Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. MÁRCIUS

Rev. Barton A. Brown:

HA FÉLEK IS, BENNED BÍZOM

Napjainkban sokan reménytelennek látják a jövőt. Még a fiatalok között is akad ilyen. Pedig az ifjak lelkesek és gondtalanok szoktak lenni.

Azért reménytelenek sokan, mert félnek. Félnek a holnaptól, az áremelkedésektől, a bizonytalanságtól, a munkanélküliségtől, stb. S úgy érzik, hogy nincs segítség.

Egy alkalommal Dávid, a zsoltáríró, elmenekült Saul király bosszúja elől. De a filiszteusok közé ment, akik meg szintén gyűlölték, mert egyszer leverte őket. Mikor észrevette, hogy felismerték és bajban van köztük, "FÉLNI KEZDETT NAGYON ... és félkegyelműnek tettette magát előttük." Erre továbbengedték; olvassuk az 1Sám 21:11-16-ban. (Új ford.) Aztán ő ennek az élménynek és csodálatos megmenekülésének hatására megírta az 56-ik Zsoltárt.

Ebben a Zsoltárban írta, hogy legnagyobb félelmei között sem vesztette el reményét, mert Istenben bízott.

Mikor félek is, benned bízom!
Istenben, akinek igéjét dicsérem.
Istenben bízom, nem félek,
ember mit árthat nekem? (Zsolt 56:4-5, új ford.) - olvassuk.

Magam is voltam már olyan helyzetben, amikor minden reménytelennek tűnt előttem. Azt hittem, hogy mindennek vége van. Rettegtem. Nem gondoltam, hogy Isten meg tud szabadítani s ennek következtében a reménytelenség és a vele járó depresszió kísértett. De az is előfordult velem, hogy borzalmas körülményeim hatására féltem ugyan, de ugyanakkor szívem mélyén mégis béke lakott, mert hittem, hogy Isten velem van és valamiképpen átsegít a vészen. EZT A CSODÁLATOS ÉRZÉST ISTEN GYERMEKEI OLYKOR MIND ÁTÉLIK. Ilyenről írhatott Dávid is.

Olyan érzés ez, mint amikor egy kis gyermek félelmében remeg, de mégsem aggódik, hanem inkább egyre szorosabban kapaszkodik édesapja erős karjaiba, mert tudja, hogy ő ki fogja menteni a bajból. EGYSZERRE FÉL ÉS BÍZIK; IZGUL ÉS NYUGODT IS.

MIÉRT BÍZHAT ISTEN GYERMEKE AZ ÚRBAN?

1. MERT Ő GONDOT VISEL RÓLA.

Egy régi pogány író megfigyelte az őskeresztyéneket és megállapította, hogy bölcsen tudnak élni és meghalni, mert hiszik, hogy Isten mindannyiukkal személyesen törődik.

S ez így is van. Jézus megígérte, hogy mindenkor velünk van, mindenen átsegít, és mindent a mi javunkra fordít. Még hajunk szálait is számon tartja (Máté 28:20, Luk 21:8-19, Róma 8:28). BÍZHATUNK BENNE!

2. MERT Ő MAGA KÖZELEDIK HOZZÁ.

Amikor szükségünk van segítségére vagy irányítására, akkor közeledik mifelénk. Mózesnek egyszer az égő csipkebokorban jelent meg. Saját hangjával adott utasítást neki. Máskor a hegytetőn, vagy egyéb helyen közeledett felé. De bárhol és bármiképpen is szólt vagy mentette ki a bajból, Mózes mindig biztos lehetett abban, hogy kivel áll szemben. Az Ó és Új Testamentumi Józsefnek pedig álomban jelent meg. Ők is tudták, hogy ki beszél velük. A tárzusi Saulhoz "nagy fényben" közeledett, amikor damaskus felé haladt. Ő sem kételkedett abban, hogy ki szól hozzá. Napjainkban legtöbbször Igéjéből szól hozzánk az Úr. Mi sem kételkedünk abban, hogy ki beszél. Sokszor előfordult, hogy kétségbeesésemben elővettem a Bibliát és Isten szava biztatást vagy irányítást adott nekem! Lehajolt hozzám.

3. MERT Ő NEM KÉSIK EL SOHA.

Mi sokszor azt gondoljuk, hogy késő a segítség. Mária és Márta is ezt gondolta, amikor testvérük, Lázár meghalt. "Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a ... testvérem" - hangzott vádjuk. Pedig Jézus nem késett, csak később jött, mint ahogy ők szerették volna. Lázár feltámasztásával azonban nagyobb dicsőséget hozott az Atya nevére, mintha korábban csak meggyógyította volna. A Jairus házából jövő ember is azt gondolta, hogy nem érdemes már zavarni a Mester, mert leánya már meghalt. Ebben az esetben sem volt késő. Jézus elment hozzá és a leány életre kelt. (János 11:45, Lukács 8:56.) Ebből is nagyobb dicsőség származott Isten nevére, mintha Jézus előbb érkezett volna meg és csak a betegségből gyógyította volna meg a kislányt.

Amikor tehát ijedtünkben Jézushoz kiáltunk, akkor nyugodtan hihetjük, hogy Ő lehajol hozzánk, átveszi az irányítást és olyan megoldás ad, amelyből Isten nevére a legnagyobb dicsőség származik.

4. MERT Ő BIZTAT RÁ.

Állítólag 365-ször fordul elő a Bibliában, hogy "NE FÉLJETEK...!" S az is, hogy miként nyerhetünk rettegéseink közepette nyugalmat. "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" - tanácsolta Jézus. (Máté 11:28 új ford.) Vagyis akár bűnünk terhe alatt roskadozunk, akár az ítélettől rettegünk, akár betegség, nyomor, vagy bánat gyötör, - Jézus így biztat: "Jöjjetek hozzám... és én megnyugvást adok!"

***

Napjainkban világszerte sokan reménytelenek, mert FÉLNEK. Félnek a holnaptól, az áremelkedésektől, a bizonytalanságtól, a munkanélküliségtől, sőt --tudatosan vagy tudat alatt-- az örökkévalóságtól is. De ha Jézust már szívünkbe hívtuk, akkor Ő gondot visel rólunk most és a halál után is. Megígérte. Ennek tudatában a legnagyobb veszélyek között is Hozzá menekülhetünk, REMÉNYTELTEK MARADHATUNK és --ha remegő ajakkal is-- de vallhatjuk: HA FÉLEK IS, BENNED BÍZOM! Rev. Brown igehirdetéséből, Mátrai Mihályné


Nem a félelem lelkét kaptuk
2Tim 1: 7. Mert nem félelemnek lelkét * adott nékünk az Isten; hanem erônek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
8. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, * se engem az ô foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint.
9. A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, * hanem az ô saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök idôknek elôtte,
10. Megjelentetett * pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, + világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot ** az evangyéliom által.

a lap elejére

VISSZHANG

Olvasóink olykor észrevételeiket is megírják a szerkesztőnek, vagy egy-egy cikk szerzőjének. Így volt ez az októberi számunk esetében is. Dan László, torontói lelkipásztor Clevelandben elmondott köszöntőjéhez Dr. Steiner István olvasónktól kaptunk olyan levelet, melynek néhány gondolatát olvasóinkkal is megosztunk. Többek között ezt írja Steiner testvér:

AÉdesapám, Steiner István a Békehírnök volt szerkesztője katonai fogoly volt az első világháborúban Oroszországban. Ott csinálták a vörös hadsereg elvetemült katonái ezt a gonosztettet, 1918-ban. Ő mondta ezt a történetet a kispesti imaházban pontosan ugyanígy, 1936-ban, 3 évvel a második világháború elkezdése előtt, amikor én második elemista voltam.@

Köszönjük az illusztráció pontosítását. Közzétételét annak személyes volta miatt látja illendőnek a szerkesztő. A történet körülményeit és szereplőit így mostmár pontosan, hiteles forrásból ismerjük.

A Clevelandben elhangzott köszöntő üzenete azonban nem az illusztráció, vagy annak bármelyik része volt, hanem az azáltal még szemléletesebbé váló, ígéretet is tartalmazó, hozzánk is szóló krisztusi felhívás: ALégy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.@ (Jel 2:10b) (szerk)


Tompa Mihály:
      A GÓLYÁHOZ
 
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
 
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.
 
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.
 
Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?
 
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy C volt! az is elveszett!
 
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!
 
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.
 
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
 
Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.
 
Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen!

A fiatalabb generáció talán már nem is ismeri Tompa Mihály (1817-1868) református pap-költő verseit. Azok között is az egyik legszebb az itt közölt A gólyához című, melyet a március 15-i győztes, de sajnos nem hosszú életű szabadságharc évfordulójának emléke közlünk. A költő szívéig ért mély csalódásnál csak hazaszeretete és hite volt nagyobb.


CENSUS 2000
ÍRJUK BE, HOGY
H U N G A R I A N

Ki a magyar? Magyar az, aki magyarnak tartja magát, és magyarságát vállalva él - bárhol a világon.

Az utolsó két népszámlálás (1980, 1990) kérdései között származásra vonatkozókat is találtunk. "What is this person's ancestry or ethnic origin?" - Mi a kérdezett személy származása, milyen etnikumhoz tartozik?

A kérdést utasítás követte: "Print the ancestry group with which the person identifies" - Írja ide nyomtatott betűvel annak a népcsoportnak a nevét, amellyel azonosítja magát! "Persons who have more than one origin, may report two ancestry groups." - Ha több etnikummal is azonosítja magát, jelezze azokat!

1980-ban az USA-ban 1 776 902,

1990-ben 194 600-al kevesebben, 1 582 302-en válaszoltak ezekre a kérdésekre, magyar származásukat is jelölve.

A másik kérdés ez volt: "Does this person speak a language other than English at home? What is this language?" -  Milyen más nyelvet beszél otthon, az angol mellett?

Míg 1980-ban 180 ezren (a magyar származásúak 10.12 %-a), 1990-ben már csak 147 902-en (9.35 %) jelezték, hogy magyarul (is) beszélnek otthon. Tíz év után 32 098-al kevesebben beszéltek magyarul! Ezek szerint, majdnem minden ötödik magyarul is beszélô honfitársunk (17.83 %) nyelvet váltott tíz röpke év alatt...

Hány magyar él Amerikában az új évezred küszöbén?

A 2000. évi népszámlálásra áprilisban kerül sor. A fenti kérdések: "What is this person's ancestry or ethnic origin?", és "Does this person speak a language other than English at home? What is this language?" - most is a kérdôívre kerültek. Az elsô a 10-es, a második és harmadik a 11-es számú kérdés.

Nagyon fontos, hogy aki magyar származású és otthon is beszél magyarul, ezekre a kérdésekre is válaszoljon. Jelezze minden magyar a kérdôíven, hogy

            H U N G A R I A N!

"A magyarság igen sokat köszönhet az amerikai magyaroknak" - írta Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség és az Anyanyelvi Konferencia elnöke. "Az ô munkájuk révén Magyarországról is igazabb képet alkot a világ" - tette hozzá Görömbei András a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára. "A nyugati magyarok munkássága révén világnyelveken kapott szót a magyarság" írta Dobos László pozsonyi író.

Az új évezred küszöbén vegyük számba magyarságunk amerikai részét! Mutassuk fel, hogy vagyunk! Tudnunk kell egymásról, hogy számíthassunk egymásra!

Sok tennivaló vár még ránk, amerikai magyarokra. Hála Istennek, hogy ma, amikor több reménységgel és jobb esélyekkel építi jövôjét Kárpát-medencében élô népünk, mi, amerikai magyarok is vállalhatjuk identitásunkat, sajátos helyzetünkbôl adódóan támogatva otthon élô testvéreinket.

Vállaljuk, írjuk be magyar származásunkat a népszámláláskor! A magyar nemzet amerikai része is él, és még mindig jelentôs tényezô! (Dr. Nagy Károly / nojo)


a lap elejére

A KAPCSOLAT NAGYON FONTOS SZÁMUNKRA

Beszélgetés a Jugoszláviai Magyar Baptista Misszió vezetőivel, Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvérekkel, Budapesten, 2000. január 27-én.

A KAPCSOLAT címűl lap utolsó két számát forgatom, melyet Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvérek a kezembe adtak a kölcsönös köszöntések után. Ők is az előző napon érkeztek Budapestre, többek között azért, hogy találkozhassunk. A találkozásra nővéremnél került sor. A következőkben a beszélgetés egy részét közöljük. Készségesen válaszolnak minden kérdésemre, mindketten. Nekem úgy tűnik, hogy teljesen egységes hozzáállással, szemlélettel szólnak, mint jó munkatársak. Először az imént kézbe kapott lapjukról érdeklődöm.

- A 90-es évek elején úgy tűnt, hogy teljesen szétesik a magyar misszió a Vajdaságban, Jugoszláviában. Az idős, u.n. "nagy öregek" kihaltak, középgeneráció nem nagyon volt. A fiatal megtértek indították újra a missziót. Egyik legfontosabb dolgunk az volt, hogy összekössük a gyülekezeteket, és ez évek kemény munkája után lassan ki is alakult. Látogatni kezdték egymást a gyülekezetek, és ennek a kapcsolatnak az eredményeként kifejlődött a magyar misszió. Örülünk egymás örömének, sírunk egymás nehézségein és nagyon erős összefogás alakult ki. Ezt, mivel nagyok a körzeti távolságok, úgy próbáljuk kompenzálni, hogy lapot indítottunk, előbb körlevél formájában, értesítő formájában, a tavalyi évtől kezdve pedig újság formájában.

- Kapcsolat lett a neve a Szerbiai Magyar Baptista Közösség Lapjának. A kapcsolat nagyon fontos a számunkra. Az Úrral való kapcsolat és az egymással való kapcsolat. Összeköt bennünket a szeretet, összeköt bennünket a hit és a vágy a megmaradásra. Jelen pillanatban a megmaradás az első, amit fontosnak tartunk. Megmaradni - emberként az embertelen viszonyok között, megmaradni hívőként a kemény ateista világban és megmaradni a gyülekezetnek. Nagyon sok okuk van az embereknek arra, hogy azt a vidéket elhagyják - és tömegével el is mennek. ...

- Kimondhatatlan mennyiségben. A 350,000 magyarból azt mondják, hogy 70,000 is elment. Magyarországon szinte nincs már település, ahol nincs már Vajdasági magyar menekült, vagy kivándorló. Mi, amíg erőnk, hitünk, energiánk van, maradunk és szolgálunk. A körülmények most nagyon nagy lehetőséget adnak a szolgálathoz.

- Jelen pillanatban minden módon kell szolgálnunk. Nagyon hangsúlyos a humanitárius munka.

- Napi gyakorisággal olyan problémákkal szembesülünk, olyan nehézségeket látunk, hogy csak sírni tudnánk. Viszont a hívő emberek - és ez nagyon fontos - ezekben az években annyira megtapasztalták a Jóatya szeretetét, a testvériség megnyilvánulását, hogy mint hívők mi csak ösztönözve lehetünk arra, hogy még többet és még többet adjunk, mert állandóan érezzük azt, hogy mennyien szeretnek bennünket és ez felemelő és magasztos dolog.

- Létrejönnek a kapcsolatok és különböző támogatások jutnak el hozzánk. A télen pl. Szenci Sándor testvéren keresztül tüzelőre tudtunk osztani támogatást. Bent is nagyon erős az összefogás, de kívülről is ugyanezt tapasztaljuk.

- Visszatérve az újságunkra, szeretnénk, ha ez a KAPCSOLAT összekötne bennünket más magyar testvérekkel is, akik nem Jugoszláviában élnek. Szeretnénk azt is, ha egyre inkább evangéliumi jellegű cikkek jelennének meg benne, s azzal az írott evangéliumot tudnánk terjeszteni. Nem csak a gyülekezeten belül, hanem azon kívül is.

- Négy tagú szerkesztő bizottságunk van. Szerkesztő Nyúl Zoltán, tördelő szerkesztő Nagy Tibor.
- Kik a további munkatársaitok?
- A teológiai cikkekért Borbély Árpád a felelős. A lektorunk Nyúl Victória (Zoltán felesége),
Nagyajtai Márta a pénztárosunk. A lapot 150-200 példányszámban adjuk ki.
- Remélem, hogy hozzánk is el tudjátok majd juttatni a KAPCSOLATOT. Várom, várjuk írásaitokat. Sőt, az Evangéliumi Hírnökben is helyet adunk a továbbiakban is írásaitoknak - amennyiben eljuttatjátok azokat hozzánk.

- Szóljatok valamit a gyülekezeteitekről.

- Öt működő gyülekezetünk van. Ebből egyik a Csantavéri. Nagy Tibor testvér ennek a gyülekezetnek a pásztora.

- Öt éve lettünk önállóak. Azelőtt a Szabadkai gyülekezetnek a tagjai voltunk. Amikor a Csantavéri megtérők száma elérte a 15-öt, akkor úgy éreztük, hogy nem kell, hogy Szabadkára utazzunk, hiszen Csantavéren élünk és ott vannak körülőttünk az emberek, rokonok, barátok, ismerősök. Létrehoztuk a Csantavéri gyülekezetet, amelynek ma 16 tagja van és sokan látogatják. Negyven körül vagyunk vasárnaponként. Érdekessége a közösségünknek, hogy fiatal házasok térnek meg együtt és ezáltal sok-sok gyermek van a gyülekezetünkben, egyévestől tizenkétévesig.

Még nincs közösségi épület, nincs imaház, családi házaknál jövünk össze. Van egy nagy családi ház, amelynek van két egybenyíló szobája, itt vannak a vasárnapi istentiszteletek, vasárnapi alkalmak. A hétköznapi bibliaórát mindig más-más családnál tartjuk.

- Az a Bétel ház, amiről az Evangéliumi Hírnökben is írtunk, hol van helyileg.
- Bétel a Csantavéri Gyülekezet neve. A Bétel missziós központ lenne a gyülekezet imaháza is egyúttal.
- Szabadkán van még gyülekezetünk, itt van Pacsér és itt Csantavér - mutatja meg térképen a városokat Nagy testvér. Egymástól olyan 30-50 km-re van a három magyar gyülekezet. És van még kettő, tőlünk jócskán elszakítva, 120 ill. 200 km-re. Muzsya és Hertelendyfalva (Vojlovica).
- Még van vagy 50-70 magyar baptista, a szórványban, gyülekezetekben, akikkel tartjuk a kapcsolatot.
- Összefogjuk őket, kisebb-nagyobb konferenciákat, tanfolyamokat rendezünk, ellátjuk irodalommal az aktív résztvevőket. Legutóbb két hete volt egy ilyen tanfolyamunk: hogyan tanulmányozzuk a Bibliát - 14 résztvevővel, külömböző helyekről. A résztvevők egy része már szolgálatban van, másik része potenciális vezető. Női konferenciánk volt November végén.

Érdeklődésemre elmondták, hogy Nyúl Zoltán testvér a misszió munka mellett félállásban tanít, történelem tanár. Négy gyermekünk van. Nagy Tibor testvér szintén állásban van, gépészteknikus. Két kisgyermekünk van. A fényképen mindegyikük nagyobbik fia is látható.

Végül a folyamatban lévő Bétel tervől beszélgettünk.

- A terv él. Gyűlik rá a pénz. Az Úr munkáját látjuk benne. Ha az Úr nem építi a várost, hiába is minden emberi erőlködés. Úgy látjuk, hogy az Úr ezt fölvállalta.

- Tavaly augusztusban tanácskoztunk erről, a háború után és a szívünkben úgy éreztük, hogy háború kellett ahhoz, hogy Csantavéren imaház legyen. Részt vettünk egy konferencián, amelyet Steven Booth rendezett, ahol megkértek bennünket, hogy szóljunk erről. Minden magyar lelkipásztor ott volt. Szinte 100%-ban mellénk álltak a lelkipásztorok. Azóta is folyamatosan halad a gyüjtés, az összeg 60-65%-a megvan.

- Egyébként az első adakozó erre a Detroiti gyülekezet volt. Ők még nem is tudtak erről, amikor elküldtek kétszáz dollárt, missziós célra. Miután éppen akkor érkezett, ezzel az összeggel nyitottuk meg a Bétel gyűjtést.

Itt megragadtam az alkalmat, hogy átadjam Nagy testvérnek a detroiti testvérek újabb ötszáz dolláros adományát, valamint Nyúz Zoltán testvérnek a szövetségünk évi támogatásának felét, vagyis hatszáz dollárt. Köszönettel fogadták és elmondták, hogy milyen nagy segítséget jelent ez a támogatás. Hét misszióban dolgozó testvért támogatnak a kívülről érkezett segítségekből. Nagy szükség van erre, mert a havi átlag kereset negyven dollár, a megélhetés viszont magyarországi árakon számítható. Legnagyobb kiadásuk a közlekedés, kocsi fenntartás. Annélkül nem tudnak szolgálni. Sokszor a gyülekezetek önmagukat sem képesek fenntartani. A télen pl. tüzelővel kellett támogatni a gyülekezeteket is. Elmondtak jónéhány tapasztalatot arról, hogyan gondoskodott róluk az Úr az elmúlt időszakban.

- Nekünk sokat jelentenek a kapcsolatok, testvéreink szeretete. Ez által tudjuk végezni feladatunkat. Köszönjük a missziós támogatásotokat. Örömmel és hálával végezzük a szolgálatot, élvezzük is, mert annyira látjuk, hogy az Úr megy előttünk, mi csak megyünk utána.

Köszönöm az olvasók nevében is a beszélgetést.  ___Herjeczki Géza


a lap elejére

GYERTYALÁNG

Gyertyaláng, tiszta fény
Csonkig égő áldozás,
Áldozatban tisztulás
Isten oltárainál.
Gyertyaláng, tiszta fény
Embert hívó lángolás
Végső percig lobogás
Áldozatunk asztalán.
Gyertyaláng, tiszta fény
Önpusztító lobogás
Nem is akar lenni más
Nem is kíván semmi mást
Nem is lehet soha más,
GYERTYALÁNG!
      Szeliden, könnyesen
      Minden új dal győzelem
      Ezer gyötrődésemen,
      minden gyöngeségemen
      Gyertyaláng életem
      Könnyű széltől megremeg,
      De mit lehet megteszek
      Áldozattá így leszek.
      Gyertyaláng, tiszta fény
      Önpusztító lobogás,
      Nem is akar lenni más,
      Nem is kíván semmi mást
      Nem is lehet soha más
                GYERTYALÁNG!...

Cserepka János misszionárius testvérre emlékezünk ezzel a verssel, akit éppen egy évvel ezelőtt, március 10-én szólított haza az Úr. Ezt a "Gyertyaláng" című verset egyik utolsó levelében küldte el a szerkesztőnek. Annak idején nem közöltük. Szerzője számunkra ismeretlen. Bizonyára nem véletlenül volt kedves ez a vers Cserepka testvér számára. Szolgáló életét érezhette megfogalmazva benne.

Egyébként a hó végén megnyitásra kerülő budapesti baptista központi épület kertjében Történelmi Emlékpark is készült, melyben tizenkét bronz dombormű örökíti meg a nemzetközi baptista misszió nagyjait a refornmációtól a XX. századig. Közöttük lesz az itt látható mű is, Cserepka testvérről. A mintegy 50x 75 centiméteres bronz táblán ez a szöveg olvasható:

CSEREPKA JÁNOS / 1919-1999. Erdélyi, magyarországi és kanadai lelkipásztor, a magyar baptista külmisszió legjelentősebb személyisége Bolíviában.

GYÜLEKEZETI HÍREK

HÍREK ALHAMBRÁBÓL

Február 11-én érkezett Alhambrába szövetségünk elnöke, Kulcsár Sándor lp. testvér. A szombat esti istentiszteleten - a közelgô Valentine-Day jegyében - a hívô családról hirdette Isten igéjét. Vendégeink között köszöntöttük Vadász János lp. testvért és a Santa Monica-i Bibliai Gyülekezet testvériségét is. Az ünnepséget szeretet-vendégséggel folytattuk.

A vasárnap délelôtti igehirdetés címe "Az elveszített Jézus" volt. Arról hallottunk, hogy milyen veszélyek fenyegetik a Megváltóval való kapcsolatunkat. Délután, az elôljáróság megbeszélésén vett részt Kulcsár testvér, majd a felnôttek vasárnapi iskolai osztályát tanította.

Az összejövetelek között beteg- és családlátogatási szolgálatot is végzett kedves vendégünk. Köszönjük a New York-i Gyülekezetnek és Kulcsár Sándor testvérnek az áldásos együttlétet!

CLEVELAND

Különleges cserelátogatásra került sor az ősszel Clevelandben. Szeptember 12-én Walter Lieber messianikus rabbi hirdette Isten Igéjét a Bethania Gyülekezetben, október 1-én pedig a baptista gyülekezet kis csoportja vett részt a Sátoros ünnepek záró istentiszteletén a Tikvat Yisrael (Izráel Reménysége) Messianikus Zsinagógában.

Tikvat Yisrael egyike annak a kb. 200 messianikus gyülekezeteknek, amelyek az elmúlt évtizedekben jöttek létre az Egyesült Államokban, de hasonló gyülekezetek megtalálhatók szinte a világ minden táján. Tagjai zsidó és nem zsidó származású, Jézus Krisztusban, mint Megváltóban hívő emberek, akik gyakorolják a hitvalló bemerítést. Ugyanakkor megőrzik a zsidó istentiszteleti rendet és imádságokat, mint bibliai örökséget, megtartják a zsidó ünnepeket és étkezési szokásokat. A tradíciókhoz való ragaszkodásnak nem tulajdonítanak üdvözítő erőt, inkább csak a nagyobb zsidó közösséghez, kultúrához, nemzethez, Izraelhez való tartozást erősítik vele. Ugyanakkor otthont adnak a vegyes házasságban élő családoknak, és lehetőséget Jézus Krisztus megismerésére azoknak a szigorúan zsidó hagyományok szerint nevelkedett embereknek, akik egy keresztyén templomba, imaházba be nem tennék a lábukat de jól érzik magukat a megszokott zsinagógai környezetben.

Walter Lieber rabbi, a Tikvat Yisrael Gyülekezet lelki vezetője egy reformista zsidó otthonban nőtt fel. Végül hadd idézzem az ő sorait, melyek élete leglényegesebb fordulópontjára vetnek fényt.

"Nem voltunk vallásosak, agnosztikusként, vagy atheistaként nőttem fel. Az egyetemen találkoztam feleségemmel, Lindával. Ő sokkal vallásosabb volt, l2 évig tanult izraelita felekezeti iskolában és erős zsidó öntudattal rendelkezett.. Akronba költöztünk, ahol előbb egy üzletben, majd pedig egy gyárban dolgoztam. Már két gyermekünk volt, de elég felelőtlen férj és apa képét mutattam.

Linda meghívást kapott egy bibliaórára, és kíváncsiságból el is ment, többször is. Az Ószövetséget tanulmányozva hinni kezdte, hogy az írások világosan mutatnak Jézusra, mint Messiásra. De tudta, hogy csak Isten tud engem meggyőzni, ezért így imádkozott: "Uram, ha te vagy a Messiás, jelentsd ezt ki Walternek." Isten válaszolt Linda imádságára két napon belül. Kezdtem magam úgy látni, amilyen voltam. Kapzsi, önző, egoista. Belsőben romlott, visszataszító. Amikor megláttam, ki vagyok igazából, és egyetértettem a képpel, Isten szólt hozzám. Azt mondta, hogy van Isten és Isten jó. Kétszer is mondta, és tudtam, hogy igaz volt. Egy pillanat alatt megváltoztam. Abból, aki gyűlölte Istent olyan valaki lett, aki tudta, hogy van Isten és Isten jó. Megragadtam Őt és éreztem, hogy egy nagy teher esett le rólam."

Füredi Kamilla


Hunter Vadász János:

AZ ELSŐ DIAKÓNUSOK
Apostolok Cselekedetei 6:1-7

Milyennek szeretnéd látni a gyülekezetet, melynek tagja vagy? Az első újszövetségi gyülekezet Jeruzsálemben sok jó tulajdonsággal rendelkezett, amely a mai gyülekezetben is kívánatos:

- a tagok Szentlélekkel beteltek voltak,
- a tagság a világ minden tájáról származó megtért emberekből állt, nemcsak jeruzsálemi zsidók voltak a tagjai.
- Ezek rendszeresen részt vettek az összejöveteleken, imádkoztak, hirdették az evangéliumot. Jó sáfárok voltak. Az üldöztetések felett győzedelmeskedtek.

Voltak azonban negatív dolgok is. Nem ment minden tökéletesen. Anániás és Safíra hazudtak az adakozásnál. A gyülekezet az első időben nem adta át magát teljes mértékben a missziónak. A város határain túl, a jövevények között nem missziózott. Az üldöztetések által nagy leckét kaptak.

A jeruzsálemi gyülekezet gyorsan növekedett. A felsőházban összejövő 120 tagú gyülekezet pünkösdkor 3000 új taggal szaporodott. Jöttek azonban mindezekkel nehézségek is, amint az ApCsel 6:1-ben olvassuk: "Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban."

Mi okozta a nehézséget?

Az ApCsel 2:43-47, valamint az ApCsel 4:32-37 versekben azt olvassuk: amikor megvalósították a vagyonközösséget, sok munka- és jövedelem nélküli ember maradt Jeruzsálemben.

A hívők eladták földjüket, házaikat, értékes vagyontárgyaikat, és amit ezekért kaptak, átadták az apostoloknak, akik azt a hívők közt szétosztották a megélhetés biztosítására. Ebben az időben történt, hogy a görögül beszélő zsidók panaszkodni kezdtek, hogy az ő özvegyeikkel nem bánnak olyan kedvezően, mint a héberek özvegyeivel.

Az apostolok gyülekezeti tanácskozást tartanak.

Meg vagyok győződve arról, hogy imádkoztak, kérték a Szentlélek vezetését, és így ajánlották a gyülekezetnek, hogy válasszanak hét diakónust a szolgálatokra. Nem hierarchikus egyházi rendszer kiépítése volt a cél, hanem a gyülekezet közösségi szolgálatainak jobb elvégzése. Így született meg a döntés: "Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába" - olvashatjuk az apostoli rendelkezést az ApCsel 6:3-ban.

"Jó bizonyságuk van."

Nemcsak jellemesek, erkölcsösek, hanem a közösségben jó véleménnyel vannak róluk. Tiszteletreméltók a közösségen belül és kívül.

"Szentlélekkel teljesek."

A diakónusok szolgálata nagyon fontos, ők elsősorban az Úr szolgái, azután a gyülekezetéi. Szolgálatukat a Szentlélek vezetése alatt végzik, ezért Isten eszközei ők.

"Bölcsességgel teljesek."

Nem furfangosak, rafináltak, okoskodók, sem törvényeskedők, hanem élettapasztalatokon alapuló gyakorlati bölcsességgel rendelkeznek.

Az apostoli levelekben még részletesebben van leírva, milyen előfeltétele van és mi teszi alkalmassá az egyént a diakónusi szolgálatra: "Először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek" (1Tim 3:10).

A gyülekezet diakónusokat választ

Az apostolok ajánlatát a gyülekezet elfogadta és hét férfit választott. Lukács nem írja le, hogy milyen módszerrel választottak, de a leírtakból arra következtethetünk, hogy imádkozó szívvel, demokratikus módon választottak.

A gyülekezet felavatja a diakónusokat

"Az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket" (ApCsel 6:69). Nincs leírva, hogy csak az apostolok tették rá kezüket, de a későbbi levelekből következtethetünk arra, hogy ezt az apostolok, később pedig a felavatottak tették. Pál apostol óva intette Timóteust: "A kézrátevést ne siesd el senkinél!" (1Tim 5:22). A kézrátétellel szimbolizálja az imádkozás által kapott áldást Istentől.

Pál egyike volt azoknak, akik Timóteust hasonló módon avatták fel a szolgálatra. Ezért is figyelmezteti e szavakkal: "Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével!" (1Tim 4:14).

Amikor Pált és Barnabást az antiókhiai gyülekezet kiküldi a misszionáriusi szolgálatra, ezt írja az ApCsel 13:3-ban az ige: "Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket."

A diakónusi tisztség hivatal

Miért választottak diakónusokat?

- Azért, hogy legyen a prédikátorral szemben egy szervezett érdekképviselet a gyülekezetben?
- Azért, hogy legyenek egyének, akik a lelkipásztor számára kiadják a feladatokat?
- Azért, hogy a lelkipásztor felett legyen egy ellenőrző testület, amelyik elbírálja: jól végzi-e munkáját?

Ilyeneket az igében sehol sem olvashatunk, de sok - magukat evangéliuminak tartó gyülekezetben ezt tekintik a diakónusok, presbiterek a legfontosabb feladatuknak.

A lelkipásztort, a prédikátort azért hívjuk, választjuk - némelyek szerint -, hogy ha építkezés van, legyen a gyülekezetnek építésvezetője, anyagbeszerzője is. Ha nincs gondnok, legyen gondnoka is. Ha nincs házmester, legyen házmester is. Ha nincs elég anyagi alap, akkor intézkedjen azok megteremtéséről is. Azért, hogy a gyülekezetnek legyen egy mindenese, aki úgy sem jár be dolgozni, ráér a gyülekezet minden ügyes-bajos dolgát elintézni, hiszen "azért fizetjük." Úgy hiszem, hogy az igében ilyesmiről sem olvashatunk. De arról igen, hogy hasznos, ha a gyülekezetek diakónusokat választanak, "mert nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és az asztalok körül forgolódjunk, válasszatok hét férfiút erre a foglalatosságra- mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben, az igehirdetés szolgálatában."

A lelkipásztor és a diakónusok szolgák, az Úr és a gyülekezet szolgái. A pásztor otthagyja világi foglalkozását és a lelkipásztori hivatást választja teljes idejével.

A diakónus megmarad világi foglalkozásában, és szolgálja az Urat a gyülekezetben polgári foglalkozása mellett. Ahol a gyülekezetben a diakónusok és a lelkipásztor egymás segítőtársai, és tehetségüket, Istentől kapott tálentumaikat együttműködve használják, ott a gyülekezet növekszik és megtérések vannak. A kapcsolat nem alá- és fölérendelt, hanem egymás mellé rendelt, ezért ott öröm és békesség uralkodik.

Az Úrtól küldött diakónusok közt István személye a legnevezetesebb, aki életével pecsételte meg elhívását. Fülöp a gázai úton tett bizonyságot az etiópiai királyasszony kincstárnokának. Isten csodálatos módon használta e diakónusokat!

Különös megtiszteltetés a gyülekezet és az Úr részéről abban a kiváltságban részesülni, hogy valakit diakónusnak választanak és felavatnak. De úgy a lelkipásztoroknak, mint a diakónusoknak tudomásul kell venni, hogy ők nem azért vannak a gyülekezet közösségében, hogy őket szolgálják és tiszteljék, hanem azért, hogy ők szolgálják és tiszteljék a gyülekezettel együtt az Úr Jézus Krisztust.

FILADELFIA - TESTVÉRSZERETET GYÜLEKEZET
Jelenések 3:7-13

A Bibliát ismerők előtt a hét gyülekezethez írott levél a Jelenések könyvéből mindig nagyon értékes volt, mert a hét gyülekezet típusa az egyháztörténelem folyamán - de ma is - minduntalan fölmerül.

Ez alkalommal csak egy gyülekezethez írott levél rövid tanítását szeretném leírni, mert ez a mondat: "Kevés az erőd" nagyon vonatkozik reánk, Észak-Amerikában lévő magyar baptista gyülekezetekre.

A Filadelfiai Gyülekezetnek nem kellett dorgálás, sem elismerés, mert nekik a legnagyobb jutalom a nyitott ajtó volt. Ez az ajtó az égi templomba visz, Isten trónusához, ahol a győztes oszlop lesz. Mivel tudták magukról, hogy kevés erejük van, maguktól semmit sem várhatnak, ezért teljes érdeklődésükkel Isten Igéje felé fordultak, azt élték és hirdették.

Ha szegények is voltak, mégis mindezek mögött a kívülállók láthatták, hogy valami igazi isteni segélyforrás lappang bennük. Közöttük meg lehet ismerni a dicsőséges Istent (ezért jönnek el és leborulnak). A gyülekezet igazi tekintélyét nem a pénz adta, mert azzal nem is rendelkeztek, hanem a láthatatlan Istenre támaszkodtak. A gyülekezet minden földi erő nélkül is gazdag volt, ugyanis Isten szeretete boldogította. Ez a szeretet ömlött el közöttük, tette világítóvá az arcokat, indította őket a szolgálatra. Egyben feledtette a gyülekezettel a küzdelmeket, a fáradalmakat, és minden megpróbáltatást panasz és zokszó nélkül viseltek. A gyülekezet békés, boldog család volt, Isten családja. A szeretet volt közöttük nagy, és a családi szeretet jobban bizonyította, hogy Isten a gyülekezetet szereti. Sokkal jobban ad ez bizonyságot, mint a pénz, a hatalom, a tehetség.

Az Ószövetség írástudói tisztább istenhittel rendelkeztek, mint bármelyik más nemzet. Ennek nyomán magukat minden nép fölött valónak gondolták, sőt mindenki mást megvetettek. Nem is lehet ott boldogság, öröm, ahol a gőg, irigység foglalja el az emberek szívét. Az ilyen vallásosság, az ilyen Isten-hit valótlanság - ma is! Így nem lehet igazi testvérszeretet.

Magyar gyülekezetek, akinek a szívéből elfogyott a szeretet egymás iránt, jöjjetek el a filadelfiai gyülekezetbe és melegedjetek föl!

Ha az ajtót senki sem zárhatja be, akkor ez azt jelenti, hogy a jó, a hibátlan gyülekezetnek is szüksége van az Úrra. Ő gondol rájuk, mert ajtót nyitni, vagy zárni képtelenek volnának. Az Úr az Ő szemét rajta tarja a gyülekezeten, az erőtlenség ellenére sem hagyta magára, sőt azt ígéri: "Megtartalak a megpróbáltatás idején." Jóllehet az ember rendszerint a kísértésben kétségbe vonja Isten szeretetét, de ez a gyülekezet éppen azért volt Testvérszeretet Gyülekezet, mert szívükhöz közel engedték Isten szeretetét. Sőt állandóan adni tudtak a szeretetből másoknak is. Nem vallottak szégyent az Úr előtt, de mások előtt sem.

Utolsó idők, mondogatták újév előtt. Ettől függetlenül ma is igaz ez, és a figyelmeztetés szól nekünk is, hogy a koronát senki ki ne vegye kezünkből. Mennyire személyessé válik itt a levél.

Tehát nem arról van szó, hogy én a győzelmes gyülekezethez tartozom, éppen ezért lesz koronám. Mindenkinek külön-külön kell az utolsó harcot megharcolnia.

Legyen a mai gyülekezet szent, ahogy ezt a bemutatkozó mondatban olvassuk. A szent szó az Isten számára elkülönített személyt jelent. Isten dicsősége egyszer be fogja ragyogni az egész világot, és akkor a bűntől terhelt világból kapu visz által az Isten örömébe, és ez a kapu a hívő előtt megnyílik, a hitetlen előtt bezárul. Jézusnál van a kulcs, Ő fogja megnyitni, és ha Jézus bezárja, senki ki nem nyithatja, sem emberi érdem, sem emberi erő. Aki győz, az oszloppá lesz Isten templomában.

Ebben az utolsó időkben kinek van füle ezt az üzenetet, ezt az ígéretet megérteni? Mert aki ezt megértette, az Isten templomából ki nem jő. Gyülekezetek, testvérek, legyen győzelmes az életünk!

Dr. Viczián János


Gábora András beszámolót írt a New York-i fiatalok sielő túrájáról (2000. január 15-17)  Szeretnéd elolvasni? Kattints akkor a bal oldalon az Ifjúsági oldalra!

a lap elejére


 Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.

Küldjön levelet a szerkesztőnek!

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 4