Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 2006. novemberi számához

Gyülekezetlátogatási beszámoló
Király Tibor szilágyballai lelkipásztor írása

A százéves jubileumára készülő New York-i Magyar Baptista Gyülekezet, illetve lelkipásztorának, Kulcsár Sándor testvér meghívására érkeztem az Egyesült Államokba, hogy úgy a gyülekezet énekkarával, mint a közös énekléssel, együtt készüljünk a centenáriumra.
      Mivel a jubileum időpontja indokolt okok miatt október 8-ról november 19-re lett változtatva, október 14-24 között alkalmam adódott még néhány gyülekezet meglátogatására. Felkérésre írom ezeket a sorokat az említett látogatásokról, gyülekezetekről.
 
New York
Már otthon hallottam, hogy az impozáns, igen előkelő és drága helyen levő, de renoválásra szorult New York-i imaház épületében nagy munkálatok folynak. Ideérkezésemkor is teljes erővel folyt még a munka. Testvéreink már túl voltak a nehezén és többnyire a "szépítkezésen" dolgoztak Az év eleje óta tartó megfeszített munka nem volt könnyű, de a lényeg az, hogy a testvérek kitartottak és az eltervezett dolgokat megvalósították.
      A csütörtök esteli összejövetel első felében bibliaóra van, ezt követően Kulcsár testvér szakaszosan ismerteti a gyülekezet száz éves történelmét, a gyülekezet tagjai pedig figyelmesen hallgatják azt a történelmet, amelynek ők is részei. A vasárnap délelőtti imaóra után a gyermekek szolgálata mellett közös énekek gyakorlására is időt szakítanak a testvérek, az alkalom befejezése után pedig rendszeres énekórák vannak.
      Felfigyeltem a gyermekekkel folyó intenzív foglalkozásra (hetente kétszer is) szolgálatukban pedig különösen is, a kitűnő éneklésre.
A gyülekezetben az érkező vagy távozó vendégek mozgása szinte állandó. Jelenlétükkel, szolgálatukkal gazdagítják a gyülekezeti alkalmakat, de utazásukban, eligazításukban leginkább a gyülekezetre szorulnak.
      A New York-i testvéreknek az efféle "szolgáltatásból" igencsak kijut. Ittlétem óta az énektanítás mellett a testvérek folyamatosan megbíznak igei szolgálattal is.
      A gyülekezet október 8-án gyűlt össze először a gyönyörűen felújított főterembe, néhány vendéggel és gyermekekkel, közel kilencvenen. Ekkor volt az erdélyi Lónáról kitelepedett négytagú Halász család fogadása is, amelyet közösebéddel kötött össze a gyülekezet.
      A testvérek még végzik az "utolsó simításokat" a felújítási munkálatokban, de a fő hangsúly már áttevődött az ünnepélyre való készülődésre.
 
Cleveland
Autóbusszal érkeztem Clevelandba. Az autóbuszállomáson régi jó honfitársam, Ilyés Bálint testvér és felesége Zsuzsa vártak. Ők voltak Clevelandi szállásadóim is.
      Vasárnapra virradva az Úr házába igyekeztünk. Már kezdés előtt sok régi és újabb ismerőssel találkozhattam. Kiváltságot és örömöt jelentett számomra személyesen is megismerkedni a gyülekezet lelkipásztorával, Dr. Pintér Zoltán testvérrel. Sajnos Pintér testvér jelenleg eléggé megromlott egészségi állapotával küszködik, de így is, szinte irigylésre méltó a derűs kedélyállapota és jóízű humora. Imádkozzunk gyógyulásáért!
      A testvérek délelőtt és délután is igei szolgálattal bíztak meg.
      Jó volt hallani az énekkar szolgálatát, akikkel néhány évvel ezelőtt, az itteni centenárium alkalmával már szolgálhattam együtt. Még ha kissé hézagosabbak is voltak a sorok, de szolgálóképesek voltak. Gyermekek aránylag kevesen vannak, de a gyülekezet menyegzőhöz készült és ez mindig bizakodásra ad okot a jövőt illetően. A testvérek megkértek a nemrégiben kiadott új Hit Hangjai énekeskönyvünk bemutatására is.
      Úgy láttam, tucatnyi énekeskönyv tolong a padok könyvtartóiban. Örömmel mondtam el, hogy az új énekeskönyv tartalmazza a legjavát minden használatban levő énekeskönyvünknek. A testvéreket nagyon érdekelte a szöveges változat megjelenése is.
      Az istentiszteleteken jelenlevők létszáma arról tanúskodott, hogy Clevelandon még mindig masszív magyarság él és ez igen jó missziómezőt jelent a magyar baptista gyülekezetnek.
      Clevelandról Ilyés Bálint testvérék vállalták nagy szeretettel, hogy kocsival Detroitba vigyenek.
 
Detroit
Detroitban most jártam először. Nagy meglepetésemre itt találtam egy Zilahról emigrált ismerős fiatal családot, Kovács József testvéréket, akik igyekeztek is otthonukba fogadni. Ők többször is újraidézték a testvérek szeretetét és segítőkészségét ideköltözésük óta.
 

Király testvér Kovács Józseféknél. Mögöttük Irén és Péter.

      Az imaháznál már ott volt a gyülekezet lelkipásztora, Dr. Herjeczki Géza testvér, aki jelenleg a Magyar Baptista Világszövetségünk elnöke is. Fiatalokkal, gyermekekkel foglalkozott, ének-zenei ismeretre, zongorára tanította őket, illetve épp a következő heti “házi feladatot” hagyta fel.
      Közben a testvérek is érkeztek. Éneklés, majd igei szolgálat következett, amivel engem bíztak meg a testvérek. Ezután önkéntes, őszinte, személyes imádságok voltak.
      A testvérek igényelték Szövetségünk, illetve az erdélyi magyar baptista misszió rövid bemutatását, amit szívesen vállaltam.
      Egy számomra új és érdekes, de úgy vélem hasznos dologgal is találkoztam. Herjeczki testvér felkérte a gyerekeket, hogy rajzolják le a prédikátort és a prédikációt. Ez teljesen lekötötte őket és maximális figyelmet igényelt. Még az igehirdetőket is próbára teszi egy ilyen kihívás. Mennyire érthető, amit mondunk? Lehetne-e rajzon is szemléltetni? A rajzokból úgy tűnt, a lényeget megértették, egy dolgot meg egyformán jól csináltak: Herjeczki testvért minden lapon szép, karcsú rajz ábrázolta, mig “Király bácsit” jóval szélesebben rakták a saját bőrébe. A gyerekek őszinték.
      Az együttlét után szeretetvacsora volt. Azt láttam, a testvérek szeretnek együtt lenni. Elbeszélgetnek, nem sietnek haza még akkor sem, ha elég nagy távolság van az otthonukig.
      Másnap Herjeczki testvér vitt az állomásra, nagy gondossággal rendezett el mindent és ültetett a Chicagó irányába tartó vonatra.
 
Chicago
Leszállás után szorongva indultam a borzasztóan forgalmas chicagói központi vasútállomás kijárata felé, de Szabó István testvér kereső tekintete már tisztes távolságról rámtalált és azonnal megnyugodtam. Ő vitt magával és Chicagoi tartózkodásom idejére ők adtak otthont, szép, új lakásukban.
      Ez a hétvége (október 21-22) különösen mozgalmas volt a chicagoi testvérek számára.
Szombat délben 12 órától a magyar katolikus templomban volt ökumenikus istentisztelet az 1956-os magyarországi forradalom emlékére.
      A fő igei szolgálatot Lukács János testvér, a gyülekezet lelkipásztora végezte, a mintegy 300 főnyi hallgatóság felé. Az egész alkalom központi gondolata a szabadság volt. Lukács testvér kihangsúlyozta: valaki lehet szabad fizikailag, élhet egy szabad országban, de belül mégis fogoly, megkötözött. Az Úr Jézus azért jött és szenvedett kereszthalált, hogy belső szabadságot, a lélek szabadságát adja. A gyülekezet énekkara alkalmi énekekkel szolgált. Szombat este 5 órától az Illinoi State Buliding káprázatos üvegfalai adtak otthont a chicagói magyarság 50 éves forradalmi megemlékezésének. A mintegy 800 főnyi résztvevővel közel négy órán át tartó program keretében szintén szolgált a gyülekezet énekkara és fúvósnégyese. Én is velük szolgálhattam.
      Úgy láttam a gyülekezet volt az, amely az énekek és igehirdetés által tévtanítástól mentes evangéliumot vitt az 56-os megemlékezésre.
      A vasárnapi nap folyamán többminden magára vonta figyelmem: a buzgó, meleg hangvételű imaóra, az énekkar színvonalas és lelkes szolgálata, és az is, hogy a testvériség délután is a délelőttivel azonos létszámban volt jelen.


Király Tibor prédikál, mellette Lukács János helyi lp.
 

      A testvérek délelőtt és délután is igeszolgálattal bíztak meg és a szuper fúvós együttesben is velük szolgálhattam.
      Ezen a hétvégén a gyülekezet vendége volt Gerstner Kornél testvér is, aki együtt szolgált az énekkarral és a gyülekezet ifjúságával. Jelenléte igen lelkesítően hatott, különösen a fiatalokra.
      Október 24-én repülővel utaztam vissza New York-ba, ahol Erdei Gyula testvér várt és vitt otthonukba. Ők voltak végig New York-i szállásadóim is.
 
Befejezésül néhány általános észrevétel
A testvérek mindenütt vendégszeretők. Az említett szállásadó vendéglátóimon kívül mások is nagyon sokan meghívtak, ezen meghívásoknak időszűke miatt csak részben tehettem eleget. Jó volt ilyen körben is elbeszélgetni, imádkozni. Ilyen úton is köszönöm mindenki szeretetét.
      A testvérek mindenütt szeretnének (még akik nem is látogatnak magyar gyülekezetet) egy jó, egészséges, magyar ajkú közösséget, ahol jól érzik magukat. Úgy hiszem, hogy ez lehetséges és, hogy ennek érdekében ki-ki a maga helyén tehet a legtöbbet.
      Jóllehet a jólmenő, népes gyülekezetek vonzereje óriási, különösen a fiatalok felé, jó gyülekezeti légkör, a fiatalokkal való hatékony foglalkozás és színvonalas ének-zenei tevékenység ezt a vonzást igencsak képes semlegesíteni.
      Az élet diktálta ritmus fáradttá, olykor kissé türelmetlenné teszi az embert, de az igét figyelmesen hallgatják. Azt viszont szeretik, ha a lelkipásztorok, szolgálattevők jól gazdálkodnak az idővel.
      Azt is tapasztaltam, hogy nagy figyelemmel kisérik az óhazai eseményeket és igen érdekelik őket dolgaink. Az volt a benyomásom, hogy például a "Szeretet" lap híranyagát jobban ismerik, mint az otthoniak.
 
      Hálás vagyok ezért az utazásért, találkozásokért. Kivánságom az, hogy az Úr gyarapítsa, áldja és tartsa meg az Ő népét az említett és a többi gyülekezetekben is.