a kivétel itt is a vasárnapi iskolások szolgálata volt, akik egy társas jelenetet adtak elő, nagyon sok énekkel. A Mikulás járás itt is megérdemelt volt.

Az óév estéjén elég nagyszámban voltunk jelen, hogy hálánkat fejezzük ki Istennek az elmúlt év gondviseléséért, az áldásokért. Lőrincz István lelkipásztor testvér imája alatt léptük át az évezred küszöbét. Utána a megterített asztalok mellé telepedtünk, majd a vacsora után következett a Dobos Ildikó által összeállított és vezetett műsor, amelyben úgy a gyerekek, mint a felnőttek egyaránt részt vettek. Igazán sajnálta mindenki, amikor reggel öt óra már elmúlt és haza kellett menni.

Január 13-16 között tartottuk meg az ima napokat. Ez alkalommal vendégünk volt dr. Szakács Imre nyug. lelkipásztor testvér, aki jelenleg Cleveland-ban vendég lelkipásztorként szolgál. Szakács testvér sorra vett olyan fontos kérdéseket, mint: A Krisztussal való közösség (Ef 4:17-24), Ne szabjátok magatokat a világhoz (Róma 12:1-11), Hirdessétek az evangéliumot... (1Kor 9:16-17), a Sátán (Ef 6:11-13) és Isten gyermekei vagyunk (1Ján 3:1-12).

Első hallásra úgy tűnt, hogy ezek mind ismert kérdések, de mikor Szakács Imre testvér sorra vette, arra kellett rájöjjünk, hogy a gyakorlati értelmezése ezen igeverseknek sokkal többet rejt magában, mint amennyit gondolunk.

Különösen megragadta figyelmünket az, hogy igazából mit is jelentett a "ne szabjátok magatokat e világhoz," majd nagy felkiáltójelként hallottunk a Sátánról, és arról, hogy miként lehet a harcot ellene felvenni. A meglepetés sem hiányzott, ugyanis megtudtuk, hogy Szakács testvérnőnek születásnapja van, ezért énekkel és virággal felköszöntöttük. Mi sem aktuálisabb manapság, ez év kezdetén, mint az, hogy: ne szabjátok magatokat e világhoz (e világ szellemiségéhez!) és a mindennapi hívő életünkben az amire támaszkodhatunk: "Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa!"

Akarok-e, akarsz-e szent életet élni ebben az évben? CSAK Jézus Krisztussal lehetséges!   Demeter András

DETROITI HÍREK

ÓÉV esti istentiszteletünkön az igehirdetés textusa János 12:34-36. 46 volt - A világ világossága címmel. A szolgálatok és az igehirdetés után együtt vacsoráztunk, majd többféle játék következett.

- Leghamarébb a pong-pong versenyt indítottuk mert az elég sok időt vesz igénybe. 12 játékos közül végül is az első helyre Stejankó Erik jutott, aki így megnyerte az idei ping-pong kupát (a második helyre bátyja, John, a harmadikra pedig Szilágyi Gyuszi került).

- A Bibliaverseny győztese a II. csoport lett. A kérdések legnagyobb része az év folyamán kívülről megtanult (vagy tanulgatott) 41 igeverssel volt kapcsolatban. A győztesek Bibliai komputer programot, néhány jó könyvet, Bibliát és egyéb tárgyakat kaptak.

IMAHETÜNK áldásosan telt. Az alapige az egész hétre az Efézus 1:3-14-ig terjedő ige egy-egy verse-szakasza volt. Néhány sorban a témáról, az imatárgyakról:

Hétfőn (Pap Lajoséknál) - Megáldott bennünket minden lelki áldással. Nagyon is szükségünk van az Úr áldásaira. Áldásai nélkül hiába is erőlködnénk. Néhány más ima-téma mellett megtérőkért imádkoztunk.

Kedden (Herjeczkiéknél) - Kiválasztott bennünket - előbb, mint mi választhattuk volna Őt. Gyermekeinkért imádkoztunk, hogy ők is fölismerjék ezt a rendkívüli szeretetet, kiválasztást.

Szerdán (az imaháznál) - Bűnbocsánatot nyertünk - vére árán. Az Ausztráliában folyó 18. Baptista Világ Kongresszus áldásaiért, és a nyári, Nagyváradi Mabavit II-ért imádkoztunk.

Csütörtökön (Szilágyi Gyusziéknál) - Titkait megismertette velünk (milyen sokmindenre megtanított már, s mennyi mindenre még majd ezután kerül sor! A gyülekezetben szolgáló testvérekért és a lelkipásztorért imádkoztunk.

Pénteken (Mikó Tiboréknál) - Dicsőségének magasztalására hívott. Nem csak kiválasztott, de el is küldött. Azért könyörögtünk, hogy küldetésünket egyenként is és gyülekezetileg is betölthessük, ebben az esztendőben még jobban, mint valaha.

A hétköznapokat keretező két vasárnap délutánján is kapcsolódunk az imahét gondolataihoz.

Voltak olyanok is, akik minden alkalommal jelen voltak. Annak is örültünk, hogy tudhattuk, hogy ugyanezekben a napokban szerte a világon sokan, köztük magyarok is, imádkoztak velünk együtt azért, hogy missziós feladatainkat be tudjuk tölteni. Tudjuk, hogy ez csak az Ő segítségével lehetséges. Máté

Lakatos Erika beszámolót írt az Erie, PA-ban 1999. november 26-28 között megtartott Ifjúsági találkozóról. Szeretnéd elolvasni? Átviszünk akkor ideiglenesen az Ifjúsági oldalra:  Beszámoló

a lap elejére


Küldjön levelet a szerkesztőnek.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3