Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

1998. NOVEMBER.  

Mátrai Mihályné:
HÁLAADÓ LELKÜLET

"Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" kiáltott tíz leprás ember Jézushoz a Lukács 17:11-19 alapján. Az Úr meghallgatta őket. A zsidó törvényeknek megfelelően elküldte őket a papokhoz, s miközben a templom felé haladtak, -a távlatból- meggyógyította őket.

Egy azonnal visszafordult köszönetet mondani. De kilenc sohasem tért vissza a Mesterhez.

Mindegyik hitt Jézus Krisztus gyógyító erejében. Azért fordultak Őhozzá. Mindegyik szót fogadott Neki. Elmentek a papokhoz. Mindegyik meggyógyult. De csak egy ment vissza az Úrhoz és önkéntes hála és köszönet csak egynek ajkáról fakadt fel. Csak egynek... tízből, csak egynek... Vajon ma is csak az emberiség tizedrésze ad rendszeres hálát Istennek? Sajnos ma is sok ember igényli és el is fogadja Jézus gyógyítását, áldását; de magát a Megváltót elutasítja. Soha sem hívja szívébe. Sohasem kér bocsánatot Tőle. Soha sem szánja oda magát szolgálatára. Hálátlan marad.

Viszont az az egy, aki visszatért Jézushoz hálát adni, nagyon boldog lehetett. "Egy pedig közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; és arccal leborula az Ő lábainál, hálákat adván Néki..." --olvassuk. Jézus így válaszolt neki: "Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott."

A Megváltó válasza alapján azt hiszem, hogy ez az egy hálás ember többet kapott, mint a többi. Nem csak meggyógyult, hanem üdvösséget is nyert. Nem feltétlen azért, mert köszönetet mondott, hanem azért, mert Istent dicsőítette gyógyulásáért. U.i., ezzel elismerte, hogy maga Isten gyógyította meg; vagyis, hogy Jézus Isten. Azt pedig tudjuk a János 3:36-ból, hogy "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van."

Kétségtelen, hogy a Biblia elsősorban saját érdekünkben serkent a hálára. Az egy hálás ember esete is ezt bizonyítja. Bár Jézus is értékelte köszönetét. A hálának még több előnye is lehet, amelyek közül megemlítek néhányat:

- Értékesebbé teszi az ajándékot úgy az ajándékozó, mint a megajándékozott számára. Tapasztalatból tudjuk, hogy amikor ajándékot adunk valakinek, akkor elsősorban az érdekel minket, hogy örülnek-e neki, vagy nem? Jól eltaláltuk-e a másik kívánságát, vagy nem? S ha valaki ragyogó arccal és --mint az "egy" meggyógyult leprás-- tettetés mentes, "nagy szóval" köszöni meg ajándékunkat, az minket is nagyon boldoggá tesz. Örülünk, hogy nagy örömet szerezhettünk. Ezzel szemben az elmaradt, vagy képmutató, esetleg csekély hála meg elrontja hangulatunkat, mert azt a benyomást kelti bennünk, hogy hibáztunk, csalódást okoztunk, (az illető szemében) értéktelen ajándékot adtunk.

Amerikában van egy érdekes illemszabály. Amikor valaki ajándékot kap, azt illik azonnal írásban is megköszönni; nem csak szóban. Különben az ajándékozó azt hiszi, hogy nem értékelték ajándékát. Egyszerűen udvariatlanság nem írni, vagy későn írni. Ugyanez áll a vendéglátók iránti hálával is. Amint hazaérünk egy hosszabb látogatásból, levélileg azonnal meg illik köszönni vendéglátónk szívességét; különben azt gondolja, hogy nem éreztük jól magunkat. Hálánk és köszönetünk teszi értékesebbé, s annak elmulasztása értéktelenebbé az ajándékot, illetve szívességet.

- Bátorítja az ajándékozó és a megajándékozott személyt. Amikor valaki őszinte szívből köszönetet mond nekem egy ajándékért, akkor szinte azonnal elhatározom, hogy legközelebb még nagyobb, vagy értékesebb ajándékot adok neki. S ha meg én kapok olyan ajándékot, amely csordultig megtölti szívemet hálával, akkor meg szinte azonnali bizalmat nyerek arra vonatkozóan, hogy ez a személy legközelebb is kiválót fog adni nekem. Megnövekszik iránta a bizalmam.

Így van ez Istennel is. Amikor hálát adtunk Neki valamiért, akkor tapasztaltuk, hogy még nagyobb és értékesebb ajándékokkal is eláraszt bennünket. S a mi bizalmunk pedig megerősödött arra nézve, hogy Urunk legközelebb is csak jót ad nekünk; még akkor is, ha nem értjük terveit.

- Istennek adja a dicsőséget. Bemutatja, hogy Ő az ajándékozó Úr és mi vagyunk a megajándékozottak. Arról tesz bizonyságot, hogy hatalmas, jóságos, mindenható Urunk van. Érdemes követni Őt.

- Békét ad. A hálaadással kérő embert elárasztja az Isten békéje --ígéri a Biblia (Fil 4:6-7). A legsúlyosabb próbák között is megvédi a kétségbeeséstől, mert ha a múlt csodáiért való hálával kér, akkor felbátorodik.

Még több előnye is van a hálaadásnak. Ha hozzászokunk őszinte, rendszeres gyakorlásához, rá fogunk jönni a többire. Most csak hadd említsem még meg, hogy alig négy hete újból szíven ütött az Ige: "...könyörgéseitekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége... meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat..." (Fil. 4:6-7.) Napi csendességeimet amúgy is Isten dicsőítésével kezdtem már. De azóta megpróbálok arra is figyelni, hogy minden kérésemet hálaadás is előzze. Hálát adok azért, hogy hasonló esetekben milyen csodásan fenntartott, nevelt, áldott és végül is meghallgatott az Úr. Azután kérek erőt, szabadulást, csodát az aznapi problémámmal kapcsolatban. S tapasztalom, hogy ha vigyázok, ill. figyelek arra, hogy ezt megtegyem, akkor az említett előnyök mind valóra válnak életemben.

Az a vágyam, hogy a hálaadással való könyörgést minden alkalommal gyakoroljam. Hadd serkentselek titeket is ugyanezek megtételére, s együtt sok áldásban lesz részünk és nagy örömet szerezhetünk Istenünknek.

a lap elejére

 
URAM, MOST MEGKÖSZÖNÖM
 
Uram, most megköszönöm
a kegyelmet,
kitárt két kezed,
a nyitott ajtót --
s mindazt, mi Hozzád von,
tart és mozgat,
Napot és a Holdat.
 
Uram, most megköszönöm
a kegyelmet,
az éveket,
az életet,
a remény szivárvány-hídját,
ahol nevemet
az Élet Könyvébe írták.
 
Venyercsán László
(Zendülő némaság, 1998)

A SZERKESZTŐ ROVATA

NOVEMBER a hagyományos hálaadási hónap errefelé. Kanadában október, a tengeren túlon pedig inkább augusztus-szeptember a hálaadó napi ünnepélyek ideje. Hallottam olyan nagy "körzetről," ahol a lelkipásztor két hónapon keresztül hálaadó napot tart - mindig egy másik körzetállomáson. Bárcsak észrevennénk, hogy nincs speciális napokhoz kötve az istenhívő ember hálaadása. Jó lenne, ha a hálaadó lelkület állandó jellemvonása lenne életünknek.

IRODALMI NAP. Talán nem csak a szerkesztő, de sokan mások is hálásak az Úrnak azért, hogy az amerikai magyar baptista misszió még ma is képes fönntartani egy havilapot, az Evangéliumi Hírnököt. Testvéreink, elődeink 90 évvel ezelőtt jó magot vetettek. Az egészséges mag jó földbe kerülve kikel, növekszik és gyümölcsöt terem. A gyümölcstermés - hála az Úrnak - folyamatos. Nem egy-egy látványos gyümölcs terem ezen a fán, hanem hónaponként beérő, sokakat éltető lelki táplálék. (Ha valaki másként érez, kérem, jelezze azt a szerkesztőnek. Lapunkat szeretnénk a lehető legjobbá tenni. Bizonyára van rajta javítani való is.)

A folyamatos gyümölcstermésnek több feltétele is van. Ezúttal - IRODALMI NAPUNKKAL kapcsolatban - csak egyet említek meg. Szükség van folyamatos anyagi segítségre ahhoz, hogy egyáltalán megjelenhessen. Miért van szükség külön gyűjtésre, miért van szükség a Baráti Köri tagok rendszeres, évenként megújuló segítségére? Azért, mert az előfizetésekből nem lehet előállítani a lapot. A kis példányszámban megjelenő lapoknál mindig így van ez. Ráadásul a nyomtatott nyolcszáz példányból kevesebb mint a felére van előfizetőnk.

Aki tehát anyagilag segíti az Irodalmi Napon szövetségünk irodalmi alapját, azt teszi lehetővé, hogy az Evangéliumi Hírnök eljusson olyanokhoz is, akik azért előfizetni valamilyen ok miatt nem tudnak ugyan, de olvasni szeretnék.

Magyarországról és Erdélyből is vannak előfizetőink, s vannak többen olyanok, akiknek itt élő barátaik, rokonaik fizetnek elő a lapra. De ezen felül a jelzett két helyre 150, illetve 110 példányt küldünk, térítés mentesen. Kisebb példányszámban más országokba is küldünk ajándék Evangéliumi Hírnököt.

Hála az Úrnak, mindezideig meg tudtuk tenni ezt. Remélem, hogy ezután is meglesz rá az anyagi fedezet. Előre is köszönjük a gyülekezeteknek és a kedves olvasóknak, hogy anyagi áldozatukkal a lap terjesztése mellé állnak, azt elősegítik.

Kérjük, lépjen be az Evangéliumi Hírnök Baráti Körébe!

Azonban a lehetőségeink felelősségteljes felhasználása érdekében az elmúlt hónapi Evangéliumi Hírnökkel együtt egy körlevelet is küldtünk azoknak a magyarországi olvasóinknak, akik térítésmentesen kapják a lapot. A körlevél egy részét a 3. oldalon olvashatjuk. Ezúton is kérem azokat az olvasóinkat, akikhez ez a levél szól, hogy válaszoljanak rá. Válaszuk elemzése után csak olyan helyre fogjuk küldeni a lapot, ahol azt kifejezetten kérik és várják.

Ugyanakkor arra kérem azokat az olvasóinkat, akik tudnak olyan idős magyar testvérről, érdeklődőről, aki talán nem is tud lapunkról, vagy nincs módja azt előfizetni, írják meg címét a szerkesztőnek, vagy Fűr Béla lapkezelő testvérnek, hogy küldhessünk az ilyenek számára is Evangéliumi Hírnököt. Biztos vagyok benne, hogy vannak ilyenek, talán minden országban, ahol magyarok élnek.

Köszönjük, hogy megújította előfizetését!
Köszönjük, hogy megújította előfizetését!

Brazíliai magyar testvéreinkért külön is imádkozunk. Szomorúan olvastuk, s adjuk közre Nagy Ferenc testvér levelét (6. oldal). Arra kérjük Urunkat, hogy mindaddig, amíg szükségük van a magyarul hangzó és olvasható evangéliumra, gondoskodjon a kedves testvérekről. A magunk részéről továbbra is szívesen küldjük mindazoknak a lapot, akik címüket megküldik. (a szerk)


Kedves Olvasónk! (A szerkesztő rovatának folytatása)

Az Evangéliumi Hírnök az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapja ugyan, de - kis példányszáma ellenére - máshova is eljut. Megrendelések következtében, de anélkül is. Tudatosan törekszünk arra, hogy szerény lehetőségeink segítségével ébren tartsuk a szétszórtságban és az óhazában élő magyarok közötti kapcsolatot. Ezen belül pedig elsősorban (de nem kizárólagosan) a baptista közösségünkhöz tartozó testvériség egységét kívánjuk építeni.

Mit teszünk ennek érdekében?

Elküldjük lapunkat Magyarországra, Erdélybe, Szlovákiába, Jugoszláviába, Kárpátaljára, Németországba, Ausztráliába, Brazíliába és még néhány országba.

Lapunkon keresztül olvasóink megismerhetik az észak-amerikai gyülekezeteink életét és cikkeinken keresztül bepillantást nyerhetnek itteni életünk örömeibe, gondjaiba. Egyúttal megismerik íróinkat, az itt élő és szolgáló lelkipásztorokat és testvéreket.

Néha sikerül a tengeren túlról is közölni cikket. A jelenleginél többet is közölnénk a különböző országban élő szolgatársaink írásaiból. Kérjük, hogy írásaikat küldjék el az Evangéliumi Hírnök szerkesztőjének, aki azokból néhányat megjelentetne.

(A következő szakasz a magyarországra térítésmentesen küldött lapok címzetteihez szól.)

Címtárunk évekkel ezelőtt készült. Némi változtatás történt ugyan rajta az évek során, de igazában nem tudjuk, hogy jó helyre megy-e a lap, vagy nem? A jó hely alatt nemcsak a pontos címet értem, hanem azt is, hogy egyáltalán igénylik-e, olvassák-e, értékelik-e a lapot?

Annyi jó olvasmány, egyházi, gyülekezeti lap lát napvilágot manapság, hogy néha elolvasni sincs idő egyiket-másikat. A rendelkezésünkre álló anyagiakkal való jó sáfárkodás is arra kötelez bennünket, hogy megkérdezzük olvasóink véleményét küldeményünkkel kapcsolatban.

Kérjük, küldje vissza az októberi számhoz mellékelt levelezőlapot a megfelelő részek kitöltése után. (Ha valaki E-mailen válaszol, azt is örömmel fogadom. Címünk: evhirnok7@msn.com , vagy herjeczki@juno.com ) Ahonnan nem kapunk választ, föltételezzük, hogy vagy rossz a címzés, vagy az érdeklődés hiányzik, s ezért arra a címre nem fogjuk küldeni az újságot. Előre is köszönjük segítségét.

Herjeczki Géza, szerkesztő és Fűr Béla, lapkezelő


GYÜLEKEZETI HÍREK

Cleveland, Bethánia Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Zeffer Béla

Augusztus másodikán, vasárnap délután, együtt ünnepelte a Clevelandi Bethánia Gyülekezet Imre Lajos és Ibolya második gyermeke, Dávid Jákób bemutatását.

Zeffer Béla testvér az Apostolok Cselekedetei 13:22 és a 127. Zsotlár alapján hirdette az igét, miszerint: "találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot" és "Bizony, az Úr ajándéka a gyermek."

Az igehirdetés után köszöntések hangzottak el a gyermekek és a gyülekezeti tagok részéről. ___(NA)

***************

Szeptember utolsó előtti vasárnapján Philadelfia-ünnepélyt tartott a Cleveland-i Bethánia Baptista Gyülekezet. A testvéri szeretet ünnepére a Kitchener-i testvéreket hívták meg vendégül, hiszen ebbe a kis gyülekezetbe Zeffer Béla lp. testvér és több helyi missziós szellemű testvér többször is ellátogatott hirdetni az evangéliumot, bátorítani, buzdítani a kis missziós közösséget.

Most a clevelandiak nagy örömére a kitcheneriek is viszonozták a látogatást, habár fizikai okok miatt több családnak is le kellett mondania az utazást.

A délelőtti és délutáni istentiszteleten is Juhász Tibor lp. testvér hirdette az igét. Délelőtt a Lk 16:1-12 alapján a bevádolt sáfár példázatából hallhattunk arról, hogy mi a helye keresztyén ember életében a hitnek és a logikának, mikor melyikre van szükség egy adott élethelyzetben. Délben, az imaház nemrég felújított alagsorában a bőséges ebéd a helyi testvérnők ügyességét és szorgalmát dicsérte. A szeretet-vendégség alatt alkalmunk volt a személyes beszélgetésre, közelebbi ismeretség kialakítására is.

A délutáni istentisztelet témája "Krisztus ismeretének illata" volt a 2Kor 2:14-17 alapján. Alapgondolatai: Az ige illata élet vagy halál. Melyiket választjuk? Hogyan tudjuk képviselni a Mennyet? Csak a tiszta ige élése és átadása révén. Ha Istent képviseljük a világban, nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem amit ránk bízott az Úr. Hogy jó illatok legyünk, szükséges, hogy ismerjük Krisztust és hogy diadalmaskodjunk a kísértések felett. Ismerjük meg mind mélyebben és kérjük az erőt a győzedelmes életre!

A délutáni összejövetelt a vendég testvérek énekszolgálatai, szavalatok, zongora-szóló és a helyi énekkar gazdagította. Hisszük, hogy minden résztvevő számára áldásos volt ez az ünnepély, a közös dicsőités; a testvéri szeretet gyakorlása Istenünknek tetsző, az igehirdetések tanulságainak gyakorlatba ültetése pedig mindennapi életünkben hasznos.

Mindannyiunk szívében megfogalmazódott a folytatás vágya. Ezúttal is köszönjük a kitcheneri testvéreknek, hogy elfogadták meghívásunkat, továbbra is imádkozunk közösségük gyarapodásáért, számban és lélekben. ___(bszb)


Torontó, Első Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Dan László

Testvéri találkozó

Lelkipásztorunk, Dan László testvér, és kedves felesége, Annamária, ebben az évben is nagy szeretettel invitálta a gyülekezet tagjait, látogatóit, és barátkozóit, a lelkipásztorlakáshoz. Egy kedves kötetlen testvéri találkozót szerveztek, ahol egy egész délután állt rendelkezésre ahhoz, hogy kedvünkre énekeljünk, dicsőítsük Urunkat, beszélgessünk, ápoljuk a testvéri kapcsolatokat ilyen kötetlen formában is. Természetesen az ilyenkor szokásos közös étkezés sem maradhatott el. Gyülekezetünk BBQ művészei segítségére voltak a lelkipásztornak, hiszen Ő maga a palacsinták hajigálásával volt elfoglalva. Közel 500 db-ot forgatott, sütött, és töltött meg, ami a végelszámolásnal úgy tűnt, hogy akár kétszer annyi vendég számára is elég lett volna. Tehát minden nagyszerűen együtt volt ahhoz, hogy egy nagyon kellemes délutánnak lehettünk részesei. Igazán köszönet illeti ezért a lelkipásztor családot, és mindazokat, akik segítségükre voltak. Az egész gyülekezet nevében köszönjük szépen! László, és Annamária pedig azt köszönik, hogy szép kis csapat jött össze, akikkel megoszthatták örömeiket. Egyszóval jó volt ilyen közösségben is együtt lenni! Őszinte örömmel, felszabadult szívvel adunk hálát Urunknak ezért az alkalomért! ___K.G. Toronto


Chicagó, Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Lőrincz István

A nyár már csak emlékként él bennünk, lassan már a fák levelei is lehullanak, de még egy-két esemény segítségével hadd emlékezzünk vissza.

A vasárnapi iskolások, megérdemelten, augusztusban egy közös kiránduláson vettek részt Cseh Tünde, vasárnapi iskola tanító, vezetésével. A város legújabb szabadidőközpontját látogatták meg, a Michigan tó partján elhelyezkedő Navy Pier-t. A szülők közül is besegítettek: Demeter Pálma, Kis Sárika és egy nagyszülő is, Szücs Sándor.

A gyermekek nagy élvezettel próbálták ki a különböző aktivitásokat: a dróthajlításokat, az építkezési helyet, a vizzel működő gépeket, a bábszinházat és persze a sok-sok játszóteret. Majd kipirult arccal és farkas étvággyal fogyasztották el az uzsonnát.

Azóta új tanév kezdődött, a vasárnapi iskolát is megújjult erővel, szellemileg frissen folytatják. Jelenleg Vass Hajnal is kiveszi részét a Vasárnapi iskola tanításban Cseh Tünde oldalán.

Augusztus 23-án gyermekbemutatásra készült az immár teljes gyülekezet. A Colorado-i táborozásból hazatérők mellett a Cleveland-i gyülekezetből is többen eljöttek erre az alkalomra Zeffer Béla lelkipásztor vezetésével. Máté Bálint és Ágica hozták el második kisgyermeküket, Cyntia Helen-t. A kisbabáért Zeffer Béla, Németi László és Lőrincz István lelkipásztorok imádkoztak. A népes gyülekezetet, az ünneplésben résztvevőket, a boldog szülők, nagyszülők megvendégelték.

Még az augusztusi hónap eseményei közé tartozik Bálint Pál, Temesvár-i lelkipásztor látogatása gyülekezetünkben. Id. Cseh István testvérék meghívására érkezett Chicagoba. Több gyülekezeti alkalmon együtt örvendtünk az élő ige melett Bálint testvérrel. A meghívók jóvoltából testvérünk meglátogatta a New York-i és Cleveland-i gyülekezeteket is. A hívők optimizmusának jegyében búcsúztunk el Bálint testvértől: még találkozunk (ha nem itt a földön, akkor a mennyek országában).

Szeptemberben még megragadtuk a nyárutó felkínálta lehetőségét és gyülekezeti picnic-en vettünk részt a városhoz közeli erdőben. Mindenki kivétel nélkül élvezte a természet nyugtató hatását és nem utolsó sorban a Szabó Márton (Kiskőrös) és ifj. Kulcsár Sándor testvérek által készített finom bográcsost! ___Demeter András


Beszámoló a detroiti ifjúsági találkozóról - az ifjúsági oldalon

a lap elejére


Jugoszláviai Missziós Hírek

Kedves olvasó! Ritka öröm a számomra, hogy ezúttal kellemes beszámolókkal, bemerítésekkel teli körlevelet készíthetek. Kicsiny magyar körzetünk számára, és persze missziónk számára lényeges hogy új tagokkal szaporodjunk, akik majd továbbviszik azt, amit az Igéből tanulnak, amit tőlünk látnak. Így növekedhetnek, vagy legyengülhetnek. Rajtunk is áll, hogyan jutunk előbbre. Így, valóban igaz az, hogy minden baptista misszionárus!

Május folyamán bemerítés volt Szabadkán és Vojlovicán. Mindkettő, ahogy már szokott lenni, összevont alkalom volt, ahol több gyülekezet jelöltjei lettek tagjai a gyülekezeteknek. Az ilyen alkalmak tudják bemutatni eggyüvé tartozásunkat is, összehozhatnak minket, az együtt örülésre, találkozásra, beszélgetésre. Szükséges, és jó ez. A szabadkai alkalmat három gyülekezet szervezte közösen: a szabadkai mint házigazda, a pacséri egy, a csantavéri négy új bemerítendővel. Később csatlakozott még a ljutovói gyülekezet - szolgálattal is, fehérruhással is. A szolgálatok is közösek voltak, az előre megbeszéltek szerint. Igét hirdetett Borbély Árpád tv, a bemerítést Nagy Tibor tv végezte, úrvacsorát Tompa Rudi tv. osztott, igei útravalóval Jaksa Géza tv. látta el az új testvéreket. A gyülekezet avatottjai mádkoztak nyilvánossan fölöttük.

A bemerítés napján méhkasra emlékeztetett a szabadkai gyülekezet környéke. Aki csak tudott megjelent a környező gyülekezetekből erre az örömünnepre. A szolgálatok, hozzájárulások igen emelkedett hangulatú alkalmat teremtettek, megpecsételték a fehérruhások útnakindulását. Igazán látszott mindenkin az öröm, az, hogy él az Úr, nem hagyja el övéit, és még mindig vannak akik készek Őt bátran, és egyértelműen követni, és nyiltan bizonyságot tenni erről. Áldja meg őket az Úr valóban, adjon nekik erőt, és kitartást. Hisszük, lesznek még más követők is.

VOJLOVICÁN egy hétre rá volt a bemerítés. Itt a helyi gyülekezet mellett a pancsovai, és a belgrádi gyülekezet gyarapodott néhány taggal. Nem az első alkalom volt már így megszervezve. Zsúfolásig telt imaházban hallgathattuk Milivoje Maksimovic ihletett igehirdetését az etióp kincstárnok bemerítéséről, majd Nyúl Zoltán tv. elvégezte a bemerítést. Nagy örömmel, szeretettel vette mindenki körbe az új testvéreket.

KULA- 1998. június 7-én együtt örültünk a kulai testvérekkel, akik felavatták az új imaházukat. A környező gyülekezetekből sok vendég volt: Szabadka, Pacsér, Petrőc, Belgrád, Pivnice, Silbás, stb testvérisége képviseltette magát. Úgy 150-200 jelenlevő volt. Sok bátorítás és hozzászólás volt. A magyarajkú baptisták nevében Borbély Árpád tv. köszöntötte a kulai gyülekezetet az Ap.Csel. 9:31 alapján, kiemelve két dolgot, mint kívánságot a testvérek életére: az Úr félelmében járjanak, teljenek be a Szent Lélek vigasztalásával. A Nagyajtay nővérek egy magyar nyelvű énekkel szolgáltak. A gyülekezetben kb 20-25 magyar ajkú testvér van, akiket fel kell, hogy karoljunk. Igét Birvis Alexander belgrádi lelkipásztor hirdette a Zsoltár 119:116-117 alapján, nagy bölcsességgel, nemes humorral. Sok egyéb köszöntő hangzott el, sokat énekeltek, és énekeltünk, valamint verseket hallgattunk. Az összejövetel nagyon áldásos volt, hiszem hogy sokáig fognak a jelenlevők emlékezni rá.

SZABADKA- Különleges módon gyarapodott a szabadkai gyülekezet. Fábrik András tv., aki padéi származású és itt él Szabadkán, több mint 30 éve, egy évre elment Ausztráliába a testvéréhez, aki hívő ember. Ő elhívta a gyülekezetbe, ahol megtért, és elfogadta személyes megváltójaként Jézus Krisztust. Valakiket az Úr elvisz a világ másik felébe, hogy megtérjen. Új testvérünkben nagy a buzgalom, de a családjában ellenállás van a változás után. Imádkozzunk érte és a családja megtéréséért. Lakatos József testvér fiatal korában megtért, de elsodródott a világba. Családi tragédiák és egy nehéz életút után visszatalált a gyülekezetbe. Most komolyan törekszik a hívői és gyülekezeti élet megélésében. Nagy az Úr kegyelme, számára nincs elveszett ember. Mi sokszor lemondunk emberekről, talán nem kellene. ___Nyúl Zoltán lp, a jugoszláviai magyar baptista misszió vezetője


Krizmanicné Gerő Dóra:
"MIT LÁTNI MENTETEK?"

Nem újdonság ma már a hír, hogy napjainkban világszerte csökken a rendszeres templombajárók száma. Nemrégiben egy torontói baptista templom, a Yorkminster Park Baptist Church történelmi kiállítását szemlélve nosztalgiával néztem a régi fényképeken a tömött padokat: a többszáz embert befogadó terem zsúfoltságig megtelve fiatal, erejük teljében lévő férfiakkal, a felirat szerint a vasárnapi iskolai férfi-osztály tagja mind; azután egy-egy hasonló kép a női csoportról, a gyermekekről, kórusról. Mi vonzotta őket akkor, évtizedekkel ezelőtt ilyen nagy számban a gyülekezeti közösségbe? Hol vannak ma ezek az emberek? Vajon ma is hűséges követői az Úrnak, vagy pedig más utakra tértek? Akaratlanul is ilyen irányba terelődik a kiállítás látogatójának gondolata.

A templombajárók számának csökkenésével egyidejűleg megindult a "védekező" mozgalom is. Illetékes bizottságok összedugták a fejüket, hogy megoldást találjanak arra, mivel lehetne az embereket a templomba becsalogatni, vagy "megtartani" a már meglevő tagokat, látogatókat. Különböző kísérletek sora következett: a szociális és segélyakcióktól kezdve a rock-miséig, drive-in (autós) templomig. S mi lett a végeredmény? Nemhogy megerősödött volna, de inkább felhigult, a válság szélére sodródott a keresztyénség, olyannyira, hogy nagyon komoly változásokra van szükség ahhoz, hogy visszanyerje elveszített szerepét és tekintélyét.

Az evangéliumok leírása szerint Jézusnak is többféle embertípussal kellett szembetalálkoznia. Máté evangéliumának 11. fejezete kitűnően illusztrálja, hogyan viszonyultak egyes emberek, vagy embercsoportok a messiási üzenethez, és arra is rávilágít, mi volt Jézus "válasza" minderre. Azért is érdekes ez a fejezet mert az érzelmek és reakciók széles skáláját mutatja be.

Először is azt az epizódot említi meg az evangélium írója mikor Bemerítő János a börtönből tanítványait küldi követként Jézushoz, hogy megbizonyosodjon afelől, valóban Ő a várt Messiás. Jézus válaszul cselekedeteinek és tanításának tanubizonyságára apellál:

"Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok..."(4b) János tanítványainak látogatása bizonyára izgalmas eseménynek számított a Jézust körülvevő sokaság számára. A szövegből kiderül, hogy közülük sokan személyesen ismerték Jánost, hallották prédiációját, többen talán be is merítkeztek általa. Jézus azonban a szívek vizsgálója lévén tisztában van azzal, hogy mi az emberek cselekedeteinek indítórugója. Ezért fordul ezzel a meglepő, vádszerű kérdéssel a sokaság felé: Mit látni mentetek ki? Háromszor is megismétli a kérdést, hogy nyomatékosabbá tegye: Mit akartatok látni? Nádszálat... Finom ruhába öltözött embert... Prófétát...?

Ritka kép tárul elénk ebben az igeszakaszban: Jézus látszólag "elveszíti a türelmét" az őt körülvevő sokasággal szemben. Míg közeli tanítványai lelkes odaadással reagálnak a jézusi üzenetre (az előző fejezetből értesülünk arról, hogy épp missziós küldetésben vannak) és János is készen áll annak elismerésére, hogy Jézus a várt Messiás, addig a hozzácsapódott tömeget elsősorban csak a szenzáció vonzza. Jánost is azért keresték fel, mert kíváncsiak voltak a "különc" pusztai prófétára. Mivel szokatlannak találták a külsejét, életmódját, így aztán jól megkritizálták. Aztán értesültek Jézusról, főként a csodákról: a gyógyításról, halottak feltámadásáról, és siettek a saját szemükkel meggyőződni arról, mi történik. Mint János esetében, ismét nyitott szemű, de zárt fülű tanuknak bizonyultak. Jánost túlzottan aszkétikusnak, önmegtagadónak találták, Jézust pedig szabadossággal vádolták.

Az angol nyelvben van egy érdekes kifejezés melynek magyar fordítása "guminyakúak" (‘rubber-necks’). Utakon a forgalom lelassulásának gyakran ők az okai. Nyakukat nyújtogatva kíváncsian nézelődnek, különösen ha valami baleset kerül útjukba. Az utóbbi év egyik legsikeresebb filmje is egy tragédia, a Titanic elsüllyedésének felelevenítése. Egyik alapvető emberi tulajdonságunk a kíváncsiság és különösen a mások balsorsának látványa iránti érdeklődés.

Jézus ezzel a felületes és érzéketlen magatartással szembesítí a sokaságot: Mit látni mentetek ki a pusztába? Kíváncsiság vitt ki benneteket? Hallottatok egy személyről, aki bátor tanításával merészen vállalta, hogy esetleg magára vonja az ellenzék haragját és siettetek, nehogy lemaradjatok az izgalmas eseményről, amikor Jánost letartóztatják? Vagy valami jelentős személyiségre számítottatok, mikor a pusztába mentetek ki, olyasvalakire, aki a ti általatok kialakított prófétai képnek megfelel?

Jézus a János követeinek látogatását használja fel arra, hogy az őt körülvevő sokaságot felrázza a közömbös kábulatból és rádöbbentse őket arra, hogy a látás és a hallás szorosan össze kell hogy tartozzon ahhoz, hogy valaki igazi, alapos megértésre jusson. János követeinek is ezt mondta: amit láttok és hallotok, az lesz nektek bizonyságul. Aki csak lát de nem hall, annak a tapasztalata hiányos, olyan mintha egy idegen országban járó utazónak, aki nem érti a bennszülöttek nyelvét.

A sokaság előítélettel közeledett János felé: ördögnek titulálták; Jézust is megszólták a látszat után ítélve. Az igazi bölcsesség azonban - jelenti ki Jézus -, nem látszatból ítél, hanem teljes megfontoláson alapul. "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Ez a felszólítás refrénszerűen visszatér a Jelenések könyvében, mintegy figyelmeztetésként a későbbi korok hivői számára, nehogy elsekélyesedjen a Krisztus-követésük.

Vajon elgondolkoztunk-e mi is valaha azon, hogy miért is megyünk az Úr házába? Azért hogy meghalljuk mi az üzenete, tanítása számunkra? Vagy esetleg más, sokkal hétköznapibb indokok vezetnek, mint például megszokás, baráti esetleg potenciális üzleti kapcsolatok, lelkiismeret megnyugtatása, családi vagy rokoni kötelezettség és ehhez hasonló felszínes okok.

Olyan felüdítő olvasni a Zsoltárok könyvéből kisugárzó őszinte, Isten utáni vágyat. A zsoltárírók örömükben, bánatukban az Urat keresték. Ha ellenség szorította őket, az ÚRhoz folyamodtak segítségért, ha örömük volt, hálaadó áldozattal felkeresték Isten templomát. Fontos a közösség, az egymással való találkozás élménye, de a legfőbb cél az egymás hitben való erősítése.

Napjaink keresztyénségének tehát nem az a feladata, hogy a látogatottsági statisztikát javítsa, hanem, hogy olyan fizikai és lelki környezetet biztosítson, ahova betérve tag és látogató egyaránt átélheti az Istennel való találkozás élményét.

Legközelebb, amikor az Isten házába készülődsz, testvérem, engedd, hogy Jézus neked is feltegye a kérdést: Miért mész oda? S bárcsak a te őszinte válaszod is az lenne, amit olyan megragadóan fogalmaz meg a 42 zsoltár írója:

Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik hozzád a lelkem, Istenem!
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után:
Mikor mehetek el,
hogy megjelenjek Isten előtt?

László Imre:
AMA NEMES HARCOT MEGHARCOLTAM

A harcos módszerei

Eleve kudarcra van ítélve az a hívő ember, aki azt hiszi, hogy célba érkezett azzal, hogy megtért, újjászületett és bemerítkezett. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni azt, hogy a bemerítés nem cél, hanem start, egy harcos és győzelmes életnek a kezdete. Nem bizonytalanságot jelent ez a kijelentés, hiszen mélyen egyetértünk Pál apostollal, aki azt állítja, hogy úgy fut, mint aki nem bizonytalanra fut. De harc nélkül nem adják a győzelmet, és soha nem szabad elfelejtenünk, mit ígért Jézus Krisztus: Ezen a világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem ezt a világot. Vizsgáljuk meg, hogy milyennek kell nékünk, hitharcosoknak, Krisztus katonáinak lennünk, ha győzni akarunk.

Először a katona személyiségét vegyük szemügyre, hogy kérhessük az Urat: formálj ilyenné, Jézusom. Utána majd a fegyvereket vesszük kissé sorra, hogy jól kiképezve, jó fegyverekkel, egy győzelmes életre indulhassunk el – a diadalmas vezér után !

Rendkívül fontos tényező a TELJES HIT A GYŐZELEMBEN. Háború idején halállal is büntetik sokszor a vereség tudatának terjesztését, a "Defetizmust." Mert jaj a katonának, ha maga sem hisz a győzelemben. Amikor Gedeon megtámadni készül a midiánitákat, kihallgatja két ellenséges katona beszélgetését, amikor is egyik elmondja az álmát, a hegyről leguruló óriási kenyérről. A másik pedig ezt úgy fejti meg, hogy Gedeon lesz a győztes. Ha egy katona nem biztos a győzelemben, akkor nem is fog győzni soha!

Szeretnénk azonban valami rendkívül fontosat hangsúlyozni: ez nem önbizalom, és nem büszkeség. Hanem feltétlen bizalom a Vezérben, aki még soha nem veszített, és aki mellett nincs olyan kockázat, hogy győzelem, vagy vereség. Más szavakkal: a győzelemért nem kell könyörögni, az már a tiéd és az enyém, azt csak el kell fogadni. Valld meg, hogy Jézus Krisztus győzedelmes Úr, - és indulj el a diadalmas harcra !

Ugyancsak fontos tényező a TELJES HARCKÉSZÜLTSÉG. Ez azt jelenti, hogy minden fegyvert karbantartottam, kardom kiélesítettem, felszerelésem oda van készítve a kezem ügyébe. Kiképzésem teljes, és bármikor bevethető vagyok.

Szeretnénk itt is egy félreértést elkerülni. Ez a harckészültség nem egy állandó tevékenységet jelent. Az ütközet előtt a hős bátran leheveredik a fűbe, eszik és iszik, nyugodtan végigalussza az éjszakát. Mert tudja, hogy van, aki őrködik, és megfújja a kürtöt. És akkor nem kell sem kapkodni, sem idegeskedni, hanem megtenni azt, amit parancsol a vezér, és amire őt már alaposan kioktatták és megedzették. Azt mondta minden idők egyik legnagyobb hadvezére, Szuvorov, a Napóleont visszaverő orosz tábornok, hogy "minél keményebb a kiképzés, annál könnyebb lesz az ütközet." Ne neheztelj Uradra és vezéredre, ha kemény kiképzésben részesít, - az miattad, éretted van, a te győzelmedért történik. Ne zúgolódjunk hát a terhek miatt, az nem a gyötrésünkért van, hanem azért, hogy hősként indulhassunk el.

Rendkívül lényeges a harcos számára az ELKÖTELEZETTSÉG. Tudom, hová tartozom, és azt is tudom, hogy milyen ügyért indulok csatába. Rettenetes lehetett olyan háborúban harcolni, amelyikben a katona nem volt meggyőződve arról, hogy igaz ügyért fogott fegyvert, ellenkezőleg: még azt is sejtette talán, hogy az uralkodójának nincs igaza, amikor mondjuk egy rablóháborúba viszi őt el. Elkötelezettség az ügy, a vezér mellett – és teljes elkötelezettség a harcostársam mellett is. Nagyon jó dolog úgy harcolni, hogy tudom, mellettem hasonló bátor, engem és társait szerető és becsülő bajtársam küzd. Onnan már nem érhet váratlan támadás. De jaj a harcosnak, ha nem bízik a társában, és fél szemmel arra kell állandóan figyelnie, hogy a mellette harcoló vajon nem fog-e gyáván elszaladni a legnehezebb, kritikus pillanatban?

Ne feledjük soha sem: egyedül nem lehet harcolni. Úgy sem, hogy nem megy előttünk a Vezér, a mindig és örökké győzedelmes Jézus Krisztus, - de úgy sem, hogy nem értékelem a harcostársaimat, akik ott küzdenek mellettem. S legyen bennünk teljes elkötelezettség Isten ügye mellett, de amellett a csapat mellett is, amelyikben harcolok. Nem lehet úgy elkötelezett módon harcolni, hogy megvetem és lenézem a gyülekezetemet, egyféle szükséges rossznak tartom a fegyelmét, netán még kimondani is rossz, - eszköznek nézem. És ne feledjük Pál alapszabályát: Egy harcos sem elegyedik bele e világ dolgaiba, hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Nem lehet elkötelezett harcos az, aki az ellenség felé kacsintgat netalán vágyakozva.

Rendkívül fontos tényező AZ ELLENSÉG MÓDSZEREINEK ISMERETE. Sokszor találkozunk olyan gyülekezetekkel, ahol nem szeretik, ha a sátánról beszél valaki. Nagyon szimpatikusnak tűnnek az ilyesféle mondatok: nekünk az Úr Jézusról prédikáljon a testvér! De jaj annak a katonának, aki nem ismeri az ellenség módszereit. Pál apostol azt mondja a sátánra, hogy de mi jól ismerjük őt, és az ő szándékait. Az Úr Jézus is sokat tanít az ellenségről. Elmondja, hogy olyan, mint az ordító oroszlán, olyan módszerekkel harcol, mint egyes préri indián törzsek, akik bölénybőrbe bújnak, hogy megközelíthessék és leteríthessék áldozatukat, vagyis a sátán sokszor báránybőrbe bújt farkasként jön, vagy világosság angyalának álcázza magát. Vigyázzunk, be ne csapjon minket az ellenség, ismernünk kell a módszereit. Legveszélyesebb módszere az, hogy emberbőrbe bújik, és azt mondja, sugallja neked, hogy gyűlöld, utáld és verd azt az embert, mert az a te ellenséged.

Azt mondja Pál apostol az Efézusi levél. 6. részében, hogy nem test és vér ellen van nékünk hadakozásunk, hanem a fejedelemségek ellen, azaz: levegőbeli hatalmasságok ellen. S ezek ellen csak szellemi eszközökkel, szellemi fegyverek segítségével lehet győzedelmeskednünk. Fraser misszionárius, a lizuk nagy térítője azt mondta, hogy mérges gázok ellen hiába lövöldözöl gépfegyverrel. Sokszor, jaj de nagyon sokszor észre kellene vennünk azt, hogy akit ellenségnek tekintünk, az maga is áldozat. Ne az embert, a bűnöst gyűlöld, - vedd észre, hogy a bőre alatt ott lapul a levegőbeli hatalmasság, a sátán, a kit természetesen legyőzhetsz, de csak szellemi fegyverekkel !

Végül eljutunk a harcos legfontosabb tulajdonságához, és ez a FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉG. Ezt nagyon nehéz megtanulni, hiszen pöttöm gyerekek már odavágják egymásnak a családban, vagy az óvodában, sokszor még csak selypítve, hogy nekem ne dirigálj! Dávid egyszer legyőzi nyílt csatában a filiszteusokat, máskor meg azt mondja neki Isten, hogy ne menjen most rájuk, hanem kerüljön a hátuk mögé, és majd amikor a szederfa tetején lábdobogást hall, akkor induljon ellenük. Nem azért, mert most túl erős a filiszteus, hanem azért, hogy Dávid megtanulja az Istenre-figyelés, az engedelmesség nagy tudományát.

Katona koromban elmondta az egyik tiszti főiskolás hallgató, hogy a fiatal parancsnokot, a hadnagyot, sokszor főhadnagyot ha felavatják mondjuk egy szép, napsugaras nyári vasárnapi ünnepélyen, akkor szombaton este még tulajdon két kezével fel kell, hogy mossa a folyosót ott, ahol a szállása van. Eltekintve a gonosz kivételektől melyek Urunk esetében még gondolatban sem merülnek fel, - a kemény kiképzés, a csattanó parancsok, a vigyázzban állás és az igen is, értettem lényege nem a megalázás, a személyiség megtörése, és főleg nem a bántani akarás. Hanem az a cél, hogy a katonának lényévé váljon az engedelmesség. Mert egyszerre menetelni fárasztó, - de ebből lesz az egyszerre intézett roham, az ellenállhatatlan sortűz, amitől menekül az ellenség. Aztán majd később, a diadalmenetben csodálatos élmény lesz az, hogy egyszerre, díszmenetben elvonulhatunk az Isten trónja előtt.

És soha ne feledd, hogy a Vezér is így kezdte. Ámbár fiú, megtanulta mindenekben az engedelmességet, írja az ige, és később még jobban aláhúzza: Engedelmes volt mindenben egészen a halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Az elkötelezett, kiképzett és engedelmes harcosból előbb győzedelmes hős lesz, majd a végén, amikor véget ér mindenféle harc, beteljesedik az ígéret, és átvehetjük a győzteseknek járó hervadhatatlan koronát.


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.


Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3