EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

1999. ÁPRILIS.  

Cserepka János, a magyar baptista külmisszionárius*

... A tüzet, a szikrát Tahiban kaptam, amikor Molnár Mária 1936-ban otthon volt. Ő a pápuák között dolgozott, Mánus szigetén. Vagy kétezren voltunk a táborban. Tábortűz ropogott és előjött egy református, diakónissza ruhába öltözött alacsony nő, de a hangja tele volt melegséggel, meggyőző erővel. Azt kérdezte az előadása végén: látjátok, én megöregedtem. Ki lesz az, aki magyar földről eljön és folytatja a munkát, ha engem az Úr hazahív?

Amikor aludni mentünk, a takarodó elhangzott, én nem tudtam aludni. Kimentem a nagy akácfa alá. Tilos volt az akkor, de nem tudtam ott bent a kabinban ezt a lecsendesedést megtalálni. Kimentem az akácfa alá és azt mondtam: Istenem, én mennék, de mit keres ez a magyar, szilágyi paraszt-fiú a messze távolban, idegeben. És akkor az Úr Lelke érintett, szinte mintha egy tiszta hang mondta volna, de lelkemben, hogy: Ami embereknél lehetelen, Istennél az lehetséges. Nagy békességgel leborultam és azt mondtam: Itt vagyok Uram, tölts be a te Szentlelkeddel és vigyél ahová akarsz. És akkor fölálltam és óvatosan visszamentem a háló részbe és elaludtam, nagy békességgel.

Attól kezdve csontjaimba rekesztett tűz volt ez, szolgálni az Urat és eljutni a külmisszióba. Akkor én a fejvadászokra gondoltam, hogy közéjük mennék, Új Guineába, vagy pedig Mánusz sziget felé, ahogy Mária nénitől hallottam. [...]

(1957) Nem mehettem Indonéziába. De amikor kijöttem Magyarországról azt az üzenetet küldtem vissza, hogy Indonézia szerencsésen megérkezett nyugatra. A kanadai külmissziós társaságtól megtudtuk, hogy, Afrikába 3 nyelvet kell tudni legalább, Indiába pedig 4 év kell a nyelvtanuláshoz. Nehéz helyek vannak. Mivel a korom magas volt, a spanyol nyelv tanulását javasolták, amivel egész Bolíviában értekezni lehet. És így is választottunk. A misszió titkára erre átölelt, Margitkát üdvözölte és azt mondta, hogy ő már sok éve imádkozik egy orvosért, Bolíviába. (Ő ugyanis ott volt 25 évig misszióban.)

Az évek gyorsan teltek ezután. Amikor megkaptuk az állampolgárságot, Margitka azt kérdezte az áhítat után:

- Édesapa, miért jöttünk mi ki Magyarországról?

Akkor már megvolt ez a rámai tábor (a kemp), már fizetésem is volt a gyülekezettől, szóval rendeződtek a körülményeink. Margitka orvos volt Torontóban, volt már saját házunk (bár nem volt még kifizetve). Egy kicsit zavarba jöttem és azt mondtam:

- Hát, hogy misszióba menjünk.

- Na, akkor még ma beszélj Dr. Hillyer-el, hogy van-e nyitott kapu számunkra, vagy nincs? Ha van, akkor megyünk, ha nincs, akkor vegyük le a listáról ezt az elgondolást.

Ez 1963. május elején lehetett. Még aznap felhívtuk a titkárt, aki azonnal behívott bennünket. Bementünk. Azt mondta:

- A szabályt megcseréltük. (33 év volt azelőtt a limit, ameddig fölvettek life-time misszionáriusokat.) Ezen a konferencián úgy döntöttünk, hogy short-term misszionáriusokat (rövid kiküldetésre) és life-time misszionáriusokat is fel veszünk. Nyitva van a kapu. Csak a jelentkezési lapot kell kitöltsétek.

Jelentkeztem és másnapra be is hívott. Elmondta, hogy a Misszió Bizottság elé kell majd állnunk, ahol kérdéseket tesznek fel nekünk.

Közben gyerekeket adoptáltunk, 2 gyermeket. Mi lesz most? Az ügyvédtől nem jött meg még a papír, hogy örökbe vannak a gyerekek. Ezen töprengtünk, amíg várakoztunk. Akkor a főtitkár kijött a gyűlésből, bevitt. Kérdéseket tettek fel, majd kiküldtek egy pár percre. Amikor visszamentünk, nagy tapssal fogadtak. Dr. Hillyer kijelentette, hogy föl vagyunk véve.

Augusztus 5-én Vadász János már vitt is New Yorkba, hajóra. S a New York-i gyülekezet szépen elbúcsúztatott, ki se tudom mondani, milyen volt. A Konvenciót ők képviselték.

Ténylegesen elindultunk a külmisszióba - Bolíviába. (Tahitól amíg Bolívia földjére léptünk 27 esztendő telt el.)

A szívünk olvadt az örömtől, hogy a magyarok is törleszthetnek valamit a missziós adósságból. Az 1000 éves magyar keresztyénséget is képviseltük.

------------------
* Részletek a Rámai Táborban, 1996. júliusában készült riportból. Megjelent az Evangéliumi Hírnökben, 1996. augusztusától 1997. februárig, öt részletben. Szöveg, hangfelvétel Herjeczki Gézánál, aki a riportot készítette.
HÉTKÖZNAPOK HÚSVÉTI FÉNYBEN
"Győzelmet vettél, ó Feltámadott!"
Minden reggel elénekelhetem,
s boldog húsvéti fény ragyogja be
új napom, útam, egész életem.
 
Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott,
jár aznap is előttem és velem.
Nyomában új szolgálat, feladat,
új erő vár, új öröm, győzelem.
 
"Győzelmet vettél, ó Feltámadott!"
Jöhetnek borús és nehéz napok,
zengve kisér az ének ritmusa:
a Győzelmes nyomában járhatok.
 
Jöjjetek, énekeljetek velem,
és énekelje egész életünk!
A Győzelmes nyomában járhatunk,
s vele győztesen célhoz érhetünk.
______Túrmezei Erzsébet

A tavaszi Ifjúsági Találkozót a New Yorki gyülekezet rendezi. Időpont: május 29-30 (Memorial weekend). New Yorki testvéreink szeretettel várják a gyülekezetek fiatalságát. Részletesebben E-mailen keresztül, ill. a következő számban.

ÉRTESÍTÉS
Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség a 92. közgyűlését
1999. július 9-10-ig tartja Cleveland, Ohio-ban.
A közgyűléshez kapcsolva megünnepeljük a clevelandi magyar baptista misszió kezdetének 100. évfordulóját.
A Clevelandi Bethánia gyülekezet telefonszáma: (216)398-8873

A szerkesztő rovata:

A magyar baptista misszió újra szegényebb lett. Az Úr elvitte közűlünk Cserepka testvért, az első magyar baptista külmisszionáriust. Akik beszélgettek vele élete utolsó heteiben, talán ugyanezt mondanák: nemcsak készült, hanem készen volt elmenni oda, ahol "sokkal inkább jobb."

Utolsó, rövid telefonbeszélgetésünk során (kevesebb mint két héttel halála előtt) másoknak is üzent. Hadd adjam át néhány gondolatát az olvasóknak.

Érdeklődésemre elmondta, hogy sok látogatója van. Fárasztó a kérdésekre felelni, de azért csinálja még, de sokszor úgy érzi, hogy jó volna ha lecsukhatná a szemét. "Az őrök otthon közeleg, és ez a legdrágább nekem, hogy én is mehetek." Idézte az éneket: "Üdvteli érzet, Jézus enyém, ennek felette örvendek én."

Említettem neki, hogy Palm Bay-be készülünk, ahol együtt leszünk a prédikátorokkal. "Nagyon drága és értékes számomra, hogy gondoltok és imádságos szeretettel vagytok irántam. Nagyon melegen köszöntök minden szolgatársat. Arra hadd kérjek mindenkit, hogy ami a szolgától elváratik, a hűség az."

Beszélgetésünk végén emlékeztettem, hogy várjuk májusban Detroitba, ha az Úr megerősítené. "Vártok; jó, de tudod-e, hogy a másik is mond valamit ám: "az sokkal inkább jobb." Azután így fejezte be a beszélgetésünket: "A drága édesanyát, Margitkát az Úr kezébe teszem le, gyermekeimet is, és ez sokkal inkább jobb lesz az életünkben. Áldjon meg az Úr benneteket és mindenkinek kívánom, hogy legyen hűséges mindhalálig, mert ez a hűség kapja el csak a jutalmat. Az Úr áldjon meg."

Urunk vígasztalását kívánjuk a gyászoló családnak, az olvasók nevében is: a szerk.

Tavasz van (levélrészlet)
"Igazi tavasz van. A madarak csicseregnek, illatozik a jácint, virágzik a barack. Az utcánkban végig nyílik az aranyeső. Csodaszép. Az eget kémleljük. Gyönyörű kék az ég. Mély dübörgés nyomja el a madárcsicsergést. Jönnek a nehézbombázók. Valaha izgatottan olvastam a hasonló második világháborús leírásokat, szinte átéltem a felforrósodott pillanatokat. Mostmár nem kell ezt tennem. Mindez valósággá lett. Naponta kétszer, háromszor jelzik a légiriadót. Ilyenkor összerezzen az ember, esetleg begörcsöl egy pillanatra, aztán csinálja tovább a dolgát. A városokban, ahol bombáznak, ott teljesen más a dolog. Óvóhelyet keresnek, amiből nagyon kevés van, vagy máshol húzzák meg magukat. [...]

Hitpróba... Nyolcadik éve tart ebben az országban a határtologatás. Túszai vagyunk a nagypolitikának, hívőként csak imádkozhatunk a megpróbáltatások könnyítéséért..."

Az Evangéliumi Hírnök szerkesztője és olvasói is mindannyian, mindennap ezt tesszük: imádkozunk értetek testvéreink! És imádkozunk a békességért. (szerk)

CSEREPKA JÁNOS
(1919-1999)

A Magyarországi Pest megyében található Püspökszilágyon született 1919. február 4-én a népes Cserepka család 10. gyermekeként. 14 évesen értette meg, hogy Jézus Krisztus felé is nyújtja átszegzett kezét. Sok örömet lelt abban, hogy Jézus fiatalon megtalálta. 1936-ban Tahiban, 17 évesen hallgatva Molnár Mária misszionáriusnőt, a szívében elhatározta, hogy az Úr szőlőskertjében szeretne munkálkodni. Szikra gyúlt a szívében a külmisszió iránt. Hosszú éveket kellett várnia, mígnem vágyai, álmai teljesültek.

Az Úrtól kapott elhívatását követően jelentkezett a Baptista Szemináriumba. Tanulmányai befejezése után a Szilágyságban (Erdély) végzett lelkipásztori szolgálatot a nehéz háborús évek alatt, ahol 1948. novemberéig munkálkodott. Ezután a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetben volt lelkipásztor 8 esztendeig. A háború utáni időszak nehéz évei voltak ezek, de mint áldott évekre emlékezett vissza rájuk Cserepka testvér.

Ez idő alatt  választotta élete segítő társául Ilonka Margitot, aki Csernátoni (Erdély) születésű, lelkipásztor család leánya volt. Ilonka testvérnő a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, ami valóban az Úr áldott tervének a része volt. 1956-ban kötöttek házasságot, majd nem sokkal később, a forradalom idején válaszút elé kerültek: indulni a nyitott kapukon, vagy sem?

Ekkor kapta testvérünk a csodálatos Ézsaiási biztatást: "Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit...".

Az Úrtól vették az indíttatást és elindultak. Ausztriában 10 hónapot töltöttek a népes menekült magyarság között, ahol Cserepka testvér tábori missziót végzett. A várakozás ideje után útnak indultak. Torontóban telepedtek le, ahol Cserepka testvér az Első Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora lett hamarosan. Felesége Dr. Ilonka Margit sikeresen megszerezte a kanadai orvosi diplomát és úgy tűnt, hogy hosszas, áldott szolgálat vár rájuk Torontóban. Valóban a gyülekezet növekedett számban és lélekben egyaránt, ekkor vásárolták meg a Ráma tábort is. De szívük nem volt nyudodt, nem felejtették el az Úr hívását. 1963. májusában jelentkeztek a missziós szövetségnél külmissziós szolgálatra. A Kanadai Baptista Szövetség elfogadta őket, mint külmisszionáriusait és az év augusztusában el is indulhattak Bolíviába, a külmisszióba, 5 évi szolgálatra. Boldogok voltak, mert az Úr meghallgatta szívük kérését. Cochabamba-ban 8 hónapig tanulták a spanyol nyelvet, majd La-Paz-ba, a fővárosba kerültek. Cserepka testvér ott volt lelkipásztor 10 hónapig, míg felesége egy kórházban dolgozott orvosként.

Amikor egy alkalommal lelátogattak a trópusra, a dzsungelbe, és meglátták a különféle betegségektől gyötört színesbőrű embereket, visszagondoltak az Úrtól kapott ígéretre, és meglátták, hogy ott a helyük és hamarosan le is költöztek Chapare-ra, az Amazonas gyűjtővidékére. Az ott élő egyszerű emberek eleinte idegenként fogadták őket, majd hamar megnyíltak a testüket gyógyító orvos és a lelküket formáló pásztor felé. Gyülekezet plántálásra voltak kiküldve. Az életük így is telt: evangélizáltak úton-útfélen, az orvosi munka közepette is. Innen jutottak el a tőlük 3 napi járóföldre lévő Jura törzshöz is, ahová még nem ért el a civilizáció és az evangélium sem.

Ahol igazán nagy volt a szükség, ott munkálkodhattak. Ebben az időben sikerült felépíteniük a Bethesda Klinikát Chaparen, ahol gyógyították a betegeket, rászorulókat, és képeztek ápolónőket.

Szolgálatuk 2. szakaszában 1968-1973-ig újból a trópusra tértek vissza és folytatták az igen széleskörű kórházi munkát. Ez idő alatt volt lehetőségük Brazíliában egy kurzuson részt venni, ahol Cserepka testvér a kígyómarásokról és a mérges kígyókról tanulhatott, míg felesége a trópusi medicinákat tanulmányozta. Visszatérve szolgálati helyükre nagy áldását vették az új ismereteknek.

Cserepka testvér gyűjteményt készített a kígyókról, amit preparálva a kórházban helyezett el, lehetőséget adva az embereknek, hogy megmutassák, melyik kígyó marta meg őket, ez segített  a legmegfelelőbb gyógymód megtalálásában. Ezt a gyűjteményt több turista csoport is megcsodálhatta. Ilyen alkalmakkor Cserepka testvér bemutatta a turistáknak a kígyókat, majd megragadva az alkalmat a Bibliából olvasott, figyelmeztetve az embereket, hogy mi mindannyian kígyó marta áldozatok vagyunk, de Jézus Krisztus vére meg tud szabadítani, és ez az egyedüli ellenszer: felnézni Jézusra.

Cserepka testvér könyvét a kígyómarásokrók és azok kezeléséről igen nagyra értékelték; e kiadványnak úttörő szerepe volt Bolíviában, hiszen ez volt az első kézbe adható könyv erről a témáról. Ebben az időszakban láttak meg egy újabb lehetőséget is a folyók menti munkájuk alkalmával. A nagyrészt magyar pénzen felépített kórházhajó az ő kezdeményezésük és áldozatos munkájuk eredménye lett, mely a Clinica Flotante Bethesda nevet kapta. A Bethesda hajó lett az eszköz ahhoz, hogy az evangélium és a gyógyszer eljusson a nagy folyók mentén élő népekhez, ahová más út nem vezetett.

Szolgálatuk 2. szakasza után vissza tértek Kanadába. Gyermekeik: Katalin és Barnabás ekkorra már középiskolás korúak lettek és a Bolíviai évek után Torontóban folytathatták tanumányaikat.

Néhány év elteltével újból visszatértek a missziómezőre, ez volt az utolsó külmissziós szakasz: 1979-1983-ig. Ekkor egy egészen más területre helyezték őket, Bolívia déli részére a Chaco vidékére, az Argentín határ mellett elhelyezkedő Yacuiba nevű városba, ahol nem volt még gyülekezet. Ezen a vidéken a legközelebbi baptista gyülekezet 18 órás útra helyezkedett el.

Eleinte az iskolákba jártak be, tanítani a gyermekeket, és a szomszédokat hívogatták Bibliát olvasni. Munkájuk nyomán hamarosan gyülekezet alakult és sikerült is egy régi házat imaháznak felújítani. Az Imaház átadására 1982-ben került sor. Folytatódott a munka: a gyermek klubbok és az asszonyok külön összejövetele is rendszeressé vált. Ez idő alatt látogattak el a Mataco törzshöz is, ahol szintén az új missziós lehetőségeket látták meg. Vállalva a munkát, az Úr áldott eszközei lehettek abban a törzsben is.

Sok helyen járva, sok ember csoportot megismerve újból és újból felerősödött bennük az Úr szava: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés!"

Amikor visszatértek Kanadába, a Missziós Szövetség kitüntetését vehették át a külmisszióban végzett 21 éves munkáért.

1984-ben a Nyugat-Kanadai Kelowna városban telepedtek le. Itt sem élhetett Cserepka testvér tétlenül, a magyarokat az ige köré gyűjtötte össze, hogy a saját nyelvükön hallják az evangéliumot, vallási felekezet nélkül. Testvérünk feladatának érezte a betegek látogatását, a szenvedésben lévőknek a vígasztalását az evangélium erejével. Így vélekedett: "Nincsen nagyobb áldása az életnek, mintha a szükségben lévőn segítünk." Szolgálatát végezte, míg ereje engedte.

Életének utolsó évében 1998-ban az Úr megengedte, hogy hazalátogasson még egyszer Magyarországra és Er-délybe. A sok gazdag élménnyel haza-tért testvérünk szervezete igen megterhelt volt már különféle betegségekkel. A gyógyíthatatlan rák sem kerülte el, ami halála okozója lett. Betegségeit türelemmel hordozta, sohasem zúgolódva. Naponként az Úrtól fogadta el a rá mért szenvedéseket, és a hozzá szükséges erőt is. Így szólította haza az Úr 1999. március 10-én, amikor csendesen elaludt, átkelve a túlsó partra.

Igyekezett mindenben az Úr akaratát és áldását keresni. Élete, munkája példaértékű, fogadjuk meg a misszióval kapcsolatos bíztató szavait:

"Amit odaadsz Jézusnak, Ő sokszorosan adja vissza és abban meggazdagítja a te életedet! Amit te le mersz tenni az Ő kezébe, Ő azt akarja és tudja is használni!"  

 Danné Cserepka Annamária

BESZÁMOLÓ A TEMETÉSRŐL

A sokak által ismert, sokak "lelki atyjának" tekintett lelkipásztor-misszionárius testvérünket hazahívta Mennyei Atyánk.
Az elmúlt évi Magyarországi látogatásából sok gazdag élménnyel hazatért testvérünk súlyos egészségi problémákkal kellett szembenézzen. A hónapok múltával állapota nem javult, hanem egyre csak romlott. A többféle betegségektől megrongált szervezetet a kíméletlen rák is utólérte. Szenvedéseit türelmesen hónapokig hordozta felesége Margitka fáradhatatlan, szeretetteljes ápolásával, míg végül a betegágyon kapta meg a hazahívó szót, és csendesen elaludt 1999. március 10-én.
A gyászistentiszteletre március 13-án került sor a Nyugat-Kanadában lévő Kelowna városban, ahol élete utolsó szakaszában munkálkodott az Úrért.
Ezen az alkalmon nagy számban lehettünk együtt, mintegy 250-en: a szűk család, gyermekeik: Barnabás és Katalin, missziós munkatársak, barátok és lelki testvérek.
Az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetséget Kulcsár Sándor, New York-i lelkipásztor a szövetség elnöke és Danné Cserepka Annamária, torontói lelkipásztorné képviselték.
Testvérünk halálát követően, néhány napon belül megtörtént a gyász Istentisztelet, így sokan nem tudtak részt venni ezen az alkalmon, de együttérzésüket nagyon sokan kifejezték levélben, telefonon vagy virág küldeménnyel, itt maradt felesége felé.
Az Istentiszteletet elköltözött testvérünk lelkipásztora Rev. Scott Martyn vezette, aki angol nyelven hirdette az igét a Jó Pásztorról. Cserepka testvér kifejezte kérését még életében: "Ne rólam beszéljetek majd, hanem az én Jó Pásztoromról."  Így hallhattuk az igeszolgálatot az Úr Jézusról, aki minden elveszett gyermekét még ma hazavárja. Ehhez kapcsolódott az angol gyülekezet énekcsoportjának éneke a bárányról, aki leesett a szakadékba, de a Pásztor megtalálta és ez a Bárány én vagyok - énekelték emlékezve testvérünkre.
A Kelownai Magyar Misszió Gyülekezet lelkipásztora Dr. Viczián János testvér a 23. Zsoltárt olvasta fel búcsúzásul. A magyar gyülekezet tagjaitól hallhattunk egy mély üzenetet hordozó ének hangszeres szolgálatát.
A Cserepka család nevében Danné Cserepka Annamária énekszolgálata is elhangzott: "Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítő."
Az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség nevében Kulcsár Sándor elnök testvér szolgált az Igével. Kulcsár testvér szívet megható üzenetében próbáltunk mindannyian megnyugodni, aki Eliézer szavait idézte: "Bocsássatok el az én Uramhoz."
Valóban nehéz dolog elszakadni attól, akit szívünkből szeretünk. Kulcsár testvér beszélt még arról a sokrétű missziós munkáról, amit Cserepka testvér egész élete során végzett. Áldott legyen az Úr neve a hűséges szolgálatért és a megváltozott életekért!
Megható pillanata volt még az alkalomnak, amikor egy bolíviai misszionárius testvér szeretetteljes szavakkal emlékezett meg Cserepka testvér áldott bolíviai szolgálatáról.
Egy emberélet véget ért. A szolgálata, az Úrhoz való hűsége példaként itt maradt előttünk. De végezetül álljanak itt az ő szavai, amelyeket őrizzünk meg szívünkben:
"Ha rólam el is felejtkeztek, de arról az Úr Jézusról, akit prédikáltam nektek, aki életét adta a kereszten mindannyiunkért, róla semmiképpen el ne felejtkezzetek!"   

____Danné Cserepka Annamária

a lap elejére


Gerő Sándorné:
FELTÁMADUNK

"Ha pedig Krisztusról azt hirdetik, hogy feltámadt a halálból, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs a halottaknak feltámadásuk? Hiszen ha a halottaknak nincsen feltámadásuk,  akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk, de üres a ti hitetek is" (1Kor 15;12-14).

Mióta ember él a földön mindig kérdés marad; mi lesz a halál után? Van értelme a földi létnek, küzdelemnek ha a sírnál minden véget ér? Vagy lesz valami folytatása annak ami elkezdődik? Évezredek telnek el s az ember még mindig próbál valami megnyugtató feleletet kiagyalni erre a kérdésre, de Krisztus nélkül nem talál.

Még a ‘60-as évek elején történt, hogy férjemnek egy húsvét vasárnap ötlete támadt kimenni az utcára és megszólítani a járókelőket, hogy hisznek-e a feltámadásban? Érdekes, hogy mindenki másként értelmezte a kérdést. Volt aki így válaszolt; Nézze, tőlem mindent elvettek a kommunisták, de én hiszek Magyarország feltámadásában! Ehhez tudni kell, hogy háború előtt gyakran felhangzott egy ilyen szózat; "Hiszek, hiszek, hiszek Magyarország feltámadásában!" Ez a megkérdezett személy egy pillanatig sem gondolt arra a feltámadásra, amiről a Biblia szól. Olyan általános válasz is elhangzott, hogy nem jött még onnan  vissza senki. Egy gyászoló nagymama úgy reagált erre a kérdésre, hogy ő az inkarnációban hisz és reméli, hogy pár hónapja eltemetett unokája hamarosan újra születik valamilyen formában. A sok megkérdezett közül akadt egy, aki bevallotta, hogy nem hisz, de nagyon szeretne erről többet tudni. El is jött a gyülekezetbe, idővel megtért és boldogan vallotta: most már hiszek Jézus Krisztusban mint személyes Megváltómban és hiszem a halottak feltámadását is!

A feltámadás kérdése szorosan összefügg Jézus Krisztussal. Az Ő feltámadása a garancia arra, hogy mi is feltámadunk. Az Ószövetségben is van szó a feltámadásról. Ézsaiásnál olvassuk: "Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek" (Ézs 26;19).

A Bibliából tudjuk, hogy Illés próféta feltámasztotta a sareptai özvegyasszony fiát (2Kir 17;17-23), Elizeus próféta pedig a sunemi asszony fiát (2Kir 4;18-36). Ezek egyedi esetek voltak csakúgy, mint az Újszövetségben leírt feltámadások (naini ifjú, Jairus lánya, Lázár). A Biblia és Pál apostol az egyetemes feltámadásról beszél, ahogy azt a keresztyén hitvallásban is megfogalmazták: "Hiszek egy Istenben... Jézus Krisztusban... hiszek a Szentlélekben... bűneim bocsánatában, a test feltámadásában és az örökéletben."

A kérdés számomra mégis az, hogy a feltámadás hite mennyire befolyásolja Jézus Krisztussal és az emberekkel való kapcsolatomat? Szilárd-e bennem ez a hit vagy bizonytalan?

Több évvel ezelőtt Hollandiában, Hágában töltöttem a húsvéti ünnepeket, ahol a gyülekezetben az volt a szokás, hogy a vasárnap délelőtti istentisztelet után még csoportokba verődve, házaknál, tea mellett folytatták a beszélgetést. Az én házigazdáim is hívtak egy néhány vendéget, akik tudtak angolul, hogy megértve egymást tovább fejtegessük az Igét. Közben felmerült egy imatéma, mert szó esett arról, hogy van a gyülekezetben egy fiatal lány, aki több mint másfél éve kómában fekszik, s valaki kérte, hogy imádkozzunk érte. Bár én mint vendég voltam jelen, de igényelték, hogy részt vegyek a társalgásban. Arra már nem emlékszem pontosan hogyan, de az imatémával kapcsolatban felmerült a feltámadás kérdése is, hiszen húsvét vasárnapja volt s mire az egyik testvérnő megszólalt, hogy azzal ne foglalkozzunk, mert olyan nincs, hogy a halottak feltámadnak.

Először nagyon megdöbbentem, azután megkérdeztem, hogy egyáltalán tagja-e a gyülekezetnek, mire kiderült, hogy ő a lelkipásztor felesége. Elővettem a Bibliám és kikerestem a fent idézett igeverseket és azt mondtam, ha ez így van, akkor fölöslegesen prédikál a férje, de hiábavaló az ő hite is. Ebből heves vita kerekedett. Resteltem is, hogy vendég lévén nem hagytam szó nélkül ezt a megjegyzését, de már megtörtént. Aztán véget ért az együttlét s én a háziakkal visszamaradva mentegetőztem, kérve a háziasszony elnézését a vitáért. Legnagyobb meglepetésemre ő megköszönte mondván, hogy inkább hálás érte és nem volt véletlen. A gyülekezet sokat szenved a lelkipásztor-feleség hitetlensége miatt, de eddig még senki nem merte megmondani neki az igazságot. Akkor tanultam meg, hogy a szilárd meggyőződésből fakadó bizonyságtételnek mindig helye van. Ha szorongat a Lélek, mondani kell, hogy mások is megerősödjenek.

Egy régi gyermekének refrénje így hangzik: Hát hidd el hitetlen szegény Tamás, hogy lesz majd feltámadás!

Oroszországban a hívők ha találkoznak, így köszöntik egymást; "Feltámadott az Úr!"  S a válasz: Valóban feltámadt!

Hisszük-e ezt valamennyien? Ha igen, akkor ne hallgassunk, hanem mondjuk el másoknak is: "Mi Istenben bizakodunk, aki feltámasztja a halottakat" (2Kor 1:9/b). Valljuk meg hittel, hogy VAN FELTÁMADÁS!


Elkerülhető-e a kereszt?

Amikor a feltámadt Krisztus dicsőségét ünnepeljük, hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk a keresztről. Pedig tudjuk, hogy a feltámadáshoz a kereszthalálon át vezetett Jézus útja. Az Úr asztala mellett minden alkalommal az Ő halálára emlékezünk, az igehirdetésekben is az evangéliumot, a keresztről szóló tanítást halljuk.

Jézus földönjárása idején a kereszthordozás egyet jelentett a halálos itélettel. Aki keresztet vitt a vállán, az tudta, hogy arra őt fogják felfeszíteni. Jézus önként vállalta ezt. Mi, akik nyomdokába szegődtünk, készek vagyunk-e erre? "Aki utánam akar jönni, vegye fel az ő keresztjét, úgy kövessen engem." Az ember számára ez a legnehezebb! Mindenki a saját keresztjét látja legnagyobbnak. Nehéz elfogadni azt, hogy az a kereszt az "ÉN" halálos itéletét jelenti, a vállon hordott kereszt megfeszítését jelenti mindannak, ami eddig az életet jelentette. Mennyire szeretnénk ezt elkerülni! "Követlek Uram, de..."

A Nagyhét az önvizsgálat ideje. Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy mi, akik teljes fordulatot várunk el az újonnan megtértektől, mi magunk megfeszítettük-e már a testet, a régi ént? Ha időnként jelt ad magáról, akkor még nem halt meg! Bárcsak elmondhatnánk Pál apostollal: "Krisztussal együtt megfeszíttettem!"

Az üdvösség felé vezető úton nem kerülhető el a kereszt. De felénk ragyog az igéret: "Ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk." (Róma 6:5)

Oláh Lajosné


Rámai tábornyitó konferencia
1999. július 2-8 -- Vissza a Bibliához, vissza Istenhez!

Tegnap délután (márc. 25) jártam végig szeretett táborunkat, sokszor jócskán belesüllyedve a hóba, vagy éppen birkózva a vízzel és sárral. A jelen még a tél végét idézi, de hamarosan már énekektől és gyermeki kacagástól lesz hangos szeretett táborunk. Hiszem azt, hogy nem csak mi, Torontóiak, hanem a távolabb élő testvéreink is nagyon várják már a nyarat. Természetesen ebben az esztendőben is lesznek konferenciáink. A tábornyitó konferenciánk július 2-8 ig lesz megtarva. Igen, nem tévedés, ebben az évben ilyen hosszú lesz ez az alkalom. Hogy miért? Évközi közgyűlésünkön az a döntés született, hogy közvetlen a tábornyitó konferencia után lesz a közgyűlés Cleveland-ban.

Ajánljuk, hogy aki csak teheti, kösse össze a két alkalmat, és úgy tervezze a szabadságát. Terveink szerint péntektől (július 2)- szerdáig (július 7) minden nap lennének közös igei és szabadidős alkalmaink. Csütörtök reggel (július 8) együtt indulnánk tovább Cleveland-ba, a közgyűlésre. Bízom abban, hogy sokan döntenek úgy, hogy velünk együtt töltik ezeket a napokat.

A konferencia témája: Vissza a Bibliához, vissza Istenhez!

A konferencián terveink szerint tanítások és igehirdetések hangzanak el. Az esti alkalmakat énekes és zenei szolgálatok teszik majd még emlékezetesebbé. Szövetségünk lelkipásztorain kívül több vendég igehirdetőnk is lesz. A közös programokat szeretnénk nagyon változatossá tenni, hogy minden korosztály számára áldásos legyen.

Úgy hiszem, hogy figyelemfelkeltés gyanánt most ennyi elég, de a következő (májusi) számban mindenre kiterjedő részletes programot és információt közlünk. Ha bárkinek bármilyen kérdése van, szeretettel válaszolunk akár telefonon, akár levélben:

Dan László 43 Yorkshire Rd. Toronto, ON. M1K 3B7
Telefonszámunk: (416) 752-1687

CHICAGO
Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Lőrincz István

Az elmúlt év decembere a gyülekezetünk eddigi történetében a legszebb, a legeredményesebb és a legáldásosabb volt.

A gyülekezetünk már szeptembertől készült a chicagói magyarság első adventi ének-zene ünnepélyére. Ezt megelőzőleg, ugyancsak első alkalommal, sikerült egy hangszalag felvételt készítenünk az énekkarral, amelyre új, válogatott énekkari számok kerültek, melyeket Szabó Márton tv. hozott és tanított be. A hangfelvételnél közreműködött még Bálint Claudia, Szabó Éva és a fúvós négyes, akik a kiséretet játszották. (Akit érdekel, megkaphatja a kazettát.)

December 13-án több mint 200 vendég zsúfolásig megtöltötte imaházunkat; a helybeliek közül sokan az étkezdében nézték végig a műsort, direkt-TV-n. A szebbnél szebb énekek között 3 költemény hangzott el Szabó Erika, Demeter András és Krémer Sándor közreműködésével. Novák József vendég lelkipásztor evangélizáló igehirdetését pedig feszült figyelemmel hallgatta a nagyszámú közönség. Az est azonban a műsorral nem ért véget, mert a gyülekezetünk régi barátja és támogatója - Kovács József és felesége Indianából - friss kolbásszal és májashurkával vendégelt meg mindenkit (ingyen). Mind a lelki, mind a testi eledel kitűnő volt, most a teendőnk, hogy imádkozzunk az elhintett igemagvakért. (A műsorról készült video felvételt is meg lehet kapni gyülekezetünktől.)

Egy hét múlva újból kapu nyílt missziós szolgálatra. Ez alkalommal East Chicago, Indiana magyarsága meghívásának tettünk eleget. Ez alkalommal egy rövid karácsonyi műsort adtunk elő, amelyben a vasárnapi iskolások több éneket énekeltek, néhány költemény is elhangzott, az énekkar több karácsonyi éneket énekelt, majd Demeter András rövid bizonyságtevésében az igazi karácsonyi ünneplést mutatta be. A műsor végeztével szeretetvendégségre hívtak barátaink, melyet a Kussuth Club a Szent Háromság Katolikus templommal közösen szervezett.

Egy újabb meghívásnak is eleget tett gyülekezetünk, amikor a Chicagoi Szent István plébánia karácsonyi ünnepségén az énekkar újból missziózott: a legszebb karácsonyi énekekből adtunk elő egy csokornyit a több mint 300 lelkes hallgató előtt.

A saját gyülekezetünkben a karácsony legkiemelkedőbb mozzanata a vasárnapi iskolások társas jelenete volt. A nagyon szép, ízléses és sok gyermek részéről magas szinten eljátszott jelenetet Cseh Tünde tanította be. Igazából megérdemelték gyermekeink az istentisztelet után szétosztott csomagokat.

Az Óesztendőt családias, testvéri együttlétben az imaházban zártuk. Többször is elhangzott az 1998-as év vezérígéje: "Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog ember az, aki Őbenne bízik." (Zsolt 34:9) Mi, chicagóiak, valóban át is éltük ezen igeverseket 1998-ban!

Az új év már eddig is sok áldást hozott (igen nagy havat is!). Az imahéten Vadász János lkp. testvér volt a vendégünk, aki az Úri imádság kimeríthetetlen áldásait tárta elénk.

Január 31-én újszülött kisfiukat hozták el Téglási Tamás és Magdika, a kis Alex-Tamást. Vadász testvér és Lőrincz István lkp. tv. imádkozott az újszülöttért, a szülőkért és a nagyszülőkért.

Bizakodva, de nem elbizakodva tekintünk előre. Szeretnénk hűséges sáfárokként élni, vigyázva arra, hogy a beidegződéseink, az otthonról hozott "jó" szokásaink és a gyakori hitetlenkedéseink ne akadályozzanak meg bennünket az Isten országa hirdetésében, hivatásunk betöltésében. ____Demeter András

Halleluja! Ökumenikus imahét New York-ban!

A világ buzgó keresztyéneihez hasonlóan a new york-i magyar keresztyén gyülekezetek is meghallották Urunk egybegyűjtő szavát: "Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket." (Jn 12,32) Egész héten folyamatosan fakadtak fel a közös imádságok azoknak az ajkairól és szívéről, akik esténként leborultak az Ő lábához.

Az első napon, január 17-én vasárnap még ki-ki a maga templomában kezdte a hetet, de hétfőtől valóságosan is együtt voltunk. A 80. utcai baptista imaházban Dénes Endre testvér szolgálatát hallhatták az ott lévők, ő kezdte el azt az igesorozatot, amely alapján a földkerekség ezer és ezer templomában millió és millió keresztyén figyelt az Úrban megnyerhető nagy ígéretekre.

Az imahét vezérigéi a Jel. 21,1-7. versei voltak, kissé talán kiemelve egész hétre a 3. vers kijelentését: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük."

Hétfőtől csütörtökig a 69. utcai református gyülekezet tagjai közül is minden estén jelen voltak testvérek a Baptista Imaházban Cseh György lelkipásztor vezetésével. Hétfőn a házigazda baptista gyülekezet lelkipásztora, Kulcsár Sándor mellett Kui Barnabás tett bizonyságot, kedden Kulcsár János, szerdán pedig Kulcsár József. Amiképpen hitünknek a csúcspontja az az Ige, amelyet a vezérfonál erre a napra kijelölt, tudniillik hogy "halál sem lesz többé" (Jel 21,4), úgy lett ez a nap a hét ökumenikus csúcspontja is, hiszen csütörtökön este Cseh György református lelkipásztor szolgált, de őmellette figyelhettünk Csorba Domonkos, O.F.M. és Neil O’Connel, O.F.M. katolikus atyák tanítására is, akik a Szt.István  magyar katolikus egyház magyar illetőleg angol nyelvű szolgái.

A new york-i magyar keresztyének tudják, hogy mekkora öröm az, amikor baptista, református és katolikus pásztorok és hittestvérek együtt magasztalják Istent azokért a hatalmas és reménytadó végső ígéreteiért, amelyeket elénktár az Úr a Jelenések könyvében.

Domonkos és Neil atyák jóhírt is hoztak - ami egyben a hét egyik legnagyobb ajándéka is! - átadták szóbeli szíves meghívásukat a jövő esztendőre vonatkozólag, amikor is szeretnék, ha az imahét eseményei a Szt.István magyar katolikus templomban is zajlanának, hiszen nagy királyunk megkoro-názásának 1000., keresztyén hitünk kezdeteinek pedig 2000. évfordulóját fogjuk ünnepelni, ha az Úr megengedi és élünk.

Pénteken a 69. utcai református gyülekezetben találkoztunk, itt Kulcsár Sándor hirdette az Igét, de ez alkalommal is volt bizonyságtévő is mellette, mégpedig újra testvérbátyja, Kulcsár József. Ő igen szépen kivette a heti szolgálatokból a részét, hiszen még az időközben megbetegedett egyik másik tervezett szolgálattevő, Gáncsos György helyett is szolgált a vasárnapi zárónapon.

A csütörtöki és a pénteki közös alkalmak után még a szeretetvendégség asztalai is várták a jelenlévőket, mindkét alkalommal finom és gondosan előkészített vendégségben volt részünk. Vidám beszélgetések, őszinte jókedv és meleg szeretet töltötte be a termeket, de mi több, a testvérek szívét. Úgy érezzük, hogy igen áldott volt együtt lenni bűnvallásban, bűnbánatban, könnyekben, reménységben, örömben, várakozásban, egyszóval higgyünk az Úrnak, Ő tényleg tudja, milyen jó, fontos és tápláló a testvéri szeretet. Övé a dicsőség örökkön örökké! ____Cseh Attila György ref. lelkipásztor

Útirány: Székelyföld, Erdély

A jó Isten kegyelméből immár a negyedik alkalom, hogy a feltámadási ünnepeket Erdélyben tölthetem. Tavaly hat hónapig szolgálhattam Szilágyságban, legtöbbet a krasznai körzetben. Most, ha az Úr éltet, hat hétre megyel, néhány napra Krasznára, utána pedig egy néhány székelyföldi gyülekezetet látogatok meg. Március 15-én indulok és április 26-án térek vissza.

Romániában való tartózkodásom alatt a Santa Monica-i gyülekezetben Dr. Szenohradszky János testvér, a Szegedi gyülekezet felavatott presbitere, jelenleg az Alhambrai Gyülekezet tagja szolgál. Dr. Szenohradszky testvér mostmár harmadik alkalommal végzi ezt a szolgálatot és így közvetve ő is részt vállal az erdélyi misszióból. Az Úr kegyelme és testvérünk segítsége nélkül nem vállalhattam volna ismét az erdélyi utat.

Köszönettel tartozom Szövetségünknek, és a magukat megnevezni nem kívánó kedves testvéreknek az utazási költségekhez való hozzájárulásért. Szeretettel kérem az Evangéliumi Hírnök olvasóit, hogy továbbra is kitartóan imádkozzanak a magyarországi és erdélyi misszióért, "mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." (Jak 5:16) Hunter Vadász János

HÚSVÉTI ADAKOZÁS szövetségünk missziós kiadásaira

Kedves testvéreim, sok szeretettel köszöntelek mindnyájatokat az Úr Jézus nevében. Isten iránti hálával szívemben emlékezem a Palm Bay-i találkozónkra. Sikeresnek mondható gyűléssorozat után itt az ideje, hogy az ott elhangzottak értelmében tenni is kezdjünk. Nagy feladatok előtt állunk, ezért imádságos szívvel, lankadatlanul végezzük a ránk háruló tennivalókat. Hiszem, Istennek terve van velünk még itt az emigrációban is.

Ezúton szeretném megköszönni eddigi anyagi áldozatotokat. Sokan sok ízben erejük felett is adakoztak Szövetségünknek. Most ismét kéréssel fordulunk minden egyes gyülekezethez és személyhez: támogassátok továbbra is missziónkat, melynek célja Isten országának építése.

Húsvét első napján, 1999. április 4-én, vasárnap, általános gyűjtést rendezünk Szövetségünk gyülekezeteiben. Örömmel fogadunk minden általános alapra vagy meghatározott célra szánt adományt. Kérem a helyi gyülekezet pénztárosát, és az egyéni adakozókat. hogy a begyűlt összeget juttassák el Szövetségünkhöz. (Pénztárosunk Dresche Lajos testvér; címe: 2636 East 124th St. CLEVELAND, OH 44120) "A jókedvű adakozót szereti az Isten." (2Kor 9:7b.)

Hadd álljon itt missziós terveink közül egy néhány: a RÁMAI TÁBOR kiépítése, lelki munkások támogatása- Rev. Nyúl Zoltán, Rev. Vadász János, Ruth Wright, a Kolozsvári Teológia telekvásárlása, lelkipásztoraink özvegyeinek megsegítése, Szövetségünk rendkívüli költségeinek fedezése, irodalmi missziónk támogatása. Ez utóbbi célra November második vasárnapján (14-én) tartunk majd gyűjtést "Irodalmi Nap" címen. Mindezek részét képezik jövő évi költségvetésünknek. Hiszem, hogy nem csak ennyit, de ezen felül is tenni fogunk az Úrért.

Befejezésül arra szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy missziónk anyagi támogatása igen fontos, de nem minden! VALÓDI CÉLUNK A LELKEK KRISZTUSHOZ VEZETÉSE! Ez küldetésünk igazi értelme, ez a misszióparancs tartalma. "Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez." Jakab 5:20.

Mennyei Atyánk árassza áldását életetekre, legyen Virágvasárnapi, Nagypénteki és Húsvéti ünneplésetek lelkiekben mérhetetlenül gazdag és gyümölcsöző. Munkatársi szeretettel, ______Dénes Endre, a Misszió Bizottság elnöke

ÉRTESÍTÉS

Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség Végrehajtó Bizottságának 1999. március 5-i ülésén a Pénzügyi Bizottság javaslatot terjesztett elő a Palm Bay, Floriadai Bethesda Baptist Retirement Home complexum (Otthon) eladására. A javaslat oka, hogy az Otthon üzemeltetése egyre bonyolultabbá válik, ugyanakkor a szövetségünk részéről egyre kevesebb olyan üzleti érzékkel rendelkező személy volt a helyszínen, aki az Otthon működését áttekinthette volna. Amennyiben eladnánk az egész komplexumot, és az árát befektetnénk a Valley Forge, PA-i székhelyű American Baptist Churches USA-nál, ez a befektetés több kamatot hozna, mint ami a szövetségünk missziós terveihez szükséges. Lehetővé tenné továbbá taggyülekezeteink eredményesebb helyi munkáját is.

Március 6-án szövetségünk Végrehajtó Bizottsága fölhatalmazta a Pénzügyi Bizottságot arra, hogy megtegye a kezdeti lépéseket, kivizsgálja az eladás lehetőségét. Jelenleg éppen ezt tesszük. Minderről beszámolót készítünk a legközelebbi közgyűlésünkre, melyre Cleveland, Ohioban kerül sor Július 8-11 között. Az ügyet ekkor alaposan megtárgyaljuk majd. A Közgyűlés küldötteinek pozitív szavazatára lesz szükség a tényleges eladáshoz. A döntés meghozásához a részleteket is ismertetni fogjuk. Kérünk benneteket, hogy imádságos szívvel gondoljatok erre az ügyre és emlékezzetek meg azokról, akik azon fáradoznak, hogy felelősségteljesen végezzék a Közgyűlés által rájuk terhelt feladatokat.

Az ÉAMBSz Pénzügyi Bizottsága,
Kish J. Ernő, elnök

Gondolatok az 1999-es évközi gyűlésről

"Áldajad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét!" Zsoltárok 103:1

Legtöbbször hálaadó napok alkalmával hangzik el ez az ige. Azonban egy-egy megtapasztalás után is nagyon jó, ha eszünkbe jutnak az ehhez hasonló igeversek. Az elmúlt tíz évre visszatekintve, amikor teológusként és lelkipásztorként rendszeresen részt vettem különböző egyházi megbeszéléseken, vagy éppen közgyűléseken, nem minden esetben a hála érzetétől csordult túl a szívem és a szám. Most azonban, amikor a március 4-7 közötti évközi gyűlésre gondolok, újra és újra hála tölti be a szívemet. Szeretnék néhány dologra külön is visszaemlékezni.

1. Szeretetteli, békességes légkör

Már a Bethesda otthonba megérkezve az első pillanattól fogva ezt érezhettük. Kiss Ernő testvér és kedves felesége újra példát adott vendégszeretetből. Nagyon jó volt úgy köszönteni egymást, hogy ölelésünk tiszta szívből fakadhatott. Észak-Amerika különböző részeiről és gyülekezeteiből jöttünk össze, még is úgy éreztük, mintha mindig is együtt szolgálnánk és imádnánk az Urat. Az egész napi tanácskozások és megbeszélések alkalmával sem lehetett tapasztalni feszültséget, vagy idegen indulatokat. A rendelkezésünkre álló szabadidőt is igyekeztünk mindig együtt tölteni, vágyva a testvéri beszélgetésekre. Különösen is emlékezetes számomra az az este, amikor néhányan a csillagos eget csodálva, az óceán morajlását hallgatva arról beszélgettünk, hogy milyen szükségünk van egymásra és a közös alkalmakra, legyenek azok táborozások, vagy éppen gyülekezeti találkozások.

2. Hatékony munkaértekezletek

Hogy ez is valóra válhatott, ahhoz nagy mértékben hozzájárultak a bizottsági elnökök, akik komoly előkészítő munkát végezve érkeztek a megbeszélésekre. A rendelkezésünkre álló időben a lehetőségünkhöz mérten a legjobban sikerült megoldanunk minden feladatot. Nemcsak a múlt és a jelen kérdéseiben láttunk hasonlóan, hanem a jövő felé is egységesen tudtunk előre nézni. Ha mindazt sikerül megvalósítanunk ebben az esztendőben és a reánk következő évben, amikről beszélgettünk, akkor az Isten neve még jobban felmagasztaltatik közöttünk és általunk.

3. Nemzedékek építő együttléte

A jelenlevők első ránézésre is két nagyobb csoportra voltak oszthatók, fiatalabb és idősebb korosztályra. Nagyon jó volt azonban azt átélni, hogy mi, fiatalabbak tisztelettel nézhettünk az idősebbekre, látva azt, hogy milyen áldozatos munkát végeztek az elmúlt évtizedek alatt, a másik oldalon viszont megtisztelő volt érezni azt a figyelmességet, amellyel az idősebb korosztály hallgatta a fiatalok elképzeléseit és terveit.

A cikk írójaként az a kívánságom, hogy Isten folytassa közöttünk az elkezdett jó munkát és akkor ez a maroknyi nép még nagyon sok csodálatos alkalmat élhet át. ____Dan László

Merre vannak, hol élnek
szövetségünk régi munkásai és közvetlen hozzátartozói?
Nyugalomba vonult lelkipásztorok:
Dr. Bíró László - Palm Bay, Florida
Bógár József - Riverview, Michigan
Molnár Balázs - Cary, North Carolina
 
Lelkipásztorok özvegyei:
Balla Györgyné - Palm Bay, Florida
Dr. Cserepka Jánosné - Kelowna, Kanada
Faulkner Károlyné - Ardsley, Pennsylvania
Gerő Sándorné - Budapest, Magyarország
Dr. Haraszti Sándorné - Jonesboro, Georgia
Kun Gyuláné - Tampa, Florida
Nagy Istvánné - Sao Paulo, Brazilia
Oláh Lajosné - Torontó, Kanada
Orosz Attiláné - Lyndhurst, Ohio
Pintér Istvánné - Berazategui, Argentina
Szabadi Gusztávné - Trenton, Michigan
Dr. Udvarnoki Béláné - Franklin, Virginia
Szeretettel gondolunk rájuk, jó egészséget és az Úr áldását kérve életükre.
Szeretnénk a listát kiegészíteni. Ki tud segíteni?
Szeretne levelet írni ídős testvéreinknek? Kérje el címüket a szerkesztőtől.
EVANGELIZÁCIÓS KÖRÚT A NAGYVÁRADI KÖRZETBEN
(részletek a beszámolóból)

Nem kis izgalmak között indultam el 1999. február 18-án csütörtökön reggel, a nagy havazások idején Nagyváradra, hogy eleget tegyek Dániel Zalán lelkipásztor testvér meghívásának, körzetébe való evangelizációs sorozat tartására. Mivel még mindig nincs autóm, örömmel vettem Asztalos Imre lelkipásztor testvérem segítségét, aki fölajánlotta gépkocsiját, hogy velem tart és együtt szolgálunk a gyülekezetekben.

Első alkalommal Biharpüspökiben hirdethettem az igét. Számomra különösen nagy élmény volt találkozni az itteni testvérekkel, mert amerikai szolgálatom idején a clevelandi gyülekezet tagjai között nagyon sok testvért ismerhettem meg, akik ebből a gyülekezetből származtak. A 80-as évek közepén, a Ceauceascu diktatúra éveiben népes nagy családok költöztek el innen közel ötvenen, hogy az „új" világban keressenek kedvezőbb életlehetőséget. Szeretettel emlékeztek a Nagy, Lakatos, Papp, Kirják, Veres, Borbély, Tar család tagjaira. A helyük bizony üres a gyülekezetben, de az a reménységük, hogy új hívők foglalhatják el nemsokára a padsorokat, sőt új imaház építésének a terveivel is foglalkoznak a testvérek.

A második estén Biharszentjánoson folytatódott a szolgálatom. Rendezett, szép imaházuk van az itteni atyafiaknak. [...] Vasárnap este ismét ebben a gyülekezetben hirdethettem az igét a záró istentiszteleten, amikor többen jelezték megtérési szándékukat és a szolgálatra való ismételt odaszánásukat.

Utam harmadik állomása Pósalaka volt, ahol Bányai János lelkipásztor volt a házigazda. Nagy öröme volt a gyülekezetnek, mert hosszú idő után bemerítésre készültek. A faluból többen megtértek, nem csak magyarok, de a cigányok közül is. [...]

Vasárnap délelőtt Hegykőszáldobágyon folytatódott az evangelizációs körút. Hajnalban azonban akkora havazás volt, hogy az engem szállító Dácia gépkocsi félúton föladta a félméteres hóban való csúszkálást. Ki kellett szállnunk, és az „apostolok lován" gyalogosan folytattuk utunkat. El lehet képzelni, miként néztünk ki, amikor félcipőben, elázott ruházatban megérkeztünk. A testvérek azonban lelkes énekléssel vártak, és még a kényszerű késést is megbocsátották. [...] ____B._Mészáros_Kálmán


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3