EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. JÚNIUS

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

Dr. Herjeczki A. Géza:
Pünkösd után is: Jézus Krisztus

A keresztyén teológia egyik alaptétele a Szentháromságról szóló tan. Atya, Fiú és Szentlélek - egy örök Isten. És mégis beszélünk róluk külön is. Sőt, néha egyiket kiemeljük a másikkal, vagy a másik kettővel szemben. Szabad ezt tennünk? Maga az Úr Jézus is gyakorolta ezt. Nagyon sokszor beszélt az Atyáról, olykor teljesen függetlenül a Szentháromság másik két személyétől. János evangéliumának egyik legszebb szakaszában pedig a Szentlélekről szólt, igen részletesen. A mai igehirdető, ill. a mai igehirdetés legfontosabb feladata és lehetősége pedig az, hogy Jézus Krisztusról szóljon. Nem úgy, hogy a Fiút nagyobbnak nyilvánítsa az Atyánál, vagy a Szentléleknél, hanem úgy, hogy Őt állítsa a középpontba. Mert az Újszövetség tanulmányozása során fölismerhetjük, hogy az Isten adta rendben Jézus Krisztus a középpontja mindennek (életünknek, hitünknek, üdvösségünknek, igehirdetésünknek) - pünkösd (a Szentlélek kitöltetése) után is.

Az olvasók nagyobb része lehet, hogy természetesnek tartja ezt. Ám nem kevesen vannak olyanok a keresztyének között, akik úgy gondolják, hogy az Atya (Ószövetség) és a Fiú (Újszövetség) ideje után most a Szentlélek korszakát éljük, és éppen ezért ma már Róla kell beszélnünk.

PÜNKÖSD ELŐTT

Az Atya így tett bizonyságot a Názáreti Jézusról Jakab, Péter és János füle hallatára a Megdicsőülés hegyén: A Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!@ (Máté 17:5) A szeretett Fiú azután sokféleképpen elmagyarázta hallgatóinak, hogy ő (az Isten adta Fiú) az egyetlen lehetséges út az Atyához (Jn 14:6)

Az Úr Jézus, amikor a Szentlélek eljöveteléről tanított, többek között ezt mondta: AŐ [vagyis a Szentlélek] engem fog dicsőíteni!@ (Jn 16:14)

A feltámadott Úr ezt mondta, mielőtt elment volna közülünk: ANékem adatott minden hatalom mennyen és földön.@ (Mt 28:18) A jövőre vonatkozólag pedig így fogalmazott: AHanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim...@ (ApCsel 1:8)

Pünkösd előtt Jézus Krisztus állt a középpontban, s a Mester jövőre vonatkozó szavaiból azt láthatjuk, hogy ezen a téren nem várt semmiféle változásra a jövőben sem. Így történt?

PÜNKÖSD UTÁN

Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet a Szentlélek Cselekedeteinek is nevezhetnénk, szoktuk mondani néha kissé felületesen. A Cselekedetek könyvében Jézus Krisztus testileg már valóban nincs jelen, de a könyv középpontjában mégis Ő áll. Megvalósulni látjuk a könyvben az Új Jézus már idézett szavait: a Szentlélek valóban Őt dicsőíti e lapokon. Ahogy olvassuk, egyre inkább látjuk, hogy beteljesedik az a jövendölés is, hogy a Szentlélek segítségével Jézus Krisztus bátor tanúivá válnak a tanítványok, viszik az örömhírt, mégpedig úgy, ahogy ott meghatározta a Mester: Jeruzsálemtől kiindulva, egészen a föld végső határáig (ApCsel 1:8).

Ha áttekintjük nagy lépésekben a Cselekedetek könyvét, azt látjuk, hogy a pünkösd utáni évtizedekben szolgáló eszközein keresztül a Szentlélek Jézus Krisztust dicsőíti:

Péter pünkösdi prédikációjának középpontjában Jézus Krisztus áll (gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek: kit az Isten feltámasztott... Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. 2:23,36).

Amikor Pétert és Jánost számon kérik a vének tanácsa előtt, ők egyértelműen Jézus Krisztusról beszélnek - a Szentlélektől megtelve (4:8kk). Nem a Szentlélekről, hanem Jézus Krisztusról mondják, hogy ő az egyetlen, aki által üdvözülhetünk (4:12). Arra az egész időszakra jellemző a 4. rész befejező szakasza, melyben arról olvashatunk, hogy a tanítványok a Szentlélekkel betelve bátran és nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézusról.

Istvánt azért kövezték meg, mert már nem tudták türtőztetni magukat, amikor elmondta, hogy látja Aaz Istennek dicsőségét és Jézust állani az Istennek jobbja felől@ (7:55k).

Filep evangélista igehirdetéseinek középpontjában Aaz Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgok@ álltak (8:12). Személyes bizonyságtétele (a komornyiknak) pedig így foglalható össze: Ahirdeté néki a Jézust@ (8:35).

Pál apostol igehirdetésének és leveleinek a fókuszában is Jézus Krisztus áll. A sok ezt igazoló ige közül csak kettőt idézek. A Filippi levélben, az un. Krisztus Himnuszban azt írja, hogy Isten olyan nevet adott az Úr Jézusnak, ami minden név fölött való, aki előtt meghajol minden térd. (Fil 2:9-11)

A korintusi levélben határozottan kijelenti, hogy nem akar másról tudni a gyülekezetben, mint Jézus Krisztusról, róla is mint megfeszítettről. (1Kor 2:2)

Mindezek az események pünkösd után történtek. Azóta semmi változás nem történt, üdvtörténetileg. Azóta mindig, ma is ugyanazt kellene tenni: tanúskodni Jézus Krisztusról - újra és újra, a mai ember nyelvén megfogalmazva az evangéliumot, engedve a misszió parancsnak, amit Máté és Márk evangéliuma végén olvashatunk. Vajon ez történik manapság?

NAPJAINKBAN

Mint láttuk, a mi mostani korszakunk, amiben élünk, még ugyanaz, mint ami pünkösdkor elkezdődött. Legföljebb abban különbözik a korábbi két évezredtől, hogy mi ebben élünk, hogy most rajtunk a sor; mi szólunk, mi cselekszünk, mi engedelmeskedünk vagy okoskodunk.

Ki ne látná, hogy ma a keresztyének között nagyon sokan csak a jeleket kergetik, csodákra várnak, csodákat produkálnak és a Szentlélekről beszélnek, pontosabban a Szent Szellemet emlegetik. Mintha egy újabb, mintha valami magasabb rendű, komolyabb dolgot tennénk, ha ezt tesszük. Pedig nem komolyabb, nem is szentebb, nem előrehaladottabb -, csak más.

De szabad-e mást tennünk, mást hirdetnünk, másra tenni a hangsúlyt? Pál határozottan nemet mondott minden másra (1Kor 2:2, Gal 1:7, Gal 6:14).

Ne furakodjon Jézus Krisztus evangéliuma elé semmi és senki; semmilyen köntösbe bújtatva. Azzal, hogy egy fölöslegessé vált mankóval, vagy egy levetett gipszkötéssel a kézben hadonászva prédikálunk és minden mondatunkban a Szentlelket emlegetjük, nem leszünk még jobb tanúi a missziós parancsot adó Úrnak, Jézus Krisztusnak. (Az Újszövetségben egyébként sehol sem találunk felhívást vagy megbízást arra, hogy a Szentlélekről prédikáljunk, de arra annál gyakrabban, hogy a Szentlélek segítségével hirdessük Jézus Krisztust!)

Ha valóban szeretnénk mi is eredményeket, esetleg jeleket is látni -, többet annál, mint amit jelenleg átélünk, akkor azt kellene tennünk, amit az apostolok és az első keresztyének tettek: Jézus Krisztust kell még inkább az életünk, szívünk, gyülekezetünk, igehirdetésünk középpontjába állítani. Hiszen pünkösd után is Ő az Evangélium!

Jézus Krisztus az út az Atyához, de a Szentlélekhez is. Amikor pedig már ott járunk ezen az úton, a Szentlélek munkálkodik bennünk, s elvégzi azt a munkáját is, amit az Úr Jézus előre megmondott róla: Jézus Krisztust dicsőíti - bennünk és általunk is. Legyen Jézus Krisztus az életünk és szolgálatunk és igehirdetésünk középpontja pünkösd után is!

Ahol Jézus Krisztus áll a középen, ahol a Krisztus evangéliuma hirdettetik és nem a csodákról és nem a Szentlélekről elmélkedünk, - ott csodákat élhetünk át, ott a Szentlélek hatalmasan munkálkodik, ott tapasztaljuk újra meg újra, hogy aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, üdvözül (Csel 16:31).

Hirdessük hát az evangéliumot mindenkinek! Az Evangéliumot, Jézus Krisztust hirdessük, ma is, mindenkinek! 3


A SZERKESZTŐ ROVATA

A nyár első hónapja is szép alkalmakat tartogat. Az Úr szebbet, többet készít nekünk, mint azt megérdemelnénk. Dehát mindig is így volt ez. Alig, hogy visszatérünk a Chicagói Ifjúsági találkozóról, máris készülnünk kell a még nagyobb találkozóra, szövetségünk 93. közgyűlésére, melyet ezúttal Rama, Ontarióban (Canada), a Torontói Gyülekezet 40 éves táborában tartunk meg. Remélem sok kedves olvasóval is találkozhat majd a szerkesztő ezen a találkozón, s újra összegyűjthet néhány használható észrevételt, javaslatot lapunkkal kapcsolatban.

A Tábor jubileumi konferenciája nem csak a torontóiak elmúlt négy évszázadát hozza elénk, hanem az egész észak-amerikai baptista misszió legutóbbi történetét, hiszen sok fontos szövetségi találkozóra, döntésre ezen a helyen került sor.

Ne feledkezzünk el a MABAVIT II.-t szervező nagyváradi testvéreink kéréséről, hogy jelentkezési lapjainkat június közepén, legalábbis hamarosan küldjük el, hogy minél pontosabban tudjanak tervezni - például a programok, az étkezés, vagy a szállás megszervezése ügyében. Tudomásom szerint jól haladnak az előkészületek.

Az Evangéliumi Hírnök legközelebbi számát szeretném a közgyűlés idején kézbe adni a jelenlevőknek, ezért korábban lesz júniusban a lapzárta.

Néha egy-egy levélből szívesen idézne a szerkesztő, ám nincs rá mindig alkalom. A szerkesztő rovata készül el utoljára, előre nem lehet kiszámítani, hogy annak mennyi hely marad. Ezúttal talán sikerül egy levélrészletet közölni. Thomán Ferencné, Elzi néni többek között ezt írta:

AMeg szeretném köszönni, hogy ... továbbra is kézhez kapom az Evangéliumi Hírnököt, aminek nagyon örülök. Férjemmel eléggé magányosan élünk és örülünk, ha a messzi tájról is olvashatunk híreket, testvéri üzeneteket, építő írásokat. Nagy örömmel tölti el szívünket, hogy szépen, lelkesen folyik a magyarság körében a misszió odaát és hogy igyekeznek összetartani, leküzdve a bizonyára adódó nehézségeket. Áldja meg továbbra is gazdagon mennyei Atyánk fáradságos, de mégis élő szolgálatukat, mert igaz az a bibliavers, hogy: Anem hiábavaló az Úrban tett szolgálat.@ Köszönjük a bátorító sorokat. (szerk)


A közgyűlés és a tábori konferencia részletes programja


GYÜLEKEZETI HÍREK

NEW YORK

Május 14-én a New York-i gyülekezetben is anyáknapját ünnepeltünk. Mindannyiunk számára áldott és tanulságos igehirdetéseket, szolgálatokat hallhattunk. Délelőtt vendégünk, Torma János nyugalmazott lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a hívő édesanyákról (milyen a hívő édesanya?) 2Móz 1:8-21 alapján. A délutáni igehirdetésben Kulcsár Sándor lelkipásztor a 2Kir 4:8-37 alapján az édesanya szolgálatáról beszélt. Békességben lenni megelégedéssel, imádkozni gyermekért, családért és a próbában emlékezni a megoldásra, ami Istentől van - ezek mind a hívő édesanya jellemzői. Ünneplésünk végén kép is készült gyülekezetünk édesanyáiról. Az Úr segítsen mindannyiunkat igazi hívő édesanyákként élni és a próbában is panasz helyett végezni munkánkat az Ő dicsőségére!   Erdei Gabriella

TORONTÓ

Virágvasárnaptól húsvétig

Isten iránti hálával számolhatunk be arról, hogy ez az időszak áldásos és megújító volt gyülekezetünk számára. Egyek voltunk Jézus Krisztusnak, az élet nagy Királyának magasztalásában.

Virágvasárnap szinte ott éreztük magunkat a bevonulást ünneplő jeruzsálemi sokaságban. Átjárta szívünket az öröm, mikor gyermekeink zöld ágakat lengetve, hozsannázva vonultak be, fejükön saját kezűleg készített, Hozsánna feliratú kis koronával. Ünnepi istentiszteletünkön hangzott az alkalmi ige, a 24. Zsoltár: Táruljatok, örökkévaló ajtók! A zsoltár nyitogatta a szívünket, és örömet hirdetett a szomorúságban élőknek. Ő a dicsőség örök Királya! Őt magasztalta a szívünk az igehirdetővel, versmondókkal és énekesekkel együtt. Az imádkozás csendjében kértük Őt, hogy legyen a szívünk, életünk Királya. Utána felemelő érzés volt hallani az énekkar Jézust köszöntő énekét:

Ím jő már a nagy Király,
Sion lánya, vigadozz,
Ékes pálmát Néki hozz!
Fuvolára, sípra hát!
Áldják égi harsonák,
Üdv, hozsánna, égi Hős!

A fuvolát és a furulyát Oláh Zsuzsika és Csercsa Noémi szólaltatta meg, a harsonákat pedig öt testvér, a teljes énekkarral együtt. Lélekben velük együtt magasztaltuk a Királyok Királyát.

A nagyhét napjai az elcsendesedés és elmélyülés napjai voltak, hiszen a Hozsánna után a Feszítsd meg! következett. Nagypéntek estéjén együtt volt a gyülekezet, együtt kísértük el Jézust a szenvedések útján, egészen a Golgotáig. Dan László lelkipásztor részletekben olvasta fel és magyarázta az erről szóló igéket, Lukács evangélista leírása szerint, közben az énekkar énekelt. Az egyik ének szívig ható felszólítása volt: Jöjj ide, Jézus vár itt rád, e hely Getsemáné....jöjj, állj az Úr elé! Megrendült szívvel követtük Jézust a Getsemánétól Golgotáig, és megálltunk a kereszt alatt, melyen a halálba induló Megváltó az Atya bocsánatát kérte azokra, akik megkínozták, és üdvösséget nyújtott a megtérő latornak. Szólíthatta volna tízezernyi angyalát, de az Úr meghalt, és él a föld. A szomorú helyről az ének vigasztalásával tértünk vissza: Hidd el, hogy Jézusunk még ma is éppen így szeret!

A lelki megszomorodás ideje, és az időjárás viszontagságos napjai után hálás szívvel fogadtuk a húsvét reggeli meleg napsugarat. Minden a megújulást, a feltámadást hirdette: Húsvét van, nagy ünnep, örömnap! Ebben az örömben telt a vasárnapunk a virágokkal ékesített imaházban. Gyermekeink reggel háromszólamú kánonnal köszöntöttek minket, délután is bekapcsolódtak az ünnepi szolgálatokba. A délelőtti igehirdetésben hallottuk, hogy mi történt a feltámadás reggelén, délután pedig Jézus örökérvényű kinyilatkozásáról: Én vagyok a feltámadás és az élet! Az ige arra tanított, hogy ne csak a miénk legyen a feltámadás öröme. Készek vagyunk vinni az örömüzenetet mások felé? A megosztott öröm nem lesz kevesebb, hanem megsokszorozódik!

Ezt megtapasztalhattuk a közösségben is, mindhárom ünnepen voltak vendégeink. Húsvét napján ünnepi közös ebédünk volt, és alkalom nyílt a testvéri találkozásra, beszélgetésre is. Az ünnep befejező énekét az énekkarral együtt énekeltük: Feltámadt Hős, ó dics Neked nagy győzedelmedért! A bűntől megváltott sereg magasztal, áld, dicsér!

Tudjuk, hogy, Urunk nemcsak a mi gyülekezetünknek ajándékozott áldott ünnepeket. Adjunk hálát érte mindnyájan, és járjunk hűséggel feltámadott Megváltónk nyomdokain!  Oláh Lajosné

DETROIT

Huszonötéves házassági évforduló

Május második vasárnapján a délelőtti istentiszteletet az édesanyák köszöntésével kezdtük. Azután az énekek és néhány vers Istent és egyik különlegesen szép és egész életünket átfogó ajándékát, a házasságot dicsérték. Az alkalmat erre az adta, hogy gyülekezetünkben két házaspár is ebben a hónapban érkezett el házasságkötésük 25-ik évfordulójához. Mikó Tibor és Ildikó, valamint Stejankó Ferenc és Márta Urunk szeretetét, megtartó kegyelmét, sokféle áldását tapasztalták az elmúlt negyed évszázad alatt. Ők is és a gyülekezet is hálát kívánt adni ezért a kegyelemért. Az igehirdetés az Efézus 3:14-19 alapján szólt hozzájuk és a gyülekezethez. Hogyan tovább? Hálát adva a múltért, folyamatosan növekedve a belső emberben, meggyökerezve és tovább épülve a Krisztus ismeretében és szeretetében.

Az ünnepeltek közös ebéden látták vendégül a gyülekezet tagjait és a vendégeket, melynek során folytattuk a köszöntéseket.

Bancsov Károly testvért és feleségét is köszöntöttük abból az alkalomból, hogy a testvér hamarosan visszautazik Nagyváradra. A közöttünk töltött 3 hónap alatt sokszor szolgált Bancsov testvér az igével is. Ezúttal, többek között elénekelték duettben a ANapfényt a szívedbe@ kezdetű éneket. Urunk áldását kívánjuk a két évfordulós házaspárra, valamint Bancsov Károly testvérékre. (Máté)

a lap elejére


C. H. SPURGEON:  PURITÁN KÁTÉ  (3)
rovatvezető: Novák József

A sorozatot egy külön oldalon közöljük. 

Isten Igéje a dene népcsoport életében

A Kanada északnyugati vidékén élő dene emberek vadászatból és gyűjtögetésből tartják fenn magukat. Földjük adottságait kihasználva hagyományaiknak megfelelően a rénszarvas, jávorszarvas és halak húsát használják fel, csapdát állítanak fel a hódoknak, hiúznak és pézsmapatkánynak. Mivel ahhoz szoktak hozzá, hogy a vadállatok vándorlási útvonalát tanulmányozzák, számukra nehezen érthető egy olyan társadalom életviszonya, akik állattartó és mezőgazdasági életformát folytattak. Így a Biblia fordítása és olvasása során gondolkodásmódjukat saját életformájukról a Bibliában szereplő népek kultúrájára kell átváltaniuk.

Mary a dene nyelvcsaládba tartozó dogrib népcsoportból származik, anyanyelvi fordító, és részt vesz az Újszövetség vázlatos fordításában. Nemrégiben, amikor az 1Kor 3:6 verset beszéltük meg, felismertük, hogy olyan mezőgazdasági kifejezésekre, mint szántani, magot vetni vagy gabonát csépelni nagyon nehéz az eredeti jelentéshez közel azonos fordítást találni. Igyekeztünk a magra megfelelő szót keresni, látszott, hogy az anyanyelvi fordító nehezen talál jó szótári alakot. Végül azt ajánlotta, hogy a következő kifejezést használjuk: egy-dolog-ami-növekszik.

A következő lépésben azt vitattuk meg, hogy hogyan fejezzük ki az ültetés fogalmát. Úgy határoztunk, hogy a tenni, helyezni ige valamelyik alakját kell itt használni. Mivel az adott tárgy alakja vagy mérete határozza meg az ige szótövét, nekünk olyan szótőt kellett választanunk, ami mutatja, hogy a tárgy kicsi. Végül a vers a következőképpen hangzott szószerinti fordításban: "Egy dolgot én tettem a föld alá, Apollós öntözte, azonban Isten növesztette meg."

Isten Igéje így válik elérhetővé versről versre, könyvről-könyvre a dogrib nép számára. Ahogy Pál apostol "egy dolgot a föld alá helyezett," és a társa Apollós "öntözte meg," mi is ugyanígy azonos folyamaton megyünk keresztül, Istennek, a dogrib emberek számára szánt üzenetére hagyatkozva. Pálnak és Apollósnak egyaránt a "talajmunkát" kellett végeznie, de a végső eredményt tekintve Isten az, aki az Igén keresztül örök életre szóló termést hoz akkor, amikor az emberek megértik Isten üzenetét a szívükhöz legközelebb álló nyelven.  ___Mónus Victor (Wycliff Hírek)


 
RÓLAD SZÓL AZ ÉNEKEM...
 
Rólad szól az énekem.
Ujjongva dicsér a lelkem.
Te lettél az életem.
Eltörölted minden vétkem.
KAR. A földre jöttél értem, hogy felemelj!
Csúf keresztfán meghaltál énhelyettem.
Kínokból sötét sírba, halálból országodba
Így már Veled mehetek!
 
(Magyar szöveg: Nojo
(Angol szöveg és dallam:
Lord, I lift Your name on high.)

MOLNÁR GÉZA
1909 - 2000

Molnár Gézáékat (feleségét, Esztert és két kisleányukat, Esztert és Ruth-ot) 1949-ben ismertük meg, amikor feleségemmel és két fiunkkal együtt Kanadából Bridgeportba (CT) érkeztünk az ottani Magyar Baptista Gyülekezet meghívására. Mivel mi korábban megérkeztünk, mint a bútoraink, Molnár Géza testvérék otthonában kaptunk helyet néhány napra. Akkor még csak névrokonok voltunk, de hamarosan lelki testvérekké és a gyülekezetben munkatársakká lettünk.

Az egész család hűségesen járt a gyülekezetbe és minden munkából kivették a részüket. Géza testvér évekig szolgált, mint pénztáros, diakónus, bizottsági tag, de a fizikai munkát sem kerülte el. Mindig kész volt segíteni. Sokszor megörvendeztetett bennünket szép hegedű szólóival. Az egész család benne volt az énekkarban, később a lányok a zongorán és az orgonán is szolgáltak a gyülekezetben, sőt a Konvenciókon is. Voltak, akik hozzánk jöttek és gratuláltak a lányok szép szolgálatához -, azt gondolták, hogy a mi gyermekeink. Mi örömmel fogadtuk volna a megtiszteltetést, de be kellett vallanunk, hogy Eszter és Ruth a Molnár Géza testvérék talentumos lányai. Mindkét leány képzett ápolónő lett. De nem csak a testet, hanem a lelket is ápolták. Később Esztert feleségül vette Reverend Skip Rowe és a mai napig együtt szolgálják az Urat és népét. Ruth misszionáriusi munkát végez a Pioneers nevű missziós társaságnál. Különféle nemzetiségű bevándorlók között szolgál -, az angol nyelven kívül az evangélium megismerésére próbálja elvezetni őket. Szövetségünk támogatja őt egy kevés évi adománnyal, amiért ő igen hálás.

Molnár Géza testvér 1909-ben született és ez év januárjában szólította magához az Úr. Felesége 12 évvel megelőzte őt. Gyermekeik hálásak Istennek a keresztyén nevelésért, amiben szüleik részesítették őket. Idős édesapjuk utolsó éveiben megpróbálták mindezt viszonozni. Ruth az utóbbi három és fél esztendőben együtt lakott édesapjával, örömmel gondozta őt. Hálával emlékszik vissza ma is arra, hogy édesapja mindig letérdepelve imádkozott, egészen addig, amíg fel tudott állni térdeiről. Minden nap olvasta a Bibliát.

AConnecticutban helyeztük el testét, közel az édesanyánkéhoz - írja leánya. Az egyszerű, de igen értékes gyászistentiszteleten ott voltunk mind, gyermekei, unokái, dédunokái, rokonok, jó barátok, lelki testvérek. Minden úgy történt, ahogy apa óhaja lett volna. Szeretnénk megköszönni mindenkinek a sokféle formában hozzánk érkezett megemlékezést, vigasztalást, ami szépen bizonyítja irántunk és szüleink iránti szeretetüket.@

Emléke velünk marad. Molnár Balázs, nyug. lelkipásztor


  (3)

Mikor ezeket a sorokat írom még frissen él bennem a legutóbbi szabadnap, mely lehetőség volt a közös munkára a Rámai táborban. Miért volt szabad május 22. hétfő? Természetesen az emlékezés miatt, hiszen ez a nap "Victória Day" Victória királynőre való emlékezés. A következő sorok az ő életén keresztül mutatnak be, egy nagyon fontos igazságot.

Jó Leszek!

Victória királynő gyermekkorában nem tudta, hogy rá Anglia trónja vár. Tanítói igyekeztek felkészíteni őt a jövőre. Az eredmény azonban nem volt kielégítő. Minden törekvésük hajótörést szenvedett. Végül elhatározták, hogy közlik vele a nagy lényeget. Azt ugyanis, hogy valójában ő egy napon a Brit Birodalom királynője lesz. Ez a felvilágosítás eredményes volt: Elfogódva, halkan megszólalt:

- Tehát ahhoz méltó leszek!

A tudat, hogy ő egy ilyen magas hivatás várományosa, felelősségtudatot ébresztett benne, s attól kezdve hivatásához méltón viselkedett.

A keresztyén is királyi gyermek. Elhívatása ismeretében éljen méltón az Úrhoz. (Kol 1:10)

**********

A kereszt győzelme, a Krisztusban elrejtett élet jutalma, ezek a gondolatok nyernek megerősítést a következő sorokban.

A kereszt győzelme!

Egy misszionáriust megkérdeztek van-e bizonyíték arra, hogy Krisztus keresztje végül is győzedelmeskedik.

Így felelt:

- Amikor megérkeztem Fidjire, első teendőm nyolc olyan áldozat kezeinek, karjainak eltemetése volt, akiknek testét megsütötték, és egy kannibál lakomán megették. Most ugyanazok a kannibálok - akik azon az embertelen lakomán részt vettek - az Úr asztalához járulnak. A kereszt beszéde Istennek ereje.

*********

Vajon amikor a következő sorokat olvasod, benned is erőteljesen visszhangzik : Igen, Ő itt van!

"Mert Ő itt van"

Tuberkulózisban szenvedő fekete asszony - szegényház lakója - arra a kérdésre, hogy van-e üdvbizonyossága, határozottan így felelt:

- Bizonyos vagyok az üdvösségem felől.

Arra a további kérdésre, hogy honnan veszi a bizonyosságot, kezét szívére téve mondta:

- Mert Ő itt van.

*********

Nyár küszöbén állva vegyük nagyon komolyan a következő sorokat. Nehogy néhány hét múlva egyik vagy másik imaházra ki kelljen tűzni a következő sorokat.

Hirdetmény!

Egy angliai templom ajtaján a következő hirdetmény függött:

A múlt vasárnap is jó néhány család hiányzott az Istentiszteletről.

Az Úr napjából elloptak néhány órát. A lopást több különböző korú, vasárnapi ruhába öltözött egyén követte el.

A bárányok egy kisebb csoportja elkóborolt. Hír szerint azon az úton haladtak, amelynek útjelzőjén ez a felírás olvasható: "Ebben az irányban nincs vasárnapi iskola."

Néhány fiatalember ismeretlen helyen tartózkodik. Utoljára a Romlás városába vezető, "Vasárnaprontás útján" látták őket párosával sétálni.

Egy jól nevelt, eleinte ígéretes ifjú a közelmúltban elhagyta otthonát. Valószínűleg egy, vagy két társával a moslék ösvényén ment Tékozló város felé.

Minden nyomravezető megkapja a méltó jutalmát.

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok@aol.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 4