a lap
elejéreEVANGÉLIUMI HÍRNÖK - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja
Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
A protestáns reformáció gazdag hagyatékából mi a hívô szívéhez legközelebb állóra emlékezzünk most, az un. Akegyelem-tanára.@ Luther Márton üdvösséget keresett. A vallása keresôvé tette, de amíg a kinyilatkoztatás világosságába nem került, hogy rácsodálkozzék és fogadja Isten Aminden embernek@ kínált kegyelmét, addig érdemeket osztogató egyháza legérdemtelenebb, legörömtelenebb és talán legmegfélemlítettebb szolgájaként élt. Mint életrajzából olvassuk, ez a kegyelmet keresô ember, valóságos poklokat járt. A reformáció maradandó vívmánya tehát, hogy a keresô embert visszavezette az Igéhez, abban a Jézus Krisztusban kegyelmét kínáló megigazító Istenhez.
A krétai hívôk elôbb Pál apostoltól, most Titusztól hallottak errôl a kegyelemrôl, ami lám, nekik, a pogányoknak is Amegjelent@ (a magyar szó is érzékelteti az élményszerűségét annak, amikor Isten ajándékait felfedezi az ember a prédikációban /1:3/; és a prédikált Üdvözítôben /2:11,13/).
A Tituszhoz írt levél fô mondanivalója, hogy a mindenkinek megjelent üdvözítô kegyelem több egy felvillanó élménynél, mégha a legemlékezetesebb pillanatával ajándékozott is meg minket az életnek, mert ennek a kegyelemnek folyamatosan munkálkodnia kell bennünk; tanító, nevelô, vagyis változtató hatással van a hívôre. A mindenkinek megjelent üdvözítô kegyelem az üdvösség lehetôségét kínálja, míg elfogadásának bizonyítéka és következménye a tanításával gazdagított élet. Az újjászületett ember tehát a kegyelem tanítványa. AMegjelentYminden embernek, és arra tanít minketY@.
A kegyelemnek ezt a munkálkodását két Ajelenés@ keretében látja Pál apostol. Megváltónk helyettesítô áldozata az elsô (11.v.). ANincsen másban üdvösség@, vagyis Ádámtól az idôben utolsóig, Jézus Krisztus érdemében lehet üdvössége az embernek, minden embernek. A második, a Ami megtartó Jézus Krisztusunknak dicsôsége megjelenése@ lesz, amire a kegyelem által tanítottak várnak (13.v.).
Nézzük hát, hogy mit is tanít nekünk Isten üdvözítô kegyelme! Hadd fogalmazzak pontosabban: Miben nyílvánul meg, hogy Isten mindenkinek felkínált kegyelmét elfogadtam, azaz Jézus Krisztusé lettem?
Az apostol a választ erre a nagyon fontos kérdésre a negatívval kezdi, és ezzel máris jelzi, hogy Isten kegyelme bűnösök életében munkálkodik, akik újjászületésük után is segítségre szorulnak a bűnnel vívott harcban. Azt is látnunk kell, hogy a kegyelemnek ez az elsô hatása feltétele minden más, pozitív eredménynek. Mi ez a hatás? AArra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokatY@ (12). Megtanít sok másra is a kegyelem, például hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk, de amire folytonosan visszatér, ami konstans hatása lesz a tanítványok életén az az emlékeztetés, mindig szükséges tanácsok, elengethetetlenül fontos útmutatók életfogytig tartó harcunkhoz a hitetlenséggel és a világi kívánságokkal. Annyira szerves rész ez a Akegyelem tananyagában,@ hogy minden másnak az alapja kimondatlanul is. Olyasmi, mint a közlekedésben az az alapszabály (a világ fejlettebb országaiban legalábbis; a januári Baptista Világtalálkozó után talán még Ausztráliában is bevezetik!), hogy akárhová menjünk is, az út jobb oldalán haladjunk!
Megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat tanulunk meg józanul, igazságosan és kegyesen élni. A hitetlenség istentelenség, a hívônek is kísértése. Amikor már nem hagyatkozunk úgy Isten segítségére, amikor már nem kérjük ki és várjuk meg a válaszait, amikor az Úrba vetett bizalom helyébe magabiztos döntések és vélemények kerülnek, ez mind istentelenség. Ezt a mások által nem mindig érzékelt, magunkban jelentkezô hajlamot fedi fel a kegyelem, és megtanítja az engedelmes tanítványt, hogy folyamatosan vigyázva ellene is álljon ennek a bűnnek.
A Avilági kívánságokkal@ szembeni folyamatos ellenállás a másik feltétele a tanítvány elômenetelének. Nagy kísértésünk, hogy másokról készített Alistákat@ lobogtassunk, vagy hogy a társadalmat éppen foglalkoztató, és közmegegyezéssel rossznak ítélt jelenségek ellen harcoljunk mi is. Ennél sokkal mélyebbre vezeti a kegyelem a tanítványt. Anélkül, hogy az apostol gondolatmenetét ebben a kérdésben részleteiben kibontanánk, hadd hívjam fel az olvasó figyelmét arra, hogy Pál érzékeli és rendkívül fontosnak tartja hasznos és kegyes jelenlétünket a mában (AYés szentül éljünk a jelenvaló világon@ - Károli), de amikor kívánságainknak, vágyainknak célt ad, akkor a Krisztus dicsôséges (Zsid 9,28) megjelenésére irányítja a figyelmünket (Avárván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsôsége megjelenését@ B 13.v.), vagyis a kegyelem tanító hatásának következményeképpen a krisztusiak kívánság-listájáról lekerül minden ami világi, és helyébe Aíródik@ az Úr visszajövetelének boldog reménysége. A Avárván,@ ugyanúgy, mint a Amegtagadva@ lelki alapmagatartássá erôsödik a kegyelem tanítása alatt.
AMegtagadva@ és Avárva,@ megtagadásra és várakozásra nevelve élhetünk csak józanul, igazságosan és kegyesen (szentül). Életszentségrôl, megszentelôdésrôl csak ott lehet szó, ahol a kegyelem több, mint egy általános amnesztia, amit eltévedt ember-teremtményeinek felkínál a jószívű Isten. A kegyelem nevelô hatású erô is, amit elfogadtunk, amiben megerôsödünk (2Tim 2,1), aminek engedelmeskedünk kell. Csakis így biztosított, hogy a mindenkinek kínált, és általunk megragadott üdvösségben megmaradjunk a Amegtartó@ (13) Krisztus dicsôséges megjelenéséig.
A reformátorok írásait olvasva meggyôzôdhet róla bárki, hogy ôk így vélekedtek a kegyelemrôl. Mégis, már Luther és Kálvin életében, de haláluk után sok fronton elkezdôdött a kegyelem-tanának az Igétôl elvonatkoztatott értelmezése. A végletekbe torkolló két fô irányzat lényegét én úgy fogalmaznám meg, hogy az egyik az ember felelôsségét isteníti (sajnos, ez az irányzat a világ baptistáitól elszigeteli, és sok káros hatás alatt tartja még ma is a magyar baptizmust), míg a másik, az ember lehetôségeit üdvössége kérdésében a felelôsségétôl teljesen függetleníti. Az idézett igeszakasz gyönyörű illusztrációját adja az ember kegyelem kínálta lehetôségének, de azonnal összekapcsolja azt a kegyelembe fogadott felelôsségével is. A hit által elfogadott kegyelem nevelô hatás is, amiért is lehetséges, hogy Aaz Isten kegyelme nem hiábavaló bennünk@.
|
OKTÓBER - a reformáció emléknapja zárja ezt a hónapot. Bizonyára minden gyülekezetünkben megemlékezünk arról a megújulási folyamatról, amelyik - jóllehet megosztotta az egyházat - Krisztus követőinek új utat, új formákat, keretet biztosított. Vezércikkünk a reformáció legnagyobb fölismerésének: a megjelent, az ingyen, az elfogadható kegyelemnek a következményei tárja elénk, Pál gondolatmenetét követve. Az átélt, megnyert kegyelemnek következményei vannak. Kell, hogy legyenek. Mai gyülekezeti életünkben is látható, fölismerhető következményei.
ALelkipásztor elismerési hónap@ is az október. Mi csak egy néhány éve vettünk tudomást erről az - amerikai gyülekezetekben legalábbis - eléggé elterjedt gyakorlatról. Vagyis arról, hogy a gyülekezetek Aészreveszik, elismerik@ a közöttük munkálkodó pásztort. Mi, magyarok is föltehetőleg úgy vagyunk, mint mindenki más: elég széles skálán mozog a lelkipásztorunk iránti magatartásunk - egyénileg is, közösségileg is. Szeretjük őket, megbecsüljük őket, ugyanakkor irreális elvárásaink is vannak, a saját, vagy a gyülekezet szolgáinak véljük őket stb. Lapunk egyik rendszeres támogatója ebben az évben is eljuttatott hozzánk egy ezzel kapcsolatos cikket, melyet ezúttal angolul közlünk, a 9. oldalon. Hasznos lenne, ha a gyülekezeteink és lelkipásztoraik kapcsolata először is igeszerű lenne, azután pedig egyre jobban elmélyülő szereteten alapulna. Sőt, szükséges is lenne, hiszen tapasztaltuk már sokszor, hogy ha nem így van, akkor annak nemcsak a pásztor és nemcsak a gyülekezet, hanem a missziónk, küldetésünk is kárát látja.
A Halloween nevű, egyre nagyobb népszerűségre kapó Aünnep@ elmarasztalására nem jutott ezúttal hely (s nem futott be ezzel kapcsolatos használható írás). Remélem azonban, hogy olvasóink egyre világosabban látják ennek - a kereskedelmi haszon lábain gyorsan terjedő Aünnepnek@ a démonikus jellegét, s tudatosan ellene állnak. Nekünk semmi közünk nincsen semmihez, ami ehhez a naphoz kapcsolódik.
Olvasóink közül többen is írtak a szerkesztőnek arról, hogy Udvarnoki testvérnő milyen jelentős szerepet játszott életükben. Sokan szerették és tisztelték őt. Molnár Balázs testvér írása (melyet két részben közlünk) föleleveníti olvasóink előtt az ő életét.
Talán föltűnt olvasóinknak, hogy mostanában gyakran közöltünk cikket Molnár Balázs nyugalmazott lelkipásztor testvértől. Legtöbbször másokról ír. Amikor néhány évvel ezelőtt egy ilyen sorozat készítésére kértem, nem szabadkozott, hanem nekifogott, s ahogy egészsége engedte, egymás után leírta személyes emlékeit (egyenlőre) öt egykori, az amerikai magyar baptista misszióban lényeges szolgálatot végzett lelkipásztorról. De vajon őt ismerjük-e? Felesége írása most az ő életét mutatja be olvasóinknak.
Kovács Géza magyarországi lelkipásztor cikkének 3. részét (A megtartó kegyelem) igazán akkor értjük meg, ha az előző két részt is elolvassuk (az áprilisi és májusi számban).
Keresztrejtvény közlését régóta tervezzük, de nehéz jót, nekünk valót találni. New Yorkból kaptam ezt a mostanit. Ha valaki tud jó keresztrejtvényt készíteni, vegye föl a szerkesztővel a kapcsolatot.
Az előfizetések gondozójától, Fűr Béla lapkezelő testvértől hallom, hogy az utóbbi, levélbeli felhívásra sokan rendezték előfizetési lemaradásukat. Örülök ennek, hiszen előfizetők, olvasók, támogatók, Baráti Köri tagok nélkül nem tudnánk kiadni a lapot. Én is szeretettel buzdítom mindazokat, akik a saját címük első sorában, a nevük fölött lejárt dátumot látnak, hogy rendezzék előfizetési lemaradásukat.
Irodalmi nap. Régi hagyományunknak megfelelően november 2. vasárnapján szeretnénk ha gyülekezeteinkben Irodalmi napot tartanának testvéreink. Ennek keretében sokféle módon szólhatunk az Evangéliumi Hírnökről. Célul tűzhetnénk ki pl. néhány új előfizető Afölfedezését.@ Lehetőség adódik ilyenkor arra is, hogy célgyüjtést tartsunk irodalmi jellegű kiadásainkra. (Szerk)
GYÜLEKEZETI HÍREK
CHICAGO
Híradásomat néhány régebbi eseménnyel kell kezdenem. Az idén gyülekezetünkben az első menyegző a Szűcs Alex és Madar Felicia menyegzője volt, március 27-én. A nagyszámú ünneplő sokaság, a vőlegénnyel és a menyasszonnyal az élen sok szép szolgálatot hallott, az igei útravalóban pedig a kölcsönös megbecsülés és a Krisztus-i szeretet fontosságáról hallottunk. A gyülekezet énekkarához társult mindenki, amikor azt énekeltük: "Áldjad meg Urunk Őket..."
Időben ugorjunk néhány hónapot junius 27-ig. Ezen a vasárnapon egy kisbabát hoztak el szülei, hogy bemutassák az Úrnak: Szász Sabrina Nicole-t, mint Szász Otto és Adél első gyermeküket. Ezen az alkalmon Zeffer Béla Cleveland-i lelkipásztor testvér szolgált az igéből, miután Lőrincz István helybeli lelkipásztor testvérrel közösen imádkoztak az újszülöttért, a szülőkért és a nagyszülőkért (Adél szülei - Lőke Ferencz és Rózsika, Nagyváradról - szintén jelen voltak). Az Istentisztelet után a boldog szülők megvendégelték az egész gyülekezetet.
Még egy kedves vendéget köszönthetett a gyülekezet ekkor: Király Tibort, szilágyballai lelkipásztort, akit Zeffer testvérék hoztak Clevelandból. Király testvér szolgálatai nagy élményt jelentettek számunkra; a fúvósnégyeshez is jó erősítés kaptunk általa.
Időrendben a Cleveland-i konvenció és a 100 éves Jubileum következett, amelyen gyülekezetünk nagy többsége részt vett. Lehet, hogy akkor nem fogtuk fel ennek az eseménynek a történelmi jelentőségét, de nagy kegyelem emigrációban 100 éves Jubileumot ünnepelni. Ez nemcsak a clevelandiaknak, hanem az amerikai összes baptista magyarságnak a Jubileuma volt!
Itthon Chicagoban az áldások tovább folytatódtak: ifj. Mészáros Kálmán és Dániel Zalán lelkipásztor testvérek jöttek közénk. Mészáros testvér rövidebb időt töltött közöttünk, Dániel testvér hosszabb időt. Dániel testvéren keresztül különleges igei áldásokat nyertünk, mert a két vasárnapi és a hétköznapi bibliaórák is élményszámba sorolhatók, mivel nagyon gyakorlatias volt és mindenkit megmozgatott.
Nem mindig "rózsaszirmokon" vezet életünk útja, sokszor betegség, próba is ér bennünket, de az Úrnál van a megoldás, a gyógyúlás. Ezt tapasztalta meg Lőrincz István lelkipásztor testvér is, amikor hírtelen szívműtéten esett át. Azóta testvérünk felerősödött, állapota napról-napra javult, amiért ővele és családjával együtt mi is nagyon hálásak vagyunk. Hadd köszöntsük Lőrincz testvért a 146. Zsoltár 3-as versével: "Meggyógyítja a megtört szívüeket és bekötözi sebeiket." ___Demeter András, Chicago
Magyarország speciálisan "egyedi" helyzetben van Európában. Trianon után megmaradt területe, teljes mértékben korábbi önmagával van körülvéve. Az elvándorlási hullám a Kárpát-medence teljes magyarságát érinti. Ebből eredően az Észak-Amerika-i gyülekezetek összetétele színes képet mutat.
A magyar baptisták torontói gyülekezetében -többek között- számos Erdélyből érkezett atyafi található, akik korábbi országuk nyelvének ismeretével érkeztek új hazájukba. Régi otthonukból hozott emlékeik tartalmaznak szép, vonzó élményeket, de ugyanakkor a nemzetiségi súrlódásokból fakadó, szomorú emlék-képek is fel-fel bukkannak.
Kétnyelvűségük lehetővé teszi, hogy időnként a helyi kis román gyülekezetet is meglátogassák. Egy ilyen látogatás alkalmával vetették fel a román atyafiak, a két gyülekezet közötti találkozás gondolatát, amit a magyar gyülekezet örömmel fogadott, majd közös megegyezéssel megszületett az első találkozás időpontja: szeptember 19. A román testvérek élvezhették a magyar gyülekezet vendégszeretetét.
Nyarat idéző, gyönyörű vasárnap délután volt. A zsúfolásig megtelt imaházban a román gyülekezet szinte teljes tagsága megjelent. Mindkét gyülekezet testvérisége érezte, hogy "nem közönséges" örömnappal ajándékozott meg mennyei Atyánk. Mindkét nyelven egyszerre felcsendülő közös éneklés indította a szolgálatokat, majd a "házigazdák" részéről Dan László lelkipásztor testvér köszöntötte a vendégeket. Ezt követően a román testvérek szolgálatai következtek.
Ahogy teltek a percek, oldódott a kezdeti kis feszültség, emelkedett a hangulat. Kórus, illetve ifjúsági énekek hangzottak el, költemény, énekszóló, majd pedig egy prózai szolgálat következett, amelyben az iszlám világban élő keresztyén testvéreink üldöztetéseiről hallottunk rövid tájékoztatást. Ezután újra a jó hangulatot fokozó közös ének csendült fel, majd az igehirdetés következett a 133-as zsoltár alapján: "Ímé, mily jó és gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak..." A mindkét gyülekezetet látogató, nagyváradi származású Suciu János testvér tolmácsolta igeszolgálat a testvéri egység elengedhetetlen fontosságát és szépségét domborította ki.
A közös istentisztelet befejezése után a helyi gyülekezet női körének szervezésében teljesen oldott hangulatú szeretetvendégségre került sor. Valóban "gyönyörűséges" volt nézni, hogy amikor leomlanak a válaszfalak és a Krisztus-i szeretet tölti meg a szíveket, Isten áldása nem marad el. Kívánjuk, hogy adjon még az Úr számos ilyen áldott vasárnapot. ____Bátkai Sándor
A 2000-dik év küszöbén, amikor is a világ tele van hamis szólamokkal, jó volt a tiszta forrásból meríteni a '99-es táborzáró konferenciánkon. Hálásak vagyunk Istennek, hogy imáinkat meghallgatta és áldásait tapasztalhattuk az egész hétvége alatt. Általános dolog az, hogy a záró konferenciánkon kevesebben vagyunk, mint a nyitó alkalmon. Azonban Isten áldása nem attól függ, hogy milyen létszámban vagyunk, hanem hogy mennyire vagyunk készen Istenre figyelni.
Az a nagyszerű lehetőségünk adatott meg, hogy Máté evangéliuma 24-25-dik részeit tanulmányozhattuk. Ezeknek az igéknek a megértéséhez Kulcsár Sándor testvér volt az eszköz Isten kezében. Mindannyiunk felé eljutott az evangélium tiszta üzenete.
Színesebbé tette alkalmunkat két film megtekintése is, amelyek az elragadtatást próbálták bemutatni számunkra. Az egész konferenciánk meghatározó pillanatai voltak, amikor az evangélium hívásának engedve néhányan nyilvánosan is kifejezték, hogy ezentúl Jézus Krisztussal kívánják élni az életüket. Imádságos szívvel gondolunk azokra is, akik a lágymelegségnek fordítottak hátat, megértve Isten üzenetét.
Augusztus 22-én a délelőtti istentisztelet keretében került sor Kúti Rúbenék második gyermekének, Jessica Nicole-nak a bemutatására. A Kúti család - Reuben, Judit, az ugyancsak itt bemutatott Timothy és a legkisebb, Jessica - Floridában él. Szívesen látogatnak azonban Ahaza@ - családi és gyülekezeti vonatkozásban is.
Herjeczki testvér a 128. Zsoltárt alapján szólt a fiatalokhoz és a gyülekezethez. AMind boldog az, aki féli az Urat! Aki az Ő útaiban jár!@ Gyermekeink is boldogok lesznek, ha mi, szülők boldogok vagyunk - mondta többek között. Boldogságunk alapja - az Ige szerint a Agyakorlati@ Isten félelem, vagyis, ha az Ő utain járunk, sőt, ha Jézus Krisztus vezetésével tesszük ezt. Féljétek az Urat, járjatok útain, szeressétek egymást, neveljétek gyermekeiteket Isten félelmében, hogy majd ők is elfogadhassák személyesen is Jézus Krisztust! Urunk áldása kísérje a kisleány és az egész család életét!
BEMERÍTÉS
Pap Eunika hívő szülők gyermekeként a gyülekezetben nőtt föl. A családban és a közösségben hallott Ige formálgatta szívét, gondolatait. Néhány hónappal ezelőtt döntött az Úr Jézus mellett. Nem elégedett meg azzal, hogy csak a közelében legyen. Biztos akart lenni abban, hogy ha eljön az Úr Jézus, őt is készen, az Övéi között találja. A bemerítkezésben is követni akarta az Úr Jézust, ahogy az Aillik@ is nékünk. A felvételi után a bemerítés időpontját szeptember 19-re tűztük ki. Az ünnepélyre meghívtuk a bemerítkező nagybátyját, Zeffer Bélát, a clevelandi Bethánia Gyülekezet lelkipásztorát, a gyülekezettel és a másik lelkipásztorukkal, Dr. Fazekas László tv-el együtt.
Vendégeink - közel negyvenen - meg is érkeztek és délelőtt és délután is szolgáltak közöttünk. Isten igéjét délelőtt Zeffer Béla tv. hirdette a Cselekedetek 19:1-7 alapján. A Szentlélek bennünk lakozásának szükségességét hangsúlyozta Zeffer testvér. Igazi hívő élet nem létezik a Szentlélekkel való közösség nélkül. A szolgálatok után Eunikával együtt énekeltük: AEldőlt a szívemben, hogy követem Jézust, nincs visszaút... Mögöttem a világ, előttem a kereszt... Ha nincs is társam, követem híven Őt, nincs vissza út...@ A bemerítést a helyi lelkipásztor végezte. A bemerítő medencében végül azért imádkozott, hogy hamarosan újra megmozdulhasson ott a víz.
A tisztelet után a nőtestvérek közös ebéden láttak vendégül mindenkit.
A délutáni alkalmat előre hoztuk 3 órára. Ekkor dr. Fazekas László lelkipásztor szolgált, aki a Nikodémussal való beszélgetés egy részletét olvasta fel, János 2:24-3:6-ig. Az újjászületés szükségességéről, Isten igéjének hatalmas erejéről hallottunk. Katasztrófa helyzetre vársz - fordult kérdésével az igehirdető azokhoz, akik még nem döntöttek Jézus Krisztus mellett -, vagy elfogadod Őt most?
A 100 éves clevelandi magyar baptista missziómunka fontosabb állomásai
Akik ennél részletesebben is szeretnék megismerni a clevelandi missziót (egyáltalán az amerikai magyar baptista misszió munkát), vásárolják meg a jubileumra készült könyvet: Dr. Gerzsenyi László: A clevelandki magyar baptista misszió 100 éve. Megrendelhető a Bethánia Gyülekezet címén: 4124 Stickney Ave., Cleveland, OH 44109 Tel:1-216-398-8873 Ára: $10.00
Szabó István főtitkár testvér köszöntő szavai a 100 éves jubileumon:
"Örömmel és szeretettel köszöntöm a clevelandi jubiláló gyülekezetet! Nagy kiváltság nekünk, akik itt vagyunk, hogy veletek együtt ünnepelhetünk és adhatunk hálát Isten kegyelmes vezérléséért, elődeink hűségéért, áldozatos munkásságáért. Nem maradhatunk azonban a múlt fele fordulva, hanem előre kell tekintenünk és meglátni feladatunkat a jövőre nézve. Elsősorban gyermekeinkért vagyunk felelősök, aztán a magyarokért és minden elveszettért.
ALesz jövőnk, mert van hitünk!@ - ahogy a közgyűlés egyik igehirdetésében hallottuk is. Ezért Pál apostol szavaival fejezem ki köszöntésem felétek: AA reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.@ Róma 15:13.
Dan László, torontói lp. Köszöntő szavai
Kedves ünneplő gyülekezet, kedves clevelandi testvéreim!
A 100 éves magyar baptista missziót ünnepelve a magam és a Torontói Gyülekezet nevében a Jelenések 2:10b igével köszöntelek benneteket: "Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!"
A jelenből a jövőbe nézve azt látjuk, hogy rengeteg veszély fenyegeti a hívők közösségét, a gyülekezetet. E veszélyek között a legnagyobb az, ami az Istenbe vetett hűségünket akarja elvenni. Legyünk szilárdak és maradjunk hűségesek Istenhez minden körülmények között. A következő történet arra mutat rá, mi a hűségnek illetve a hűtlenségnek a jutalma:
A második világháború idején egy hívő csoportot fogtak el a német katonák és hitük miatt lemesztelenítették őket és a szinte kibírhatatlan hidegben a tó jegére terelték a csoportot. Mindannyiuk számára felkínálták a menekülés lehetőségét, ami abban állt, hogy aki megtagadja Istenét, az kiállhat a többiek közül, és a tó partján lévő fűtött házba mehet, ahol meleg étel és ital várja a hitehagyottat.
A hívők csoportjára egy fegyveres őr vigyázott, míg a többi katona a tóparti házból nézte a szenvedő hívők közösségét. A hívők dacolva a hideggel és kínzó fájdalommal, Istent dicsőítő énekeket énekeltek és fennszóval imádkoztak. Rövid időn belül itt is - ott is eszméletlenül estek össze azok, akik már nem bírták tovább. Mindeddig azonban egyetlen hívő sem tagadta meg megváltó Urát. Ahogyan az idő telt, egyre többen feküdtek már magatehetetlenül a jégen. A következő pillanatban egy addig hívő, megtagadva Urát kilépett a többiek közül és elindult a tóparti ház felé.
A hívők közösségén a fájdalom sóhaja vonult végig. Azonban ami ezután történt, az mindannyiuknak erőt adott a mártír halálhoz. A hívőket őrző fegyveres katona amikor látta a hitehagyottat, fegyverét és ruházatát eldobva megindult, hogy beálljon a hívők közé és eközben ezt kiáltotta a menekülő felé:
- Te őrült vagy, mit tettél? Én már láttam a fejed felett a koronát, amelyet ha kitartasz, megkaptál volna!
Rövid időn belül a katona a többi hívővel együtt holtan feküdt a tó jegén, azzal a bizonyossággal halva meg, hogy fent vár reá a korona."
Kedves testvéreim, azt kívánom, hogy mindannyian maradjunk hűségesek Urunkhoz, és akkor Ő ígéretét valóra váltja és a koronát megkapjuk Tőle majd a mennyei honban! Dan László
(Udvarnoki testvérnő 1993-ban írt egy rövid életrajzot (Never a dull moment - címmel), különösen a misszió munkájáról, hogy unokái és a következő generáció olvashassa. Mi is kaptunk ebből egy példányt. Visszaemlékezésem alapját ez az angol nyelvű füzet képezi. Molnár Balázs)
Udvarnoki Béláné, Ruby Dániel 1906. augusztus 25-én Oxford, North Carolinában született. Ruby a hetedik leány és a 13-ik gyermek volt a családban. Valaki megkérdezte egyszer az apjától, hogy hány gyermeke van és ő így felelt: Van hét fiam és mindegyiknek van egy nővére. Minden vasárnapi és hétköznapi összejövetelre az egész család, 16-an, együtt gyalogolt az imaházba. Hétköznapokon az egész család együtt dolgozott a farmon, - a gyerekek iskola után, mert a tanulást mindnyájan igen fontosnak tartották.
A közösen eltöltött szombat esték kedves emlékei közül álljon itt egy. Mind a 14 gyermek és később még több unoka minden szombaton Afagylalt estére@ gyűlt össze a szülők otthonában. Mindenki annyi fagylaltot evett, amennyit akart. Volt egy fekete fiú az otthonukban, ő kezelte a fagylalt készítőt. Ő is kapott belőle, amennyit akart. Amint ette a fagylaltot, ezt mondta: AHa a jó Isten csinált valami jobbat, mint az ice cream, azt elvitte magával, mert itt a földön ennél jobb nincs.@ Mindenki jót nevetett vele együtt.
Teltek az évek és Ruby beiratkozott egy Baptista Főiskolába és ott négy esztendeig tanult, hogy tanító legyen. Szerinte ezek volta fiatalsága legboldogabb évei. Az ott kezdődött baráti kapcsolatok megmaradtak egész életében.
1935. februárjában, egy szombat este Ruby elment a Női Misszionárius Képző Iskolába, Louisville Kentackyba, azokkal a nőkkel, akik külföldi misszió munkába vágytak. A szónok Dr. Everett Gill volt, a kiváló misszionárius, író, tanító és egyben a Déli Baptista Misszió Európai igazgatója. Dr. Gill nyugodt és komoly hangon beszélt az európai misszióról. Ruby érezte, hogy a szónokon keresztül az Úr Lelke szól hozzá. Megértette, hogy Európa nem az amerikai turisták játszótere. Ha az evangélium magva nem lesz ott mélyebben elplántálva és megerősödve, könnyen válhat háborús színtérré. Amikor arra került a sor, hogy beírja, hogy milyen missziós munkaterületet választ, Európát írta be. Még abban az esztendőben, 1935-ben kapott értesítést a Missziós Osztályról, hogy készüljön, mert Magyarországra küldik.
És úgy is történt. Magyarország Amerikához mérve nem volt gazdag ország. Az emberekben azonban ott több boldogságot és megelégedést látott, mint Amerikában. Nem engedték, hogy az anyagi javak hiánya Aszegénnyé tegye őket.@
- A házak ott általában kisebbek, mint itt nyugaton, de a vendégszeretet egyforma a kunyhóban és a kastélyban. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak egyéni, családi, sőt gyülekezeti problémák. De ezek mégsem vették el a bennük lévő boldogságot és a békesség utáni vágyukat, melyet mindenkivel, velem szemben is gyakoroltak.
A misszióföldre való megérkezése után négy hónappal Ruby kapott egy sürgönyt Amerikából, hogy anyja váratlanul meghalt. Dr. Gillné, aki akkor Romániában volt, írt Rubynak egy kedves, vigasztaló levelet és megígérte neki, hogy ő lesz Ruby európai édesanyja. Ígéretét hűségesen be is töltötte.
Hét-nyolc hónapi feszült nyelvtanulás után tanítója azt ajánlotta, hogy Rubyt vigyék ki Budapestről egy olyan helyre, ahol senki sem beszél angolul. Ott csak a magyar nyelvet hallja és használhatja. Elvitték őt Hajdúböszörménybe, ahol a Kolozs lelkipásztor család vendége lett. Három szép leány volt a családban, akikkel jó barátok lettek. Ott a családban és a gyülekezetben jó alkalom volt a nehéz nyelv tanulására és gyakorlására. Addig nem is tudta, hogy a magyar nyelv egy igen régi, gazdag és kifejező nyelv. Ott tanulta meg többek között, hogy Magyarországon már addig is létezett egy jól megszervezett, életerős, előrehaladó baptista misszió munka. Volt Baptista Szövetség, Női Szövetség, Ifjúsági Kör. Volt egy jól szerkesztett hetilap és egy igen népszerű ifjúsági lap. Ki kezdte el és kik folytatták ezt a munkát? Az Úr Jézus Krisztus hűséges tanítványai és a Szentlélek. Ezért volt erős a missziómunka Magyarországon.
Megtanulta azt, hogy ő nem azért van ott, hogy valakiket megtanítson valami új, vagy nagy dologra, hanem azért, hogy dolgozzon, együttműködjön az ottlevőkkel az Úr szolgálatában.
A fő célja az volt, hogy megszervezzen egy Misszió iskolát, leányoknak. Erre fordította minden idejét és erejét. Sajnos nem lehetett ott, amikor az iskola megnyílt. Váratlanul áthelyezték Romániába, Bukarestbe, ahol valami miatt szükség volt rá. Két esztendő eltelte után jöhetett vissza Magyarországra. Hogy mit jelentett ez az iskola a misszió munkában, azt csak az Úr tudja. Azt azonban mi is tudjuk, hogy fiatal prédikátorok azokat a lányokat keresték feleségül, akik a Leányiskolából graduáltak. Voltak a tanulók közül olyanok is, akik soha nem mentek férjhez, hanem életüket egészében az Úr munkájára szentelték. (Folytatjuk)
Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999
This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3