| |||||||||||||
|
ÜNNEP-ELŐTTI TENNIVALÓ Régi, szép szokás a magyar háztartásban az év két fő ünnepét megelőző nagytakarítás. Ilyenkor bepótoljuk mindazt, amire egy éven át, a sok lótás-futás közben nem jutott idő. A tavaszi és a késő őszi nagytakarításra külön időt szánunk. Elmozdítjuk a legnehezebb bútorokat is, mert annyi piszok, szemét és pókháló gyűlik össze mögöttük. Hogy is nem vettük észre? - kérdezzük szégyenkezve önmagunktól, és reméljük, vendégeink sem látták meg... Most azonban itt az ideje, hogy minden rejtett, környezetünket csúfító dolog eltűnjön az otthonunkból. Milyen élvezetes, különös illata van a tisztaságnak! Karácsonyra és Húsvétra készülve volt esedékes minden rendes házban ez a soron kívüli, de mégis előre betervezett rendtétel. Lelkünk dolgainak a rendezése nem kevésbé fontos. Időnként, de rendszeresen szükséges a lelki nagytakarítás is, amikor jobban szembe nézünk önmagunkkal, míg fel nem tűnnek tisztátalanságaink. Megtűrt, vagy éppen dolgaink között szégyenkezve is vigyázott lelki szennyünk, mint a gyűlölet, a harag, szeretetlenségünk, vagy éppen túlzott érzékenységünk - Isten segítségével - végre lapátra kerül. A 20-as években egy
lelkészjelölttel történt a húsvéti legáció idején, hogy a
vidéki gyülekezetből idős vendéglátója megkérdezte tőle, hogyan
készült fel a húsvéti ünnepekre? A fiatalember elmondta, hogy a
szokásos módon. Kiszámította, hány prédikációt kell majd
elmondania, figyelmesen tanulmányozta az alkalmi igéket, rendezte
gondolatait, majd jegyzeteket készített. Az öregemberen látszott,
nem ilyen válaszra várt. - Több hete imádkozom - válaszolt az idősebb hívő - és kérem az Urat, hogy Nagyhét idején semmi olyan ne történjen a gyülekezetünkkel, ami elterelné a figyelmünket Megváltónk szenvedéséről és feltámadásáról. Úgy érzem, végig kell kísérnünk az Úr Jézust a jeruzsálemi bevonulástól egészen a golgotai keresztig. Bűnbánatra kell jutnunk. Ehhez kértem az Úrtól olyan szolgálattevőket és szolgálatokat, akik segítségünkre lesznek - nehogy megszokott ünneplésbe torkolljunk. Szeretném, ha ezen a Nagyhéten MÁS történne. A testvérért is ilyen értelemben imádkozom. - És ezen kívül, mit kíván még? - Megkérném a gyülekezet tagjait, hogy a nagycsütörtöki összejövetelen mindannyian keressük meg azokat, akikkel szemben sérelmeink voltak, és rendezzük el azokat. Sokszor akaratunk ellenére okozunk fájdalmat a másiknak, hát most kívánjunk gyógyulást egymásnak! Hogy bocsánatot kérjünk és megbocsássunk - ezt kívánom. Lelki nagytakarítást valójában csak a Szentlélek végezhet bennünk és közöttünk. Kívánnunk kellene az Ő tisztító munkáját! Napvilágra került csúfságainktól a nagypénteki emlékjegyek vételekor együtt megszabadulhatunk. Az értünk szenvedő Megváltóra gondolva, végre igaz szívvel énekelhetnénk: "Bűnöm súlya fáj nagyon..." Őszinte szóval, együtt mondhatnánk az Úrtól tanult imádság gyakran szánk sarkából kimorzsolt kérését: "Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk most az ellenünk vétkezőknek!" Hosszú ideje cipelt bűnterhektől szabadon ünnepelhetnénk Urunk dicsőséges Feltámadását. Ahogy az idős ember reményteli szavait, húsvéti kívánságait hallgatta a lelkészjelölt, fokozatosan nehezedett szívére a felelősségérzet önmagáért és azokért, akiket az ünneplésben vezetnie kell majd. Kedves testvér! Tegyük
már fel mi is egymásnak a kérdést: mi hogyan készülünk
Húsvétra? Ugye, itt az ideje a "nagytakarításnak"?
Megengedjük a Szentléleknek, hogy kimozdítson dolgokat megszokott
helyükről a gondolkozásunkban, és más perspektívából látva
önmagunkat netán rendetleneknek nyilvánuljunk? Merünk MÁS
Húsvétért, másmilyen ünneplésért imádkozni? Hitünk ünnepei
üres és megtévesztő formaságok csupán, ha azokra nem készülünk
fel. Ahogy a rendes magyar háztartásból nem hiányozhat a tavaszi
nagytakarítás, lelki életünk rendezése nélkül rendetlen az
ünneplésünk is.
Királyod jön (Máté 21:1-11) Jézus felül a szamárra, és indulásra készen tekint maga elé. Mások is ültek már szamárháton ezen az úton baktatva. Oda se figyeltek rájuk. Jézus mégsem ilyen hétköznapi módon megy végig ezen az úton. Miért hát e különbség? 1. Mert sokan követték őt. Ott voltak tanítványai, a tizenkettő, meg a többiek. Ennyi emberrel nem lehet csak úgy észrevétlenül átsurranni. S a követők szeme mind rajta csüggött, lesték szavait, tetteit, és ekkor még mindenhova követni akarták őt. 2. Mert ott voltak az emberek, akik nemcsak látták, de értették is a történteket, mert ismerték az írásokat, és felismerték a teljesedést. Rohantak tiszteletet tenni annak, akiről most elhitték, hogy király, még akkor is, ha öltözete nem utalt erre. Felsőruháikat szamara patái elé dobták hódolatuk kifejezéseképpen. 3. Mert ott szaladgáltak a gyerekek. Érezték a királyt az egyszerű érkezőben, elfogta őket az imádat, tiszta lelkük rárezdült az isteni személyre. Szórták az útra az ágakat, boldogok voltak, mert érezték, hogy a Mester helyesli tettüket. Mindenfelől hangzott a hozsánna. Ebbe a nagy ünneplésbe hasít bele szinte fájón némelyek kérdése: "Ki ez?" Te mit felelnél a tudatlanoknak, a téged kérdezőknek? Kicsoda neked Jézus Krisztus? A názáreti próféta? Vagy József fia, az ács? Régi nagy tanító? A szelíd ember? Vallásalapító? Vagy csak azt mondanád: Nem tudom! Mit felelnél? Hogy hallottál már róla egyet s mást? Elmondhatnád, hogy találkoztál már vele? Hogy ismered őt? Elmondhatnád, hogy szabadítód, barátod, Istened? Mert ha nem, vajon hogy fogsz megállni a Király előtt, mikor megjelenik majd fehér lovon, mennyei kísérettel, kétélű karddal? Ha még akkor sem az ő embere leszel, vajon hova fogsz menekülni? Nem lesz számodra hely. De milyen boldog leszel, ha Megváltódként köszöntheted a Királyt! Előfordulhat, hogy a virágvasárnapi érkezőben nem ismered föl az Urak Urát. Talán bosszankodsz és azt mondod: "Mért nem annak mutatja magát, ami? Igazán megkönnyíthetné a dolgomat." Mi régmúltként tekintünk vissza Jézus földi életének eseményeire, tudhatunk a keresztről, a dicsőséges feltámadásról, a mennybemenetelről, az azóta eltelt 2000 év mellette szóló, őt igazoló bizonyosságáról. Mégis nehéz hinni benne? Ez nem igaz. Azok az emberek, akik királyként üdvözölték az úton, sokkal nehezebb helyzetben voltak nálunk. Mégis voltak köztük olyanok, akik még a nagy események előtt meglátták benne az urak Urát. Krisztust nem nehéz behívni az életünkbe. Mellette maradni sem nehéz, hiszen könnyű az ő igája és gyönyörűséges. A nehézséget a kísértő jelenti, aki nagyobbnak mutatja magát, mint amilyen. Hazudja, hogy fontos vagy neki, de mindig csalódást okoz. Mégis hiszel a sötétség fejedelmének? Nincs mentség számodra, mert hogy melyiküket szolgálod, az csak rajtad áll. Szommer Hajnalka (Áhítat 2002)
|
