EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. AUGUSZTUS

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

"EGY REMÉNYSÉGRE KAPTATOK ELHÍVÁST:
EGY AZ ÚR, EGY A HIT, EGY A KERESZTSÉG..." (Ef 4:4b-5)

ÜDVÖZÖLJÜK NAGYVÁRADON!

KEDVES TESTVÉREK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN!

ITT A KELLEMES IDŐ ... ITT AZ ÜDVÖSSÉG NAPJA! 2Kor 6:2

Sok szeretettel köszöntelek mindnyájatokat a Júdás apostol szavaival: "Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen!" (2.v.)

Istennek legyen hála, elérkezett a 2000. év augusztus 11-13-a, amikor a világ minden tájáról, magyar baptista népünk együtt ünnepelhet, itt Nagyváradon. Baptista lapjaink, a Szeretet, a Békehírnök, az Evangéliumi Hírnök és a többi sajtótermékeink részletesen tájékoztattak bennünket a Magyar Baptista Világtalálkozó megrendezésének előkészületeiről.

A Magyar Baptisták Világszövetsége missziós munkájáról is egyre többet hallunk az utóbbi időben. Kibontakozóban levő szolgálatainkat az egyetértés és testvéri szeretet jellemzi. Az országos Szövetségeket, csoportokat és szétszórtan élő testvéreinket egy családba fogó Világszövetségünkben hadd találjon mindenki igazi örömre, testvéri egységre és gondoskodó szeretetre.

Szeretettel köszöntöm a II. Magyar Baptista Világtalálkozót és résztvevőit! Isten hozott titeket, kedves testvéreink és barátaink! Nyilván azért jöttetek a szélrózsa minden irányából, hogy az Úr előtt együtt örüljetek velünk. Istené legyen a hála és köszönet, hogy 8 év után újra sor kerülhet a Világtalálkozóra. Mélyreható történelmi esemény ez számunkra. Hisszük, hogy az Úr kegyelme folytán meghatározó tényező lesz további életünkre.

Az első MABAVIT 1992. augusztus 21-23 között került megrendezésre Budapesten, illetve Tahi Táborban. Áldott hatása ma is érezhető.

A MAVABIT II. alapgondolata: "EGY REMÉNYSÉGRE KAPTATOK ELHÍVÁST: EGY AZ ÚR, EGY A HIT, EGY A KERESZTSÉG!" (Ef 4:4b-5). Ezt az újszövetségi hitvallást kívánjuk újból megvallani és gyakorolni Isten Szentlelkének segítségével.

Hónapok óta nagy érdeklődés tapasztalható világszerte a MABAVIT II. iránt. Imádkozva kértük és bizalommal várjuk, hogy ezen a rendkívüli ünnepen újból lángra lobban Isten és egymás iránti szeretetünk és a Lélek egységében hűségesen szolgálhatjuk megtartó Istenünket. Meg kell vallanunk alázattal, hogy erre nagy szükségünk van!

Észak-Amerikából, - USA és KANADA -, és a világ más országaiból is, a nagy távolság ellenére, igen szép számban vagyunk jelen. Ez is egyik jele annak az áldozatos szeretetnek, amellyel a hittestvéri közösséget és közös célkitűzéseket támogatjuk.

Biztosan tudom, hogy testvéreink ezrei támogatják ezt a Világtalálkozót imádságaikban, bőjtben és anyagilag is. Lélekben ők is itt vannak és velünk örülnek ez ünnepen. Mi is emlékezzünk meg róluk!

Bízom abban, hogy megvalósul a Magyar Baptisták II. Világtalákozójával kapcsolatban meghirdetett célkitűzésünk, mely szerint: "Isten dicsőségére, a Szentlélek csodálatos kiáradására, az evangélium hirdetésére és a rég várt szellemi megújulásra" szolgálhat.

Legyen Mennyei Atyánk áldása mindannyiunkon, hogy mi is áldás legyünk környezetünk számára Isten dicsőségére!

Kulcsár Sándor lp.
az ÉAMBSZ és az MBVSZ elnöke

"NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN..."

Ez az ige foglalkoztat egy ideje, különösen amióta a Magyar Baptisták II. Világtalálkozójára készülök. A címben megkezdett mondat ugyanis így folytatódik: "minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik." (ApCsel 10:34-35) Magyarságunk önmagában nem hordoz olyan kiváltságokat és előnyöket, amelyek más nemzetek fölé emelhetnének bennünket. Ha van/volna bennünk valami megkülönböztető "nemzeti" érték, az csupán az lehet, ha mélységesen Istenbe vetett hittel, az Ő igazságában járunk. A kérdés az, hogy dicsekedhetünk-e ezzel?

Isten, a történelem Ura jónak látta, hogy 1000 esztendővel ezelőtt itt, e Kárpátok ölelte térségben, Európa közepén jelölje ki magyar nemzeti létünk színterét. Azt is jónak látta, hogy rajtunk kívül más nemzetek fiaival éljünk itt együtt békességben és szeretetben. Mindaddig, amíg őszinte keresztyén lelkület hatja át az egymással szomszédos nemzetek gondolkodását, az az itt élők áldására válik, és együttes felemelkedésüket szolgálja. Bár a nyelvünk, kultúránk, történelmünk más, mégsem szabad engednünk azt, hogy ezt a másságot a Sátán kihasználja, és egymás ellen fordítsa. Látásom szerint sóvá, lámpássá, összekötő kapoccsá, híddá kell válnunk a nemzetek között nekünk, magyar baptista hívőknek, hogy betölthessük Krisztustól kapott hivatásunkat. Meggyőződésem szerint a magyar baptisták nagyváradi világtalálkozója éppen ebben a kérdésben szeretné megkeresni és megtalálni az Isten Igéje által kijelölt legvilágosabb megoldást.

Ezen túlmenően a találkozó legfőbb céljának azt tartom, hogy az anyaország testvérisége a szomszédos országokban élőkkel és a messzi nemzetek közé szétszóródott magyar baptista atyafisággal lélekben egymásra találjon és együtt tudjon örülni az Úr jelenlétében. Reménységem és imádságom tárgya, hogy pünkösdhöz hasonlóan itt is átélhetjük majd azt a csodát, miközben "halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól..." (ApCsel 2:11) B addig megtérések is történnek majd. Hiszem, hogy lelki megújulás, hitben való megerősödés, új testvéri kapcsolatok, régi barátságok felelevenedése, egyszóval jó közösség vár azokra, akik készek lesznek eljönni erre a millenniumi nagy találkozóra.

Tudok arról, hogy több magyarországi gyülekezet külön buszokkal, autós karavánnal, vagy éppen vonattal készül Nagyváradra menni. Az előzetes programot látva, a különböző szolgáló csoportok fölkészültségét ismerve nincs kétségem afelől, hogy egy nagyon emlékezetes, szép alkalomnak nézünk elébe. Ennek érdekében azonban arra kérem kedves testvéreimet, hogy könyörögjünk különösen az igehirdetőkért, a szolgálatban résztvevőkért, a szervezőkért, és az összes jelenlévőért, hogy minden ékesen és jó rendben történhessen.

Isten adja áldását a magyar baptista testvériség életére és missziómunkájára a határon innen és a határon túl.

Testvéri szeretettel:

Mészáros Kálmán,
a Magyarországi Baptista Egyház elnöke

"Ez az a nap, a melyet az Úr rendelt"

Zsoltár 118, 24

Nagy szeretettel köszöntünk mindenkit, aki eljött, vagy el szeretett volna jönni a magyar baptisták világtalálkozójára. Azzal a hittel és meggyőződéssel vagyunk, hogy ezeket a napokat az Úr szerezte, mi csak eszközök (házigazdák) vagyunk az ő terveinek megvalósításában. Kegyelem számunkra, hogy házigazdák lehetünk, mert újabb lehetőségünk van szolgálni az Úrnak és a testvéreknek. Örömmel tesszük, mert hisszük, hogy Isten jelen lesz a Magyar Baptisták II. Világtalálkozóján és lelki megújulást és ébredést fog adni. Azért imádkozunk, hogy ezen a találkozón egymás hite által épüljünk, erősödjünk. Minden együttléten, de különösen az evangélizációs alkalmakon Isten igéje jusson el az emberek szívéhez úgy, hogy a bűnös emberek megtérjenek. Azért is imádkozunk, hogy meglássa a világ, hogy személyválogatás nélkül minden ember értékes Isten számára, számunkra és szeretjük őket.

Örvendezni szeretnénk az Úrban úgy, hogy az Ő neve megdicsőüljön, mert "boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene".

Vigyük el az Úr Jézust a szíveinkben minden összejöveteli alkalomra.

Simon József lelkipásztor
az RMBGySz elnöke

A Magyar Baptisták Világszövetségének új elnöke: Kulcsár Sándor

Új elnöke van a Magyar Baptisták Világszövetségének.
 
A Dr. Almási Mihály testvér április 15-i lemondása után a nagy találkozóra (MABAVIT II.) készülő világszövetség vezető nélkül maradt. Így a vezetőség választásra idő előtt kellett sort keríteni.
A Magyar Baptisták Világszövetsége elnökségi tagjai végülis 2000. július 1-én Nagyváradon találkoztak és ott a MBVSZ tisztségviselőit egyhangú szavazással az alábbi módon válaszották meg:
 
elnök: Kulcsár Sándor, a ÉAMBSZ elnöke (USA),
alelnök: Mészáros Kálmán, a MBE elnöke (Magyarország),
alelnök: Dr. Simon József, a RMBGYSZ elnöke (Románia).
 
Sok erőt kívánunk Kulcsár testvérnek a MBVSZ vezetéséhez. (Szerk)

a lap elejére  

A SZERKESZTŐ ROVATA

Augusztusi számunkat a MABAVIT II-re időzítettük. Egy néhány napra ugyanis Nagyvárad lesz a világ közepe. Nem New York, nem Jeruzsálem, nem Torontó, nem Budapest. Legalábbis a nagyvilág magyar baptistái számára. Igaz, hogy nem lesz ott mindenki, de lehet, hogy lélekben, imádságaival ott lesznek azok is, akik valami ok miatt nem tudtak útra kelni, hogy találkozzanak soha-, vagy rég-nemlátott testvéreikkel és együtt a misszió urával, Jézus Krisztussal.

Ha esetleg túlzásnak tartod az előző sorokat kedves olvasóm, megértem. Nem vagyunk egyformák, - miért is lennénk. De azért engedjetek Pál felhívásának és: örüljetek az örülőkkel!

A találkozó programjából kiderül, hogy tkp. egy 3 napos istentisztelet sorozatot készítettek elő vendéglátó testvéreink. Sok igei és sok ének-zenei szolgálattal. Valóban a szélrózsa minden irányából lesznek a szolgálattevők. Majd ott derül ki, mennyire vagyunk egyek. Az is, képesek vagyunk-e összefogni, közösen esetleg többet, a megszokottól eltérőt is tenni - nem a magunk, hanem az evangélium terjesztése ügyében.

A világszövetség vezetői természetesen megtalálják majd a módját a hivatalos tárgyalásokra is. Remélem megvalósul majd a legutóbbi számunkban olvasható javaslat a MBVSZ kerekasztal beszélgetésre is. (A javaslatot Nyúl Zoltán tette és többen jónak láttuk azt.)

A magyar baptista újságok szerkesztői, munkatársai is ott lesznek bizonnyal a konferencián. Találkozót szervezünk számukra is. Az időpontról és a helyszínről az Evangéliumi Hírnök asztalánál tájékoztatjuk majd az érdeklődőket.

Olvasóink figyelmébe ajánlom a KÖZGYŰLÉSRŐL és a RÁMAI TÁBOR jubileumáról készült beszámolót. A 93. közgyűlés eredményei közül ezen a helyen is megemlítem, hogy hagyományunknak megfelelően megújítottuk az Evangéliumi Hírnök Baráti Körét. Amikor a felajánlásokra lehetőséget adtunk, a jelenlévők részéről a következő választ kaptuk:

Baráti Köri felajánlások (melyek egy részét már a helyszínen megkaptuk, másik részét postán fogják beküldeni testvéreink):

Balla Sándor 100, Bákai István 100, Dr. Cserepka Margit 100, Dénes Endre 200, Fejér István 200, Fűr Béla 150, Gerstner Károly 50, Herjeczki Géza 100, Jakab Barnabás 100, Jéger Pál 100, Kis Ödön 100, Kish Ernő 150, Kovács Imre 80, Kulcsár Sándor 100, Marosi Béla 100, Mikó Tibor 100, Névtelenül 100, Novák József 100, Szabó István 100, Tagai István 100, Zágoni Rezső 100, Zeke Zoltán 100.

Köszönjük a fölajánlásokat! Olvasóink és akik nem voltak jelen a közgyűlésünkön szintén csatlakozhatnak a jó példához. Ha az Úr ezt a missziót a szívére helyezi, bármilyen összeggel segítheti az Evangéliumi Hírnök kiadását. Az előfizetéseken fölüli adományokat és a Baráti Köri befizetéseket a lapban - ahogyan eddig is tettük - időnként közölni fogjuk.

A szerkesztőt legföljebb az szomorította, hogy a közgyűlés hivatalos ülésein elég kevesen vettek részt. Többen voltak olyanok, akik ugyan a táborban voltak, de a tárgyalásokon nem vetek részt. Olyanok pedig igen sokan voltak, akik csak a tábori konferenciára érkeztek meg. Többen hiányoztak olyanok, akik általában részt szoktak venni közgyűléseinken. Talán te is hiányoztál kedves olvasóm. Nekem legalábbis. Ha valaki úgy érzi, hogy van értelme és célja szolgálatunknak az itt élő magyarok között, akkor ha egy mód van rá, jöjjön el az ilyen alkalmakra. Jó lenne, ha nem csak a szombat-vasárnapi istentiszteleten és az ebédlő asztalok körül lennénk többszázan, hanem közös feladataink áttekintése során is.

Jugoszláviából és Ausztráliából érkezett hírt is olvashatunk e számunkban. Az Evangéliumi Hírnök szívesen fogad gyülekezeti beszámolót a világ bármely részén élő magyar baptista gyülekezet részéről. (szerk)

Imaház Csantavéren!

Hála van a szívünkben - mert jelen helyzetünkben, egy olyan országban, ahol 10 éve gazdasági válság van, háborús konfliktusok, 26%-os munkanélküliség, etnikai összetűzések, stb. - közösségünk eljutott abba a helyzetbe, hogy Isten kegyelméből Csantavéren, ahol csak néhány éve van gyülekezetünk, imaháznak, missziós - humanitárius központnak megfelelő épületet vehettünk. Ez a csoda - mert ez az - csak széleskörű összefogással valósulhatott meg, szinte szó szerint Alaszkától Ausztráliáig terjedően. Több gyülekezet, ill. egyén adománya tette lehetővé nekünk ezt a nagy változást.

Istené a dicsőség ezért!

Hozzátartozik még, hogy a magyar közösség 50 éve nem gyarapodott új gyülekezettel, sőt azóta több gyülekezetet zártunk be, mivel megüresedett, kihalt.

A kiszáradt fa újrahajt!?

Az épület árának 75%-át már kifizettük, a hátralévő kb. 2 millió Forint még csak hitben van meg, de hisszük azt, hogy Aki az eddigiekben is kirendelte a szükséges eszközöket, kirendeli a fennmaradót is.

Az épületet tatarozni kell, bebútorozni. A csantavéri gyülekezet, de az egész itteni magyar közösség és mások is nagyon örülnek, lelkesek, készek vállalni mindent, amit vállalni kell.

Többen felajánlottuk hogy eladjuk mindazt, amink csak van, hogyha szükséges lesz a vételár kifizetéséhez... Őseink példája nyomán (ők pl. teheneiket adták el) felajánljuk telefonjainkat, tévénket, tudásunkat, tehetségünket, terminusainkat, hiszen jelen pillanatban maga a megélhetés is tudomány, hát még az imaházvásárlás!

Szükségünk van: imatámogatásra / kapcsolatokra / szolgálattevőkre / anyagi támogatásra.
Hogy együtt szolgáljuk az Úr ügyét, itt és most Szerbiában.

Nyúl Zoltán

Jó hír Ausztráliából *

AMi itt Ausztráliában jól vagyunk, hála a mi Urunknak Jézus Krisztusnak, aki napról napra megerősít, megtart az Ő kegyelmében.

Nagyon foglaltak voltunk, már két hónapja nap mind nap szorgosan dolgozunk egy új imatermen. Nincs már sok hátra és befejezzük a munkát és akkor meglesz az a nagy öröm, amit már nagyon régen várunk, hogy a magyar baptisták megnyithassanak itt Ausztráliában is egy magyar baptista imatermet.

A gyülekezet már 31 éve megalakult, és az éveken keresztül vándoroltunk egyik imaterem bérléséből a másikba. Három éve kezdtük el az ügyeket, és Hála az Úrnak úgy látszik hogy már csak napok választanak el attól, hogy az imatermet megnyithassuk.@

(Örülünk a jó hírnek, Urunk áldását kívánjuk a gyülekezet életére az új lelki otthonban. Várjuk a megígért fényképes beszámolót az imaház megnyitásáról.)

* Részlet a Melbourne-i Magyar Baptista gyülekezet lelkipásztora, Nemes László tv. Kulcsár Sándor tv.-nek írt leveléből.

a lap elejére  

EVANGÉLIUMOT MINDENKINEK!
Márk 16:15
Beszámoló az ÉAMBSZ 93-ik közgyűléséről
Ráma, Ontario, Canada, 2000. június 30 - július 1

Hívő életünk e legnagyobb megbízatását jelölték ki mottóként testvéreink az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség 93-ik közgyálése alkalmából. Mivel 2000 különben is a Misszió Éve, természetes, hogy minden gondolatunk az evangélizálás köré csoportosult. Ha csak szemelvényeket veszünk is figyelembe gyáléssorozatunkból, akkor is nyilvánvaló, hogy érdeklődésünk középpontjában a lélekmentés, a lelki és anyagi misszió sokrétá feladata állt. A közgyálés lelkülete, az igei szolgálatok egyaránt erre összpontosultak.

Ez alkalommal a természet nem kedvezett igazán a Ráma-i táborozásnak, de annál több áldásban részesültünk a testvéri közösségben, az ismerkedésekben, újbóli találkozásokban és az istentiszteleti alkalmakkor. Munkálataink során sok információra tettünk szert. Békességben, szeretetben végezte kiki a rábízott feladatot. Eredményeinket, hiányosságainkat egyaránt az Ige fényében vizsgáltuk meg, hogy el ne bizakodjunk, de ne is keseredjünk el, hiszen a munka folytatásához Urunk ad erőt.

Fényképek a közgyűlésről (régi képekre egyenlőre nincs helyünk; reméljük, hogy némi bővítést, változtatást tudunk bevezetni hamarosan, s akkor a képeket is meg tudjuk őrizni az archive számokban is. Kb. évi kétszáz dollár távolságban vagyunk ettől a megoldástól.)

Közgyűlésünket Kulcsár Sándor elnök testvér nyitotta meg a 100. Zsoltár szavaival. Hálaadásra, Isten dicsőítésére buzdított, s arra, hogy legyen bizodalmunk az Ő kegyelmében és gondoskodó szeretetében. A tárgyrend ismertetése és elfogadása után a szövetségi jelentések következtek.

Az Elnöki Jelentésben Kulcsár testvér betekintést engedett a sokrétű vezetői tevékenységbe. A helyi gyülekezet (New York) pásztorolása mellett a testvér-gyülekezeteket látogatta, ünnepi eseményeken, tárgyalásokon, ügyintézéseken vett részt. Nemzeti és nemzetközi fórumokon képviselte a Szövetséget (úgy mint a Nagy Magyar Nemzetgyűlésen New Jersey-ben, vagy a MBVSZ tárgyalásain stb.). A Palm Bay-i évközi gyűlés eredményeit méltatta, majd arra buzdított, hogy merjünk újat és nagyot tervezni és tenni az Úrért ebben az esztendőben, hiszen ránk van bízva a békéltetés szolgálata. Ő kész segíteni, irányítani és győzelmet adni nekünk.

A Titkári Jelentésben Szabó István testvér összefoglalta szövetségünk legfontosabb eseményeit az ifi-találkozóktól a testvéri látogatásokig, a Palm Bay-i tanácskozásoktól a nevezetesebb gyülekezeti alkalmakig. Biztatott arra, hogy építsük tovább gyülekezetközi, szövetségek közti és azokon kívüli kapcsolatainkat és terjesszük az evangéliumot minden szégyenkezés és meghátrálás nélkül.

Dr. Herjeczki A. Géza lelkipásztor testvér az Evangéliumi Hírnök helyzetéről számolt be. Újabban két új rovat is gazdagítja lapunkat, Novák és Dan testvér jóvoltából, de szükséges lenne új munkatársakra találni s a régebbieket írásra buzdítani. A MABAVIT II-re kiállítási anyagot készít szerkesztő testvérünk. A nagyváradi tudósításoknak az interneten külön oldalt, címet biztosítottunk, mely lapunkon keresztül, vagy közvetlenül is megtalálható. Lapkezelőnk, Fűr Béla testvér az anyagi szükségekről szólt azzal a biztatással, hogy ne csak olvassuk, hanem terjesszük és támogassuk is havilapunkat.

A Misszió és Irodalmi Bizottság Jelentése jellegzetesen a gyülekezetek életére összpontosult, hiszen missziómunkánk alapja a helyi evangélizálásra épül. Meg kell ismernünk egymás tevékenységét, lélekmentő szolgálatát, mert ez építően hat egyéni teljesítményünkre. Ha eredményesek akarunk lenni, fáradtságot és meghátrálást nem ismerve kell hirdetnünk az evangéliumot.

A Pénzügyi és Otthon Bizottság Jelentéséből megtudtuk, hogy anyagi helyzetünk szilárd. Ez viszont nem anyagi támogatásunk megvonására hatalmaz fel, hanem arra biztat, hogy még többet tegyünk ezen a téren is az Ügyért. Az Otthonra még nem került alkalmas vevő. Ezt a gondunkat is vessük az Úrra és foglaljuk imáinkba.

Szervezeti Alapszabályzatunkat vizsgáltuk át, egészítettük ki és fogadtuk el pontról pontra. Hálásak vagyunk az azt elkészítő testvérek hozzáértő és áldozatos munkájáért.

A Férfi és Női Szövetségünk munkálatai következtek, majd a nőtestvérek által rendezett Istentisztelettel zártuk a pénteki napot.

Szombaton a Jelölő Bizottság terjesztette javaslatát a közgyűlés elé. Ezt a jelenlévő testvérek 100%-os szavazattal el is fogadták. A szolgálattevőket Kish Ernő testvér iktatta be meleg szavaival.

A következőkben a nagyváradi MABAVIT II várható eseményei kerültek napirendre azzal a felhívással, hogy támogassuk azt továbbra is imában, részvétellel és anyagiakkal egyaránt.

Közgyűlésünk eredményeit az itt következő határozatokban mérhetjük le:

- elfogadtuk az elnök, főtitkár, Evangéliumi Hírnök és a két bizottság jelentését
- elfogadtuk a 2000/2001-es költségvetést
- elfogadtuk szövetségünk átdolgozott szervezeti szabályzatát
- megbíztuk a szerkesztőt lapunk honlapjának további korszerűsítésével (pl. esetleges domain név és nagyobb tárolási terület vásárlása)
- lapunk anyagi támogatására továbbra is fenntartjuk a Baráti Kört és az Irodalmi Napi gyüjtést (november második vasárnapja)
- tisztségviselőket választottunk és állítottunk munkába
- elismerésünket fejeztük ki a torontói testvérek tábor-építő munkájáért és a tapasztalt vendégszeretetért
- elfogadtuk az alhambrai gyülekezet meghívását a legközelebbi közgyűlésre

Munkakongresszusunkhoz a keretet az igei üzenetek szolgáltatták. A Máté 28:18-20 alapján Dan László testvér a misszióparancs iránti engedelmességre buzdított. Feltette a kérdést: Megtesszük? Szükséges, hogy a "Nékem adatott" és "veletek vagyok" közötti igerésznek eleget tegyünk. Vadász János testvér a Cselekedetek 1:8 alapján elmondta, hogy mi Jézus Krisztus tanúi kell legyünk. Ez parancs, megbízatás, elhívás egyaránt. Sok nehézséggel jár, de Isten adja hozzá az erőt, az eszközöket s a képességet, ezért egyetlen legális válaszunk lehet, ha Ő hív: Megyek Uram! Küldj el engem! Novák József testvér szolgálatában arra szólított fel, hogy csak egyet hirdessünk: Ne mást, evangéliumot! Ha azt tesszük, amit Pál tett az 1Korinthus 2:2 szerint, akkor csak Krisztusról tudhatunk, mint megfeszítettről. Ő az, akire szüksége van minden embernek s az Ő bizonyságtételét kell ismertessük környezetünkben. Az utolsó igehirdetésben Dr. Herjeczki Géza testvér arról szólt az 1Timótheus 2:4 alapján, hogy kötelességünk mindenkinek hirdetni az evangéliumot. A "mindenkinek" gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár figyelmünkből nem zárhatunk ki senkit, igyekeznünk kell arra, hogy legalább minden magyarhoz eljuttassuk az örömhírt.

Közgyűlésünk Kulcsár testvér gondolataival és imájával zárult.

Új munkaév, új tervek, új feladatok várnak ránk, melyeket régi és új munkatársak együttes erőfeszítéssel kell elvégezzünk. Ne hátráljunk meg, csak előre, a cél felé törekedjünk, hogy hűséges munkánk sok gyümölcsöt hozzon: sok lélek megtérését, gyülekezeteink és Szövetségünk megerősödését, Isten országának építését.

Viszontlátásra Alhambrában, 2001-ben!

Dénes Endre

40-IK, JUBILEUMI RÁMAI TÁBORI KONFERENCIA

A közgyűlés idejében befejeződött, már a finom ebédet is elfogyasztottuk. Készülődünk a jubileumi konferencia ünnepélyes megnyitására. A kápolna előtt gyülekezünk. A helyi lelkipásztor, Dan László testvér, majd Kish Ernő testvér rövid szolgálata és imádsága után megindulunk a tábor túlsó sarka felé, ahol a torontói testvérek egy szép, tágas, 25 férőhelyes üdülőt építettek. Ennek az épületnek az ünnepélyes megnyitása következik. Énekelünk, meghallgatjuk Dan testvér építkezéssel kapcsolatos szavait. Örülnek az építkezésen az utolsó pillanatig megfeszített erővel dolgozó torontói testvérek, örülünk mi is. Hálaadó imádságra pedig a táboralapító lelkipásztor özvegye, Dr. Cserepka Margit testvérnő megy fel a teraszra. Van miért hálát adnia. Szívében elevenen élnek a 40 évvel ezelőtti események és sok minden, ami azóta történt általuk, vagy velük ezen a helyen. Talán legjobban ő tud örülni annak, hogy él a tábor. Az élet jele az is, hogy most egy újabb, korszerű épülettel gyarapodhatott. Nem volt szalag-vágás, dobpergés, vagy harsonaszó. De annál is szebb, méltóságosabb volt ez a néhány perc. Azután aki nem látta volna még belülről az épületet, most megtekinthette. Köszönjük, Torontói testvérek a sok fáradságot. Szép lett, megérte.

Fényképek az épület megnyitásáról

Rövid idővel később a kápolnában történelmi visszaemlékezést tartottunk. Az alkalmat Herjeczki testvér vezette. Bevezetőjében a tábor 25 éves jubileumára kiadott emlékkönyv első oldalairól idézett, amelyek az azóta eltelt újabb 15 év után még aktuálisabbak. Az, hogy 40 év után többen vagyunk itt, mint a megnyitón, 1960-ban, azt jelenti, hogy voltak olyanok, akik fáradtak, dolgoztak ennek a tábornak a megmaradásán, misszióján. Az Úr pedig ezek mellé állt (nem a kritizálgatókat igazolta), adott nekik erőt, kitartást, áldást, sőt eredményeket is.

Röviden áttekintettük a torontói missziót a kezdeti lépésektől Cserepka János testvér szolgálatáig. Ezután számba vettük, hogy kik vannak jelen azok közül, akik jelen voltak ezen a helyen 1960-ban, a tábor megnyitásán. Kilenc ilyen testvért számoltunk meg. (Vasárnap még további 5-6 testvért sorolhattunk még ebbe a csoportba.) Herjeczki testvér alkalmat adott ezeknek a testvéreknek, hogy emlékeik közül elevenítsenek föl egyet-egyet. Ezeket a nagyon személyes, érdekes és értékes felszólalásokat időrendiségük szerint hallgattuk meg. Érdemes lenne leírni mindegyiket. Sajnos az egyébként hangrögzítővel is jól felszerelt tábor ekkor még nem volt készen a fölvételre. Meghallgattuk Cserepka Jánosné, Werle néni, Vadász János, Tagai István, Jurás Pál és Jurás Pálné, valamint Somogyi Gábor testvérek visszaemlékezését. Legtöbbet a legelső időkről - a tábor kereséséről és megvételéről volt szó, de gyakorlatilag áttekintettük - ha röviden is - a tábor 40 éves történelmét. Élmény volt számunkra is, amikor pl. Jéger Pál testvér elmondta bemerítése történetét (előtte Pass Imre, Mezei János (1969) és Csobolya Józsefné (1972) is itt a tóban merítkezett be). Jéger testvér bemerítése a tábori kápolna megnyitásának ünnepélyén, 1975-ben történt. Viczián János testvér volt akkor a lelkipásztor. Az ő üdvözletét Dan László testvér adta át. Ezután Herjeczki testvér a 80-as évek elejének egész közösségünket, az amerikai magyar missziót meghatározó eseményeiről szól néhány szóban, melyek szorosan a táborhoz kötődnek: az Amerikai Magyar Baptista Konferencia megalakulása (1980) és az A Kürt megindítása (1981). Megemlítette még a 25 éves jubileumot, amelyen a tábor, sőt az amerikai magyar baptista misszió vezetői mind részt vettek.

A változatos és élménydús visszatekintés végén a tábor mai Amunkásait,@ a torontói gyülekezet jelenlevő tagjait és lelkipásztorát köszöntöttük.

A jubileumi konferencián szombat este Novák József testvér hirdette az igét (Az Istennel járás áldásai, 23. Zsoltár), vasárnap délelőtt Kulcsár Sándor testvér szolgálata a jelmondathoz kapcsolódott (AÉs emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened.@), este pedig Vadász János testvér Máté 7:7-8 alapján többek között új missziós szolgálatok vállalására biztatott bennünket.

A sok énekes és prózai szolgálat között meghallgattuk Mark Monus bizonyságtételét is, aki Magyarországi misszióba készül az OM keretén belül. Édesapja, Mónus Victor is beszámolt bibliafordítói munkájáról.

Köszönjük a szép alkalmakat, Urunk áldását kívánjuk a torontói testvérek munkájára, hogy a tábor még sokáig szolgálhassa idősebb és fiatalabb hívő népünket.   Herjeczki Géza

MEGHÍVÓ A TÁBORZÁRÓRA

Küldetésünk a világban!

Kedves testvéreim, mielőtt a 2000. esztendő táborzáró konferenciájáról írnék, néhány gondolat erejéig had térjek vissza a nyitókonferenciára.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért, amit gyakorolt velünk, torontói testvérekkel. Hiszen egy éves embert próbáló munka után érkeztünk el a konvenció és konferencia kezdetére, mégis friss erővel sikerült elvégezni az ott reánk váró feladatokat is. Köszönjük azoknak akik eljöttek, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Jólesett a szeretetből fakadó buzdítás és az, hogy velünk ünnepelték a testvérek az új épületünk átadását. Hitünk és reménységünk az, hogy sok áldott alkalmat élhetünk még át ezen a helyen.

A legközelebbi ilyen alkalom a Táborzáró Konferencia, melyet szeptember 2-4 között tartunk meg. A téma : "Küldetésünk a világban." Több oldalról fogjuk megvizsgálni az igéből, hogy az Úr gyermekeinek milyen lehetősége van betölteni az Úrtól kapott küldetését a világban. Bízunk abban, hogy mindnyájan megerősödünk majd az igék és a közös imaközösségek által. Mindig nagy öröm az úrvacsorai közösség is. Ebben is lehet részünk vasárnap a délelőtti Istentiszteleten.

Szeretettel hívjuk tehát mindazokat, akiknek van vágy a szívükben, hogy jöjjenek el. Kérjük a testvéreket, hogy az étkezés és a szállás rendezése miatt augusztus 20-ig jelezzék részvételi szándékukat az alábbi címen: László Dan, 43 Yorkshire Rd, Scarborough, ON. M1K 3B7.

A mielőbbi találkozás reményében Isten áldását kívánjuk minden testvérre.

A torontói gyülekezet és Dan László lelkipásztor

    

a lap elejére

MIT VÁR A LELKIPÁSZTOR A GYÜLEKEZETTŐL?

1Kor 9:13-14 ; Róm 10:14

Vadász testvér szolgálata a Férfiszövetség gyűlésén hangzott el. A rövidítés ellenére is csak két részletben tudjuk közölni. A férfitestvérek alkalma egyébként a szokásosnál jóval változatosabb volt. Szabó István és Kish Ernő testvér a diakónusok, gyülekezeti munkások lelkipásztorral szembeni elvárásáról szólt. Ha megkapom, azt az előadást is közölni fogjuk ezeken az oldalakon. Sok építő hozzászólás is elhangzott. A kényes témát felelősségteljesen vizsgáló együttlét érezhetően fokozta a lelkipásztorok és a jelenlévő férfitestvérek egymás iránti megbecsülését és a közös magyar misszió iránti elkötelezettséget. (HG)

Isten igéje által meg vagyok győződve arról, hogy a gyülekezetnek szüksége van lelkipásztorra, igehirdetőre, vezetőre. Hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül, és hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: Milyen kedves azoknak jövetele, akik az evangéliumot hirdetik. Több gyülekezetben szolgáltam az Úr kegyelméből, több szolgatársammal beszélgettem a prédikátor és a gyülekezet állapotáról, és azt tapasztaltam, hogy a lelkipásztorok többsége, ha anyagi kérdésekről van szó, nem kívánja a valós helyzetet feltárni, és valóban igaz az, hogy nagyon sok gyülekezetben Isten alázatosnak tartja a prédikátort, a gyülekezet pedig gondoskodik arról, hogy meg ne gazdagodjon.

A prédikátor feleségek sokkal nyiltabban, határozottaban beszélnek úgy lelki, mint anyagi kérdésekről. Sokszor ők jobban igénybe vannak véve a szolgálatban, mint férjeik, és nem rajtuk múlik mindig, hogy nem a jobb, hanem a nehezebb osztályrész jut számukra.

Az Úr megáldott egy nagyon szolgálatkész feleséggel, akiről meg vagyok győződve, hogy épp olyan szolgája Istennek, mint én, csak az ő szolgálatából az Úr lát legtöbbet, és nem a gyülekezet.

Mit vár a lelkipásztor a gyülekezettől? Szeretetet, közbenjáró imát naponként, együttérzést, közös tehervállalást, időt a szolgálatokra való felkészülésre, anyagi helyzetének megértését, tudomásul vételét annak, hogy neki is van családja.

SZERETETET VÁR

Nem csak a meghívása alkalmával, de a búcsúzáskor is. Igaz, itt nagyon sok múlik azon, milyen szeretettel volt a prédikátor a gyülekezet iránt.

Id. Udvarnoki András lelkipásztor leányától, Dr. Tresánszky Vilmosnétól a következő esetet hallottam. Egy nagy, magyarországi gyülekezet lelkipásztort hívott, és az új lelkipásztor beiktatása alkalmával virágos diadalkapu ívet készített. Mikor ezt id. Udvarnoki András testvér meglátta, azt mondta: Aazonnal bontsák le, és építsék meg akkor, amikor a prédikátor majd elmegy@. Ismerek olyan gyülekezetet, ahol az utolsó öt prédikátort nem búcsúztatták el. Szeretetet, megértést kér a prédikátor, ha hibát követ el, akkor is, ha a lelkipásztori tanácsadás alkalmával nem azt a tanácsot adja, amit vártak tőle.

Szeretetet, megértést, amikor a gyerekeit neveli, azokat akik mikor megszülettek nem tudták, hogy az apjuk prédikátor, és tizenéves korukban nem úgy viselkednek, ahogy az a prédikátor gyerekéhez illik. Szeretetet akkor, ha a felesége újabb ruhában jön megint a gyülekezetben (igaz, hogy anyósa ruháját alakította át!). Akkor is, ha régi, öreg kocsiját egy jobbal váltotta fel, és csodák csodájára, családi házat vett. Tekintettel arra, hogy ha nyugdíjba megy, legyen hol laknia.

KÖZBENJÁRÓ IMÁT VÁR

Kéri, imádkozzanak érte! A közbenjáró ima értékét és erejét talán az Úr szolgái értékelik a legjobban. Reményik Sándor, Rakétahajó című versében így ír:

Valaki ma értem imádkozott.
Nem, nem bírom másként megérteni
Az édes enyhülést, mely elfogott.
Valaki ma értem imádkozott.
 
És egy óráig, amíg a nap lebukott,
Áldottam gyöngyházfényű ég alatt
Az ismeretlen rakétahajót
Mely értem Isten trónjáig haladt.

Testvérem, mielőtt bírálod lelkipásztorod, imádkozz érte, imádkozz vele!

Spurgeon eredményes igehirdetéseinek egyik titka az volt, hogy ameddig ő prédikált, egy csoport közbenjáró imát mondott a szolgáért és a hallgatókért.

Szabó László testvér, a rákospalotai gyülekezet lelkipásztora volt, és emlékszem, minden alkalommal, mielőtt a szószékre ment, néhány diakónus testvérrel együtt imádkozott, és mindig élmény volt hallgatni az Úr üzenetét általa.

Diakónus testvérek, szolgatársaim! Ahol ezt jelenleg nem gyakorolják, igyekezzetek bevezetni!

A Sátán jobban támadja a prédikátort, mint másokat. Éppen úgy, mint a háborúban, az ellenség a hadvezért akarja elfogni.

AArra kérlek mindenek előtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket minden emberért@ - a lelkipásztorért is.

EGYÜTTÉRZÉST VÁR

Amikor hamis vádak érik őt, amikor sok kudarc, csalódás éri, mert a lelkipásztor sem superman.

Hiszem, hogy minden igazi prédikátor/lelkipásztor elhívást kapott a lélekmentés szolgálatára, szeretné, ha többször volna bemerítés, ha a gyülekezet lelkileg és fizikailag növekedne. Testvérem, együttérzés, imádkozó készség van szívedben, vagy elmarasztalod őt, mert nem látsz fejlődést? Őszintén együtt érzel vele, ha egy bűnös megtérve, hazaérkezett?

KÖZÖS ANYAGI TEHERVÁLLALÁST KÉR

Egy lelkészkonferencián közvélemény-kutatást tartottam arról, hogy fizetésük milyen arányában adakoznak a lelkipásztorok. Közel százan voltunk jelen, abból csak kettő volt, aki jövedelmének 10 százalékát nem a helyi gyülekezet céljaira adta (ez a kettő nyugdíjas volt). A prédikátor fizetéséről az egész gyülekezet tud. Az elöljárókéról, tagokéról senki. Vajon ha ma olvasóim között közvélemény kutatást tartanék a helyi adakozás mértékéről, ugyanez az eredmény lenne?  (Folytatjuk)

Vadász János, a Férfiszövetség elnöke

Hallottátok van egy hon
O they tell me by Rev. J. K. Atwood
Magyar szöveg: Fűr Béla
Hallottátok? Van egy hon, az lesz otthonom.
Hallottátok? Van egy hely - odafenn.
Ott mosoly lesz arcunkon, s koronát kapunk,
Ott örökre tündököl napunk.
Kar:                                                          
Mennyben fent lesz otthonunk,
Csillagként Vele ragyogunk.
Nincs már messze hajnalunk, eljön Jézusunk,
Nála menny honában lesz otthonunk.
 
Hallottátok? Jóatyánk áldó karja vár.
Hallottátok? Nem lesz ott könnyözön.
Várnak reám angyalok ha megérkezem,
Jézus arca ragyog ékesen.
Kar:                                                        
Mennyben fent lesz otthonunk,
Csillagként Vele ragyogunk.
Nincs már messze hajnalunk, eljön Jézusunk,
Nála menny honában lesz otthonunk.

Nem szégyellem!?

Pál nem szégyellte az evangéliumot (Rm 1:16), a keresztet, a törvényt és a prófétákat. Nem szégyellte Jézus Krisztus szolgájának nevezni magát, nem szégyellte testvéreit, a gyülekezeteket. Minden szégyenkezés nélkül vállalta küldetését - Avagyok, ami vagyok@ (1Kor 15:10).

Jézus Krisztus mai népe vállalja-e küldetését? Elmondható-e rólunk is, hogy nem szégyelljük krisztusi, vagyis keresztyén mivoltunkat?

Az ószövetségi választott nép egyik sajátos jellemvonása az volt, hogy Isten igéjének engedelmeskedve megtartották a nyugalomnapra (szombat) vonatkozó előírásokat. Az újszövetségi időben a keresztyének számára az Úr Jézus feltámadásának napja, a vasárnap lett a megszentelendő nap, a nyugalom napja.

Én is jól ismerem az igéket, amelyekben az Úr Jézus elítélte a Acsak@ formákban élő, a szombatot ugyan megtartó, de egyébként Istenre nem figyelő farizeuskodókat. Mégis megdöbbent, elgondolkodtat amikor együtt látom az ószövetségi választott nép határozottságának és a mai keresztyénség szégyenlősségének jeleit. A napokban (július harmadik hetében) végbement eseménysor csak egy jel a sok közül. Egyre jellegtelenebbé válik a keresztyénségünk (lehet, hogy nem csak Amerikában). (Aki nem szereti politikusok nevét olvasni ezeken az oldalakon, itt abbahagyhatja az olvasást.)

ACamp David@ nevét Carter elnök idejében ismerte meg a világ, az ott folytatott eredményes közel keleti tárgyalásokról. Most egy újabb (lassan leköszönő) Abaptista@ elnök vezérlete alatt tárgyalnak az izraeli és a palesztin nép képviselői.

Nehezen mennek a tárgyalások -, ezen senki sem csodálkozik. A második héten Clinton elnök Japánba utazott néhány napra. Szombaton a legnagyobb természetességgel jelentették be a hírközlő állomások, hogy a zsidók szombatja miatt a tárgyalások szünetelnek. Barak pénteken és szombaton ki sem jött a szálláshelyéről; a problémák súlyos volta miatt szüksége van a visszavonulásra, csendre - mondták. Az amerikai külügyminiszter asszony szombaton legföljebb Arafattal tudott egy rövid megbeszélést tartani. Mivel az Izraeli miniszterelnök nem szégyelli, és általában a zsidók nem szégyellik, hogy megtartják a szabbatot (vallásuk egyik fontos előírását), a világ közvéleménye is elfogadta már, hogy ők ilyenek, hogy szégyenkezés nélkül ragaszkodnak a többezer éves törvényhez.

A híradásban aztán azt közölték, hogy Clinton elnök vasárnap visszajön Japánból és akkor folytatódni fognak a tárgyalások. S így is történt. Vasárnap délután a Akeresztyén világ@ baptista elnöke azonnal a tárgyaló asztalhoz ült kollégáival.

Pénteken senki sem lepődik meg, ha a muzlimok visszavonulnak, szombaton az egész világ tudja, hogy semmi lényeges nem történhet, mert a zsidók nem szégyellik a Törvény megtartását kétezerben sem. Ugyanaz a világ manapság természetesnek tartja, hogy vasárnap a keresztyén Amerikában a baptista elnök nekilát a tárgyalásoknak.

Természetesen már régóta nem keresztyén ez az ország és természetesen semmit sem ér a formális egyház-tagság. De érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy minden más vonását is így adjuk föl a keresztyénségnek. Először szégyelljük. Isten igéjét, a Bibliát, az evangéliumot, a keresztet, gyülekezetünket, küldetésünket stb. Nem kell túl sokáig szégyellnünk sajátosságainkat, a világ hamarosan elkönyveli (és ezt már a környezetünkben meg is tette), hogy nem jelent semmit, hogy keresztyének vagyunk. (Vagyis e gyakorlati példa esetében: szombat van, péntek lehet, vasárnap nincs!)

Keresztyénségünket kell szégyellnünk?, vagy azokat (esetleg beleértve önmagunkat is), akik csak névszerint azok? (Szerk)

   

Muncsán Elemér
(1926 - 2000)

Muncsán Elemér egy kiváló magyar baptista ember volt. Amikor megismertem a Detroiti Magyar Baptista Gyülekezet aktív tagja volt, később az angol Bethel Baptista Gyülekezet tagja lett, s ott szolgált hűségesen, negyven éven át.

Életében - gyülekezeti és hétköznapi magaviseletéből egyaránt - meglátszott a krisztusiasság. Ha valami tenni való volt - templom takarítás, énekkar vezetés, vasárnapi iskolai tanítás - ő készen volt. Amikor Torontóból átköltöztem Detroitba és Petre Albert testvértől átvettem a magyar gyülekezetet, az egész Muncsán család a gyülekezet aktív tagja volt.

Krisztusi lelkülete más irányban is megmutatkozott. Több mint 30 éven át gondozta beteg édesanyját odahaza. Végül mégis kénytelen volt ápoló otthonba helyezni őt. Nővérével - Tóth Olgával - hat otthon vizsgáltak ki, mielőtt választottak. Amikor Elemér látta, hogy milyen rossz gondviselésben részesülnek az idős betegek, létrehozott egy szervezetet, ami éveken keresztül működött azzal a céllal, hogy az ápoló otthonokban lévő gondozottak körülményeit javítsa.

1995-ben, 69 éves korában tíz hónapot töltött Magyarországon. Angol nyelvet tanított a Szigetszentmiklóson működő baptista laikus akadémián (IBLA). Hogy ezt megtehesse, tanítói igazolványt szerzett és minden kiadását maga fedezte.

Mindezt személyes tapasztalatból írom, hiszen húsz éven keresztül voltam Elemér lelkipásztora - 7 évig a magyar és 13 évig az angol gyülekezetben. Bógár József nyugalmazott lp.

NEKED SZOLGÁLNI
I will serve Thee by William J. and Gloria Gaither
magyar szöveg: Fűr Béla
Vágyam: élni, Neked szolgálni,
Új élettel, Megváltóm.
Megtaláltál és megváltottál,
Éltem Néked átadom.
Bűnben meggyötörve,
Szenvedtem, de megmentettél engem.
Szívem megérintetted, s adtál örök életet.
 
I will serve Thee because I love Thee,
You have given life to me;
I was nothing before You found me,
You have given life to me.
Hearthaches, broken pieces,
Ruined lives are why You died on Calv=ry,
Your touch was what I longed for,
You have given life to me.

a lap elejére

Küldjön a szerkesztőnek E-mail-t!

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 4