a lap elejéreEVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja
Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
Ellie (Kerekes) Snyder:
LEGSZEBB ÉVEIM
Hogyan válaszolnál, ha valaki a legszebb éveid felôl érdeklôdne? Talán a gondtalan gyermekévekre emlékeznél, amikor szüleid helyetted is aggódva vigyázták az örömödet. Talán a felnôttkor kezdetét tartod a legszebbnek, a húszas éveket, amikor pályát kezdtél, megházasodtál és jöttek a gyerekek? Lehetséges, hogy a jövôtôl reméled ezeket a "legszebb éveket" B miután a gyerekek felnôttek és kirepültek, nyugdíjas leszel, és beutazhatod akár az egész világot. Miért érkezünk az élet legszebb idôszakához mindig máskor? Miért nem a jelen a legszebb?
Ausztráliában nôttem fel, egy magyar hívô családban. Emlékszem, mint kislány is már mennyit álmodoztam; az ágyon fekve tervezgettem, festegettem a felnôttkor szebbnél szebb képeit. Még listát is készítettem a vágyaimból, amit a Bibliámban ôríztem. Most nevetek magamon, mert micsoda terveim voltak?! Magas, jóképű férjet szerettem volna, és legalább hat gyereket. Viktoriánus házról álmodoztam, díszesen ívelô lépcsôkorlátokkal. Hatalmas kertet képzeltem a ház mögé, teli rózsával és liliommal, szebbnél szebb virágokkal. Cselédlányt tartunk majd, hogy mosson, vasaljon; és a listám végére még ezt is odaírtam: "és boldogan élünk, míg meg nem halunkY"
Elmondhatom, hogy az Úr gazdagon megáldott. Lánykori vágyaimat is figyelembe vette; valóra váltott belôlük sokat. Kaptam egy szeretô, jóképű, hívô férjet. Gyönyörű fiúnk van. Adott szép otthont is, és a házunk melletti kis kertet teliültettem rózsával, liliommal, szebbnél szebb virágokkal. Cselédünk még nincs, hogy elvégezné a vasalást, de nem adom fel a reményt!
Azt is ajándékai között tartom számon, hogy átírta a kívánság listámat. Kicserélte és átrendezte, bizonyos vágyakat letörôlt róla. A változtatásai fájdalmasak, nehezen elviselhetôk voltak. Két éve történt, hogy egy délután, a sport klubból hazatérôben furcsa zsibbadtságot éreztem a kezemben és a lábamban, majd erôsen szédülni kezdtem. Kórházba vittek, ahol az orvosok azonnal hozzáfogtak a kivizsgáláshoz. Félelemmel vártam a válaszukat. Hetekig tartottak a különbözô tesztek, és végül megérkezett a válasz. Az orvosom szerint Multiple Sclerosis kezdeti stádiumánál tartok, de további kivizsgálásokra volt szükség, hogy biztos diagnózist adhassanak efelôl.
Rettenetesen felkavart, összetört ez a hír. Amit az M.S-rôl eddig hallottam, az mind rettenetes. Erre a betegségre nincs gyógymód B ilyesmire igazán nem számítottam! Annyi mindent szeretnék még tenni, látni! Szeretnék még gyereket szűlni, szeretném a kisfiamat felnevelni, szeretnék a férjem mellett megöregedni. Nem, erre igazán nem vártam; ezt nem így képzeltem!
A következô hetek és hónapok nagyon nehezen teltek. Egyik kivizsgálást a másik követte. Gyenge voltam. Az idôm javát ágyban kellett töltenem. Kerestem a csendet, sokat olvastam a Bibliámat, imádkoztam, sírtam és gondolkoztam. Ahogy az idô telt, az Úr szelíden dolgozott rajtam. Egy gyönyörű igeverset találtam a Zsoltárok Könyvében: "Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni" (Zsolt 40,6). Amikor elolvastam, felkiáltottam az örömömben. Ott volt elôttem a helyzetem, a Biblia lapjain az én életem!
Kicserélôdött bennem és elôttem sok minden. Lenyűgözôen gyönyörűnek találtam Isten irántam tanusított szeretetét, hogy terve van az életemmel, és most Ő írja a listát, és csak nekem, és terveinek a száma-hossza Atöbb annál, amit fel tudnék sorolni".
Tudom, hogy Ő elveheti a betegségemet. Tudom, hogy dönthet másként is, és ha nem is értem az okokat, vagy hogy miért éppen most próbál így, én megtanulok bízni Benne, mert csodás terve van velem.
Gyakran betegség és tragédiák józanítanak ki bennünket, hogy felismerjük az élet áldásait. Az értékrendünket és a kívánságainkat ez gyökeresen megváltoztatja. Addig fontosnak vélt dolgok a háttérbe kerülnek, és az élet apró örömei, amiket a nagy hajszában észre sem vettünk, és így nem is értékeltünk, megfizethetetlen kincsként ragyognak elôttünk. Fogalmam sincs arról, hogy mit hoz a holnap, hogy mi vár rám az elôttem álló hónapokban, évben, de Isten tudja. Annyit tudok, hogy a mai napot még megadta. A félelmeimmel nem bújok el a sarokban, hanem Benne bízva fogadom a mai nap ajándékát, mégpedig úgy, mint ami az életem legszebb része lett. Ma örömmel fogadom minden áldását, amivel körülvesz. Az illatozó rózsát megcsodálom, megszagolom, sétálok, gyönyörködöm a naplementében, teát szürcsölgetek a barátaimmal, férjem és családom szeretetét fogadom és viszonzom B nem is találom a lista végétY!
Mindenfelôl Isten áldásai érkeznek hozzánk, de ki kell állnunk a nagy rohanásból, hogy észrevegyük ezeket és kifejezzük a hálánkat értük naponként. És ha nem is értünk meg sok mindent, ne felejtsük el, hogy Isten mindenrôl tud, és terve szerint alakítja az életünket.
Visszagondolva lánykori álmodozásaimra azért is mosolygok magamon, mert Isten gyermekeként, a "boldogan éltek mígY" mesés végzôdése nem torkollik a halálba. Örökké élek. Ki álmodhat ilyet?
Isten megerôsít és átsegít a nehéz napokon, amiket magamtól nem lenne erôm elszenvedni. Hadd bátorítsalak Titeket is, hogy az Ő ajándékaként fogadjatok minden új napot! Ne tartsátok természetesnek a mát, ne ragadjatok meg a múltban, ne aggodalmaskodjatok a jövô felôl! A mai nap Isten ajándéka. Éljünk a lehetôségeivel a mának - mert ez a mi földi életünk legszebb része. (Ford: Novák József)
|
Mire olvasóink kezébe kerül a novemberi Evangéliumi Hírnök, már kevesebb mint két hónap lesz vissza az évfordulótól. Na és? Elég régóta így van ez. December után éppen úgy következik a január, mint pl. március után az április.
Mi történt, mi változott meg, hogy egyszerrecsak milliók számolgatják szorongva a napokat, s félelemmel gondolnak az egyre gyorsabban közelgő január elsejére?
Nem, nem arról van szó, hogy végre megértette volna ez a világ a hívő keresztyének bizonyságtételét, hogy t. i. mindig készen kell lenni, hiszen bármikor eljöhet az ideje annak, hogy Isten megálljt parancsol, s számot kell adnunk életünkről.
Nem, nem arról van szó, hogy Isten órája megváltozott volna. Az ugyanúgy jár, mint eddig; azt ugyanúgy nem tudjuk olvasni mint ahogy eddig sem.
A természet sem változott meg. Igaz, hogy az időjárást egyre szélsőségesebbnek érezzük, igaz, hogy pl. egyre több földrengést észlelünk, s katasztrófa hangulatunk támad gyakran, de az Isten teremtette világunkban minden ugyanúgy halad tovább, mint ezelőtt.
A probléma kizárólag velünk van és bennünk van. Méghozzá kettős problémánk van - az egyik könnyebben korrigálható, a másik nehezebben.
A könnyebben kijavítható problémánk a modern világunk egyik alap eszközével van. A XX. század végefelé alig van olyan dolog körülöttünk, ami valamiképpen nem kapcsolódik komputerhez. Ezt, az életünket behálózó, nemcsak gazdasági területekre, hanem szinte minden részletére hatást gyakorló zseniális Agépet@ Anagykorúsítani@ kell, vagyis alkalmassá kell tenni arra, hogy a 2000. évszámot is helyesen Aolvassa.@ Ezt a korrekciót neveztem Akönnyebbnek@ -, annak ellenére, hogy jól tudom, hogy világviszonylatban hatalmas összegre rúg ennek a módosításnak az elvégzése. Könnyű, mert megoldható. Kiváló szakemberek dolgoznak rajta, s nekem nem is kell Aértenem@ hozzá. Semmi kétségem nincs afelől, hogy az ember, aki létre tudta hozni, aki a mai színvonalra tudta fejleszteni, meg is tudja oldani ezt a Amillennium bug-@ot.
A nehezebben korrigálható probléma nem a komputerünkben van, hanem az agyunkban.
Ki ne tudná, hogy a bizonytalanság nyugtalanságot ébreszt az emberben. Ez természetes. S az is természetes, hogy ilyenkor az lenne a feladata mindenkinek (különösen a keresztyéneknek), hogy a Amegnyugvás@ felé segítsék embertársaikat. Ezúttal ennek az ellenkezője történt és történik - világszerte. A megnyugtatás helyett sokkolást, ijesztgetést tapasztalunk - világi és vallásos irányból egyaránt. Miért?
Nem nehéz belátni, hogy gazdaságilag rengetegen húznak hasznot ebből a félelemből. Talán ezt nem is kell részleteznem, annyira nyilvánvaló, hogy miről van szó. (Biliárdokra rúg az évfordulóval kapcsolatos félelmekből vásárolt áruk összege.)
Nehezebb megérteni az évforduló közeledésével kapcsolatos lelki hatásokat - az egyházak, vallásos szervezetek ténykedését. Ahelyett, hogy élnénk az alkalommal és Jézus Krisztus elfogadására szólítanánk föl az embereket, félelmet és hisztériát keltünk bennük.
Megszaporodtak a világvége-várók, az időket-napokat számolgatók. Pedig nagyobb esély van arra, hogy holnap visszajön az Úr Jézus, mint hogy az évfordulón, hiszen Ő maga mondta: AAmely órában nem gondolnátok, abban jön el az embernek Fia.@ (Lk 12:40) Sokan azt hiszik, hogy az általunk konstruált Aidő-mérés@ jelent valamit Isten előtt, s mert mi úgy számoljuk, hogy 2000 éve született a Megváltó, már itt az ideje, hogy visszajöjjön. Egyébként valóban 2000 éve annak, hogy eljött közénk az Egyszülött Fiú? Pál meghatározása valóban pontos, ő azt írta: Amikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát@ (Gal 4:4). Az evangéliumok Augusztus császárról, Heródes királyról és Czirénius szíriai helytartóról beszélnek az Úr Jézus születési idejével kapcsolatban, mely egyébként a legtöbb bibliamagyarázó számítása szerint legalább 2004 évvel ezelőtt történt. Vagyis, ha lenne is értelme a 2000 évnek, azon az évfordulón már jóval túl vagyunk!
A keresztyén gyülekezetek számára az ezredforduló a bizonyságtétel alkalma lehetne. Ha eddig is az volt az egyik fő megbízatásunk, hogy megtérésre, Krisztus elfogadására hívjuk az embereket, akkor ebben a helyzetben fokozottan is azt kellene tennünk. Nem azzal ijesztgetve, hogy lehet, hogy két hónap múlva itt a világ vége, hanem arról beszélve, hogy még mindig tart a kegyelmi idő, s amíg az el nem fogy, van mód a megtérésre, üdvösségre.
Tudunk-e, akarunk e a megbékélés eszközei lenni - mi, magyar baptisták -, a magunk helyén? A félelem keltés helyett Aünnepeljük@ az Üdvözítő Jézus Krisztust. A ACelebrate Jesus 2000" programhoz kapcsolódva vigyük el a jóhírt mindenkihez, mielőtt véget érne a kétezredik esztendő!
Végül egy igét hadd idézzek: ASzárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek@ (Zsolt 57:2). Ez a veszedelem nem az Úrtól jön, ezt mi magunk gyártottuk magunknak. De ettől is megóv az Úr. S ha sor kerülne rá, hogy egy rövid ideig várni kell, hogy lecsendesedjen a vihar a tudatosan élesztett félelmektől gyötört emberek hisztériája, akkor legalább egy kicsit csendben leszünk. Csendben, imádkozva -, talán nem is magunkért, hanem másokért, ezért az utolsó időkbe érkezett világért.
(Ám, ha valakit mégis alvási zavarok gyötörnének, mert attól fél, hogy nem fog megjelenni az Evangéliumi Hírnök januárban (így mosolyog magában a szerkesztő!), hadd nyugtassam meg: a januári számot még decemberben el kell készítenem (s az Úr segítségével ezt meg is fogom tenni). Továbbá, ha computerünk évszámkezelési problémát mutatna január 1-én, a februári szám elkészítéséig adódó néhány Aszabad@ nap alatt meg fogjuk találni rá a módot, hogy korrigáljuk azt.)
Hadd fejezzem be azzal az Aaranymondással,@ - ami a komputeresek, de talán mindenki számára eléggé ismert: God is in control. Hála Néki. (HG)
Hívő életünkben mindent úgy kell tekinteni, mint ami Isten kezéből jön. Boldogok vagyunk, amikor minden jól megy, sikereink vannak, áldások vesznek körül; de vannak idők, amikor úgy érezzük, hogy beborul az ég, nehézségek jönnek, megpróbáltatások közé kerülünk és elkezd ingadozni hithajócskánk. Ilyenkor is az Úrra kell néznünk, mint akik tudjuk, hogy akik az Urat szeretik, azoknak Isten mindent javukra munkál.
Pál apostol figyelmeztet: "Mindenben hálákat adjatok!"
Jakab így int: "Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez" (Jakab 1:2-3).
Mindenben hálát adjatok! - ez egy parancs. Ha ezt megtesszük, akkor viszünk "dicséretnek áldozatát" az Úr elé. Alázattal meghajolva a próbák alatt és hálát mondva, ez kedves Istennek, mert Ő tudja mi válik javunkra. Jób erősen meg volt próbálva, de Isten ellen soha nem szólt és "semmi illetlent nem cselekedett." Dávid családját elrabolták az Amálekiták, de Dávid hite és bátorsága visszaszerezte az övéit (1Sám 30).
Jakab nagyon jól látta, hogy a hit megpróbáltatása kitartást szerez. Türelemmel kell várnunk Isten segítségére, Aki nem hagy minket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetnénk.
"Kereszt nélkül nincs korona." Az Úr Jézusra kell néznünk, aki viselte a keresztet és koronát ígért nekünk.
Már az Ószövetségi szent írásokban is ilyen gondolatokról olvashatunk: "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te utaidban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te utaidat" (Péld 3:5-6).
Teljes gyermeki bizalommal az Úrra kell néznünk, aki jól látja életünk minden mozzanatát és diadalra visz minket a nehézségekből. Az Úr szemei mindenkor kísérnek minket, még hajszálaink is mind számon vannak tartva.
Minél inkább ráhagyatkozunk az Úrra, annál nagyobb nyugalom száll a szívünkre. Az Úr mindent javunkra tud munkálni. Minél jobban elcsendesedünk, annál inkább megértjük Őt, és megismerjük az Ő utait.
Mennyei Atyánk szeretné, ha az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz hasonlítanánk (Róma 8:28-29).
Csak azok fognak Jézussal uralkodni örökre, akik hasonlítanak Hozzá. Fel kell vennünk keresztünket és hordoznunk kell. Nekünk is részünk lesz megaláztatásban, gúnyban, félreértésben, támadásokban, ahogy ezt Jézus Krisztus is tapasztalta ezen a földön.
Az Úr nevel, készít napról-napra, az Ő terve szerint.
Bele kell simulnunk az Ő kezébe, mint az agyag a fazekas ujjai közé, hogy kialakulhasson az Úr mesterműve életünkben.
Ha ezt megértjük és alázattal elcsendesedünk, elmúlik lelkünkből minden harag és elégedetlenség.
Józsué Mózes után Isten nagy vezére lett. Az Úr ezt mondta: "Légy bátor és igen erős... El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés és akkor boldogulsz" (Józsué 1:8-9).
Kövessük Józsué példáját; gondolkozzunk ezeken a drága igéken: "Az Úr akarata, a ti szentté lételetek... Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle kísértésekbe estek... Minden te utaidban megismered Őt... Isten mindent javunkra munkál.@
Ha ezeket magunkévá tesszük szent alázattal, elmúlik minden keserűség szívünkből és felragyog a békesség napsugara.
Az Úr diadalra visz minket Jézus Krisztus által. ___Somogyi Gáborné
GYÜLEKEZETI HÍREK
CLEVELAND - BETHANIA
Gyermekbemutatás!
Gyászistentisztelet
Szeptember 12.-én Zeffer Béla lelkipásztor testvér és családja gyászában osztott gyülekezetünk, amikor a délutáni istentiszteleten Zeffer Antal nyugalmazott lelkipásztor mennyei hazába költözésére emlékeztünk. Az elhunyt testvér Zeffer Béla lelkipásztor és Papp Jolánka (Detroit) édesapja volt.
Balla Gábor lelkipásztor hirdette az Igét 1Mózes 50:24-25 és Zsid 11:22 alapján, rámutatva az előrenéző emlékezésre tiszta, erős hit által. Balla testvér szolgatársa volt Zeffer Antal testvérnek, így áldott, szolgáló életéről is megemlékezett.
Zeffer Antal testvér életrajzi adatait és pályájának, szolgálatának főbb állomásait Dr. Fazekas László lelkipásztor testvér ismertette.
A család nevében Papp Lajos testvér szólt és személyes élményeit mondta el apósa családban betöltött segítő, támogató szeretetéről. Korán elkezdett igeszólói és a nyugdíjas években végzett börtönmissziós szolgálatáról.
Bántó Attila és Fazekas Erzsébet költeménnyel szolgáltak, Lakatos Erika és Veres Hanni duetténekkel, Fazekas Petra, Balla Andrea, Pácsó Melánia egy-egy igeverssel, és az ifjúság csoport énekkel szólták a vigasztalás üzenetét.
Az istentisztelet további részében igehirdetés hangzott Dr. Fazekas László lelkipásztor testvér által a Filippi 3:20-21 alapján, amely az örökkévaló hazára irányította figyelmünket - "Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk." ___Fazekas Erzsébet
TORONTÓ
70 éves jubileum
Torontóban
Október 10-én gyülekezetünk boldogan ünnepelt nagy számú vendégsereggel és a testvér-gyülekezetek küldötteivel együtt, visszapillantva 70 év távlatába.
Gyülekezetben ünnepelni mindig nagy öröm, az Úr jóságát magasztalni, akinek gondviselése nem szűnt meg az évek múlásával. Virágok és érett gyümölcsök illata töltötte be a termet, mert hálaadó-nap is kapcsolódott ünneplésünkhöz.
Vadász János testvér is közöttünk volt Kaliforniából és gazdagította együttlétünket lelkes, buzgó szavaival, mint aki vallja, hogy egyedül "Csak Jézusnak szolgálni érdemes itt," aki átvezet minket sok nehézségen és megkoronázza az esztendőt jóvoltából. Beszélt a kezdő évek nehézségeiről - melyből nekünk is bőven kijutott, mint 1956 után érkezőknek-, de az előttünk ide vándorolt testvéreknek még nehezebb volt az indulásuk Kanadában.
Az 1930-as években jött testvérek nagy áldozatvállalással imaházat vásároltak, közös erővel egy akarattal szépen megindult a misszió. Voltak évek, ahogy ők elmondják, hogy a taglétszám csökkent, de az Úr küldött hozzájuk újabb kedves testvéreket. Ezek közül már a legtöbb drága testvér az örök hazában van. Jó rájuk emlékezni, igaz hűségükre és szeretetükre az Úr iránt. Évekkel ezelőtt alkalmam volt még beszélni Nagy Gyula testvérrel a gyülekezet alapítójával, aki 1924-ben jött ide családjával (75 éve). Vendégszeretetük sok magyart felüdített, ajtójuk mindig nyitva állt mindenki előtt.
1924-ben kezdődött el a torontói magyar misszió. Az első években egy angol gyülekezetben találtak otthonra. Major Mihály testvér járt át hozzájuk Buffalóból igét hirdetni.
1929-ben lelkipásztort hívtak, Balla György tv. személyében. Az ő vezetésével még abban az évben hivatalosan is megalakult a Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet. Hamarosan énekkar, zenekar kelt életre. Ezekre az évekre esett a nagy világra kiterjedő depresszió. Ekkor sokan jártak a gyülekezetbe, mert meleg ebédet is kaptak, ezekből voltak, akik megmaradtak, csatlakoztak a gyülekezethez.
1935-ben kezdték meg az imaház vásárlási alapot. 1942-ben ünnepélyesen beköltöztek saját szép imaházukba a Robert St. 8. alatti épületbe. Nagy Gyula tv. ezt mondta nekem: "Testvérek buzgólkodjatok az Úrnak dolgában mindenkor. Mi már megöregedtünk, nemsokára hazamegyünk, vegyétek át a fáklyát és fénykedjetek."
1956. után többen érkeztek Torontóba és ezek a testvérek fellendítették a gyülekezeti életet. Öröm volt a hosszú utazás és bizonytalanság után meleg, lelki otthonra találni a testvérek között. Mérhetetlen kincs egy hívő gyülekezet. A hétköznapok szürkeségét bearanyozta a vasárnapok fénye. Az Úr csodálatosan hullatta nekünk az égi mannát, a drága élet-kenyeret. Amikor nem volt lelkipásztorunk, akkor Magyarországról kaptunk igehirdetőket, Cserepka testvér volt 1956 után az első, később kedves feleségével együtt Bolíviába mentek külmisszióba.
Azután jöttek: Viczián, Gerő, Herjeczki és Oláh testvérek. 1997. nyarán érkezett Dan László testvér és családja Torontóba, aki nagy lelkesedéssel, az Úr ügye iránti szeretettel végzi közöttünk munkáját.
Az elmúlt években újabb testvérek jöttek Erdélyből akik megint felfrissülést hoztak és ők ma is velünk vannak, békességben és szeretetben munkálkodva.
Gyülekezetünk fejlődő, boldog, munkás nép, mindenki szépen belekapcsolódik a szolgálatokba. Ünnepélyeinken és most is énekkarunk gyönyörködtette a megjelenteket nívós, nagy zenedarabok előadásával, Oláh Imre és Dan Annamária vezényletével. Délben közös ebéd volt, mindenki hozta a legjobbat otthonról, délután pedig az ünnepély befejeztével újból gazdagon terített asztalok örvendeztették a megjelenteket.
Az ünnepélyről videó felvétel is készült (amely megrendelhető a lelkipásztor címén). ___Somogyi Gáborné
A Rámai Tábor múltja és jelene
A közelmúlt egyik kiemelkedő ünnepi istentiszteletére készült programon olvastam a következő idézetet: "Akit nem érdekel a múltja, az lemondott a jövőjéről." Istentől kapott csodálatos ajándék az ember számára az emlékezés. Amikor szeretett rámai táborunk jelenlegi helyzetéről szeretnék beszámolni a testvéreknek, teszem ezt úgy, hogy visszanézek a kezdetekre is.
1960. júliusában Amerika és Kanada magyar baptistái különös híradást olvastak az Evangéliumi Hírnök Misszió Mezőkről c. rovatában. Cserepka János tv., a torontói gyülekezet lelkipásztora rövid cikkében táborvásárlásról, a gyülekezet ehhez fűzött reménységéről ad hírt, s egyúttal meghívja az olvasókat a július 24-i tábornyitási ünnepélyre:
"Az Úr iránti hálával közöljük az Evangéliumi Hírnök olvasóival, hogy Júniusban a gyülekezet megvásárolt egy testi-lelki üdülésre alkalmas helyet. Szeretettel kérjük mindazokat, akik e sorokat olvassák, hogy imádkozzanak velünk együtt azért, hogy a Szentlélek Isten használja e helyet, s áldásait adja az itt megjelentekre."
Elkezdődött a munka és Isten áldásait tapasztalhatták meg mindazok, akik kivették részüket a táborépítés és szépítés lelki-anyagi és fizikai terheiből.
Mi is azonosulunk azzal a megállapítással, amit a torontói tudósító 1965-ben így fogalmazott meg cikkében, amit az Evangéliumi Hírnök 1965. szeptemberi számában olvashatunk:
"Kedves Cserepka testvér! Nem volt hiába a te hősi erőfeszítésed a tábor kezdetén, a fáklyát, melyet meggyújtottál, átvette valaki és lobog a láng, melegít, világít. Az elhintett magvak kikeltek és izmos fácskákká növekedtek. Az elkezdett munka folyik tovább, az Úr népe együtt van és együtt örvendezik."
Minden korszakban meg voltak a megoldásra váró feladatok: ebédlő építés, kápolna építés, meglevő épületek felújítása, új női és férfi mosdó elkészítése. A jelenben két nagyobb munka kivitelezése van folyamatban. Régi vágyunk válik valóra, amikor a kor igényeit figyelembe vevő szálláshelyet építünk. Ebben az épületben 5 hálószoba, 2 fürdőszoba, tágas nappali és egy konyha kap helyet. Örömmel írhatom le, hogy az építkezés az ősz folyamán nagy lendületet vett és mire a kedves testvérek e sorokat olvassák, már a külső burkolás a befejezéséhez érkezik, belül pedig a víz és villanyszerelési munkálatok folynak. Azzal a hittel írom le a következő sorokat, amilyen hit mindenkor jellemezte elődeimet is. Ha az Úr úgy akarja és megáld bennünket anyagiakkal és a munka végzéséhez fizikai erővel is, akkor 2000. júliusában az ünnepi, 40-ik tábori konferencián szeretnénk rendeltetésének átadni az új épületet.
A hivatalos szervek feltételként szabták az építési engedély kiadásához, hogy készítsük el a tábor új szennyvíz rendszerét. Ez a munkálat is elkezdődött, felmérték a területet és elkészítették a terveket. A kivitelezés a tavasz folyamán történik meg. Jó reménységgel vagyunk, hogy a következő nyáron már az új szennyvíz rendszer mindannyiunk megelégedésére fog működni. Természetesen ezek a nagy beruházások a helyi gyülekezetet terhelik elsősorban. A gyülekezet mindeddig példásan helyt állt az áldozathozatalban és munkavégzésben egyaránt. Látjuk azonban azt is, hogy nélkülözhetetlen a tágabb testvériség imatámogatása és anyagi áldozathozatala. Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik már eddig is sokat imádkoztak értünk és anyagi áldozatot is hoztak azért, hogy terveink megvalósuljanak. Imádságos szívvel gondolunk az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetségre, a Palm Bay-i Bethesda Otthonra, az Ifjúsági Szövetségre, a New York-i és Chicago-i gyülekezetekre, valamint azokra a magánszemélyekre, akik kisebb vagy nagyobb összeggel támogatták ezen terveink megvalósulását.
Akik ezután szeretnének csatlakozni a tábori munkák támogatásához, kérjük hogy gyülekezetünk címére küldjék el felajánlásaikat, a megjegyzés rovatban megjelölve: Rámai tábor.
___Dan László
DETROIT
BANCSOV ADÉL (1966-1999)
Mielőtt az Úr Adélt adta, elküldte fiát az Úr Jézus Krisztust, aki halála és feltámadása által örökéletet ad mindazoknak, akik hisznek Benne. Aki pedig hisz Őbenne, ha meghal is él. Jóbbal valljuk: "az Úr adta, az Úr vette el." Ugyanaz az Úr, aki Adélt adta nekünk, Ő volt az, aki magához is fogadta. Áldott legyen az Úr neve az Ő megváltott életéért. Azért, hogy Adél megismerte az Urat, követte és hűséggel szolgált Neki.
AKI BŐVEN VET
"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (1Kor 9:6) Egy olyan fizikai törvényről van itt szó, amely nem csak a földművelésben, hanem az élet minden vonalán is fennáll. Ennélfogva a pénzkérdésben is.
Kétségtelen, hogy az egyházak, misszionáriusok, missziós társaságok, lelkimunkások, rádió-istentiszteletek, szegények, és munkanélküliek, stb. létezését önkéntes adományok teszik lehetővé. Az adományokat meg szerető szívek szolgáltatják. Ezek között vannak, akik azért adakoznak, hogy kiérdemeljék Isten kegyét. Mások azért, mert kötelességérzetük kényszeríti őket. Ismét mások sajnálatból. De a leghatásosabb indítóok a szeretet; a krisztus szeretete, mely "... szorongat minket..." (2Kor 5:14a) - a jótéteményekre.
Akit a Krisztus szeretete szorongat, az azért ad, mert adni akar. Milyen legyen hát az adakozásunk?
LEGYEN ÖNKÉNTES. Amint Jézus önként odaadta életét értünk, úgy mi is - hálánk jeléül - önként adakozzunk az Ő országa építésének céljaira.
LEGYEN ÖRÖMTELT. Szerelmesek sokszor adnak egymásnak értékes ajándékokat. Különös örömet szerez nekik, ha valami értékeset adhatnak. Hasonlón, aki nagyon szereti a Megváltót, az is örül, amikor egy szép összeggel hozzá járulhat az Ő országának építéséhez. Hisz Őt - a legdrágábbat - tiszteli vele. Egyúttal kifejezésre juttatja, hogy hálás az egészségért, a kereseti lehetőségért, és tehetségéért, s teljesen bízik az Ő további gondoskodásában is.
Örömmel adakozni azonban csak azok tudnak, akik - mint Pál apostol szerint a macedóniai adakozók "... először önmagukat adták az Úrnak... " (2Kor 8:5b)
Ezért kezdjük meg mi is rendszeres adakozásunkat azzal, hogy mindenek előtt magunkat adjuk át teljesen az úrnak. Azután adakozzunk; önként, hálából, és örömmel.
ADAKOZÁSUNK LEGYEN ARÁNYOS. Bevételünk arányában adjunk. Ebből a szempontból a Bibliában javasolt 1O% egy egészséges irányadó. Mert, ha minden egyháztag odaadja bevételének tized részét, akkor arányos lesz adakozásunk. A szegény a kevésből adja meg, a gazdag a sokból. Senki sem szenved kárt, mert arányosan adakozunk. S Isten mind a két csoport adományát egyforma örömmel fogadja. Nem a mennyiségre tekint, hanem a hálás, hűséges odaadó szívre.
Azonkívül a Biblia javasol önkéntes áldozatokat is, amelyek pedig a tized felett adott bármilyen kis és nagy összegek lehetnek. Mindenki annyit adhat, amennyit a szíve diktál és a körülményei megengednek. Ez is mehet az egyházba, de ebből nyugodtan adhatunk egyéb egyházi szervezeteknek és a sínylődőknek is.
LEGYEN FEGYELMEZETT IS AZ ADAKOZÁSUNK. Előfordul, hogy egy házaspár, vagy egyén elhatározza, hogy rendszeresen odaadja az Úrnak jövedelmének tized részét. Igen ám, de mielőtt oda tudja adni, elkölti valami másra. Aztán eljön a vasárnap és nincs mit adnia. Mire megígéri, hogy majd legközelebb bepótolja. Viszont legközelebb kétszer annyit adni, mint amennyit eredetileg elhatározott, már sokkal nehezebb. Ezért megint elhalasztja a dolgot. S amikor ez így megy néhány hétig, akkor előbb-utóbb azt mondja, hogy nem képes beadni a tizedet. Erre lehangolódik, bűntudata is lesz, és elveszti örömét, mert nem tette és teszi meg, amit megígért. Pedig, ha mindjárt az első héten önfegyelmet gyakorolt volna a költekezésben, akkor nem jutott volna ebbe a csapdába.
Régebben találkoztam egy vízvezeték szerelővel, aki önálló lett. Egy nap azt mondta nekem: "Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy minden vasárnap odaadom az Úrnak jövedelmem tized részét. És Isten megjutalmazott, t.i. ennek hatására sokkal rendszeresebb könyvvitelezést kellett folytatnom s nagyobb önfegyelmet kellett gyakorolnom. Mire egyre nagyobb lett a bevételem. Sőt az is előfordult, hogy olykor a kevesebből többre tellett, mert az Úr megjutalmazta az önfegyelmet és megsokszorozta a keveset."
Az infláció és az állandó áremelkedések megzavarnak minket. De ebben is segít az önfegyelem és az Úr. Mert Ő, aki felállította a fizikai törvényt: "Aki bőven vet, bőven arat..." - szükség esetén - megsokszorozza a kisebb jövedelmünket úgy, hogy mégsem szenvedünk kárt. Ezt már többször is megtapasztaltam!
VÉGÜL ADAKOZÁSUNK LEGYEN ISTEN NEVÉNEK DICSŐÍTÉSÉRE VALÓ. Ha olyan helyre vagy személynek adakozunk mint pl. egyházunknak, rádióadóinak, misszionáriusainak, a szegényeknek, stb., akkor abból Isten nevére dicsőség származik. Ezért mielőtt elhatározzuk, hogy merre, kinek, mennyit adunk, imádkozzunk azért, hogy Ő irányítson adakozásunkban. Ha Ő vezet ebben is, akkor szent neve megdicsőül.
Például., egyházunk fejlődhet és egyre több elveszett embert menthet meg, mert lesz pénze esetleg egy segédlelkész beállítására, vagy komolyabb látogatások költségének fedezésére. Vagy missziós társulatok egyre több misszionáriust küldhetnek szét a világba, mire egyre többen fogadhatják el a Megváltót. Hasonló az eset a rádióadókkal. Ha pedig a szegényeket támogatjuk, akkor meg saját fülünk hallatára fogják - olykor hangosan is - dicsőíteni az Urat a kapott ajándékért. Ezt is tapasztaltam már! "Mert... - a biblia szerint, "... ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. " (2Kor 9:12)
"Tudjuk, ... hogy aki bőven vet, bőven is arat." Bárcsak mindannyiunkat meggyőzne az Isten Szent Lelke most arról, hogy bőkezű adakozók legyünk. S arról, hogy adakozzunk ÖNKÉNTESEN, ÖRÖMTELTEN, ARÁNYOSAN, FEGYELMEZETTEN, ÉS ISTEN NEVÉT MEGDICSŐÍTVE. Akkor mi is bőven arathatnánk az áldásokat, testi és lelki téren.
___Rev. A. Barton Brown igehirdetése alapján: Mátrainé
Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk, sőt: kérjük!
Küldjön a szerkesztőnek E-mail-t!
Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999
This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3