Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

1998. DECEMBER.

Kulcsár Sándor:
Az Úr közel! (Filippi 4:4-7)

Advent és Karácsony áldott, ünnepi alkalom évszázadok óta. A várakozás és beteljesedés ideje. Isten ígéreteiben bízó emberek - mint az agg Simeon és Anna - ennek boldog megtapasztalói és hirdetői napjainkban is. Az Újszövetségi hívőknek az Úr azt is megadta, hogy Jézus Krisztus második eljövetelére várjunk. Ez a várásunk az Ő velünk létének áldott bizonyosságában történik, hiszen hit által szívünkben él! Bennünk való uralmának áldásait naponként élvezzük.

Már az Adventben hangos ének és zene hirdeti a Karácsonyt világszerte. Színes reklámok terelik figyelmünket a gondosan becsomagolt ajándékokra. Óriási a kínálat egymás megörvendeztetésére. Gyakran belefáradunk a nagy készülésbe. A vásárlási láz magasra csap, magával ragad és nem ritkán pazarlásba sodor. Megfeledkezünk Istennek kimondhatatlan Ajándékáról, akire az Advent és Karácsony mutat. Ezért oly sok a kiábrándulás és örömtelen, üres élet. A lelkünk, szellemi életünk nem elégedhet meg az anyagi dolgokkal. Még kevésbé a bűnös hiábavalóságokkal!

Az Úr közel! - hirdeti ma is a Szentlélek Pál apostol által (5. v). Számunkra ez a legfőbb üzenet, hiszen Reá várunk. Eljegyzett menyasszonya vagyunk mennyei Vőlegényünknek és érkezésére készülünk! Ha megérkezik, kezdetét veszi a Bárány menyegzője! Közel van Ő, a dicső Megváltó, aki Úr és Király. Igénk szerint, egy néhány gyakorlati kérdésre kell összpontosítanunk.

1. Az örvendezés (4. v). Erre minden okunk megvan, mégis olyan kevés az igazán örvendező ember! Örüljetek az Úrban! - hangzik a felszólítás, mégis nem mindig sikerül. Ez a hely és állapotunk meghatározása. Őbenne teljes öröm van mindannyiunk számára, a legkülönbözőbb helyzetekben is.

Örüljünk és örvendezzünk, mert az Úr, a mi Vőlegényünk közel van! Ő dicséretet énekelve ment ki a Gecsemánéba, hogy érettünk kiüresítse a keserű poharat. A felhívás megismétlése ennek fontosságát és egyben nehézségeit is sejteti (4. v). A várakozás alatti, pillanatnyi szenvedés

ne vegye el örömünket. Jézus képes arra, hogy menyasszonyát boldoggá és örvendezővé tegye. Csak örvendező élettel tudjuk hirdetni a Tőle nyert boldogságot. Örüljünk tehát az Úrban mindenkor!

2. A szelídlelkűség (5. v). Ez is a Krisztustól nyert és tanult jellemvonás. Ő szelíd és alázatos szívű volt, mit övéinek is felkínál (Mt 11:29). A hit által valósággá lett élet közösség Jézussal, hozzá hasonlókká formál minket. Bennünk való lakozása igazolódik szelídlelkűségünk által! Ne féljünk a különböző próbáktól - amelyek bőven adódnak a várakozás idején - mert azokban szelídlelkűségünket igazolhatjuk. Krisztus menyasszonyától ég és föld elvárja ezt! Nincsen

ennél krisztusibb vonás! Sok harc, önmegtagadás és formálódás eredménye ez. Urunk érkezése találjon minket készen - Hozzá méltóknak!

3. Az aggodalommentesség (6/a). Ha teljes szívvel megbízunk az Úrban, az Ő ígéreteiben, akkor nem aggódunk semmi felől. Tudjuk, hogy Ő gondunkat viseli. Jól ismeri, mire van szükségünk, milyen harcaink vannak. Péter apostol szintén ezt tanácsolja számunkra: "Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok" (1Pét 5:7). Aggódásaink nem hoznak

megoldást, viszont Urunkat bántjuk vele.

Nem könnyelműségre, de Mindenható Urunkba vetett hitre és bizalomra serkent ezzel. Így tudjuk dicsőíteni az aggodalmainktól megszabadító Urunkat az emberek között! Ne az aggódás, hanem Ő uralja szívünket!

4. Ügyeink megbeszélése Istennel (6. v). Sok baja van az igaznak - mondja az ige, de nincsen magára hagyva. Ez az aggodalommentességünk titka! Minden körülményünkben az imádság és

könyörgés kegyelmével élhetünk. Kérdéseinket bizalommal tárjuk Isten elé! Nagyon hálásak kell legyünk azért, hogy szabad menetelünk van Krisztus által az Istenhez! Bizonyosságunk van afelől, hogy Ő megért és megsegít minden dolgunkban. Az Úr közel van, bármikor igénybe vehetjük segítségét.

Teljes bizalommal hagyatkozzál az Úrra, akié minden hatalom mennyen és földön! (Mt 28:18).

A várakozás idején használd szüntelen az imádság és könyörgés áldott lehetőségét, hogy Urad megérkezése készen találjon.

5. A megőrzés (7. v). Megmentő Urunk minden kételyt kizáróan képes minket megtartani a legnagyobb veszélyekben is. Nincsen senki oly hatalmas, mint Ő! Azért mondja: "az én kezemből senki ki nem ragadhatja őket!" (Ján 10:28). Istennek békessége megőrzi szívünket és gondolatunkat! Ahol Ő jelen van, ott nincs uralma a bűnnek! Övé az életünk, Ő uralkodik

felettünk békességben. Ebben a nyugalomban és teljes biztonságban napról-napra Hozzá hasonlóbbakká leszünk.

A meghatározás törvényszerű: "A Krisztus Jézusban!" - Feladatunk, hit által Őbenne maradni! Ez békességet, biztonságot, megtartást és jövetelére való felkészülést jelent.

Az Úr közel! Jézus az időknek teljességében már eljött! Minden emberért elvégezte az engesztelést, megszerezte a váltságot. Ezt kell hittel elfogadnod! Ő eljön még egyszer! Jövetele közelebb van, mint ahogy gondolod. Hívő szívvel készülj! Jövel Uram Jézus, hamar!

*****

Értesítjük olvasóinkat, hogy a New Yorki Gyülekezet saját WEB oldalát ezen a címen lehet megtekinteni: http://www.geocities.com/Athens/Ithaca/7600

a lap elejére


 
AZ ÉN KIRÁLYOM
 
Amikor e világba lépett,
ő volt a legszegényebb kisded.
Nem volt pólyája, patyolatja,
nem volt bölcsője, gyermekszobája.
De csillag jelezte érkezését,
s az angyalok szívébe zengték
a jóakaratú embereknek,
hogy ő az ég és föld örök Királya.
 
Mióta királya lett szívemnek is,
ámulva látom hatalmának és
kicsinységének drága csodáit,
miknek nincs felső s alsó határa:
Övé a föld és annak teljessége,
és nem volt, hová fejét lehajtsa.
Megvetette a gazdagok kincsét,
s az özvegy két fillérét elfogadta.
Magasságban lakozik, de alant is,
alázatos és megtört szívekben.
Lénye betölti a mindenséget,
mégis elfér egy emberi szívben.
Szegényesen jött, de meggazdagítja,
aki őt itt lent szívébe zárja.
 
Ó, drága Jézus, szívem Királya!
Szegényebb helyet kínálok Neked,
mint az a hajlék, amit nyújthatott
Názáreted vagy kis Bethlehemed.
Méltatlan szívem mégis arra kér,
hadd hordozhasson egy életen át,
hogy fénybe borítsd az én szürkeségem,
mint drágakő egyszerű foglalatát!
 
Oláh Lajosné
Jézus Krisztus születése
Lukács Evangéliuma 2:1-14

1. És lôn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. 2. Ez az összeírás elôször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. 3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. 4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; 5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül és várandós vala. 6. És lôn, hogy mikor ott valának, betelének az ô szülésének napjai. 7. És szülé az ô elsôszülött fiát; és bepólyálá ôt, és helyhezteté ôt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. 8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezôn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ô nyájok mellett. 9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsôsége körülvevé ôket: és nagy félelemmel megfélemlének. 10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: 11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: 14. Dicsôség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

A SZERKESZTŐ ROVATA

Az Evangéliumi Hírnök kilencvenedik évfolyamának utolsó számát tartja kezében a kedves olvasó. A szerkesztő pedig azon gondolkodik, hogy e maradék kis helyre mit is szorítson. mielőtt a nyomdába adná a nyomásra kész oldalakat.

Az első számra gondolok, az 1908. júniusira. Vajon tudták-e, hogy 90 év múltával is meglesz még az Evangéliumi Hírnök? Tudni nem tudták, de azt gondolom, hogy hitték. Hittel és reménységgel fogtak neki az írásnak, a kiadásnak. Azt pedig tudták, hogy akkor szükség volt erre a lapra. Nem is akárhogy fogtak hozzá a szerkesztéséhez. Ulbrich Sámuel szerkesztő "Mi a czélja az Evangéliumi Hírnökének című írásából idézem az utolsó bekezdést:

"A czél szent! Legyenek szentek az eszközök is! S így a sátán gyáván futni fog az Úr szent szelleme fuvallata előtt, tért engedve az Evangéliumi Hírnökének áldásos működésére, melyben hirdettetik a Megváltó vérében való váltság; melyben Ő ‘Minden embereket akar üdvözíteni,’ kik a kínált kegyelmet elfogadják."

Azután azon gondolkodom, vajon az elmúlt esztendőben megfelelt-e ez a lap ezeknek a szép elveknek? S ahogy átlapozom az előző 11 számot, s e mostanit, hálát adok az Úrnak, hogy közölhettünk jónéhány írást a Megváltó Jézus Krisztusról, üdvözítő szándékáról, valamint az üdvösségre hívott népe életéről.

Nehéz év van mögöttünk. Szövetségünket, az itteni magyar baptistákat nagy veszteségek érték. Dr. Haraszti Sándor, Molnár Antalné, Oláh Lajos - hogy csak a mindannyiunk által jól ismert, váratlanul kidőlt missziós oszlopokat említsem, akiknek emléke áldott, munkája maradandó.

S milyen év van előttünk? Ki tudhatná azt? De hinni hihetjük, hogy amíg megtartja itt élő magyar népét az Úr, s e népnek lesz rá igénye, addig megmarad, szolgálatát folytatja az Evangéliumi Hírnök is. Az eredeti, missziós lelkülettel, a szent célhoz méltó szent eszközökkel munkálkodva. Mindehhez az olvasó jóindulatát, segítségét, s ha lehet, imádságát is kéri a szerkesztő.

Köszönjük, hogy megújította előfizetését!
Köszönjük, hogy megújította előfizetését!

a lap elejére


GYÜLEKEZETI HÍREK

Kegyelem Magyar Baptista Gyülekezet, Cleveland,
Gyülekezeti körkép

Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség legifjabb gyülekezete a clevelandi Kegyelem Magyar Baptista Gyülekezet. A nyári közgyűlésünkön fogadtuk szövetségünk taggyülekezerteinek sorába. Ismerjük hát meg életüket, szolgálatukat! A gyülekezet egyik lelkipásztora vállalkozott rá, hogy bemutassa gyülekezetét. (A szerk)

Igazából senki nem tudja pontosan, hogy mikor született meg a Kegyelem Magyar Baptista Gyülekezet.

Valamikor 1993. őszén néhány - Clevelandban és környékén, valamint Akronban élő - magyar testvérben felmerült az a vágy, hogy jó lenne leülni egy asztal köré, és tanulmányozni a Bibliát. A Déli Baptista Szövetség Clevelandi Körzetének akkori igazgatója, Dr. Dennis Betts első pillanattól fogva támogatta egy magyar "Bibliaiskola" gondolatát, és egy-két héten belül megtalálta számunkra Parmában a Trinity Baptist Churchöt, melynek kistermében 1993. november 9-én megtartottuk első bibliaóránkat. Akkor mintegy húszan voltunk, gyerekekkel együtt. Egészen 1994. március 8-ig, - Anyák Napjáig tartottuk ezeket a bibliaórákat, részint házaknál, részint a gyülekezet kistermében.

Ezen a vasárnapon azonban átalakult az istentisztelet gyülekezet-alakuló tanácskozássá, és kimondtuk a Kegyelem Magyar Baptista Gyülekezet megalakulását. Az alakító nyilatkozatot mintegy harmincan írták alá, - köztük nem bemerített, de hűségesen járó testvérek és fiatalok is. A Déli Baptista Szövetség Clevelandi Körzetének soros évi közgyűlésén, még az év októberében felvettek bennünket a Déli Szövetség rendes tagjai közé. Miután pedig Dr. Dennis Betts Columbusba került az "Ohio State Convention" egyik vezetőjeként, utódja hasonló szeretettel és megértéssel állt hozzá gyülekezetünk ügyéhez. Dr. James Scott, az új igazgató volt Isten kezében az eszköz, hogy megkaphattuk 1994. karácsonyán a lengyel baptisták évek óta használaton kívüli imaházát Cleveland egyik szláv – pontosabban lengyel – negyedében, Slavic Villageban. Ezt az imaházat azóta szépen felújítottuk, és most már negyedik éve ott tartjuk rendszeresen istentiszteleteinket. Nagy örömet jelent a számunkra az, hogy ez év nyarától, pontosabban a konvenció napjától gyülekezetünk az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség tagja lehet.

Gyülekezetünknek jelenleg mintegy 35 tagja van, de a gyerekekkel és rendszeresen járó barátokkal, lelkigondozottakkal együtt ötven – hatvan személy között mozog a létszámunk. Eddig még minden nyáron tudtunk bemerítést tartani házi készítésű bemerítő medencénkben. Volt már menyegzőnk és több gyermekbemutatásunk is. A szolgálatokat Rev. Balla Gábor testvér és Rev. László Imre testvér végzik nagyobb részben, de lassan felnőnek azok a fiatal és idősebb testvérek is lélekben, akik igehirdetésre is kenetet kaptak. Gyülekezetünknek szoros értelemben vett előljárósága nincs, az ügyeket a teljes férfitanács beszéli meg, és készíti elő a gyülekezeti tanácskozásra.

Három olyan "kincse" van gyülekezetünknek, amit szívesen megosztunk testvéreinkkel. Az egyik a gyülekezeti könyvtár, amit Sánta József testvér és felesége rendez nagy szeretettel.

A másik a péntek esti bibliaóra, amit a kisteremben tartunk, körülülve három asztalt, és egy-egy témát megvizsgálva sokszor annyi a hozzászólás, hogy bár hétkor kezdjük az alkalmat, fél tízkor azt mondjuk, hogy most már imádkozni kellene… És szinte annyian vagyunk ezeken a péntek estéken, mint vasárnap. Mert a testvérek kívánják az ilyen alkalmakat, ahol kérdéseket lehet feltenni, élményeket és látásokat lehet elmondani. Ezeket a pénteki alkalmakat mindig más testvér vezeti.

A harmadik kincsünk az évek óta fennálló "Samaritánus Alap." Ez azt jelenti, hogy minden hónapban az úrvacsorai vasárnapi teljes napi gyűjtést elküldjük Erdélybe vagy Magyarországra egy-egy lelkipásztor címére, azért, hogy fordítsa ezt az összeget kizárólag szegény magányos testvérek, vagy rászoruló családok támogatására. Egyszerűen félelmetes, hogy mindig ezeken a vasárnapokon a legmagasabb az adakozás. Gondoljunk bele testvérek abba, hogy 20-30 dollár – amit egy személy vagy család kaphat egy alkalommal, – itt nem nagy pénz, de bizony "odaát" már komoly összeg, több hónapi fűtést – világítást fedez, és sok kenyeret lehet venni belőle. Biztatjuk testvéreinket, hogy minden gyülekezetben indítsák el a gyülekezet saját "Samaritánus Alapját."

Féltett kincsnek tekintjük fiataljainkat és gyermekeinket is, akik komolyan kiveszik részüket a gyülekezeti munkából. Nemrégiben Kiss Ernő testvértől és a Floridai Öregotthontól kaptunk egy nagyon jó két játékasztalos Hammond orgonát, emellett gitárral és dobbal is folyik a közös gyülekezeti éneklés, mivel részint Hit Hangjai énekeket, részint ifjúsági énekeket énekel az egész gyülekezet.

Négyesztendős közösségünknek a gondok mellett van egy pozitívuma: tudjuk, hogy fel kell ébrednünk, és arra van szükségünk, hogy Isten Szentlelke áttörjön rajtunk, kisöpörve minden nyomorúságot, betöltve bennünket a megígért mennyei erővel. Kérjük minden testvérünket, hogy ezért imádkozzanak értünk.

Köszöntjük az Evangéliumi Hírnök Kedves Olvasóit, és testvéreinket Amerikában, Európában, Ausztráliában és bárhol a világon. ____László Imre


Detroiti Ifjúsági

Nekünk, chicagóiaknak több mint 5 óra állt rendelkezésünkre, hogy elbeszélgessünk a találkozóról hazafelé. Mivel gyermekeink meséltek többet, és jómagam is a gyermekekkel való foglalkozásra voltam beosztva Cseh Tündivel és Vass Hajnival, inkább az itt szerzett tapasztalatokról, élményekről szeretnék beszámolni.

Az egyik legpozitívabb élmény a gyermekeinknek az új barátok voltak. Jó volt látni, hogy az esetlen bemutatkozás után mennyire össze tudtak melegedni, a jóra és a rosszra biztatni egymást (persze a "fék" rendszer tökéletesen működött és minden rosszra való buzdítást már csírájában orvosoltuk). A közös étkezések során tapasztaltuk, hogy mindegyiknek jobb volt az étvágya is.

Amikor a szombat délutáni csoportos foglalkozáson az Úr Jézus visszajövetelének a várásáról volt szó, sikerült minden gyermeket csoportunkból valamilyen formában a beszélgetésbe belekapcsolni. Arra az igei igazságra helyeztük a hangsúlyt, hogy: "tolvajmódra jön el az Úr." (Mt 24.43-44). "Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az embernek Fia." Persze a gyermekek fantáziája csodálatra méltó, - külön érdekesség volt végighallgatni, amint elmondták, hogy milyen is amikor egy tolvaj betör. Na, de azt is jó volt megtanulni, hogy ha sok a földi kincsünk, a tolvaj nagy károkat tehet, ha azonban örökkévaló kincseink vannak, akkor igazán gazdagok vagyunk és a tolvaj sem lophatja el. Nagyon nagy törekvéssel próbálta mindegyik megmagyarázni, hogy mi az, hogy kincs, mennyország, tolvaj. A magyar szókincsük is hisszük, hogy gazdagodott egy jó néhány szóval is - ez pedig egy másik nagy pozitívuma az ifjúsági találkozónak.

Az Úr Jézus visszajövetelével kapcsolatban 3 gyakorlati feladatot is megtanultuk: a Márk 13:33 alapján.
- figyeljetek (mit jelent figyelni?)
- vigyázzatok (mit jelent vigyázni?)
- imádkozzatok (hogyan és miért?)
Az énektanulás is nagyon könnyen ment. Sok hajlandóságot mutattak a gyerekek, még azok is, akik az elején durcásak voltak. "Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít" című ének alátámasztotta ezt a három gyakorlati igazságot, majd a másik kis ének:

"Szívem örömmel van tele" alapján megtanultuk, hogy külsőleg is kell látszódjon az, hogy mi várjuk az Úr Jézus visszajövetelét: örömmel és ezt az embereknek is látniuk kell!

Persze a Greenfield Village-ben együtt kószáltuk végig az érdekesebbnél érdekesebb helyeket (Thomas Edison és Henry Ford szülőházát, az üvegfúvókat, a kezdetleges mezőgazdasági műveleteket, sőt egy indián szertartást is majdnem végignéztünk). Közben egy csoportos versenybe is belekapcsolódtak a gyermekek (zsákba szaladás, krumpli szedés, vízmeregetés, alma dobálás) és az izgalomtól kipirosodott arccal próbált mindenki túltenni magán, hogy a csoportja nyerje meg a versenyt. Hogy mennyire beleadtak mindent, azt este láthattuk, mert csendesebbek voltak és nagyon könnyen elaludtak.

Vasárnap d.e. pedig tovább "gyűjtöttük a "mennyei kincseket," megtanulva azt, hogy ha egymást szeretjük, segítjük és imádkozunk egymásért, akkor máris "rozsdamentes" kincset gyűjtöttünk magunknak. A megtanult aranymondást, az énekeket és a Krisztusvárás 3 gyakorlati módját mind nagy odaadással igyekezettel és örömmel adták elő gyermekeink a nagyszámú gyülekezet előtt.

Nekünk szülőknek, vasárnapi iskola tanítóknak, sőt a gyülekezetnek is prioritása kell legyen a gyermekekkel való foglalkozás. Ezúttal szeretnék mindenkit arra buzdítani, megéri áldozatot hozni gyermekeinkért. Elsősorban azért, mert felelősek vagyunk lelkükért, másodsorban, mert gyülekezeteink jövője bennük van.

A detroitiak pedig vendégszeretetből jelesre vizsgáztak, mi meg csak annyit tehetünk, hogy tiszta szívből, őszintén mondjuk köszönjük! ___Demeter András, Chicago

Lelkipásztorok köszöntése

Lelkipásztorok, balról: Dan László, Novák József, László Imre, Herjeczki Géza, Zeffer Béla

Errefelé szokás sok mindent és mindenkit megünnepelni. Már mi is átvettünk néhány jó "amerikai" szokást. Apáknapja, nagyszülők napja mellett lassan tradícióvá válik, hogy október hónapban "lelkipásztor elismerési napot" tartunk. Ezt persze nem az ünneplés kedvéért tesszük, hanem azért mert szeretnénk elismerni munkájukat, megköszönni fáradozásukat. Tudjuk, hogy szükségük van nekik is a bátorító szóra és az értük való imádságra. Hálát adunk értük Urunknak.

Ebben az évben a korábbiaknál is nagyobb volt az örömünk, hiszen 5 lelkipásztort köszönthettünk, ünnepelhettünk egyszerre. Ugyanis az ifjúsági találkozón (október 10-11), a vasárnapi ebéd után vettünk alkalmat erre a köszöntésre. Ezek a lelkipásztorok voltak jelen: Dan László (Toronto), Herjeczki Géza (Detroit), László Imre (Cleveland), Novák József (Alhambra) és Zeffer Béla (Cleveland).

Szabó István testvér (Chicago) köszöntése, imája és az "Íme mi üdvözlünk" című ének után egy "God Bless You Pastors" feliratú tortával leptük meg testvéreinket.

Végül hadd idézzek Szabó testvér köszöntéséből: "Pál apostol felhívása hozzánk az, hogy ítélet helyett, bántalmazások helyett támogassuk és szeressük őket. Az 1Thessalonika 5-ben ezt írta: (12) ‘Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket; (13) És az ô munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel.’

Hálásak vagyunk értetek az Úrnak. Kívánunk továbbra is fáradhatatlan erőt, meg nem lankadást a munkában, amit vállaltatok, amire szántátok életeteket."

Tartsuk meg ezt a jó szokást gyülekezeteinkben továbbra is. ___Mikó Ildikó

a lap elejére


PALM BAY, FLORIDA,
BETHESDA BAPTIST CHURCH
Lelkipásztor: Rev. Barton A. Brown
BÚCSÚ ÉS HÁLA
Senki sem szeret búcsúzni. Különösen akkor, ha olyan személyektől kell elválnunk, akiket nagyon szeretünk. De a búcsú fájdalmait csökkentheti, ha hálával tekinthetünk vissza az együtt töltött időre.
Ilyen búcsúban volt részünk Palm Bay, Floridában. Rev. A. Barton Brown-tól és kedves feleségétől búcsúzott el gyülekezetünk 1998. október 18.án.
 

Testvéreink korukra és egészségi állapotukra való tekintettel végleg nyugdíjba mentek s gyermekeik közelébe költöztek.

Először is Rev. Kulcsár tv., a szövetség elnöke lejött közénk New Yorkból és egy áldott, angol igehirdetés által búcsúztatta el a Testvéreket és biztatta a gyülekezetet a további hűségre. Aztán egy finom búcsú ebédben volt részünk, amelyet Kish Ethel testvérnő vezetésével állították össze a helyi testvérnők. Sokat fáradoztak úgy fizikailag, mint szellemileg, mert igyekeztek meghívni minden olyan egyént, akiknek életében a kedves prédikátor és felesége áldást jelentett; akár tagjaink közül valók voltak, akár nem. Szép számmal meg is jelentek az emberek.

Aztán a jó ebéd és a kellemes asztali társalgások után következtek a megható búcsú szavak. Többen könnyek között adtak hálát a testvéreknek és az Úrnak, hogy kilenc évig köztünk szolgáltak. Szívélyes és barátságos lelki munkások voltak. A Szent Lélek ajándéka közül a szeretet áradt ki mindkettőjükből a legjobban. Mindenkit egyformán becsültek. Mindenkit egyformán szerettek. Vendégeink otthon érezték magukat társaságukban és sokáig emlékeztek rájuk. Betegeink és időseink megtisztelve érezték magukat, mert minden héten meglátogatták őket és imádkoztak velük. Nem csoda, ha mindannyiunk ajkáról felszakadt a köszönet: "Hála legyen az Úrnak, hogy köztünk voltak! Hogy az ő szeretetük ránk is ragadt. Hogy nem vagyunk ugyanazok, akik voltunk idejövetelük előtt, mert magatartásuk és szolgálatuk által Krisztushoz egy kicsit hasonlóbbakká válhattunk. A válás ugyan fáj, de örülünk, hogy ennyi ideig is itt voltak!"

Mátrai Mihályné 1998. október hó

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Az Úr házába jött és onnan az üdvösség honába távozott...
Vajda Pálné, sz. Kecskés Terézia, 1912-1998.

A legtöbb ember nagyon nehezen tudja feldolgozni a halál valóságát. Sokan félnek tőle, mások nem akarnak gondolni rá, sőt a legtöbben teljesen elhatárolódnak még a halálról szóló beszélgetésektől is.

A torontói gyülekezet egy része számára azonban mindennél hatalmasabban kellett átélni a különbséget élet és halál között. Vajda néni hirtelen távozása mindannyiunkat közelebb vitt az Úrhoz. Október 22-én, csütörtökön este a megszokott időben kezdtük imaóránkat. A mi kedves testvérünk, aki mindenki "nénije" volt, mint mindig, most is ott volt az Úr házában. Talán a szokottnál is aktívabban kapcsolódott be a beszélgetésekbe, az igazi testvéri közösségbe. Javasolta, hogy énekeljük el a "Dicsérd az Urat, én lelkem..." kezdetű éneket, majd az imádkozás alkalmával is a tőle megszokott módon, mély átéléssel imádkozott önmagáért és másokért egyaránt, hogy legyen Istentől kapott gyümölcs az életünkben a türelem. Az imaóra végén nagy örömmel mondta: "Jövel, Uram Jézus!" Aztán néhány percen belül mi is átéltük, hogy az Úr eljött érte. Hosszú harc kezdődött még az életéért, s talán még egy kicsiny fénysugár felcsillant, hogy a fáradt szív még elindult, azonban rövid idővel a kórházba szállítás után végleg megállt a szíve, és egy harcos, győzelmes földi élet végetért. A halált követő napokban több dologból is azt láttuk meg, hogy testvérünk bizonyos volt abban, hogy hamarosan színről-színre fogja látni az Urat. Hosszasan lehetne írni arról, hogy milyen áldás volt testvérünk a gyülekezet számára, azonban ennél is jobban beszél az, amit lelki örökségként hagyott reánk: szeressük az Urat és szeressük egymást, és akkor Isten áldása lesz az életünkön.

Az imaházból temettük - október 26-án -, onnan, ahol életét élte, és ahol életét véglegesen letette az Úr kezébe. A következőkben tekintsünk bele éltútjába, és álljon előttünk személyes vallomása, melyet versben hagyott reánk. (Dan László)

Vajda Pálné:
Imádkozás az alkonyatban
 
Érzem Uram, hogy az idő eljár tőlem;
Azért kérlek, hogy segíts abban engem,
Hogy Igédnek minden titkát most megértsem;
S gondtalanul embertásam meg ne sértem.
És ne panaszkodjak többé arról másnak,
Ha öregszem és csontjaim fájnak.
 
Azért sem, ha az éveim leperegnek
És terheim is naponként nehezednek.
Hanem inkább legyek bölcsebb vénségemben,
És csak a jót lássam én is testvéremben.
 
Azért kérem, hogy segítsél mostan engem,
Hogy hordozzam türelmesen minden terhem;
S vegyem észre én is, ha az embertársam
Elfárad, hogy gondjai közt bátorítsam,
És vezessem hozzád Uram, ez a vágyam,
S a hátralevő időmet így használjam.
Segíts Uram, hogy kitartó s buzgó legyek,
Bízzak Benned és mindvégig kövesselek.
Nem kincsekben, hanem lélekben legyek gazdag;
Gyümölcsözzön az életem -- azért adtad.

Vajda Pálné életrajza

Vajda Pálné, Kecskés Terézia Erdély szülötte. Érmihályfalván született 1912. december 10-én. Édesapját igen hamar elveszítette. Az első világháborúban esett el. Özvegy édesanyja nevelte fel, két fiú testvérével együtt. Református hátterű család volt. Nagyanyja és édesanyja az elsők között lett Kornya Mihály gyümölcse, lett baptistává.

Vajda néni 1927. július 24. merítkezett be és lett tipikus példája az első baptista hívők népes családjának. Hat elemit végzett református iskolában. Értelmes lelkével sok szépet és jót magába szívott a megtérés, bemerítkezés, a gyülekezeti közösség és a korai szolgálatok által.

1933. január 5-én egyedül jött ki az Újvilágba - mint Vajda Pál eljegyzett menyasszonya -, akivel itt, Torontóban kötött házasságot 1933. február 15-én. 1933-tól 1963-ig Montreálban, majd 63-tol Torontóban éltek. Férje 16 hónapi házasság után súlyos beteg lett, amiből soha nem gyógyult föl és Vajda néni saját felelősségére teljes anyagi garanciát vállalt érte, hogy megmentse férjét a deportálástól. Az első perctől a lélekmentés szolgálatának éltek. Mint jónevű varrónő sok emberrel került kapcsolatba. Minden lehető alkalmat megragadott a bizonyságtételre. De legszebb példa volt a betegségek és egyéb próbák által megszentelt életük.

Férjével együtt szerkesztettek egy kis evangéliumi lapot Örömhír, majd Múlt Jelen Jővő címen. Ezt évtizedeken át küldték a világ minden tájára. Amerikából, Argentínából, Ausztráliából, Brazíliából és Európa különböző tájairól érkeztek a köszönő és köszöntő levelek. Ennek a kis lapnak az értékét az is fémjelzi, hogy a kommunista hatóság fekete listán jegyezte, még magánpostaként sem volt engedélyezett.

Írásai mind bizonyságtételek. Témái: az élet és halál, a bűn és a megtérés, az üdvösség és a kárhozat, a tiszta erkölcs, a gyakorlati keresztényi élet. Alaposságára jellemző, hogy a lap elő van készítve postázásra 2005-ig.

De más módon is szolgáltak, hiszen meg kell említeni, hogy házi istentiszteleteket tartottak, valamint rádiós anyagot küldtek a monte-carlói keresztény rádiónak.

58 évig éltek házasságban, amely időszakról én magam is hallottam őt beszélni: "Bár férjem szinte állandóan beteg volt, mégsem cseréltem volna senkivel. Engem ő soha egy szóval meg nem bántott." Pali bácsi halála után vállalta az egyedül lét nehézségeit és nem szűnt meg szolgálni, imádkozni másokért.

Elöttünk örök példaként áll élete. Nagyon fog hiányozni!

Oláh Imre, elhangzott a temetésen

a lap elejére


Merre vannak, hol élnek
szövetségünk régi munkásai és közvetlen hozzátartozói?

Nyugalomba vonult lelkipásztorok:

Dr. Bíró László - Palm Bay, Florida
Bógár József - Riverview, Michigan
Cserepka János külmisszionárius - Kelowna, Kanada
Molnár Balázs - Cary, North Carolina

Lelkipásztorok özvegyei:

Balla Györgyné - Palm Bay, Florida
Bretz Emilné - Stockbridge, Georgia
Faulkner Károlyné - Ardsley, Pennsylvania
Gerő Sándroné - Budapest, Magyarország
Dr. Haraszti Sándorné - Jonesboro, Georgia
Kun Gyuláné - Tampa, Florida
Nagy Istvánné - Sao Paulo, Brazilia
Oláh Lajosné - Scarborough, Ont. Canada
Orosz Attiláné - Lyndhurst, Ohio
Pintér Istvánné - Berazategui, Argentina
Szabadi Gusztávné - Trenton, Michigan
Dr. Udvarnoki Béláné - Franklin, Virginia
 
Szeretettel gondolunk rájuk, jó egészséget és az Úr áldását kérve életükre.
Szeretnénk a listát kiegészíteni. Ki tud segíteni?
Szeretne levelet írni ídős testvéreinknek? Kérje el címüket a szerkesztőtől.

Mátrai Mihályné:
AZ ÉN UTAIM...

Ez év nyarán néhány hetes, lelkes készülődés után végre elindultunk Európába. Több helyre terveztünk utazni. Ezért nyolc hetet szántunk az útra. Azonban legtöbb tervünk hamarosan megváltozott. "BIZONY, A TI GONDOLATAITOK NEM AZ ÉN GONDOLATAIM, ÉS A TI UTAITOK NEM AZ ÉN UTAIM..." írja a Biblia az Ésaiás 55:8-ban. Szinte ez lehetne beszámolónk címe is. De hadd kezdjem a történetet az elején:

1998. július 15-én érkeztünk Magyarországra. Szeretteink három gépkocsival vártak a repülőtéren. (Micsoda megtiszteltetés!) Sógorunk volt az irányító, mivel nyugdíjas lévén ottlétünk alatt ő vállalkozott szállításunkra. Legalábbis, amíg volt autója...

Az első néhány napot a közel lakó családtagokkal és barátokkal töltöttük. A következő kedden viszont Dombóvárra készültünk. Igenám, de csak Székesfehérvárig jutottunk el, mert ott durrdefektet kaptunk; a kocsi kormányozhatatlanná vált és a jobboldali árokba rohanva, felfordult és megállt.

Először néma csend volt. Senki sem mozdult. De egy pillanat múlva eszembe jutott, hogy ki kellene kapcsolnom a biztonsági övemet. Meg is tettem, sőt a mellettem ülő sógoromét is kikapcsoltam. (Az "anyós ülésben" ültem.) Aztán megkérdeztem tőle: "Hogy vagy Laci?" "Jól." - jött a válasz. Odanéztem és láttam, hogy az arca csupa vér volt. "És Te, Miska?" - Kérdeztem a hátul, egyedül ülő férjemet. "Elég jól, csak nem tudom megmozdítani a bal lábamat. Beszorult a két első ülés közé" - mondta halkan. Ekkor észrevettem, hogy a mellettem levő ajtó tárva nyitva van és könnyen kimászhatok rajta. Meg is tettem. Aztán sógoromat is biztattam, hogy másszon ki. (Az ő ajtaja is nyitva volt.) Végül férjemet unszoltam a kimászásra. Mire valahogy kifeszítette bal lábát az ülések közül, s kibújt. De felállni sőt ülni nem tudott. A háta fájt. Mivel volt nálam párna, azt letettem a földre és lefektettem rá. Hamarosan, jöttek az emberek segíteni. Többen megálltak. Az egyik mentőt is hívott. Mindenki nagyon segítőkész és barátságos volt.

Öt-tíz percen belül megérkeztek a mentők. Beszállítottak minket a közeli Fejér Megyei Szent György kórházba. Férjemet megröntgenezték és megállapították, hogy a hátán a 2-ik számú borda megrepedt és a 12-ik csigolyából egy kis darabka letört; mire benntartották. Lacinak a homlokán egy nyitott sebet találtak és bevarrták, majd hazaengedték. Engem is megnéztek, de csak kisebb zúzódásokat találtak. Ennélfogva én is hazamehettem. A kocsi viszont totál káros volt. Ettől kezdve nem volt sógorunknak gépkocsija.

A kórház Magyarország egyik legszebb és legjobb kórháza volt s mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Ezért hálásak voltunk. Négy nap múlva, - ismételt röntgenezés után - férjemet is kiengedték.

"Otthon" legalább két hétig csak ágyban feküdt, mert komoly fájdalmai voltak; különösen, ha felült, vagy felállt. Én meg kihasználtam az időt s - a szükséges teendők mellett - napi egy-két órát sétáltam a környéken; egy-két régi, kedves ismerőst, vagy barátnőt meglátogattam és elmentem a MERA-hoz (Magyar Evangéliumi Rádió Alakulathoz), amelynek már évek óta küldök az USÁ-ból előadás anyagot. Drága találkozások voltak ezek! Egyben ezalatt az idő alatt arra is volt lehetőségünk, hogy többeket sógoroméknál vendégül lássunk. Jöttek hozzánk lelkészek, közeli és távoli rokonok, lelki testvérek, barátok, stb. Sőt Miskának felsőipari iskolai osztálytárai is eljöttek s tartottak egy rögtönzött 50 éves találkozót. Aztán később, amikor már Miska is elkezdett járkálni, akkor meg együtt látogattuk meg a környékbeli régi jó barátokat, meg elmentünk a Veresegyház-i gyülekezetbe is, ahol édesapám hat évig hirdette Isten Igéjét, miután a kommunisták ráijesztettek, hogy Budapesten (XVI. kerületben) ne merjen tovább prédikálni, mert lecsukják. S el tudtunk menni a Wesselényi utcai imaház 110 éves évfordulói és felújítási ünnepségére is, ahol meg nagyszüleim és szüleim hívták szívükbe a Megváltó Úr Jézust, s ahol engem csecsemő koromban bemutattak Istennek.

Hozzá kell fűznöm, hogy a baleset pillanatában - Isten kegyelméből - nyugodt voltam. Megnyugtatott az a bizonyosság, hogy ha netán ott az útszélen meghalnák, akkor - az Úr Jézusba, mint az Isten Fiába vetett hitem alapján - azonnal Hozzá kerülnék a mennyekbe. Vagyis fizikai életem vége egy örökös öröm és béke országába helyezne. Mert a János Evangéliuma 3:36 alapján, "Aki hisz a Fiúban örök élete VAN."

Ó, tisztában voltam és vagyok azzal, hogy nem érdemlem meg azt a nagy kegyet, hogy a mennyekbe kerüljek. De azzal is, hogy Isten megígérte, hogy "kegyelemből (nem érdemből), a Jézusba vetett hit által" bárki elérheti. Ennélfogva meg vagyok győződve arról, hogy csakis ezek által, de mégis enyém lett már a mennyekbe töltendő örök élet. S el sem tudom mondani, hogy - a legveszélyesebb pillanatokban - mit jelentett ez a bizonyosság, ill., biztonság. Szívből kívánom, hogy minden kedves Olvasó rendelkezne vele.

A baleset dacára sok áldásban és örömben volt részünk! Isten kárpótolt minket az elmaradt kirándulásokért. Mi Dombóvárra, Siófokra, Csopakra, Romániába, Szlovákiába, és egyéb helyekre készültünk. De Ő másképp végzett. A mi TERVEINK helyett Budapesten tartott és több olyan találkozásra, beszélgetésre, és szoros imaközösségre adott lehetőséget, amelyekre - a mi beosztásunk mellet - nem lett volna időnk. MERT AZ Ő GONDOLATAI NEM A MI GONDOLATAINK ÉS AZ Ő UTAI NEM A MI UTAINK!

Kedves Testvérem! Mély utakon járat Téged is Urunk most? Biztasson a tudat, hogy az Úr nagyon szeret Téged. Szemmel tart. S áldást hoz mindenből Rád. S ha most még nem is érted próbád célját, az csak azért van, mert az Ő gondolatai mélyebbek, mint a mieink és az Ő utai áldottabbak, mint a magunk-választotta utak. Egyszer majd megérted, hogy mit miért engedett meg. S akkor nagyon hálás lesz a szíved.

Mátrai Mihályné, 1998. nyarán

a lap elejére


"VELÜK FOG LAKNI, ŐK PEDIG NÉPEI LESZNEK" (Jel 21:3)
Az ökumenikus imahét programja
Jelenések 21:1-7

Ezúttal Malaysia-i keresztyének készítették elő az ökumenikus imahét témáját és textuáriumát. (Minden évben más nemzetközi csoportot bíz meg ezzel az Egyházak Világtanácsa.) A bulletin borítóján egy nem régen elhunyt, jeles japán keresztyén művész - Sadao Watanabe -munkája látható. Az ökumenikus imahetet január 3. teljes hetére ajánlják. Ahol más időpontot tartanak, ott is alkalmas - gyülekezeti, családi, vagy akár egyéni áhítatokhoz is ez az igesorozat.

1. nap - "Ezután láték új eget és új földet" (Jel 21:1)
1Móz 1:1-10; Zsolt 104:24-35; 2Pét 3:10-13; Lk 11:2-4
2. nap - "Látám a szent várost, az új Jeruzsálemet" (Jel 21:2)
És 65:17-25; Zsolt 122:1-9; Jel 21:9-10,22-27; Jn 4:20-24
3. nap - "Ímé az Isten sátora az emberekkel van" (Jel 21:3)
2Krón 6:12-21; Zsolt 145:8-21; Ef 2:19-22; Jn 1:1-14
4. nap - "Isten eltöröl minden könnyet az ô szemeikrôl" (Jel 21:4)
És 25:6-10; Zsolt 126; 1Jn 3:16-18; Lk 8:49-56
5. nap - "Halál nem lesz többé" (Jel 21:4)
5Móz 30:15-20; Zsolt 16; Kol 3:1-10; Jn 11:17-27
6. nap - "Ímé mindent újjá teszek" (Jel 21:5)
1Móz 2:4b-9; Zsolt 8; 1Kor 15:45-50; Lk 9:28-36
7. nap - "Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég" (Jel 21:6)
Préd 3:1-11; Zsolt 80; Ef 5:15-21; Mt 6:34
8. nap - Az élet vizének forrása (Jel 21:6)
És 58:6-11; Zsolt 42; 1Jn 5:5-12; Jn 7:37-39

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk, sőt: kérjük!

Küldjön a szerkesztőnek E-mail-t!

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3