Karácsonyi oldal

Legszebb karácsonyom

 

Életemnek legszebb karácsonya az lett,

Mikor megértettem: az Ige testté lett.

Megszületett benne Krisztusom, Királyom.

Azóta van nekem üdvöm, boldogságom.

 

Ajándékba Tõle fehér ruhát kaptam,

Drága vérének pecsétje van rajtam.

Ezért lett az nekem legszebb karácsonyom,

Érette szent nevét hódolva imádom.

              Novák Ilona

Régi karácsonyi történet

A börtönigazgató elbeszélése

 

Hat évvel ezelõtt, december 24-én be kellett mennem dolgozni. Ahelyett, hogy a Karácsony estét a feleségemmel és a kislányommal otthon töltöttem volna, a börtönben az igazgatói teendõimmel voltam elfoglalva. Másnap reggel a börtönbõl kijövet a munka után hazasiettem. A csípõs hidegben az utcán egy kislányt láttam, aki vékony ruhában harisnya nélkül, lyukas cipõben volt felöltözve.

      A kislány a kezében egy toalett papírba csavart kis csomagot tartott. Azon gondolkodtam, hogy ki lehet ez a kis teremtés, de a fáradság miatt nem álltam meg érdeklõdni, hanem inkább továbbsiettem. Mivel a hátam mögött valamit hallottam, megálltam. Amikor megfordultam, ugyanazt a kislányt láttam magam elõtt.

      "Mit akarsz?" - kérdeztem. "Uram, Ön a börtönigazgatója? Nincs otthonom, az anyukám két héttel ezelõtt halt meg. A halála elõtt azt mondta, hogy az apukám a börtönben van és talán látni szeretné a kislányát. Kérem engedje meg, hogy meglátogathassam az apukámat. Ma Karácsony van és megszeretném ajándékozni ezzel a kis csomaggal."

      "Nem lehet, nem engedhetem meg" - válaszoltam és elkezdtem tovább menni. Alig tettem néhány lépést, azt éreztem, hogy valaki meghúzta a kabátomat és esdeklõ hangon azt mondta: "Kérem legyen szíves megengedni." Nagy könnycseppek voltak a szemében és elérzékenyülve a kis ajka remegett.

      "Uram," - mondta, "ha Önnek egy kislánya lenne, akinek a mamája meghalt volna és Ön a börtönben lenne és a kislányának nem lenne hová menni és senki se szeretné, nem gondolja, hogy a kislánya találkozni szertetne az apukájával?"

      A börtönigazgató torkát addigra a sírás szorongatta és a szemei könnyekkel teltek meg. Erre azt válaszoltam neki: "De igen, én is szeretném és találkozni fogsz az apukáddal."

Amikor visszamentünk az írodámba, akkor megkértem a fegyõrt, hogy hozza fel a 37-es zárkából a foglyot.

Ahogy a fogoly az írodámba lépett és meglátta a kislányát erélyes hangon azt kérdezte: "Nelli, mit csinálsz itt? Mit akarsz? Menj haza az anyádhoz!"

      "Kérlek apukám, ne haragudj" - mondta sírva a kislány. "Anyuka meghalt és a halála elõtt megkért, hogy gondoskodjak a kis Jimmyrõl, mert te nagyon szeretted. Õ is szeretett téged." Ezután zokogva elcsukló hangon azt mondta: "De Jimmy is meghalt."

      Azután a toalettpapirba tekert kis csomagot kibontotta, amibõl kivett egy kis göndör hajfürtöt, amit az apukája kezébe tett, majd ezt mondta: "Mielõtt Jimmyt eltemették volna, ezt vágtam le a hajáról."

      Addigra a 37-es zárka foglya, mint egy gyerek velem együtt zokogott. Majd a kislányát felemelte, mialatt a meghatódottságtól magát visszatartva az egész teste remegett. Ekkor az irodámból kimentem.

Kb. egy órával késõbb, amikor visszamentem a 37-es zárka foglya a börtön kabátját levette és azt mondta: "Börtönigazgató úr, kérem engedje meg, hogy ezzel a kabáttal a kislányt betakarhassam." Közben a kemény férfi arcáról könnyek peregtek.

      "Nem" - mondtam. "A kabátot tartsa meg, a kislánya többé nem fog fázni. Elviszem magammal az otthonomba és gondot viselek róla." "Az Isten áldja meg!" - mondta zokogva a fogoly.

      A kislányt hazavittem és sok éven át nálunk lakott. Késõbb az Úr Jézus Krisztust hit által a szívébe fogadta és komoly hívõ lett belõle. Idõvel a 37-es zárka foglya is átadta szívét a Megváltónak és az életében történt változás miatt kegyelemben részesült. Utána szabadon engedték. Most becsületes emberként a lányával lakik, akinek a kis karácsonyi ajándéka a megkeményedett bûnös szívét megtörte.

      Jézus Krisztus az, aki bárki életét megváltoztathatja. A Rómaiakhoz írt levél 5:8-ban ezt olvashatjuk: "Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk."

      Kedves Barátom, az a vágyam, hogy ez az igaz történet a te szívedet is megérintse és kérlek, adj benne állandó lakhelyet az Úr Jézus Krisztusnak!

                     Ford: Steiner József