További húsvéti versek és írások:

Eszetekbe juttatom az evangéliumot

1Korinthus 15:1-11

Vajon miért kellett a korinthusi hívõk eszébe juttatni az evangéliumot? Azért, mert némelyek megkérdõjelezték egy fontos mozzanatát, a feltámadást (15:12). Miért tették ezt? Ennek több oka is lehet.

1. A görög világban elterjedt a lélek halhatatlanságának platóni képzete, mely szerint a halál kiszabadítja a test börtönébõl a fogoly lelket.

2. Egyesek talán Jézus feltámadását is hihetetlennek tartották - az athéni nép is ennél a pontnál akadt meg (ApCsel 17:32).

3. Mások pedig egyfajta sikerteológiát hirdettek, szerintük a hívõ már a bemerítés pillanatában eljut a teljességre, gyõz bûn, betegség, halál fölött, "a feltámadás már megtörtént" (2Tim 2:19). A 3-4. vers tömör hitvallása után Pál történelmi bizonyítékokat hoz, felsorolja Jézus feltámadásának tanúit. Akik nem hisznek a feltámadásban, nem számolnak ezekkel a tanúkkal. "Világhódító képzelgõk nem léteztek. Jézus föltámadásának csodáját tagadni annyi, mint egy másik csodát teremteni: a keresztyénség alapítását képzelgõk által" (Pater Didon). A félénk tanítványok bátor hitvallókká való alakulását csupán az magyarázhatja meg, hogy a valóságról tettek bizonyságot, Krisztus valóban "meghalt, eltemették, feltámadt és megjelent" nekik, és Szentlelke által bennünket is bátorít, hogy adjuk tovább ezt az evangéliumot.  (Nemeshegyi Anna, Áhítat, 2000)

Olvasóink beküldött verseibõl idézünk:

Húsvét elõtti gondolatok

Elmémben sokszor a Nagypéntek eseményeit forgatom,

s felkiált bennem a gondolat:

"Hogy tehették ezt Veled, Uram!?"

Megkorbácsoltak, megköpdöstek,

keresztre feszítettek,

Téged, a bûntelent.

De rögtön magamba nézek, s látom

én sem vagyok különb náluk.

Bûnbánó lélekkel jövök Hozzád, Úr Jézus,

mert szavaimmal, tetteimmel

hányszor én is megfeszítelek.

Sokszor gyors vagyok a szólásra,

mikor hallgatnom kellene,

s hallgatok, ha beszélhetnék Rólad.

Az érzéseim és vágyaim csapdája les reám,

máskor fogságba ejt egy gondolat.

De ha Terólad elmélkedem, Uram,

a szívem újra felvidul,

mert tudom, hogy Nagypéntek után

Húsvét vasárnap következik.

Betölti szívemet a hála,

hogy feltámadtál, Uram,

s általad van bûnbocsánat.

Kérlek, mosd le minden vétkemet,

és segíts, hogy legyek

örökké hálás, hûséges,

szolgáló gyermeked.
    Zsótér Mária

Csak egy út

Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz,

Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz.

Nehogy meghátráljál itt a félúton,

Csak tartsál ki végig kedves barátom.

Öröm és boldogság lesz ennek a vége,

Csak ez az út megy fel a csillagos égbe.

Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk,

Jézus Krisztus adja, Õrá számíthatunk.

Kettõezer évvel ezelõtt régen

Megtörte az utat néked és nékem.

Kereszt halálával bebizonyította,

Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta.

Nincs már mitõl félni, nincsen akadály,

Csak hinni kell Benne, elfogadtad már?

Kövessük Õt önként, mindent félre téve,

Csak így juthatunk az örök üdvösségre!

       Csobolya József

 

Ingyen kegyelem

Nézz fel ember egyszer vággyal Golgotára!

Durván ácsolt három kínos keresztfára.

Az egyiken átok, a másikon áldás,

harmadikon eljött néked a megváltás!

Hittel, alázattal közeledj feléje!

Szívedbe költözik az öröm és béke.

Az Úr Jézus vére bûneid lemosta.

Helyetted kínhalált halt az Isten Fia!

A tiszta és szent, a bûnteles és áldott

Egyszer s mindenkorra neked megbocsátott.

Higgy s mindent lehet, ne csüggedj, ne lankadj,

az elkezdett úton Benne bízva haladj!

Ha befogadod Õt szívednek trónjára,

nem hallgatsz már többé a sátán szavára,

boldogság, békesség tölti meg szívedet,

Rábízhatod akkor egész életedet!

Jézus hív szelíden minden bûnös lelket,

jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked!

Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett,

hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet!

       Pálinkás Magdolna (Szlovákia)

 

ÜRES SZÍV

nincs itt

mondták az angyalok

a sír üres

itt sincs

dobogja meglepett

szégyenkezõ szívünk

itt sincs

bár itt lehetne

jöjj Föltámadott

szívünket újra töltse be lényed

értelmetlen Nélküled az élet

       Herjeczki Géza (1980)

Állandóan megújul

Kolossé 3:5-11

Ha, miután feltámadunk a Krisztussal, automatikusan következne az, hogy azokat keressük, amik odafent vannak, gyökerestül eltûnne tagjainkból az, ami csak erre a földre irányul, valamint egyszerûen megszûnnének a régi élet tettei, akkor Pál apostol nem hívná fel figyelmünket ilyen már-már kisiskolásnak tûnõ módon mindezek megcselekvésére. Ha mindezek jelentkezését, visszatérését életünkbe csupán a sátán félrevezetésének tartaná (ahogy némelyek tanítják), akkor pedig úgy fogalmazna. Nem kerülhetõk el ezek a megtérés utáni "gyilkos" ("öljétek meg!") harcok, melyek ráadásul fájdalmasak is. Azért fájdalmasak, mert hozzánk tartoznak, bennünk vannak, beépültek gondolkozásunkba, reflexeinkbe.

Nem vagyunk ártatlan áldozatok ezen a téren, amit jelez is az apostol: azért kell megölni mindazt, ami csak erre a földre irányul, mert ezek miatt haragszik Isten. Ezzel összefüggésben állandóan megújul ugyancsak bennünk az új ember. Nem mi hoztuk ill. hozzuk létre õt, hanem Isten a teremtõje. Amikor azonban nem hazudunk egymásnak, elvetjük a haragot, a dühös indulatot, a gonoszságot, a gyalázatos beszédet, akkor új emberünk friss levegõhöz jut, életteret kap, fellélegezik, megújul. (Egri Béla, Áhítat, 2000)

[VISSZA]