Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

1997. DECEMBER

Háló Barnabás:

ADVENTI VISSZAEMLÉKEZÉS

Mióta csak vissza emlékszem gyermekkori éveimre, a legkedvesebb és a legvártabb ünnep számomra a karácsony volt. Még születés napomra sem vártam úgy, mint Karácsony napjára. Ez egyrészt azért volt, mert karácsonykor mi gyermekek sokkal több ajándékot kaptunk, másrészt pedig a karácsony közeledtével nagyba ment a sütés - főzés és a szaloncukor készítése. Így aztán bőven kijutott számunkra a különleges édességekből. Nagyon sok szép élményem maradt meg a serdülő kori éveimből. Talán hat éves lehettem, amikor késő este nem akartam ágyba menni, mert vártam az angyalkára. Nagyszüleim ugyanis azt állították, hogy az angyal hozza a feldíszített karácsonyfát és az ajándékokat. Persze az angyal mindaddig nem jött, amíg fent voltam. De mihelyst elnyomott az álom, az angyal belopózkodott a házba és reggel, amikor felkeltem, a szép nagy karácsonyfa ott állt a társalgó közepén és alatta a sok ajándék. A kedves emlékek zöméből mégis kiemelkedik egy, amely a legmegragadóbb volt az adventi várakozást illetően. Kint, külföldön történt ez, amikor először értettem meg, hogy a karácsonyi ünnep nem az ajándékok zöméből áll. Kint, külföldön értettem meg igazán a Titusz 2:11 biblia verset, amely ezt mondja: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek!

1956. december második hetében történt ez. Németország határ állomásában állt meg velünk a gyorsvonat. Mintegy 3,500 magyar menekültet szállított ez a speciális szerelvény. Franciaország felé haladtunk. A helybeli Vöröskereszt kirendeltjei és a Németországban élő magyarok sokasága jött ki elénk a vasút állomásra. Megajándékoztak bennünket egy kis csomaggal. Ha jól emlékszem, a csomagban mosdószappant, fogkefét, pasztát, fésűt, golyós tollat, író papírt, borítékot és egy kis tábla csokoládét találtunk. Ezenkívül ezek az emberek adtak még egy hosszú fehér gyertyát, amelyet az ablakba kellett tenni és meggyújtani. Így köszöntöttek bennünket, magyar menekülteket, és búcsúztak el tőlünk, amint a vonat lassan kihúzott az állomásból. Ekkor valaki a porondon elkezdett énekelni: "Isten álld meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel..." A vonaton az emberek átvették a Himnusz szavainak éneklését és mély érzéssel folytatták. Az állomás lassan összezsugorodott és a porondon álló emberek majdnem eltűntek, mire végére értünk az éneklésnek. Nagy csend következett. A közvetlen mellettünk álló emberek és asszonyok szemébe könny szökött. Voltak, akik nyíltan sírtak. A vonat pedig robogott velünk a nagy idegenbe. Senki sem tudta, hogy milyen sors vár reánk. Senki sem tudta, hogy mit hoz a holnap. Az emberi szívek megteltek keserűséggel. Fájdalmas csend nehezedett az egész vonatra.

Percek múltak el. A csendet majdnem vágni lehetett. Majd valahonnan, nagyon távolról egy kedves kis dallam ütötte meg fülünket. A dallam mind erősebb lett és egyszercsak felismertük az ismerős melódiát. A fülkében állók egyszerre kaptak bele az énekbe és egy nagy felsóhajtás után csatlakoztak a 3,500 hanghoz. Az ének először csendesen, majd mind jobban megbátorodva csengett a kocsiban: "Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély, Nincs fent más, csak a szent szülepár, Drága kisdedük álmainál; Szent Fiú, aludjál! Szent Fiú, aludjál!" Akik tudták a többi versét, azok folytatták az éneklést, míg a többiek dúdolták. A fülke képe egyszerre megváltozott. A szomorú, könnybelábadt szemeket a boldogság és a reménység kezdte betölteni.Az emberek arca kitisztult. Boldogan néztek körül és szemük sugárzott az örömtől. Lelküket elhagyta az idegen föld és az ismeretlen nép iránt való szorongás. A holnap kérdése már nem tántorította meg őket. Az adventi várakozás időszakának áldott boldogsága töltötte el az emberek szívét. Akkor értettem meg, hogy nem a hazafias érzelem, nem a meghitt családi kör, de egyedül a mindenható Isten az, aki a szomorú szívbe fényt, örömet, boldogságot és reménységet ad. Arcról arcra szökdécselt a szemem és ezt olvashattam le róluk: "Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek!" Számomra ez volt a legmegrendítőbb Advent. Számomra ez volt a legszebb Karácsony!


A szerkesztő rovata

Az év utolsó számához érkeztünk. Remélem, hogy szívesen olvassák majd az adventi, karácsonyi és évvégi írásainkat. Gyülekezeti beszámolót ezúttal csak Chicagóból kaptam, pedig hallottam áldásos alkalmakról, melyeket érdemes lett volna megosztani olvasóinkkal. (A szerkesztő természetesen csak a beküldött írásokkal gazdálkodhat.) Az októberi Ifjúsági Találkozóról is most olvashatunk beszámolót. A hosszabb írások közül hadd hívjam fel figyelmüket Mónus Viktor angol nyelven írt cikkére, mely személyes élménybeszámoló a Promise Keepers-ek október 4-i Washingtoni nagy találkozójáról.

Látta már (olvasta, megkereste) lapunkat az Interneten? Sokan rátaláltak már, s közűlük nem kevesen vették a fáradságot arra is, hogy néhány bátorító sort, vagy tanácsot küldtek a szerkesztőnek. Észrevételeiket, a legkisebb visszajelzést is köszönöm. Szükség is van rá, különösen e kezdeti hónapokban, több szempontból is. Akik már belenéztek, tudják, hogy ott sokkal többet találnak, mint az Evangéliumi Hírnök 12 oldalát. Alkalmat ad ez a forma sokminden másra is. Gyülekezeteink is bemutatkozhatnak, részletes programot, történelmi beszámolót, térképet is közölhetnek. Az ifjúsági oldal az egyetlen, amihez sok segítséget kaptam. Dr. Haraszti Leland összeállított egy hasznos, sokféle "link"-el teletűzdelt oldalt, amit a fiatalok valóban haszonnal olvashatnak. Még alakulóban van a Honlapunk egy-két részlete. Várom észrevételeiket, javaslataikat.

Áldott karácsonyi ünnepeket és békességes, boldog Újévet kíván olvasóinknak a szerkesztő:    __ Herjeczki_A._Géza

 
Somogyi Gáborné:
 
SZEGÉNY LETT
 
"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."
 
Karácsony este... Itt benn jó meleg.
Ott akkor nagyon hideg lehetett.
 
Itt halvány gyertyafénybe nézek én,
Ő egy rossz lámpát láthatott szegény.
 
Engem kényelmes, puha párna vár,
Őt jászol várta, - hideg, zord, sivár.
 
Szobámban illat, fenyőtű pereg,
Körülte szalma-szag, állatsereg.
 
Gyertyámba nézek. Fellobban a fény,
Miért lett Ő ilyen nagyon szegény?...
 
Szívemben megdobban a felelet:
Azért, mert téged nagyon szeretett.
 
Minden olyan szegényt, milyen te vagy,
Meglátogat karácsonyéj alatt.
 
Ő nem utálja koldus rongyodat,
Szívére von és békességet ad.
 
Legyen örökre áldva szent neved,
Hogy Veled jött az igaz SZERETET!
a lap elejére
 
Szabolcska Mihály:
 
VAN EGY NAP . . .
 
Van egy nap, nagy nap az esztendőbe'
Erőt merít a lelkem belőle.
Te vagy a legszebb nap a világon,
Én édes ünnepem, kedves karácsony,
Szép karácsony!
 
Csupa bűbáj vagy, csupa költészet!
Illesz: valónak, illesz: regének.
Az ember így is, úgy is csak áldjon,
Én édes ünnepem, kedves karácsony,
Szép karácsony!
 
Megszánt az Isten szegénységünkben,
Szolgaságunkban, kevélységünkben.
S lehajolt hozzánk, hogy égbe-váltson...
Általad: Úr napja, kedves karácsony,
Szép karácsony!
 
Ó, napok napja, ringass el minket!
Töltsd be jósággal a szíveinket.
Embert az ember, hogy testvérnek lásson...
Mintha örök volnál, kedves karácsony,
Szép karácsony!
 
Mintha nagypéntek több sose lenne,
Töviskoszorú több nem teremne,
Jer, úgy borulj ránk, ó édes álom,
Szeretet ünnepe, kedves karácsony,
Szép karácsony!

Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Az Úr jóra fordítja népe sorsát
Zsolt 14:1-7

Letekintett az Úr a mennyből, szemügyre vette teremtményeit, s rettenetes állapotot látott. Nem csak Dávid idejében, ma is tele van istentelen bolonddal ez a világ. Minek is törődjön velük (velünk), hiszen nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

A zsoltáros még nem tudta, hogy nem csak letekintett a mennyből az Úr, hanem le is jött ide közénk. Aki csak "letekint," az bosszankodni, de esetleg még mosolyogni is tud a magunkfajta bolondokon. Aki közénk jött és közöttünk él, az velünk együtt szenved, gyötrődik. Úgy jött el a szabadítás, hogy népe közé született. Népéért, sőt ez egész balgatag világért föláldozta önmagát. Így népe sorsával együtt az egész világ sorsa is megváltozott. "Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek" (Jn 1:12). -- Köszönöm, hogy nem csak lenéztél, de le is jöttél a tiéid közé. Jóra fordítottad sorsomat. ___Herjeczki Géza, (Áhítat)

CHICAGO
Magyar Baptista Gyülekezet
Lelkipásztor: Lőrincz István
 
Különlegesen szép és gyülekezeti életünkben igen jelentős alkalomra került sor november 16-án. Három újszülött kisbabát hoztak el szüleik gyermekbemutatásra, áldáskérő imádságra: Szűcs Zoltán és Mária a második kislányukat, Brianát; Szabó Ferenc és Erzsike a harmadik gyermeküket, Mártát és Szabó József és Erika első kisgyermeküket, Sámuelt.
 
Népes gyülekezet előtt (száz körül lehettünk) Kulcsár Sándor, New Yorki lelkipásztor testvér hirdette az igét a Lukács 1:57-66 igeversek alapján. Kulcsár testvér, mint újdonsült nagyapa "Az újszülött biztonságáról" beszélt, rámutatva arra, hogy egy kisbaba születésekor a szülőkben felvetődik a kérdés: Vajon mi lesz e gyermekből? Milyen megnyugvást jelent, ha tudjuk azt, hogy: "És az Úrnak keze vala ővele." Az újszülöttekért Lőrincz István helyi lelkipásztor, Zágoni Rudolf diakónus és Kulcsár Sándor lelkipásztor testvérek imádkoztak, kértek áldást.

. A három újszülött és a boldog szülők

Délután a vendégekkel (New York, Torono, Cleveland) együtt ünnepeltük a Hálaadó Ünnepet. Kulcsár Attila, az Ifjúsági Szövetség elnöke vezette az ünnepi programot, amelyben spontán bizonyságtevéseket hallottunk "csak egy dologról," amelyért hálásak lehetünk. Kulcsár Sándor testvér igei szolgálata az 1Móz 8:15-22 alapján Nóé hálaadásáról szólt és bennünket arra buzdított, hogy hálaáldozatunk kedves illatú legyen Isten előtt, - ne színből, hanem szívből legyen. A déli és az esti összejövetelek között az imaháznál maradt a gyülekezet ebédre, amelyet az újszülötteket bemutató családok álltak. Az édességet (süteményeket, tortákat) a novemberben születettek hozták.
 
Ha visszatekintünk arra az időszakra, amely az utolsó híradásunkig terjed, a Chicagói Gyülekezetben még volt néhány fontos esemény, amely említést érdemel.
 
Szeptember 21-én Ének-zene Estet tartottunk, amikor azokat az énekeket adta elő az énekkar, amelyeket Szabó Márton tv. tanított be. Szabó testvér jelenleg Kiskőrösön él és családi látogatáson volt itt Chicagóban. Egy kissé eltértek az énekek a megszokott énekeinktől. Sőt, testvérünk keze alatt mintha újjáéledt volna az énekkar. A kiválasztott énekek csodálatos hangzásúak voltak, a szívet-lelket felmelegítették. Sok volt a látogató. A meghívott Somos József katolikus lelkész zongora-, Molnár Zita pedig hegedű-játékával, az East Chicagói (Indiana) barátaink pedig a nagyon finom süteményekkel járultak hozzá az est áldásaihoz. Várjuk vissza Szabó Márton testvért!
 
Egy másik esemény a júliusi hónaphoz kapcsolódik, amikor az Irving Park-i román testvéreink viszonozták gyülekezetünk látogatását. Az Alexa Popovici lelkipásztor testvér halála alkalmából tartott gyászistentiszteleten mi is részt vettünk, de azt megelőzően náluk tartottuk a bemerítési ünnepélyünket is. Több mint 60 vendég látogatott el hozzánk erre az alkalomra - legtöbbjük a fúvószenekar tagjai. Elkísérte őket Valentin Popovici tv., a gyülekezet lelkipásztora, akinek igei szolgálata mindenkinek áldást jelentett.
 
Az eddigi tudósításokból sajnos kimaradt egy másik gyermekbemutató, amely ugyancsak az idén volt, június 8-án. Ekkor Téglási Tamás és Magdika hozták el első gyermeküket, Sárikát. Nagy öröm volt a kisbaba megszületése úgy a szülőknek, mint a nagyszülőknek. Sajnos azóta a család nagy próbán ment keresztül, mert egy furcsa betegség ütötte fel a fejét a kisbabánál. Jelenleg kezelés alatt áll és a gyülekezetünk egy-emberként könyörög Istenhez a teljes gyógyulásért és a szülők hitének megerősödéséért.
 
Sok örömről, ünnepről számoltam be, sok újszülöttel gyarapodott gyülekezetünk. Most azonban ebben az adventi időszakban felvetődik a kérdés: hogyan várjuk Krisztust? Mire összpontosítjuk figyelmünket? Visszaemlékszem gyermekkoromra - édesanyám milyen nagy hangsúlyt helyezett a karácsonyi nagytakarításra. De jó volna, ha ebben az adventi időszakban életünkben nagytakarítást csinálnánk, mert boldogan, örömmel akarjuk ünnepelni a karácsonyt, - ez pedig nem lehet csak akkor, ha a szívünk tiszta: "Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják." Demeter András
 

a lap elejére


Férfiköri rovat

Az óhazai gyülekezetekben többek között a férfikör is tiltva volt az orosz megszállás 40 éve alatt. Ma már talán csak a legöregebbek emlékeznek a férfikörre hajdani gyülekezetükben.

De formálisan szervezett férfikör nélkül, a korlátozások dacára is volt sokféle missziós tevékenység, amit a férfiak együttesen végeztek. Ilyen volt például az a sok imaház építés és felújítás, amelyekhez az önkéntes munkaerőt a gyülekezet férfitagjainak összefogása biztosította.

Hasonló összefogás létrejön Amerikai magyar gyülekezeteinkben is a felmerülő szükség esetén. Éppen most a Clevelandi Bethánia gyülekezet belső felújításának a munkálatai folynak a férfiak kezdeményezése és összefogása nyomán. A férfiak egy része, különösen a szakmunkás férfitestvérek eljönnek minden este napi munkájuk után és fáradságot nem kímélve szorgalmasan dolgoznak az állványok tetején. Az Úr háza és népe iránti szeretet hajtja a szorgos kezeket.

Lelki téren még hatásosabb lehet egy szervezett férfikör. A havonta egyszeri összejövetel nem túl megterhelő, de elősegítheti az egymás közti jóviszonyt. Új missziós vállalkozások gondolata, terve indulhat el a férfiköri megbeszélések és imák nyomán. Még sorolhatnánk tovább a sokféle lehetőséget, amit a férfikör tudna végezni az Úr ügyéért.

"Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" (Zsoltár 133:1, 3) ___Marosi B.


Vajda Pálné:

A SZERETET ÖNZETLEN

A tapasztalat azt mutatja, hogy boldog ember az, aki másokkal jót cselekszik még akkor is, ha azt nem viszonozzák. Azonban ebben az önző világban a legtöbb ember érdem nélkül is többet vár el a másiktól, mint amennyit ő hajlandó volna másokért megtenni. Ma gyakran halljuk, hogy "én csak azt követelem, ami engem jogosan megillet." És a követelőzők csoportja állandóan nő.

A Bibliában gyakran találunk buzdítást arra, hogy kérjünk. Kérjünk Istentől, aki gondját viseli az égi madaraknak is. De az is meg van írva, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyen... -- azt értve ezalatt, hogy aki tudna dolgozni, de másokra támaszkodik... A mindennapi kenyerünket megadja Isten, ha kérjük; de valakinek meg kell munkálni a földet és el kell vetni a magot, és ez fáradsággal jár.

Személyes tapasztalatom, hogy bár mindent megteszek a magam érdekében, az utóbbi években mégis mellőzhetetlen a jóakaratú emberek segítsége. Amiért mindenekelőtt Istennek adok hálát.

Minden önzetlen jó cselekedet Isten nevére is dicsőséget hoz, mert Ő a szeretet forrása. Pál apostol mondja: "Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul" (Ef 5:1-2). Nem vagyunk úttörők, hanem a Krisztus követői!

Egy kis elbeszélés szerint, egy utas hóviharba került és elvesztette az útirányt. Félelem szorongatta szívét, mivel önmagán nem segíthetett, és másoktól sem kérhetett segítséget. Nagy meglepetésére és örömére valaki arra ment és megmentette a megfagyástól. Mivel az idegent nem jutalmazhatta meg semmivel, kérte, hogy legalább a nevét mondja meg. De a jóakarója így válaszolt: "Ha a Bibliában nincsen megörökítve az irgalmas samaritánus neve, az én nevem sem fontos. Fontosabb az, hogy a bajából megszabadult." Valahol ennek az "idegennek" is meg van örökítve a neve. És ez fontosabb, mint az emberek elismerése.

Nem mindig kell nagy áldozatot hoznunk azért, hogy valakin segíthessünk; de fontos, hogy alkalmas időben a helyünkön legyünk, és hogy felebarátainkat az Úr Jézussal megismertessük, hogy ők is megszabadulhassanak az örök kárhozattól.

A keresztyén ember a jó példaadásával ébreszti fel a vágyat az emberek szívében az Úr Jézus követésére, és a mennyei Atya neve is így lesz megdicsőítve. Ezért mondja az apostol: "Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak" (Ef 5:9-10).

Egy nyomorék kisfiú egy szép kis csomagot szorongatva sietett az állomás felé. A tolongó emberek között azonban mankóval csak lassan haladt előre, és végül valaki kiütötte kezéből a féltve őrzött csomagot. A siető ember csak annyi időre lassult le, hogy a kisfiút megdorgálja, amiért útjába került. Egy másik ember ezt látva összeszedte a szétszórt csomagot és azután folytatta útját. A kisfiú ilyen jóakarathoz nem volt hozzászokva, azért utána kiáltott: "Uram, ön olyan jó hozzám, mintha az Úr Jézus volna!" Az ember visszafordulva csak ennyit mondott: "Én csak az Ő követője vagyok!"

Az Úr Jézus követői azonban időnként tapasztalják azt is, hogy a jóakarat ellenére a világ kiközösíti őket; így akarja megnyugtatni a saját lelkiismeretét. De ezzel találkoznak az elvilágiasodott keresztyén közösségekben is. Ez azonban nem "kényszeríti" őket tétlenségre, ha már az Úr Jézus követésére vállalkoztak, aki "mindenekkel" jót cselekedett. Ezért mondja János apostol is: "Fiacskáim ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká Ő előtte a mi szíveinket... Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higyjünk az Ő fiában, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk" (1Ján 3:18-19, 23).

Az életben jól átgondolt és határozott döntésekre van szükségünk. Ezt senki nem teheti meg helyettünk, ezt tudjuk. Ha mi nem értékeljük eléggé a saját életünket, nem várhatjuk másoktól sem, hogy tiszteljenek és becsüljenek bennünket. Próbáljunk alkalmas időben bizonyságot tenni másoknak arról, amit mi tapasztalat által már átéltünk -, de ne felejtsük, hogy annak elfogadása nem kötelező senki részére. Mindnyájunknak számolnunk kell azzal, hogy a földi életünk hamarabb a végéhez ér, mint ahogyan mi azt fiatal korunkban gondoltuk. Gazdálkodjunk hát jól az időnkkel. Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel, önzetlenül, szeretettel. "

Karácsony időszaka

Vajon a karácsony az év legszebb időszaka?

Orvosok, pszichiáterek, lelkipásztorok egészen másként vélekednek erről. Legtöbbjüknek az a véleménye, hogy az adventi és a karácsonyi időszak - és egyáltalán az ünnepnapok - terhesek. A problémák, melyek miatt az emberek rendelőjükben felkeresik őket, halmozódni látszanak: házassági problémák, depressziók... Mintha a gonosz rohamra indulna karácsonyi boldogságuk ellen. Sokak számára különleges stresszt jelent a karácsony közeledte. Az áruház eladója esténként holtfáradtan dől a sarokba. Csak egy vágya van: nyugalom és alvás.

Az egyedülállók karácsony körül érzik magukat a leginkább magányosnak. Sokszor az alkohollal próbálják feledtetni problémáikat, vagy tablettákhoz, drogokhoz menekülnek. Sokan így sóhajtoznak: csak már elmúlnának ezek az ünnepnapok és újra a normális hétköznapok vennék kezdetüket -- az igazi hétköznapok és nem ez a valótlan, hazug, látszólagos világ, mely a valóságban nem is létezik.

Kedves Olvasó! Én is ismerem azokat a helyzeteket, melyek a karácsonyi napokat ijesztővé tehetik. Volt idő, amikor magam is átéltem ezeket. De azután egy napon a karácsonyi történés tulajdonképpeni valósága fénysugárként hatott rám, és békességet, mély belső örömöt és boldogságot ajándékozott nekem. Bensőmben megértettem, hogy voltaképpen miről is van szó karácsonykor, s észrevettem: a karácsony időszaka - boldog időszak.

A karácsony az ajándékozás időszaka.

Többen, bizonyos értelemben joggal állítják: már az ajándékozás is elfajult. Sajnos már nem a szeretetben és örömben gyökerezik. Formális és hagyományos kényszerré lett.

Ámde a karácsony időszaka az igazi és valódi ajándékozásra emlékeztet. Istenünk, Teremtőnk és Atyánk a legnagyobb ajándékot adta minden embernek: egyetlen fiát, Jézus Krisztust, Aki megváltást szerzett a kereszten, hogy mindenki "aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!" Aki ezt az ajándékot hittel elfogadja - és ez megtörténhet bármikor! - annak karácsonya áldott lesz, és mély meggyőződéssel énekelheti azokat az énekeket, melyek minden embert örvendezésre buzdítanak.

Kedves Olvasó! Helyezd bizodalmadat teljesen az Örömüzenetre, ahogyan azt a Bibliában az evangélisták megírták. Így karácsony neked is az év legszebb időszaka lesz!

NN nyomán Thomán Ferencné

Mátrai Mihályné:

MIT TEHET EGY GYERMEK?
2 Királyok 22. és 23. rész

Egy nyolc vagy tizenkét éves gyermek még nem tehet nagy dolgokat -- gondoljuk. Elvégre még túl fiatal, fejletlen és gyenge. Pedig Isten kezében hatalmas eszköz lehet! Példa erre a bibliai Jósiás király. A Királyok 2. könyvének 22. és 23. részében olvassuk, hogy NYOLC ÉVES korában került a trónra. Édesapja, aki egyben az elődje is volt, rossz példát mutatott számára. Tőle jót nem tanulhatott. Mégis óriási dolgokat vitt végbe Isten dicsőségére.

ISTEN HASZNÁLNI TUDJA A FIATALOKAT! Mondjuk meg nekik. Biztassuk őket arra, hogy minél korábban hívják szívükbe Jézust, kövessék Őt és adják át Neki életük felett a teljes uralmat. Akkor Ő szívükbe költözik, uralja és használja őket már gyermek és ifjú korban is.

SZERENCSÉTLEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEVELKEDETT FIATALOK IS LEHETNEK HASZNOSAK! Ezt is mutatja Jósiás példája. Napjainkban sok bajba került ifjú hivatkozik arra, hogy rossz családban, vagy rossz körülmények között nőtt fel. Azért vált iszákossá, droggozóvá, lustává, verekedőssé, vagy még gyilkossá is. Nem tehet róla, NEM AZ Ő HIBÁJA - mondja.

Jósiás nem hivatkozott neveltetésére. Fölismerte, hogy Isten EGYÉNI FELELŐSSÉGGEL ajándékozott meg mindenkit. NEM KELL az apák vétkét folytatnunk, ha hatást gyakorolnak is ránk. NEM KELL a rosszat utánoznunk. TETTEINKÉRT ÉS ÉLETMÓDUNKÉRT MÁR FIATALON IS FELELŐSSÉGGEL TARTOZUNK.

Jósiás "uralkodásának NYOLCADIK ÉVÉBEN" kereste az Istent. TIZENKÉT éves korában megkezdte országában a bálványok kiírtását. S uralkodásának 18-ik évében pedig templomtisztítással, helyreállítással és egy emlékezetes páskaünnep elrendelésével is foglalkozott (2 Krónika 34. és 35. rész).

Minden művelete sikeres volt, mert Isten kedvét kereste, Aki válaszul kijelentette magát számára. Úgy intézte a körülményeket, hogy Hilkijja főpap megtalálja a "törvénykönyvet," elküldje azt Sáfán kancellárral a királyhoz, az meg olvasson föl neki belőle.

Ennyi elég volt Jósiásnak ahhoz, hogy érzékeny, fiatal szíve fölismerje, hogy --elődeik vétke miatt-- népe bajban van. Isten nagyon haragudhat. Mire megszaggatta ruháját és követeket küldött egy prófétanőhöz, hogy ISTEN AKARATÁT MEGKÉRDEZZE. Tudni akarta, hogy mi lesz bűnük következménye.

Ezzel is mindent helyesen tett. FÖLFIGYELT AZ ÚR SZAVÁRA; BŰNBÁNATRÓL TANÚSKODOTT S KIKUTATTA ISTEN AKARATÁT. ENNYIT BÁRMELY GYERMEK ÉS IFJÚ MEGTEHET. Nem fontos, hogy idősebb, vagy király legyen.

Az Úr meg kegyelmes volt hozzá. Megígérte, hogy megfenyíti ugyan a népet (hogy végre megtanulják az engedelmesség fontosságát), de nem az ő életében. Ezzel lehetővé tette, hogy Jósiás haláláig SZABADON SZOLGÁLJA AZ URAT ÉS A NÉPET.

Jósiás még ennél is többet tett. Össze hívta a vezetőket és a népet az Úr házába és "felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét.. Majd... szövetséget kötött az ÚR színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik." Sőt minden köztük lakó embert is arra kötelezett, hogy Istent szolgálja. Népe hűséges maradt az Úrhoz Jósiás egész életében. Vagyis, MIVEL ISTEN DICSŐSÉGÉRE HASZNÁLTA FEL A RANGJÁVAL JÁRÓ HATALMAT, LELKI ÉBREDÉS ÁLLT BE AZ ORSZÁGBA.

Kedves fiatal Testvérem! Ezt Te is megteheted. Ahol tanulsz, vagy dolgozol Istent csodálatosan megdicsőítheted! FÖLHASZNÁLHATOD AZ ALKALMAT! S lesznek követőid. Az idősebbek hálát fognak adni Istennek, hogy odaszánt életű, bátor ifjú vagy. A fiatalok meg felfigyelnek, ha meglátják, hogy sokkal céltudatosabb és boldogabb az életed, mint az övék s mindegyik csoportból lesz, aki példádat követi majd.

Hallottam olyan gyerekről, akit vasárnapról-vasárnapra autóbuszon elvittek az egyik egyház templomába. A szülők elengedték, de maguk nem mentek el. Viszont a gyermek szívébe hívta a Megváltót, s utána azon fáradozott, hogy szülei is kövessék Jézust. Imádkozott is. Aztán fáradhatatlanul hívogatta őket a templomba. SZÍVÜKHÖZ SZÓLT, KÖNYÖRGÖTT. Szüleik iránta való szeretetét FELHASZNÁLTA Isten a lelkük megmentésére. Egyszer megszánták esedező gyermeküket és elmentek. Be is fogadták a Megváltót. Azóta is Neki élnek. Ugye ezt te is megteheted?

Egy tizenhárom éves fiú meg iskolai és a szomszédbeli barátait hívja a gyülekezetbe. Ő A BARÁTI KAPCSOLATOKAT HASZNÁLJA FEL LÉLEKMENTÉSRE.

Egy huszonnyolc éves, tehetséges fiatal lány meg már egyetemi tanár lett. Ennélfogva évente többszáz fiatallal kerül kapcsolatba. KIVÁLTSÁGOS HELYZETÉT Ő IS ARRA HASZNÁLJA FEL, HOGY KRISZTUSHOZ VEZESSE KÖRNYEZETÉT. Életével és --ha lehet-- szavaival is bizonyságot tesz az Istenben található bűnbocsánatról, üdvről és céltudatos életről.

Hála legyen Istennek, hogy vannak lelkes gyermekek és fiatalok (nem csak felnőttek és idősek), akik teljes szívből szolgálják az Urat és mentik az elveszetteket. HA SOK ILYEN GYERMEK ÉS IFJÚ LENNE ORSZÁGUNKBAN ÉS A VILÁGON, AKKOR HAMAROSAN NAGY LELKI ÉBREDÉS ÁLLHATNA BE. KEDVES OLVASÓM, ENGEDD MEG AZ ÚRNAK, HOGY TÉGED IS FELHASZNÁLJON ERRE!


Van-e célod? / Mi a célod?

Könnyedén sétálva barátkozom a lebilincselő New York Cityvel. A város varázsáról, a rejtelmes lehetőségekről tanúskodik az állandóan rajzó 10 milliós néptömeg - fehérek, feketék és sárgák összetételben. Nóé unokáiról két dolgot lehet megállapítani:

- Némelyek céltalanul tengenek-lengenek két Avenue között, valami kapós potyára várva. "A vak tyúk is talál szemet" népszerű közmondásra építik életüket, boldogságukat. (A boldogság a tyúk oldalán áll, amint a szemet megtalálta, mert attól fogva már nem vak.) A vakszerencsére ácsorgók élete vajon hova vezet? - Ez az egyik.

- Mások tudatosan, jól fésülve, kifogástalan külsővel, a számítgatástól mindig ráncos homlokkal, nagy irammal jönnek-mennek, ki-be a Bábel tornyát is "lenéző" iroda és ipari házak ajtaján. Na, itt már van cél és nem is bonyolult kitalálni, hogy mi. Ez a másik.

Leellenőrző, standard kérdéssé vált a: mi a célod? Például:

- újságcikk írásom után volt, mikor felém fordították a kérdést: - mi volt vele a célod?

- igehirdetés után hasonló kérdés fogad: - elérted a célodat?

- a bukaresti Amerikai Nagykövetségen, amikor a vízumot igényeltem, azt kérdezték tőlem: - mi a célja utazásának? Kiderül, hogy sokkal fontosabb ez a kérdés, mint ahogy azt gondolnánk. Az élet lényegétől van megfosztva az, aki nem tud a célról. S mivel vannak nemes és gyarló célok, figyeljünk a Biblia tanítására. "Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil 3:13,14)

Pál elérhető, megvalósítható célokat tűzött ki maga elé úgy, hogy céltáblájának közepe nem a szokásos kört, hanem a szabályos négyszöget tette, így:

Cél: 10. vers. A négy oldal: 1. hogy megismerjem őt; 2. a szenvedéseiben való részesedést; 3. hasonlóvá lévén az ő halálához; 4. és feltámadásának erejét.

1. Megismerni Jézust azt jelenti, hogy "úgy élni, ahogyan Ő élt" (1Jn 2:6) és nem csak Róla beszélni. Ez megvalósult Pál életében. Most rajtad a sor.

2. Pál alaposan átgondolva, hogy mivel jár az Urat követni, felvállalta a keresztyén élet nem napos oldalát is. A szenvedést célnak tüntette fel, mint a szent élet tartozékát: "örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek..." (Kol 1:24)

3. Semmi nem világítja meg jobban ezt a célt, mint Pál egyik gondolatának reflektor fénye: "Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk..." (2Kor 4:10)

4. És íme a legfőbb cél, amit ember elérhet: tapasztalni a feltámadás erejét az örök életre. Ez a cél méltó arra, hogy minden tunyaságot, lebeszélő hangokat megtagadjunk. "Farkasszemet nézni" a mennyei befutó vonallal csak "nekifeszülve" lehet. Ne kíméld magadat testvér, mikor hangzik a mennyei elhívás: hogy minden ember üdvözüljön. ___Dániel Zalán lp. Nagyvárad

Jézus visszajön!

Aki komolyan veszi az Úr Jézus visszajövetelének hírét, annak az életén, hétköznapi életén is meglátszik az. Martha Nicholson, az ismert keresztyén költőnő, néhány évvel halála előtt leírta, mit jelent számára az Úr Jézus visszajövetelének híre. Várta, reménykedve várta azt. Ezt írta:

"Nem is tudom, hogyan tudtam élni, mielőtt megértettem az Ő visszajövetelének csodálatos hírét?! S azt sem értem, hogy ezekben a nehéz, utolsó időkben hogy tudnak olyan sokan élni e reménység nélkül. Minden reggel ezzel ébredek: Lehet, hogy ma jön! Minden este így fekszem le: lehet, hogy a mennyben fogok fölébredni! Minden napot úgy töltök, mintha az utolsó napom lenne, és éppen ezért mindig van mit tennem, hogy tisztán, fölkészülve, házamat is rendben találja. Számomra nincs többé szürke, vagy sötét nap: visszajövetelének reménysége bevilágítja napjaimat. Nincs többé unalmas napom - az idő szalad, s megérkezése egy karnyújtásnyira van.

Nincs többé magányos napom - azzal járom életem napjait, Akinek léptei közelednek. S az a tudat, hogy hamarosan meg fogom látni Őt, máris megszüntet bennem minden fájdalmat és sóhajt."

Jaj azoknak, akik felelőtlenül sóvárogják!
Ám 5:16-27

Hogyan lehet felelőtlenül sóvárogni az Úrnak napját? Felelőtlen az a hívő, aki nem tudja, vagy nem veszi komolyan, hogy az Úr napján az Ő ítélőszéke előtt is megállunk. A Megváltóra hivatkozni, az Ő oltalmára számítani csak abban az esetben lehet, ha bűnbocsátó kegyelmét elfogadtuk, s ha azután Vele járunk életünk hátralévő idejében. Ha ez nem így van, hanem csak ünnepelgetünk, énekelgetünk, adakozgatunk (áldozgatunk) - ahogy Ámós idejében és azóta olyan sokszor tette az Úr képmutatásra hajlamos népe -, akkor felelőtlenül várja az Úr napját. Sőt: cinikusan. Hiszen a kárhozat napja lesz az minden képmutató, magát és másokat félrevezető, templomosdit játszó számára. -- Segíts Uram, hogy felelősen várjalak: készülődve, kijelentett igéidhez igazítva újra meg újra életemet. ___Herjeczki Géza (Áhítat)


Tamaska Gyula:

SZILVESZTER ÉJJEL

A mindenség nagy homokóráján
Egy időporszem ma újra levált,
És a földön a mi életünkből
Egy hosszú esztendő tovaszállt.
 
A filmszalag, mit tavaly húztunk be,
Ma az előhívóba merül,
S a háromszázhatvanöt kis kocka
Pozitívja ma vászonra kerül.
 
Különbség látszik a kép és a hang,
Tetteink és beszédünk között.
S a lelki vetítés mutatja meg
Sötét kockáinkon a közönyt.
 
Ne retusálj semmit, nincs értelme.
A lencse azt veszi, amit lát.
Ferdeségünkön más nem segíthet,
Csak ha éljük az Ige szavát.
 
Háromszázhatvanöt rontott kocka.
Mondd, mit csinálsz ennyi rossz képpel?
Akarsz? Jöjj! Menjünk, valljunk meg mindent
Urunknak ma... Szilveszter éjjel!

VASÁRNAPI ISKOLA

A Vasárnapi iskolai anyagból az utolsó két (jövő hónaptól három) hónapi anyagot ezentúl a Vasárnapi iskolai oldalon olvashatjuk.

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.


[HOME_PAGE] | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk, sőt: kérjük!

Küldjön a szerkesztőnek E-mail-t!

Hogyan? Kattintson az előző sorra, s azután írja le véleményét. (Vagy írja meg először gondolatait a megszokott formában, s azután küldje el levelét E-mailen. Köszönjük.)

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3