Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

1998. MÁRCIUS-  

A márciusi lapban megjelent írások közül:

Kulcsár Sándor:
GYÖNYÖRŰSÉGES UTAK!

"AZ Ö UTAI GYÖNYÖRŰSÉGES UTAK ÉS MINDEN ÖSVÉNYE: BÉKESSÉG!" (Péld 3:17)

A Biblia olvasása és figyelmes hallgatása közben feltétlen rádöbbenünk arra, hogy Isten csodálatos bölcsességével állunk szemben. Ezzel az Isten Lelke által ihletett Szentírással teljesen megváltozhat minden embernek személyes élete, de a családi és társadalmi élete is! A Példabeszédek könyve sajátos módon tükrözi az igazi bölcsességet. Salamon király Istentől kérte és kapta a bölcsességet és az mint Kijelentés áll előttünk. Nagy baj, hogy sokszor nem törődünk azzal, hogy micsoda gazdagság áll rendelkezésünkre a bölcsesség irodalomban. Ennek értéke mögött minden egyéb messze elmarad, Isten beszéde szerint. Igénkben gyönyörűséges utakról értesülünk, valamint olyan ösvényekről, amelyek mind: Békesség! Merem hinni azt, hogy mindenkit érdekelnek ezek és járni szeretnénk azokat ebben az esztendőben is. Sokan járnak a földi élvek és gyönyörök útjain, melyeket távolról sem nevezhetünk gyönyörűségeseknek, sem békességeseknek. Igénk alapján lássunk meg egy néhányat Isten örök bölcsességének gyönyörűséges útjaiból és békességes ösvényeiből, hogy azokon járjunk boldogan ez évben.

1. A HIT ÚTJA. Istennek csodálatos ajándéka a hit. Általa rálépünk egy útra, amelyen járva gyönyörködhetünk az Istennel való közösségben, a szellemi javakban és a maradandó kincsekben. A hit előtt megnyílnak a Szentírásnak mélységes titkai. Mindazok, akik ezen az úton járnunk boldogan valljuk elődeink millióival, hogy ez gyönyörűséges út! Ezen az úton nincsen unatkozás egyhangúság, amint azt a hit nélküli ember képzeli. Ezt az utat csodálkozással és lelki gyönyörködéssel járjuk és mindenkinek mondjuk, -az életünt fiataloknak és elaggott időseknek egyaránt!- hogy a hit útjának gyönyörűsége minden képzeletet felülhalad! Ezen az úton nincsen csalódás! Próbáld meg járni azokat kitartóan, hogy gyönyörüségeit élvezhessed.

2. AZ ENGEDELMESSÉG ÚTJA. Nagyon sok lelki erő és bölcs meggondolás van a helyes engedelmességben. Igen gyönyörűséges út az Istennek való engedelmesség! Ahol hit van, ott az engedelmesség is megvalósul. Ezen az úton naponként előbbre jutni a cél felé, számtalan csodálatos megtapasztalás létezik. Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus engedelmes volt az Atya iránt a kereszthalálig! Végig járta ez utat és beigazolta részünkre az Ige ezen állítását is. Igy tudott az Atya gyönyörködni Őbenne. Naponként engedelmesen cselekedni Atyánk akaratát és azt életünkkel is bizonyítani, igen áldott dolog. Így mi is nyilván gyönyörűségesnek találjuk az engedelmesség útját.

3. A SZOLGÁLAT ÚTJA. Mindig volt és napjainkban is van sok olyan ember aki nem tud szolgálni. Istennek az tud szolgálni, aki önként, szeretetből rendelkezésére állva, az Ő szolgája lett! Először is azt tapasztaljuk meg, Istennek szolgálni szabadságot és sok gyönyörűséget jelent. Megnyertük a tiszta lelki öltönyt, az üdvösség ruháját, ami annak a jele, hogy Isten elfogadott minket! Igy most már az Ő nevében szolgálni tudunk a mások javára is! Ez a gyönyörűséges szolgálat útja! Annyi örömöt ad számunkra, hogy a legnehezebb feladatokat is gyönyörűségesnek találjuk. Urunk dicső országában teljessé lesz ennek a szolgálatnak gyönyörűsége. Testvérem, szolgáljuk buzgóan a mi Urunkat, Istenünket!

4. A SZERETET ÚTJA. Az, ahogyan Isten jött hozzánk és ahogyan ma is közeledik az emberhez, a szeretet útja! Ez örökre gyönyörűségessé avatta számunkra is a szeretet útját, amelyen járhatunk. Jézus megüresítette magát mennyei dicsőségétől és szolgai formát vett fel, hogy nékünk szolgáljon. Ez a szeretet útja! A szeretet útján járva mi is sok örömöt és gyönyörűséget tapasztalunk. Erről az útról ezt írja Pál apostol: "...és egy kiváltképpen való utat mutatok néktek!" (1Kor12:31). Megváló Urunk is ezt parancsolja, hogy a szeretet útján járjunk!

Hozzánk, Jézus tanítványaihoz illik, hogy a szeretet útján is kövessük Őt. Az Ő Szava szent parancs mindannyiunk részére, melyet követnünk kell! Az Ő útjai mind gyönyörűségesek és békességesek.

Kegyelmes Istenünk segítsége által járjunk mindannyian hűséggel ezeket a gyönyörűséges utakat, hogy Őbenne gyönyörködő szívvel, boldogan és győztesen örök hazánkba érkezzünk!


A SZERKESZTŐ ROVATA

Évközi Gyűlésünkre a hónap közepén kerül majd sor, Palm Bay-ben. Három bizottság találkozik ilyenkor: a Végrehajtó Bizottság, a Misszió és Irodalmi Bizottság és a Pénzügyi Bizottság.
A Pénzügyi Bizottság nem csak a szövetség, hanem a Bethesda Otthon ügyeit is intézi.
A Misszió és Irodalmi Bizottságban áttekintjük ilyenkor szövetségünk életét. Gyülekezeteink munkájáról kapunk áttekintést a lelkipásztoroktól, gyülekezeti küldöttektől. Sorra kerülnek az előttünk álló feladatok; időpontok meghatározása. Lelki és anyagi természetű dolgainkban hozunk döntéseket. A szerkesztő is elmondhatja ilyenkor a lappal kapcsolatos örömeit és problémáit. (Akad ebből is, amabból is.)
Azután a Végrehajtó Bizottságban véglegesednek a kialakított terveink. Ez a testület hivatott döntéseket hozni a közgyűlések közötti időben.
Imádságaikba ajánlom gyűléseinket!

Mit találnak kedves olvasóink a következő oldalakon?

Három sorozat újabb résszel bővült. Molnár Balázs testvér az amerikai magyar misszió egy-egy régi munkását mutatja be nekünk személyes emlékei alapján - ezúttal Botka Józsefről olvashatunk. Somogyi Gáborné ugyancsak személyes emlékekből építi Az Úrnak jóságát énekelem című sorozatát. A Bibliát lapozgattató sorozatunkhoz mindig érkezik annyi érdeklődés, hogy még nem hagytuk abba.

Ugyanakkor az egyik rövid sorozat befejezéséről is olvashatunk.

Figyelmükbe ajánlom a tiszteletbeli elnökünk, Dr. Haraszti testvér temetésén elhangzott két angol nyelvű szolgálatot, benne Billy Graham levelét is.

Új főszerkesztő a Békehírnök élén

Több hónapja húzódó - olykor az újság hasábjain is érzékelhető útkeresés eredményeként a Magyarországi Baptista Egyház Szövetségi Tanácsa január közepén Nagy Imrét nevezte ki a Békehírnök felelős szerkesztőjének.

A Békehírnök február 15-i számában az új szerkesztő bemutatkozott az olvasóknak. Nagy Imre testvér a debreceni baptista gyülekezet elöljárója, hivatásos előadóművész, gyakorlott rádiós és újságíró. Kísérje Urunk áldása új munkakörében! Reméljük, hogy a jó kapcsolat lapjaink között a továbbiakban is megmarad.

A korábbi felelős szerkesztő, Kolozs Nagy János testvér megbízása ugyanakkor közös megegyezéssel megszűnt - olvashatjuk ugyanabban a számban. Kísérje áldás az ő további életútját is! ____Herjeczki Géza


KRISZTUS UTÁN
 
Megyek Uram
és rád bízom magam:
vezess!
Az utat nem tudom.
Hogy merre mész, s miért
szolgád ésszel nem éri föl.
Lehet, hogy sejti tán,
lehet.
 
Magad vezetsz.
S mint tündökölnek lépteid!
S hogy hív,
hogy vár áldó szemed!
 
Megyünk Uram,
mindannyian megyünk.
Hozzád.
Veled.
Szívünket ismered.
Életünk nálunk is jobban érted.
 
Megyek, megyünk Uram!
Nézd: tisztul már a szemünk,
s életre kél az életünk,
 
mert hívsz
és egyre hívsz.
Szeretsz.
1978

Herjeczki Géza


GYÜLEKEZETI HÍREK

NEW YORK - Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Kulcsár Sándor
 
HADÜZENET
(Ökumenikus imahét New Yorkban)

Történelmi jelleget kapott New Yorkban az idei imahét, ugyanis most hajtottak térdet és emelték imára szavukat először együtt a négy magyar anyanyelvű egyház lelkészei és hívei egyaránt.

A 80-as utcai Baptista Imaházban kezdtük az imahetet január 11-én és a következő napokon a 69-es, valamint a 82-ik utcai Református Egyházak lelkészeinek és tagjainak jelenlétében és szolgálataival folytattuk. Szerdán a 69-es utcai Református Egyházba gyűltünk össze valamennyien, ahol a New York-i Szent István Katolikus Egyház lelkésze, Ft. Csorba Domokos O.F.M. is kapcsolódott közösségünkhöz, néhány hívével. Az ő lelkes szolgálatában hallottunk arról "a dicsőségről, amely nékünk megjelentetik."

Eddig is örömteli és felemelő imaalkalmakat éltünk át, de a csúcspontot - úgy éreztük valamennyien -, csütörtök estére értük el, visszatérvén saját "otthonunkba," ahol nagy örömünkre Ft. Csorba Domokos szolgatársa, Neil atyával (ír lelkész) gyarapodott az imára szólító lelkipásztorok száma. Ugyanakkor szaporodott a hallgatók, a könyörögni összegyűltek száma is. A szolgálat a 82-ik utcai Református Egyház nem rég választott lelkésze, Nt. Drótos Árpád lelkipásztor szájából hangzott ezzel a címmel: "Az egész világ, s mi magunk is fohászkodunk." Az est élményszámba menő jellegét növelte az énekkar különösen felemelő szép szolgálata, mely kellő visszhangja volt a református énekkar szerda esti szolgálatának.

Péntek este nagy örömünkre és kellemes meglepetésünkre Gáncsos György tv. szolgálata mellett ismét együtt imádkozhattunk Nt. Cseh György lelkipásztorral. Ő kért fel minket, hogy imádkozzunk a keresztyének egységéért, azért, hogy mind a négy New York-i magyar nyelvű imaház teljen meg hívekkel, és azért, hogy egy magyar ember se legyen New Yorkban, aki ne ismerné meg Istent!

Ez hadüzenet!

Hadüzenet az átkos magyar jellemvonásnak: a széthúzásnak; hadüzenet a forrófejűeknek, akik felekezeteken belül szítják a szakadás parazsát; hadüzenet a bűnnek, mely egyformán rabul ejthet katolikust, reformátust és baptistát; végül hadüzenet a sátánnak, aki színre, nemre, nemzetiségre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül ver bilincsbe mindenkit, aki nincs felövezve a hit pajzsával és az ige kardjával.

Egy ilyen hadüzenet mögé én is szívesen beállok katonának és téged is megkérlek rá testvérem! Stratégiai utasításokat és a bátorságnak lelkét a sajnálatunkra hamar eltelt imahét áldásként elnyerhettük. Eszerint egy és csakis egy módja lehet egy ilyen nagy horderejű csata megnyerésének, éspedig: "ÉLJÜNK A SZENTLÉLEK VEZETÉSE SZERINT!"

Utóirat: A vágyakat, reményeket máris tett követi: január 25-én a New York-i két magyar református egyház tagjai közösen tartanak előadást a tragikus magyar költő, Radnóti Miklós életművéből.

Dénes Tibor

a lap elejére


DETROIT - First Hungarian Baptist Church
Lelkipásztor: Herjeczki A. Géza

A korábbi évek gyakorlatához híven az idén is rendeztünk közös imaheti alkalmakat.

Január 18-án az Amerikai Magyar Református Egyház templomában gyülekezetünk - baptisták, katolikusok, néhányan a pünkösdisták közül és természetesen a vendégfogadó református testvérek. Az ökumenikus istentiszteletet a helyi lelkipásztor, Nt. Szemesi Attila vezette.

A baptista kórus és a református énekkar szolgálatai között verseket hallgattunk. Bancsov Barna trombitaszólót játszott. Ft. Kiss Barnabás a katolikus egyház képviseletében buzdított az egységre. Az igét Herjeczki Géza baptista lelkipásztor hirdette a Rm 8:14 és Jn 14:23-26 alapján.

Felekezeti jellegzetességeink megtagadása nélkül is felismerhetjük, hogy milyen sok hasonlóság van közöttünk, s hogy testvérek vagyunk, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy Kik az Isten gyermekei? Az ige alapján azt mondhatjuk, hogy akik szeretik az Úr Jézus Krisztust, akik megtartják beszédeit és akiket a Szentlélek vezet, azok Isten gyermekei. Akiknél ezek nincsenek meg, baptistának, reformátusnak, katolikusnak, pünkösdistának, stb. mondhatják ugyan magukat, de Isten gyermekének nem. Akiknél pedig mindezek megvannak, ha különböző felekezethez tartoznak is, egymást testvérnek tarthatják. Az ilyenekben egy kicsit máris megvalósul az Úr Jézus imádsága (Jn 17).

Az istentisztelet utáni szeretetvendégség - melyet ezúttal a Magyar Hagyományokat Ápoló Kör rendezett - jó alkalmat jelentett a testvéri közösség gyakorlására.

A következő vasárnap a baptista templomban jöttünk össze, s ezúttal többen, mint az előző években. Imaházunk szépen megtelt az említett négy egyház tagjaival. Ezúttal három énekkar is szolgált. Verseket, bizonyságtételt (Kobolák János) és zongoraszólót (Timothy Loszewszky) hallgattunk. Egy alkalmi, összevont énekkar az Uram csupán terólad című karéneket énekelte.

Közös éneket is tanultunk: Jöjj Szentlélek Úristen...

Az igehirdetést Ft. Kiss Barnabás, a Szent Kereszt római katolikus templom lelkipásztora végezte. Erő a gyengeségben volt a címe a Rm 8:14-27 és Lk 11:9-13-ra épült szolgálatnak.

Az egyenkénti és közös imádság sem maradt el. Szeretnénk azonban, ha ezen a téren jövőre még előbbre jutnánk. Az ökumenikus istentiszteletet szeretetvendégséggel fejeztük be. ____Máté


Felejthetetlen személyek (2)
Botka József lelkipásztor

Botka József testvér és én nem voltunk egykorúak. Ő már 1915-ben - egy esztendővel születésem előtt - nős, szemináriumot végzett lelkipásztora volt a Buffaloi Magyar Baptista Gyülekezetnek (NY). A század elején ő és felesége az elsők között voltak, akik megtértek és alámerítkeztek az akkoriban kezdődő Magyar Baptista Gyülekezetben, Trenton, NJ-ben. Botka testvérben azonnal látható volt a vágy és a tehetség az Úr szolgálatára. Hamarosan elment Scranton, PA-ba, ahol tervben volt egy magyar baptista szeminárium építése. Volt egy néhány magyar fiatal testvér, aki szeretett volna felkészülni a lelki munkára. Zboray László lelkipásztor buzdítására és irányítása alatt megkezdődött az építkezés. Ezt a szemináriumot tényleg a tanulók és a tanárok építették. A hallgatók közül csupán azokat említem meg, akiket személyesen ismertem: Fazekas János, Majorcsák (Major) Mihály, Botka József, Kovács Miklós és Fancsali Dénes. Ők mind erős oszlopai lettek az Amerikai Magyar Baptista Szövetségnek egész életükben.

Az iskola pincehelyiségében volt a ebédlő és három szoba. Ott lakott a Botka házaspár. Botka testvérnő szakácskodott és "anyjuk" volt a tanulóknak, akik szintén ott laktak az iskolában. Amikor Botka testvér befejezte tanulmányait, vissza ment Trentonba, ahol megválasztották gyülekezet vezetőnek. Onnan ment aztán Buffaloba. Abban a nagy városban a magyarság szétszórtságban lakott. Botka testvér meglátogatta őket - sokszor gyalog. Fáradságos és eredményes munka után elfogadta az Elyriai Magyar Baptista Gyülekezet meghívását és családjával oda költözött és ott folytatta szolgálatát.

Később az Amerikai Magyar Baptista Szövetség Aggmenházába kerestek főgondnokot. Botka testvérékben találták meg az alkalmas házaspárt. Gyermekeikkel együtt 1929-ben beköltöztek a Watervliet, MI-ben lévő Aggmenházba. Ott igen nagy munkát végeztek. Botka néni volt a szakácsnő és az ápolónő. A ház megtelt hontalan öreg magyar testvérrel. Hamarosan bejött a depresszió. Az amerikai baptista testvérek kénytelenek voltak megvonni a támogatást. Botka Ida, aki 8 éves volt ekkor, így emlékszik azokra az évekre: akkor igen szegények voltunk. A történelmi könyvünkben pedig ezt olvashatjuk:

"Az 1935. évben tartott konvención Rev. Botka J. gondnok állásáról lemondott. A depressziós évek őt és feleségét is igen megviselték. Hat éven keresztül minden igyekezetükkel az Aggmenházért dolgoztak és ennek lakóiért. Minden nemes ügy nagy árat követel. Rev. Botkáék a legnehezebb időkben az Aggmenházunkért végzett munkájuk is a kimerülést hozta maga után. A konvenció a lemondást fájó szívvel vette tudomásul."

Egy rövid pihenés után Botka testvér elfogadta a South Norwalk, Conn-i gyülekezet meghívását és ott folytatta az Úr szolgálatát hat esztendeig. Onnan New Castle, PA-ba ment, ahol ugyancsak hat évig szolgált. Az utolsó munkaföldje Carteret, NJ. volt, ahol 1948-ban kezdte meg a munkát.

Én már ezelőtt találkoztam Botka testvérrel, amikor átjöttem Torontóból az évi konvenciókra és a prédikátor gyűlésekre. 1949-ben elfogadtam a Bridgeporti Magyar Baptista Gyülekezet meghívását és családommal oda költöztünk. Vagy egy esztendő eltelte után a Carteret-i gyülekezet és Botka testvér meghívott egy heti evangélizálásra. Akkor ismertem meg Botka testvért közelebbről. Vasárnaptól vasárnapig minden nap együtt mentünk látogatni, hívogatni és minden este prédikáltam magyarul és angolul. Sok felejthetetlen emlék maradt az emlékezetemben. Egyik nap bementünk egy magyar otthonba, A férfi fogadott bennünket. A köszöntés után ezt mondta:

- Ugye önök testvérek.
- Igen - mondta Botka testvér -, mi testvérek vagyunk.
- Igen hasonlítanak egymásra - folytatta a házigazda.
- Ó, mi nem vagyunk rokonok. Mi az Úr Jézus Krisztusban vagyunk testvérek - mondta Botka testvér.

Ezen bemutatkozás után könnyen ment a bizonyságtétel és a meghívás az esti istentiszteletre. Botka testvér mindig keresett és talált ilyen természetes módot, amely megnyitotta az ajtót a hitükről való beszélgetésre. Mikor mentünk a másik házhoz, megemlítettem neki ezt a megfigyelésemet. Ő csak annyit mondott: "Testvér, az Úré a dicsőség."

Abban az időben Botka testvér már beteg volt, de nem engedte, hogy ez a lelki munkában lelassítsa. A betegség azonban erőt vett rajta és kénytelen volt elhagyni a gyülekezetet. Kényelmesebb éghajlatra, Los Angelesbe költöztek. Egy rövid idő múlva meghívtak a Los Angelesi Amerikai Magyar Baptista Gyülekezetbe, amelynek a vezetője Honesko Gyula testvér volt, egy hetes evangélizációra. Ottlétem alatt Honesko testvér adott nekem egy napot, amelynek nagyobb részét Botka testvérrel tölthettem. Kevés idő volt az részünkre. Beszélgettünk, imádkoztunk, sírtunk és nevettünk. Láttam Botka testvér arcán a nagy fájdalmat. Valamikor fogait csikorgatta a fájdalomtól.

- Ugye nagyon fáj, Botka testvér, mondtam neki.
- Igen testvér, nagyon fáj, de az Úré a dicsőség.

Azok voltak az utolsó szavak, amelyeket Botka testvértől hallottam. Néhány hónap múlva (1954-ben) az Úr, az Ő kegyelméből megelégelve hűséges szolgája testi fájdalmait, magához szólította. Azután Botka testvérnő visszaköltözött keletre, hogy közelebb legyen gyermekeihez. Az Úr őt is hazahívta 1968-ban. Én is részt vehettem és szolgálhattam a gyászistentiszteleten, amint dicsértük az Úr Jézus Krisztust egy igen kedves házaspárért, akik életüket az Úr szolgálatában töltötték el. Gyermekeik és azok családjai mind elfogadták az Úr Jézus Krisztust és hűségesen szolgálnak a gyülekezetekben.

Mik azok a jellemvonások, amelyek felejthetetlenek Botka testvér életében? Jézus Krisztusba vetett erős hite. Kitartó hűsége Krisztus szolgálatában. Őszinte szeretete mindenki iránt. Egyszerű, de nagyszerű bizonyságtétele úgy prédikációkban, mint egyéni személyes beszélgetésben. Igazi, keresztyén alázatossága, amelyet olyan természetesen viselt, mint a ruháját. Nem tudom, hogy volt-e ellensége, de azt tudom, hogy ő nem volt ellensége senkinek.

Vannak Szövetségünkben sokan olyanok, akik nem ismerték Botka bácsit. Kívánom, hogy mindenki találkozzon majd vele a mennyben. Mi, akik ismertük, várjuk az időt, amikor a mennyben találkozunk és ezt mondjuk neki:

- Botka testvér, mi is haza jöttünk.
Ő majd válaszol, megszokott szavaival:
- Az Úré a dicsőség.
Amire mi majd örömmel mondunk ÁMEN.

Molnár Balázs, nyugalmazott lelkipásztor

a lap elejére


Templomaink - Felismeri-e?

"Templomaink" sorozatunkat befejezzük. Összesen 5 templom-részletet jelentettünk meg. Sorrendben ezek az imaházak kerültek a lapba: Nagyvárad, Detroit, Bihardiószeg, Nagyszalonta, Szokolya. A szerkesztő a következő tanulságokat vonta le a válaszokból (s főleg azok hiányából):

Mindenesetre örülök a néhány válasznak. A legutóbbit, mely Clevelandból érkezett, itt közöljük. (szerk)

Kedves Herjeczki testvér!
A lapban megjelent kép hasonlít a szokolyai imaházra, talán az is.
Ez a kép eszembe juttatta húgom levelét. Írta, hogy december 27-én jártak Szokolyán, mert értesültek, hogy az Úr Varga Sándor bácsit hazahívta. Bár a temetésére nem mehettek el, de úgy gondolták, hogy mégis meglátogatják őket. Hiszen sok szép emlékük fűződik hozzájuk.
Idézet a levélből:

"A bácsi 87 évet élt. Pár hónapi gyengélkedés után, teljes szellemi épségben tudott elbúcsúzni a családjától és a gyülekezettől. Ők ma is a régi, kedves hívő család. Jó példa az egész faluban az ő életük. Erős és összetartó a gyülekezet."

Varga Sándor 1911-1997

Ehhez meg csatolom saját emlékeimet is. 1946-ban családunk másodszor töltötte a nyarat Szokolyán a Vargáék újonnan épült szép nagy házában. Varga bácsinak volt akkor egy vadonatúj, finom hangú kis harmóniuma. Esténkint, munka után szokott rajta játszani és kísérni felesége, a Julis szóló énekét. Még ma is szinte hallom Julis szépen csengő hangját, amint énekelte:

"Jézusomnál lakni vágyom, nála oly szép, oly dicső. Mind magasbbra száll a vágyam, Tehozzád a Mennybe föl. Vele oly vidám lelkem, vele boldog szívem, halleluja, halleluja. Vele oly vidám lelkem, Vele boldog szívem, mert Jézus szeret engem. Óh mily jó, óh mily szép, lelkem Őeléje lép. Jézusom, életem, vágyom feléd."

Azóta már teljesült Sándor bácsi vágya. Ott van ma az üdvözültek seregében, az Úr Jézusnál.
"Az igaznak emlékezete áldott." (Péld 10:7) Az Úr áldását kívánom szeretettel,
Marosi Béla
Állj meg egy percre!
HOLNAP

A jövő, a holnap kérdése minden embert foglalkoztat. Nem egyformán gondolkozunk azonban felőle. Vannak, akik nagy terveket szőnek, s nagy mellénnyel úgy beszélnek a holnapról, mintha az föltétlen úgy alakulna, ahogy képzelik, mintha a holnap hozzájuk igazodna.

Isten igéjében sokszor fölmerül a jövő kérdése. Jakab levelében pl. ezt olvashatjuk a holnappal kapcsolatban:

Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendôt, és kalmárkodunk, és nyerünk; Akik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz. (Jakab 4:13-16)

Elbizakodottságnak, alaptalan dicsekedésnek nevezi Jakab a holnappal kapcsolatos emberi terveinket. Azok mellé tényként állítja, hogy tkp. nem tudja senki, hogy mit hoz a holnap és azt, hogy az életünk olyan, mint a pára - csak egy ideig látszik, aztán eltűnik. Ki tudna vitába szállni e két állítással? Életünk tagadhatatlan tényei ezek.

Hogyan álljuk hát akkor a holnaphoz? Mi az igében ajánlott magatartás?

Jakab azt mondja, hogy tervezhettek ugyan, de terveitek mindig maradjanak az Úr kegyelmének és jóváhagyásának függvényében. "Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni" - legyen ez az ajkunkon és főleg a gondolatainkban. Holnappal kapcsolatos tervezgetéseink egyik fundamentuma legyen ez a jakabi mondat.

Más igékre is gondolva megállapíthatjuk, hogy Isten igéje nem elveszi tőlünk a holnapot, hanem ellenkezőleg: úgy adja nekünk, hogy afelől jó reménységünk lehet - hiszen a mi Urunk a holnapnak is ura!

Úgy akarja nekünk adni a holnapot, hogy az ugyanolyan értékes és eredményes legyen, mint a tegnap, vagy még annál is értékesebb, eredményesebb.

Nézzünk tehát előre, tervezzünk örömmel, vessünk reménységgel - az Úrra figyelve, az Ő tanácsát kérve és az Ő segítségét elfogadva! ___HG

Telefonáhítat, (313)381-7315

Gyermek Evangélizáció
Beszélgetés Erdélyi Sebestyénnel

A budapesti baptista teológián ismerkedtünk meg. Két évvel utánam álltál a missziómunkába. Milyen területet adott neked az Úr a szolgálatra?

Döntő dolog volt számunkra már annak idején, amikor Magyarországon éltünk, amikor felismertük, hogy a gyermekek közötti szolgálatban van a helyünk. Láttuk a szükséget a keleti országokban is. Úgy láttuk, hogy az Úr oda állít bennünket, abba a munkába. Amikor Németországba kiköltöztünk, mindjárt az volt a célunk, hogy amikor csak meg tudjuk valósítani, vissza megyünk a keleti munkába.

Többes számban beszélsz. Miért?

Minden lépést feleségemmel együtt hozok. A legtermészetesebb dolog egy házasságban, de különösképpen egy hívő házasságban, hogy férj és feleség közösen döntsön. Így volt ez nálunk is. Minden lépést közösen döntöttünk el.

Annak idején elég gyorsan sikerült felkészülni a szolgálatra a gyermek-evangélizációs közösség keretében - angolul Child Evangelism Fellowship. Németországból küldött ki a német ágazat a külmisszióba, Kelet-Európába. Ennek a társaságnak az alkalmazásában végzem a misszió munkát.

Kifejezetten magyar nyelvterület felé irányítottak?

Nem. Az első években a munkám középpontjában Keletnémetország állt (NDK annak idején), ez úgy alakult ki, hogy nem volt más a teamen belül, aki beszélt volna németül. És én akkor még nem mehettem be Magyarországba. A kelet-németországi munkát bízták rám és emiatt felköltöztünk Bécsből Berlinbe. De már ebben az időben is többször elmentem Erdélybe. Aztán később egyre inkább lehetővé vált a magyarok közötti munka. Különösen elősegítette ezt a német újraegyesülés. Akkor a németországi munkát az egységes német missziónak adtam át és én megmaradtam a keleti munkában.

Elhelyeznéd időben ezt a folyamatot?

1985-91-ig voltam felelős a kelet-németországi munkáért és 91-96-ig a beosztásom a magyar kisebbségek közötti munka volt. Ez a munka Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélyre és a Vajdaságra terjedt ki.

Most újabb területet kaptál?

Ez annyiban változott, hogy Erdélyben már a munka a romániai munkával együtt viszonylag saját lábon áll, és így a másik két terület Kárpátalja meg Felvidék továbbra is a felelősségi körömbe tartozik. Az év elejétől a Szlovéniai munka kibontakoztatásában segítek. Az már nem speciálisan magyar kisebbségek közötti munka. Szlovénia az egyik legelmaradottabb ország Európában az evangélium terjesztése szempontjából. A kétmillió lakosból nincs több, mint 500 újjászületett hívő. Egy negyedik területet is bíztak rám, ahol ugyancsak besegítés a feladatom, - Oroszországban a Finn-Ugor nyelvű népköztársaságokban. Ilyen pl. a Komi Köztársaság az Ural nyugati vidékén, vagy a Mari Köztársaság, a Mortrionok, Ortmontok, Hantik.

A nyelvi rokonságra vonatkozó kérdéseimre válaszolva elmondta, hogy maximum azt tapasztalta, hogy az ott élő emberek nyitottabbak egy olyan személy felé, aki hasonló nyelvcsaládból származik.

Az utóbbi időben tehát bővült a szolgálati területed. De maradjunk ezúttal a magyar nyelvű missziónál. Könnyű volt együtt munkálkodnod az óhazai magyar gyülekezetek vezetőivel?

Igen. Erdélyben sok éven át dolgoztam és nagyon áldott munkatársi közösségünk volt. A pásztorok java része nagy örömmel fogadta szolgálatomat, akár igehirdetéseket is. Sajnos nem tudtam annyit vállalni, amennyire igény volt. Ehhez hozzájárul az is, hogy nem csak a gyermekek evangélizálásával foglalkoztam, hanem tanítást adtam a család-házasság körében, keresztyén gyermeknevelés körében. Ezt is igen nagy örömmel várták.

Kárpátalján úgy alakult ki a munka, hogy egyszerű címekkel indultam és kerestem a kapcsolatokat. Ott leginkább a református testvérekkel sikerült közösséget kialakítani (sok újjászületett ember van a reformátusok között, lelkipásztorok között is). A katekéták, az iskolai vallásoktatás tanítóinak a képzésével foglalkozom leginkább.

Felvidéken, Szlovákiában ugyancsak elsősorban a református egyházon belüli megújulási mozgalomban, ill. az újjászületettek között tudok dolgozni. Ott is igen jó kapcsolat alakult ki.

Komáromban a Teológián többször tanítottam, de ugyanígy más területen is.

Ne hagyd ki Magyarországot se!

Missziónknak országról országra működik a szervezete. Áldott testvéri közösségünk van a Magyarországon dolgozó munkatársakkal, de ott ahol már önállóan folyik a munka, ott nem szükséges, hogy én külön bekapcsolódjam. Az első magyarországi 3 hónapos tanfolyamot én szerveztem, bonyolítottam, sokféle fordításban dolgoztunk együtt.

Bizonyára ismered a Vasárnapi Iskolai Híradót és a Harmatcsepp újságokat.

Mindkettő nagyon áldott munka látásom szerint és sok áldást hoz a gyermekek számára a gyülekezetekben is. Győri Lajos korábban a missziónkban dolgozott. (Győri Lajos testvér e beszélgetésünk utáni hónapban, november 3-án, 53 évesen az Úrhoz költözött. A szerk.) Erdélyben pedig a Harmatcseppek szerkesztője, Gönczi Géza ugyancsak részt vett a 3 hónapos tanfolyamunkon.

Látsz különbséget a gyermekek közötti misszió munkában a különböző országok között?

A gyermekekre a befolyás bizonyos mértékig eltérő. Most különösen is érzékeltem az elmúlt hetekben. Nyáron két tábort vezettem Szlovákiában, mindkettőn 90 gyermek vett részt. A gyerekek az egész idő alatt nagyon nagy figyelemmel kísérték a tanítást. Ezzel szemben az elmúlt hónapban Németországban vezettem néhány csoportot és ott bizony a gyermekek koncentrációs készsége egészen más volt. Nem figyelnek megfelelő módon. Az érdeklődési körük is sokkal szétszórtabb. Ilyen módon mutatkozik bizonyos különbség a gyermekek között. Azt hiszem, hogy itt a médiák hatása, befolyása érzékelhető, - kezdve a sok komputerezéstől, meg sokminden más. Pl. a szülők nem egyformán kontrollálják a dolgokat. Sokszor túlzottan szabadjára hagyottak a gyerekek. Vagy éppen mindkét szülő dolgozik.

Valamit a családodról is szeretnénk tudni.

Feleségem Sipos Györgyi, Győrből származik. 5 gyermekünk van, a legidősebb 16 éves, a következők 14, 12, 7 és a legkisebb 16 hónapos. Nagyon hálásak vagyunk a Jóatyának a gyermekekért, a családért, ez egy külön nagy kegyelem.

Van valami, amit még megemlítenél munkáddal kapcsolatban?

Nagyon örülnénk neki, ha többen is a testvérek közül imádságban hordoznák ezt a munkát. Egyik közeli célunk Kárpátaljához kapcsolódik. Meghívtunk egy fiatal házaspárt, hogy ott kezdjenek gyermek-misszió munkát. Eleinte valószínűleg külföldi támogatásra is szükség lesz, de szeretnénk ott is a gyülekezeteket felkészíteni arra, hogy ők is egyre inkább anyagi felelősséget vállaljanak az ottani munkáért. Ez lenne az egyik nagy imatárgyunk, hogy az Úr bontakoztassa ki ott is a munkát, ami például Erdélyszerte már nagyon szépen megy.

Amit még megemlíthetnék, hogy az egyéb munkák mellett még Németországban segítjük a szomszéd településen, Hutthurm városban folyó missziót. Ott egy új gyülekezet alakult két és fél éve és ott helyettes pásztori szolgálatot végzek. Amikor otthon vagyok, igehirdetést várnak a testvérek és tőlem várják a bemerítői és egyéb pásztori szolgálatokat is.

Köszönöm a beszélgetést, áldást kívánunk további munkádra.

(A telefonriportot a szerkesztő 1997. októberében készítette az éppen Clevelandban tartózkodó Erdélyi testvérrel.)

a lap elejére

Istennek tulajdonítsd a jólétet!
5Móz 8:11-20
 

Istennek tulajdonítsd! Mit? A jólétet. De mi a jólét? Igénk azt mondja: "amikor jóllakásig eszel... és szép házakban laksz... bővében leszel mindennek."

Ó, Istenem, gyermekkoromtól kezdve mind e mai napig legtöbbször jóllakásig ettem. Hála neked! Nem kényeztettél el, de megadtad a mindennapi kenyeret. És hány szép házban laktam már?! Szép volt falun az egyszerű szülői ház, ahol felnevelkedtem. S azóta több mint 12 szép házban laktam családommal. Akár mi építettük, akár más, mind szép volt. A csak egy szoba-konyha is jó volt, mert széppé vált az Úr jelenléte által. De arra is adott kegyelmet, hogy teljes legyen a komfort a hét tagú családnak. "Bővében leszel mindennek." Van, amikor Isten többet is ad a szükségesnél. Pénzben, házban, műhelyben, mezőn, ingatlan vagy ingó vagyonunkat illetően bővében vagyunk. Ne bizakodjunk el! Ne gondoljuk, hogy magunk szereztük magunknak. Akár örököltük, akár megdolgoztunk érte, Isten kegyelme által a miénk. Legyünk hálásak érte és sáfárkodjunk jól vele. Veress Ernő (Áhítat)

AZ ÚRNAK JÓSÁGÁT ÉNEKLEM (3)
Jácintok illata

Évtizedek múlhatnak, de illatok, színek ott ragyognak az emlékezetünkben kitörölhetetlenül. Csodálatos ajándék az emlékezés.

Ott álltam a nagy luxus óceánjáró hatalmas tükre előtt a folyosón és gyönyörködtem a különböző színekben pompázó jácintokban, amelyek a tükör elé voltak ültetve. Mennyi szépség, mennyi illat, mennyi különleges élmény ragadott meg nap nap után, mióta eljöttem hazámból.

Szerettem járni a fedélzeten. Valaki azt mondta nekem, hogy keménynek kell lenni, nem keseregni! Nem szabad magunkat elhagyni! Ezt gyakoroltam. Megkeményítettem magam. Míg mások szédelegve járkáltak, vagy a kabinjukban feküdtek küszküdve a tengeri betegséggel, addig én egész nap járkáltam le, föl, végig a nagy hajón, áthatva a friss tengeri levegőtől, élvezve a mérhetetlenül dicső látványt. Nem láttam mást, csak a nagy vizet és a kék eget. Milyen messze lehet még a part, ahová igyekszünk! ...

Eddig is tudtam, hogy egy parány vagyok, de ahogy a végtelen nagy vizet és a felettünk ragyogó kék eget figyeltem, ajkamra tódultak ezek a szavak: "Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, dicsőséget és tisztességgel megkoronáztad őt. Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél" (Zsolt 8:5-7).

Végignéztem a hajón. Milyen sok ember összetett munkája, igyekezete hozta létre ezt a csodálatos járművet, amely suhan a tenger hullámain. A hajóépítés egy csodálatos művészet. Mindig szerettem hajó kiállításokra menni és csodálni az emberi alkotásokat. Egy nagy hajó rengeteg embert tud szállítani messzi utakra biztonsággal. Az ember uralkodik a földön, a tengeren, a levegő égben. "Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél." Uram, mily magas méltóságot adtál az embernek! Az angyalok csak szolgáló lelkek, de mi Isten fiai vagyunk! "Valakik pedig befogadják Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek..."

Úgy éreztem ott a fedélzeten, hogy most nincs a világon senki más csak az Úr és én. Az Úr, aki világokat alkotott és én, egy kicsi ember, akit Ő szeret, véd, gondoz, őriz, segít minden nap. Csodálatos! "Ó mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus szeret engem!"

Köszönöm Uram, hogy itt lehetek, szívemet hozzád emelhetem és dicsőíthetlek Téged nagyságos dolgaidért! Úgy éreztem, hogy ott áll mellettem az Úr a ringó hajón. Az emberi elme és a lélek úgy volt teremtve, hogy rádió jeleket küldhessen felfelé, és rádió jeleket kaphasson az Úrtól.

Az Úr beszélgetett Ádámmal és Évával az Édenkertben és most is beszélgetni óhajt kicsiny gyermekeivel. Egy emberi lény, ha a megfelelő atmoszférába kerül, távol a gyárak zakatolásától, a villamosok csörgésétől, ha megpihenhet, lecsendesedik, meg tudja találni a kapcsolatot Alkotójával.

"Teremtsünk embert..." Ez többes szám. Az Úr Jézus is ott volt a teremtésnél. Az Úr Jézus szerepe csodálatosan kiemelkedik: "Ő általa teremtetett minden és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Éreztem, hogy az Úr, aki világokat teremtett itt van velem és beszélget hozzám: "Te az enyém vagy. Járj én előttem és légy tökéletes." Nincs ennél kedvesebb zene, mint amikor az Úr hozzám hajol és magáénak mond. Igen Uram, veled kívánok járni mindenkor. Köszönöm, hogy segítségül voltál nekem eddig is és tudom, hogy velem leszel az ismeretlen, új világban is.

Csendes elmélkedésemből a vacsora-harang ébresztett fel. Az ebédlőbe siettem, ahol nagyszerű, szép ételek voltak felszolgálva. Mindenki választhatott, hogy mit óhajt. Mi magyarok csak találomra nyújtottuk ujjunkat az étlap soraira, mert angol tudásunknak még nyoma sem volt, mert hirtelenül, nem megtervezetten hagytuk el hazánkat, de akármit tettek a tányérunkra, az mind jó és finom étel volt.

Óriási narancsok is voltak az asztalon, amit megcsodáltunk. A vacsora végeztével zsebembe süllyesztettem egy ropogós zsemlét, ez jó lesz holnapi fedélzeti sétáimhoz.

Kabinomban mégegyszer hálát mondtam az Úr jóságáért és boldogan, békességben elaludtam.

"Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod."
"Békességben fekszem le és legott elaluszom, mert te Uram adsz nékem bátorságos lakozást."
Reggel lett. Amikor kiléptem kabinomból sok embert láttam a folyóson le - fel járkálni. Csodálkoztam és felfigyeltem beszélgetéseikre.
- Csakhogy már reggel van, - legalább látunk már! - Nagyon megijedtem, mondta egy másik.
Rájuk néztem csodálkozva, vajon mitől ijedtek ezek meg?
- Hát te nem tudod, kérdezték. - Mit? - Nem tudod, hogy vihar volt? Vihar volt a tengeren! Mindenki feltette a mentő gyűrűket. Azt hittük, hamarosan ugrani kell, menekülni, mert úgy hánykolódott a hajó, féltünk, hogy elsüllyed!

Nagyot néztem. Kerestem a szobatársamat. Nagysokára előkerült. Mentegetőzve mondta, hogy ne haragudjak, hogy nem szólt nekem, de amikor hallotta a riasztó csengőt teljesen elfelejtkezett rólam, hogy én is kabinban vagyok. Nem baj, válaszoltam, mert van Valaki, aki nem felejtkezett el rólam. "Íme nem alszik, nem szunnyad az Izráelnek őrizője."

Szívemből forró hála tört fel. Köszönöm Uram! Békességet, nyugalmat adtál az éjjel, bárhogy hánykolódott a hajó, én ebből semmit sem tudok, köszönöm, hogy velem voltál. "Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja, ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen." Köszönöm Uram a békességet! Köszönöm Uram az őrizetet. Nem tudom, hogy volt-e ehhez a hajóhoz elég mentő csónak, - a Titanic-hoz nem volt, el is süllyedt, de ahol az Úr van, ott nem süllyedhet el a hajó! "Te az enyém vagy..." mondta az Úr a lelkemben újra, én szeretlek téged, te kedves vagy nekem."

Csodálkoztam magamban, hogy nem ébredtem fel a riasztásra. Amikor Magyarországon földrengés volt, azt is végig aludtam. Reggelre kelve azt láttam, hogy mindenfelé lehullott vakolatok voltak. Én azt álmodtam, hogy a abban a csendes kis utcában, ahol laktunk, egy óriási teherautó dübörgött végig. Még csodálkoztam is, mert a mi utcánkban soha nem jár teherautó. Munkatársaim az irodában mind szörnyülködve mondták, mennyire féltek, hogy rájuk szakad a ház, ingott a csillár, repültek a csészék.

"Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod." "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében." "Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön." "Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, ha a folyókon, ezek el nem borítanak." "Akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt élünk Ő vele."

Este lett. Sokan a mozi terembe siettek, én behúzódtam kis kabinomba, és olvastam: "Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre ... mindörökké Te vagy Isten!" Hajlék az Úr! A hajlékban elpihenünk, megnyugszunk, védelmet találunk, csendben elalszunk. Megköszöntem az Úr szeretetét újból.

"Az Úrnak jóságát éneklem, amíg vagyok." ____Somogyi Gáborné, Torontó

a lap elejére


HANGSZALAG MISSZIÓ

Valószinűleg minden gyülekezetnek van valamilyen formában hangszalag missziója. A detroiti tehát csak egy a sok közül. (Sajátosságai közé tartozik, hogy a megrendeléstől számított 2 héten belül megérkezik, a tengeren túlra négy héten belül.) Szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik szívesen hallgatnak magyar igehirdetést, magyar istentiszteletet.

Itt az Újvilágban nem olyan természetes az, hogy magyarul hangzik az igehirdetés, és az sem természetes, hogy vannak, akik szívesen hallgatják azt. Szeretettel ajánljuk azoknak az olvasóinknak is, akik távol élnek a magyar gyülekezetektől, s így nem tudnak rendszeresen részt venni magyar nyelvű istentiszteleteken.

Felvételeink ige-centrikusak, könnyen érthetőek, evangéliumi jellegűek. A szalagokat ajándékként küldjük azoknak, akik megrendelik, de tape-missziónk fönntartására adományt is elfogadunk azoktól, akik ezt megtehetik (önköltségi ár - postaköltséggel együtt - három dollár darabonként). Bármilyen szalag-minőségi probléma esetén újat küldünk.

Az érdeklődőknek postafordultával megküldjük a hangszalag jegyzékünket, melyet folyamatosan bővítünk. Ilyen csoportosításban tartjuk nyilván a szalagokat:

A - ének-zene
B - Istentiszteleti felvételek - szolgálatok, igehirdetéssel
P - prédikációk (általában a detroiti lelkipásztor igehirdetései)
R - legszebb régi felvételeink közűl
T - telefon és rádiós áhítatok (több 6 perces áhítat és néhány ének egy-egy szalagon)
V - vegyes
 
Kérje jegyzékünket E-mailen - cím: evhirnok@aol.com
vagy a szerkesztő posta címére küldött levélben.
Rev. A. Géza Herjeczki
1370 Michigan Blvd.
LINCOLN PARK MI 48146

Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
 
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
 
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
 
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
 
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
 
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölötte.
 
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
 
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhődte már e nép
A multat s jövendőt!
1823

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1998

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3