MISSZIÓS  KÖRKÉP - Evangéliumi Hírnök .

2003. március -  A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA MISSZIÓRÓL KÉRDEZTÜK DR._MÉSZÁROS KÁLMÁN egyházelnököt

Olvasóink egy része, ha az óhazára gondol, Magyarországra viszik emlékei. Most induló sorozatunkban szeretnénk bemutatni a tengeren túli magyar baptista missziót - úgy, ahogy azt ma, az ott élõ missziómunkások látják. Kezdjük hát a magyarországi baptista misszióval, melyrõl az egyház elnökét, dr. Mészáros Kálmán testvért kérdezem.

Mészáros testvér, rád még mindannyian emlékeznek olvasóink, hiszen clevelandi lelkipásztorságod idején, több mint négy éven keresztül (1986-90) te szerkesztetted lapunkat, az A Kürt-öt. Szolgáltál gyülekezeteinkben, személyesen ismerted az itt élõ testvéreket, magad is átélted gondjainkat, örömeinket. Több mint tíz éve újra a magyarországi misszióban munkálkodsz. Mutasd be légyszíves olvasóinknak a magyarországi baptista missziót, ahogyan azt most látod. Tudom, hogy nagyon nehéz röviden válaszolni egy ilyen általános kérdésre. Próbáld meg fölmutatni a legfontosabbakat, ha lehet, néhány jellemzõ számadattal együtt.

Nagyon megtisztelõ lehetõségnek tekintem, hogy rövid tájékoztatást adhatok missziónk helyzetérõl az Evangéliumi Hírnök olvasói számára. Mielõtt azonban a feltett kérdésre konkrétan válaszolnék, hadd mondjam el, hogy valóban nagyon sok személyes élmény fûz az amerikai baptista testvérekhez, és különösen a clevelandi gyülekezethez. A szorosabb kapcsolat kialakulásához A Kürt szerkesztése is jelentõsen hozzájárult. Életünk egyik legszebb és legizgalmasabb idõszaka volt az a négy és fél esztendõ, amit Isten kegyelmébõl a tengeren túli missziómunkában tölthettünk el közöttetek. Mi nagyon sok hasznos ismeretet, új missziós látást, élettapasztalatot gyûjthettünk és tanulhattunk a kint töltött évek alatt, úgy a magyarok közötti munkában mint az amerikai keresztyénekkel való kapcsolatunkban. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk Istennek.

Emlékszem, milyen nagy izgalommal figyeltük annak idején még Amerikában együtt a kommunista-ateista világrendszerek összeomlását és vártuk a híradásokat az óhazából, titokban azt remélve, hogy egy tisztább, szabadabb új világ köszönt ránk. Mi akkor, 1990-ben családunkkal úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Magyarországra, mert szerettük volna az odakint gyûjtött tapasztalatainkat az itthoni misszióban felhasználni. Rendkívül izgalmas évek következtek ezután. A rendszerváltást követõ idõszakban nagyon sok új missziós kezdeményezés indult el szerte az országban. Szabadtéri és sátoros evangélizációk, többhetes bibliai konferenciák, lelkipásztorok és gyülekezeti munkások továbbképzésére szervezett többnapos lelkesítõ, bátorító alkalmak. A hirtelen ránk szakadt szabadságban a bõség zavarával küszködtünk. Sok helyen indult el gyülekezetplántáló kezdeményezés, különösen a Dunántúlon, ahol több életképes és növekvõ gyülekezet született. Másutt pedig, ahol korábban stagnáló létszámú gyülekezetek voltak, a folyamatos evangelizációk nyomán hirtelen növekedni kezdtek. Sokan kerültek ebben az idõben közösségeinkbe kívülrõl, a világból. Olyan hatalmas létszámgyarapodással országos szinten sajnos, még nem dicsekedhetünk. Mindenesetre örömmel tölt el bennünket, hogy a legutóbbi magyarországi népszámlálás idején közel 18 ezren vallották magukat a baptistákhoz tartózóknak.

Az elmúlt tíz évben az országos rádió- és televízióadásokban egyházunknak is rendszeresen alkalma adódik az evangélium hirdetésére, istentiszteletek közvetítésére, missziós híradások továbbadására. Most készülünk egy európai méretû, "ProChrist" nevû mûholdas evangelizációra. Ez a fajta, nemzeteken és politikai határokon átívelõ evangélium hirdetés 10 évvel ezelõtt Billy Graham testvér szolgálatával kezdõdött. Azóta ez az ötödik alkalom, hogy Angliától Ukrajnáig, Svédországtól Olaszországig mintegy kétezer helyszínen lesz kivetítve a németországi Essen városából közvetített igehirdetés. Magyarországon és Erdélyben közel száz helyszínen fogtak össze a különbözõ felekezetû evangéliumi keresztyének, hogy ilyen módon tartsanak közös evangélizációt és ismertessék meg barátaikkal a Biblia üzenetét.

Jelenleg tíz magyarországi településen épül új baptista imaház. Nemrégen Érden, Nagykátán, Pócsmegyeren, Balatonszemesen került felavatásra egy-egy gyönyörû kápolna, illetve konferenciai központ. Ezen kívül Vácon, Kecskeméten, Kiskunhalason, Veresegyházán, Dunaújvárosban, Bicskén épül új templom. Hajdúböszörményben és Kiskörösön a két szeretetházunk is hatalmas átalakuláson és fejlesztésen megy keresztül. Mindkettõ új épületszárnyakkal bõvül, ami korszerû, a 21. század igényeinek is megfelelõ lesz.

Hasonló elképzeléseink vannak Tahival kapcsolatban is. A gyermekek és fiatalok táboroztatása ugyanis nem tölti ki az egész évet. Emiatt egy olyan, több funkciós megoldáson kell gondolkodnunk, ami a tíz éve megkezdett épületünk teljes befejezését és rentábilis üzemeltetését is biztosítaná. A tervek között szerepel egy emelt szintû nyugdíjas otthon kialakítása az épületben, ami akár még az Amerikából hazatelepülni vágyó magyar testvéreink igényeit is kielégítené. Igy Tahi Tábor vonzó lankái nemcsak nyáron, de egész éven át felüdülést, nyugalmat és békességet nyújthatnának az ott tartózkodóknak.

Megkerestem az általad szerkesztett utolsó lap vezércikkét, s abból idézek néhány sort. "Szeretnénk, ha az óhazai baptista misszió közelebb kerülhetne lelkileg úgy az ország közvetlen határain kívül élõ magyar baptista testvérekhez, mint a tengeren túlra sodródott hittestvéreinkhez. De legyen ez az óceán innensõ oldalán is minél többeknek szívügye. Amivel csak tudjuk segítsük és támogassuk egymást." Írásod címe ez volt: "A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban."

Néhány éve az egyház élén állsz. Sikerül-e tenni valamit annak érdekében, amirõl 1990-ben írtál, hogy a határok által szabdalt magyar baptista népünk közelebb kerüljön egymáshoz? Van-e erre egyáltalán igény odahaza, s vannak-e erre vonatkozó terveitek?

Elnöki szolgálatom kezdetére esett a Nagyváradon megtartott Magyar Baptisták Világtalálkozója. Bátran állíthatjuk, hogy a másfél évszázados magyar baptista történelem legkimagaslóbb eseménye volt. 2000 nyarán közel 6 ezren zsúfolódtunk össze a világ minden tájáról, mi magyar baptisták. Három napon át békességben, szeretetben, teljes egységben és reménységben. Jó volt látni egymást, érteni egymás szavát, kicserélni látásunkat, megosztani sajátos kultúránkat, gyönyörködni egymás értékeiben, és mindezzel Istent magasztalni. Csodálatos volt! Ha az Úr akarja, ennek biztosan folytatása lesz... Még nem tudjuk, hol és mikor, de ott van a szívünkben a vágy, hogy idõvel ismét jó lesz, ha ilyen módon is láthatjuk majd egymást. Addig azonban számtalan lehetõség adódik a megízlelt jó testvéri kapcsolatok ápolására. Például kisebb regionális találkozókra került már sor azóta is. Többek között a magyar-román határ környékén szolgáló lelkipásztorok, igy a tiszántúli valamint a bihar-szilágysági lelkipásztorok és gyülekezetek tartottak több közös találkozót. Ide sorolhatom a múltév tavaszán Csillebércen megtartott "Hirdesd az Igét" találkozót is, ahol közel 600 lelkipásztor és gyülekezeti munkás konferenciázott együtt egy héten át, a Kárpát-medence minden tájáról. Ebbõl száz lelkipásztor, illetve lelkimunkás az erdélyi magyar baptista gyülekezeteket képviselte.

Mindezek mellett rendkívüli élményként õrizzük emlékezetünkben a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának a múlt nyáron Amerikában tett körútjának emlékét. Ilyen még a mi közös történelmünk során nem fordult elõ. Az, hogy egy 50 fõs szolgáló csoport az Óhazából meghívást kapjon, zökkenõmentesen kiutazzon, ott minden szükségérõl gondoskodjanak, szinte a tenyerén hordozzák õket. Testvéreim, ez minden elképzelést felülmúlt. Azt a szeretetet, ahogyan ti ezt a szolgáló csoportot fogadtátok, hallgattátok, segítettétek, anyagilag támogattátok, az minden reményünket meghaladta. Nagy hála van szívünkben Istenünk iránt, aki ezt megengedte és végbevitte. De nektek is teljes szívünkbõl újból megköszönjük, - a gyülekezetek lelkipásztorainak és tagjainak, a szövetség vezetõinek és minden áldozatot vállaló testvérnek. Ez nagyon szép volt! Valószínû, hogy az ilyen típusú találkozókat is folytatni kellene, de most már úgy, hogy ti jöttök Magyarországra... Isten áldjon meg mindezekért benneteket.

Köszönöm a válaszokat, beszámolót. Szeretettel gondolunk szûkebb családodra - feleségedre, gyermekeidre - és a magyarországi baptisták nagyobb családjára is. Kicsit többet látunk így életetekbõl.

Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem imádságaitokat, amit itthoni szolgálatunkért, a magyarországi misszió felvirágzásáért mondotok. Nem volt könnyû a mögöttünk hagyott idõszak. Lelkünk ellensége mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza és hátráltassa a lélekmentõ munkát. De hát ebben nincs semmi meglepõ. Krisztus óta, az apostolok során át, az evangélium gyõzelméért szenvedõk, sõt mártíromságot is vállaló hitelõdeink élete sem volt különb. Alaptalan támadások, hazugságok, testi vagy lelki megpróbáltatások sem tudták eltántorítani õket a tiszta evangélium képviseletétõl. Futásukat elvégezték, a hitet megtartották és meg voltak gyõzõdve arról, hogy eltétetett nékik az élet koronája. Ebben a meggyõzõdésben kell ma is küzdenünk. Ezért kérlek tehát benneteket, hogy továbbra is imádkozzatok értünk, most különösen feleségemért, akit az elmúlt évek próbái testileg is meggyengítettek. Míg rendületlenül hisszük, hogy Isten meggyógyíthatja õt, addig vigasztal az ige minden idõkre vonatkozó bátorítása: "Elég néked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el..." (2 Kor. 12:9) Szeretettel gondolunk mi is az Amerikában élõ magyar testvéreinkre. Isten áldását kívánjuk az Evangéliumi Hírnök szplgálatára, szerkesztõjére, Herjeczki Géza testvérre és a lap kedves olvasóira.