Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

1999. JANUÁR

Dr. Haraszti Sándor:
Útban a Túlsó Partra *
Máté 14:22-32

Ez a történet megtalálható három evangélistánál, Máténál, Márknál (6:45-52) és Jánosnál (6:15-21).

Mindegyik megőriz valami fontos részletet, amit nem találunk a másiknál. A Szentírás tanulmányozói egyetértenek abban, hogy az evangéliumi történeteknek több a jelentősége annál, hogy tudósítsanak bennünket valamiről, ami valamikor kétezer évvel ezelőtt megtörtént valahol a Szentföldön. Természetesen ezek históriailag is igaz történetek, de azon felül van egy időkfeletti üzenetük minden idők hívői számára.

János az ő evangéliumának ezt a célját, vagy koroktól független üzenetét így fejezi ki: "Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek fia és hogy ezt hivén életetek legyen az Ő nevében." (Ján 20:31)

Jézus Krisztus tengeren járásának történetét (mert közönségesen ezzel a címmel ismerjük) leginkább annak illusztrálására használják, hogy neki volt hatalma a vizeken járni. Azután a nagy hittel tengerre lépő és megszeppenő Péter kicsinyhitűségét is ki szokták mutatni belőle. Felhasználják annak bemutatására is, hogyan hányódik hit hajónk az élet háborgó tengerén, útban a túlsó partra. Mindezek az üzenetek benne vannak ebben az igerészben. Úgy vélem, Isten Szent Lelkének a vezetésével felfedezhetünk egy további tanítást is benne: tudniillik annak leirását, ahogyan a hívő átevez a túlsó partra: az örökkévalóságba.

Mindjárt a történet elején azt olvassuk, hogy az Úr Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak be és menjenek át előre a túlsó partra.

A hívő ember nem azt csinálja, amit akar, hanem amit az Úr akar. A kényszer nem idegen Isten módszerétől. Jeremiást csontjába rekesztett tűz kényszerítette az Isten akaratának a kijelentésére. Pál apostolnak jaj lett volna, ha nem hirdeti az Evangéliumot. Péternek azt mondta az Úr, hogy oda fog vitetni, ahova nem akar (Ján 21:18). Ábrahámnak ki kellett mennie őseinek a földjéről, Józsefnek rabszolgaként kellett eladatnia, a Megváltónak pedig ki kellett inni a szenvedések keserű poharát... És talán nem kényszer-e az, mikor az utolsó útra indulunk lelkünk törékeny hajójában, a testben, hogy átevezzünk az örökkévalóság partjaira? Lótot is úgy kényszerítették az angyalok, hogy elhagyja Sodomát, a pusztulásra szánt várost; "és kivezették őt az Úrnak iránta való irgalmából" (1Móz 19:16).

Ugyan ki merne nekivágni ennek a nagy útnak az élet és halál Urának parancsoló kényszerítése nélkül?

Ne higyjük azonban, hogy most az Úr elhagy bennünket, mivel az alkonyatban (életünk alkonyán) neki kell vágnunk az ismeretlen veszélyekkel fenyegető sötét messzeségnek.

A tanítványok egy teljes éjszakát töltöttek a tenger közepén, "a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembe fújt vala" (24). Minden erejükkel igyekeztek, igazgatták a vitorlákat és forgatták az evezőket, de alig tettek látható előrehaladást. A partok sötétségbe vesztek, a csillagokat felhők takarták, a szél félelmetesen zúgott és szívükben csüggedés lett úrrá. Sokszor elgondolkodtam azon miért van, hogy az ember élete nem csendesedik meg a halál előtt sem? Miért nincs csendes elnyugvása a megfáradt testnek, miért kell küzdenie a létért az aggastyánnak is, miért vannak őrlő betegségek, hálátlan gyermekek, rosszindulatú szomszédok, hűtlen barátok, irigy munkatársak azok körül, akik már az örök nyugalom partjai felé igyekeznek?

Olyan miértek ezek, amikre válaszolni nem tudunk. Talán nem alaptalan annak feltételezése, hogy Megváltónk így akarja annál kivánatosabbá tenni előttünk az Ő örök nyugodalmát, a hívők szombatját. (v.ö. Zsid 4:9-11). Ha nem volna körülöttünk minden ellenséges és bizonytalan, akkor bizonyára nem igyekeznénk minden áron a túlsó partra.

Könnyen sétahajózásnak vennők a Megváltónktól kapott megbízatást és úgy járnánk, mint a tövisek közé esett mag: "a világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az Igét és gyümölcsöt nem terem" (Mt 13:22). A nyomorúság és üldözés nagy veszély a köves helyre esett magnak, (Mt. 13:20) de tény az is, hogy "akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad" (Zsid 12:6).

Ne higyjétek hát barátaim, hogy Isten elhagyott benneteket, ha a halálos ágyatokon bajok és megpróbáltatások vesznek körül.

A huszonharmadik Zsoltár írója tudja, hogy a halál árnyékának völgyében mégegyszer utoljára ott lesz a gonosz is, de nem fél tőle, "mert Te velem vagy" (Zsolt. 23:4). A túlsó parton már nem lesz kísértés, a tengeren pedig Jézus imája fedez be!

Jézus Krisztus látá őket, amint vesződének az evezéssel (Mk 6:48). A hit sohasem kételkedett abban, hogy aki a szemet teremtette, az a sötétségen is keresztül lát. A hívő előtt mindig természetes volt az, hogy a mindenható Isten hallja a mi könyörgésünket, amit a titkos kamrában mondunk el halkan.

"És még nem ment vala hozzájuk Jézus." (Ján. 6:17). Jézus Krisztus nem csupán imádkozik érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited, nem csupán szemmel tart, amint vesződöl az evezéssel -- mert sok verébecskénél drágább vagy te Ő neki -- hanem biztosan segítségedre is jön, mikor a legnagyobb megpróbáltatásokban leszel. János evangélista olyan biztosan tudja ezt, hogy ezért írja: "még nem ment vala hozzájuk Jézus." Azonban ez csupán idő kérdése, tehát ne add fel a küzdelmet! Ha nem látod is az Ő vigasztaló tekintetét, tudod hogy érted tusakodik. Ha nem érzed is jelenlétét, biztosra veszed, hogy útban van feléd! Ha nem hallod is biztató hangját, tudod hogy tekintetével követ. Ne feledd el, hogy üdvösséged nem függ a hangulataidtól, sőt még tőled magadtól sem, hanem Jézus Krisztustól! "Ő mindörökre üdvözítheti is azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez" (Zsid 7:25).

A tanítványok minden gondolata a pilanatnyi szükségességekkel van elfoglalva: hajó, evezők, vitorlák, hullámok, mélység, sötétség. Olyan háborgásban vannak, hogy nem érnek rá most foglalkozni sem az elhagyott parttal, ahonnan indultak, sem a túlsó parttal, ahová igyekeznek. Pedig már közeledik a megérkezés a túlsó partra.

A VIRRADAT. Azonban a hajó minden erőfeszítésük ellenére sem halad.

A változást az Úr Jézus megjelenése hozza: az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus a tengeren (25). Eljön majd a pillanat, mikor a hitet a látás váltja fel. Egyeseknek megadatott az a kegyelem, hogy az Úr Jézust láthatják a halálos ágyukon látomásban. Így látta Őt Pál a damaskusi úton, míg a körülötte lévők semmit sem láttak, nem is veszett el a szemük világa három napig a megjelenő Krisztus fényességétől.

A tanítványok nem voltak felkészülve arra, aminek most szemtanúi lettek: Jézus a tengeren lépkedett! Vannak adatok és megfigyelések arra, hogy az a függöny, ami elválasztja a jelen való világot a következendőtől, némileg fellebben a halál közelében. István vértanúról meg van írva: "Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől" (ApCsel. 7:55-56).

A tanítványok nem ismerték fel Jézust ebben a megjelenési formájában. Az ő számukra Jézus még nagyon evilági ember volt, nem pedig az univerzum (a mindenség) Ura. A tanítványok még csak az ács fiát ismerték, nem pedig azt, aki képe a láthatatlan Istennek (Kol 1:15). Nekünk is nagy meglepetésekben lesz részünk, majd ha meglátjuk Őt, úgy, amint van (1 Ján 3:2). Az egész keresztyén élet nem egyéb, mint a Krisztus ismeretében való növekedés, de azért nagyon sok olyan tapasztalásban lesz majd részünk, "amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt" (1 Kor 2:9).

Az ember hajlamos arra, hogy Jézus Krisztust valami romantikus "jó pásztori pózban" képzelje maga elé. Pál apostol a földre esett, mikor az Úr szólította (ApCsel. 9:4), a három tanítvány "arcra esett és igen megrémült" a megdicsőülés hegyén (Mt 17:6). A páthmoszi látnok pedig így számol be: "Mikor pedig láttam Őt, leesém az Ő lábaihoz, mint egy holt" (Jel 1:17). Jézus Krisztus úr! Mikor meglátod Őt a halál árnyékának völgyében, megrettensz az Ő felséges közelségében! Nemcsak a gonoszság lelkei borultak le az Ő közeledtére (Mk 5:6), hanem te is megilletődve fogsz porbahullani az előtt, aki előrement, hogy helyet készítsen a számodra (Ján 14:2).

A tanítványok rémülten kiáltoztak, mert azt hitték, hogy valami "kisértetet" látnak. Az Úr Jézus így nyugtatja meg tanítványait: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" (Mt 14:27). Az Isten gyermekeinek nem félelemre, hanem bizodalomra való ok az Úrnak hatalomban való megjelenése. Mily megnyugtató azt tudnunk, hogy az élet és halál Urától a hívőnek nincs oka félni.

Péter él is ezzel a kiváltsággal, és engedélyt kér az Úrtól arra, hogy hozzá mehessen a vizeken (28). Ha úgy fogjuk fel a hajót, mint az emberi test jelképét, akkor itt annak a csodának vagyunk tanúi, midőn a halál sötét vizein hánykódó emberi lélek kész kiszállni a testből, hogy Krisztushoz menjen. A Szentírás hasonlítja a testet cserépedényhez, melyben kincs van (2 Kor 4:7), sátorházhoz (2 Kor 5:1), mely elbomol. Az emberi szellemi része azonban sem el nem törik, sem el nem bomol, hanem Istenhez tér a test halála után. Péter jelképesen megtette ezt a döntő lépést, mikor Krisztusra nézve kilépett a biztonságot jelentő hajóból a mélység hullámaira, hogy Jézushoz menjen. Azt az állapotot jelenti ez, amikor a lélek már elszállni készül, de még nincs odaát a túlsó parton. Az agónia, halálküzdelem állapota ez, amikor még van félelem, bizonytalanság, visszaborzadás, mert a part olyan messzire látszik lenni. Az Úr Jézus szava azonban biztatóan hangzik: "Jövel!" (29).

Krisztus ott van a vizeken, erős karját kitárva az érkező felé! Ne tekints a hullámokra én lelkem, ne rémülj meg a nagy széltől, melyet a Sátán utolsó erőfeszítése támaszt ellened. Péter halálos rettegésben felkiáltott, mikor a habok kiszaladtak a lábai alól: "Uram, tarts meg engem!" (30). Ez a haldoklók imádsága a halálveríték idején. Nincsenek szóvirágok, díszítő jelzők, nagy szavak! Nem próbál visszatérni a hajóba, az ott dermedten álló munkatársak közé. Azokat áthidalhatatlan mélység választja el tőle. Testvér, vagy Jézus kezét ragadod meg, vagy a mélység nyel magába téged! Senki nem tud veled menni a hullámok hátán, ahova a hajóból kilépsz. De milyen csodálatos kép: Jézus Krisztus vár reá a vizeken, a táncoló hullámok tetején, a zúgó viharban!

"Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt" (31).

Jézus nem késlekedik. A haldoklás nagy dolog: Péter már merülni kezdett mikor Krisztus megragadta. Ne legyen félreértés, nem Péter ragadta meg az Urat, hanem Krisztus ragadta meg Pétert! Nem a te hitkarjaid lesznek majd erősek, testvérem, hanem Krisztus erős keze tart fenn tégedet, kételkedő, kicsiny hitűt!

"És mikor beléptek a hajóba, elállt a szél" (32) ...és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének" (Ján 6:21). Óh csodálatos isteni gondviselés: nem a hajó vitte át Pétert és az Urat, hiszen alkonyattól eddig vesződtek a víz közepén. Az Úr Jézus vitte át mindnyájukat "azonnal," minden küzdelem nélkül. A szél is mindjárt elcsendesedett, mert Krisztus ura a szélnek is. Láttatok már haldoklókat halálkínokban, gyötrelmekben, félelmekben egyszercsak megbékélni, és Krisztus nevével az ajkukon mosolyogva meghalni? Ezt jelenti a Krisztus jelenléte a halálos ágyon! Óh, ne hazudjatok azoknak, akik útban vannak a túlsó partra! Ne tévesszétek meg őket csaló mosollyal és hamis biztatással, gyógyulást ígérve, és haszontalanságokról fecsegve, ahelyett, hogy Krisztusra irányítanátok a tekintetüket! Ne mondjátok, hogy részvétből vezetitek őket félre, mert a haláltusát akarjátok könnyíteni.

"A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten fia vagy!" (33) ... Most már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Ő a Krisztus! Mikor lelkünk megérkezik a túlsó partra, elmaradnak mögöttünk a szenvedések, kétségek, veszedelmek, kísértések, és csak egy név lesz az ajkunkon: Jézus! Nem fogunk tudni másról beszélni, csak arról, aki megváltott minket az Ő vére áltak, hogy részeseivé tegyen minket az Ő üdvösségének. Mennyei üdvözültek fognak elébünk jönni és üdvözletképpen ezt a nevet dicsőítik: Jézus! Angyali seregek fogják harsogni ezt a csodálatos nevet, és az ő hangjuk olyan lesz, mint sok vizeknek zúgása: Jézus! És mi is csatlakozunk az üdvözült szentekhez, a boldog angyalokhoz, a végtelen seregekhez, dícséretet zengve Annak, "aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atjának." (Jel 1:5).
Jézus... Jézus... Jézus!
Megérkeztünk a túlsó partra!...

* Egy éve (1998 január 16-án) hívta haza az Úr Dr. Haraszti Sándor testvért, az amerikai magyar baptista misszió fáradhatatlan munkását.

a lap elejére


A SZERKESZTŐ ROVATA

Szlovákiából, Fazekas Pál testvértől kaptuk ezt a levelet, December elején.

Krisztusban kedves testvérem!

Nagy öröm számunkra, hogy olvashatjuk itt Szlovákiában is az Evangéliumi Hírnököt. Az Úr áldását kérem a szerkesztőség számára, hogy továbbra is az Ő Lelkének vezetése által tudják ezt a munkát folytatni. Sokat épülök a cikkekből és a lelki munka terén is az Úr többször buzdít a lap olvasása által. Hogy konkrét legyek, az augusztusi számban megjelent Dr. Herjeczki A. Géza: "Jelenléte erőtelen, beszéde silány" című írása, mely megszólított. Ez nagyon építő volt számomra és megerősített abban is, hogy bár nehéz körülmények között is, de örömmel szolgáljunk az Úrnak.

Ezidáig rendszeresen megkaptuk az újságot, annak ellenére, hogy volt, amikor a hónap végén, vagy a következő hónap elején érkezett a csomag. Amint megkapom a lapot, mindjárt szétosztom a gyülekezetek és a lelkipásztorok között. Kettőt küldök a magyar lelkipásztorainknak, az egyiket Naszvadra, a másikat Nagysallóra. Egyet a komárnói lelkipásztornak és kétdarabonként a gyülekezetekbe - Komárnóba, Negyedre, Szentpéterre és Marcelházára.

Ezekben a gyülekezetekben, akik már elolvasták, egymás között továbbadják, hogy mindenki el tudja olvasni, aki csak szeretné. Így kb. legalább 30-an olvassák a lapot. Felméréseim alapján minden gyülekezetben nagy érdeklődést kelt a lap ovasása. Különösképen a negyedi gyülekezetben, ahol az egész kis gyülekezet összes tagja kezén keresztül megy minden egyes szám.

Köszönjük a levelet és annak második részét, amit ugyancsak közlünk a gyülekezeti beszámolók sorában. Kísérje Urunk áldása a szlovákiai magyar baptista missziót is!

Októberi számunkhoz, legalábbis a Magyarországra küldött példányokhoz egy-egy válaszlevelezőlapot is csatoltunk, melynek segíségével lapunk terjesztésével kapcsolatban kértük olvasóink segítségét. Tudni szeretnénk ugyanis például, hogy pontos címre küldjük-e a lapot, s hogy igénylik-e, olvassák-e azt. (Minden rossz címről visszajön a lap, melyre másodszor is meg kell fizetnünk a postaköltséget.) Eddig 30 választ kaptunk. Köszönjük mindazoknak, akik vették a fáradságot, időt és postabélyegre valót is költöttek rá. A húsz egynéhány százalékos válasz arányt ugyan általában nem szokták rossz eredménynek tartani, mi azonban nem vagyunk megelégedve ezzel a válasz aránnyal. Néhány hónapon belül törüljük címtárunkból azokat a címeket, ahonnan semmiféle visszajelzést nem kapunk. Az így fölszabadult számokat szívesen elküldjük olyan címekre, ahova erre vonatkozó kérés érkezik.

Köszönjük a szerkesztőségbe küldött ünnepi jókívánságokat. Mi is áldott, örömteljes újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak, az újévi igénket idézve: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz! (Zsidók 13:8)

Többen érdeklődtek, szervezek-e újabb Evangéliumi Hírnök - Szentföldi útat? Megfelelő érdeklődés esetén: igen. Pillanatnyilag nincs folyamatban konkrét terv. A 2000. év közelében az árak emelkednek. Az évezred fordulója környékén ezért nem tanácsos útra kelni. Előtte, vagy utána szívesen szervezek a korábbiakhoz hasonló utat, ha lesz legalább 10 komoly érdeklődő. Vegye fel a kapcsolatot a szerkesztővel telefonon, levélben, vagy E-mailen keresztül.

Köszönjük, hogy megújította előfizetését!
Olvassa el az Evangéliumik Hírnök "papír" változatában az innen hiányzó cikkeket is!

Megjelent az ÁHÍTAT 1999

Részletek az Előszóból:

Ez a könyv a Magyar Baptisták Világszövetségének (a továbbiakban MBVSZ) elso kiadványa. A szerkesztési elvekben az MBVSZ három alapító szövetségének vezetoi egyeztek meg, a munkát pedig két fiatal magyarországi teológiai tanársegédre bízták. Lorik Levente és Szirtes András dicséretesen oldotta meg a szerkesztés nem könnyu feladatát.

Azok, akik rendszeresen használják az Áhítatot, négy év alatt olvassák el a teljes Szentírást. A szószéki szolgálatokban nyolc év alatt kerülnek sorra a Szentírás legfontosabb szakaszai.

A Magyar Baptisták Világszövetségének alapszabályát 1997. május 15-én a három alapító szövetség elnöke (Mike Béla, Románia; Kulcsár Sándor, USA; Dr. Almási Mihály, Magyarország) írta alá Nagyváradon. Az alapszabály bevezetésében ezt olvashatjuk:

"Mi, a világ minden táján élo magyar baptisták hivatalosan kinyilvánítjuk, hogy megalapítjuk a MAGYAR BAPTISTÁK VILÁGSZÖVETSÉGÉT.

Jézus Krisztus egyetemes anyaszentegyházának részeként a teljes Szentírást tekintjük hitünk és életünk zsinórmértékének, összhangban az egyetemes hitvallásokkal (Apostoli hitvallás, Nicea-Konstantinápolyi hitvallás), valamint a Baptista Világszövetséghez tartozó gyülekezetek több évszázados gyakorlatával, tanításával és szabályaival. A Magyar Baptisták Világszövetségének célja: hitünk elmélyítése, közös missziói tevékenységünk elomozdítása, összetartozásunk megvallása és erosítése, hitbeli és lelki közösségünk kifejezése."

Szeretnénk, ha ez az Áhítat mindezen célok megvalósulását elosegítené világszerte. Ezért is közöljük az általunk ismert magyar baptista gyülekezetek és fontosabb intézmények név- és címjegyzékét.

Biztosak vagyunk abban, hogy a közös bibliaolvasás jó eszköz arra, hogy tovább erosítse ezt a szeretet-kapcsolatot, amely a magyar baptisták között van - világszerte.

Isten áldása nyugodjék meg mindazokon, akik kezükbe veszik ezt a könyvet és útmutatásával tanulmányozzák a Szentírást! Isten áldása nyugodjék meg a magyar baptistákon, bárhol is éljenek e nagy világban!

Budapest, 1998. október 23.

Dr. Almási Mihály
a Magyarországi Baptista Egyház elnöke
a Magyar Baptisták Világszövetségének alelnöke
A Napi Áhítat 1999 és a Múlt, Jelen, Jövő Baptista Naptár 1999 megrendelhető a Baptista Kiadó könyvterjesztése címén: 1074 BUDAPEST, Hársfa u. 33. Telefon: (36)-1-352-97-32

Ára légipostával példányonként kb. hat és nyolc dollár között alakul (a postai díj a példányszámtól függően változik). Rendelje meg közvetlenül, vagy kérje a szerkesztő segítségét.


GYÜLEKEZETI HÍREK

CHICAGO
Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Lőrincz István

Az elmúlt hónapok felejthetetlen élményekkel gazdagították életünket. A chicagoi magyarság nem mindennapi megemlékezésre vállalkozott: az 1956-os forradalom évfordulójának megünneplésére. Bennünket is meghívtak, hogy vegyük ki a részünket ebből a megemlékezésből. Egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy az énekkar fogja képviselni gyülekezetünket. A kiválasztott énekszámok (Mindenható, kit csillagmirriád; Majd, ha Sion rabbörtönét...) mind evangélizáló jellegűek voltak, de valamilyen formában népünk, nemzetünk sorsa is benne foglaltatott. Jó volt e megemlékezésben arról énekelni a nagyszámban egybegyült magyarságnak, hogy Isten jó, hatalmas és a történelemnek is az Ura. Minden népben, nemzetben szereti azokat, akik Őt félik. Az énekek előtt néhány mondatban ismertetve volt a szöveg és benne kihangsúlyozva Isten szeretete minden ember iránt. Szabó Márton és Máté Bálint karmesterek vezetésével az énekkar szereplése jó bizonyság volt és egyben alkalom arra, hogy mindenkit meghívjunk a december 13-ra tervezett közös Adventi Ének-Zene vasárnapra. (Köszönjük, hogy többen is imádkoztak azért, hogy Isten neve megdicsőüljön és a chicagói magyarságból sokan találkozhassanak Jézus Krisztussal.)

Még az októberi hónap felejthetetlen élménye volt a Detroiti Gyülekezet testvéri látogatása. Ez október 31-én és november 1-én volt, egybeesve a Reformáció emlékünnepével. Úgy szombat este, mint vasárnap a detroiti testvérek énekeltek. Fűr Béla testvér irányításával a Southern Gospel Music leghíresebb énekei közül 25-öt adtak elő testvéreink; mindegyik éneket ugyancsak Fűr Béla fordította.

Nemcsak a kitűnő, evangéliumi üzenetet hordozó fordítások, hanem az énekek kellemes dallama, valamint a bizonyságtevések, szavalatok és Herjeczki Géza lkp. testvér igei szolgálatait is mind mélyen a szívünkbe vésődtek. Jó alkalmak voltak arra, hogy egymás hitét látva megerősödjünk, felbuzduljunk méginkább a szolgálatra. Megerősödtünk abban, hogy mások megmentése és a Jézus Krisztusról való bizonyságtétel gyakorlása mindennél fontosabb feladatunk.

Egy hétre rá újból ünnepeltünk. Igaz, ez az ünneplés úgy volt, hogy:

Örüljetek az örülőkkel ... ugyanis Szabó Elvira és Bill Evans menyegzőjén vettünk részt. Erre az alkalomra Zeffer Béla lpt. testvér volt meghívva, aki Németi László lkp. és Victor Prieto lkp. testvérekkel közösen szolgált az igéből.

Sok alkalmi költemény hangzott el és az énekkar is szépen szolgált.

Ennyi esemény után hadd álljon előttünk az egyik énekkari szám igei mottója: "Hálát adunk néked, Uram, mindenható Isten" (Jel 11:17). Igen, egész lényünket meghajtjuk Isten előtt és tiszta szívből mondjuk újból: Hálát adunk Neked, Uram, mindenható Isten. ---Demeter András


New York
Első Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Kulcsár Sándor

"LELKIPÁSZTOR ELISMERÉSI NAPOT" tartottunk a New York-i gyülekezetben 1998. december 6-án. Sikerült meglepni, de ugyanakkor örömet is szerezni lelkipásztorunknak ezzel a megemlékezéssel. A közös ebéd után, a gyülekezet nevében ifj. Kui Barnabás az 1Tim 5:17 és Gal 6:6 alapján köszöntötte Rev. Kulcsár Sándor testvért, átnyújtva az ünnepi tortát - "Sok köszönettel. Az Úr áldja meg életét, szolgálatát" - felirattal. Továbbá a lelkipásztor felesége, testvére, fia és Gerstner Margit testvérnő szolgálata hangzott el.

Kulcsár testvér ezekkel a szavakkal fejezte ki köszönetét a váratlan pásztor értékelésért: "Minden köszönet, hála és dicsőség egyedül az Úré, akinek kegyelméből vagyok, ami vagyok..." Az ige szavaival, alázattal így imádkozom: "Óh Uram... mi Atyáinknak Istene; tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében és irányítsd az ő szívüket te feléd" (1Krón 29:18).

Mi is imádkozunk érte és szeretnénk segíteni őt a munkában, hogy akik még nem ismerik Jézust, megismerjék és akik már megismerték, növekedhessenek Őbenne. ---Erdei Gabriella

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

SZLOVÁKIAI HÍREK

Az elmúlt évet a hadseregben töltöttem, kötelező katonai szolgálatomat teljesítettem. Azt tapasztaltam, hogy ahol a gonoszság központja volt néhány évvel ezelőtt, most az evangéliumot hirdethettük. Minden egyes katona egy Újszövetséget kapott. A tisztek töbször is megkértek, hogy tartsak előadást a keresztyénségről. Ezeket az alkalmakat arra használtam fel, hogy az evangéliumot hirdessem.

Júniusban leszereltem és egy hónap elteltével megnősültem (július 18-án). Azóta feleségemmel együtt szolgálunk. Jelenleg Komárnóban és a 3 szórványgyülekezetben (Negyed, Szentpéter, Marcelháza).

Azért imádkozunk, hogy meglássuk merre szeretne az Úr bennünket használni. Több lehetőséget is látunk, ezek közül is szeretnénk valamely magyarlakta vidéken lelkimunkát végezni.

Egy évvel ezelőtt Negyeden kezdtem a szolgálatot, de a katonai szolgálat után nem tudtam visszamenni szociális okok miatt. (A gyülekezet kicsi és nem sikerült a lakást és a megélhetést biztosítani. Egy évvel ezelőtt nőtlen voltam és az ösztöndíjamból szerényen meg tudtam élni.) Ezért döntöttünk úgy feleségemmel, hogy egyenlőre maradunk Komárnóban, s majd innen látogatjuk a negyedi gyülekezetet.

A negyedi gyülekezet élete nagyon buzgó. Az ébredésért imádkozunk és böjtölünk másfél éve és várjuk, hogy az Úr cselekedjen. A hitetlenek felé úgy szolgálunk, hogy bizonyos időközönként ünnepi alkalmat tartunk. Ezekre az istentiszteletekre elhívjuk ismerőseinket, szomszédainkat. Legutoljára október 11-én tartott a gyülekezet hálaadó istentiszteletet, ahova eljöttek az ismerőseink is. Az Úr ott volt közöttünk és ezt tapasztalták a barátaink is. Nagyon jó élményekkel távoztak és mi is felbuzdultunk. Bizunk benne, hogy ez a munka továbbra is fog folytatódni, annak ellenére, hogy jelenleg sok akadályba ütközik. ---Fazekas Pál

a lap elejére


Hunter Vadász János:
Hat hónapig túl a magyar határon - Erdélyben, Romániában, Szilágyságban

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." (Efézus 2:8)

Ez az igevers az, amit örömmel, hálával mondhatok el, miután 1998. március végétől 1998. szeptember végéig szolgálhattam a hepe hupás vén Szilágyságban.

Király László tiszagyulaházi (Magyarország) lelkipásztor beiktatása alkalmával találkoztam szilágyperecsenyi testvérekkel, akik hívtak, hogy látogassak el egyszer az ő gyülekezetükbe is. 1996-ban, mikor még a Déli Baptista Szövetség misszionáriusaként Magyarországon, az Északi Missziós Kerületben szolgáltam, kivettem a szabadságomat és a pünkösdi ünnepeket a Szilágyságban töltöttem. Volt alkalmam szolgálni Szilágyperecsenyben, Kémeren és Krasznán. Mind a három gyülekezet nagy hatással volt rám. Hat évi magyarországi szolgálat után nyugdíjba készültem, de 1997-ben ismét Erdélybe utazhattam minden szövetségtől függetlenül, az Úr és kis családom anyagi segítségével. A húsvéti ünnepeket ott tölthettem. Ez alkalommal valami különös módon Isten szívemre helyezte a lelkipásztor nélküli gyülekezetek szolgálatát. Ígéretet tettem, ha az Úr megsegít, akkor egy hosszabb időre jövök szolgálni. Éjszakánként felébredtem, vívódtam magamban. Menjek - ne menjek Erdélybe? Itt van a Santa Monicai Gyülekezet, ahol a testvérek nagyon szeretnek és hallani sem akarnak arról, hogy újra egy hosszabb ideig másutt szolgáljak. Itt van a vasárnapi rádiószolgálat, amit az Úr kegyelméből 1972. óta végezhetek Kaliforniában (magyarországi 6 éves szolgálatom idején Rev. Smidth Henrik testvér végezte ezt a szolgálatot). Ma már ez az egyetlen magyar nyelvű rádiószolgálat Kaliforniában. Ha nem végzem tovább, a rádió időt átadják másoknak és később már nem kaphatom vissza. Édesanyámat, aki 88 éves lesz januárban, nem hagyhatom itt hosszabb időre, hogy ne találkozzam vele.

Feleségemmel, akivel januárban lesz 40 éve, hogy hűséget fogadtunk egymásnak, sokat bezélgettünk arról, hogy mit tegyünk. A nyugdíjasok részére kiutalt szép kis lakásunkat, amire hat évig vártunk, nem hagyhatjuk itt, mert nem biztos, hogy vissza kapjuk. Imádkoztam, Uram, mit tegyek?

Felvettem a kapcsolatot Borzási Gyula testvérrel és a Romániai Magyar Baptista Szövetséggel, hogy van-e még szükség, vagy lehetőség arra, hogy Erdélyben szolgáljak legalább hat hónapig? A testvérek, miután jól fontolóra vették kérdésemet, egy pár hónapon belül úgy döntöttek, hogy mehetek.

Felvettük a Déli Baptista Szövetség nemzetközi osztályával a kapcsolatot (volt Foreign Mission Board) - az erdélyi testvérek Romániában, itt az Egyesült Államokban pedig mi magunk. A válasz 1998. márciusában jött meg, hogy mehetek és mint a Déli Baptista Szövetség misszionáriusa szolgálhatok Erdélyben, - ott, ahol azt az Erdélyi Magyar Baptista vezetők szükségesnek látják. 1993-ban a Déli Baptista Szöv. egy autót vett számomra magyarországi használatra, amit 1996. végén otthagytam. Ugyanazt a kocsit megkaptam, hogy majd a hepe hupás vén Szilágyságban szolgáljak vele.

Mint ahogy azt már az Evangéliumi Hírnök előző (április, május, június és szeptember) számaiban említettem, Nagyváradon a romániai baptista vezetőség, valamint a helyi gyülekezetben nagyon sok szeretettel, segítőkészséggel fogadtak. A krasznai körzetben - ahol szolgáltam - a testvérek mindent megtettek azért, hogy ne legyen hiányom semmiben.

A zilahi Missziós Házban laktam, amely városi kényelemmel rendelkezett (fürdőszoba, melegvíz, benti WC, gáztűzhelyes konyha, központi fűtés), ami egy amerikából jött nyugdíjas korban levő lelkésznek megfelel. A lakást szépen takarították, igaz, hogy a házat, a konyhát, fürdőszobát néha 15-20 cigány gyerekkel és azok nevelőivel nyári biblia iskola (Vacation Bible School) alkalmával megosztottuk egymással. Öröm volt hallani éneklésüket, imájukat és látni a felnőttek önzetlen, türelmes szolgálatát velük.

Júniusban résztvehettem az erdélyi magyar baptista lelkipásztorok találkozóján a csodálatosan szép Hargitai Táborban, ahol nagyon gyakorlati, hasznos előadásokat hallgattam "Lelkipásztor és családja" címen.

Számomra különös kegyelem volt amikor július 26-án Rátonyban - a krasznai körzet egyik gyülekezetében - egy román baptista gyülekezet lelkipásztorával együtt 39 személyt hitük vallomására bemeríthettünk. Az igehirdetés szolgálatát Bándi Sándor margittai lelkipásztor végezte "Péter Jézus Krisztusa" címmel, kihangsúlyozva azt, hogy nem személyválogató az Isten (Csel 10:34). Szabadtéri ünnepély volt, a rátonyi imaház udvara zsúfolásig megtelt, a krasznai gyülekezet énekkara és fúvószenekara is szolgált. Az újonnan bemerítettekért a jelenlevő felavatott szolgálók kézrátétellel imádkoztak és együtt úrvacsoráztunk. Az ünnepély szeretetvendégséggel együtt délelőtt 9-től délután 1-ig tartott. Két óra felé hatalmas zápor zúdult Rátonyra, de ez már az örömöt nem befolyásolta.

A 39 bemerítkező közül 27 magyarul beszélő cigány testvérrel megalakult a Kraszna-Rátonyi Cigány Gyülekezet. A meglévő Rátonyi Magyar Gyülekezet épülete kicsinek bizonyult a bemerített és érdeklődő cigányok számára, így ott, ahol a cigányok laknak építkezésbe fogtunk, hogy munkahely és imaház is legyen. Nagy szorgalommal maguk a cigányok vetették a vályog téglát és építkeztek. Az építkezéshez az anyag igen költséges. Ablak, ajtó, fa tetőszerkezet, tetőfedő lemezek, télire fűthetővé tétel, meghaladta a sok munkanélküli, pénznélküli testvér áldozatvállalásának határát. A rátonyi és krasznai magyar testvérek közül különösen is ifj. Kovács Sándor és caládja úgy a lelki nevelésben, mint az építkezés megszervezésében nagy anyagi áldozatot hozva mindent megtesznek, hogy az építkezés befejeződjön.

Az Úr imákat meghallgatott és úgy Kanadából, mint az Egyesült Államokból jött a segítség. Torontóból Podobni Jánosné ezer kanadai dolláros adománya akkor érkezett, amikor már majdnem leálltunk az építkezéssel. Az elindulásnál többezer dollárral járult hozzá Dr. Steiner István testvér és gyülekezete úgy az építkezéshez, mint a Romániában lévő magyar baptista misszió támogatására.

A Krasznai Gyülekezetben közel húsz évvel ezelőtt egy cigányasszony bemerítkezett - Kati mama -, akinek beceneve a faluban "Lulu" volt. Ő azóta szüntelenül imádkozott, hogy családja is fogadja el az Urat, legyen ébredés a cigányok között is. Amikor egy vasárnap délelőtt kezet fogtam vele, kért, hogy látogassam meg őket, mert "nagy ám közöttünk a setétség." Imáját az Úr meghallgatta, családjából többen ott voltak a bemerítettek között.

November első hetében kaptam értesítést arról, hogy már 180-an jöttek össze az új, még nem teljesen kész imaház épületében, és többen várnak bemerítkezésre. George Martin testvér, aki úgy románul, mint magyarul szolgál, szintén áldozatkészen végzi a szolgálatot a Rátonyi Cigány Gyülekezetben. (folytatjuk)

a lap elejére


László Imre:
HÁT ÉRDEMES SZOLGÁLNI?
Újévi gondolatok, 1999

Az esztendő fordulóján, az 1999. év kezdetén felmerül megint bennünk a kérdés: mivel fogom eltölteni az előttem álló 365 napot? Bizonyára lesznek, akik komoly felajánlásokat és fogadalmakat tesznek majd, és nem kétlem, hogy sok mindent meg is fognak valósítani az elhatározásokból, hiszen Istenünk Szentlelke ma is működik, és erőt ad. De bizonyára lesznek – és sajnos nem kevesen – olyanok is, akik újból csak halogatni fogják a megtérést, a szolgálatra való elindulást. Bizonyára sokan ismerik azt a kis képes füzetkét, illetve lapocskát, ahol egy ember életét látjuk felgyorsítva. Tizenévesen még túl fiatal, utána túlságosan elfoglalt, majd túl öreg… Az utolsó képen a sírt látjuk és a felírást: Már túl késő! Vannak, akik azt mondják: majd a halálom közeledtével elkezdem keresni Istent. Igen ám - mondják az okos vitatkozók, - de vajon tudod-e, hogy milyen közel van a halálod? Megvallom, mindíg bosszantott kicsit ez az okoskodás. Ha tudnám pontosan, hogy melyik napon halok meg, ez ok lenne arra, hogy csak előtte pár órával kezdjem el az én Uram akaratát keresni? Ilyen nyomorultak lennének Isten gyermekei ? Lehetséges, hogy az a primitív filozófia mozgatna csak bennünket, hogy "mivel nem tudom, mikor halok meg, azért muszály elkezdenem hívőként Isten akaratát keresni." Nem, ennél jóval többről van szó. Ha elolvassuk a szőlőmunkásokról szóló példázatot Máté evangéliumának 20. részéből, akkor tényleg felvetődik a kérdés: Érdemes–e egész napon át kapálni a szőlőben, "hordozva a nap hevét," ha a végén ugyan az lesz a bér? Bizonyára érdemes, hiszen sokan teszik ezt, de vajon miért? Több oka is van ennek.

Ha az okokat keressük, akkor azt találjuk, hogy az egésznapos munka értékét leíró első szó: a BIZTONSÁG. De mondhatunk békét, nyugalmat is. Ha ismerjük a példázat hátterét és a kort, amelyben Jézus Krisztus azt elmondta, akkor mindjárt másképpen állunk hozzá ehhez a kérdéshez. Abban az időben valóban "napszámosok" álltak az emberpiacon, és ez azt jelentette – legalább is legtöbbjük számára -, hogy ha azon a napon valaki nem fogadott fel engem dolgozni, ma nincs kenyér a család asztalán. Az a tény tehát, hogy már korán reggel "elkelt" valaki, és munkát kapott, azt jelentette, hogy megvan a mindennapi kenyér, talán még egy kicsit több is. Az egész napos munka tehát mindenek előtt biztonságot, létbiztonságot jelent. Gondoljunk csak bele: nem csodálatos és megnyugtató dolog az, hogy úgy telhet le a "napom", úgy élhetem le az egész életem, hogy biztonságban vagyok, magam és családom gondja a nagy "gazda" kezében van, aki megígérte, hogy nem lesz az én gyermekeim közül senki kenyérkéregetővé. Hát nem érdemes egy ilyen Urat egész nap, egész életemen át örömmel szolgálni? Hiszen este lefekszem és legott elalszom, mert tudom, hogy az Úr ott áll mellettem, és holnap is lesz kenyér, és megígérte Istenem, hogy biztonságba helyezi azt, aki arra vágyik.

A következő – magasabb – fokozat: a HÁLA, amit egy másik érzelem, az alázat kell, hogy kövessen. Gondoljatok csak bele: ott álltam az emberpiacon, és nem fogadott fel senki. Van egy nagyon szép, mélyértelmű magyar szavunk ennek a helyzetnek a leírására: "semmirekellő." Valóban, ezek voltunk mi, nem kellettünk már semmire és senkinek. Azt mondja az Úr Izráelre, hogy hasonlatos az olyan szőlővesszőhöz, melynek két vége megpörkölődött, és a közepe is már égett. Még egészségesen sem jó semmire a szőlővenyige, hát még félig égetten. Ilyen emberek voltunk mi is, ezekből a semmirekellőkből hívta ki Isten az új választott népet, az ekklézsiát. Talán azért, hogy senki ne tudjon dicsekedni Isten előtt. Ez a hála két dologra kötelez bennünket. Először is alázatra, mert tudnunk kell: egyedül a Nagy Gazda tud velünk még valamit kezdeni, egyedül ő, a Mindenható, a Leggazdagabb tudja vállalni annak a kockázatát, hogy eféle semmirekellőket foglalkoztasson. Másodszor arra int minden volt semmirekellőt – jelenleg Megváltott Embert – ez a példázat, hogy soha, senkiről ne mondjunk le. Mert van egy hatalmas Úr, aki még velem, a semmirekellővel is tudott valamit kezdeni, és Ő azt a másikat, akiről én már régen lemondtam, még ki tudja emelni a reménytelen mélységből.

Valami azonban még mindig hiányzik. Teljesen igazunk van akkor, amikor biztonságban érezzük magunkat Isten oltalma alatt, az ő szolgálatában és az ő szőlőjében. Az is természetes, hogy az ilyen, biztonságba jutott ember hálás az őt felfogadó Úr felé. De ha csak ennyi van a szívemben, akkor ez kevés. Van még egy fokozat, amire eljuthat minden hívő ember. Ezt pedig legjobban Dávid zsoltárának egyik mondatával fejezhetjük ki: "A te útaidon gyönyörűségek vannak örökké". Ha valaki csak munkának, hasznos fáradozásnak tekinti Isten szolgálatát, az még nem értette meg a lényeget. Ismétlem, jó dolog, ha hálás a szívünk, és az is jó, ha biztonságban érezzük magunkat. De el kell jutnunk oda, hogy Isten szolgálatában megtaláljuk a legnagyobbat: azt, hogy az GYÖNYÖRŰSÉG. A zsoltáros így ujjong: "A te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké." Máshol ezt mondja egy kedves énekünk – Dávidra hívatkozva: "jobb nékem egy nap házadban, mint máshol sok ezer." Ismét máshol azt mondja a zsoltáríró: "Örvendtem, mikor azt mondták nékem: menjünk fel az Úrnak házába." Találd meg te is, Kedves Olvasóm a gyönyörűséget az Úr Jézus szolgálatában. Hogy már ne kelljen hetekig könyörögni, hogy ugyan, vállalja már el valaki az imaóra vezetését, a pénztárosságot, vagy bármely más szolgálatot. Kérd Istent, hogy Szentlelke által mutassa meg néked a szolgálat nagyszerűségét és mély gyönyörűségét.

Befejezésül valami rendkívül fontosat szeretnék még elmondani. Valamit, amiről nagyon nem szívesen beszélünk, és hallunk. A Tékozló Fiú csodálatos példázatában olvasunk a csodálatos Happy End–ről, az atya öleléséről, a teljes megbocsájtásról, a saruról és a gyűrűről. Ritkábban bár, de elverjük a port az otthonmaradt fiún, hiszen olyan irgalmatlan volt, nem sietett testvére fogadására. És mind ez szent igaz. De valamit nem szabad elfelejtenünk, mielőtt még irígyelni kezdenénk a tékozló fiút, és azt mondanánk: van kegyelem, vár az atya ölelő karja. Ne feledjük el soha: valóban teljes és valóságos volt a bocsánat, tökéletes volt a fiúvá fogadás, illetve visszafogadás. Saru került a lábakra, gyűrű a kézre, és a fiú arcán ott ragyogott az atya megbocsájtó csókja. DE AZ ÖRÖKSÉG ODALETT! Ott maradt a fiú örökké az atyai házban, élvezte az atya közelségét, de az eltékozolt vagyon, az elrontot ifjúság, a szétszórt szellemi és fizikai erő már ott maradt a kocsmák mélyén, paráznák karjai között, ravasz kalmárok és rosszindulatú barátok zsebében. Ezzel az atya nem lett szegényebb, szeretete nem lett kisebb. De mégis, talán jobb lett volna azt a vagyont nem felemésztetni a paráznákkal… Kedveseim, könyörögve kér az Úr mindenkit: ne menjen el senki a moslékos vályúig. Mert van tökéletes bocsánat és visszafogadás, de az örökség odalesz! És jobb az egész napot a szőlőben végigdolgozni, jobb az egész életet az Atya biztonságos szolgálatában tölteni. Még akkor is, ha néha csak a munkának terhét érezzük, mert tűz a nap, egyre nehezebb felemelni a kapát, a szerszámot. Mert időről időre végignézhetsz a munkán, és eltölti szívedet a biztonság, a hála, és a gyönyörűség. Aztán egyszer, a nagy esti számadáskor megkapod majd a béredet – velem együtt - és akkor majd megszűnik a teher, nem süt égetően a nap, - de megmarad a szolgálat gyönyörűsége. Örökös örömben él majd Isten gyermeke. Adja meg az Úr, hogy egy végigdolgozott, és olykor gyönyörűségekkel teli élet után azt mondhassa Urunk: Jól van, jó és hű szolgám. Kevesen voltál hű, sokra bízlak ez után, menj be a te Uradnak örömébe. ---László Imre

a lap elejére


Herjeczki Géza:
AZ ISTENT KERESŐ LÁRMÁTÓL AZ ISTENIG, AVAGY JÉZUS AZ ÚT AZ ATYÁHOZ (János 3:16-18)

Nem csak a templomokban hallunk, vagy a Bibliában olvasunk Istenről, üdvösségről, kárhozatról. Az életünket számtalan fonállal szövi át ez a téma. Legnagyobb költőink is sokat vívódtak az életnek ezzel az aspektusával. Ady Endre, a legnagyobb magyar vallásos költő az Isten-keresés legmélyebb érzéseit így fogalmazta meg az Isten-kereső lárma című versében:

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.
Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Őszinte és egyúttal kétségbeesett Isten-keresés ez! De a legszebb álom, a legnagyobb igyekezet sem éri el Őt, az Istent.

Az Istent soha senki nem látta - olvassuk János evangéliumában (1:18) és levelében (1Jn 4:12). Ha mégis tudunk róla, az azért van, mert Ő maga kijelentette önmagát. Többféleképpen is szólt, üzent, legutóbb Fia által, az Úr Jézus Krisztus által beszélt önmagáról. Ady is megsejtette ezt Az Úr érkezése című versében. Ő keresett meg bennünket - nem mi találtuk meg Őt! Ennek a ténynek a fölismerésén és ennek elfogadásán megfordulhat minden az életünkben.

Fölismerni és elfogadni a tényt, hogy nyitva van az az ajtó, amelyet több-kevesebb erőfeszítéssel döngettünk - csodálatos élmény. Reményik Sándor: Kegyelem című verse érzékelteti ezt legszebben. Magától, vagyis nem a mi erőlködésünkre nyílik meg az ég. Magától, vagyis Istentől nyílik ajtó felénk. Ez a kegyelem, melyet el lehet és el kell  fogadni.

Nekünk csak hinni kellene. Dehát az sem könnyű. De legalább egyszerű! Nem hiszékenységet vár el az Úr tőlünk, hanem igazi, személyes hitet. Bódás János így ír erről:

Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de - tördelvén a titkok néma zárát -
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,
 
De mit nem érzek vak, süket kezemmel
s hová nem ér el káprázó szemem,
lelkemmel látom azt, melynek, ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.
(részlet a Húsvéti hit című versből)

Isten Igéjének olvasása, tanulmányozása során egyre többet érthet, láthat meg az ember az Isten dolgaiból. Babits Mihálynak és Ady Endrének is ott volt a könyvespolcán, az éjjeliszekrényen a Biblia. Nem véletlen tehát, hogy az Ige szövi át legtöbb versüket.

Isten igéjéből egyértelműen kiderül, hogy a Fiú, Jézus Krisztus éppen azért jött közénk, hogy elvezessen minket az Atyához. Nem kárhoztatni jött, hanem, hogy megtartsa e világot.

Az Ige arról is szól, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út az Istenhez. János 14:6-ot mindenki tudja kívülről, ha máshonnan nem, a temetésekről. De nem biztos, hogy érti is! Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Az Úr Jézus igen határozottan állítja ezt. A tanítványok pedig pünkösd után ugyanezt így fogalmazták meg: nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnénk. (Csel 4:12)

Az idézett versek is ugyanezt mondják nekem. Talán nektek is, kedves olvasóim.

Isten-kereső erőlködések helyett fogadjuk el Őt, Jézus Krisztust, Aki ma is maga jön elénk. Őt Isten adta: Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:16)

Végül: ha fölismertük, megértettük és elfogadtuk Jézus Krisztust, legyünk eszközei is! Legyünk olyanok, mint az útjelzőtábla - Jézus Krisztus felé mutassunk utat környezetünkben (Bódás János: Útejlzőtábla). Segítsük át barátainkat, ismerőseinket is a másik oldalra: Jézus Krisztus oldalára. (Gerzsenyi Sándor: Ki - a vakok közé). Jézus Krisztussal miénk  az örök élet. Általa velünk az Isten.

*** Az igehirdetés egy irodalmi est befejezéseként hangzott el 1997-ben, Detroitban. Akit érdekel, keresse meg és olvassa el az akkor elhangzott verseket is, sorrendben: Ady Endre: Az Istent kereső lárma, Álmom az Isten, Ádám, hol vagy, Imádság háború után, Az Úr érkezése, Teveled az Isten; József Attila: Isten; Babits Mihály: Jónás imája; Reményik Sándor: Kegyelem; Dsida Jenő: Krisztus; Túrmezei Erzsébet: Mégis; Bódás János: Húsvéti hit, Útjelzőtábla; Gerzsenyi Sándor: Ki - a vakok közé.


Bódás János:
 
ÚTJELZŐTÁBLA
Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.
 
Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.
 
Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.
 
Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!
 
Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.
 
Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek!

Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3