Evangéliumi Hírnök, 2004.

CÉLTUDATOS ÉLETVITEL*

(2004. február)

CÉLTUDATOS (hívõ) ÉLET(VITEL)

"De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek elôttem vannak, nékik dôlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrôl való elhívása jutalmára." Filippi 3:14

 

Van másmilyen élet is?

Milyen a céltalan élet?

Ahogy esik, úgy puffan! Értelmetlen/hiábavaló - vagyok, mi mást tehetnék? - már a Prédikátor is megmondta: "Minden hiábavalóság". Pénz orientált, anyag-központú, a pillanatnyi élvezetekre építõ.

 

A céltudatos élet cél orientált, célközpontú élet. (Vigyázat, a cél nem szentesíti az eszközt!)

Nem mindegy, hogy mi a cél! Nemes, felsõrendû célokat kell választani.

 

Hogy hogyan élünk, azzal egy kicsit születtünk is. Örököltünk sokmindent és megtanultunk már sokmindent.

Lehet változtatni, megváltozni? A megtérés lényeges változást hoz az életünkben - minden területen. Ezen is. Célja és értelme lesz és van az életünknek. Nem elég akkor a megtérés? Miért kell még céltudatos életrõl beszélni, 40 napos anyagot átolvasni stb.?

 

Ez a könyv olyan, mint egy vezérfonal, ami Isten igéjét rendszerezve adja elénk. 1000 igeverset, 15 fordítást felhasználva. 40 napos készülõdéssel gyakran találkozunk az igében. (Említsünk meg néhányat.) A felmerülõ kérdéseket megbeszélve, a lényeget aláhúzva haladunk. Néhány igeverset kívülrõl is megtanulunk, többféle fordítást használunk.

 

Róma 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

2Tim 2:7. Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.

Kol 1:16 Mert Õbenne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õáltala és Õreá nézve teremtettek.

 

(2) MIÉRT IS ÉLEK?

 

1. Minden Istennel kezdõdik

Jn 1:3. Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

 

Nem te vagy a lényeg! Életed célja sokkal nagyobb, mint a te személyes boldogulásod, békességed vagy örömöd. Nagyobb az a családodnál, karrierednél, még ambiciózus álmaidnál is. Ha meg akarod tudni, hogy miért élsz ezen a földön, Istennel kell kezdened. Benne rejlik az oka és a célja is az életednek. Amíg nem ismered fel, hogy Isten teremtett és az Õ céljaira teremtett, addig nem fogod megtalálni az élet értelmét.

Ha csak önmagunkra fókuszolunk, soha nem fogjuk megismerni életünk célját. Azt csak a Teremtõtõl tudhatjuk meg. (Használati utasítás)

Az Úr kezében van minden egyes embernek a lelke. (Jób 12:10)

 

Sokan Istent akarják felhasználni a saját céljaikra. Ez a teremtett világ rendjével ellenkezik.

 

Mi az életem értelme?

Kétféleképpen kereshetem azt: 1. Spekuláció 2. reveláció (kinyilatkoztatás)

Magam választom a munkámat, feleségemet, barátaimat, hobbijaimat, de nem én választom meg az életem célját. Azt Isten jelölte ki számomra, Õ, aki megteremtett. Tõle tudhatom meg azt.

Mt 16:25. Mert a ki meg akarja tartani az ô életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ô életét én érettem, megtalálja azt.

 

2. Nem a véletlen szüleménye vagy!

Így szól az Úr, teremtõd és alkotód anyád méhétõl fogva, aki megsegít... (És 44:2)

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében... (Zsolt 139:13.15.16)

Életed egészében és részleteiben is Isten kezébõl származik. Õ tervezte meg azt is, hol születtél és hol fogsz élni. "Your race and nationality are no accident." Nem kell pl. dicsekedni azzal, hogy magyarok vagyunk, de szégyellni sem kell azt.

Istennek nem volt szüksége arra, hogy engem megteremtsen. Szeretetének megnyilatkozása volt, hogy megteremtett.

Gondolkozzunk el ezen:

Ha Isten teremtett, s Õ határozta meg, hogy milyennek teremtett, miért nem tudom elfogadni, hogy ilyen és olyan sajátosságokkal rendelkezem (személyiségem, származásom, adottságaim, külsõ megjelenésem (magasságom, hajam színe stb.) ?

 

3. Mi az életed hajtórugója?

Az öt leggyakoribb hajtórugó: Bûntudat; harag; félelem; anyagiasság; mások elismerése.

A céltudatos élet gyümölcsei: Értelmet ad az életnek; egyszerûsíti az életet; fókuszt ad cselekedeteinknek; motiválja életünket; felkészít az örök életre.

 

Gondolkozzunk el ezen:

Barátaink, családtagjaink miben látják az életünk hajtórugóját? Helyesen gondolják?

(2004. március)

(3) ÖRÖK ÉLETRE HÍVOTT

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1Jn 2:17)

Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. (2Kor 5:1)

 

A Teremtõ az örökkévalóság számára teremtette az embert

Az élet több, mint a mostani, földi életünk. Sokkal több idõt fogunk tölteni a halál másik oldalán - az örökkévalóságban -, mint itt. Ez az élet felkészülés a következõre. A látható világ olyan, mint a jéghegy csúcsa.

      Míg ezen a földön sokféle lehetõség közül választhatunk, az örökkévalóságban csak kettõ van: mennyország, vagy pokol. Istennel való mostani kapcsolatunk határozza meg, hogy milyen kapcsolatunk lesz vele majd az örökkévalóságban.

      Egészen máshogy él az az ember, aki csak e földi élet határáig lát, mint az, aki tudja, hogy az élete örök. Megváltozik az értékrendünk - például máshogy bánunk az idõnkkel, pénzünkkel. Divat, gazdagság, hírnév nem számít már annyit.

      Fil 3:7. De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

 

      A halál nem végállomás, hanem átmenet az örökkévalóságba.

      Az örökkévalóságot, a menyországot nem tudjuk elképzelni sem: 1Kor 2:9. A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az ôt szeretõknek.

Vagy mégis? Az ige segítségével valamennyit mégis látunk.

 

Nem kevesebbet, hanem többet kell gondolnunk az odafelvalókra!

     Zsid 13:14. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendôt keressük.

      Kol 3:2. Az odafelvalókkal törôdjetek, nem a földiekkel.

      Mt 25: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

(04. április)

ISTEN SZEMSZÖGÉBÕL LÁTNI AZ ÉLETET

Jôjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután. (Jel 4:1)

Nem mindegy, hogyan tekintünk az életre, az életünkre. Értékrendszerünket, kapcsolatainkat, céljainkat is meghatározza az.

      Ha az életet egy party-nak véled, nem csoda, ha a célod az, hogy jól érezd magad rajta.

      Ha úgy tekintesz az életre, mint egy versenypályára, természetesen a sebesség, a rohanás fogja jellemezni életed.

      Ha egy maratoni futásnak véled azt, a kitartásnak nagy értéke lesz a szemedben.

      Ha harcnak, vagy játéknak tekinted az életedet, a gyõzelemre fogsz törekedni mindenekelõtt.

      Milyen a te életszemléleted? Ha be akarjuk tölteni azt a célt, amire Isten teremtett, nem ezekkel az evilági fogalmakkal kell próbálkoznunk, hanem az Igében található megközelítésekkel.

      Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Rm 12:2)

      A Biblia szerint az életünk Isten szemszögébõl ezzel a három fogalommal határozható meg:

      1. Próba, 2. sáfárság, 3. ideiglenes megbízatás.

 

1. Az élet próbák sorozata.

      A próbában elestek már sokan - pl. Ádám, Éva, Dávid; és megálltak sokan - pl. József, Rúth, Eszter Dániel.

      Isten a próbákkal formálja gyermekeit. Azt akarja, hogy a próbákban megálljunk, gyõzzünk. A próbában megmutatkoznak gyengeségeink, s ezeket rendezhetjük. Fölkészülhetünk.

      Nem ad nagyobb próbát, mint amivel megbirkózhatunk.

      Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sôt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. (1Kor 10:13) Boldog ember, aki a kísértésben kitart. (Jakab 1:12)

 

2. A földi élet sáfárság.

      Nem a miénk itt semmi. Mindent Tõle kaptunk. Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4:7)

      Isten számon kéri tôlünk azt, amit adott.

      Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. (1Kor 4:2)

      Az ô ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mt 25:21)

      Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? (Lk 16:11)

 

3. Az élet ideiglenes megbízatás

      Amikor a zsoltáros megértette az élet ideiglenességét, így fohászkodott: Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen mulandó vagyok. (Zsolt 39:5)

      Az élet ideiglenességének megértése még jobban odafordít az el nem múlókhoz. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4:18)

Május

ISTEN DICSÕSÉGE (5)

"Mindent rendeltetésének megfelelõen készített az Úr." (Pb 16:4)

Az egész teremtett világ célja végsõ soron , hogy Isten dicsõségét hirdesse.

 

Mi az Isten dicsõsége? - Az Õ lénye; Õ maga.

      Hol van az Isten dicsõsége? Minden teremtményében meglátszik valamilyen mértékben. Mikrokozmosz, makrokozmosz. (Az egek hirdetik Isten dicsõségét - Zsolt 19:1)

      Sokszor és sokféleképpen kijelentette dicsõségét. (Édenben, Mózesnek, Szentsátor, templom, Jézus Krisztus és a gyülekezet.) "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ô dicsôségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsôségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1:14)

      Csak két olyan teremtmény létezik, aki nem ad dicsõséget Istennek: a bukott angyalok és az ember. Tkp. a bûn az, ami visszautasítja Isten dicsõségét. S mi mindnyájan vétkeztünk, és szûkölködünk az Isten dicsôsége nélkül. (Rm 3:23)

      A legnagyobb hiba, amit tehetünk: ha nem ismerjük el Isten dicsõségét (ez a bûn); s a legnagyobb teljesítménye az életünknek, ha azzal Istent dicsõítjük.

 

Hogyan adhatok dicsõséget Istennek?

      Az Úr Jézus feladatának elvégzésével dicsõítette Õt: "Én dicsôítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt." (Jn 17:4)

Mi is azzal dicsõítjük õt, ha betöltjük, amire teremtett bennünket. (God made ants to be ants, and he made you to be you.)

      Hogyan dicsõíthetjük az Urat? Legjobban talán azzal foglalhatnánk össze, hogy akkor, ha Isten 5 féle célja érvényre jut életünkben.

      1. Ha imádjuk õt. (Worship him). Az imádat több, mint a dicsõítés, éneklés, imádkozás. Egy olyan életstílus az, amelynek során nem csak szeretjük az Urat, de örülünk is jelenlétének és örömmel adjuk oda életünket az õ céljaira - nem kötelességtudatból.
      2. Dicsõítjük az Urat, ha szeretjük a többi hívõt. Az újjászületett emberek Isten nagy családjának tagjai. Ha az övéi vagyunk, szeretjük egymást. Errôl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13:35) Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. (1Jn 3:14)
      3. Ha Hozzá hasonlóvá válunk "Mi pedig az Úrnak dicsôségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsôségrôl dicsôségre, úgy mint az Úrnak Lelkétôl." (2Kor 3:18)
      4. Ha tálentumainkkal másoknak szolgálunk. Nem véletlenül kaptuk tehetségünket.

      5. Azzal dicsõítjük Õt, ha másoknak is beszélünk Õróla.

      Hogyan fogsz élni ezután? Önmagadnak? Az Úr Jézusnak sem volt könnyû a saját akaratát megtagadni. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettôl az órától. De azért jutottam ez órára. (Jn 12:27) Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (Jn 12:25)

      Éljünk Isten dicsõségére!

 

2004. június

ISTEN KEDVÉRE ÉLNI

Te teremtettél mindent és a te akaratodért vannak és teremtettek. (Jel 4:11)

Mert kedveli az ÚR az õ népét. (Zsolt 149:4)

 

Isten úgy tervezett minket, hogy örömét lelje bennünk. Nem volt szüksége ránk, mégis úgy döntött, hogy legyünk. Szolgáljon hát életünk Isten dicsõségére, sõt örömére! Legyen ez az elsõ célja életünknek.

Isten minket is megajándékozott érzékszervekkel. Érzéseink és érvékszerveink azért vannak, hogy ne csak eltûrjük az életet, hanem örömünket találjuk benne - saját képére teremtett bennünket ezen a téren is.

 

1. Örömöt szerezni Istennek - az istentisztelet (worship) célja is ez.

“Az Õt félõkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek.” (Zsolt 147:11)

Isten imádásának igénye bele van teremtve a természetünkbe. Ha nem Istent imádjuk, akkor ez a készség valami másnak a tiszteletébe, imádatába torkollik - pl. önmagunknak vagy bálványoknak.

Isten imádata nem éneklés, imádság, igehallgatás, vagy egyéb istentiszteleti cselekmény, hanem egy életstílus.

      Az imádat sokkal több mint az ének-zene. Az istentisztelet minden részlete WORSHIP kell hogy legyen. Az énekek stílusán sokszor vitatkozunk. Melyik a bibliai stílus? Nincs erre nézve semmiféle feljegyzésünk. A bibliai korban használt hangszereket már nem is igen ismerjük. Isten mindenféle zenét szeret. Õ teremtette azt. Az üzenetet azonban a szöveg hordozza, nem a dallam.

 

2. Az istentisztelet nem érted és a javadra történik. Isten dicsõítése és magasztalása az. Miközben Õt imádjuk, magunk is megerõsödünk, növekedünk. De csak ha teljes szívvel szolgálunk néki, abban találja örömét, s az jelent áldást nekünk is. “... e nép szájjal közelget hozzám és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tõlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat...” (És 29:13)

 

3. A WORSHIP nem az életünk egy része, hanem az életünk egésze kell, hogy az legyen. “Keressétek az Õ orcáját szüntelen!” (Zsolt 105:4) Folyamatosan és reggeltõl estig. (Zsolt 113:3) Reggel, amikor felkelünk és este, amikor lefekszünk, Isten dicsérete legyen az ajkunkon. “Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van.” (Zsolt 34:1)

Mindent és mindig az Õ dicsõségére tegyünk! “Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

 

Hogyan lehetséges mindent Isten dicsõségére tenni? Ha mindent úgy teszünk, mintha Jézusért tennénk, és miközben végezzük dolgainkat, folyamatosan beszélgetünk Õvele. “És valamit tesztek, lélekbõl cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” (Kol 3:23)

Az Istennek szolgáló élet titka ez: úgy teszek mindent, mintha Jézusnak tenném. “... szánjátok oda a ti testeteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Rm 12:1)

      A munka is istentiszteletté lesz, ha Istennek szenteled és ha jelenléte tudatában végzed azt.

Kedvét leli-e bennem az Úr? Mikor szereztem neki örömöt utoljára?

2004. július

A bemerítés: az Isten családjába tartozás jele

Az egészséges családban a családtagok nem szégyellik a családba tartozásukat. Sajnos sok olyan hívõvel találkoztam már, akik soha nem azonosították magukat nyilvánosan a lelki családjukkal úgy, ahogy azt Jézus parancsolta - a bemerítkezés által. A bemerítés nem egy “választható” rituális cselekmény, amit késleltetni, vagy halasztani lehet. Az jelzi azt, hogy Isten családjába tartozol. Az által nyilvánosan megtudja a világ, hogy “nem szégyenlem, hogy Isten családjához tartozom.” Ezt a csodálatos cselekményt Jézus elrendelte családja minden tagjának. Õ mondta: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén ôket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (Mt 28:19)

Éveken át töprengtem azon, vajon miért adott az Úr Jézus a bemerítésnek ugyanolyan hangsúlyt, mint az evangélium hirdetésének és a tanításnak. Miért olyan fontos a bemerítés? Azóta rájöttem, hogy azért, mert ez Isten velünk való második tervét nyilvánítja ki: az Õ családjába tartozunk, annak tudatos részesei vagyunk.

A bemerítés önmagában természetesen nem tesz bennünket Isten családja tagjaivá, csak a Krisztusba vetett hit alapján leszünk azok. A bemerítés csak megmutatja, hogy Isten családjának része vagyunk. Mint ahogy a jegy-gyûrû csak látható jele a szívben hozott ígéretnek.

A legnagyobb kiváltság

Az Úr Jézus nem szégyell atyja fiainak mondani bennünket (Zsid 2:11; Mt 12:49-50). Gondolkozzunk el ezen! Nincs annál nagyobb tisztesség, mint hogy Isten családjának tagjai vagyunk. Amikor olyan jelentéktelennek, erõtlennek, elhagyottnak érzed magad, gondolj arra, hova, kihez tartozol!

2004. november

A KÖZÖSSÉG ÉPÍTÉSE

 

És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (Csel 2:41-42)

 

A közösség elkötelezettséget igényel.

      Csak a Szentlélek képes arra, hogy a hívõk között igazi közösséget hozzon létre, de azután annak építéséhez a mi döntéseinket és elkötelezettségünket használja fel. Pál ezt a kettõsséget így fejezi ki: Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével (Ef 4:3). Isten erejére és a mi igyekezetünkre is szükség van az igazi közösség kialakulásához.

      Sajnos nem úgy születtünk, hogy értenénk hozzá, hogyan lehet ilyen közösséget építeni. Az Újszövetség azonban sok helyen tanít erre. Pál ezt írta pl. Timóteusnak: Ezeket írom néked... hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában, mely az élõ Isten egyáza (1Tim 3:14-15)

      Ha belefáradtál már a felszínes közösségbe és szeretnél tenni valamit annak érdekében, hogy valódi, szeretet-közösség épüljön körülötted a gyülekezetedben, légy készen arra, hogy nehéz döntéseket hozz és kockázatokat vállalj - Isten igéjére figyelve.

 

1. A közösség építéséhez ÕSZINTESÉGRE van szükség

 

Könnyebb ignorálni a problémákat, vagy túl nézni rajtuk, mint szeretetben feltárni, elmondani az igazságot. A legtöbb embernek nincs senkije, aki szeretné õt annyira, hogy megmondaná neki az igazságot, s így tovább halad az önpusztítás útján.

      Pál ezt tanácsolja: Atyámfiai, még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídség lelkével. (Gal 6:1) Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az õ felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. (Ef 4:25) (A gyülekezeti közösségen belüli problémák kezelésére egy gyakorlati példát találunk az 1Kor 5-ben.)

      Ha a konfliktusokat sikerül jól megközelíteni és megoldani, közelebb kerülünk egymáshoz - ez így van minden emberi kapcsolatban - a házasságban, a barátok között, vagy a gyülekezetben. Az ige ezt mondja: Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a síma nyelvû. (Péld 28:23)

      Nem jogosít fel azonban ez senkit durvaságra, tiszteletlenségre. A meggondolatlan beszéd nem gyógyít, hanem inkább sebeket okoz. Az ige arra tanít, hogy szeretettel szóljunk egymáshoz, mint egy nagy család tagjai. Az idôsebb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait; A idôsebb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nôtestvéreidet, teljes tisztasággal. (1Tim 5:1-2)

 

2. A közösség építéséhez ALÁZATRA is szükség van

 

A büszkeség falakat húz közénk, az alázat pedig hidakat épít. A közösségben a megfelelõ öltözék az alázatos lelkület. Mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. (1Pt 5:5)

      Tehát nem is csak egymástól távolít el a büszkeség, hanem Istentõl is.

      Hogyan fejleszthetjük magunkban az alázatot? Ismerjük be gyengeségeinket; legyünk türelmesek mások gyengeségeivel kapcsolatban; fogadjuk el mások tanácsát, kiigazítását; engedjük meg gyakrabban, hogy mások kerüljenek a középpontba. Pál ezt tanácsolja: Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. (Rm 12:16) Semmit nem cselekedvén versengésbôl, sem hiábavaló dicsôségbôl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. (Fil 2:3-4)

      Az alázatosság nem azt jelenti, hogy kevesebbre értékelem magamat, hanem, hogy kevesebbet gondolok magamra; többet másra.

 

3. A közösség építéséhez FIGYELMESSÉGRE is szükség van

 

A figyelmesség azt jelenti, hogy megértem a másikat, különbözõségünket, türelmes vagyok iránta. Az ige arra tanít, hogy ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk ... az õ felebarátjának kedveskedjék, annak javára, épülésére. (Rm 15:1-2) Azt is elvárja, hogy Isten gyermekei gyöngédek legyenek, teljes szelídságet tanúsítván minden ember iránt. (Tit 3:2)

      Minden közösségben vannak "nehezebb" emberek. Isten kölcsönösen javunkra adja ezt a helyzetet is. Mint a családban, úgy az igazi közösségben is ezt kéri tõlünk: Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelôzôk legyetek. (Rm 12:10)

      Nem azért tartozunk össze, mert hasonlóak vagyunk, hanem mert Isten családjába tartozunk: egy család vagyunk.

4. A közösség építéséhez MEGBÍZHATÓSÁG szükséges.

5. A közösség úgy épül, ha rendszeresen találkozunk.

 

 

 

* Rick Warren: The Purpose Driven Life (Zondervan, Grand Rapids, 2002) címû könyvének bibliaórákra alkalmazott változata.