EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2000. OKTÓBER

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

Dan László:

Életünk a reformáció jegyében

Minden időszaknak megvan a maga sajátossága. Októberhez elengedhetetlenül hozzá tartozik az emlékezés. Emlékezzünk a reformációra és azokra az emberekre, akikre Isten különösen is nagy feladatot bízott azokban az időszakokban. De az emlékezésen túl személyes önvizsgálatra is késztessen minden évben a reformáció emlékünnepe.

Valaki nagyon találóan úgy fogalmazta meg, hogy kezdetben volt a formáció, ezalatt a világmindenség és benne az ember teremtése értendő. Ezután jött a deformáció, vagyis a bűneset, amikor az ember elrontotta mindazt, amit Istentől kapott.

Isten azonban az Ő tökéletes terve alapján nem hagyta az embert deformált állapotban, hanem az Ő egyszülött Fia váltsághalála által megreformálta az elbukott ember életét. Időszerű végiggondolni, hogy életünkben milyen területeken tapasztalható a deformáció. Ha ezt Isten segítségével, az ő igéjének fényében felismerjük, akkor könyörögjünk azért, hogy mennyei Atyánk reformálja meg életünk elrontott területeit. Nézzünk meg néhány területet életünkben, ahol fontos, hogy folyamatos reformáció legyen: igeolvasás, imaélet, közösségi élet, bizonyságtétel.

Igeolvasás

Az egyháztörténelem folyamán minden időben egy-egy ige megértése vagy az ige helyes alkalmazása indította el a megújulási mozgalmakat. Ahogyan Luther Márton számára is az ige világossága jelentett óriási erőt, hogy a reá bízott feladatot elvégezze, így a mi életünkben is az ige lehet a megoldás. De hogyan nyerjünk erőt az igéből, ha nem élünk vele redszeresen? Ne legyünk alultápláltak, a lelki eledelt tekintve, mert akkor egész hívő életünk kiüresedik. Kérjük Istent, hogy vezessen és tanítson az általa adott igével való helyes táplálkozásra. Megtapasztaljuk majd a rendszeres igeolvasás és igetanulmányozás óriási áldásait, és átéljük azt, hogy hogyan reformálja meg az ige az életünket.

Imaélet

Sajnos ezen a területen óriási problémák tapasztalhatók. A technika fejlődésével életünk sok területén nagy segítséget kapunk és sok időt nyerünk, de hol van az az idő, ami itt felszabadul? Ahelyett, hogy egyre több időnk lenne, ma mindenki arról panaszkodik, hogy nincs ideje. Védekezésképpen sokszor elhangzik az a válasz is, hogy nem a hosszú imádságokban gyönyörködik az Isten.

Egyre többször azt kell látnunk, hogy sokan csak saját lelkiismeretük megnyugtatása miatt mondanak el néhány rövid mondatot.

Isten igéje azt tanácsolja: szüntelen imádkozzatok. Kérjük Istent, hogy miközben a reformációra emlékezünk, Ő reformálja meg imaéletünket. Ő akarja, hogy legyen változás! Te is kész vagy erre?

Közösségi élet

A közösséget, gyülekezetet Isten hozta létre. Hívő életünk elengedhetetlenül fontos része a gyülekezet - még ma is. Vizsgáljuk meg most, hogy a mi életünkben a méltó helyen van-e saját gyülekezetünk. Tudunk-e áldozatot hozni azért, hogy az alkalmakat rendszeresen látogassuk és azokon aktívak legyünk. Annyi áldást fog jelenteni a közösség és egy-egy alkalom, amennyit át tudunk venni, és amennyiért hittel tudunk imádkozni, illetve amiért áldozatot tudunk hozni.

Bizonyságtétel

Többektől hallottam már azt a szomorú megállapítást, hogy lassan megöregedtek, de még soha nem voltak olyan helyzetben, hogy nekik egy baptista ember bizonyságot tegyen. Valóban igaz, hogy sokféle közösség tagjai megszólítanak utcákon és tereken, bekopogank lakásunk ajtaján... de hol vannak a baptisták? Most azonban arra próbáljunk meg választ adni, hogy a mi bizonyságtevő éltünk hol tart? Az Úr Jézus által elmondott misszióparancs milyen fontossággal van jelen az életünkben? Fáj-e nekünk, ha azt látjuk, hogy az emberek a kárhozat útján járnak? Azt minden hívő ember nagy örömmel hallgatja: "...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig..." De kik azok, akik ennek az árát is meg tudják fizetni, vagyis készek elmenni és tanítvánnyá tenni minden népeket?

Bárcsak ma is átélnénk a reformáció valóságát úgy, hogy életünk megreformálva haladna tovább.

REFORM

Divat sokat beszélni róla,
S hogy ezt tehetjük, lám, ez is reform.
Ám hirtelen mégis gégémre forr,
Mivel csupán divat e szócska.
 
Mi régen ezt csak egyszerűen
Így mondtuk: megtérés, megújulás.
Ki az Igében elég mélyre ás,
Újjá lesz Isten kegyelmében.
 
A szép szavaktól meg ne szédülj!
S ha ellenállnod nincs már semmi mód,
Akarj és élj át reformációt,
S az életed boldoggá szépül.
 
Alternatív megoldás nincsen.
Az tudja csak, a reform mit jelent,
Akit a kegyelem újjá teremt.
Az egyetlen segítség: Isten!

Gerzsenyi Sándor

A KEGYELEM EGE ALATT

AIsten az evangéliummal új eget vont a hivők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat.@ (Luther)
 
A kegyelem ege alatt
járhat Isten népe boldogan.
A kegyelem ege alatt
az életnek annyi szépsége van.
 
A kegyelem ege alatt
könnyűvé válik a nehéz.
A kegyelem ege alatt
szemünk a célba néz.
 
A kegyelem ege alatt
nem roskaszt bűn és fájdalom.
A kegyelem ege alatt
szolgálhatunk egymásnak szabadon.
 
A kegyelem ege alatt
könnyet törölhetünk.
A kegyelem ege alatt
szeretetet sugárzik életünk.
 
A kegyelem ege alatt
Jézusunk jár velünk...
s a kegyelem ege alatt
az Ő nyomdokában hazaérkezünk.

Túrmezei Erzsébet

A SZERKESZTŐ ROVATA

Időben távolodunk ugyan a nagy találkozótól, de az emlékek még sokáig foglalkoztatni fognak bennünket. Egyik másik ezek közül megfogalmazódik. Közülük néhány ezután is belekerül majd az Evangéliumi Hírnökbe. Most is, itt is olvashatunk néhány ezzel kapcsolatos írást. Az interneten közölt mintegy 150 fényképet sokan megnézték az elmúlt hónapban. A képeket és a szeptemberi és októberi számot tartalmazó CD-t egyenlőre igen kevesen rendelték meg. A lehetőséget azonban továbbra is fönntartjuk. Annál is inkább, mert szeretnénk a WEB oldalunkat bővíteni és ugyanakkor egyszerűsíteni is, ami némi anyagi többlet kiadással járna.

MABAVITOS APRÓSÁGOK

(Befejező rész) ... Csodálkoztam azonban azon is, hogy sokan a szolgálataik során túl lépték a számukra kijelölt időt. Talán még mindig azt hiszik némelyek, hogy a hosszabb több is? A misszió ügye iránti tisztelet és a testvérek iránti megbecsülés sokkal fegyelmezettebb hozzáállást igényelt volna. (Az egyik magyarországi szolgatársam bizonyságtételében hosszasan elemezte, milyen kár, hogy az előző nap el kellett hagyni egy prédikációt. No, gondoltam magamban, még egy ilyen rövid bizonyságtétel és a mai igehirdetés is elmarad.)

Csodálkoztam azon, hogy a sajtósoknak volt ugyan külön, fönntartott hely, de nem láttam ott a Békehírnök, vagy a Kapcsolat munkatársait. Az előző lapunkban kezdeményezett találkozót a magyar baptista sajtó munkatársai számára sem sikerült megvalósítani. Így marad továbbra is a (csigalassúságú) posta, az email, talán a telefon az esetleg ismeretlen munkatársainkkal (akik lehet, hogy ott voltak valahol a sokadalomban, csak éppen nem volt alkalmunk találkozni, megismerkedni).

Csodálkoztam azon is, hogy Magyarországról sokan nem jöttek át ide a Aszomszédba.@ Amikor szolgatársaim közül nem egyről érdeklődtem, megtudtam, hogy nincs itt, nem jött el. Talán így már érthető, hogy gyülekezeteik tagjai sem siettek a találkozóra. Örömmel vettem viszont tudomásul, hogy a szolgálattevők, énekesek-zenészek mind eljöttek. Tudásuk legjavával örvendeztetett bennünket a Központi Énekkar, a Vox Nova Baptista Férfikar, a harangkórus és a fúvósok. Bizonyára Urunk is kedvét találta bennük.

Ugyanolyan csodálattal hallgattam a különböző erdélyi gyülekezetek fúvószenekarait és az erdélyi énekkart és az összevont szolgálatokat. Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára a konferencia ének-zenei része. Az igehirdetések, bizonyságtételek közül is sok minden megmaradt emlékezetünkben. S amit elfelejtettünk volna már, azt emlékezetünkbe hozzák majd a hangszalagok és Videó felvételek, melyek elkészültére mindannyian várunk. Információt azonban még mindig nem kaptam felőlük.

Végül: Hálás vagyok az Úrnak és erdélyi szolgatársaimnak ezért a szép, ezért a nagyszabású, ezért a legnagyobb konferenciáért.  (Herjeczki Géza)

Jugoszláviai gyorshír

Mindannyian szorongó szívvel, imádkozva figyeltük a jugoszláviai eseményeket az elmúlt napokban. Talán azért is, mert egyre jobban ismerjük ott élő testvéreinket - hiszen találkoztunk velük Nagyváradon, és leveleik és újságuk, a AKapcsolat@ útján is tudunk gondjaikról, örömeikről. Mielőtt a nyomdába vinném a lapot, értesültünk a pozítív irányú fordulatról. Hála érte. Nyúl Zoltán tv. most érkezett leveléből idézek néhány mondatot:

A... Ami a legfontosabb, jól vagyunk az Úrban. Nagy, feszült figyelemmel követjük az eseményeket, többnyire a televízió révén. Nagy felszabadultságérzés látható az embereken, vége egy korszaknak. (...) Csak ámulunk, mit tesz Isten körülöttünk, értünk. Értsd ezt, a körülményekre, anyagiakra, lelkiekre. Adósok vagyunk, tartozunk egy életre.@

Imádkozzunk továbbra is a Vajdaságban élő testvéreinkért! (Szerk)

Korrekció

Szeptemberi számunk 10. oldalán pénztáros testvérünk elszámolásából a gépelés során kimaradt egy sor. A végösszeg helyes. A kimarad sor:   Womens Convention $700.00

Ne feledkezzünk meg az Irodalmi Napról. Az erre a célra a gyülekezetben összegyűjtött pénzt, vagy egyéni adakozást Drescher testvérnek lehet elküldeni.

a lap elejére  

A Nagyváradi Világtalálkozóról az interneten is közlünk fényképeket. A szerkesztő 101+ fényképét a lap főoldaláról, vagy a következő címen tekinthetik meg az érdeklődők:

http://baptista.hu/evhirnok 

(Ezt a lehetőséget egyébként a Tóth Mihály Lapokhttp://gepaard.net/toth  ] biztosítja számunkra.)

Az internetre kapcsolásnál egyszerűbb lehetőséget is ajánlunk. 
Aki komputerén CD-ről szeretné megnézni a Nagyváradi 101-képet, illetve annak bővített változatát (a másoktól érkező jó fényképekkel is bővíteni fogjuk az oldalt), megrendelheti az

 AEvangéliumi Hírnök / MABAVIT II.@ című most készülő CD-t. 

A komputer lemezen ezen kívül az Evangéliumi Hírnök szeptemberi és októberi száma is rajta lesz, valamint a fényképek eredeti, jó minőségű, nyomtatható, editálható változatban. Az ajándék CD-ért önkéntes támogatást szeretnénk cserében, minimum tizenöt dollár értékben. Az így (reménységünk szerint) összegyűlt összeg az Evangéliumi Hírnök internetes változatának modernizálását, bővítését és használatának egyszerűsítését fogja szolgálni. Megrendeléseket a lapkezelő, vagy a szerkesztő e-mail, vagy postai címére lehet küldeni.

Bartha István: VISSZATEKINTÉS A MAGYAR BAPTISTÁK VILÁGTALÁLKOZÓJÁRA  [a nagyváradi oldalon]  

MABAVIT II. - IFINAP (Pap Enikő) és Mucsi-Bálint Noémi: Visszaelmélkedés:
[az ifjúsági oldalon]  

GYÜLEKEZETI HÍREK

PALM BAY, FLORIDA

2000. június 10-én Mátrai Mihály és Irma gyermekei megemlékeztek szüleik ötven éves házassági évfordulójáról. Jelen voltak a Bethesda gyülekezt tagjai és a házaspár baráti köre. Gyermekeik és unokáik szép programot állítottak össze és annak keretében köszöntötték fel őket szólókkal, költeményekkel, élő szóval és egy vídám csoportjelenettel. Majd Alexander D. lelkész szólta az Igét és kedves felesége meg egy gyönyörű szólóval tette széppé az ünnepet. Irma és Mihály is bizonyságot tett. Elmondták, hogyan kerültek össze s hogyan vezette őket az Úr ötven éven keresztül. Szó került Irma ujjászületéséről, bűnbocsánatának és üdvösségének elnyeréséről is. Azonkívül idézték a Zsoltárok 32:8 versét, melyet eljegyzésükkor kaptak az Igéből s elmondták, hogy az Úr mindeddig betartotta akkori üzenetét, mely szerint egyenként megigérte nekik, hogy "Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged." Ennélfogva egyedül Őneki köszönhetik, hogy idáig eljutottak.

Az 50 éves házassági évfordulót ünneplő Mátrai házaspár

Az ünneplés főcélja Isten dicsőítése és hálaadás mellett az Evangélium hirdetése volt. S hála legyen Neki, hogy Ő elhintette a magot, mert úgy a hivő testvérek, mint a kivülálló barátok nagyon jól érezték magukat és örömmel figyeltek minden szóra. Áldott legyen érte az Ő szent neve! Palm Bay-i hiradó

NEW YORK

KÉT GYERMEKBEMUTATÁS

2000 augusztus 27-én gyermekbemutatásra került sort a New York-i magyar imaházban. Lipták Dávid és Gabriella hozták második kislányukat, Bernadett Krisztinát az Úr elé.

Lipták Bernadett Krisztina bemutatása

Kulcsár Sándor lelkipásztor a Ján 6:9 alapján hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy "van itt egy gyermek!" a legjobb helyen, az Úr előtt. Azt, hogy ennél a gyermeknél mi van elrejtve, nem tudjuk, csupán azt, hogy valami sajátos, ami senki másnál e világon nincs és nem lesz; ami az idők folyamán bontakozódik majd ki. Ne becsüljük le azt, ami egy gyermeknek van! Legnagyobb kincs a gyermek, amit Isten ajándékoz a szülőknek; ezért mutatjuk be, adjuk át és bízzuk Isten megtartó kegyelmére.

Van egy Megváltó, aki ölébe tudja venni, meg tudja áldani a gyermeket! Aki nem csak adni tudta, hanem meg is tudja tartani testben, lélekben a gyermeket, a szülőket és mindannyiunkat. Ezért imádkoztunk s örültünk együtt a szülőkkel ezért a kisgyermekért. Az énekkar Áldjad meg éneke után alulírott mondott alkalmi költeményt: Szeresd a gyermeket címmel.

****

Újból gyermekbemutatásra került sor a New York-i imaházban szeptember 17-én. Terveztük, készültünk erre és mégis az utolsó órákban dőlt el (az édesapa egészségi állapota miatt), hogy sorra kerül-e vagy sem.

Isten elé álltunk testvéreinkkel Kulcsár Frank és Szilviával s hálát adtunk Istennek azért, hogy elsőszülött gyermeküket, Brigittát egészségben ajándékozta nekik, hogy testvéreinket alkalmassá tette, hogy elhozzák drága gyermeküket az Úr elé, hogy érette imádkozzunk.

Kulcsár Brigitta bemutatása

Kulcsár Sándor lelkipásztor testvér három dologra utalt a Példabeszédek 22:6 alapján, mely mindannyiunk számára komoly üzenet volt. Egy isteni parancs, melyben Isten sajátosan üzen a szülők számára: "tanítsd a gyermeket." Nem csak leteszik Isten karjaiba, hanem eleget is tesznek ennek a feladatnak, mely szerint Isten rájuk bízta, hogy neveljék és tanítsák az Ő akarata, parancsa szerint. Isten megbíz, előlegez és garantálja hozzá az erőt, az életet, mindazt, ami szükséges.

"Az Ő útjának módja szerint" tanítsuk, mint gyermeket - mindenképpen szeretettel, felelősséggel, Isten vezetése alatt. Miután elvállaltuk, minden nap Istentől kell kérnünk az erőt, útmutatást, hogyan és mikor mit kell tanítani.

"Még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." Amikor Isten szerint tanítjuk a gyermeket, meg van ígérve Isten által az eredmény, a jutalom: nem lesz hiábavaló! Imádságban, szeretetben, tettben megnyilvánuló nevelést kíván tőlünk Isten!

Ilyeneké az Isten országa! "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, semmiképpen nem mentek be az Isten országába." Ez a kisgyermek engedi, hogy fogja az édesanyja; azok, akik engedik magukat, hogy a Jézus karjaiba kerüljenek, oda vegye őket - azoké az Istennek országa, akik ottmaradnak mindvégig!

Az énekkar "Áldjad meg!" éneke után Gestner Margit mondott alkalmi költeményt.

Segítsen az Úr mindannyiunkat, hogy tanítsuk gyermekeinket mindenkor az Ő útja és akarata szerint! 
Erdei Gabriella

TORONTÓ

Isten iránti hálával gondolok vissza az elmúlt hetekre, hiszen különös örömöket élhettünk át a Torontói testvériséggel.

Szeptember első hétvégéjén tartottuk Táborzáró Konferenciánkat. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, hiszen sokat esett az eső, de hála Istennek ez nem gátolt bennünket abban, hogy az áldásokat osztó Úrra figyeljünk. A konferencián minden igei alkalom egy közös téma köré csoportosult: "Küldetésünk a világban." Szombat este nagy utat tettünk meg, mivel azt vizsgáltuk, hogyan töltötték be küldetésüket az Ószövetség egyes kiemelkedő alakjai. Ahány ember annyi külön út, ezt láttuk a három vizsgált személynél: Józsefnél, Eszternél, és Jónásnál. Vasárnap délelőtt az Újszövetség kimagasló személyeit vizsgáltuk meg, keresve azt, hogy az Istentől kapott küldetésüket hogyan töltötték be, ha kellett még az életüket is feláldozva. Bátorításunkra szolgált amint láttuk Jézus életét, Aki minden körülmények között vállalta az Atya által reá bízott utat. Szintén több odaszánásra késztetett amint láttuk az igéből Péter, Pál, István és János életét. Isten lehetőséget adott mindannyiunknak arra, hogy megvizsgáljuk életünket hiszen az igehirdetés után Úrvacsorai alkalmunk volt. Vasárnap délután a harmadik és egyben záró igei tanítás alkalmával, egészen személyessé lett az üzenet minden résztvevő számára, hiszen témánk az volt: "Hogyan szolgáljunk mi a jelen körülmények között." Sok a feladatunk az Evangélizálás, Tanítás, és a Samaritánusi szolgálat területén is. Jó lehetőség volt a konferencia arra, hogy újra végignézzük életünket és megvizsgáljuk, vajon betöltjük-e Istentől kapott küldetésünket.

Hálásak vagyunk Istennek a konferencia áldásaiért. Hitünk és reménységünk, hogy az elkövetkező hetek és hónapok is sok áldást rejtenek számunkra. Dan László

SZOKOLYA (Magyarország)

Egy hét mosoly

Idén nyáron a Lídia Alapítvány szervezésében újra táborba hívhattuk a 6-12 éves gyerekeket Szokolyára. A 40 fős gyereksereg a helybeliekből és a Budapestről érkezettekből tevődött össze. Az egy hetes "vidámságra" - Mosoly-táborba - vártunk mindenkit, akit érdekeltek az előre meghirdetett programok. Keresztyén tábor lévén minden nap foglalkoztunk a Bibliával, abból is egy sok szenvedést, igazságtalanságot elszenvedett emberrel, Józseffel. Játékosan, a gyerekek érdeklődéséhez mérten megnéztük milyen családi háttérből jött, milyen helyzetekbe került és azokban mit tett. A "happy end"-del végződő történet mindannyiunknak tanulságos volt. A problémás családi háttérrel rendelkező Józseffel Istennek terve volt. József a nehézségekben bátran hívta segítségül Istent.

A napi történet-megbeszélés után egy kis sétával ebédelni mentünk egy nagyon hangulatos erdei szabadidőközpontba. A környék adta lehetőségeket kihasználva a csapatok délutánonként összemérték erejüket. Kutat készítettek a patakmederben (kép), "pusztában barangoltak," ügyeskedtek. A pénteki akadályverseny, majd egy izgalmas vetélkedő után következett az eredményhirdetés és a díjkiosztás. A szombati záró alkalmon egy-két humoros paródiát követve elérkeztünk a búcsúzáshoz. Éppen akkor, amikor már összeszoktunk, de így legalább jövőre ismerősként lehetünk újra együtt. Minden táborozó egy kis "mosoly" ajándékkal és sok-sok emlékkel tért haza.

kattints nagyobb képért

Az egyik csoport által készített kútba ezúttal Dr. Herjeczki Kornél (a Lidia Alapítvány vezetője) került.

Másik örömteli hírünk, hogy közvetlen a szokolyai tábor után a körzetünkhöz tartozó másik gyülekezetben, Kosdon is beindíthattuk első alkalommal a Mosoly-tábort. Szálláslehetőség híján itt egy hétig reggeltől koraestig volt együtt mintegy 30 gyerek. Imameghallgatást jelentett részünkre ez a nagy létszám, hiszen nem tudtuk előre, hogy mekkora lesz az érdeklődés. A színes programok itt is elnyerték a gyerekek tetszését, de mi reméljük, hogy több is történt ennél. A tábor utáni kapcsolattartást nagyon fontosnak tartjuk, ezért havonta szeretnénk újra találkozni a gyerekekkel.

Hálásak vagyunk elsősorban Istennek ezekért a táborokért, a segítőkért, a támogatásokért, és a lelki növekedésért, amit a szervezés és az aktív táboroztatás közben átélhettünk. Imádságunk (és bárcsak az olvasó imádsága is lenne), hogy a táborban résztvevő gyerekek az életük folyamán B az iskolában, a családban, stb élve B emlékezzenek az itt tanultakra, és bátran szólítsák meg az Úr Jézust örömükben és bánatukban egyaránt! Marton Zsolt és Helga

a lap elejére  

A JÓZSA CSALÁD KÉTEGYHÁZI TALÁLKOZÓJÁRÓL

1911-ben, Baróton, egy szerdai heti vásáron találkozott két fiatal: Józsa István és Fodor Rebeka. Megismerkedtek, megszerették egymást, és rövidesen össze is házasodtak. Megtérésük körülményeit meghatározták az I. Világháború viszontagságai, amikor a fiatal férjet, a két gyermekes édesapát is behívták katonának. Az édesanya magára maradt a gyermekekkel, és a megélhetés gondjai is az ő vállát nyomták. Mégsem volt egyedül! Isten csodálatos módon viselt gondot róluk, és úgy munkálkodott a házastársak életében, hogy a háborúból hazatérő férj és felesége a találkozás örömében, a kapu alatt térdre borultak és átadták életüket az Úr Jézusnak.Isten áldása gazdagította az életüket, testi és lelki értelemben. Tizenegy gyermekük született, akik közül az egyik leány kétévesen vakbélgyulladásban meghalt, de a többi mind elérte az idős kort. Előbb földművelésből és állattenyésztésből éltek, de később épített a család Baróton egy gyapjúfeldolgozó gyárat is. (Néhányan máig is ezzel foglalkoznak.) Az Úr szolgálatában sem voltak restek. Amíg nem volt imaházuk, a baróti hívők (Józsáék, Berszán György és Müller János a családjukkal) az ő otthonukban tartották összejöveteleiket.Nemsokára azonban a Zethureczky földbírtokos által 1782-ben épített református templom eladásra került, amit ez a három család 25,000 lejért megvásárolt. Máig is ez a baróti baptisták imaháza. Ez év augusztusában, a Nagyváradi Baptista Világtalálkozó utáni hétfő estén, a Józsa család 40 tagja áhítatra gyülekezett ebbe az imaházba. Hálaadással emlékeztünk meg elődeinkről, lelkes énekléssel magasztaltuk az Urat. Demeter András buzdított imára, id. Józsa István II. szolgált az orgonánál. Ezt követte a hétvégi (aug. 18-20) Józsa Családi Találkozó Magyarországon, a kétegyházi Almási-kastélyban. A 90. zsoltár első versét választottuk mottóul: "Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre." Miért is szervez egy család ilyen összejövetelt? Mi azért tartottuk fontosnak ezt a találkozást, hogy hálát adjunk Istennek, az emlékezésekben együtt örüljünk, megismerkedjünk családunk új tagjaival, és elmélyítsük a már létező kapcsolatokat.

kattints nagyobb képért

A baróti Józsa család (István és Rebeka) leszármazottai

A 95 még élő családtagból nyolcvanan voltunk együtt erre a néhány napra, összesen 6 országból (Egyesült Államok, Kanada, Németország, Ausztria, Magyarország és Románia). Országonként és családonként előállva mindenkinek volt mondanivalója, megtűzdelve az emlékezést gyermekeink gyönyörű ének - és zeneszolgálataival. Énekeltek a felnőttek is, sőt, megalakítottuk néhány napra még a Józsák családi kórusát is. Vasárnap délelőtt a kétegyházi baptista gyülekezet istentiszteletén vettünk részt. Itt is a Józsa család szolgált igei buzdításokkal, szóló énekekkel, valamint hangszeres zenével. Ezúttal is énekelt az alkalmi családi kórus.A találkozó elérte célját, hiszen még egy 7 éves gyermek is észrevette a kívánatos légkört. A felnőttek után, azok sorába állva, mikrofonnal a kezében az első osztályos Sipos Jonathán így foglalta össze érzéseit a néhány napos találkozóról: AÉn úgy látom, hogy itt mindenki szeret mindenkit. Én is szeretlek titeket.@

Három napba sűrítettük egy család 120 évnyi krónikáját. A vasárnapi ebéd után nagy kört alkotva, egymás kezét megfogva énekeltük: "Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt..." Nem tudhatjuk, hogy lesz-e még ilyen alkalom a jövőben. Nem is ez már a fontos - bátorítgattuk egymást a búcsúzásnál - mert "Ha testben válni kell, ez mélyen fáj nekünk, De egyesít minket a hit, hogy menny felé megyünk!" 
Szabó István

TAHI TÁBOR - AUGUSZTUS 20-ÁN
ATI VAGYTOK A FÖLDNEK SÓJA@

A Világtalálkozót követő hétvégén, augusztus 20-án újra nagyszabású találkozóra került sor, melyre ezúttal főleg a magyarországi baptista gyülekezetek tagjai jöttek el. A találkozót a mindenki által ismert és szeretett Tahi táborban rendezték. Augusztus 20-án hagyomány is már, hogy a budapesti, és a környékbeli gyülekezetek mozgékonyabb tagjai autóval, busszal, hévvel vagy gyalogosan fölkeresik a tábort. Feleségemmel együtt mi is Tahiban töltöttük ezt a napot.

A Millenniumi Konferenciának is nevezett találkozón több mint kétezren lehettünk. A szokatlan kánikula ellenére hosszú utakat is megtettek némelyek, hogy együtt ünnepeljenek testvéreikkel - az ige mellett. Sok régen látott testvérrel, ismerőssel találkoztam, az ország minden részéről. Bár az az igazság, hogy sokan nem voltak ott, akikkel azt reméltem, hogy legalább Tahiban találkozni fogok. Nem tudom miért nem jöttek el. Se Nagyváradra, se Tahiba.

A tábor ma is olyan szép, mint valaha. Változásai ellenére is.

Belépni a Amagyar baptista szent földre@ egy hatalmas, kastélyszerű, tornyos épület komplexumon át lehet. A völgy alsó végébe épített, gátszerű objektum még nincs kész, gondolom pénzhiány miatt. De már így is üzemel, az egyik szint szobáit már megnyitották. Ha elkészül, talán száz személy kényelmes és korszerű elhelyezésére is alkalmat ad.

[Néhány TAHI tábori kép

A tábor közepén egy pódium szerű új szószék, melynek középponti jelleget ad a nemzeti színű lobogónk színeivel festett nagy hátsó fal. Jobbra mellette egy legalább 6 méteres vas kereszt. A szószék előtt a világtalálkozóról hozott 11 zászló, előtte terített asztal, rajta nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér.

Messziről jött vendégek is vannak. Itt látom pl. szövetségünkből Drescher Lajos és Vadász János testvért is.

A szolgálatokat egész nap fiatalok vezetik. Délelőtt Papp János, délután Mészáros Kálmán prédikál - az új missziós titkár és az elnök. Versek, ének-zeneszámok hangzanak el.

Néhányan megkeresnek napközben és elmondják, hogy édesapám mennyire szerette ezt a tábort, s milyen sok szép emléket őriznek szolgálataiból. Tele volt biztatással, reménységgel minden szolgálata. Az emlékek is éltetnek, erőt adnak. Nagy múltja, szép jelene van a tábornak. A holnap is az Úr kezéből jön majd. Herjeczki Géza

Spurgeon: Puritán Káté (5. rész), Novák József rovata:  külön oldalon

 
Illusztrációk,  Dan László rovata
 [Külön oldalon olvashatjuk az Illusztrációk sorozatot] 
 
 

Küldjön a szerkesztőnek E-mail-t!

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 4