| |||||||||||||
|
Vajon van-e valaki a szövetségünkben (saját családja tagjain kívül), aki személyesen ismerte Kovách József lelkipásztor testvért? Én sajnos nem ismertem őt, hiszen az Úr magához szólította őt, mielőtt én aktív tagja lettem az Amerikai Magyar Baptista Szövetségnek. De ismertem és ismerem a gyermekeit és unokáit. Sokan értékeljük és élvezzük szolgálatának jó eredményeit. Ezért azt gondolom, hogy amit róla írok, igen fontos. Kovách testvér egyike volt azon kezdő munkásoknak, akik idejüket, tehetségüket, sőt életüket áldozták a magyar misszióért az Egyesült Államokban és Kanadában. Illendő, hogy megemlékezzünk elődeinkről, és az is, hogy hálát adjunk Istennek értük. Az itt következő anyag összegyűjtésében nagy segítségemre volt az egyik leánya, Júlia (Biró Gyuláné). Találtam anyagot "Az Amerikai Magyar Baptisták Történelme" című könyvben is.
Kovách József testvér 1884-ben született Eszenyen, Magyarországon. Ifjú életét Krisztus ismerete nélkül élte, amire nem volt büszke. Az Úr küldött neki segítőt, Mónus János testvér személyében, - aki nálánál fiatalabb volt, de ismerte és igen szerette Jézust. Mónus testvér befolyása alatt és a Szentlélek segítségével Kovács József elfogadta Krisztust, mint személyes Megváltóját. Nemsokára Kovách testvér érezte, hogy az Úr az Ő szolgálatába, a lelki munkába hívja. Beiratkozott a Budapesti Baptista Szemináriumba, amely abban az időben nyílt meg. Az első évfolyam tanulóival végzett (graduált). Ezután feleségül vette Szűcs Esztert, akinek az édesapja a Bagamér és környékén levő baptista gyülekezetek prédikátora volt. 1911-ben Kovách testvér kijött Amerikába. A következő évben követte őt felesége és lányuk, Mária. (Ő volt az egyedüli gyermekük, aki Magyarországon született.) Az első gyülekezet, ahol Kovách testvér lelkipásztorként szolgált East Youngstown volt. A város nevét később Campbell-re cserélték, ezt a nevet használjuk ma is. Kovách tesvér ugyan rövid ideig szolgálta ott a szent ügyet, de munkája igen hatásosnak bizonyult. Több lélek meghallotta Jézus hívó szavát és követte is Őt a hullámsírba, - ami által a kis gyülekezet megerősödött. 1914-ben Wallingford, Connecticut-ben egy 16 tagból álló gyülekezet elhatározta, hogy állandó prédikátort hív. Meghívták az akkor East Youngstonban működő Kovách József testvért, aki a meghívást el is fogadta és családjával együtt oda költözött. Az új prédikátor első feladata egy megtért egyén, Fekete Gábor bemerítése volt, - ő lett a gyülekezet 17-edik tagja. A kis gyülekezet templom építését fontolgatta. Zboray László testvér, a Szövetség akkori titkára azt a amerikai testvérek elé terjesztette; a Hartfordban lévő állami titkár az ügy mellé állva segítségét felajánlotta. A gyülekezet talált egy alkalmas telket a templom részére, melyet egy amerikai fogorvos meg is vásárolt, és a magyar gyülekezetnek ajándékozott. Miután az amerikai vezető testvérek tudomására jutott, hogy a telek megvan, kiutalták Zboray testvérnek a templom építéséhez szükséges pénzt. Amikor a pince falak felemelkedtek a látható alapkőig, akkor a kis buzgó hívő sereg - pásztorával, Kovách testvérrel az élen - alkalmi istentiszteletet tartott. A templom berendezését a gyülekezet vállalta magára. 1915. májusában megtörtént az új imaház megnyitása is, melyen amerikai és magyar prédikátorok és gyülekezeti tagok is szolgáltak. A szép ünnepséget ízletes vacsora követte, mely után még egy magyar prédikációt is élvezett a közönség, amelyet Gazsi István lelkipásztor tv. tartott. Végül a gyülekezet lelkipásztora, Kovách József testvér lépett először az új templom medencéjébe és az Úr példájára bemerített nyolc megtért egyént. A Willingfordi szolgálata után Kovách testvér a Martins Ferry-ben lévő gyülekezet élére állt. Lelkének egész hevével azon dolgozott, hogy a Krisztus evangéliuma eljusson a magyarokhoz úgy a városban, mint a városon kívül élő családokhoz. A Szentlélek munkája, a prédikátor és családja hűsége és a gyülekezet tagjainak imája nem volt hiábavaló. A misszió munka szépen fejlődött. 1919. végén Kovách testvér a Canton, Ohioi gyülekezet prédikátora lett. Hűséges, példás szolgálatát az Úr ott is megáldotta és a gyülekezet szaporodott számban, hitben és Isten iránt való hűséges szolgálatban. 1921-ben Kovách testvér és családja, engedelmeskedve Isten hívó szavának és ifjúkori, óhazai barátjának, Mónus János lp. testvérnek, átköltözött Kanadába. Az egész nagy nyugat Kanadában Mónus János testvér volt az egyetlen felavatott magyar baptista prédikátor. Abban az időben Kiplingen (Békeváron), Leasken és Wakaw-on volt gyülekezet, de ezeken kívül volt még néhány missziós hely, ahol magyarok laktak. Mónus testvér ezeket mind látogatta és hirdette nekik a tiszta evangéliumot. Rengeteget utazott. (Pl. Kipling Leasktől több mint 400 mérföldre van.) A havonkénti látogatásokon kívül voltak még a rendkívüli szolgálatok, mint esküvő, temetés stb. Igen nagy szüksége volt segítségre, ezért kérte jóbarátját, hogy jöjjön, legyen segítségül a szolgálatban. Kovách testvér úgy érezte, nem csupán Istennek tartozik ezzel, hanem Mónus testvérnek is, amiért évekkel ezelőtt megismertette vele Krisztust.
Kovács József lelkipásztor testvér és családja Kovách testvér elfogadta a Wakaw-ban levő gyülekezet meghívását és ott kezdte nyugat kanadai szolgálatát. Julia Biro (Kovách testvér egyik leánya) így emlékszik vissza azokra az évekre: "Az volt az első gyülekezet, ahol prédikátor lakás volt részünkre. A lakás bent volt a városban, de az imaház kint volt egy nagy búzaföld (farm) közepén. Nyáron lovasszekéren, télen lovas szánnal mentünk az imaházba. Az alámerítéseket egy közeli, elég nagy tóban tartottuk. Itt-ott már autók is voltak az utakon, de a lovak még nem szokták meg a ló nélküli kocsikat, és ha jött egy feléjük, egészen megvadultak. Egy vasárnap, amint mentünk az imaházba, szembe jött velünk egy elég zajon autó. Lovaink megrémülte, előre, hátra, fölfelé ugráltak. Majdnem az árokba borítottak bennünket. Hála az Úrnak, apánknak sikerült nagy nehezen lecsillapítani a lovakat, és mehettünk tovább az imaházba.." Biró testvérnő az első három osztály a Wakaw-i iskolában járta. Sajnos Kovách testvér nem tudta megszokni és elviselni a szokatlan hideget és hosszú telet, - vissza kellett jönniük az Egyesült Államokba. Vissza hívta a Campbell-i gyülekezet, s ő a meghívást elfogadta. Ismét jó eredménye volt munkájának. A gyülekezet szolgálata kiterjedt a környék magyar lakta helyiségei felé. Ottléte alatt alakult meg hivatalosan a gyülekezet, 1928-ban. 1930-ban Kovách testvérék eladták lakásukat Campbellben, azzal a tervvel, hogy vissza mennek Magyarországra, hogy Kovách testvér átvegye apósától, a megöregedett Szűcs prédikátor tv-től a Bagaméri körzetben lévő gyülekezetek vezetését. Ez a tervük évek óta megvolt már. Kovách testvér a kevés fizetéséből küldözgetett haza pénzt, hogy az ott levők fizessék be egy lakásba, hogy legyen hol lakniuk, amikor visszamennek. Már az útlevelek is megvoltak a család részére, amikor Dr. Smith, a Northern Baptist (most American Baptist) főtitkára meghallotta Kovách testvér tervét. New Yorkból eljött, hogy beszéljen vele. Arra kérte Kovách testvért, hogy maradjon itt, mert igen nagy szükség van rá a magyar misszióban, "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés..." Dr. Smith többek között felhívta figyelmét arra, hogy gyermekeik egy kivételével itt születtek, beszélik jól az angol és a magyar nyelvet, van lehetőségük a továbbtanulásra, sőt, már volt, amelyiknek munkája is volt. Nem igen fog a gyerekek javára válni, ha most őket elviszi egy - számukra - idegen országba. Megemlítette, hogy Európában a helyzet sokat változott azóta, mióta ők lejöttek onnan - a misszió munka területén is. Lehet, hogy nem fogja megtalálni, amire vágyik. Beszélgetés és imádság után Smith testvér elment. Kovács testvér összehívta családját és elmondta nekik, hogy milyen választás és döntés előtt állnak. Kérte őket, hogy boruljanak térdeikre és mindnyájan kérjék, hogy az Úr mutassa meg nekik világosan, hogy mi az Ő szent akarata ebben az ügyben. Azután hittel várták az Úr válaszát. Egy héten belül Kovách testvér meghívást kapott három magyar baptista gyülekezettől. Ők ezt úgy vették, hogy az Úr azt üzeni, hogy maradjanak itt, mert igazán szükség van itt rájuk. Kovách testvér elfogadta a Wallingford, Conn. gyülekezet meghívását, azzal a feltétellel, hogy adnak neki hat hetet, hogy elmenjen Magyarországra és személyesen elmondja Szűcs testvérnek és a gyülekezetnek, hogy miért nem jöhetnek hozzájuk. Az Úrnak más terve volt velük. Ezúttal is bevált a közmondás: "ember tervez, Isten végez." Amikor Kovách testvér visszajött, szokása szerint teljesen bele vetette magát a gyülekezet és az Úr szolgálatába, abban a gyülekezetben, ahol 15 évvel ezelőtt már szolgált és abban az imaházban, amelynek fölépítésén 1915-ben ő is segítkezett. 1931 elején Amerika és Kanada szerte a depresszió fergetege dühöngött, annyira, hogy a jólét országa anyagilag nehéz próbákkal küszködött. Nagy szárazság volt, évekig nem volt rendes termés. A sásák is feljöttek és elpusztítottak majdnem minden növényt. A gyülekezetek is nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A munkanélküliek, különösen is a bevándorlók - közöttük a magyarok is - cétalanul járták az utcákat, keresték még az ennivalót is. Az amerikai gyülekezetek Aleves konyhákat@ nyitottak és egy tányér híg levest adtak azoknak, akik bejöttek. Ennek a szolgálatnak volt több jó eredménye. Többen eljöttek az istentiszteletre, kaptak lelki táplálékot is, és megtértek. Kovách testvér ezekben a nehéz években vette az első autóját - egy 1926 os Station Wagont - csak azért, hogy tudja vinni családját és a gyülekezeti tagokat olyan magyar baptista összejövetelekre, mint a keleti körzetben a Nőszövetség, Vasárnapi Iskola és Ifjúsági konferencia és az évi közgyűlések. A másodkézből, 75 dollárért vett autó nem csupán gazolinnal ment, hanem inkább Isten segítségével és kegyelmével. A testvérek nem engedték, hogy az anyagi szegénység megállítsa, vagy lelassítsa a lelki munkát. Az összejövetelek népesek voltak úgy a keleti, mint a központi és a nyugati körzetekben. Kovách testvér családja bőven kivette részét a munkából - úgy a gyülekezetben, mint a szövetségben. Hat leánya közül kettő magyar baptista prédikátor felesége lett. Júliábó ifj. Bíró Mihályné lett, Estherből pedig Rev. Balla Emilné. Ethelt Joseph Forcinelli vette al, ők baptista misszionáriusok lettek, Afrikában. Kovách testvérék lányai jó énekesek voltak és gyakran megörvendeztettek bennünket tálentumukkal közös összejöveteleinken. A szülők örömmel hallgatták énekeiket és szolgálataikat az ifjúsági összejöveteleken és a gyülekezetekben. Mi is hálásak vagyunk Istennek a Kovách József testvér és családja misszióban kifejtett szolgálataiért. Az unokák és dédunokák közül többen vannak, akik ma is az Úr szolgálatában állnak. Az egyik dédunoka például, Rev. Michael Summers 10 éve szolgál egy gyülekezetben, Kansasban. Mostanában fogja megkapni a teológiai doktortusát. De a sok öröm között előbb utóbb minden családban eljön a szomorúság is. Hat esztendei hűséges, áldásos szolgálat után Kovách József testvér beteg lett, kórházba került. A család, a gyülekezet és a szövetség népe imádkozott felgyógyulásáért, de az Úrnak más terve volt vele. Munkáját itt a földön elvégezte. A hitet megtartotta. A hely, amelyet Jézus Krisztus elkészített számára, készen volt. Kovách testvért, a saját kérésére hazavitték és szerettei között és karjaikban vagy kéthónapi betegség után, 52 esztendős korában átment az örök nyugalomba. A gyászistentiszteleten jelen voltak a magyar baptista prédikátorok és több angol vezető testvér is. Esztendőkben mérve elég fiatal volt. De nem az a fontos, hogy hány évig élünk, hanem az, hogy mit teszünk, miként élünk azokban az esztendőkben. Legyünk hű szolgái az Istennek életünk minden napján, és az ígéret az, hogy "miénk lesz az életnek koronája." Kovách testvérnőt, hűséges feleségét, aki nagy szeretettel ápolta férjét betegségében, 1949. februárjában vitte el az Úr az örök nyugalomba. Akkor én már Bridgeportban voltam a gyülekezet pásztora és a gyászistentiszteleten én is szolgáltam a vigasztalás igéjével az idős Rev. Bíró Mihály, Wallingfordi prédikátor testvérrel együtt. Molnár Balázs nyugalmazott lelkipásztor
|
Kovách József (1884-1936)
