TÁVOL ÉS MÉGIS KÖZEL - Evangéliumi Hirnök, 2004. ..

Székelykeresztúr,  Vajdaság,  Szokolya,  Perecsen,  Ausztrália

LEVÉLRÉSZLET A DÉLVIDÉKRŐL (2004. december)

 

Az idei évben új lehetőségeink nyíltak. Három bemerítésünk volt, és mindhárom alkalommal két-két fehérruhás állt az Úr elé. Mindannyian világi háttérből, és szórványból tértek meg.

      Nagy Tibor testvérem nagy lendülettel végzi Kishegyesen a missziót, és az ottaniak immár heten vannak, közülük öt új (néhányan máshol merítkeztek be, mi csak felvettük őket). Az ottani imaházunkban tartják a tiszteleteket, és a gyermekórákat. Nagy reményeink vannak, de hiányosságaink is. Az imaházban nincs áramunk! Vissza kellene kapcsolni a villanyórát, de azt nem tudjuk fizetni. Ami pénzt tudtunk szerezni, azt felújításra elhasználtuk. Kb. 600 US dollárból felvillanyozhatnánk a helyzetet. Eddig mi is ennyit fektettünk be + a munka .

      Moravicán, avagy Bácskossuthfalván a szülőfalumban is vannak megtértek, évek óta átjárnak Pacsérra. Folyamatosan imádkoztam/tunk a faluért, és most egy nagy lehetőség nyílott...

      Az Úr arra indított, hogy felkeressek egy idős nénit, aki egy nagy házat örökölt, és nem tud mit tenni vele. Elkértem összejöveteli helynek és mindenki nagy csodálkopzására elkaptam. Addig soha

senkivel még nem is volt hajandó ilyenről beszélni sem. A Tüskevárat (így nevezik gyermekeim) kéthetes kemény munkával kiszabadítottuk a gazból, és most a meszelés, bádogosmunkák, ablakszárnycserék várnak ránk.Eddig van is fedezetünk az egészre. Terveink szerint három-négy hét múlva egy nagy megnyitót tartunk. A faluban már évek óta szervezünk segélyakciókat,

így ismernek bennünket. Egy 5000 lelkes magyar faluról van szó. Zsong a falu pillanatnyilag ettől a merész vállakozástól. Sok az aratnivaló (és az ellenség).

      A gyülekezet is lelkes. Napokon át kimerülésig dolgoztunk - főleg gyermekekkel. Igazi alapítómunka.

      Persze itt is kifogytak az anyagiak. Kályhákra és tüzelőre volna szükségünk. Bútorzatot gondolom, találunk. A ház egyébként 4 nagy szobával rendelkezik. A legnagyobb kb. 60 férőhelyes, a többiek jók gyermekteremnek, jótékonysági akciókra stb. Egyfajta missziós központnak is megfelel. Itt is jól jönne bármekkora segítség. Kályhára, tüzelőre költenénk elsősorban, illetve a felújítási munkákra. Eddig 800 US dollárnyi összeget költöttünk a felújításra + két heti munka napi nyolc-tíz önkéntestől.

      Ahogy mondják, ez egy szülési folyamat. Két gyülekezetünk vajúdik, két új gyülekezet születik. Új élet készülődik, ami édes teher, de örömforrás is egyben.

      Ha segíthettek tegyétek, Isten megáld benneteket.

            Szeretettel: Nyúl Zoltán

Üdvözlet Ausztráliából

Vérge haza értünk. Micsoda élményben volt részünk! Kolorádó - olyan áldás volt részt venni és egy egész hétig az Úr dolgaival foglalkozni a táborban! Különös élmény volt az is, hogy magyar újjá született hívőkkel tudtuk eltölteni az időt, mert eddig még soha sem volt lehetőségünk arra, hogy egy ilyen találkozón részt vegyünk. Különösen szép volt látni, hogy a fiatalok is munkálkodnak!

Szeretnénk megköszöni Szabó Istvánnak, hogy mindent olyan jól megszervezett, hogy kellemesen teljen az időnk a Táborban. Kolorádó után áldásban volt részünk a New York-i Magyar Baptista Gyülekezetben is és köszönjük Kulcsár Sándor testvérnek, Nusi néninek és többeknek a gyülekezetben, hogy vigyáztak ránk! Torontóban köszönet a Szekeres családnak, hogy szeretettel elláttak és a Magyar Baptista gyülekezet vezetőinek, hogy vártak ránk, hogy mi is részt vehessünk a Tábori program bemutatásán a gyülekezetben! Végül a Los Angeles-i testvéreknek, közöttük a Kerekes és Snyder családnak és Novák Jószef testvérnek köszönjük, hogy olyan nagy szeretettel vettek körül bennünket!

Az Úr gazdag áldását kívánjuk az Amerikai Magyar Baptista gyülekezetekre,  Kovács Ibolya és Lídia

(2004. november)

Imaház megnyitás Szilágyperecsenben

 

Szeptember 3-án 10 óra után érkeztem Perecsenbe. Vacsora után az éjféli órákban meg kellett néznem az imaházat és környékét. Jól ismertem a helyet, hiszen szülõfalumról van szó, ahol születtem és felnevelkedtem. Meg kell mondjam, hogy hihetetlen kép tárult elém, annak ellenére, hogy a fejleményekrõl és eseményekrõl rendszeresen tájékoztatva voltam, és az imaház építése alatt többször is ellátogattam Perecsenbe. A községházáig terjeszkedtek a testvérek, megvásárolva a szomszédos házat és telket. Az egész terület szép kõkerítéssel van körbevéve a tágas udvar lebetonozva, benne füves rész és díszfák szépen kivilágított udvarral. Az új imaház és a modern lelkipásztori lakás ezzel a szép udvarral az egész község központját kiemeli. Azt is meg kell mondjam, hogy a nagy izgalom és öröm miatt alig tudtam elaludni, noha igen fáradtságos nap volt mögöttem. A gyülekezetben szolgáló és még életben levõ lelkipásztorok mind meghívást kaptunk erre az ünnepi alkalomra. Kiss László (Arad), Kulcsár Sándor (New York) Both József (Magyarország), Torma János (Chicago), - betegsége miatt nem lehetett jelen-, és Nagy István jelenlegi lelkipásztor. Itt említem meg, hogy Kiss László testvér október

4-én az ünnepség után 1 hónapra, az Úrhoz költözött. Az ünnep elõtti szombaton több órán át beszélgettünk kettesben, ami felejthetetlen emlék marad számomra. Vasárnapi ünneplésünkkel kapcsolatban a többek között ezt mondta nekem: "Egy ekkora hallgatóságnak több evangélizálás kellene", a szíve mindig a lélekmentésért dobogott.

      Gyönyörû szép napsütéses vasárnap reggelre virradtunk. A fúvós zenekar mintegy másfél órával a kezdés elõtt már hívogatott. Az ima és szalagvágás, énekkari szolgálatok és igeolvasás után az ünneplõ gyülekezet bevonult az új imaházba. A tágas teremben minden ülõhely hamarosan el lett foglalva, sõt a közöket is elfoglalták zsúfolásig. Sokan az udvaron hallgatták a különbözõ szolgálatokat, amit a hangerõsítõk biztosítottak. Az Úr a szép idõ által is gazdagította ünneplésünket. Jelen volt közel 20 lelkipásztor, a község magyar polgármestere, RMDSZ képviselõk, parlamenti képviselõk és a község egyházainak lelkészei. Igei köszöntések, jókívánságok, igehirdetések hangzottak el. A bevezetõ igehirdetést délelõtt Borzási István szövetségi elnök végezte, a befejezõ igehirdetést pedig Kulcsár Sándor. Valóban áldásos ünneplésünk volt a zsúfolásig megtelt imaházban.

A perecseni imaház belülrõl

      Következett a finom ebéd, amely az imaház alaksorában és a községházának nagytermében 3 terítéssel történt. A község népe élen a helyi önkormányzattal példásan támogatta az építkezõ gyülekezetet a munkálatok egész ideje alatt, melynek jutalmaként most osztozott az ünneplõ gyülekezet örömében. A Jó Isten tartsa és áldja meg továbbra is ezt a közös összefogást az egész község és környéke javára.

      A délutáni istentiszteleten Gergely István szövetségi fõtitkár hirdette Isten igéjét, ezt üdvözletek, jókívánságok, bizonyságtevések, ének-zenei szolgálatok és költemények követték. A befejezõ igehirdetést id. Veress Ernõ testvér végezte. Az Úr üzenete gazdagon és változatosan szólt, úgy a helybeli gyülekezethez mint a vendégekhez, valamint a barátokhoz.

      A jelentések 1800-2500 fõnyi hallgatósáról szólnak. Az elõkészületek igen komoly feladatok elé állították a gyülekezet testvériségét, amelynek õk példásan eleget tettek. Mindenki megelégedhetett a több mint 30 ezer töltött káposztából, az ízletes ételekbõl és süteményekbõl. Bõségesen jutott eledel vacsorára is, úgy a vendégeknek, mint a helybelieknek. A zsoltáros szava jut eszembe, amikor ezeket írja: Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk (Zsolt. 126:3). Azért imádkozunk, hogy az Úr áldja meg ezt a népes gyülekezetet a község népét és vezetõségét, az új imaház pedig legyen mindig otthona az üdvösség után vágyakozó, keresõ lelkeknek.

          Kulcsár Sándor New York, szövetségi elnök

Perecseni imaház megnyitó

Legyen hála Istenek, hogy elhozta számunkra a szeptember 5-ét, melyet nagy örömmel vártunk. Fúvós zenekar és a reggeli napsugár ragyogta át több mint 1500 magyar baptista szívét, csodálkozva a perecseni új imaház szépségén és nagyságán. Az ünnepélyes szalagvágás után bent az imaházban több mint ezren foglaltak helyet, kifejezve hálájukat és örömüket Istennek a csodálatos kegyelmért, hogy megsegítette a gyülekezetet közel száz éven keresztül és immár a harmadik új imaházat építhették meg.  Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a közösségben ismertem meg Jézus Krisztust, és most, ha fölrajzilag távol is vagyunk, szeretetben és lélekben azért egyek tudunk lenni.

Kívánom Isten áldását a testvérek további munkájára.   Balla Sándor

OTTHONUNKTÓL TÁVOL, MÉGSEM IDEGENEK KÖZÖTT

Szülõfalunktól több ezer mérföldnyi távolságra találkoztunk olyanok, akiknek gyökereik visszanyúlnak a Szilágyság egy bizonyos pontjához, Perecsenhez. A röpke találkozás közös emlékeket, eseményeket idézett elõ bennünk, amelyek szorosan összekötnek.
      Nagyszerû volt a Ráma-i táborban igazi közösségre találni és ápolni a testvéri kapcsolatokat. Nem csak egymásunk közt jött létre találkozás, hanem Isten is elérhetõvé vált számunkra. A konferencia befejeztével, úgy azok, akik az új hazában maradnak, mint akik visszatérünk a szülõföldünkre, tudjuk a boldogság kulcsait. Ezek közül a legaktuálisabb volt számomra az "igazi alázat". Ez nem képességeink, ajándékaink letagadásában áll, hanem abban, hogy mindenben elismerem Istent és Neki adok dicsõséget. Erre törekedve az életünk szavak nélkül is hangos bizonyságtevés lesz.
      A következõ találkozó Perecsenben lesz, szeptemberben az új imaház felavatásán.

      Szeretettel várunk. Tötös Ibolya

Részlet a Szilágyperecseni Baptista Imaház megnyitójáról érkezett meghivóból:

Szeretettel meghivjuk, ünnepeljen velünk új imaházunk megnyitóján:

2004. szeptember 5-én.

Az ünnepet megelőző csütörtök és péntek estén evangélizációt tartunk.

Ezekre az alkalmakra is szeretettel várjuk.

A gyülekezet vezetősége

(2004. augusztus-szeptember)

SZÉKELYKERESZTÚR

Istenünk kegyelméből egy új imaház épült Székelykeresztúron. Az épületet id. Veress Ernő lelkipásztor vezetésével a helyi testvérek építették. Az anyagi támogatás 90%-ban a Mission Transylvania adományozta, a többit pedig a környékbeli testvérek.
      A megnyitón több mint 200-an voltak jelen, még a helybeli polgármester is.
      A gyülekezet prédikátora ifj. Veress Ernő testvér, aki nagy igyekezettel szórja a magot és szolgálja az Urat, kedves feleségével együtt.
      Hála az Úrnak ezért az imaházért. Ugyanakkor kérjük, hogy mielőbb töltse meg teljesen ezt a házat az üdvözülőkkel.

      A Mission Transylvania szeretet szolgálat egy olyan szervezet, amelybe az adományokat nagyobbrészt hívő amerikai testvérek adják. Az anyagi segítséget a Santa Monicai Hungarian Bible Church-hez küldik, ahol Oláh Imre pénztáros testvér közel 10 éve kezeli az ilyen célra érkezett adományokat. Ő gondoskodik arról, hogy a sok kis adomány mind a céljának megfelelő helyre jusson. Mennyei Atyánk áldja meg Oláh testvért szerény és pontos munkájáért.

     Dr. Steiner István, a Mission Transylvania vezetője

FOGADJ ÖRÖKBE!

Levélrészlet a VAJDASÁGBÓL

 

Sokáig tartana, hogy leírjam elképzeléseimet a MABAVISZ működéséről. A lényeg szerintem az, hogy nemcsak időnként, esetről esetre, hanem folyamatosan tudjunk egymásról, ahol tudunk, legyünk jelen.

      Úgy érzem, hosszú idő után, most egy erősödő folyamat kezdetén vagyunk, amikor már nem a túlélésről van szó, hanem a misszió kiterjesztéséről még szántatlan ugaron. Az első lépéseket megtettük, és biztatóak. Két új összejöveteli helyen próbálunk rendszerességet kialakítani, de ez meghaladja önerőnket. Megtérőink vannak ott, érdeklődők.

      Volna érdeklődő Amerikában a

Fogadj Örökbe! - Vajdasági Gyermeket

programra?

Több, nem könnyen élő hívő nagycsaládost tudok, akiknek jót tenne ha felkarolná valaki, sok mozgássérült, fogyatékost, akiknek minden energiáját elszívják az orvosok, orvosságok, kezelések, stb.

Bővebben is olvashattok ezekről a www.HBAID.hu  oldalon, vajdasági alcímmel. Képek találhatók a CD-n.

             Nyúl Zoltán

MOSOLY-HÉT SZOKOLYÁN

 

Az idén is összejött egy lelkes, felnõttek és gyerekekbõl álló csapat, hegyek között: Szokolyán, hogy egy hétig együtt ismerkedjünk a Bibliai történetekkel. Minden nap új hegyet „másztunk meg” a Bibliából: Ararát, Sínai, Mória, Golgota, Olajfák hegye.

      A gyermekeket koruk szerinti csoportokba osztottuk és így dolgoztuk fel a történeteket is, majd kézimunkáztunk.

      A jóízû versenyek sem maradhattak el, ahol a gyerekek megtanulhatták a szabályok betartását, megbocsátást, küzdelmet, gyõzelmet, a másik sikerén való örömöt. A szülõi esttel egybekötött gyülekezeti alkalmon beszámoltunk a tanultakról és egy kis kiállítást is rendeztünk a délutáni kézimunka foglalkozásokon elkészült szép darabokból (agyagozás, bõrözés, gyöngyvasalás, matricafestés, hímzés).

      A tanítók minden nap összegyülekeztek imádkozni, és Isten meghallgatott minket.

A gyerekek izgatottan jöttek felmondani tanítóiknak a megtanult igeverseket. Sok volt belõlük, de a lelkes és szorgalmas gyerekekbõl is. Külön kiemelném a legkisebbeket, akikben hihetetlen gyorsasággal megmaradtak a tanultak. Micsoda felelõsség van a szülõkön és tanítókon, akik ilyen korosztállyal foglalkoznak!

      Az igeversekért „Szokorona”-t kaptak a gyerekek, amin a hét utolsó napjain értékes könyveket és ajándékokat vehettek maguknak és családjuknak.

      A 45 gyerek majdnem fele osztálytárs, barát, akik keveset, vagy talán még semmit nem hallottak Istenrõl és a Bibliáról. Az a vágyunk, hogy a mag, amit elhintettünk, kikeljen bennük, és a családnak hazatérve tovább tudják adni Isten üzenetét.

      A tábor a Lídia Alapítvány szervezésében került megrendezésre. A tanítók a szokolyai gyülekezet tagjai közül kerültek ki.  

      Köszönjük ezúton is mindenkinek bárminemû támogatását, hogy létrejöhetett idén is a tábor, megörvendeztetve a gyerekeket, és hisszük Istenünket is. Igazi mosoly-tábor volt, amiért Istené a dicsõség!

          Marton Zsoltné