Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - BIZONYSÁGTÉTELEK  .

2006. június

Mert én vagyok a te gyógyítód (2Móz 15:26)

Az Úr kegyelméből eddig (2006-ig) tizenkét műtétem volt. Volt amikor a sebész vágott és varrt, volt amikor új módszerrel (vágás nélkül) lézer besugárzással a vesekövek összezúzásával, kihajtásával történt a műtét. A legtöbb műtétnél az orvos azt mondta, nem fog fájni semmi, én viszont azt mondtam erre: nem neked, a sebésznek.
      Mindenesetre nagy kegyelem, hogy nyugdíjas koromban és nem az előtt volt a legtöbb műtét. Mostmár ráérek betegnek lenni. Minden egyes műtét előtt egyénileg, családommal és gyülekezetekkel az Úr elé mentünk imában és ő meghallgatott.
      Kegyelem Isten gyermekének lenni, hívő családban élni, gyülekezethez tartozni, szolgálni az Úrnak. Ha jönnek a próbák, kísértések, nem vagyok egyedül.
      A legnagyobb gyógyító erő az Úr kegyelme után az Istenbe vetett hit. A legtöbb esetben a hívő optimista személy, hamarabb gyógyul, mint a borúlátó hitetlen - ezt az orvosok is állítják. A sebész az, aki a sebet okozza, de minden esetben Isten az, aki meggyógyít, aki a sebet összeforrasztja.
      A legutóbbi műtétem alkalmával a csipő forgócsontot (hipjoint) vették ki és egy fémből készültet helyeztek a régi helyére. Fájdalmaim voltak, néha vannak. Újra tanítottak járni, leülni, lefeküdni, felkelni. Aludni éjszaka nem mindig sikerült. Feleségem nagy türelemmel ápol.
      Nem vagyok nagy barátja a komputernek, számítógépnek, de most tapasztaltam, milyen hasznos. A számítógépen a műtét híre eljutott a gyülekezetekhez és több helyen imádkoztak értem. Az Úr az imákat meghallgatta - tudok újra rendesen járni.
      Ezúton szeretnék köszönetet mondani az értem imádkozó testvéreknek. Hálás vagyok azoknak, akik meglátogattak. Azt tapasztaltam, hogy ha valaki meglátogatott, az olyan hatással volt rám, mint a fájdalom csillapító. Amíg a látogatóval beszélgettem, elterelődött figyelmem a fájdalomról. Ezért is áldásos szolgálat a beteglátogatás.
      Szeretném bíztatni a csüggedőket, a gyülekezettől távolodókat, ne maradjanak el, ne búsuljanak, ne sajnálják magukat egyedüllétükben. Egymás terhét hordozva könnyebb a teher, a próba. Ha egy imádkozó, hívő gyülekezethez tartozol, soha nem vagy egyedül.
      Soha ne szünjünk meg Istennek hálát adva, egymásért imádkozni, ahogy ezt Pál apostol is tette: "Hálát adok az én Istenemnek minden tirólatok való elmélkedésemben. Mindenkor, minden én könyörgésemben mendenitekért, nagy örömmel könyörögvén," (Fil 1:3-4)
      Mint az előző műtétnél, most is áldott az Úr vigasztalása: "Elég néked az én kegyelmem." (2Kor 12:9)
                   Hunter Vadász János

2006. április

Smith D. Henrik lelkipásztor angolul írt bizonyságtétele: A summary of testimony of my Christian experience - by the late Rev. Henry D. Smith

SZÓVAL ÉS ÉLETTEL - diplomásaink bizonyságtétele (Erdei Gabriella rovata)

(2006. március)

Kegyelemből - mai csoda - bizonyságtétel
 
Feleségemnek - Viczián Irénke - lett volna egy orvosi vizsgálata (CT scan) 2006. február 6-án. Pár nappal korábban kaptunk egy telefonhívást a kórházból, hogy megváltozott a vizsgálat dátuma, február 1-re. Természetesen bekísértem a rendelőig Irénkét, aki eközben észrevette, hogy nem vagyok jól. Azonnal az emergency-re akar küldeni, de én elkísértem a kórház legutolsó ajtajáig. Ott viszont lerongytam egy székre... Nővérek, tolókocsi, oxigén palack, s már szaladtak is velem - visszafelé, az emergency-re, ahol két orvos azonnal megvizsgált.
      A mellkasi fájdalmak nem múltak el, ezért fölvittek a szívosztályra. Ott folytatták a kezelést, de nem sok eredménnyel. Átvittek a veszélyeztetett osztályra. A helyzetem ott sem akart javulni, pedig már fel voltam szerelve mindenféle intravénás gyógyszerekkel. Sokáig nem volt levegőm, nem volt szabad mozognom. Irénke hiába kérdezősködött, nem tudtam válaszolni. Pár óra még kellett, hogy rendeződjék egy kicsit az állapotom.
      Végül is két napot töltöttem az intenzív osztályon, öt napot a szívosztályon és állapotom javult. További vizsgálatok után megtudtam, hogy szívritmus zavarom volt. Súlyos volt a helyzetem, és ha nem a kórházban ér ez a roham, könnyen végzetes lehetett volna. "Jézus hord karjain!"
      Íme, itt van egy csoda. Irénkét egy héttel korábban hívták be, velem pedig a kórházban történt ez a súlyos eset, éppen akkor és ott.
      Amikor már jobban lettem, kaptam Irénkétől a tájékoztatást, hogy a mi gyülekezetünkön kívül mennyien hívták őt, és arról biztosították, hogy a gyülekezetekben imádkoznak értem. Szinte egy óra alatt Észak-Amerika mgyar baptista gyülekezeteit és lelkipásztorait imádságra "riadóztatta" Novák és Herjeczki testvér. Ez a második csoda, mert minden a hullámok sebességével terjedt. Nagyon köszönöm testvérek, hogy ennyire gondoltatok rám és az Úr előtt hordoztatok. Íme, nem hiába! Ez ismét nemcsak csoda, hanem kegyelem.
      Én pedig azt kívánom és kérem az Úrtól, hogy vegye körül életeteket, szolgálatotokat, hogy áldására tudjatok lenni még másoknak is. Éppen úgy, ahogyan ezt magam is megtapasztaltam.
     Mivel kegyelmet kaptam az Úrtól, szeretném betölteni küldetésemet, elsősorban itt, Kelownában, azok között, ahova állított az Úr.
      Jó volt újra átélni, hogy az Úr meghallja az imát. Igéi beteljesülnek ma is: Ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok és én meghallgatom azt. (5Móz 1:17)
             Dr. Viczián János