a lap elejéreEvangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja
A januári lapban megjelent írások közül:
"Az ég és a föld elmúlnak." Lukács 21:33
Az évváltás teszi időszerűvé ezeket a gondolatokat. A téma ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Eddig nem sikerült olyan embercsoportot felfedezni, ahol valamilyen formában nem jelentkezett volna ez a kérdés: Mi lesz a világ sorsa? De a keresztyénnek mondott Európában is, Széphazánkban is voltak különböző variánsok. Debrecen környékén elevenen élt ez a mondás: Már Csokonai megmondta "egyet érünk, kettőt nem." Mármint évezredet. Aztán voltak a különféle javasasszonyok. Valamennyien tudták, hogy mi következik.
Jézus Urunk tanítványainak megmondta, hogy lesznek hamis próféták, akik szándékosan törekszenek, hogy megzavarják Isten gyermekeit. Mindig voltak és vannak, egyre többen. Vigyázzatok! Különös módon az ilyen szédelgések erősen érdeklik az átlag embert. Ezek ellen nem lehet eléggé védekezni. Különösen nem, ha vallási köntösben jelentkeznek. Jelentkeznek, egyre erőszakosabban. Sokan a bajok forrásának gondolják Jézus Urunk azon figyelmeztetését: "Lesznek jelek." Noha Ő erős határvonalat vont mesterkélt mesék és a reális valóság közé.
Nem szeretnék újabb képzelgésnek teret nyitni, de vannak dolgok, amelyek meghatározó tényezőkké lehetnek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Hogy rettegtünk az atomháborútól. Azután elhittük, hogy nem lesz és megszoktuk az együttélést ezekkel a szörnyűséges eszközökkel. Csak a minap riadhattunk fel, amikor ugyan nem világháborúval, csak némi helyi konfliktussal eszméltettek bennünket, hogy vannak biológiai és nukleáris fegyverek ott is, ahol nem is gondolnánk. A kanadai televízióban az egyik kommentátor úgymond, milyen könnyen kezelik ezt a témát a világ vénjei. De mi lesz az unokáinkkal?
Aztán környezetszennyezés. Az egyik nyilván meggondolatlan hírmagyarázó közölte, hogy kettőezerötre várható a katasztrófa. Másnap a szakfelelős helyesbített: kettőezertizenöt. Milyen megnyugtató! És ennek nincsen se vége, se hossza.
Mindenesetre nem ússzuk meg. Jézus Krisztusnak minden szava megáll. Az ég és a föld elmúlnak, az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.
Nos, akkor mi van? Péter apostol szavai adják meg a pontos választ. 2Péter 3:11. Mivelhogy mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek? Meg János apostol I.2:17. A rendezett viszony, a szeretet kiűzi a félelmet. Olyanok vagyunk-e? Készek vagyunk-e? Ez pedig nem majdani idők kérdése, hanem a mai állapot kérdése. Vigyázzatok! Isten nem csúfoltatik meg. Nem tudjátok sem napját, sem óráját, mikor jő el a ti Uratok!
Azért szeretteim, ezeket várván, igyekezettek! Mi várjuk az Úr Jézust, mert el jön.
Boldog új évet kívánok igaz testvéri szeretettel: Oláh Lajos, a Szövetség elnöke
A SZERKESZTŐ ROVATA
Új évet kezdünk. Az Evangéliumi Hírnök első oldalán most olvashatjuk először: 90. Évfolyam (Vol. 90.). Akárhogyan is számítjuk, kilencven év nagy idő!
Az Evangéliumi Hírnök első számának dátuma: 1908. június 15. Az azóta eltelt 90 év alatt folyamatosan megjelent lapunk. Nem túl nagy példányszámban, de jutott belőle minden amerikai magyar családba, sőt, jutott belőle kezdettől fogva a tengeren túlra is.
Szeretném, ha ezt a jubileumi esztendőt föl tudnánk használni arra, hogy összegyűjtünk néhány adatot a lap történetéből - s ezekkel készülnénk fel a mégnagyobb évfordulóra - a századikra.
Olvasóink segítségére is számítok. Minél régebbi időre vonatkozik az információ, ezúttal annál értékesebb.Mindenféle régi emlék hasznos lehet. Kérem, hogy küldjék el a szerkesztőnek megjegyzéseiket, emlékeiket, egy-egy nagyon régi számot, vagy régi fényképet.
Ebben az esztendőben is szeretnénk olvasóink számára olyan lapot készíteni, amit érdemes elolvasni, megrendelni, ismerőseink figyelmébe ajánlani, esetleg odaadni valakinek.
Lapunk nevéhez és hagyományához méltóan a továbbiakban is az evangélium hírnöke, az örömüzenet tolmácsa szeretne lenni.
A szerkesztő természetesen nem tudja és nem is akarja megoldani ezt a feladatot egyedül. Szüksége van munkatársakra, cikkírókra, vagyis jó írásokra.
A gyülekezeti beszámolók ezután is előnyben részesülnek - legalább is akkor, ha kap a szerkesztő ilyen írást. A fényképeknek is helyet biztosítunk, hogy még közelebb kerüljön a cikk az olvasókhoz. (Ami a képeket illeti, csak a legjobb minőségű képeket használja föl a szerkesztő, mert a nyomtatás során az annál gyengébb minőségű már élvezhetetlenné válik.)
Ebben az évben is szívesen veszem észrevételeiket, megjegyzéseiket, tanácsaikat.
Áldott Újesztendőt kíván kedves olvasóinknak a szerkesztő: Herjeczki Géza
|
|
Levelet kaptunk
A Misszióbizottságunk elnöke december elején levelet írt a bizottsági tagoknak. Az abban foglaltak nem csak a címzetteket érintik, hanem szövetségünk tagjait is, ezért nagyobb részét közöljük lapunkban is.
"Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok." (Róma 12:11)
Kedves Testvérek!
Levelem által egy példás, szolgáló életre szeretném buzdítani testvéreimet.
Nemrég, rövid családi látogatást tettem Erdélyben, ahol alkalmam volt négy gyülekezetet meglátogatni és Nagyváradon a Szövetségnél, Szerkesztőségnél beszélgetéseket folytatni. A meglátogatott gyülekezetek: Berettyószéplak (szüleimnél), Tóti, Szilágyballa és Kémer. Ez volt az első látogatásom a rendszerváltás óta és a következőket tapasztaltam / tudtam meg:
Testvéreim, imádkozzunk érettük, egymásért! Tegyük meg azt, amit tőlünk vár Isten érdekükben.
Ami saját gyülekezeteinket, szövetségünket illet, buzdítani szeretném testvéreimet arra, hogy vállaljuk a munka terhét, ne hátráljunk meg. Mutassunk példát a családnevelésben, ne hagyjuk ki egy nap sem a családi közös áhítatot (legalább este). Látogassuk rendszeresen gyülekezeti összejöveteleinket, támogassuk aktívan gyülekezetünk / szövetségünk tevékenységeit, pásztorait AZ ADAKOZÁSBAN IS LEGYÜNK ELÖLJÁRÓK, ABBAN IS PÉLDÁT MUTATVA ÉS ISTEN MEGÁLDja áldozatainkat.
Közösségeinkben buzdítsuk a testvériséget, ifjainkat, gyermekeinket a szolgálatra, nekik példát adva. Az Evangéliumi Hírnök legyen minden családba megrendelve, sőt rokonainknak, ismerőseinknek is rendeljük meg, mert ez is missziózás.
Mindenek felett újra csak imára buzdítok mindenkit, családjaink, gyülekezeteink, szövetségünk munkájáért, egységéért, épüléséért.
Áldott Újévet kívánok mindenkinek. Hitben megerősödést, a szolgálatban lelkesedést !
Szabó István, Misszióbizottsági elnök
|
A Kaliforniában is ősziesre fordult november kivételesen gazdag volt olyan eseményekben, melyekre készülni és emlékezni is nagy öröm - hát még testvéri körben élvezni Isten sokféle áldását! A legemlékezetesebb alkalmak Oláh Lajos lelkipásztor-testvér és Gabriella testvérnő látogatása, a Veszpeller házaspár 50. házassági évfordulója, a Hálaadás Napja, Dr. Csiha Kálmán református püspök látogatása és a férfiak oregoni vadászata voltak.
5-én, szerda-esti biblióránkon köszöntöttük a városban tartozkodó Ft. Dr. Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyház püspökét. A "Fény a rácsokon" szerzője börtönévek alatt edzett hittel tett bizonyságot a Világ Világosságáról, és serkentett bennünket evangéliumi feladatvállalásra népünk jövőjéért.
A férfitestvérek és a nagyobb fiúk csoportja Oregonba mentünk vadászni. A vadállományban túl nagy kárt nem okoztunk (egyedül Balla Zsigmond testvér lőtt egy bakot), de az utazás élményei, a vadonban tett fárasztó túrák, a jó beszélgetések közösség-építők voltak. Novák Sebestyén testvérék otthonában esténként összegyűlt az oregoni kisváros (Albany) magyarsága, köztük Dr. Gerzsenyi László testvér fia, Árpád is. Velünk jött Kaliforniából az Amerika Hangja Rádió los angelesi tudósítója is, aki minden nap élő adásban számolt be útunkról a magyarországi hallgatóságnak.
Veszpeller László és Ilona testvéreink 50. házassági évfordulóját 9-én ünnepeltük a gyülekezet, családjuk és barátaik közösségében zsúfolásig megtelt imaházunkban. A Veszpeller házaspár példás hittel és fiatalos lendülettel szolgálja az Úr Jézust. Hálaadással emlékeztünk meg a csodálatos vezetésről, az áthághatatlannak tűnő akadályok Legyőzőjéről, aki frigyüket vigyázta és életüket gazdagon megáldotta. Egyedülálló események résztvevői mondták el a történetet, amikor az ötvenes évek végén egy hívő feleség három gyermekkel kivándorlási engedélyért folyamodott a kommunista hatóságokhoz, hogy az 1956-óta Amerikában élő férjjel-édesapával együtt lehessenek. Oláh Lajos lp. hirdette az Igét, aki ezekben a nehéz években a József-utcai gyülekezet lelkipásztoraként a Veszpeller családnak is szolgált. Gyermekeik, majd gyülekezetünk képviselői köszöntését követően gazdagon terített asztalok mellett folytattuk az ünneplést. Isten áldása kísérje őket!
Az Oláh házaspár 7-én érkezett Los Angelesbe. Meghívásukkal is szeretnénk kifejezését adni az alhambrai gyülekezet kötődésének Szövetségünkhöz. Az elnök-testvérnek alkalma volt közelebbről megismerkedni gyülekezetünk életével, lelkületével, hiszen a közösségi alkalmak mellett családi látogatásokat is végzett. Képviselte a Szövetséget, de a magyar baptistákat is a legnagyobb magyar színművésznő, Szörényi Éva művészi pályája 65. évfordulójára rendezett ünnepi előadáson Glendale város egyetemén. Felejthetetlen élmény volt valamennyiünknek ez az előadás, mert az ünnepelt a fényszórók és kamerák tüzében Istenre irányította a figyelmünket. Az előadásában felhangzó költemények kivétel nélkül Urunkba vetett hitéről szóltak. Oláh testvér az előadás után találkozott a művésznővel, és tolmácsolta valamennyiünk szeretetét és jókívánságait. Hétközben Oaklandba utaztunk, ahol az Amerikában túrnéző kamarazenekar a "Budapest Vonósok" adtak hangversenyt. Oláh Miklós testvér a zenekar csellósa. Az előadás után régi ismerősökként köszöntötték a zenészek Miklós szüleit. Másnap a zenekar vezetője is velünk jött kirándulni a Golden Gate Bridge északi hídfőjénél található gyönyörű Muir Parkba; óriás-fenyők, hatalmas páfrányok, pára-felhőbe futó indák világába léptünk a zsibongó San Franciscoból. Oláh testvér találkozott a San Francisco környékén élő magyar baptista családok közül néhánnyal, akik a koncerten is résztvettek. Szombaton (15-én) pikniket rendeztünk az imaháznál, hogy akikhez nem tudott ellátogatni Oláh testvér, azokkal is legyen alkalma kötetlen beszélgetésre.
Hálaadás-napi istentiszteleteket tartottunk 16-án. A délutáni istentiszteleten a Santa Monica-i Magyar Bibliai Gyülekezet testvérisége is részt vett és szolgált Vadász János lelkipásztor-testvér vezetésével. Istentisztelet után mindkét gyülekezet kibővített előljáróságával találkozott Oláh testvér. Tagai István testvér, gyülekezetünk előljáróságának az elnöke ismertette missziós törekvéseinket és látásmódunkat a gyülekezetek szövetségi kapcsolatáról.
Az Oláh házaspár látogatása és szolgálatuk kiváló példája annak, amit baptista hitelődeink is megálmodtak: az "egymás hite általi épülés" alkalmai ott teremnek, ahol a meggyőződés szabadságát csak az Ige szabályozza, míg a közös tehervállalás szükségességét rajtunk túlmutató érdek diktálja. Novák József
A szövetségünk gyülekezetei számára meghirdetett Irodalmi Napon ezt olvastuk a bulletinunkban:
Az idén a hálaadónapunk délutánján a közös énekeinkért adtunk hálát, vendégeinkkel együtt, akik ezúttal különösenis szép számmal jöttek el közénk. Crosby Fanny énekei közül négyet énekeltünk; John Newton, J. Black, Charlotte Elliott, Sarah F. Adams és Isaac Watts énekei közül pedig egyet-egyet. Nem csak énekeltük e szép és jól ismert énekeket, hanem a "történetüket" is meghallgattuk. Közös énekek régen szóltak már ilyen szépen és ilyen átütő erővel az imaházunkban. Az énekek egyik-másik versét angolul is elénekeltük. Az igehirdetést Nt. Szemesi Attila, az Amerikai Magyar Református Egyház lelkipásztora tartotta.
Az istentisztelet után szeretetvendégséget tartottunk, melyen az ételek és a testvéri közösség egyaránt kiváló volt. Két meglepetés is érte a jelenlevőket. Az egyik a kisgyermekeink néma játéka (pantomim), mellyel néhány bibliai története adtak elő Mikó Ildikó irányítása mellett. A másik meglepetés inkább a két jelenlévő lelkipásztort érte. A gyülekezet nevében Pap Enikő igével köszöntötte a lelkipásztorokat, majd egy nagy tortát adott át nekik Szilágyi Gyula.
Egyébként a hálaadónapi célgyüjtésünk tárgya az imaházunk jövő évi biztosításának összege volt, melyet - hála érte az Úrnak -, sikerült elérnünk.
Szilágyi László, a Mustármag
szerkesztője Detroitban
Adventi-karácsonyi ünnepeink után, az év utolsó vasárnapja délutánján kereste fel gyülekezetünket Szilágyi László, a Mustármag című ifjúsági lap szerkesztője. Testvérünk Nagyváradról érkezett 4 hetes amerikai kőrútra. Az őt meghívó Nagy Sándor testvérrel egyetértésben Kulcsár Attila, az Ifjúsági Szövetség elnöke szervezte meg útját a gyülekezetekbe. Szilágyi testvér az istentisztelet keretében beszámolt a Mustármagról, s az Erdélyi magyar ifjúsági munkáról. Ezután kérdésekre válaszolt, majd az igehirdetés szolgálatát is ő végezte, Zsidók 2:1-4 alapján. Áldást kívánunk további útjaira és a Mustármag szolgálatára. Máté
Herjeczki Géza:
AZ ÚR HANGJA
1983
Új arcok a magyarországi missziónárusok között
(Patton Márk)
Az elmúlt hetekben, egyik szerda esti összejövetelünkön egy nyurga, magas, szőke fiatal ember ült csendesen a padban, mellette egy kedves arcú, mosolygós fiatal asszony. A Hit Hangjai énekes könyvünket forgatták nagy szakértelemmel. A hozzájuk forduló testvérünk finoman tudakozódó kérdésére (angolul feltett kérdésre), egy tökéletes, szépen hangzó magyar feleletet kapott:
"Mi tudunk magyarul, sőt akartunk ide jönni közétek. Testvéreitek vagyunk Jézus Krisztusban."
Kérdés: Megkérhetlek arra, hogy bemutatkozz olvasóinknak?
- Patton Mark vagyok, a feleségem Charin, van egy 3 éves kislányunk, Nancy és egy 1 éves kisfiúnk, Benjamin.
- Nagyon szépen és tisztán beszéltek magyarul. Azt is tudjuk, hogy az óhazában missziónárusok vagytok. Ezekről beszélj egy keveset!
- A rendszer változás után voltunk először magyarországon, röviddel a Bibliai intézet elvégzése után. Ez amolyan "terepszemle" volt, ugyanis már eltökélt szándékunk volt, hogy életünket az Úr oltárára tesszük, és mint missziónárusok akarunk dolgozni, élni. Szívünkhöz nőtt a magyar nép, megtetszett a kúltúra, nyelv (hű de nehéz volt!), a népnek a melegsége, és nem utolsó sorban az evangélium utáni szomj. Ilyen körülmények között nem is kellett sokat gondolkoznunk, meggyőződve választottuk Magyarországot.
- Úgy tudom, hogy számotokra nem volt idegen a missziónárusi élet.
- Nem, egyáltalán nem. Szüleink, nagyszüleink Kínában és Dél Amerikában voltak missziónárusok. 20 éves koromban meglátogattam szüleimet Suriname-ban, és amit ott láttam, amit átéltem velük, az késztetett engem, hogy missziónárusként éljek, dolgozzak, szolgáljam Istent.
- Hogy kezdtétek el a munkát és hol?
- Esztergomban, a katolicizmus fellegvárában kezdtük el a munkát. A város szélén egy sátoros evangélizációt hirdettünk meg, egy falumissziós csoporttal, ahol Don Rice testvér is részt vett. Utána gyermek programokat szerveztünk - a feleségem "specialitása" - egy gimnáziumban, ahová szép számban jöttek hallgatók (30-an). Úgyszintén zenés istentiszteleteket is szerveztünk, és mind ezek után már volt 2 keresztségünk. Jelenleg 9 bemerített tagja van a "gyülekezetünknek" és rendszeresen 14-en látogatják összejöveteleinket, de több az érdeklődő is. Charin, a feleségem, minden vasárnap gyermek programot szervez, sok éneket tanít, a gyerekek pedig feszült figyelemmel hallgatják a flaneles előadásokat.
- Mi volt a legnagyobb élményed?
- Egy jó darabig, amíg nem voltam biztos a magyar nyelvtudásomban, tolmáccsal beszélgettem az emberekkel, és hirdettem az öröm hírt. Történt egyszer, hogy egy falumissziós csoporttal Erdélybe látogattunk, pontosabban a Székelyföldre, Barót-Erdő vidékére. Velünk volt Mike Sámuel is. Egy fiatal ember minden este jelen volt, majd hozzám jött és kérte, hogy elbeszélgethessen velem négyszemközt. El tudod képzelni mit jelentett ez nekem? Államvizsgát magyar nyelvből. Azóta beszélek magyarul önállóan. Akkor értettem meg, hogy Jézus Krisztus mindenben megsegít ha Rá támaszkodom!
- Terveitek?
Januárba vissza Magyarországra, egy imaház megszerzése vagy építése, és elkezdeni és folytatni az Esztergom körüli falvakban, városokban a munkát (pl. Dorog).
- Mit üzennél nekünk Chicagóiaknak, vagy az egész amerikai baptista magyarságnak?
- Szerettem itt nálatok. Ha egy alkalmam adódik, mindig el fogok jönni közétek. Jó az összetartás egy gyülekezeten belül. De hosszú távon létfennmaradás kérdésévé válik, ha nem teljesítitek a Krisztusi parancsot: Felkeresni az elveszett magyarokat és Jézushoz vezetni őket. Ez kinyílást jelent, felelősséget és feladatot!
Köszönöm a beszélgetést. Demeter András, Chicago
50 éves házassági évforduló Szabó Pál és Eszter, Berettyószéplak Egy gyermek legnagyobb kiváltsága e földön, egy komoly Istenfélő családba születni és felnőni ! Hálás vagyok Istennek, hogy gyermekkoromat ilyen környezetben élhettem le, élvezve a keresztyén nevelés örömeit, áldásait, mely egész életemre kihat, sőt elkísér az örökkévalóságba is. Íme a keresztyén nevelés néhány megnyilvánulása gyermekkoromban, a mi családunkban:
Bár most a szülői háztól távol élünk, szívünkben él szüleink iránt a szeretet és tisztelet. Ez arra késztetett, hogy Chicagóban élő testvéreimmel, Ferivel és Józsival november 21-én hazautazzunk szüleink 50 éves házassági évfordulójára. Az első találkozás örömkönnyeket fakasztott szemeinkből, de az együttlét öröme, hamar felszárította azokat. Amíg testvéreinket, rokonainkat látogattuk, eljutottunk a következő gyülekezetekbe: Berettyószéplak, Tóti, Szilágyballa és Kémer.
November 30-án került sor a megemlékezés és hálaadás ünnepére, testvéri közösségben, Berettyószéplakon. A családi és gyülekezeti közösségben jelen volt a helyi lelkipásztor, Kis Zoltán testvér, valamint Vass András testvér Marosvásárhelyről. A köszöntésekből sugárzott a szeretet, tisztelet szüleink iránt, amiért nagyon hálásak vagyunk. Imában köszöntük meg mindezt Istennek. Ünneplésünk testvéri közös-uzsonnával végződött, melyet a családhoz közelálló testvérnők készítettek és szolgáltak fel. Ezért is hálásak vagyunk! Hálánk fejezzük ki Isten és szüleink iránt, mert általuk jutottunk az igazság megismeréséhez. Ők kedveltették meg velünk a gyülekezeti közösséget és az abbani szolgálatokat. Istenre bízva őket, kívánnánk méltó követőik lenni, saját családjainkban, hivatásunk betöltésében. Uram, segíts erre! Szabó István, Chicago |
SZÜLETÉSNAPOK
Özv. Malek Máténé testvér 1979. november 14-én ünnepelte 90. születésnapját. Wuertemberg-Baden miniszterelnöke levélben, Bietigheim-Bissingen főpolgármestere pedig személyesen üdvözölte az ünnepeltet. A hozzátartozók egy 50 személyes születésnapi díszvacsora keretében gratuláltak az ünnepeltnek. A Bietigheimi újság érdekesnek tartotta, hogy a Baptisták testvérnek és testvérnőnek hívják egymást.
Az Úr 14 unokával és 13 dédunokával áldotta meg Malekné testvért.
Malekné testvér elhunyt férjével a soproni gyülekezet oszlopos tagjai voltak. Több Sopronban katonai szolgálatot teljesített testvérnek voltak rendszeres vendéglátói. A Sopronban katonai szolgálatot teljesítő testvérek között volt pl. Sáhó Miklós lelkipásztor Csetényből és Eifert Ferenc Soltvadkertről.
Malek testvér mint kereskedő az augusztusi napokat szerette felhasználni budapesti bevásárlásokra, mert azt a Tahi-i táborozással egybe köthette. A budapesti utazások sok testvéri ismeretségre adtak alkalmat. Az ilyen látogatás adott alkalmat Bán Rózsika, Dr. Haraszti Sándorné testvérnek egy soproni diákcserére. Rozália Sopronban, Drescher Lajosné - Frederika pedig Ócsán töltött néhány hetet.
Malek testvérék 5 gyermekkel 1945. februárjában menekültek Sopronból Quellenreuthba (Németország), majd onnan Bissingenben telepedtek le. Bissingenben a magyarországi menekültek egy gyülekezetet alapítottak, amely - dacára annak, hogy a testvérek egy nagy része Amerikába vándorolt ki, még ma is működik és jelenleg egy közel másfél milliós imaház építésén fáradoznak.
Malek testvérnő leánya, Drescher Lajosné, Friderika, december 12-én ünnepelte 70. születésnapját. Mivel Friderika édesanyja 90. születésnapja miatt Németországban tartózkodott, a december 13-án tartott ünnepélyes vacsorára e sorok írója Németországba repült.
Az ünnepeltnek dr. Gerzsenyi Lászlóné testvér adta át a budapesti, péceli és lajosmizsei barátok üdvözleteit. A vendégek között jelen volt dr. Eifert József és neje. Dr. Eifert a Sopronban katonai szolgálatot teljesített Eifert Ferenc öccse.
Az ünnepély egyik fénypontja volt Frederika unokahúga, Rudolph Miriam, hegedű előadása. A zenei közreműködés a közkedvelt Mozart-tal kezdődött, azt Jules AMassenet-je követte, majd Vittorio Monti-val fejeződött be. Vittorio Monti Csárdása művészi tudást követel. Miriam, aki Freiburgban zenetanár, előadásával nagy sikert aratott. Testvére, Ansem kísérte zongorán.
E sorok írójának leánya, Edith, november 24-én ünnepelte 50. születésnapját. Érdekes ez az évsorozat: 90, 70, 50.
Kérem az Úr áldását az ünnepeltekre és az Úr kísérje őket további útjaikon. Drescher Lajos
ÉLETÜNK HATÓSUGARA
Tegnap délután megint EMLÉKÜNNEPÉLYT tartottunk gyülekezetünkben. Drága Bíró Zoli Bácsink költözött mennyei otthonába és a helyi szokások szerint behozták a koporsóját templomunkba, hogy ott ünnepélyes keretek között köszönjünk el tőle. A válás nehéz volt, de a vele töltött idő kedves emlékei HÁLÁVAL töltötték el szívünket.
Zoli Bácsi csak néhány évet élt köztünk, de ennyi idő elég volt arra, hogy megismerjük. Szavai és magatartása alapján megtudtuk, hogy nagyon szerette és teljes szívvel követte Jézust. A gyülekezetet is szerette; legszívesebben ott töltötte volna el idejének legnagyobb részét. Arra is rájöttünk, hogy minden testvért egyformán szeretett. A gyengéket pártfogolta és támogatta. Az erősektől tanult. Mindenkihez volt jó szava.
Hűséges is volt úgy Istenhez, mint házastársához, családjához és gyülekezetéhez. Meg roppant jó humora volt. Körülötte derűs lett a hangulat. Azonkívül nagyon szerette a nívós zenét, meg énekelni is szeretett és tudott. Istent dicsőítő zenét és énekeket órák hosszat hallgatott és énekelt.
A természet szépségeiben is gyönyörködött. Az egyszerű falevéltől a leggyönyörűbb virágokig, a legkisebb pataktól a hullámzó tengerig, a domboktól a magas hegyekig; mindenért a Teremtő Istent dicsőítette. EZEK ÉS AZ EZEKHEZ HASONLÓ EMLÉKEK SERKENTETTÉK SZÍVÜNKET HÁLÁRA TEGNAP DÉLUTÁN.
"A SÍRGÖDRÖK BESZÉLNEK!" -- mondta egyszer Dr. B.K. lelkész.
"Az emberek hatása nem múlik el soha." Befolyásunk követ minket - folytatta. Gondoljunk Kainra. Ő volt az első gyilkos. Irigységből megölte a testvérét. Izgatta, hogy annak áldozata kedves volt Isten előtt, az övé meg nem. Arra viszont nem szentelt figyelmet, hogy mi lett volna kedves az Úr előtt. A maga feje után ment. Terméséből áldozott, holott csak vérontás hozott akkor, --mint ma is-- bűnbocsánatot. JÓCSELEKEDETEI ALAPJÁN AKART BOCSÁNATHOZ JUTNI.
Sajnos napjainkban is vannak ilyen emberek. Hallják az igehirdetésekből és olvassák a Bibliából, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Mégsem kérik Jézust, hogy kiontott vérével mossa meg őket és adjon nekik bűnbocsánatot. Inkább KI AKARJAK ÉRDEMELNI A MENNYEI HELYET. Holott ez lehetetlen, mert senki sem képes olyan tökéletes lenni, hogy megérdemelje az üdvöt.
S mire tanít minket Kain testvére, Ábel? Arra, hogy --még életünk árán is-- kövessük Istent AZ Ő FELTÉTELEI ÉS AKARATA SZERINT. S arra, hogy --Jézus halála és feltámadása előtt-- állatvér, azóta meg kizárólag az Ő VÉRE TISZTIT MEG minket minden bűntől. Ennélfogva, "Aki hisz Őbenne, (Isteni mivoltában és véráldozatában) el nem kárhozik, hanem örök élete van" (Jn 3:18, 36). EZ A FELTÉTEL. MÁS MEGOLDÁS NINCS.
Mózes is prédikál mindmáig. Pedig még sírja sincs. Egy hegytetőn halt meg és Isten temette el. Senki sem tudja, hogy hova lett a teste. Halála előtt betekinthetett az ígéret földjébe, de amiért egyszer mérgében isteni parancs nélkül megütötte azt a sziklát, amely Krisztust jelképezte, nem mehetett be.
Mit üzen Mózes neked és nekem ma? AZT, HOGY AZ ÚRNAK VALÓ ENGEDELMESSÉG MINDENNÉL FONTOSABB. HOGY NE VESZÍTSÜK EL TÜRELMÜNKET AZ EMBEREKKEL. HOGY TISZTELJÜK ISTENT MINDENEK FELETT...
S mire tanít Ákán, aki az Isten akarata ellenére kincset lopott és rejtegette azt? Valószínűleg arra, hogy NE LOPJ, NE CSALJ, NE REJTEGESS BŰNT, mert annak drága ára van. Egész családodra kihathat a következménye!
És Dávid? Ő meg arra tanít, hogy "NE PARÁZNÁLKODJ." Helyebe KÖVESD AZ URAT TELJES SZÍVBŐL, mert amíg ezt teszed Ő --bár nem óv meg a próbáktól és szenvedéstől de MINDENBEN VELED VAN, ÁLD ÉS HASZNÁL TÉGED. VISZONT, HA FÉLRENÉZEL BAJBA KERÜLSZ. SŐT NEM CSAK MAGADRA, HANEM CSALÁDODRA ÉS NÉPEDRE IS NAGY NYOMORÚSÁGOT HOZOL.
Hat Salamon király, Eszter királynő, Jób, a próféták és még sok ószövetségi személy mire tanít? S az újszövetségiek közül Zakariás, József, Mária --Jézus anyja, István, az első vértanú és az apostolok, stb. mire tanítanak?
S mire oktatnak minket a Biblia megírása óta született, de már elhunyt hithőseink? Pl. Mire mutat rá Luther Márton, Kálvin, és a mártírok? Vagy mit hagyott ránk Finney, Moody és Billy Sunday evangélista? Ha felfigyelünk életükre és szolgálataikra, akkor őtőlük is sokat tanulhatunk.
De ma figyeljünk fel arra, hogy A MI ÉLETÜNK IS HATÁSSAL VAN ÉS LESZ AZ UTÓKORRA! BEFOLYÁSUNK KÖVET MINKET. HALÁL UTÁN IS PRÉDIKÁLUNK! HATÁSUNK SOHASEM SZŰNIK MEG.
DE VAJON MILYEN ÜZENETET HAGYUNK HÁTRA? Hogyan fognak emlékezni rám és rád az emberek? S milyen következményeket eredményez majd számukra befolyásunk?
Kérjük az Urat, hogy --a Szent Lélek segítségével-- úgy élhessünk, hogy --halálunk után is áldást osszunk, mint ahogy Bíró Zoli Bácsi osztott nekünk tegnap délután. S vegyük komolyan, hogy a Róma 4:7 szerint: "...KÖZŰLÜNK SENKI SEM ÉL ÖNMAGÁNAK, ÉS SENKI SEM HAL MEG ÖNMAGÁNAK; MERT HA ÉLŰNK, AZ ÚRNAK ÉLÜNK, HA MEGHALUNK AZ ÚRNAK HALUNK MEG..." Mátrai Mihályné 1997. december 22
Sokan, vagy kevesen? Ezt a kérdést is szeretjük, s ki-ki a maga kedve szerint talál rá igét, hogy bizonyítsa: kevesen, vagy éppen azt, hogy sokan fognak üdvözülni. A Mester azt mondja: igyekezzetek bemenni, törekedjetek arra, hogy ti ott legyetek. Igyekezni? Amikor az elsők könnyen az utolsók lehetnek s az utolsók elsők? Ne csaljanak meg a szavak! "Vannak utolsók, akik elsők lesznek" - nem minden utolsó lesz első! Jobb, ha vigyázunk magunkra, útjainkra. Nincs annál tragikusabb dolog, mint amikor valaki annyira fére vezeti magát, hogy azt hiszi, hogy az Úrnak szolgál, pedig csak az Úr szolgál az ő környezetében. Nem elég ismerni az Urat és igéjét, személyes kapcsolatra lehet és kell jutni Vele. Ha országába akarsz jutni, itt kell elfogadni Őt személyes Megváltódnak. Igyekezz! Sem az utolsó, sem az első hely nem biztosíték. Az ismeretség is kevés. Legyen személyes kapcsolatod Vele! Herjeczki Géza, (Áhítat)
Jean-Antoine De Baif:
Zsoltár
Fordította: Illyés Gyula
|
|
Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.
Evangéliumi Hírnök Internet ©1997,1998
This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3
A szülők: Szabó Pál és Eszter,
mögöttük a gyermekek: Pali, Ilonka, Sanyi, (felső
sor:) Feri, Józsi és Pista