Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. JANUÁR

Kulcsár Sándor:

MEGMARADÁS ÉS NÖVEKEDÉS

"Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy ... a saját erősségetekből ki ne essetek: hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és Megtartó Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség mind most, mind örökkön örökké. Ámen!" (2 Péter 3:17-18)

Az emberre jellemző, hogy különleges alkalmakkor elkötelezi magát feladatának jobb és buzgóbb elvégzésére. Egyik ilyen alkalom az Új Esztendő kezdete. A 2000. év elején vagyunk, amikor még elevenen emlékezünk személyes és közösségi elhatározásainkra, melyeket az Isten közelségében tettünk. Ritka alkalom és különös kegyelem volt ez számunkra az Úrtól. Isten Lelke segítsen azokat meg is valósítani ez év folyamán.

Az Igében Péter apostol emlékeztet mindannyiunkat három fontos feladatra, amelyet igyekezzünk ebben az esztendőben megvalósítani. Isten Lelkének segítségével kövessük az igei tanácsokat.

1. Ki ne essünk a saját erősségünkből!

Örömmel és hálával gondoljunk arra a kegyelemre, amely által Krisztus minket elfogadott. Mint legbiztosabb és egyedüli menvár, megnyílt számunkra és magába zárt minket. Olyan erősség lett számunkra, melyből senki ki nem ragadhat. A mi személyes feladatunk őrizkedni és vigyázni, hogy saját erősségünkből ki ne essünk! Krisztusban megmaradva, Belőle táplálkozva növekedhet hívő életünk. Számunkra Ő az élet! Őt elhagyva életveszélybe kerülünk, halál fenyeget. Azt köti lelkünkre az apostol által Isten, hogy becsüljük meg Krisztust, a mi saját Mentsvárunkat, erősségünket! Számoljunk ezzel a veszéllyel és ne legyen senki könnyelmű közülünk, mint Ézsau volt, mert elveszíthetjük Őt és vele erősségünket. Növekedő életünk első feltétele ez. Szent elhatározással és szilárd odaszánással éljünk Őbenne elrejtett életet. Erre hívott el minket az Isten. Életünk Krisztus által el van rejtve az Istenben! (Kol 3:3!) Ő biztosítja számunkra ezt a Benne maradás kegyelmét. Cselekedjük ezt őszinte igyekezettel, hűségesen!

2. Növekedjünk a kegyelemben!

Akik számára Krisztus saját erősség lett, azok kegyelemben élnek. Ezeknek szól e felszólítás, hogy "növekedjetek a kegyelemben!". Ez a kegyelem oly nagy, hogy meg nem mérhető. Abban növekednünk lehet és kell! Ez naponkénti megalázkodást jelent, mert Isten az alázatosoknak ad kegyelmet. Tudjuk, hogy mindent kegyelemből kapunk és kegyelemből élünk minden nap. Egyre jobban megismerjük, hogy a kegyelem üdvözít, tanít és megtart! Minden hívő léleknek hála és szent elkötelezés van szívében Isten iránt az Ő kegyelméért. Boldog örömmel halljuk tehát az áldott felkérést, az abban való növekedésre. Bővölködő életre buzdít minden hívőt a kegyelmes Isten. Hadd jellemezze életünket ez a növekedés ebben az esztendőben. Ne lankadjunk el, és ne gátoljon meg senki és semmi! Legyen egyre nyilvánvalóbb a kegyelemben való növekedésünk ebben az új évben. Nékünk is elég ez a kegyelem! Sokan lássák és ízleljék meg az Isten kegyelmét általunk!

3. Növekedjünk Jézus Krisztus ismeretében!

Ő a mi Urunk és Megtartónk! Isten gazdagságának mélysége, melyet egyre jobban csodálunk, minél jobban megismerjük. Az Ige tanulmányozása, és a Vele való közösség által növekedhetünk ismeretében. Sok áldott megtapasztalás, sőt sok más testvér megtapasztalása is segít nekünk ebben a növekedésben. Krisztus ismerete évről-évre gyarapodik, növekszik bennünk. Ez gyarapítja az Úr iránti szeretetünk és tiszteletünk elmélyülését. Áldozatosabb, odaszántabb életre ösztönöz, mely lélekmentő szeretettel hajol le az elveszett emberek megmentésére. Ebben gyakorolnunk kell magunkat. Megköveteli tőlünk, hogy félre tegyünk minden akadályt és a megkörnyékező bűnt. Az Úr Jézus ismeretében növekedve, egyre hasonlóbbakká leszünk Őhozzá. Így ragyoghat fel Krisztus általunk mások számára. Mennyire jellemző életedre ez a növekedés?

Kedves Testvéreim! Csodálatos távlatokat tár elénk az Ige. Itt az ideje, hogy szent felelősséggel és engedelmességgel gyakorlatba ültessük ezt a három felhívást. A mi Urunk készen áll, hogy minket megsegítsen nemes elhatározásunk megvalósításában. Az Úrral minden lehetséges! Így leszünk képesek elvégezni nagy küldetésünket, a reánk bízott szent feladatunkat. Ha tudjuk ezeket, boldogok leszünk, ha cselekedni is fogjuk. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön örökké.


Évközi gyűlés: Palm Bay, Florida, 2000. március 9-11. A bizottsági tagok föltétlenül értesítsék Kish Ernő testvért érkezési szándékukról és annak időpontjáról. Az alapszabály-előkészítő bizottság tagjai egy nappal előbb érkezzenek!

JÉZUSSAL EGYÜTT A CÉLBA

János 6:16C21

Az Úr kegyelméből elértük az új évet. Túl vagyunk már az aggodalmaskodáson, és rájöttünk arra, hogy most is hiábavaló volt minden nyugtalanságunk. Viszont az ünnepek elmúltáva1 előttünk van egy év, és föltesszük magunknak a kérdést: Hogyan tovább?

Ez igeszakasz ad nekünk magyarázatot, mert a 20-ik versben van elrejtve az üzenet. AÉn vagyok, ne féljetek!@ Ez pedig ez Isten jelenlétét fejezi ki, és ebben Jézus mintegy biztatásképpen szól tanítványaihoz, szól hozzánk. Ne féljetek, Isten jelen van!.

A VAGYOK visszautal az ószövetségi megjelenésre, amikor Isten azt mondta Mózesnek: AVagyok, aki Vagyok!@ Ezért ez igében mindenkor az Isten Fiával találkozunk. Ezért ez alkalommal is áhítattal levesszük saruinkat, eltakarjuk arcunkat, és hallgassuk mit üzen az ige által nekünk Jézus Krisztus.

1. Jézus soha sehol nem ígérte, hogy tanítványai életében nem lesznek nehézségek. Krisztus követése nem valami ünnepi csónakázás a tükörsima tavon, hanem viharokkal kell. megküzdenünk. És ezenközben hányszor érezzük azt, hogy egyedül vagyunk.

Jóllehet sokan szeretnék, ha a tanítványság, vagy a Jézushoz tartozás, sőt még a vallásosság is afféle életbiztosítás legyen. Hogy aki vallásos ember, vagy Jézus követője, azzal ne történjék baj, annak jól menjen a sora, hiszen ennyit csak Amegérdemel@ az Istentől.

Ez a történet elárulja, hogy nekünk ilyen ígéretünk nincs. Nem kivételez Isten, sőt, gyakran azt kell látnunk, hogy nekünk több próba, szenvedés jut, mint másnak, több viharos nap, amelyen át kell küzdenünk magunkat, mert sokszor ez az Isten iskolája az övéi, gyermekei számára.

2. A kővetkező üzenet, hogy Jézus Krisztus akkor is tud rólunk, ha mi nem tudunk róla. Mi nem látjuk Őt, de neki rajtunk van a szeme. Mint ahogy tudott tanítványairól, látta őket a viharos tengeren. Ez egyszer megnyugtató számunkra, ugyanakkor félelmetes is. Semmi sem történhet életünkben a háta mögött. De nem is vagyunk elfelejtve. Tehát közel van hozzánk, még ha nem is észleljük Őt. Mi el vagyunk foglalva az Aevezéssel,@ dolgainkkal, bajainkkal, és ha egyszer fölnézünk Ő ott van előttünk.

Ekkor hangzik el, hogy én vagyok, nem valami kísértet. Még az események közepén is ott vagyok, a viharban, a veszedelemben, a halálfélelemben. ANe féljetek!@

3. A befejező üzenet különös. Ha csak bevenni is készek vagyunk Jézust az életünk hajójába, akkor máris ott vagyunk, ahová menni akarunk. Hozzá kell tennem, hagy nélküle aligha érkeznénk meg oda. Megvédte az Úr a tanítványokat, ha tudott is a viharról, mégis volt menekedés, szabadulás, sőt eljutottak a célba.

Így áll előttünk az új esztendő, amelyben biztosan lesz vihar, küzdelem, kétségeskedés, de soha ne feledjük el, Ő, az Úr tud rólunk, és ha mi kész vagyunk neki biztosítani helyet az életünkben, családunkban, gyülekezetünkben, a félelem elmúlik, és Vele, Általa célba fogunk érkezni.

Dr. Viczián János


KÉSZEN IS LEHETÜNK

Rádiós Áhítat, a Y2K utáni napokban

Hát ezt is megértük. Megkezdtük a kétezrediket. Mégpedig különösebb probléma nélkül. A villany és a gázszolgáltatás folyamtos volt. A hűtőszekrények nem olvadtak ki. A vizcsapból továbbra is folydogált az erősen klórozott ivóvíz.

Kiderült az is, hogy kár volt a matrac alá dugni azt az összekuporgatott pénzt, a bankban éppen úgy megmaradt volna, sőt, még a kamat se veszett volna el.

Készen volt az ország, a világ a Y2K-re. Igaz, régóta készültünk rá. De nem volt hiába az igyekezet. Sikerült. Nem ért váratlanul senkit az év és ezredforduló.

Lehet hát így is?

Olykor azt hisszük, hogy mindenről lemaradunk, nem sikerülnek dolgaink. Igyekszünk, de minek? Minden hiába. Nos, barátaim, bátorodjék szívünk - az évszázad és ezred fordulójának zökkenőmentessége azt mutatja, hogy amit komolyan veszünk, amire előre számítunk arra fel tudunk készülni, az nem fog váratlanul érkezni, készületlenül érni.

Isten igéje szerint az előrehaladó időben egyszer eljön egy olyan nap, amikor meg kell jelennünk az Isten ítélő széke előtt - és számot kell adnunk életünkről. Ez egy kicsit hasonlít ehhez a Y2K problémához. Hasonlít abban, hogy ezt sem kerülheti el senki - az egész világot érinti. Hasonlít abban is, hogy föl lehet készülni rá. Hasonlít abban is, hogy aki mégsem készül föl rá, az pórul jár.

De milyen kellemetlenség éri azt, aki nem készül föl az Istennel való találkozásra - akár Krisztus visszajövetele formájában érkezik el az az alkalom, akár úgy, hogy letelik e földi életének az ideje?

* Nem néhány napos sötétségre kell számítania, hanem végnélkülire, hiszen akkor már nem lehet közössége azzal, aki azt mondta magáról, hogy ő a világ világossága.
* Nem találkozhat már azzal, aki azt mondta magáról, hogy ő az élő víz és aki hozzá jön, meg nem szomjúhozik soha.
* Az életnek ama kenyerével sem táplálkozhat már.

No, de most inkább arról szeretnék szólni, hogy föl lehet készülni - nem csak a Y2K-re, hanem az Istennel való találkozásra is. Persze, ha komolyan vesszük, ha komolyan veszed, kedves hallgatóm.

Mit kell tenned, hogyan készülhetsz fel? Az Isten adta Üdvözítőt, Jézus Krisztust kell szívedbe, életedbe fogadni: János 3:16-ban így olvashatunk erről: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el nem vesszen, hanem örök élete legyen.

A kárhozat helyett egy örök életet nyer az, aki hittel szívébe fogadja Őt. Pál apostol a Filippibeli börtönörnek, arra a kérdésére, hogy mit tegyen, hogy üdvözüljön, így válaszolt: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz.

Nehéz ezt megtenni? Igen is, nem is. Könnyűvé és nagyon egyszerűvé tette Isten számunkra a fölkészülést: egy döntést kér és vár tőlünk. Ezt a döntést helyettünk nem teheti meg senki; Ő sem teszi meg helyettünk - ebben áll a nehézsége.

Isten a maga részéről már régen úgy döntött, hogy mindazoknak, akik elfogadják Jézus Krisztust, bűnbocsánatot és örök életet ad. Most rajtunk a sor, most rajtad a sor, kedves hallgatóm - te hogyan döntesz? Visszautasítod az Isten készítette megoldást, még csak nem is törődsz vele? Ha így döntenél, akkor készületlenül állsz majd meg Isten előtt, - bármikor is jöjjön el az az idő.

De ha elfogadod javaslatát, s hittel megnyitod életedet Jézus Krisztus előtt - akkor máris készen vagy és készen is leszel arra, hogy megállj előtte, bármikor is jöjjön el. Tiéd lesz az üdvösség, az örök élet.

Kedves hallgatóm, 2000-ben is ugyanaz az evangélium. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Az Ő szeretetének, üdvözítő kegyelmének híréről szólnak az igehirdetések magyar templomainkban. Határozd el, hogy gyakrabban fölkeresed Isten házát.

Hol hangzik magyarul az igehirdetés? Szívesen segít a legközelebbi imaház megtalálásában a szerkesztő - tel (313)382-3735. Ujságunk jelen számában és az interneten is megtalálhatja gyülekezeteink címét, némelyikhez térképet is. (Ha fölnyitotta a Agyülekezetek@ oldalt.)

Herjeczki Géza

a lap elejére


GYÜLEKEZETI HÍREK

TORONTÓ

"Megmozdul a parton a víz..."

Gondolataim visszaszállnak a hullámos Jordán partjára, amikor a Szent Földön, Izráelben jártam és gyönyörködve néztem a sok szép fehérruhás testvért, akik az Úr Jézus példájára a Jordán folyóban alámerültek a vízben. Mindegyiknek egy életreszóló, gyönyörű élmény volt abban a folyóban bemerítkezni, amelyben az Úr Jézust János bemerítette, hogy példát adjon nekünk.

"Mert így illik nékünk minden tisztünket betöltenünk."

Gyülekezetünkben bensőséges ünnepély keretében ismét kedves fiatalok tettek bizonyságot hitükről és az Úr szava iránti engedelmességükről. A múlt évben hatan, most pedig négyen álltak a bemerítő medence előtt: Szegedi Gyöngyi, Farkas Szilvia, Tamás Tímea és Katona Caroline, akik ifjúságuktól kezdve akarják az Urat szolgálni, hűséggel és szeretettel.

A mi közösségeinkben mindenki saját hite vallomására lesz bemerítve. Megható volt látni az egyik fiatalt - Katona Carolinet, aki még csak 10 éves. Ő is tudatosan, minden rábeszélés nélkül kérte felvételét. Ő már 3 évvel ezelőtt is szeretett volna bemerítkezni, akkor még csak 7 éves volt és a gyülekezet várakozást kért tőle. Az idő elérkezett és most nagy örömmel követte a többieket. Az Úr tud szólni a gyermekekhez. A Szentlélek hívását, sugallatát még egy nagyon fiatal is meg tudja érezni, úgy, mint a kis Sámuel, aki készségesen mondta: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!

Szilvia és Tímea is fiatalon álltak be az Úr követésébe. Gyöngyi, aki még eddig nem élt meleg testvéri közösségben, a fiatalokkal együtt boldogan vallotta, hogy az Úr Jézus feléjük kitárt kezét megragadva békességet, örömöt és biztonságot talált, mert jön a vihar erre a világra és boldog az, aki belép a bárkába, mert megtartatik, mint Noé és családja.

Gyülekezetünkben egyik szép, nagy ünnepély követi a másikat. Nem régen volt 70 éves évfordulónk és hálaadónapunk. Most pedig szintén népes vedégsereg vett körül bennünket, boldogan énekeltük: Öröm van a mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett. / Öröm van a mennyben, gyorsan lakomát, vidámság lengjen a termen át!

A torontói nem egy kriptaszagú gyülekezet, itt élet van, boldog, pezsdülő élet, egymást váltják az öröm napjai "...vidámság lengjen a termen át..." Ehhez a mosoly is hozzátartozik. Van sok kedves fiatalunk, akik tudnak örülni, mosolyogni. Bemerítési ünnepélyünk két órásra is elhúzódott, mert a fiatalok nem szűntek meg szavalni, énekelni, az Urat magasztalni.

Minden alkalommal szép, élő virágok ékesítik imaházunkat. Most is gyönyörű fehér szegfű és rózsacsokor illatozott. Nőtestvéreink felváltva gondoskodnak friss virágokról.

Szükségünk van ünnepekre! -- ahogy ezt már máskor is említettem. A világ sok problémáját látva és hallva, mi az Úr házában örvendezünk. Itt emelkedik fel a lelkünk, mert mi az Úrhoz tartozunk és nem e világhoz.

Úrvacsorai közösségünk alkalmával nagy kört alkotva, egymás kezét megfogva énekeltük: Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt.

Az alagsorban, terített asztaloknál folytatódott a szép ünnepély.

Mily szép, és gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az Atyafiak. ... Csak oda küld áldást és életet az Úr, mindörökké. (133. Zsoltár)

A Úré legyen a hála és köszönet ezért az alkalomért is! 

Somogyi Gáborné

Kulcsár Attila beszámolót írt az Erie, PA-ban 1999. november 26-28 között megtartott Ifjúsági találkozóról. Szeretnéd elolvasni? Átviszünk akkor ideiglenesen az Ifjúsági oldalra: Beszámoló

Megjelent Billy Graham: Angyalok című könyve - magyarul.

 Ismertetés a könyvről


Felejthetetlen személyek (5)
PETRE GÁBOR lelkipásztor (2)

(De mi történt abban az időben a Cleveland West Side.i gyülekezettel? ... Az angol vezetőség mindent megtett, hogy találjon egy alkalmas vezetőt, de nem találtak.)

1948-ban az amerikai kétnyelvű prédikátorok gyűlése Clevelandba volt megtartva. Petre testvér is eljött Buffalóból. A gyűlés után érdeklődött a Cleveland Baptist Association akkori titkáránál Dr. D. R. Sharpe-nál a West Side-i gyülekezet állapota felől. Ő ezt mondta: "Mivel nem találtunk alkalmas prédikátort annak vezetésére, az angol vezetőség elhatározta a magyar munka lezárását." Erre Petre testvér így felelt: "Én nem látom megfelelő okát most annak. Ott van egy szép templom, adósságmentesen és emellett a gyülekezet más vagyonnal is rendelkezik. A West Side-on még mindig van sok megtéretlen magyar, kiknek még hirdetni kell az evangéliumot. Az én életemnek legszebb részét fektettem bele ott a lelkimunkába és nem szeretném hallani azt, hogy bezárjátok az alkalmat magyar népünk megtérése előtt." Erre Dr. Sharpe ezt mondotta: "Ha te visszajössz és hajlandó vagy az Úr munkáját ott felépíteni, neked még megadjuk az alkalmat."

Ez egy óriási feladat volt Petre testvérék részére. Szerették a Buffalói gyülekezetet és a gyülekezet is szerette őket. Istenhez fodultak utasításért. Két heti gondolkozás, imádkozás után az eredmény az lett, hogy 1949-ben visszamentek Clevelandba és hozzáfogtak az újjáépítés munkájához. A lelkipásztor és felesége és az egész gyülekezet bele vetette magát a nagy munkába. Kívül-belül javították és szépítették az imaházat. De nem csupán az épületen dolgoztak, hanem a gyülekezeti programon is. Látták, hogy szükség van az angol nyelv használatára is az istentiszteleteken, így hívogattak és szeretettel fogadtak mindenkit. A sok fizikai munka után rendeztek egy heti evangélizálást. Engem hívtak meg Bridgeportból erre a szép szolgálatra vasárnaptól-vasárnapig. Minden este Petre testvér vezette az istentiszteletet, jó énekhangjával, én pedig angolul és magyarul szolgáltam Isten igéjével. Napközben Petre testvérrel látogattunk és hívogattunk. Imádkoztunk otthonaikban és bizonyságot tettünk Krisztusról. Kedves, áldásos, emlékezetes idő volt az mindnyájunk részére. Petre Gábor testvér még több mint 10 esztendeig szolgálta az Urat és népét Clevelandban. Abban az időben a gyülekezet a csaknem teljes megszűnés állapotából újból fellendülésnek indult. A vasárnapi iskolában hét osztály tanult. Megszervezték a 25-30 tagú angol ifjúsági énekkart, felújult a fúvós zenekar és a nőegylet és más organizációk. Mindenért az Úré a dicsőség.

Most ott vagyok, ahol a Zsidókhoz írt levél írója volt, amikor a 11. részben írt a hithősökről. Mint ő, én is kérdezem: És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből és a helyből az Evangéliumi Hírnökben, ha még többet írok arról, ami volt és amit tett Petre Gábor testvér. A napokban kaptam az Amerikai Magyar Baptista Szövetségtől egy tisztelet példányt Dr. Gerzsenyi László könyvéből melyet a Cleveland-i magyar baptista misszió 100 évéről írt. Még nem volt időm átolvasni, de már eddig is sokat tanultam belőle. Itt ezt olvasom Petre testvér szolgálatáról: "Petre Gábor tv. 1923-ban kezdte szolgálatát a Fulton Road-i Baptista Gyülekezetben, ahol csaknem 20 éven át fénykedett. Ezután négy évig (1942-1948 között) Buffalóban szolgált, de 1948-ban ismét visszahívták a Cleveland Fulton Road-i Gyülekezetbe és még 11 évig vállalta a gyülekezet vezetését. Ekkor egészségének gyengülése és magas életkora miatt befejezte szolgálatát és 1959-ben Floridába költözött, ahol a Bethesda Otthon lelkipásztori szolgálatában tevékenykedett.

1931-ben alelnöke az Amerikai Magyar Baptista Szövetségnek, majd 1932-től 1938-ig az Evangéliumi Hírnököt szerkesztette. 1941-ben a lap helyettes szerkesztője lett, aztán 1942-ben ismét ő vette át a lap szerkesztés szolgálatát 1943-ig. 1948-tól 1953-ig az Amerikai Magyar Baptista Szövetség pénztárosa, 1957-től 1959-ig pedig titkára volt. 1959-ben költözött feleségével Floridába, ahol társlelkipásztorként szolgált. Halálakor felesége, hat gyermeke, 13 unokája és 23 dédunokája gyászolta. Dr. Bíró László, Fülöp Árpád és Kurtz Lajos lelkipásztorok hirdették Isten vígasztaló szavát. E rövid életrajz alapján is látható, hogy Petre Gábor testvér mennyire kész volt teljes életét az Úr szolgálatába állítani mindig ott és azon a területen, ahol szükség volt rá. Több traktátust kiadott, társszerkesztője volt az American Hungarian Hymnal című énekeskönyvnek és az Amerikai Magyar Baptisták történelme, 1908-1958 című könyvnek".

Valaki azt mondta, hogy minden eredményes és sikeres ember mellett ott áll egy jó asszony. Ez teljesen igaz volt Petre Gábor testvér életében. Petre testvérnőt az Úr megáldotta sok tálentummal és tehetséggel, és ő használta azokat. Volt jó zenetehetsége és gyülekezetekben, utcai istentiszteleteken, menyegzőkön, temetéseken orgonista vagy zongorista volt. Szép erős hangját használta énekkarokban, duettokban ahol csak megjelent és szükség volt rá. Tanította a gyermekeket a vasárnapi iskolában angolul vagy magyarul, amint a szükség megkívánta. A Bethesda Otthonban minden csütörtök délután tartott énektiszteletet, amelyet igen élveztek és értékeltek a bentlakók. Mindig vendégszerető volt és igen jó szakácsnő. Szeretett varrni és ezáltal is sokaknak segített. Gyermekei úgy emlékeznek rá, hogy "igen jó édesanya volt, aki igazán szerette gyermekeit és jól nevelte őket." Petre testvérék gyermekei ma is szolgálják az Urat. Öten, Esther, Ethel, Isabel, Gabriel és Eugene Palm Bay környékén laknak és Helen Huntsville, Alabamába.

Mi mindnyájan úgy ismerjük Petre testvérnőt, hogy igen hűséges és szerető feleség és munkatárs volt. Majdnem mindenhol és mindenkor együtt voltak. Miután Petre testvér beteg lett, felesége ápolta, gondozta mind addig, amíg az Úr haza nem szólította hűséges szolgáját. Petre tesvérék 66 esztendőt töltöttek együtt boldog házasságban. A testvért 89 éves korában szólította haza a mennyei Atya. Gyermekei azt mondják, hogy szüleik jó példát mutattak nekik az Isten iránti tiszteletben és az emberek iránt való szolgálatban. Én és a feleségem hálásak vagyunk az Úrnak, hogy megismerhettük Petre Gábor testvért, feleségét és gyermekeiket. Gazdagabbá tették életünket.

Molnár Balázs, nyugalmazott lelkipásztor

Dr. Udvarnoki Béláné (befejező rész)

1941-ben a háború fellegei mutatkoztak Magyarország felett. Egyik nap két idegen ember jött be Ruby lakásába. Nem ismerte őket, de tudta, hogy detektívek. Azt kérdezték tőle, hogy miért van Magyarországon? Miért lakik egyedül? Megpróbálta megértetni velük, hogy ő egy leány iskolának a vezetője és fizetését Amerikából kapja. Nem tudták megérteni, hogy miért költ Amerika ezer dollárokat, hogy ott egy iskolát fenntartson. Miután átnézték Ruby bankkönyvét és meggyőződtek , hogy igaz amit mondott elmentek és nem háborgatták tovább. 1942 elején jött az értesítés, hogy az amerikaiak legyenek készen arra, hogy bármikor elhagyják az országot. Az utasítás hamarosan meg is érkezett. Fájó szívvel és könnyes szemekkel énekeltük testvéreinkkel és tanulóinkkal "Isten áldjon, míg viszont látunk." Akkor a vasfüggöny lezáródott.

Ruby visszajött Amerikába és innen kiküldték Afrikába, ahol 1945 elejétől 1946 végéig különböző iskolákban tanított. Mikor onnan visszatért Amerikába itt várta egy levél Udvarnoki Béla testvértől. A levél írt arról a tragédiáról, amely Magyarországon 1944. december 29-én történt. Egy bomba felrobbant miután a Szeminárium épületére esett, megölt négy egyént, az Udvarnoki testvér feleségét és három vendéget.

A város romban volt. Nem volt villany. A hidak a Dunán használhatatlanok lettek. Nem volt postaforgalom Amerika és Magyarország között. Keresni kellett utazókat akik más országokból továbbították a levelet Magyarországra. Sokszor hónapokig tartott mire a levél elérte célját - ha elérte.

Ruby azonnal értesített egy jó barátját, aki szintén ismerte Udvarnoki testvért és tudatta vele a szomorú hírt. Ez az illető azt válaszolta, hogy megpróbálja az Udvarnoki testvért és két fiát kihozatni Amerikába egy kis pihenő időre. Valamikor később Ruby testvérnő kapott egy levelet egy másik amerikai ismerősétől amelyben ez állt: "Az hírlik, hogy férjhez fogsz menni" - ő ezt válaszolta: "Úgy vagyok én is, mint egy másik öreglány, aki ugyanezt a hírt kapta. A hír nem igaz, de hála az Úrnak a hírért." Még mielőtt Ruby testvérnő elhagyta Afrikát, egy orvos megmondta neki, hogy meg kell operálni és készüljön visszamenni Amerikába.

Mikor hazaérkezett három vagy négy levél várta őt Udvarnoki testvértől, aki még Magyarországon volt, de a kihozatali terv ment tovább. Az egyik levélben ott volt a legfontosabb kérdés és kérelem. Udvarnoki Béla testvér megkérte Rubyt, hogy legyen a felesége. A válaszát sürgősen kérte. Ruby elment, hogy feladja a táviratot. A posta forgalom már helyre állt. Ruby megkérdezte az illetőt, hogy tud-e táviratot küldeni olyan nyelven, amelyet ő nem ismer? Igen, mondta az illető, ha felismerem a betűket. Ruby megírta az "igenjét" magyarul és feladta a sürgönyt. Mosolygott amikor arra gondolt, hogy a postás nem tudja milyen fontos üzenetet küld.

Udvarnoki testvér 1947. júniusában megkapta az útlevelet és még abban a hónapban 27-én a hajó, amely hozta őt és két fiát kikötött New Yorkban. Rubyt egyik testvére kivitte a hajóhoz. Kedves, kellemes találkozásuk volt. Már tervezgették útközben az esküvőjüket. Elhatározták, hogy a menyegzőjük az Oxfordi Baptista Imaházban lesz július 5-én. Meghívják Dr. Everett Gill-t, hogy adja össze őket. Ő indította el Ruby testvérnőt a misszióba. Ő fogja elindítani ezen az új úton, amelyre lépni fognak. Béla bácsi többször mondta, hogy Amerikában július 4-e a függetlenség ünnepe, július 5-e pedig a függőség ünnepe.

Az Udvarnoki házaspár terve az volt, hogy mihelyt a lehetőség megnyílik, azonnal visszamennek Magyarországra. Ez nem valósult meg, de az Úr gondot viselt róluk. Rendelt nekik lakást egy körzetben, ahol Udvarnoki testvér három kis baptista amerikai gyülekezetben prédikált. Később tanár lett a Chowan Collegeban, Murfreesboroban. Később ott házat építettek és ott élték le boldog munkás életüket. Idővel szépen beépültek az Amerikai Magyar Baptista Szövetségbe. Udvarnoki testvér évekig szolgált mint az Evangéliumi Hírnök szerkesztője. Felesége minden konvención ott volt vele. Most már ismét együtt vannak azon a helyen amelyet Jézus Krisztus készített részükre a mennyben. El fog jönni az az idő, amikor mi is csatlakozni fogunk hozzájuk és ismét együtt dicsérjük Megváltónkat. Maradjunk hűek Istenhez mindhalálig, hogy ez igaz lehessen.

Udvarnoki testvér és én többször prédikáltunk együtt évi Konvenciókon, ő magyarul és én angolul. Egy záró vasárnapi istentiszteleten rokonai közül többen megjelentek, akik csak angolul értettek. Béla bácsi hozzám jött egy órával a tisztelet előtt, hogy cseréljünk, engedjem, hogy ő prédikáljon angolul. Ez nem okozott problémát se nekem, se neki. Reméltük, hogy a gyülekezetnek sem. A kedves testvéri viszony megmaradt közöttünk. Betegségük ideje alatt feleségemmel többször meglátogattuk őket és minden alkalom áldásul szolgált a mi részünkre és reméljük, az ő részükre is. Örökre hálásak leszünk Istenünknek az Udvarnoki házaspárért. 

Molnár Balázs, nyugalmazott lelkipásztor

* Az első részt az 1999. októberi számban közöltük

a lap elejére


|Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3