EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

1999. SZEPTEMBER.  

Száz Éves Jubileum Clevelandban

A Clevelandi Bethánia Magyar Baptista Gyülekezetben 1999. július 1O-én és 11-én ünnepeltük- sok kedves vendéggel együtt - a clevelandi magyar baptista misszió 100 éves jubileumát.

A visszatekintés és számvetés már jóval korábban megkezdődött, s minél közelebb jutottunk az ünnepély dátumához, annál inkább sűrűsödtek az események: a száz év utolsó úrvacsorai közössége, utolsó istentisztelete, imaórája, szolgálati lehetősége.

Nagy áldást jelentett, hogy a meghívott szolgálattevők közül Király Tibor szilágyballai lelkipásztor, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének alelnöke már június első felétől közöttünk lehetett és szolgálhatott. Eleven, tüzes, pásztori tapasztalatából merített történetekben gazdag igehirdetésein keresztül az Úr sok alkalommal megszólíthatta

gyülekezetünket. Nagy erővel tett bizonyságot az Úr Jézusról, aki életeket tud kicserélni, megváltoztatni ma is. Hálásan gondolunk Király testvér közöttünk végzett magvetésére. Nagy örömünkre tolmácsolta az üzenetet éneklés és énektanítás formájában az énekkaron, férfikaron keresztül is.

Mészáros Kálmán székesfehérvári lelkipásztor testvér - aki korábban pásztora volt a clevelandi gyülekezetnek - szintén korábban érkezett és igeszólói szolgálatai, családlátogatásai építésünkre szolgáltak.

A jubileumi ünnepély július 1O-én szombaton kezdődött a Bethánia Gyülekezet imaházában, ahol a főhomlokzatot Máté 28:2O alapján a `Veletek vagyok" jelige, a szószék előtti emelvényt pedig 100 szálas szegfűcsokor díszítette.

A zsúfoltságig megtelt imateremben Mészáros Kálmán lelkipásztor emlékezésre és hálaadásra buzdította a gyülekezetet 5Móz 8: 1-2 alapján, majd ezt követték a rövid, buzgó imádságok.

Dr. Fazekas László helyi lelkipásztor vezette az összejövetelt; imádságával és köszöntésével vette kezdetét az istentisztelet.

Az igehirdetés szolgálatát Király Tibor lelkipásztor végezte Ésaiás 43:1-6 alapján - Ne félj, mert megváltottalak, enyém vagy Y az én szemeimben becses vagy és én szeretlek, megőriztelek, veled vagyok - voltak az emlékezetes szolgálat főbb üzenetei.

Az örömmel látott vendégek között megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel fogadtuk Dr. Gerzsenyi László nyugdíjas lelkipásztor, teológiai tanár testvért és feleségét Máriát, akik a Lelkipásztor Csereprogram első képviselőiként szolgáltak Clevelandben. Testvéreink nem jöttek `üres kézzel" az évfordulóra, az AMBSZ megbízásából Dr. Gerzsenyi testvér a Clevelandi Magyar Baptista Misszió 100 Éve címmel nagyon értékes, 2O8 oldal terjedelmű, 68 fényképes dokumentumot tartalmazó egyháztörténeti könyvet írt a jubileumra. Gerzsenyi testvér az este folyamán ismertette könyvét és történelmi áttekintést adott, amelyből az események hátterében cselekvő kegyelmes, az övéit megőrző, óvó mennyei Atya arca ragyogott fel előttünk.

Kedves pillanatai voltak az estének, amikor Gerzsenyi testvér név szerint is szólította a több évtizeddel ezelőtti gyülekezet jelenlévő tagjait. A körülöttem lévő néhány padsorban ültek ezek a kedves testvérek. Számomra az ünnepély legmegragadóbb emléke marad az a kép, ahogyan szívből jövően, meghatódottan, de lelkes örömmel, szinte egymásba fogódzva énekelni láttam őket. Tanulhatunk tőlük!

Ugyanezt a lelkületet éreztem Kish Ethelka és Drescher Friderika testvérnők énekszolgálatában és Bacsó János testvér könnyeket fakasztó bizonyságtételében, ének és trombitaszólójában.

Gerzsenyi Sándor lelkipásztor, költő testvérnek az alkalomra írt `Üzenet a messzeségbe" című versét Gerzsenyi Mária szavalta el. A gyülekezet idősebb és legifjabb tagjainak képviselői - Sebestyén János és Lakatos Erika testvérek is költeménnyel szolgáltak.

Július 11-én vasárnap a West Side-i Refromátus templomban folytatódott az évforduló ünnepe.

A jubileumi istentisztelet után a West Sede-i Református templomban. A lelkipásztorok, balról, első sor: Zeffer Béla, Dr. Fazekas László, Dr. Gerzsenyi László, Mészáros Kálmán; hátsó sor: Király Tibor, Vadász János, Dan László, Dr. Herjeczki Géza, Kulcsár Sándor

Az imaórát Torma János lelkipásztor, az istentiszteletet Zeffer Béla helyi lelkipásztor testvér vezette. Két igehirdetés hangzott el, Dr. Kálmán Szabolcs a vendégfogadó református gyülekezet lelkésze és Dr. Gerzsenyi László lelkipásztor testvér tolmácsolásában.

Dr. Gerzsenyi testvér 2Móz 33: 14-15 versei alapján szólt Isten és népe közösségéről, jövőnk biztosítékáról. `Mert miről ismerhetjük meg, hogy kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha VELÜNK JÁRSZ?" Nagy Ibolya testvérnő költeménnyel szolgált.

A szombati és vasárnapi istentiszteleteken a vendégtestvérekkel megerősített helyi énekkar, Király Tibor testvér által életre hívott alkalmi férfikar és a chicagói fúvósegyüttes szolgált. A férfikart Király Tibor testvér, az énekkart Király testvér, Borbély Enikő és Lakatos Erika vezették. Az énekeket Danné Cserepka Annamária kísérte zongorán.

Szombaton a clevelandi testvéregyházak képviselői és Berta László a Bocskai Kör és istentiszteleteinket közvetítő Bocskai Rádió vezetője köszöntötték az ünneplő gyülekezetet.

Vasárnap az AMBSZ-hez tartozó gyülekezetek lelkipásztorai, képviselői, a szövetség nevében Kulcsár Sándor elnök, Dr. Herjeczki Géza alelnök, Szabó István főtitkár testvérek a Déli Baptista Szövetség részéről pedig Wong Park és Dr. James Scott testvérek tolmácsolták jókívánságaikat.

A jubileumi ünnepségsorozatot az `Áldott legyen a frigy" címé énekkel fejeztük be, miközben egymás kezét megfogva forrt össze szeretetben az egész gyülekezet. ____Dr. Fazekasné Kelemen Erzsébet

Üzenet a messzeségbe
 
Vészterhes történelmi viharok
Kavargó örvénylése tépte ki
S vetette át a zúgó óceánon
Az életre ítélt kis csemetét...
És megfogant!
Mélyre bocsátva serény gyökérzetét,
Nőtt és terjeszkedett - az új hazában.
Eleven hajtások támadtak belőle
S lettek virágzó gyülekezetek.
Áldassék Isten szent neve.
Hisz egy az Úr, ki mindnyájunknak Atyja,
És egy a hit, közös kincsünk e földön.
Keresztségünk is egy, mert elmerültünk
- Megváltónk példájára - parancsára.
Meghalt óemberünk és újjá lettünk.
Áldassék szent neve, hogy adta nékünk
A Aháromsághoz@ - szinte ráadásul -
Negyedikként a szép magyar beszédet,
Közös nyelvünket. Általa maradtunk
Egy nép, éljünk bár más-más kontinensen.
Maradjatok hűek továbbra is, testvéreim,
Hűek halálig: Istenhez, hazához;
A megváltottak drága közösségét
Föl nem cserélve soha semmi másra.
A messzeségből üzenem tinéktek:
Az imádságok erős köteléke
Kapcsolja egybe szikrázó szívünket.
Közös szolgálatunkra szálljon áldás
Istentől ma és mindörökké. Ámen!
 
Gerzsenyi Sándor
A verset a szerző a clevelandi jubileumra készítette,
megjenet a jubileumi könyv 208-ik oldalán.

a lap elejére

A SZERKESZTŐ ROVATA

SZEPTEMBER - iskolakezdés. Nem csak gyermekeink számára hoz változást az ősz beköszöntése. Gyülekezeteinknek is. Egy kicsit újévi hangulata is van ennek a hónapnak. Az Úr megáldja népe terveit, igyekezetét, amennyiben azok az Ő terveivel is egybeesnek. Hirdessük mennyei Atyánk szeretetét, adjuk tovább a jó hírt - amíg lehet. Ha ezzel foglalkozunk, kevesebb időnk marad egymás hibáinak fontolgatására.

Szeptemberi számunk nagyobb része nyári alkalmainkat hozza elénk. A clevelandi misszió száz éves jubileuma és néhány gyülekezeti ünnepély fényképes beszámolói reméljük örömöt szereznek azoknak, akik jelen voltak, s azok- nak is, akik csak szerettek volna részt venni, de valami miatt ezt nem tehették meg. Angolul olvasó testvéreink számára pedig a közgyűlés egyik beszámolójával nyitunk ablakot a szövetség és gyülekezeteinek munkájára.

BARÁTI KÖR. Az elmúlt számban már jeleztem, hogy a közgyűlésen rekord összegű fölajánlást kaptunk a Baráti Kör-i gyűjtésen ($3,600). A fölajánlások egy részét a helyszínen teljesítették testvéreink. Többen vannak olyanok, akik felajánlásukat postán fogják elküldeni. Lapkezelőnk, Fűr Béla testvér (vagy Drescher Lajos szövetségi pénztáros tv) készen van ezeknek a felajánlásoknak a fogadására. Tudom, hogy többen vannak olyanok is, akik nem lehettek jelen a közgyűlésen, de a Baráti Kör szolgálatából rendszeresen kiveszik részüket, s ezt fogják tenni ebben az esztendőben is.

Mi a célja a Baráti Körnek? Ez az anyagi áldozatot hozó testvéri kör legalább kétféle szolgálatot teljesít. A Baráti Kör tagjaitól érkezett anyagi támogatás teszi lehetővé, hogy a lap megjelenjen. Az előfizetésekből befolyó összegből ugyanis az Evangéliumi Hírnököt nem tudnánk fönntartani. Másrészt erkölcsi támogatást jelent a szerkesztőnek és munkatársainak. Amíg vannak, akik az előfizetésen túl is készek támogatni a lapot, addig úgy érezzük, hogy szükség van a lapra. Tudom, hogy aki a pénztárcáját is megnyitja ilyen célra, az a testvér imádságaiban is hordozza lapunk ügyét, misszióját. Evangéliumi Hírnököt, vagy bármilyen missziós lapot szerkeszteni imádkozók, lelki támogatók nélkül talán nem is szabad. Ezért jelent külön örömöt is a szerkesztőnek, ha a Baráti Kör tagjainak száma növekszik.

Végül hadd említsek meg egy másik jó példát. A közgyűlésen buzdítottam arra a testvériséget, hogy fizessék elő a lapot ismerőseiknek, barátaiknak. Voltak, akik megfogadták a tanácsot. Szabó Zoltán testvér pl. tíz személy számára vállalta az előfizetést. Jól értem, ha azt gondolom, hogy az ilyen testvérek szeretik és értékesnek találják lapunkat? Továbbra is támogassátok az Evangéliumi Hírnököt, imádkozzatok szolgálatáért! (hg)


GYÜLEKEZETI HÍREK

Bibliaverseny a Rámai Táborban

Néhány év után újra sor került egy bibliaversenyre Rámában. Ez volt az ötödik, melyet Dr. Haraszti Leland (ifjúsági szövetségi alelnök) szervezett. A kérdéseket ezúttal is előre elküldte a gyülekezeteknek és a várhatóan a játékba bekapcsolódó személyeknek. Több mint száz kérdés, valamint versek és néhány ének is szerepelt a megtanulandó listán. A bibliaverseny pontos címe ez volt: Az V. Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági és Felnőtt Vetélkedő.

A versenyre vasárnap délután került sor (július 4.). A tábori kápolna lazán megtelt a versenyzőkkel és a szurkolókkal. Hat csapat indult (Chicago, Cleveland (Bethánia), Detroit, New York, Toronto, Szórvány). A verseny lebonyolításában Leland segítségére volt Fejér Annamária, a jelenlevő lelkipásztorok, akik zsűri-tagokként döntöttek egy-egy vitás ügyben; valamint a Mikó Tibor (Detroit) által készített szavazatokat jelző komputerizált berendezés.

Az izgalmas versenyt - melynek célja nem egymás megelőzése, hanem Isten igéjének és magyarságunk néhány kérdésének jobb megismerése volt - nagy pontkülönbséggel a Detroiti csapat nyerte meg a New York-iak és a Torontóiak előtt. Gratulálunk a győzteseknek. A vándorkupa Clevelandból újra Detroitba került. (Máté)

TORONTÓ

Tisztelet, megbecsülés, köszönet

1999. június 27-én feleségemmel együtt, egy ritka, kedves, és megható "búcsú istentiszteleten" vehettünk részt. A Walmer Road Baptist Church (Toronto egyik legrégebbi patinás gyülekezete) orgonistájától, és music directorától búcsúzott. Ezt a nemes szolgálatot, majd 10 éven keresztül, Oláh Imre testvérünk végezte, a tőle megszokott szerénységgel és alázattal. Tette mindezt angol testvéreink legnagyobb megelégedésére. Minden vasárnap délelőtt itt szolgált, majd jött "haza" a magyar gyülekezetbe, hogy a délutáni szolgálatot ott folytassa.

A hivatalos búcsúzást vezető tv-nő (a korábbi music director) sírástól el-elcsukló hangon emlékezett vissza az elmúlt 10 esztendőre. Néhány gondolatot idéznék ebből a visszaemlékezésből:

Felelevenítette többek között a kezdeti időszakot, amikor Imre húga, Márta is eljárt vele a gyülekezetbe a tolmácsolásban segíteni. Fordította az igehirdetéseket, valamint tolmácsolt az énekkari, és zenei munkában. Azután egyszercsak Márta elmaradt, és a továbbiakban Imre a kották mellett, egy nagy szótárral járt az Istentiszteletekre, és énekórákra. Fokozatosan megküzdve a nyelvi akadályokkal, zenei adottsága, talentuma hamarosan látható eredményt hozott, hiszen egyre többen ízlelték meg a közös muzsikálás, zenélés, kamarázás örömeit. Ezek az örömök aztán kitörölhetetlen élményekkel gazdagították nemcsak a zenészeket, énekeseket, hanem a gyülekezet, zeneileg laikus tagjait egyaránt. A könnyedebb zenei stílushoz szokott gyülekezet nagyon hamar "ráharapott" a klasszikus művek hiteles interpretálása nyomán ezen komolyabb stílus szépségeire és ízére.

Imre több koncertet szervezett vendégelőadók bevonásával, a helyi énekkar, és helyi zenészekkel együtt. Volt közös koncertünk is, ahol az angol tv-ek, és a mi kis magyar csapatunk közösen szolgált. Mindannyian szívesen emlékezünk vissza erre az alkalomra is, mert sok áldásban volt részünk, és kedves élményekkel gyarapodtunk!

Az utolsó ilyen koncertjükön (amikor Imrében már eldőlt a nehéz kérdés, hogy teljes idejével a magyar gyülekezetben kíván szolgálni, de ekkor még ezt az angol testvérek nem tudták!), meghatottan szemléltük az énekesek szívből jövő, lelkes szolgálatát. Sugárzott belőlük az, hogy szívük mélyéből Istent magasztalják a zene sajátos eszközeivel, és az, hogy micsoda örömet jelent Nekik, amikor a közös muzsikálás élménye magával ragadja Őket! Csak azt sajnáltuk igazán, hogy magyar gyülekezetünkből nagyon kevesen érezhettük ezt az atmoszférát, ennek az örömnek az áldásait. Pedig igen jó lett volna, ha többen is érzékelik azt, hogy honfitársunkat, testvérünket milyen tisztelet, szeretet, és megbecsülés övezi szolgálata nyomán, angol testvéreink körében.

Egy csendes baráti beszélgetés alkalmával meg is kérdeztem Imrét, hogy nem volt meggondolatlan az a döntés, hogy feladja ezt a lelkes csapatot, a mi gyülekezetünk teljes idejű szolgálata miatt, amikor mi bizony sokszor fáradtak, kedvetlenek, figyelmetlenek, és kényszeredettek vagyunk? Megéri? B kérdeztem. Gondolkodás nélkül, kapásból azt válaszolta; "Istennek szolgálok, s nem embereknek!"

Visszatérek a "búcsú istentiszteletre." A megható, sírással keveredett búcsúztató szavak után Imre szó nélkül indult az orgonához! Valaki bekiabált: beszélj! Ő azonban szavak helyett inkább a zene nyelvén kívánta kifejezni magát! Az orgonajáték után a gyülekezet fennállva, vastapssal fejezte ki köszönetét, tiszteletét, és megbecsülését.

Ilyet Kanadában még nem éltem át! Bizony, sok szem csillogott ott akkor! Az Istentiszteletet követő kis szeretetvendégség során sokan kifejezték, elmondták, hogy mennyire nagyra értékelik Imre munkáját, szolgálatát. Tipikus példáját láttam annak, amikor valaki a szolgálattal járó tisztségben, pozícióban nem megköveteli magának a tiszteletet és megbecsülést, hanem csendes, szerény, odaadó szolgálattal ébreszt tiszteletet, és tekintélyt másokban. Ez pedig mindig szívből jön! Ebben az esetben is ezt láttuk! Ott vibrált közöttünk a levegőben ez a nagyon nehezen megfogalmazható érzés!

Abban a gyülekezetben manapság magyarként megfordulni, nagyon felemelő érzés! Ez azért van, mert volt valaki, aki Istennek átadott élettel, hűségesen végezte a szolgálatát! Istentől kapott tálentumait kamatoztatva, alkalmas eszköznek bizonyult arra, hogy a felülről kapott áldásokat, örömöket továbbadta, sugározta másoknak. Azt mondták, hogy Imre így szolgált közöttük!

Ezzel nemcsak azoknak a testvéreknek volt hasznára, hanem egyúttal szélesebb körben is öregbítette magyar zenei kultúránk jó hírnevét. Az egyetemes magyarság számára is jó szolgálatot végzett, hiszen abban a gyülekezetben ma 40 nemzet fiai jönnek össze az Isten imádására. Azok ma mind jó érzéssel gondolnak a magyarokra! Ezért! Így, ebben az óriási angol rengetegben egy kicsi jó híre kelt a "magyarnak." De nagyon ránk fér ez manapság!

Szép volt Imre! Mi is köszönjük! ____Katona Géza

GYERMEKBEMUTATÁS

Szép, ünnepélyes vasárnapja volt gyülekezetünknek július 18-án. Ünneplésünk fő eseménye Mikló János és Melinda újszülött gyermekének: Dávid-Jánosnak a bemutatása volt. Nagy örömet hozott a családba a fiúcska születése, Isten drága ajándékaként fogadták a szülők, nagyszülők és a család többi tagja. Ez alkalommal Dan László lelkipásztor testvér a következő igét olvasta fel: Zsoltárok 146:5.

A szülők: János és Melinda, majd a fiútestvér, Szabolcs hálaimája után a lelkipásztor vette karjaiba a gyermeket, Isten áldását kérve életére. Ezt fejezte ki az énekkar éneke is: "Áldjad meg..."

A gyermekek bibliaverssel, énekkel és virággal köszöntötték őket, Tamás Magdi pedig egy költeménnyel. A köszöntés folytatódott az Istentiszteletet követő szeretetvendégségen Dan Annamária meleg szavaival, utána az ünneplő család átvette a gyülekezet ajándékait.

Az Istentiszteleten még egyéb köszöntésekre is sor került. A konferenciák miatt eddig még nem volt alkalom a gyülekezet különböző szolgálati területeinek évadzárására. A szolgálattevőket a gyülekezet nevében Katona Géza köszöntötte, bibliaverssel, virággal és ajándékkal. Méltatta Somlyai Gyula pénztáros, Oláh Imre karvezető, Oláhné Szilágyi Márta és Balla Mária gyermek-bibliaköri vezetők hűséges szolgálatát. A köszöntés után a lelkipásztor testvér imádkozott értük. Az áldozatos és hűségesen végzett szolgálatot számon tarja az Úr, de jó dolog, ha a testvériség is értékeli, megbecsüli a szolgálattevőket. "Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya."

A köszöntések sora a legifjabbal kezdődött és a legidősebbel végződött. Werle néni, aki még egyetlen élő tanúja a gyülekezet megalakulásának, 97. születésnapját ünnepelte. A gyülekezet és a nőtestvérek nevében Tóth Győzőné köszöntötte a 71. Zsoltár 16-18 verseivel, Oláh Lajosné pedig alkalmi verset mondott. Werle néni bizonyságot tett Isten csodálatos vezetéséről.

Az igehirdetés a hűséges szolga jutalmáról mindenki felé hangzott, mert mindnyájunkat szolgálatra hívott el az Úr, a tőle kapott tálentumról számot kell adnunk az utolsó napon. ____Oláh Lajosné

"És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be...@

Isten különlegesen nagy áldását élte át gyülekezetünk az elmúlt hónapokban, amikor négy kisgyermek megérkezésének örvendhettünk. Augusztus 8-án vasárnap a két utóbb születettnek a bemutatására került sor. Balla Sándor és Mária kislányukat - Johannát hozták el, hogy a gyülekezet jelenlétében kérjék rá Isten áldását. Weisz Péter és Györgyi kisfiukat, Bencét hozták, hogy hálaadással tegyék le egész életét Isten kezébe.

Dan László, helyi lelkipásztor két igeszakasszal köszöntötte az ünneplő családokat, a Máté 18:1-5 és a Máté 19:13-15 verseivel. Hangsúlyozta a szülői felelősséget és az Istentől való függőségünket. Az alkalom ünnepélyességét fokozták még az énekekben és versekben elmondott köszöntések. A Istentisztelet után a gyülekezet megajándékozta az ünneplő családokat, ünneplésünk szeretetvendégséggel ért véget. Az Ünneplő családok és az újszülöttek életére ez úton is kívánjuk Isten gazdag áldását.

Köszöntés

Életünk folyamán vannak fontos állomások és ezekre jó figyelni. Egy ilyen ponthoz érkezett Bákai Olga is, aki egyetemi tanulmányait fejezte be kiváló eredménnyel. Ezúton is gratulálunk neki, életére és további tanulmányaira Isten gazdag áldásait kívánjuk! (D.L.)

NEW YORK

Úgy gondolom, valamennyi New York-i testvérem nevében is írhatom, hogy Ajó helyre telepített@ bennünket az Úr, kinek áldását élvezhetjük azáltal is, hogy az Amerikába érkező, illetve innét távozó testvérek nagy része - megszakítva útját rövidebb-hosszabb időre - meglátogatja gyülekezetünket. Számunkra ez igen nagy örömöt jelent, szinte minden ilyen alkalom felfrissülést, új vérkeringést hoz gyülekezeti és egyéni életünkbe.

Legutóbb június végén fogadhattuk és köszönthettük Dr. Simon József testvért a Nagyváradi Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztorát és kedves feleségét. Simon testvért a Romániai Magyar Baptista Szövetség elnökeként is üdvözölhettük, és bővülhettek az elnöki testvérkapcsolatok is. Testvéreink Atlantából, a Déli Baptista Szövetség Konvenciójáról érkeztek hozzánk, hogy velünk töltsenek néhány napot, megtekintsék New York nevezetességeit és nem utolsó sorban átadják azt az üzenetet, amivel Isten megbízta őket. Simon testvér három alkalommal szolgált Isten igéjével: június 24-én, csütörtök este, majd június 27-én, vasárnap délelőtt és délután.

Vasárnap délelőtt a 2 Mózes 32:30-32 alapján hangzott az Ige. AA közbenjárásról és annak fájdalmáról.@ A pusztában vándorló Izráelnél Mózes volt a próféta és a közbenjáró. Neki fájt, hogy Isten el akarja törölni, meg akarja semmisíteni a hűtlen népet. Ezért könyörög az Úrhoz, közbenjár a választott népért: inkább én haljak meg, csak a Te népedet, Uram, tartsd meg! Ilyen lelkület kellene, hogy betöltsön minket is. Pál apostol az 1Tim 2:5-ben nekünk is írja: AMert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.@ Igen, Ő elvégezte a munkát, amit az Atya rábízott, most ott ül az Atya jobbján és esedezik érettünk. Krisztus földi életében bemutatta a közbenjáró szolgálatot, azonosult a bűnösökkel, ismerte az emberek gyarlóságait, hozzánk hasonlóan érzett és élt, kivéve, hogy bűnt nem követett el. Ő volt a tökéletes közbenjáró.

A Biblia azt tanítja, hogy mi is közbenjárhatunk egymásért imádságainkban. Imádkozni másokért nagyon fontos hívői feladat. Kell, hogy fájjon a bűn, a körülöttünk élők elveszése. A megváltott ember életében egyszerre van jelen az öröm és a fájdalom. Ezt csodálatosan mutatja be a 126. Zsoltár. AHatalmasan cselekedett velünk az Úr, ezért örvendezünk, majd folytatja azzal, hogy - hozd vissza Uram a mi foglyainkat!@ Vannak szeretteink a bűn fogságában akikért fáj a szívünk? Imádkozzunk értük minden nap, mert ez a fájdalom győzelemre visz! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.

A délutáni igék a János ev. 21:15-19 versei voltak. Az ismerős történetben az Úr Jézus vizsgáztatja egyik tanítványát. Neki nem csak 12 tanítványa volt.

Neki ma is vannak tanítványai. Isten bennünket is elhívott és munkával is meg akar bízni, de mielőtt ezt tenné, vizsgáznunk kell: szeretjük-e Jézust? A kulcsszó ez: szeretsz-e jobban ezeknél? Ő első akar lenni az életünkben...

Az Úr előtt kedves áldozat a töredelmes és bűnbánó szív, és Péter most ilyen szívvel mondja: én nem vagyok jobb a többieknél, de az én bűnös szívem mélyéről hadd mondjam Neked, hogy SZERETLEK! Tőled is ezt kérdezi Jézus. Nem azt, hogy mennyit tanultál meg a Bibliából, hanem azt, hogy szereted-e őt? Szíved őszinte mélyéből mondhatod te is: igen Uram, bár vétettem ellened, mégis nagyon szeretlek Téged.

Az igehirdetés után Simon testvér röviden beszámolt az otthon végzett munkáról. Mint a legnépesebb magyar nyelvű gyülekezet pásztora többek között elmondta, hogy szívükben ott a vágy a több szolgálatra az Úr ügyéért és ezért elhatározták, hogy minden lelkipásztor két éven belül igyekszik egy új gyülekezetet plántálni.

A nagy elhatározás és szent cél teljesüléséhez kívánjuk Urunk áldását életükre és szolgálatukra az 1Kor 15:58. versével. ___Gerstner Margit

a lap elejére


FELEJTHETETLEN SZEMÉLYEK (4)
FAZEKAS JÁNOS LELKIPÁSZTOR

Fazekas János lelkipásztor testvér neve és emléke összekötődik az Amerikai Magyar Baptista Misszió kezdetével. 1905-ben adta át életét az Úr Jézus Krisztusnak. Zboray László testvér, misszionárius és titkár, a Harrisburgban (PA) levő kis gyülekezetben alámerítette. Négy esztendő múlva Zboray testvér ajánlatára Fazekas testvér beiratkozott a Lewsiburgben (PA) levő prédikátor képző Bucknell Egyetemre, ahol két évet töltött. Harrisburgben dolgozott tovább és segédkezett a gyülekezeti munkában. Fazekas testvér 1928-ban már mint felavatott prédikátora a Philadelphiai (PA) Magyar Baptista Gyülekezetnek, látogatta és segítette a Harrisburgi testvéreket. Munkálkodása nyomán többen is megtértek és szolgálták az Urat.

A Filadelfiai Magyar Baptista Gyülekezet vagy 35 esztendőn keresztül hűségesen és hatásosan végezte az Úr munkáját. Én személyesen is ismertem a következő lelkipásztorokat akik ott szolgáltak. Mind megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk és hálát adjunk Istennek hűséges kitartó szolgálatukért.

Dulity Miklós aki Vér Ferenc testvér kérelmére elment Dél-Amerikába alkalmas magyar misszióföldet keresni Argentínát választotta, ahol később Molnár Antal testvér, majd Pintér Sándor testvér a miáltalunk kiküldött misszionárius szolgálták az Urat és magyar népünket.

Kovács Miklós, aki szolgálatának legtöbb idejét Garfield (NJ) töltötte hasznos áldásos szolgálatban. Talán ő az egyedüli magyar baptista lelkipásztor, aki a Bethesda Otthonban végezte be földi életét. Soha nem szűnt meg szolgálni az ő Megváltóját. Imáit így végzete: "Kérjük ezeket a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus nevében és az Ő drága érdeméért Ámen."

Major Mihály testvérről egy könyvet lehetne írni. Az ő szolgálati ideje alatt a New Brunswicki (NJ) magyar baptista gyülekezet tevékenysége nem ismert határt.

Ezen hűséges testvérek után 1927-től 1944-ig Fazekas János testvér szolgált a Filadelfiai gyülekezetben. Emlékszem, hogy a konvención mondta: "Filadelfiában nincs semmi baj. Az Úrnak nincs panasza ezen Filadelfiai gyülekezet ellen sem." Mivel ez a gyülekezet már nem létezik, érdemes megfigyelni, hogy mit mond Emlékkönyvünk róla: "Ha a városunkban megtért magyarok közül némelyek máshova nem távoztak volna - vissza az óhazába, vagy fel a mennybe, itt most oly hatalmas gyülekezet állana, hogy taglétszámban sok angol baptista gyülekezeten is túltenne..."

1944-ben Fazekas János testvér elfogadta a Gary-i (IN) Magyar Baptista Gyülekezet meghívását és ott folytatta szolgálatát az Úr munkájában. Ha jól emlékszem, egész földi életének végéig.

Én 1940-ben ismertem meg Fazekas testvért közelebbről. 1938-ban eljöttem Békevárról (Sask) és a Toronto Bible Collegban készültem a lelki munkára. Torontóban Werle testvéréknél találtam igazi otthonra. Velük laktam három esztendőn keresztül. Minden alkalommal együtt mentünk a magyar baptista gyülekezetbe. Rev. Balla György testvér, a torontói gyülekezet lelkipásztora meghívta Fazekas János testvért egy heti evangélizálásra. Werle testvér éjjel dolgozott és ő nem jöhetett az esti istentiszteletekre, de én és Werle mama mentünk minden este. Mindenki, de én különösen is élveztem és értékeltem Fazekas testvér szolgálatát. Mély, erős basszus hangjával, értékes prédikációit, értelmesen és érdekesen tudta előadni. Mint fiatal tanuló, gondoltam, hogy én is majd úgy szeretnék prédikálni. A hét hamar eltelt és azután csupán közgyűléseken találkoztam Fazekas testvérrel. Találkozásunk mindig kedves és értékes volt számomra.

Felejthetetlen részemre az ő megjelenése. Mindig komoly volt. Keveset nevetett. Ritkán mosolygott, de a szemei ragyogtak amikor Jézus Krisztusól beszélt és örömöt adott neki, ha az evangéliumot megoszthatta hallgatóival.

Soha nem felejtem el a következő esetet, amelyet egy közgyűlésen mondott el nekünk.

"Egy szerda este mentem haza az imaóráról. Útközben az a félelmetes érzés
jött elmémbe, hogy valaki követ. Meggyorsítottam lépéseim. A követőm szintén azt tette. Éreztem, hogy közeledik hozzám. A szaladást nem láttam érdemesnek, tehát inkább lelassítottam lábaimat, de meggyorsult a szívem dobogása. Az illető hamar utolért és éreztem, hogy a hátamba nyomott valami kemény dolgot - gondoltam, hogy puskát. Amint így mentünk, megszólalt, persze angolul.
- Eredj úgy, mint most mégy, DE NE NÉZZ HÁTRA, ha élni akarsz.
Csak mentünk tovább amikor újból megszólalt:
- Csak menjél és add ide a pénztárcádat és nyisd ki a kézi táskád.
Így feleltem neki, úgy amint tudtam angolul:
- Nézd, én egy baptista prédikátor vagyok. Az imaházból jövök, az imaóráról. Nálam nincs pénz. A táskámban csupán a Bibliám van.
Nagy csend lett. Vártam, hogy a puska vagy elsül, vagy összeütközik a fejemmel. Meglepetésemre ő szólalt meg ismét:
- You are a Baptist Minister? God Bless you Brother. I am a Baptist too. [Te baptista lelkész vagy? Az Úr áldjon meg! Én is baptista vagyok.] Aztán ezt mondta: Most eredj tovább, mintha semmi nem történt volna DE NE NÉZZ HÁTRA.
Én mentem, folytatta Fazekas Testvér. Nem néztem hátra. Nem akartam sóbálvánnyá, vagy valami más kellemetlenségre változni. Hamar észrevettem, hogy az én baptista testvérem bement egy mellékutcába és nem követett tovább. Én pedig gyorsan és könnyebb lépésekkel és lelassult szívvel mentem hazafelé. Hálát adtam Istennek, hogy megóvott a veszélyben és nem tudom mitől szabadított meg. Arra gondoltam, hogy még a rablók is barátságosabbak és irgalmasabbak, ha baptisták. Mennyivel inkább jobb az, aki igazán megtér és életét adja Jézus Krisztusnak. Sokszor imádkoztam azért az illetőért, hogy ne csak baptista legyen, hanem igazán keresztyén és Isten gyermeke."

Imádkozzunk barátainkért, testvéreinkért és még az ellenségeinkért is.

____Molnár Balázs nyug. lelkipásztor


A Déli Baptista Szövetség a júniusi, Atlantában megrendezett Kovencióján nyilatkozatban ítélte el Clinton elnöknek azt a bejelentését, mely szerint júniust nemzeti homosexuális büszkeségi hónapnak (National Gay and Lesbian Pride Month) nyilvánítja. A majdnem 100%-os arányban elfogadott határozat fölszólítja az elnököt, hogy vonja vissza ezt a június 11-én kiadott proklamációját. Egyúttal megrótta az elnököt azért is, hogy amerikaiak millióit kényszeríti arra, hogy két rossz közül válasszon: utasítson vissza egy elnöki proklamációt, vagy adja föl saját vallásos meggyőződését. ReligionToday.com


MIKE BÉLA
1936 - 1999

Mike Béla testvérünk 1936. Június 4-én született a Szilágy megyei Vérvölgyön Mike Gyula és Erzsébet második gyermekeként. Nem sokkal születése után a család egy közeli faluba, Mocsolyára költözött.

Gyermekkoráról és ifjú éveiről a következőket írta egy be nem fejezett bizonyságtételében:

"A hepehupás Szilágy megyének egyik kis sáros falujában, Mocsolyán töltöttem gyermekéveimet 14 éves koromig. Családunk az átlag, felszínes keresztyénség rétegéhez tartozott. Bibliánk nem volt, de templomba eljárogattunk. Kedves szüleim megtanítottak egy-egy esti, reggeli imát, a Miatyánkot, evés előtti és evés utáni imát, valamint egy szép egyházi éneket. Óvtak a kirívó, nagy bűnöktől, lopástól, verekedéstől, káromkodástól.

Egyszer gyermekkoromban egy kedves öreg néni arról mesélt nekem, hogy van mennyország és pokol. Aki megtér, holta után a mennyországba jut, aki nem, az a pokolba. Ez nagyon meggondolkodtatott. Hazaszaladtam és gyermeki naivsággal mondtam szüleimnek, hogy térjünk meg, mert én a mennyországba szeretnék jutni, nem a pokolba. A válasz ez volt: ' Gyermekem, mi nem vagyunk olyan nagyon bűnösök. Csak a rabló-gyilkosoknak, részegeseknek, paráznáknak kell megtérni, azok jutnak csak a pokolba.' Elfogadtam a hamis megnyugtatást. Aztán gyorsan peregtek gyermekéveim. A templomtól egyre inkább távolodtamY Aztán egy kis városba, Zilahra kerültem szakiskolába. A szülőktől való távollét, az új környezet, a bentlakás még mélyebbre sodort a bűnökbenY A szakiskola után Kolozsvárra kerültem, mint gyári munkás. Itt már egészen elmaradt a templom."

Itt megszakad az írott bizonyságtétel és befejeződik életének első, Isten nélkül leélt szakasza. A folytatásról így nyilatkozott a Mustármag című ifjúsági lapnak, folyó év április 8-án: "1953 karácsonyán kezdődött ifjúkorom második fejezete, amikor nagy változás történt életemben. Két féle eszközt használt a Jóisten, hogy felébresszen, és hitre juttasson. Két hívő ifjút rendelt mellém a munkahelyemen, akiknek az élete és bizonyságtétele meggondolkoztatott. Majd kaptam egy Újszövetséget, melynek olvasása által hitet nyertem. Így 1953 karácsonyán ' eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust'. Mögöttem maradt a 'világ' sokféle bűnös, tisztátalan gyönyörével, mert Jézus Krisztusban valódi, maradandó, tiszta örömet találtam. Ez az új fejezet úgy folytatódott, hogy rendszeresen jártam a kolozsvári baptista gyülekezet összejöveteleire, ifjúsági órákra. Majd 1954. Október 17-én alámerítkeztem. Az akkori lelkipásztor, Dénes Ferenc, igehirdetései és néhány fiatal példaadó lelki élete nagy hatással voltak rám az új élet kibontakozásában."

Egyéves gyülekezeti tagság után beiratkozott a Bukaresti Baptista Teológiai Szemináriumba, és 1959-ben végezte el tanulmányait. Ugyanabban az évben a szilágyballai körzet lelkipásztorává avatta. 1965-ben feleségül vette Illyés Ilonát. Házasságukat Isten négy gyermekkel - Anna, József, Sámuel és Béla - áldotta meg.

A Ballán töltött 15 szolgálati év idején söpört végig Szilágyságon az ébredés, amely további életét és szolgálatát alapvetően befolyásolta.

1974-től Zilahon folytatta pásztori szolgálatát, majd 1976 tavaszától Nagybányán.

Akik kapcsolatban voltak vele, Isten alázatos, szelíd és hűséges szolgáját ismerhették meg benne. A lelkipásztori szolgálat mellett országos szinten is bízott rá Isten munkát. Több éven át volt a Romániai Baptista Unió alelnöke, mint a magyar gyülekezetek képviselője. Egyenes jelleme, szókimondása, az állami szervek előtt tanúsított hajthatatlansága miatt komoly problémát jelentett a korabeli Vallásügyi Hivatalnak. Bár sokat zaklatták, nem tudták megfélemlíteni és az evangélium ügyét illetően kompromisszumra kényszeríteni.

1990-től 6 éven át volt a frissen alakult Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége alelnöke, majd 1996-tól elnöke. '99 május 8-án adta át ez utóbbi szolgálatot a következő generációnak, de a gyülekezetek sorsa és a lelkipásztorok közötti jó kapcsolat továbbra is szívügye volt. Az 1999-es év folyamán ügyvezető lelkipásztora volt a B szakadás által megtépázott B marosvásárhelyi gyülekezetnek és körzetének.

[Alázattal végzett vezetői szolgálatának széleskörű elismerését jelzi, hogy ő lett a Magyar Baptisták Világszövetsége első elnöke (1997-99)]

Augusztus 9-én Csíkszeredába utazott, hogy kedves szolgatársát meglátogassa. Őszinte testvéri együttlét és beszélgetés után, a hazautazáskor B megrendítő körülmények között B szólította haza az Úr.

Ama nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta. Végezetre eltétetett néki az igazság koronája.

E nekrológot Bot József lp. testvér olvasta fel a temetésen.

(Mike Béla tv. halálhírét, a temetéséről érkezett beszámolót és fia, Mike József lp. levelét az interneten már augusztusban közzé tettük. Ha el akarja olvasni ezeket az írásokat is, katintson ide:


Erdei István
1967-1999
1967 szeptember 9-én Belényes városában, Erdélyben született. Édesanyja Erdei Mária, Édesapja Erdei István, akiket az Úr tíz gyermekkel áldott meg.
István a negyedik gyermek volt a családban. Már gyermekkorától kezdve, mint hívő szülők gyermeke, a vasárnapi iskolában növekedett.
16 éves korában elfogadta az Úr Jézust személyes Megváltójának. A belényesi gyülekezet tagjává lett.
Elemi iskoláit Belényesben végezte, majd a középiskolát Nagyváradon fejezte be. Ez év során a Nagyváradi gyülekezet tagjává lett, ahol énekkari tagként is szolgált.
Az 1989-es forradalom után Magyarországra, Balatonszemesre költözött. Felkereste az ottani gyülekezetet, és hűségesen szolgálta Istenét.
1997. május 15-én Torontóba, mint látogató, a Nagy családhoz érkezett. Rövid idő után Hamiltonban munkába állt.
A Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezetet hűségesen és rendszeresen látogatta, ahol énekkari tagként és imaóravezetőként szolgált. A rámai táborban is szorgalmas, hűséges szívvel tevékenykedett. Szerette a tábori együttléteket.
PITYU - a család e néven szólította őt - szerető és segítő szívvel gondolt a távolban élő szeretett szüleire és testvéreire.
Ez év tavaszán egészségi panaszai lettek, amelyek egyre súlyosabbá váltak.
A májusi hónapban, megtudva az orvosi eseményeket, az Oláh család meghívásából otthonukba költözött. Márta és Imre nagy szeretettel ápolták két és fél hónapig.
Augusztus második hetében a torontói Grace kórházba került. Testi betegsége egyre súlyosbodott, de lélekben erősödött. Fájdalmait csak Megváltójával osztotta meg.
Augusztus 16-án nagy fájdalmak után megnyugodva, élő Istenéhez költözött.

Az életrajzot elköltözött testvérünk édesanyja és családja készítette.

Erdei István testvér temetésére 1999. augusztus 20-án került sor Torontóban. A temetési Istentisztelet az imaházban volt megtartva, ahol az édesanyán és a rokonokon kívül szinte a gyülekezet egésze, az ismerősök, munkatársak búcsúztak tőle. Az Istentiszteleten szolgált az énekkar, amelynek testvérünk is aktív, szolgáló tagja volt. Az életrajzot a családtagok egyike, Nagy Lajos testvér tolmácsolta felénk mély átéléssel. Dan László lelkipásztor testvér pedig a 23. Zsoltár alapján szólt a gyülekezethez.

A gyászistentisztelet után a gyülekezet a sírkertben búcsúzott testvérünktől mély fájdalommal és megrendüléssel.

István élete példa volt számunkra és hisszük, hogy az Úrnál majd lesz találkozásunk vele. Segítsen bennünket is az Úr olyan életre, hogy ez így lehessen!

Dan László

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3