Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Evangéliumi Hírnök - Mátrainé, Fülöp Irma írásai

2006. július - augusztus
 
BOCSÁSSUNK MEG AZOKNAK, AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK!
1 Mózes 50:15-21
 

 
2006. május
TUDJA MEG

 

Istennek minden örömmel és bánattal, jóval és rosszal célja van az életünkben. Legfőbb célja az, hogy tudjuk meg, hogy van egy igaz, élő, mindenható Isten és döntsünk követése mellett. Vagyis elismerve bűnös voltunkat, valjuk meg bűneinket az Úr Jézusnak és hívjuk szívünkbe Őt. Mire Ő megbocsát, örökre szívünkbe költözik és örök élettel is megajándékoz minket. További célja meg az, hogy teljesen odaszánt, fogyamatosan megszentelődő és megtisztuló, szent élettel dicsőítsük meg a Mennyei Atya szent nevét és fáradhatatlanúl mentsünk másokat.
 
      Így volt ez a bibliai, pogány, arám, Naamán életében is. A 2. Királyok 5-dik részében olvassuk, hogy ez a nagyra becsült, tekintélyes hadparancsnok emberileg gyógyíthatatlan bélpoklosságtól szenvedett. Viszont élt otthonában egy zsidó szolgáló lány, aki hadi-fogolyként került hozzá. Arám portyázó csapatok rabolták el hazájából és bizonyára a szülői háztól.
      Ennek a kislánynak minden oka meg lett volna arra, hogy haragudjon az arámokra és ezért semmi jót se kívánjon gazdájának. De --Isten kegyelméből-- nem volt benne bosszú. Ezért egy nap "...Így szólt úrnőjéhez: 'Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.'" Ezzel nem csak jót kívánt urának, hanem egyben bizonyságot is tett arról, hogy létezik egy élő, gyógyíthatatlan betegséget is gyógyítani képes, mindenható, szerető Isten, aki a keresők számára megtalálható. S megmondta azt is, hogy kinek a segítségével és hol. Vajjon mi hogy viszonyulunk üldözĹ inkhez? Jót kívánunk nekik? Testileg-lelkileg elősegítjük őket?
      A hadseregparancsnok hallgatott a kislány szavára. Elment királyához és elmondta, amit hallott. A király meg --egy levél kiséretében-- elküldte Izráel királyához, hogy gyógyítsa meg Naamánt. Mindhárom pogány személy hitt a lány bizonyságtételének; Naamán felesége, Naamán és a király is. Mindhárom tettre kész volt. Pedig tekintélyes személyek voltak s ennélfogva nem lehetett könnyű számukra segítséget kérni vagy elfogadni. Vajon mi hogy állunk a büszkeség kérdésében?
      Naamán elment Izráel királyához és átadta urának levelét. Az meg ahelyett, hogy mindjárt elküldte volna ahhoz a prófétához, akire a kis zsidó szolgálólány gondolt; megszaggatta ruháját, és ezt mondta: "Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozám egy embert, hogy meggyógyítsam a bélpoklosságból?! Értsétek és lássátok, hogy csak ürügyet keres ellenem!"
 
      Miért ijedt meg ennyire a király? Hát nem hallott az országában élő Elizeus prófétáról s az általa kiáradt isteni erőről? Miért nem jutott eszébe, hogy ahhoz elküldheti a beteget? Vagy talán nem volt elég hite a kivánt csoda bekövetkezéséhez? Nem tudjuk mi a válasz. De a történetből úgy tűnik, hogy az otthonától távol élő, egyszerű kislánynak nagyobb ismerete, bátorsága és hite lehetett, mint magának Izráel királyának. Ne csodálkozzunk rajta, mert Isten követői és erőtelt bizonyságtevői gyakran az egyszerű --a lélekben magukat szegénynek érző és ezért többre vágyó-- emberek sorából kerültek és kerülnek ki. Hozzá hasonlóam mi is legyünk lélekben egyszerűek; teljesen Istenre utaltak. S mint ilyenek, naponta rendszeresen tanulmányozzuk az Írásokat. Szilárdan higgyünk szavában és igéreteiben. Ismerjük meg belőle Istent. Kövessük utasításait. S ne bölcselkedjünk felettébb, mint ahogy adatott nekünk, nehogy egy hasznos keresztyén élet helyett csak névleges, gyáva keresztyén életünk legyen.
      Elizeus próféta meghallotta, hogy a király kétségbeesésében megszaggatta ruháját és ilyen üzenetet küldött hozzá: "Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!" (2 Királyok 5:8.) Ő bízott Isten erejében és készségében! Ezzel Istennek adott dicsőséget s egyben --amint később meglátjuk-- lelket is mentett.
      Ezután Naamán elment Elizeus kapuja elé. A próféta meg A ...egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!" (2 Királyok 5:10.) Ez a megoldás nem tetszett a hadseregparancsnoknak. Ő nem így képzelte a csodát! Mire haragosan hazafelé indult. Csakhogy a szolgái rábeszélték, hogy --mivel ilyen egyszerű dolgot kért csak Elizeus--, érdemes kipróbálni a tanácsát. Ekkor a haragos úriember lecsillapodott, megalázta magát, és szót fogadott szolgái és a próféta javaslatának. S azonnal meg is gyógyult.
 
      Vajon mi nem kívánjuk néha, hogy a mi elképzelésünk szerint hallgasson meg az Úr? Nem lázadunk fel, ha nem úgy és akkor válaszol, ahogy elképzeljük? Tanuljuk meg Naamától, hogy az Isten elképzelései nem a mi elképzeléseink. Ő sokkal jobban átlátja a helyzetet és azt, hogy miből származik a legtöbb dicsőség az Ő nevére és áldás ránk és környezetünkre; s asszerint hallgat meg. Aztán gondoljunk arra is, hogy ha Naamán végülis nem engedlemeskedett volna, akkor egész életére bélpoklos maradt volna. S ezek alapján vállaljuk a higgadt, azonnali, hittelt engedelmességet. Akkor Urunk gazdagon megáldhat.
      De több is történt. Amikor Naamán meggyógyult, azonnal visszament a prófétához "... és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak
Izráelben... " S hozzáfűzte azt is, hogy ezután ezt az egy igaz Istent fogja csak imádni és csak neki fog áldozni. Azaz szakított pogány vallásával és Istenbe vetette hitét, megtért. (2 Királyok 5:15-19.)
      Említettük, hogy amikor Elizeus azzal a céllal hívatta magához a beteget, hogy tudja meg, hogy van próféta Izráeben, akkor ezzel bizonyságot is tett Istenről. Ime itt a bizonyíték. A pogány beteg hozzá ment, idővel meggyógyult, s utána nem a prófétát dicsőítette és imádta, hanem Urát; mert a próféta által megtudta, hogy ki az Igaz Isten.
 
      Istennek Naamán életében is célja volt mindennel. Legfőbb célja az volt, hogy tudja meg, hogy létezik egy igaz Isten, fogadja szívébe Őt, és fokozatosan megszentelődve, mentsen másokat. A Te és az én életemben is csak ilyen és ehhez hasonló áldott céllal engedi meg a próbákat; mert nagyon szeret és a legjobbat kívánja nekünk.

2006. április

AMIKOR A GYÁVÁK BÁTRAK LETTEK

A kommunista vallásüldözés idején - Budapest határán - többször részt vettem egy titkos imaközösség összejövetelén. Titokban jöttek össze, mert némelyek óvakodtak, mások meg féltek a saját népünk közül való üldözőktől. Jézus tanítványai is ezt tették, amikor -zsidó származásuk dacára- Mesterük keresztrefeszítése után bezárkóztak az Őt és követőit üldöző zsidó vezetőség elől. Ők is óvatosságból vagy gyávaságból zárkóztak be.
      De milyenek a gyávák? Ijedősek, félős természetá ek, aggodalmaskodók, veszéllyel szemben bátortalanok. Ilyen voltam én és néhány társam, és ilyenek lehettek a tanítványok közül is néhányan. Volt okuk a félelemre? Emberileg szólva, igen. De Isten szemszögéből nézve a dolgot nem, mert az Úr szemmel tartotta őket. Sőt, az Ő tudta és engedélye nélkül semmi sem történhetett velük. Viszont ezt akkor még nem fogták fel. De sokszor nem fogjuk fel mi sem, hogy a legsötétebb órákban sem kell félnünk, mert Jézus szemmel tart minket s nem engedi, hogy tudta és engedélye nélkül bármi is történjen velünk!
      De nem csak féltek, hanem kételkedtek is. A Lukács 24-ben olvassuk, hogy vasárnap hajnalban az asszonyok elmentek a sírhoz és A követ ... elhegerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Míg ezen töprengtek, hirtelen két férfi állt melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: 'Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.= Mire ők elmentek a tanítványokhoz és elmondták nekik, amik történtek. "De azok üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek..." Vagyis kételkedtek a szemtanúk szavában. Mire -ahelyett, hogy már örültek volna- tovább gyötrődtek, mert a kételkedés gyötrelemmel jár. De sokszor esünk bele mi is ebbe a csapdába! Olvassuk az Íge igéreteit, halljuk a biztató üzeneteket és mégsem hisszük el azokat. Emiatt aztán akkor is gyötrődünk, amikor pedig már örülhetnénk. Pedig az Úr hű és igaz. Betartja szavát.
      De történt valami. Még aznap este, a zárt ajtók dacára megjelent köztük Jézus s azt mondta: Békesség néktek! Mire azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak. A félelem és kételkedés megvakította őket! Minket is megvakít. Hatására nem látjuk meg a legnyilvánvalóbb kiutat sem bajunkból. De Jézus így szólt hozzájuk: 'Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsátok meg, és lássatok. ...És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: 'Van-e itt valami ennivalótok?' Mire adtak neki kenyeret és Ő -mint egy valóban élő, éhes ember- szemük láttára evett. Aztán még megmagyarázta nekik az Őróla szóló próféciák közül néhánynak a jelentését, s megnyitotta értelmüket. Erre lassan megnyugodtak, hittek és örültek.
      Jézus a mi gyávaságtól és kételkedéstől meggyötört szívünknek is azt üzeni, hogy: Békesség néktek, mert nekünk akarja ajándékozni az Ő békéjét. Azt akarja, hogy mi is megértsük, higgyük és örvendezzünk afelett, hogy ő él és mindenkor velünk van. Ennélfogva nincs mitől félnünk.
      A feltámadás napján viszont Tamás nem volt a tanítványok között. Ezért, amikor a többiek elmondták neki, hogy Jézus megjelent köztük, ő is kételkedett. Emiatt aztán ő még tovább gyötrődött, mint a többiek. Azonban nyolc nap múlva ismét megjelent köztük a Mester és akkor Tamás is ott volt. Jézus megkérte, hogy győződjön meg, hogy ő a Mester. Miért tette ezt? Mert Ő egyetlenegy ember gyötrelmével is törődik; a tieddel és az enyémmel is! Tamás pedig látott, hitt, megnyugodott és örült. Mire Jézus kijelentette: Boldogok, akik nem látnak és hisznek, mert ha hitt volna, már egy héttel előbb boldog lehetett volna. Ma is azok a boldogok, akik látatlanúl is hisznek az Úr Jézus Krisztusban, mint élő Istenben és Isten Fiában és az Ő gondoskodásában. Vajon boldog vagy már?
      Végül, amikor a tanítványok végre hittek és boldogok voltak, Jézus látta, hogy hasznáhatókká is válhatnak s azt mondta nekik: Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Aztán rájuk lehelt, és így folytatta: 'Vegyetek Szentlelket!' Ezzel ideiglenesen, pünkösdig is felruházta őket mennyei erővel és elküldte őket szolgálatába. EttĹ l kezdve bátor bizonyságtevőkké lettek. A körülmények nem változtak meg, üldözésre továbbra is számíthattak, a feltámadt Megváltóba vetett hit, a Szent Lélek rájuk áradása, és a Jézus gondoskodásába való bizalom azonban bátor és hasznos szolgákká alakította őket.
      Ugyanez áll a mi életünkre is. Amíg félünk, gyáváskodunk és kételkedünk, addig használhatatlanok vagyunk. De, amikor már hiszünk az élő Úr Jézus Krisztusban, mint Isten fiában és Istenben, akkor a Szent Lélek beköltözik a szívünkbe és használható, bátor bizonyság -tevőkké alakít minket.
 
      Amikor a kommunista vallásüldözés idején titokban jöttünk össze, akkor azt némelyikünk óvatosságból, s magam és néhány társam pedig gyávaságból tettük. Viszont amikor egyenként szívünkbe hívtuk az Úr Jézust, és hittünk benne, mint élő Megváltónkban, akkor Ő betöltött Szent Lelkével és bátor bizonyságtevőkké alakított minket. Attól fogva félelem mentesen tettünk bizonyságot ott, ahová Isten küldött minket. Csakúgy, mint a félénk tanítványok, akik Jézusba vetett hitük következtében és a Szent Lélek jelenlétében bátrak lettek.
              Mátrainé, Fülöp Irma

(2005. december)

HATÁROZD EL, HOGY HŰ MARADSZ!
Dániel Könyve alapján
 
Babilonia királya bevette Jeruzsálemet. Aztán "meghagyta főudvarmesterének, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való, vagy nemesi származású ifjakat... hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak." Ő meg kiválasztotta Dánielt és társait. Persze a király előbb három évi kiképzésben részesíttette őket. S ez alatt az idő alatt – kiváló testi és szellemi fejlődésük érdekében – királyi ételre és italra akarta fogni őket.
      "Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és borával.” Ezért megkérte a főudvarmestert, hogy engedje meg, hogy nekik ne kelljen azokkal élni. “Isten a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt..." s bár félt, hogy bajba kerül, --tíz napi próba idő után-- hajlandó volt zöldségfélékkel táplálni és vízzel itatni Dánielt és társait. S csodák-csodájára, a három éves tanfolyam végeztével ők lettek társaik közül a legokosabbak meg legszebbek és ők kerültek a palotába, ill., a legjobb vezető poziciókba.
      Később meg Dániel társai egy másik próbával néztek szembe. Egy --a király által készíttetett-- szobor előtt kellett volna meghajolniuk. De ők elhatározták, hogy csak Istenüket imádják. Mire büntetésből egy égő, tüzes kemencébe dobták őket. De a tűz nem ártott nekik. Élve kerültek ki. Még füst szaguk sem lett.
      Aztán, amikor Dániel már nagy ember lett, s a következő király az egész ország élére akarta állítani őt, akkor irigyei az életére törtek. Először aláirattak a királlyal egy rendeletet, mely szerint bárkinek csak a királytól szabad kérni dolgokat; mert tudták, hogy Dániel Istenhez könyörög s ezzel bajba keverhetik őt. Dániel viszont elhatározta, hogy továbbra is imádkozik. Mire fel is jelentették. Ekkor büntetésből az oroszlánok vermébe dobták, de az oroszlánok nem bántották. Ő is élve került ki az életveszélyből.
      Mindezen csodák csak azért történtek, mert az ifjak elhatározták, hogy hűek maradnak Istenhez, nem szennyezik be magukat, nem vétkeznek; s Ő meg melléjük
állt.
      Két kérdés merül fel: Mit tett Isten érdekükben? S hogyan alkalmazhatjuk a tőlük tanultakat saját életünkben?
      Mit tett Isten érdekükben? Amint elhatározták, hogy hűek maradnak és megtették a kellő lépléseket; Ő működésbe lépett. Átvette megtartatásuk felelősségét. Így többé már nem az ő gondjuk volt, hogy mi lesz velük. Hogyan tette?
 
      Először megszerettette az ifjakat a főudvarmesterrel, akinek kezei alá kerültek. Mire az megadta kérésüket. Tapasztalatból tudjuk, hogy ha valakit megkedvelünk, akkor annak
igyekszünk kedvezni. Isten ma is gyakran megkedvelteti hűséges és határozott gyermekeit vezetőikkel sőt még társaikkal is!
      Másodszor elősegítette elhatározásuk betartását. Ugyanis az Isten akarata szerinti táplálkozást elhatározó ifjakat már a próbaidő alatt is láthatóan szebbé tette, mint a többieket. A három éves kiképzés végeztével, meg nem csak szebbek, hanem tízszer bölcsebbek és értelmesebbek is lettek társaiknál.
      Isten hűséges gyermekei ma is legtöbbnyire kitünnek kortársaik közül akár az iskolában, akár a munkahelyen. Tapasztaltam. Pl. a kommunizmus idején volt Budapesten egy épitészmérnök főnököm, aki arról volt híres, hogy nagyon jó munkát végez. Aztán kitudódott, hogy Isten hűséges, bizonyságtevő gyermeke is volt. Nem csoda, hogy kitünt. Most meg hallgatóim közül tűnnek ki a hivők. Rendszerint bölcsebbek, logikusabbak, határozottabbak, biztosabb fellépésüek, és nyugodtabbak, mint a többiek. Valószínűleg azért, mert rendszeresen táplálkoznak Isten Igéjével és az bölccsé teszi őket. Mire lényükké válik annak bölcs, logikus tanítása és előbb utóbb asszerint gondolkoznak és döntenek.
      Harmadszor, ártalmatlanná tette a támadásokat. A három hűséges ifjút nem emésztette meg a tűz s Dánielt nem ették meg az oroszlánok. A Róma 8:28-ban olvassuk, hogy "Akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál." Isten áldássá alakítja még azt is, amit a rosszindulatúak kínzásnak szánnak. Sőt --Isten közbelépése által-- előnyükre is válhat a nehézség.
      Negyedszer, megadta szívük legfőbb vágyát: megdicsőítette szent nevét bennük és általuk. Az Úr hűséges gyermekeinek ugyanis az a főcélja és vágya, hogy mindenek felett Istennek engedelmeskedjenek és szent nevére dicsőséget hozzanak. Kétségtelen, hogy ez volt a vágya Dánieléknek is. S úgy is lett. Amint kitünt, hogy ők szebbek és bölcsebbek voltak, mint társaik; meg amikor a tűz nem emésztette meg az ifjakat; majd az oroszlánok nem ették meg Dánielt; akkor Isten nevére származott belőle dicsőség. Mivel ezek által környezetük felismerte, hogy az ő Istenük az egyedül igaz Isten s olykor imádására is szánták magukat. Hűséges gyermekeiben az Úr ma is megdicsőíti szent nevét! Mások megmentésére és szentté alakítására használja őket.
 
      De hogyan alkalmazhatjuk a Dánieltől és társaitól tanultakat saját életünkben?
--Kérdeztük szintén. Hadd ábrázoljam ezt néhány példával. Ma már nem szégyen az együttélés, az összeállás, a házasságon kívüli terhesség és szülés. Sőt vannak akik egyszerűen kijelentik, hogy ők nem is házasodnának meg u.n. "próbaházasság" nélkül. Ennek dacára több Isten-félő hallgatóm tartott mostanában előadást az erkölcsi tisztaság fontosságáról csoportjaimban. Örültem neki, de feltünt. Kiderült, hogy ezek még a középisolákban barátaikkal együtt megszerveztek egy mozgalmat, melynek jelszavaként azt hangoztatják, hogy: “Szűzen élni a házasságig! S utána megházasodva, hűen az egy házastárssal a halálig!" Vagyis elhatározták, hogy egész életükben erkölcsösek maradnak. Azaz házasság előtt nem állnak össze; nem fekszenek le senkivel; s gyermekeket sem hoznak a világra; utána meg mindhalálig hűek maradnak házastársukhoz. Azóta ehhez ragaszkodnak és ezt javasolják másoknak is. Mire látható lett rajtuk, hogy Isten támogatja őket, mert boldogabbak és egészségesebbek, mint a többiek. A tömeg meg felfigyel rájuk és Isten neve megdicsőíttetik általuk; ahogy Dánielék esetében is történt. Hála legyen Istennek, hogy ilyenek is vannak!
      Aztán vannak olyanok, akik meg már a negyedik vagy ötödik elemiben elhatározták, hogy sohasem fognak kábítószerezni, dohányozni, vagy alkhololt fogyasztani; még kísérletből sem. S őket is csodásan támogatja Uruk.
      Meg vannak fiatalok, akiknek egyik főcélja, hogy az agyukat tartják tisztán. Azaz távoltartják magukat mindenféle trágár beszédtől vagy vicctől. Holott, sajnos manapság a csúnya beszéd és a kétértelmű viccek nagyon divatosak lettek. Példáúl ismerek néhány középiskolás leányt, akik elhatározták, hogy ők nem akarják szeméttel megtölteni az agyukat. Inkább vállalják a kicsúfolást és a kirekesztést. Ezért, amikor társaik a szünetekben elkezdenek viccet mesélni, ők szépen, csendben félrevonulnak. S csodák csodájára eddig még nem nevették ki őket. Inkább tisztelték elhatározásukat és azóta előre figyelmeztetik őket, amikor olyasmiről lesz szó, amit ők nem akarnak hallani. Őket is támogatja Uruk és megdicsőíti nevét általuk. Sőt fel is használja őket.
 
      A Dánieltől és társaitól tanultakat tehát úgy használhatjuk fel saját életünkben, hogy mi is elhatározzuk, hogy Isten akarata szerint élünk; bármíly körülmények közé kerülnénk is. Aztán távol tartjuk magunkat úgy az ősrégi, mint a tipikusan korunkbeli bűnöktől is, hogy az Úr neve megdicsőüljön általunk. Mire Isten átveszi megtartatásunk felelősségét és sok csodát tesz érdekünkben. Erősít, bátorít és használ az Ő neve megdicsőítésére.
      Határozd hát el magad te is!

******

(2005. június)

ISTEN GYERMEKEINEK MEGJELENÉSE

Kétségtelen, hogy az emberek megjelenésükről ítélik meg egymást és minket. Azaz a külsőt nézik. Sőt mi is így viseltetünk hozzájuk és egymáshoz. Első, de végleges benyomást is megjelenésünkkel keltünk.
      Például az 1 Sámuel 16-ban olvassuk, hogy amikor Isten elküldte Sámuelt Isaihoz, hogy egyik fiát királlyá kenje, akkor ő is beleesett ebbe a csapdába. Ugyanis, amint meglátta a derék, jókinézetű Eliábot, azt gondolta, hogy biztos azt kell felkennie.
      De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
      S Dávidot kenette fel, aki bár szintén csinos volt, de aki egyben Isten szíve szerint való ember is volt.
 
      Hát akkor nekünk, Isten gyermekeinek nem is fontos rendesen kinézni? Dehogyisnem. Sőt fontosabb, mint másoknak, mert megjelenésünkkel is bizonyságot teszünk arról, hogy ki él és uralkodik a szívünkben és életünkben.
      Példáúl, négy hete egy istenhívő 19 éves leány hitről tartott előadást az egyetemi csoportomban. Nagyon bölcsen összeállította beszédét és jól is adta elő. Egy kivétellel, minden szabályt betartott. Azaz csak megjelenésével nem támasztotta alá mondanivalóját.
      Bár a félév elején részletesen és tisztán megmagyaráztam, hogy a szószéken különösképen fontos megjelenésünk és szavunk egybevágósága; külömben bármilyen szép, vagy komoly előadást, vagy beszédet sem vesz komolyan a hallgatóság. De ő erről nem vett tudomást. Helyébe a mai divathoz mérten alaposan kivágott ruhában jelent meg, amivel a testére vonta hallgatói figyelmét, szavai helyett. Ezzel elvesztette szép és áldott beszédének hitelességét. S nem fogadták el tanácsát.
      Sajnos a keresztyén ifjaknak, de néha még idősebbeknek is nagy kísértés a divat követése. Pedig a mai divat arra törekszik, hogy minél kevésbbé takarja el a testet. Aminek aztán az a következménye, hogy sok kísértést okoznak illetve megjelenésükkel nem csak kísértésbe, hanem bfnbe is vonják a gyengéket.
      Nem arról van szó, hogy Isten gyermekei ódivatúan, vagy rongyokba öltözködjenek; sőt inkább – anyagi képességükhöz képest - finoman. Csak arról, hogy nem kirívóan, vagy kísértően. S arról sincs szó, hogy ne legyenek szépek. Hisz a szépség nem bfn. Sőt előny is lehet, ha az illetők teljesen odaszánják magukat az Úrnak és engedik, hogy felhasználja szépségüket mások Krisztushoz való vonzására. Hisz előfordulhat, hogy éppen szépségük miatt többen felfigyelnek rájuk s szavaikra.
      Csak azt szeretnénk kiemelni, hogy Isten gyermekeinek mértékletesség legyen a célja. S mivel ez a bennük élő Szentlélek egyik gyümölcse is (Galatta 5:22), fontos, hogy észrevehetően bizonyítsa a Szent Lélek Isten uralmát életükben.
 
      S azt is szeretnénk még kiemelni, hogy ennélfogva a mértékletesség kötelességünk is. Mégpedig több okból.
      Elsősorban azért, hogy – mint említettük – azzal is bizonyságot tegyünk arról, hogy Jézus Szent Lelke él és uralkodik a szívünkben.
      Másodsorban azért, hogy megjelenésünkkel alátámasszuk, azaz hitelesítsük bizonyságtételünket, illetve szavainkat; külömben nem hallgatnak ránk az elveszettek.
      Harmadsorban azért, hogy ne kísértsük és ne csaljuk bfnre embertársaikat.
      Negyedsorban azért, hogy imáink meghallgatásra találjanak. Ugyanis az 1 Péter 3 szerint asszonyaink mértéktelensége és férjeink szeretetlensége még imameghallgatásukat is megakadályozhatja.
 
      Sajnos azonban az említettek fordítottja is előfordul. Mégpedig az, hogy némelyek csak azért akarnak mértékletesnek és jó megjelenésűnek látszani, hogy embertársaik jámbornak képzeljék őket. Megjelenésükkel szent benyomást akarnak kelteni. De szívük nem Jézusé. Azaz csupán szenteskednek. Ez sem helyes. Mert ebben az esetben szavaik és tetteik húzzák át megjelenésük hitelességét. Ezért mondta Jézus a farizeusoknak:
      Jaj nektek, képmutató írástudok és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni... Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféletisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. (Mt 23:13,27-28)
      Ettől is óvakodjunk.
      Helyébe Jézus Krisztus szívünkbe fogadása és neki való teljes átadásunk után kövessük a Biblia minden ránk vonatkozó utasítását megjelenésünkkel kapcsolataban is. Azaz törekedjünk a mértékletességre, hogy azzal is bizonyságot tegyünk arról, hogy Jézus él a szívünkben; alátámasszuk szavainkat; elkerüljük mások bfnre csábítását; és ne gátoljuk meg imáink meghallgattatását. Azaz ne azért legyünk jó megjelenésűek, hogy az emberek jámborabbnak kézpejenek minket, mint amilyenek vagyunk. Hanem Isten iránti őszinte, teljes szívből való szeretetünk és engedelmességünk késztessen rá.
 
      Tegyük fel magunknak a kérdést? Milyen az én megjelenésem? Megbotránkoztató? Bfnre csábító? Vagy a bennem élő Jézushoz méltó? Aztán, ha kell, akkor változtassunk rajta. Ha nem, akkor meg gyakoroljuk tovább a mértékletességet, hogy megjelenésünk is megdicsőítse Urunkat.

******

(2005. május)

ISTEN GYERMEKEINEK SZOLGÁI

 

Nekem soha sem volt fizetett szolgám. Még bejárónőm sem. De 24 éves korom óta bátran vallom, hogy Isten kegyelméből – körül vagyok véve ingyenes szolgákkal. Óh, én legtöbbnyire nem látom őket. S amikor egyiket vagy a másikat látom; akkor meg nem ismerem fel, hogy az én szolgám.
      Kik ezek az én szolgálóim? Ugyanazok, akik Isten minden gyermekének szolgái. A Zsidók 1:13-14 szerint: Az angyalok... nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” Ennek alapján tehát mióta Jézust a szívembe hívtam s ezáltal Isten gyermeke lettem, azóta Istenem az angyalokat használja fel arra, hogy – szükség esetén – szolgáljanak nekem.
      Amikor észre sem veszem, hogy körülöttem vannak s vigyáznak rám, esetleg bizonyos dolgokat úgy intéznek, hogy nekem ne legyen problémám, akkor láthatatlan formában jellenek meg a közelemben. Amikor pedig Uram egy embertársamat akarja felhasználni arra, hogy “angyalom” legyen, akkor ugyan látom az illetőt, de nem ismerem fel benne az angyalomat.
      Például régebben egyszer nagyon kellett sietnem egy városba, amikor az út szélén állt egy ember egy stop táblával és kerülő útra terelt. Gépkocsimmal hirtelen elfordultam s mérgelődve az időveszteségen, haladtam tovább. Arra nem is gondoltam, hogy az illető talán angyalom. Inkább ellenséget láttam benne. Aztán, amikor kiértem a kanyargós, kerülő útból, amelyen csak lassan haladhattam, s meg kellett állnom, akkor észrevettem, hogy nem fog a fékem. Erre mégjobban lelassítottam, míg valahogy a kézifék segítségével megállt a kocsim. Ekkor tértem csak észhez, hogy milyen jó, hogy az a stop táblás ember kerülő útra terelt! Igy annyira le kellett lassítanom, hogy végülis baleset mentesen meg tudtam állni ott, ahol éppen kellett. Ki merné mondani, hogy nem Isten küldte oda az illetőt angyalomként, hogy megóvjon engem egy nagy balesettől! De tudtom nélkül tette. Vagyis láttam az angyalomat, de nem ismertem fel, hogy ő az én angyali szolgám.
 
      Az angyalok teremtett lények. Isten ilyen és hasonló szolgálatra teremtette és használja őket. Mint olvastuk, az Úr népének oltalmazói és egyben szolgái. Ez az Ószövetségben a választott népet, az Újszövetség idején meg azokat jelenti, akik a szívükbe hívták Jézust mert hiszik, hogy Ő az Isten Fia.
      Példáúl a 2. Mózes 14:19-ben arról értesülünk, hogy Isten népe Egyiptomból való menekülésekor a Veres tenger előtt állt és tétovázott. Mire ...ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak. Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén...
ment... Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé... nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka...
      Vagyis ebben az esetben az Úr népének oltalmazása volt az angyal feladata.
 
      Dániel történetére legtöbben emlékszünk. Dárius méd király, aki Júda népe felett is uralkodott, főkormányzónak nevezte ki. Ekkor társai és alattasai féltékenyek lettek rá és azt javasolták a királynak, hogy hozzon egy olyan rendeletet, amely szerint rajta kívül senkitől se merjen kérni senki semmit. Azaz Istentől vagy istenektől, imádságban sem. Ezt azért tették, mert tudták, hogy Dániel naponta háromszor imádkozik Jeruzsálem felé nyitott ablakkal s remélték, hogy ezen rendelet hatására bekerül az oroszlánok vermébe s meghal.
      Tervük legtöbb lépése sikerült. A király meghozta a törvényt. Dánielt elfogták, bedobták az oroszlánok vermébe, de az oroszlánok nem támadták meg. Úgyhogy, amikor a király érdeklődött hogyléte felől, akkor Dániel így szólt a királyhoz: “Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem...”
      Ekkor tehát az angyal feladata Dániel oltalmazása, vagyis az oroszlán szájak befogása volt. S hűségesen el is végezte.
 
      Az Újszövetségben arról értesülünk, hogy amikor az Úr Jézus, az Isten Fia készült a keresztre s szörnyf halál tusán ment át a Gecsemáné kertben, akkor “...angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt...” Vagyis Isten Fiának erősítése volt a feladata.
      Továbbá, amikor Péter apostol igehirdetési munkája miatt börtönbe került, akkor a Cselekedetek 12:6-11 szerint: ... két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá... és így szólt... Kelj fel gyorsan! Erre lehullottak a bilincsek Péter kezéről. Ezt mondta neki az angyal: “Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat!”
      Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: ‘Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!’ Ekkor kiment és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyíltelőttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. Ekkor Péter magához tért, és így szólt: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből...’
      Itt tehát az angyal feladata nem csak Péter oltalmazása, hanem kiszabadítása is volt.
 
      Pál apostolhoz is jött angyal. Ez akkor történt, amikor hajóval Rómába vitték s nagy viharba kerültek. Mikor már teljesen reménytelennek tünt minden, felállt Pál és így szólt:  Az lett volna helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta... (Csel 27:21-25)
      Vagyis ez esetben az angyalnak biztatási szerepe volt.
 
      Csak öt példát említettünk a Bibliából a sok közül, amikor angyalok támogatták Isten gyermekeit. Még Hágárt, Lótót, Máriát, Józsefet, Zakariást, és egyebeket meg sem említettük. De ennyi elég ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen sokféleképen szolgálnak nekünk az angyalok, ha Isten gyermekei vagyunk. S Jézust örökre a szívünkbe fogadva boldogan valljuk, „Istenben bízom, nem félek. Ember mit árthat nékem?” S a legnehezebb órák közben is bízzunk Urunk segítségében.

*****

(2005, április)

AGGÓDNI TILOS!

 

Már régebben említettem, hogy a nehéz ötvenes évek közepén egyszer odajutottunk, hogy a férjemnek egy új öltönyre volt szüksége, hogy rendesen öltözve mehessen dolgozni. Gépészmérnök lévén nem mehetett be akárhogy az irodába. Viszont – bár a jó fizetésű emberek közé tartozott – annyit nem keresett, hogy az élelem, tüzelő, és házfenntartás mellett három tagú családunknak ruházatra is teljen. Nekem meg felmondtak, mert abban az időben egy családból ketten nem dolgozhattak.
      Mire elkezdtem aggódni. Aggodalmam annyira betegessé vált, hogy még az istentiszteletek alatt is számokkal foglalkoztam. Azon töprengtem, hogy a következő fizetésből miként, mennyit, s hogyan tudnák egy picit félretenni, hogy néhány hónap múlva tudjunk neki egy öltönyt venni. Persze – a legjobb szándék mellett sem sikerültek terveim.
      Már a kétségbeesés határán voltam, amikor naponkénti Biblia tanulmányozásom közben a következő igével szólt hozzám az Úr:  Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak... Ti se... nyugtalankodjatok. Mert... A ti Atyátok... tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. (Lukács 12:22-32.)
      Ezek az Igék szíven ütöttek. Tudtam, hogy Uram határozottan énhozzám szólt általuk. „De hogy tudjak letenni az aggódalomról Atyám” – kiáltottam – amikor semmi kilátásunk sincs arra, hogy meg tudjunk venni egy öltönyt?” „S hogyan tudnánk mégjobban keresni a Te országod előhaladását, mint eddig?” Ekkor a Malakiás 3:6-12 verseiből mutatta meg nekem a megoldást, mondván:
Én az Úr nem változtam meg... Hozzátok be az egész tizedet... és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.
      Ekkor megbeszéltük a férjemmel, hogy – bár addig is bevételünk tized részét gyülekezetünk illetve az Úr munkájának támogatására szántuk – attól fogva viszont megpróbáljuk azzal a hittel tenni, hogy az Úr – igérete szerint pedig – cserébe ki fogja rendelni szükségleteinket. Vagyis megnyitja az egek csatornáit és megáld.
      Eleinte még egy pár hétig kísértett a aggodalom. Olyankor mindig csak emlékembe idéztem: Ne aggódjatok. Tudja a Ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek meg: Tegyetek próbára engem. Hozzátok be az egész tizedet s meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit és bőséges áldást árasztok reátok.
      Aztán egy szép napon valaki megkérte a férjemet az irodában, hogy vállaljon el egy másodmunkát. Szívesen megtette. Mire lett pénz az öltönyre és még többre is. Isten beváltotta szavát és megnyitotta az ég csatornáit.
      Majd évekkel később 15 éves fiunk egy reggel kínos görcsökkel ébredt fel. Kórházba került és bélösszenövéssel megműtötték. Igenám, de mire oda került, addigra már a bele ki is lukadt és egy 12-14 cm.-es darab el is halt. Úgyhogy a sebész nem csak az összenövést hozta rendbe, hanem a lukat is összevarta, az elhalt beleket felélesztette, s a seb környékét alaposan kitisztította. A műtét hosszú, de sikeres volt. Fiunk nemsokára hazajöhetett. Viszont két-három nap múlva belázasodott és viszakerült a kórházba. Ott meg újabb műtéttel fenyegettek. Erre kétségbeestem és aggódni kezdtem mondván: „Miért engedi meg Atyánk ezt a visszaesést? Hogy lehet fiamnak még egy második műtétet is kibírni? Miért kell neki annyi mindenen átmenni?”
      Ebben az esetben az Úr a Máté 14:22-28 verseiből szólt hozzám. Ott ugyanis arról olvasunk, hogy az Úr Jézus arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra. Ő meg felment a hegyre imádkozni. A tengeren viszont vihar keletkezett s tanítványainak hajója a hullámok között hányódott. Erre Jézus a tengeren járva segítségükre ment. A tanítványok azonban szörnyen megrémültek, amikor meglátták a vizen járó alakot. S ijedtükben kiáltozni kezdtek. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: ’Bizzatok, én vagyok, ne féljetek!
Ez az Ige nekem akkor úgy szólt, hogy Jézus az én viharomról, illetve fiunk betegségéről is tud. Benne van a viharunkban. Azaz azzal biztat, hogy „Én vagyok az, aki hozzátok szólok ebből a viharból s teszek valami jót az érdeketekben általa!” Ezért nem kell aggódnom. Mire megpróbáltam betartani tanácsát és minden alkalommal, amikor kísértett az aggodalom, emlékembe idézve, hogy Bízzatok, én vagyok, ne féljetek – kértem az Atyát, hogy erősítse hitemet, hogy tudjak kétség nélkül bízni intézkedésében.
      Ezután orvosunk – mielőtt fiunk a kés alá került volna – még egy új gyógyszerrel kisérletezett. A gyógyszer működött s nem lett szükség a műtétre. Fiunk végleg hazajöhetett. Aztán néhány hónap múlva a műtét-okozta hosszadalmas betegszabadság következtében, tanítási idő alatt, elutazhattunk szüleimhez. Ott meg férjem egy héten belül kapott egy jó állást, amivel az Úr kaput nyitott számunkra a meleg éghajlatba való költözésre. Ekkor megérettük, hogy Isten azzal a céllal engedte ránk ezt a vihart, hogy általa kimozdítson régi otthonunkból s új helyen, új otthont, munkát, gyülekezetet és szolgálatokat bízzon ránk. Azaz, hogy megáldjon bennünket. Áldott legyen érte szent neve!
      Aggodalommal sok bajt okozhatunk magunknak. Elveszthetjük nyugalmunkat és békességünket. Esetleg aludni sem tudunk. Sokszor még az étvágyunkat is elveszítjük, vagy éppen ennek következtében állandóan eszünk s betegesen kövérek leszünk. Azonkívül, ha túl sokáig aggódunk, akkor még valóságos fizikai betegséget is kaphatunk. Köztudomású, hogy hátfájást, fejfájást, vagy gyomorfekélyt stb., kaphatunk tőle. Azután pedig gyógykezelésre, gyógyszerre, esetleg még műtétre is lehet szükségünk.
      Nem csoda, ha a Biblia tiltja az aggódást. Sőt azt tanácsolja, hogy „Semmiért se aggódjatok...” Semmiért, de semmiért! Sem kis dologért, sem nagyért! Sem egyszerűért, sem komplikáltért! Semmiért! ...hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseieket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
      S azt is, hogy Minden gondotokat őreá vessétek Minden egyest! ... mert neki gondja van rátok. (1 Péter 5:7.)
S mivel aggódni tilos, ezért tanuljuk meg kívűűlről ezeket az igéket, hogy kísértéskor hangosan idézni tudjuk azokat, s közben hálát adva kérni tudjuk Istenünket, hogy oldja meg az éppen fennforgó problémánkat. Sőt, általa vezessen, áldjon és formáljon is bennünket. Aztán bízzunk benne, hogy ő amit megigért, meg is teszi. Vagyis gondot visel rólunk, velünk van a bajban, irányítja körülményeinket és minden egyes nehézségből áldást hoz ránk, hisz a Róma 8:28-ban megüzente, hogy akik Isten szeretik, azoknak minden javukra szolgál, mert ő úgy irányítja a dolgokat.
       Mátrainé, F.I.