Kulcsár Sándor ausztráliai beszámolója

2002. áprilisi és májusi számhoz

Az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség határa kiterjedt az Ausztrál Kontinensre is a múlt év júliusában, amikor Alhambrában, a Közgyûlés elfogadta és hitelesítette a Melbourne-i testvérek felvételi kérését. Öröm volt a Közgyûlésen köszönteni Nemes László lp. testvért, kedves feleségét, Katit és két fiukat Ádámot és Ámóst. Éreztük, hogy ezzel a lépéssel is erõsödik együvétartozásunk kötele, és népünk között vállalt missziónk erõsödik.
Alhambrában, a Közgyûlés alkalmával Nemes testvér megújította a testvérek kérését, hogy látogassam meg õket. Miután a Szövetségünk elnökségével egyeztettük, így került sor a február 21 és március 11 közötti látogatásomra. Örvendtem, hogy erre az útra kedves feleségem is elkísért.
Február 21-én este 6:15-kor indultunk New Yorkból. Los Angelesben átszálltunk az ausztrál Quantas gépre és szombaton reggel 9:30-kor békességben megérkeztünk Melbourne-be. New York és Melbourne között 16 óra különbség van. Az utazás, a Los Angelesben megtörténõ átszállással, több mint 23 órát tartott.
Melbourne repülõterén nagy meglepetésünkre a fényképen látható testvéri csoport várt és fogadott. Szinte elmúlt a hosszú út fáradtsága is. Feleségemnek egyik nagybátyja és hat gyermeke és azok családja Melbourne városban lakik. Ez külön öröm volt számunkra, hogy 18 év után találkozhattunk. Otthonukba szállítottak és készültünk a finom ebédhez. A társalgással gyorsan eltelt az idõ, lepihentünk, hogy készen legyünk vasárnapra.: Február 23-án a Melbourne-i repülõtéren (nagyobb kép is van)
Másnap, vasárnap délelõtt 10 órától és délután 6-tól volt istentisztelet, mely alkalmakon hirdettem Isten Igéjét a helyi gyülekezetben a tagoknak és a hallgatóknak. A meglepetéseim egyike az volt, hogy találkoztam az egyik osztálytársammal, még az elemiekbõl, mintegy 45 év után. A gyülekezet nagy része régi, hazai testvéreim, ismerõseim, kikkel sok beszélnivalóm akadt.
Testvéreink úgy intézték, hogy a hét folyamán családokhoz voltunk beosztva. Napközben meglátogattunk szép, közeli helyeket; parkokat, Ballaratot, az egykori aranymosó helyet, tengerpartokat, csodálva Ausztráliai szépségeit. Kengurukat, emukat és más állatokat is etettünk, fényképeztünk, miközben kellemesen társalogtunk. A testvéri találkozás és társalgás azonban úgy a családokban, mint a gyülekezetben mindent felülhaladt.
Az Elsõ Magyar Baptista Gyülekezet Melbourne városában 1969-tõl mûködik. Katona Lajos testvér által jött létre, aki hûségesen pásztorolta. Késõbb Szabó Endre testvér lett a gyülekezet pásztora. Az utóbbi néhány évben, Nemes László lelkipásztor testvér végezi hûségesen a gyülekezet lelkigondozását, karöltve a gyülekezet bizottságával és Szûcs Jenõ és Kulcsár Imre diakónus testvérrel.
A gyülekezetet szeretet, egymás kölcsönös értékelése és lendületes élet jellemzi. Nagyon szépen mûködõ énekkaruk van és a vasárnapi iskolások szépen aktiválnak. A 2000-ben saját erejükkel és munkájukkal fölépített új imaházban, mennyei légkörben folyik az istentisztelet, magyar nyelven. Az Úr áldja meg és szaporítsa testvéreink közösségét az üdvözülõkkel, ugyanakkor õrizze meg az ellenség gonosz támadásaitól.
A hét folyamán csütörtök és péntek este gyûlt istentiszteletre a közösség és szépszámú hallgatóság. A gyülekezet énekkara szépen szolgált, költemények és bizonyságtevések hangzottak el, végül pedig evangélizáló igehirdetés. Március elsején, péntek este a református gyülekezet egy csoportja elkísérte hozzánk lelkipásztorukkal együtt Ft. Csiha Kálmán erdélyi püspök urat, aki az ApCsel 8:26-30 alapján hirdette Isten igéjét. Érdekes, hogy Erdély két szülöttje Ausztráliába kellett elmenjünk, hogy találkozhassunk!
Március 3-án három igehirdetés várt reám: kettõ a magyar gyülekezetben és egy a Maranatha nevû román baptista testvéreknél este. Hadd jegyezzem meg, hogy Melbourne-ben három román gyülekezet van. Ez a nagyobbik, melynek mintegy 300 tagja van, csak néhány éve épült. Egy másik 80-90 taggal, amelynek Nemes László testvér több éven át lelkipásztora volt. Abban az idõben építették az imaházat is. Isten áldása bõben kiáradt ránk a testvéri közösségben, amely egyrészt az érettünk mondott imádságokért, másrészt az Isten igéje után sóvárgó gyülekezetekért történt, gondoskodó Urunk kegyelme és szeretete által.: Nézze meg a Melbourni gyülekezetben készült fényképet!
Itt találkoztam mintegy húsz év után, Minzat Stefan lelkipásztorral, szeminárista kollégámmal. Családjában kedves perceket töltöttünk, emlékezve a régi idõkre, Istennek vezetõ és gondviselõ kegyelmére és szeretetére.
Március 7-én este újból evangélizáló jellegû istentiszteletre gyûltünk össze. A hallgatók között voltak többen református és katolikus magyar testvérek is, akik Isten üzenetére ráhangolódtak és mindannyian megértettük, hogy szent életre szólít újból a mi Megváltó Urunk.
Végül, március 10 is elérkezett. Ez volt az utolsó összejöveteli alkalmunk a gyülekezettel. Délelõtt a Jézus szeretetére összpontosítottuk minden figyelmünket János ev. 21:3-19 alapján. Arra emlékeztünk együtt, miként igazolta az Úr megmentõ szeretetét irántunk is. Délután a Birák 5:15-16 versei alapján szólított meg Isten. A felszólításkor minden jelenlevõ, kicsik és nagyok; tagok és látogatók felállással jeleztük, hogy számunkra is nagy elhatározások ideje van. Isten és a gyülekezet elõtt jelét adtuk döntésünknek. Maga Isten, aki erre indított, megteheti velünk, hogy elhatározásaink megvalósuljanak a gyakorlati életünkben.
Két látogatás különösen mély nyomot hagyott bennem: egy kórházi és egy börtöni látogatás volt.
A kórházban meglátogattuk ifj. Balla Ferenc testvérék kisfiát, aki hat hónapra született és már egy néhány hete szépen fejlõdésnek indult. Életemben elõször jártam ilyen részlegen, ahol kora-szülött gyermekeket gondoznak lombik alatt. Másnap reggel, váratlanul a kis Tamás Ferenc elhunyt. Isten hazaszólította õt. A szülõkkel és nagyszülõkkel kerestük Isten vigasztalását. "Az Úr adta, az Úr vette el," mondták a szülõk is az idõs Jób Pátriárkával, bár vérzõ szívvel, de Isten akaratában megnyugodva.
A börtönlátogatásra Jézus két Szava késztetett: a Máté 25:36, "... fogoly voltam és eljöttetek hozzám!", a második, Lukács ev. 4:18, "Az Úrnak Lelke van énrajtam ... hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek...!" Ezt alkalmam volt elmondani egy ismerõs fogolynak, hirdetve a Jézus által fölkínált kegyelmet. Mintegy három órát töltöttünk vele, imádkozva és társalogva, Isten jelenlétében. Egy kicsit szokatlan volt, de szent meggyõzõdésem, hogy nem volt hiába. A Mindenható Isten gyümölcsöztetni tudja az Õ Igéjét mindenütt, ahová küldve van.
Hálás vagyok kegyelmes Urunknak, hogy kegyelmet és erõt adott a mindennapra elkészített program teljesítéséhez. A helybeli testvérek, Nemes László lp. tv-rel az élen, készségesen és nagy örömmel hoztak-vittek - ahová csak szükséges volt. Így került sor arra is, hogy látogatást tegyek az ausztráliai Baptista Székházban, Melbourne-ben, ahol nagy szeretettel fogadtak. Elbeszélgettünk az ausztráliai magyar baptista misszióról, amelynek további támogatását is kértük. Ismertettük velük, hogy ottani magyar testvéreink szövetségünkhöz csatlakoztak. Végül arra kértek, hogy visszatérésünkkor tolmácsoljam szövetségünknek az õ testvéri üdvözletüket és jókívánságaikat.
Melbourne-ben tíz alkalommal szolgáltam Isten Igéjének hirdetésével. Emellett sok személyes és családi beszélgetés, imádkozás kedves alkalma gazdagította számunkra a két hetünket, az ausztrál nyár végén és õsz elején.
Március 11-én, hétfõn reggel indultunk ki a repülõtérre, hogy visszautazzunk New Yorkba. Mivelhogy éppen ünnep volt Ausztráliában, szép testvéri csoport gyûlt össze ismét a repülõtéren. Egy néhány gyakorlati tanulság megfogalmazódott bennünk újból:
- A kölcsönös testvéri látogatás mindig jó és áldásos számunkra, kölcsönösen.
- A testvéri és szövetségi együvétartozás megerõsít és fölbátorít a szent szolgálatra.
- Egymás hite által felüdülés, megújulás és újabb döntések születnek életünkben.
- Mindannyiunknak szükségünk van az egymás iránti gondoskodó szeretetre, türelemre és kitartó állhatatosságra.
Valóban, érdemes minden áldozatot meghozni és egymásért fáradozni. Hûséges Istenünk mindig áldásainak gazdag kiáradásával fizet gyermekeinek, áldozatos szeretetükért. Isten Igéje biztosít, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban!
Az Úr, aki megváltott népének áldott Pásztora, áldja és õrizze meg kedves ausztráliai magyar baptista testvéreinket és barátainkat!
Kulcsár Sándor, elnök, New York