Evangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

1997. NOVEMBER

"Még az én életem sem drága nékem!"

"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (ApCsel 20: 24)

Egy nagyon boldog, békés gyermekkor emlékei peregnek elém, mikor visszagondolok a múltra. A hívő szülők szeretete, figyelme, és Istenre mutató élete máig nagy erőforrás az életemben.

Nem kell sokáig kutatnom az emlékeimben, hogy elém peregjen az az esemény, amely talán a legrégibb, amire vissza tudok emlékezni. A szenes kályha teteje izzott, és ontotta magából az éltető meleget, mely jól esett a munkából hazatért férfinek, és az ölében nyugvó csemetéjének egyaránt. Ezen az estén azonban az öröm és vidámság helyett a szívet szaggató bánat és szomorúság töltötte be az otthont. Ma is emlékszem édesapám szomorú tekintetére, amit még az én gyermeki mosolyom sem tudott feloldani. Alig néhány órája tudta csak, hogy öccse, aki alig volt még túl 20. életévén, egy közlekedési balesetben életét vesztette.

Kitörölhetetlen ez a kép, mely azt mutatja, hogy az élet óriási ajándék, és elvesztése leírhatatlan fájdalom. Csak később tudtam meg azt, hogy emez események átélésének előzménye, egy hitbeli döntés eredménye volt. Édesanyámat minden módon próbálták meggyőzni arról, hogy saját, és születen-dő gyermekének az életével játszik, ha mégis vállalja a gyermekáldást. Vállalta. Hisz nem is tehetett mást, mert az Isten gyermeke volt, és kapott erőt az Úrtól a döntés meghozatalára. Földi életem tehát Isten csodálatos kegyelme, és segítsége által kezdődhetett el.

Hamar felismertem azt, hogy az élet nagyon drága, mert egyszeri, és pótolhatatlan. Mégis ezt az életet, hányszor kockára tettem hiábavaló dolgok miatt, s hányszor kerültem a halál torkába a vakmerőség, vagy a meggondolatlanság eredményeként. Isten azonban megtartott, mert Neki terve volt az életemmel, és nem akarta, hogy ez az élet hiábavaló legyen.

Ma is előttem van az a pillanat, amikor serdülő fiúként megértettem Isten hívó szavát, és annak kezébe tehettem le életem, akitől azt kaptam. A kezdeti fellángolás és teljes életátadás azonban hamar hűlni kezdett, és bizony sokszor újra játszottam nemcsak fizikai, hanem lelki életemmel is. Isten azonban kitartó szeretetével újra magához  vonzott, és immár egészen letehettem életemet mindenestől az Ő kezébe.

A lelkipásztori szolgálatra való készülődés közben számtalanszor elém hozta az Úr a címben szereplő igét, amely egyre mélyebben vésődött szívembe. Ennek tudatában már egészen más értelmet nyert az élet számomra. Tudtam, tudom, és életem végéig tudni akarom, hogy egyszer számot kell adnom arról, hogy hogyan éltem az Istentől kapott ajándékkal, az élettel.

Isten azóta többször megengedte, hogy átéljem, mit jelent az, amikor Érte, az Ő nevéért kell kockáztatni az életemet. Abban a szolgálatban, és futásban, amit az Úrtól kaptam, nem az én életem a fontos, hanem azé, aki életét áldozta értem a golgotai kereszten.

Ez év tavaszán, mikor egy verőfényes délután Jeruzsálem utcáit jártam, tekintetem megakadt egy táblán, melyre ez volt írva: VIA DOLOROSA. Ott, akkor minden addigit meghaladó módon éreztem át azt, hogy Jézus mit vállalt értem. Ő, mikor a szenvedések útját járta, tudta, hogy az út végén mi vár reá, de ez nem térítette el attól hogy végigmenjen azon az úton. Újra megerősödött a szívemben a döntés: Uram én sem akarok soha meghátrálni, hanem végez-ni akarom azt a szolgálatot, amit Tőled kaptam!

Amikor ez év június 25-én családommal együtt megérkeztünk Torontóba, azzal a szent elhatározással kezdtük el szolgálatunkat, hogy életünk Isten oltárán égjen. Vágyam és könyörgésem az, hogy életemben valóban mindenkor igaz legyen az ige: "De én semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem." ____Dan László

HÁLÁT ADOK
 
Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek. . .
Hálát adok azokért
A titkon épült oltárokért,
Amik viharok fergetegében le nem dűltek.
Hálát adok azokért,
Kik megőrizték szövetségedet;
Hálát adok azokért,
Akik megtartották a hitet.
A népért,
Amely éretted küzdelemre ment,
A békéért,
Amiben könnyű lett a kereszt.
A háláért,
Aminek hangja, szava nincs!
. . . Az igáért,
Amelyik könnyű és jó bilincs.
Hálát adok,
Mert szépség van a szavak mögött,
Mert szép a lélek,
Amikor megnyugszik két kezed között,
Hálát adok,
Bár erre nem vagyok érdemes.
Hálát adok,
Mert megszentelted szövetségedet.
- Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava,
Mert benne cseng a hála diadala,
Mert benne cseng az örök felmagasztalás,
Dicsőség Istennek és hálaadás!

Kárász Izabella


A szerkesztő rovata

ÚJ ELŐFIZETŐK

Irodalmi napunkon az idén is legye a hangsúly az új előfizetők keresésén. (Tavaly megfogadták testvéreink a fölhívást és rekord számú (38) új előfizetőt találtunk. Csak úgy maradhat fönn a lap, ha vannak olvasói, akik érdemesnek tartják arra, hogy előfizessék. A Baráti Körrel kapcsolatban ismertetést és felhívást olvashatunk a 3. oldalon.

ÚJ LAPKEZELŐNK: FŰR BÉLA

A júliusi közgyűlésünkön Kish Ernő testvér - aki évtizedeken keresztül a lap kezelője volt -, felmentését kérte e sok időt igénylő munka alól. Kish testvér tavaly óta a Pénzügyi Bizottság elnökeként tevékenykedik szövetségünkben. Az ő javaslatára a közgyűlés Fűr Bélát választotta meg lapkezelőnek (Subscription Manager). Szeretettel köszöntjük Fűr testvért a lap munkatársai között! Olvasóink szeretetébe ajánlom őt. Kish testvér továbbra is minden segítséget megad ahhoz, hogy a munka jó rendben folytatódhasson.

FÉNYMÁSOLÓ

Az augusztusi szám szerkesztői rovata végén (sokak számára talán észrevétlenül meghúzódóan) olvashattunk egy kérést a fénymásolónkkal kapcsolatban. Egyik kedves olvasónk meghallotta a kérést és engedelmeskedve a belső indításnak is lehetővé tette az ötszáz dollár értékű fénymásoló megvásárlását. Ezúton is megköszönöm kedves olvasónk áldozatát a lap és magyar missziónk nevében, aminek szolgálatában áll máris a fénymásoló.

CIKKÍRÓINKHOZ:

A megjelenő cikkek tartalmáért az írójuk felel. A szerkesztő - amennyiben ez lehetséges meghagyja az írások formai (nyelvtani és stiláris) sajátosságait. Nem közölhet azonban nehezen, vagy félre, vagy sehogysem érthető írásokat, mondatokat. Előfordul éppen ezért, hogy félre kell tennie az egész cikket; de gyakran megtörténik, hogy javítania kell rajta, ha azt akarja, hogy megjelenjen. Ez a szerkesztőnek nem csak joga, hanem kötelessége is. A megjelenő cikkeknek ezen kívül igazodniuk kell az Evangéliumi Hírnök célkitűzéseihez és évtizedek alatt formálódott szellemiségéhez.

Várom írásaikat. Akinek módjában áll, használja fel a technika adta elő-nyöket: küldje cikkét E-mailen, vagy komputer lemezen. De természetesen a hagyományos módszer is megfelel. (A jó írás kézzel írva is ugyanolyan értékes!)      

POSTÁZÁS. Vannak - mindig is voltak - gondjaink a posta lassúságával, olykor kiszámíthatatlanságával. Kérem, hogy értesítsenek, ha sokáig nem érkezik meg a lap. (Néha címzési probléma az oka, amit könnyű korrigálni.) Erdélyi testvéreinktől kaptam értesítést, hogy néhány szám már nagyon késik. Ha ez így folytatódik, más módot kell keresnünk a lap továbbítására.                 ____ Herjeczki A. Géza

a lap elejére


Lelkipásztor beiktatás Torontóban

Majd 3 évig tartó hosszú várakozás után, Isten kegyelméből, örömökben gazdag ünnepi Istentiszteletet tarthatott a torontói gyülekezet. 1997. október 12-én iktattuk be Dan László testvérünket a lelkipásztori szolgálatba. Mivel előző nap, szombaton, ifjúsági találkozót tartottunk szövetségünk fiataljai számára, így ez a beiktatási ünnepély mintegy egyenes folytatása volt az előző nap összejöveteleinek. Mindkét vasárnapi istentisztelet a beiktatás jegyében zajlott.

Délelőtt, Kulcsár Sándor lp. igehirdetése után, az AMBSZ gyülekezeteinek köszöntései hangzottak el, mivel amerikai testvéreink többsége a délutáni istentiszteleten már nem tudott részt venni. A köszöntések ebben a sorrendben követték egymást: Chicago (Szabó István), Cleveland Bethánia (Zeffer Béla), Cleveland Kegyelem (Balla Gábor), Detroit (Herjeczki Géza, majd Herjeczki Gézáné, aki a prédikátornét köszöntötte), Cserepka János és Oláh Lajos.

A torontói gyülekezet jelenlegi és három korábbi lelkipásztora a délelőtti istentiszteleten (Dan László, Oláh Lajos, Cserepka János, Herjeczki Géza)

A finom és bőséges közös ebéd elfogyasztása után, a délutáni alkalmon történt meg a hivatalos beiktatás, Ken Bellous testvér vezetésével, aki a Baptist Convention Of Ontario & Quebec Executive Ministere. Kedves, és lelket gyönyörködtető pillanatai voltak az alkalomnak, amikor a szolgatársak (Ken Bellous, Kulcsár Sándor, és Oláh Lajos lelkipásztorok) kézrátétellel imádkoztak Dan László, és felesége, Annamária felett, kérve Istenünk áldását és vezetését Torontóban elkezdett munkájukhoz. A továbbiakban, Ken Bellous tv. Józsué 1:6-9 versei alapján, hirdette Istenünk üzenetét. Különösen kiemelt üzenetként helyezte Dan László tv. szívére azokat a mondatokat, amelyek ebben a rövid szakaszban többször is megismétlődnek: "Légy erős és bátor! Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened!"

Dan László tv. válaszában, székfoglaló beszédében, melyet az Ap.Csel. 20: 24 alapján szólt, különös hangsúlyt helyezett arra, hogy csak az Isten akarata fontos számára. Csak azt kívánja cselekedni és követni, mindenáron, ha kell élete árán is!

Ezután a torontói magyar ajkú testvéregyházak köszöntései hangzottak el, melyeket minden gyülekezet a lelkipásztorai által küldött el. Az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Egyház nevében Nt. Békési István, az Első Magyar Református Egyház nevében Nt. Vass Zoltán, az Evangélikus Református Magyar Egyesült Egyház nevében Nt. Horváth Loránd, a Magyar Református Evangélikus Keresztyén Egyház nevében pedig Nt. Mező Pál köszöntötte lelkipásztorunkat, és feleségét.

A következőkben a torontói gyülekezet részéről hangzottak el a köszöntések. Gyermekeink Biblia versekkel, énekkel, valamint virággal köszöntöttek. Somogyi Gábor gyülekezeti vén az egész gyülekezet nevében fejezte ki jókívánságait, amíg Oláh Lajosné a női kör nevében üdvözölt. Bákai Istvánné vers formájában kívánta kifejezni mondanivalóját, amíg Tamás Tibor testvérünk, az ifjúság nevében ugyancsak vers formába öntve festette le, milyennek is kellene lennie a lelkipásztornak, milyen sokféle elvárásnak is kellene megfelelnie a szolgálatba álló Isten emberének!? Végül, de nem utolsó sorban, a köszöntések sorát Oláh Lajos lp. zárta kettős minőségben. Mint a gyülekezet előző lelkipásztora, és mint az AMBSZ jelenlegi elnöke. Gyülekezetünk két oszlopos tagja (Bákai István és Werle néni) imádságban kérték Urunkat, hogy testvéreink Isten áldásával, és vezetésével tudjanak köztünk eredményesen munkálkodni. Ugyanakkor ígéretet tettek arra vonatkozóan is, hogy a gyülekezet tagsága aktív módon kívánja támogatni testvéreink munkáját.

Külön fokozta testvéreink örömét az is, hogy ünnepi alkalmainkon a szűkebb családi körből is jelen lehettek néhányan. Cserepka Sándor és felesége Vácról (Annamária szülei), valamint Cserepka János lelkipásztor és felesége Kelowna-ról osztozott velünk örömeikben.

Az Istentisztelet után szeretetvendégség keretén belül kerülhetett sor az egyéni, és személyes köszöntések átadására. Tudjuk és érezzük azt, hogy Urunk megszentelte jelenlétével közösségünket, alkalmainkat. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazok felé, akik jelenlétükkel megtisztelték gyülekezetünket, és eljöttek időt és fáradtságot nem kímélve azért, hogy együtt örüljünk, és dicsőítsük Mennyei Atyánkat, mert meghallgatta a torontóiak imádságát, és megadta a gyülekezet szükségét, az új lelkipásztort. Így volt teljes az örömünk az Úrban!

Katona Géza, Toronto

Az Torontói Ifjúsági Konferenciáról és a lelkipásztor beiktató istentiszteletről hangfelvétel készült, amely megrendelhető a torontói gyülekezet címén:

157 Falkirk St. Toronto, Ontario, Canada, M5M 4K4

a lap elejére

 

TÉTLENSÉG ELLEN

"Tedd meg azt, ami a kezed ügyébe esik és amihez erőd van..." (Préd 9:10)

Ha van üzenet, amit betegágyamból küldhetek, és ha még nem vagy telve afeletti bánkódással, hogy tétlenségben vesztegelsz, azt üzenem, hogy dolgozz, amíg tudsz. Ha a betegágyad olyan puhává akarod tenni, amilyen egyáltalán lehet, akkor ne tömködd tele sajnálkozásokkal és szemrehányásokkal, amiket azért teszel, mert elvesztetted az erőben, egészségben eltöltött idődet.

Évekkel ezelőtt ilyesmit mondtak nekem az emberek: a heti tíz prédikálással fel fogja őrölni a szervezetét! Jól van, ha így cselekedtem, örülök neki. Újra így tennék. Ha ötven szervezetem lenne, mind örömmel törném szét az Úr Jézus Krisztus szolgálatában.

Fiatalok, akik erősek vagytok, győzzétek le a komiszságot és küzdjetek az Úrért, amíg tehetitek. Semmit se sajnáljatok odaadni a mi áldott Urunkért és Mesterünkért abból, ami bennetek rejlik. Fogjatok össze Krisztusért és semmilyen munkát ne halasszatok holnapra. ____C.H.Spurgeon

 
a lap elejére
GYÜLEKEZETI HÍREK
CLEVELAND
Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet - Lelkipásztor: Zeffer Béla
 

Román parlamenti képviselők a magyar imaházban

Az 1996. őszi romániai választásokon Románia népe új államelnököt és parlamenti képviselőket választott. Az új Constantinescu kormány engedélyezte egy Szorvány Bizottság megalakulását a külügyminisztériumi kabinet keretein belül.
Ennek a bizottságnak a tagjai szeptemberben Cleveland városába is eljutottak.

Glăvan Stefan a bizottság elnöke. Parlamenti N.D.P. képviselő, egyetemi professzor Temesváron.

Mogos Ion bizottsági tag. Parlamenti N.Sz. P. képviselő, Iasi ügyvéd, törvény bíró.

Dugulescu Petre bizottsági tag. Parlamenti K.D.P.P. képviselő. A Temesvári Román Baptista Gyülekezet lelkipásztora.

Amikor tudomásunkra jutott, hogy erre járnak, meghívtuk őket gyülekezetünkbe. Meghívásunkat elfogadták és szeptember 28-án eljöttek a délutáni istentiszteletre. Átadták gyülekezetünk részére a román parlament köszöntését, jó kivánságát és a szórványban élő román állampolgárokkal kapcsolatos együttmüködési program tervezetét.

A bizottság feladata, kapcsolatba kerülni a külföldön letelepedett román állampolgárokkal. Tájékoztatást adni a jelenlegi kormány és parlament álláspontjáról, felmérni a külföldön élők sérelmeit és megoldást találni azokra.

A jelenlegi román kormány biztosítani akarja a külföldön élő román állampolgárok jogait, illetve azok jogait, akik újra felveszik román állampolgárságukat. Az állampolgárok jogainak biztosítása során pl. ilyen témák merülnek föl:  az elkobzott ingatlan visszanyerése, a nyugdíj jogosultak megkapják nyugdíjukat, kedvező kereskedelmi beruházás.

Örömmel hallottuk, hogy minden szerda este 8-9-ig a volt 2. számú pártkabinet imaórai helyiség lett a parlamenti képviselők számára. A beszélgetés végén kérdéseket tettünk fel, melyekre válaszolt a parlamenti küldöttség.

Petre Cocartau akroni baptista testvér volt a parlamenti küldöttség házigazdája.
Dugulescu lelkipásztor a János 17:21-22 versek alapján az egységről és a Krisztus értékéről beszélt.
Az együttlét Dugulescu lkp. imájával fejeződött be.

A román parlament képviselői útján bizalmával fordult hozzánk. Problémáinkkal keressük fel őket személyesen és minden ügyben intézkednek.  A jó Isten áldja meg őket további keresztyéni lelkülettel, nemzetük és államuk iránti hűséges szeretettel.      ____Zeffer Béla

a lap elejére


DETROIT
Első Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Herjeczki A. Géza

Bokor Barnabás testvér és felesége augusztus 11-12-ét Detroitban töltötte. Sajnos vasárnap nem jutott nekünk, hiszen testvérünk számára szoros programot állítottak össze az őket meghívó clevelandiak (Bethánia Gyülekezet). Mikó Tiborék hozták át őket clevelandból. A szerda estét keddre hoztuk előre, s így találkozhattak testvéreink a gyülekezet egy részével is, közöttük természetesen a Nagyváradról származókkal. Ezen az estén Bokor testvér hirdette az igét és azután beszámolót tartott otthoni munkájáról. Végül a hegedű is előkerült és egyedül majd néhány helyi "hangszerésszel" együtt eljátszott néhány szép éneket, mindannyiunk örömére. Az Úr áldást kívánjuk sokirányú munkájára, szolgálatára.

Az idén a nyár végén került sor a szokásos gyülekezeti piknikeinkre. Augusztus végén Fűr Béláéknál, szeptember végén pedig Mikó Tiboréknál töltöttünk egy-egy kellemes és mozgalmas (röplabda) szombat délutánt.

A hagyományos garázs szelet szeptember közepén tartottuk meg.

Október közepén a torontói ifjúsági találkozóra és a lelkipásztor beiktatásra utazott a gyülekezet nagyobbik fele.

A Wycliffe Bibliafordító Társaság munkatársai: Mónus Viktor és Anita az őszi körútukon ismét fölkeresték Detroitot, hogy az itt élő arab lakosság között tovább építsék a kapcsolataikat. (Detroit szomszédságában, Dearbornban van a kontinens legnépesebb arab települése.) Mónus testvérék mostani utuk során a Promis Keepers-ek nagy washingtoni találkozójára is eljutottak. Személyes élményeikről hamarosan beszámolót küld a lap számára Mónus testvér.

A reformáció napján délután az Amerikai Magyar Református Egyházzal együtt tartottunk istentiszteletet. Az Allen Parki szép, tágas templomukban rendezett ünnepély központi gondolatát így fogalmaztuk meg: a Reformáció és a Biblia. Az estet a helyi lelkipásztor, Nt. Szemesi Attila vezette, az igét a mi lelkipásztorunk, Herjeczki Géza hirdetett. Szolgált mind a két egyház énekkara, verseket hallgattunk, zongoraszólót játszott Herjeczki Ádám, orgonaszólót pedig Timothy Loszevszky, az elmúlt években felújított nagy, sípos orgonán.  Az istentiszteleti alkalmat vendéglátóink szeretetvendégséggel zárták.   __Máté

a lap elejére


ISTENTISZTELET A HADITENGERÉSZETNÉL

Gyülekezeteink missziós hatása addig ér, ameddig azt mi kivisszük imaházaink falai közül. Szász Károly testvér nyugdíjbavonulásakor, az Amerikai Haditengerészet őrnagyának "utolsó partraszállásánál," az ünnepelt bizonyságtételében, de még felettesei beszédeiben is a sikeres katonai pálya titkaként arról a hitbeli örökségről hallottunk, amivel útnak indult a kiskőrösi gyülekezetből, amit életben tartott és tovább erősített a hívő család és a testvériség itt, Kaliforniában, hogy először tanulmányaiban, majd az anyahajók fedélzetén végzett szolgálatával Clinton elnök úr, Kalifornia és Florida kormányzóinak a köszönetét is kiérdemelje.

1966-ban érkezett Amerikába. Nagybátyja, Szász István testvér segítette az elindulásnál. Az alhambrai imaház építésén dolgozott, angolul tanult, és 1969-ben kezdte meg katonai szolgálatát a Haditengerészetnél. Repülés-technikai és informatikai tanulmányokat folytatott, anyahajókon, rombolókon szolgált, behajózva a világ tengereit, megjárva az utóbbi évtizedek hadszíntereit.

Lánya és fia is a díszőrség tagjai között tisztelgett, amikor utoljára kiszállt a hajóhídon, és búcsúztatására szólt a hajó-csengő. A kidíszített hangárban parancsnokai, bajtársai, családtagok, a helyi magyarság vezetői és gyülekezetünk képviselői előtt köszönte meg Isten oltalmát, segítségét, hívő szülei és nagybácsija támogatását. A tábori lelkész többek között ezt mondta: "Egy gerinces magyartól és szívós amerikaitól búcsúzunk, aki mélyen hívő családi háttérből indult el a kommunista Magyarországról, hogy Amerika földjén új életet és új jövőt kovácsolhasson maga és családja számára. Isten állt mellette, és a veszélyek között megoltalmazta..."

Megható mozzanatai voltak az ünnepségnek, amikor Szász Lajos testvért (kiskőrösi előljáró), Károly édesapját köszöntötték, és Dr. Szenohradszky János testvér imája, aki gyermekkori barátja az ünnepeltnek. 32 éve látták egymást utoljára.

Először jött imaházba egyenruhájában "Karcsi bácsi" a következő vasárnap - ő a gyerekek kedvence (érti a nyelvüket, istentisztelet után köré rajzanak). A fiatalokhoz szólt a bizonyságtételében, arra buzdította őket, hogy válljanak építő tagjaivá a gyülekezetnek, legyenek kitartók és szorgalmasak a tanulásban, és becsületes munkával tegyenek bizonyságot hitükről a pályán, ahová az Úr vezeti őket. Ezen az istentiszteleten éppen jelen volt  Emery Kucharik is (Forrás testvérnő fia), akit a NAVY San Diego -Miramar állomásán Szász őrnagy utódjaként tartanak számon a katonák. ___Novák József

a lap elejére


Testvéri kapcsolatok ápolása

Ha visszagondolok az elmúlt két évre, amit Isten kegyelméből az Egyesült Államokban tölthettünk családunkkal, akkor a kiemelkedő emlékek közé sorolhatjuk az itteni magyar testvérekkel való találkozásokat. Amikor 1995-ben a Southwestern Baptist Theological Seminary-ba, Texasba jöttünk továbbtanulás céljából, kapcsolatba kerültünk amerikai magyar baptista testvéreinkkel, pontosabban a chicagói és a new yorki gyülekezettel. Az Úr lehetővé tette, hogy meglátogassuk a két gyülekezetet és ezáltal közelebbi betekintést nyerhettünk az Amerikában élő magyar gyülekezetek sajátos helyzetébe. Számunkra külön áldást jelentett az, hogy magyar nyelvű közösségben járhattunk, mivel Texasban nincs magyar nyelvű gyülekezet.

Nemrég, azaz 1997 augusztusában látogathattuk meg a new yorki gyülekezetet az ottani testvérek, pontosabban a női kör meghívására. Sok maradandó emlékkel gazdagodott életünk a két hét alatt, amit ott töltöttünk.

Természetesen a gyülekezeti összejövetelek, a családoknál tett látogatások és a városnézés alkalmai sok lehetőséget nyújtottak a testvérekkel való találkozásra, beszélgetésre. Elég sokan vannak a gyülekezetben, akiket még Erdélyből ismertünk, néhány családot még gyermekkorunk óta. Egyes testvérekkel nem találkoztunk már tizenöt éve. Együtt adhattunk hálát az Úrnak azért, hogy mindannyiunkat vezetett és gondunkat viselte az elmúlt évek alatt.

Külön áldás volt az, hogy a gyülekezetben együtt szolgálhattunk magyar nyelven. Hasznosak volta a gyülekezet ifjaival való találkozások vasárnap reggel. A személyes evangélizálásról való beszélgetésünk arra vallott, hogy a fiatalok szeretnének hatékonyan tevékenykedni ezen a területen. Azt kívánom, hogy ezt a vágyukat jutalmazza meg az Úr látható gyümölcsökkel.

Ennek az időszaknak egy másik élménye volt a pennsylvániai ámisok meglátogatása. Korábban már tanultunk róluk Budapesten, a Baptista Teológián, ezúttal pedig alkalmunk volt élőben is meglátni őket. Ezért egy kicsit úgy éreztük, hogy tanulmányi úton voltunk azon a napon Pennsylvaniában.

Szeretnénk az elmúlt évek alatt tanultakat az óhazában gyümölcsöztetni. Tudjuk, hogy amerikai magyar testvéreink is figyelemmel kísérik az "otthoni" missziót, s ennek a közös munkának a jegyében is hasznosnak, áldásosnak tartjuk a new yorki testvérekkel való találkozást. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot és imádkozunk egymásért. ____Giorgiov Adrián

a lap elejére


Faulkner Terézia:

MAGYARORSZÁGI UTAMRÓL

Csodálatos élményben részesültem az Úr kegyelméből. Egy hónapig (aug. 18 - szept. 18) Magyarországon járhattam - gyülekezeteket, testvéreket, ismerősöket, rokonokat, barátokat látogathattam meg...

Solymosi Sárika és Patkós László autó vezetésével, jól megszervezett programjaikkal több mint 5 ezer kilómétert tettünk meg egy hónap alatt. Korán keltünk és későn feküdtünk. Minden egyes alkalomért hálával gondolok vissza...

Nagyon élénk minden a szívemben. Örömkönnyek között írom, hogy milyen jó volt megtapasztalni azt a sok imát, ami az utamon kisért. Hálával van tele a szívem testvéreim iránt ott Magyarországon és itt Amerikában. Igazi Krisztusi szeretetet gyakoroltak a testvérek. "Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának." (Efézus 5:20). A gazdag lelki táplálék mellett ott voltak a Márták és Máriák, akik sok fáradsággal láttak el minket kiváló magyar konyhájukkal. Olyannyira, hogy a ruháim szűkek lettek, kölcsön ruhában kellett visszajönnöm...

Az Úr kegyelméből a harmadik könyvem is megjelenhetett ottlétem idejére, hogy személyesen is adhassam szeretteimnek.

Augusztus 20-át szeretném egy kicsit jobban kiemelni a többi alkalomtól. E napot Tahiban, a Baptista Táborban tölthettem, ahol 2500 hallgató volt. Én is kaptam öt percet a bizonyságtevésre, ami nagyon hasznos volt. Mivel kértem azokat a levelező ismerőseimet, akikkel még személyesen sohasem találkozhattam, hogy tegyük ezt a helyet a találkozás helyévé. Kétezer emberrel levelezek már hosszú idők óta, így a tahii  alkalom segített olyanokkal is találkozni, akikkel máshogy nem találkozhattam volna. ...

Kedves testvérek, ismerősök átjöttek még Szlovákiából és Ukrajnából is, hogy találkozhassanak velem. Ima és hála van a szívemben mindannyiótokért. Távol vagyok, de mégis nagyon közel hozzátok. Az Urat dicsőítjük azért is, hogy megőrzött egy balesettől. Csodálatos volt mindenben és mindenhol megtapasztalni Isten jelenlétét.

Évtizedeken keresztül küldtük a Biblia és traktátus csomagokat az egyéb csomagok mellett - amit még drága férjemmel kezdhettünk. Itt Amerikában sok-sok "özvegyasszonynak nyílt ki a perselye," sok-sok apró "fillérből," sok-sok kéz és szív mozdult meg míg a csomagok eljuthattak hozzátok. Legyen az Úré a dicsőség mindenért.

Megható érzés megtapasztalni a sok emberi szeretetet, figyelmességet. Ha már itt ilyen drága a közösség, mi lesz odaát? Több alkalommal énekeltük: "Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van..." Az atyafiakkal való közösség valóban csodálatos a mi számunkra. Az Úr közel, szeressük Istent és egymást, mert Ő a Szeretet. "Hirdessük az Igét alkalmas és alkalmatlan időben..." - tehát mindig. Hogyan is lehetne leírni, mit tett az Úr egy teljes hónap alatt? Majdnem lehetetlen és ezért szeretném egy igeverssel befejezni gondolataimat:

"Hálát adok az én Istenemnek, minden tirólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy résztvettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig..." (Fil 1:3-6)

a lap elejére


A 70 ÉV

Nemrég abban a kiváltságban volt részem, hogy Dan Petersonnal a Campus Crusade for Christ (Timótheus Társaság) moszkvai vezetőjével beszélgethettem. Az elmúlt évekről szóló történetet, amit a Trans World Radio magyar adása Monte Carloból is sugározott, így beszélte el:

"1977-ben egy barátom elmondta, hogy az Úr indítására egy hívő csoportot szervez, mert egy stratégiát dolgoz ki az Evangélium Szovjetunióban való terjesztésére. Arra kért, hogy a feleségem és én csatlakozzunk hozzájuk. Ez egy fontos döntés volt a számomra. A Szovjetunióról alig tudtam valamit, ennek ellenére itt volt valaki, aki lehetőséget adott arra, hogy az Evangéliumot külföldön terjesszem. Az Úr világossá tette a számomra, hogy ahogy eddig én másokat biztattam az Evangélium terjesztésére, most rajtam van a sor ezt a munkát végezni. Ekkor hit által igent mondtam erre a felkérésre.

Ezután a feleségemmel beiratkoztunk egy nyelviskolába. Ebben az időben a Szovjetunió nem tárta szélesre a kapuját a misszionáriusok számára. Miután az orosz nyelvet valamennyire megtanultam, elkezdtem valamilyen állás után érdeklődni, hogy bejussak a Szovjetunióba. Egy idő után tudomást szereztem róla, hogy abban az iskolában, ahol a Szovjetunióban működő külföldi diplomaták gyerekei tanulnak tanárokat keresnek. Nekem mérnök oklevelem volt, később pedig matematikából is diplomát szereztem. Miután a kérelmemet beadtam, az illető iskola hamarosan elfogadott matematika tanárának. Ezért 1981-ben a feleségemmel és két kis gyermekemmel Moszkvába költöztünk, hogy matematika tanár legyek és kapcsolatot létesítsek az orosz hívőkkel.

Bizonyos szempontból földalatti munkát végeztünk, mert a hivatalosan el-nem-ismert hívőkkel létesítettünk kapcsolatot. Az elkövetkezendő hat év alatt az Úr csodálatos munkálkodását láthattuk. Nagyon óvatosaknak kellett lennünk, hogy az ott végzett misszionárusi munkánkról kivel és hogy beszéljünk, mert a lakást, ahol laktunk a KGB lehallgatta. Megtudtuk, hogy még az autónkban folytatott beszélgetést is lehallgatták. A lakásunk előtt éjjel nappal rendőr állt. Megfigyelték, hogy mikor mentünk el és mikor jöttünk vissza. Habár a hívőkkel való kapcsolatot illetőleg nagyon óvatosaknak kellett lennünk, mégis az Úr a Szovjetunióban nagyon komoly hívőkkel hozott össze. Később már 4-5 Biblia tanulmányozó csoporttal tartottuk a kapcsolatot. Lehetőségünk volt hívő irodalmat is behozni a hívőknek. Az 1980-as évek elején, amikor a Jézus film oroszra le lett fordítva, akkor néhány példányt betudtunk vinni a Szovjetunióba. Isten ezt a filmet hatalmasan felhasználta.

Az egyik legizgalmasabb időszak az volt, amikor végül is az orosz nép felszabadult. Korábban a hívők szíve vágya az Evangélium terjesztése volt, ami nem volt megengedve. 1986-ban a hívők egy csoportjával összejöttünk a Dániel próféta könyve 9. része tanulmányozására. Ebben a fejezetben Dániel Jeremiás próféciájára utal, hogy Izráel babilóniai fogsága 70 évig fog tartani. Amikor Dániel Jeremiás próféciáját olvasta, akkor rájött, hogy a 70 év majdnem letelt. Akkor imában az Úrhoz fordult és elkezdte megvallani a bűnét és a nemzete bűnét. Ekkor mi sem tudtunk másra gondolni csak arra, hogy a Szovjetunió és a kommunista rendszer az egész népet sok éven át rabszolgaságban tartotta. Akkor mi megfigyeltük, hogy a kommunista rendszer 1917-1986-ig már 69 évig tartott. Erre meglepve láttuk, hogy 1987-ig a hívők rabsága a 70-ik évet elérte volna. Tényleg igaz lenne, hogy az Úr a hívőket a kommunista rendszer alól nagyon hamar fel akarná szabadítani, hogy a saját népüknek az Evangéliumot terjeszthessék? Ennek eredményeként a hívők 1987. januárját egy komoly hónapként irányozták elő. Az orosz hívők egy csoportja elhatározta, hogy a hívők üldözésének befejezéséért és az Evangélium terjesztése engedélyéért imádkozni fog. Mások úgy döntöttek, hogy nemcsak imádkozni, hanem böjtölni is fognak. Annak ellenére, hogy a dolog veszéllyel járt, mégis egy okmányt hivatalosan aláírtak, hogy ezért az ügyért imádkozni és böjtölni fognak. A hívők a Szovjetunióban mindenhol és más hívők a világ különböző országaiban ezalatt a különleges hónap alatt imádkoztak és böjtöltek, valamint Isten kegyelmét és segítségét kérték a Szovjetunió és a hívők számára.

Hiszem, hogy az Úr azokat az imákat meghallgatta, mert 1987. február első munkanapján Gorbacsev elnök hivatalosan rendeletet adott ki a vallásos és a politikai foglyok szabadon bocsátására! A gyülekezeteket és a templomokat kinyitották és megkezdődött a vallásszabadság! Ekkor történt meg, hogy a hívők Kievnél a Dnyeper folyóban hitük vallomására 180 személyt merítettek be. Az ünnepélyes alkalomra 15.000 néző jött el, mert azelőtt soha se láttak bemerítést. Ez alkalommal a rendőrség már nem letartóztatni jött, hanem a rendet fenntartani.

Ezt eredményezte a közös és buzgó imádság. Végtelen nagy áldás volt ott élni és a változást látni! Isten hatalmasan működik ebben az országban! Kérlek imádkozzatok azért, hogy az Úr Jézus Krisztus Evangéliuma mindenkihez elérjen!"

                    Beküldte: Steiner József

OSWALD CHAMBERS (1874-1917)

Halála évfordulóján világszerte ismert és olvasott áhítatos könyvéből (My Utmost For His Highest) idézünk.

Ne gondolkozz tovább, indulj el!

"És Péter ... járt a vizen és Jézushoz ment. De látva az erős szelet, megrémült." (Máté 14:29-30)

A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt. Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vizen. Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett. Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén? Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül.

A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra gondolunk és süllyedni kezdünk. Ha felismered Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit. A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek, nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: "Miért kételkedel?" (31). Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!

Ha csak egy másodpercig is tanakodol, miután Isten szólt, akkor mindennek vége. Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna." Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá. Nem tudhatod, mikor hangzik fel szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki. Csak az átadás által ismerheted meg Őt. Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett - elmélkedések az év minden napjára, Evangéliumi Iratmisszió. (A június 18-i elmélkedés)

a lap elejére

Történelmet formáló Ige (2Tim 3:14-17)

A teljes Írás Istentől ihletett

Isten Igéje különleges kincsünk. A teljes Írás Istentől ihletett, mondja Pál apostol. Vagyis nem egyik, vagy másik részlete, hanem az egész Ószövetség. Pál gondolatmenetéhez akkor vagyunk hűségesek, ha ma az egész Bibliára értjük szavait. Az ihletés szóval pedig világosan kifejezi, hogy Istentől származik, de eszközén, a reá figyelő emberen, prófétáin, apostolain keresztül küldte el üzenetét. Azok gondolták végig, azok írták le Isten utasítására.

Azután az Igét ihlető Isten gondoskodott arról is, hogy az Ige megmaradjon, s hogy az emberek kezébe kerüljön.

A reformáció egész története bizonyság arról, hogy Isten igéje valóban élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál... (Zsid 4:12).

Ezt az élő és ható, munkálkodó Igét Isten szolgái szívére helyezte úgy, hogy nem is tudták félretenni azt. Az egész életük Isten igéje körül forgott. Jeremiás úgy érezte, hogy Isten igéje olyan közel van hozzá, mintha égő tűz volna szívében, csontjaiba rekesztve (Jer 20:9). Pál apostol is hasonlóképpen észlelte: "...szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9:16).

Elvezet az üdvösségre

Dehát miért olyan fontos az evangéliumnak, Isten igéjének az olvasása, a továbbadása, a terjesztése - kérdezhetnénk. Azért, mert Isten igéje nem csak Istentől ihletett, és nem csak élő és ható, hanem alkalmas arra, hogy olvasóit elvezesse az üdvösségre. Így olvastuk az apostol szavait: "... amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által" (15). Isten embereket megváltó, bűneikből megszabadító, üdvözítő munkájának nélkülözhetetlen eszköze az Isten Igéje. Isten szándéka Pál apostol szerint az, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (1Tim 2:4).

Egyéneket és történelmet formál

Tehát Isten igéje először is átformálja azokat, akik azt olvassák, tanulmányozzák. Azután ez az élő Ige alkalmassá tesz arra, hogy másoknak is továbbadjuk, másokkal is megértessük Isten csodálatos szeretetét, üdvözítő kegyelmét. A megtérő, Isten igéjét olvasó keresztyének sokaságát látva pedig már nem nehéz fölismerni, hogy Isten nem csak egyéneket, hanem a társadalmat, az egész történelmet is alakítja, formálja.

A kézbe vett, tanulmányozott ige

A Reformáció az egész világ életében egy lényeges fordulópont volt. Persze a lényeges fordulat alatt nem azt értem, hogy megoszlott a keresztyénség és létrejött néhány protestáns felekezet, a Lutheránus, a Kálvinista, a Baptista Egyház és azután még egy néhány. A lényeges fordulat az volt, hogy az emberek kezébe került az Isten igéje, a Biblia. S ezúttal úgy, hogy onnan többé senki nem tudja elvenni.

1517-ben Rotterdami Erasmus kiadta az Újszövetség görög nyelvű szövegét, ezzel hozzáférhetővé tette azt az egyetemeken tanuló fiatalok számára. A Biblia tanulmányozása, magyarázása és fordítása volt a legjellemzőbb erre a korra.

Anabaptisták és a Biblia

A Reformáció kapcsán nemcsak Luther Márton és kiszögezett tételei jutnak eszünkbe. Azon a nevezetes októberi napon Luther Márton 34 éves volt. Kálvin János még csak 8. A két generáció között volt egy különleges igetanulmányozó csoport, néhány fiatal pap, akiket Anabaptistáknak neveztek el, gúnyból (anabaptista = újra keresztelő). Róluk sokkal kevesebbet beszélünk, bár jelentőségük egyáltalán nem lényegtelen. Azon a napon Zwingli Ulrick 33 éves, Münzer Tamás 27 éves, Grebel Konrád és Mantz Félix 19 évesek és Hubmayer Baltazár 36 éves.

Grebel, Mantz és Hubmayer - ezt a 3 nevet legalább érdemes megismerni azoknak, akiket érdekel egy kicsit is az egyháztörténelem. Ők az Anabaptista mozgalom legnagyobb egyéniségei. Mit kell róluk tudnunk? Legalább azt, hogy mindegyik a Szentírás tudós kutatója volt. A héber, a görög és a latin nyelven olvasták és tanulmányozták a Szentírásokat. S amikor megértették az Ige tanulmányozása során, hogy nagyon messzire eltért az egyház attól, amit Isten az ihletett és élő Igében kijelentett, akkor készen voltak arra, hogy a hivatalos egyház tiltakozása ellenére is, - ha kell, még életük árán is azt az igazságot képviseljék. Nem az egyetlen, de mindenesetre az egyik legnehezebben elfogadható fölismerésük az volt, hogy a keresztséget tudatos döntés és hit kell, hogy megelőzze. Az első ilyen keresztségre Zürichben, Mantz házában került sor 1525. január 21-én - ezt az időpontot tartják a reformáció harmadik ágának is nevezett anabaptista mozgalom születésnapjának. E fölismert igazsághoz annyira ragaszkodtak, hogy ezért életüket is föláldozták. Az említett anabaptista vezetők egyike sem érte meg az 50 éves kort (vagy a 30-at, mint pl. Mantz Félix, az első anabaptista mártír). Vízbe fojtották, vagy máglyán elégették őket.

A reformáció elindítóiról, és résztvevői mind komoly igetanulmányozók voltak. Számukra az Ige olvasása nem egy kedves időtöltés volt, nem a hobbijuk volt, nem akkor tették, amikor éppen ráértek, hanem az volt az életük! Az Igéért adták életüket, az Ige pedig terjedt is munkálkodásuk nyomán.

Ismerjük a szent írásokat

Az Ige terjedt, hozzánk is eljutott. Polcainkon ott van és remélem, hogy a kezünkben is ott van, minden nap. Nem mostanában hallottatok róla először. Legtöbben most úgy lehetünk, mint Timóteus, akinek ezt írta az apostol: Gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, hiszen az Isten igéje megnyitja előtted az üdvösségre vezető utat. És hasznos is az Ige a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.

Olvasd rendszeresen, s maradj meg abban!

Vagy inkább kérdő formában hadd tegyem föl: ismered-e Isten Igéjét, a Bibliádat? Olvasd, tanulmányozd azt rendszeresen! Isten kijelentett, élő Igéje el tud vezetni téged is az üdvösségre.

Ha pedig ismered és szereted az Igét, fogadd meg Pál tanácsát, amit Timóteusnak adott, amikor ezt írta: de te maradj meg abban, amit tanultál, amiről megbizonyosodtál, hiszen az a te üdvösségedet munkálja, sőt, ha másoknak is fölhívod rá a figyelmét, másokat is elsegíthet az üdvösségre.

Életünket ugyan ma nem kell kockára tenni érte, de azért ragaszkodjunk mi is Isten csodálatos Igéjéhez. Engedjük, hogy Isten az Igén keresztül formálja, alakítsa először is a saját életünket, s azután a közvetlen és tágabb értelembe vett környezetünket is. Ámen ___Herjeczki Géza

(Elhangzott az Allen Parki Református templomban)

AZ IGE RABJA

beszédeid már végleg
velem maradnak
elmúlhat ég és föld
változhat minden változó
elhagyhat testem is
- földből való -
de szavaid velem maradnak
mostmár az Ige rabja lettem
önként és örömmel
 
múlik tovább az elmulandó
de megmarad mi változatlan
s a szívem Tiéd örökre

Herjeczki Géza (1980)

a lap elejére


Ú T L E Í R Á S

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit is írjak. Hogy kezdjem el ezt az útleírást. Legyek nosztalgikus, 's idézzem ezeket a  mindannyiunk által jól ismert sorokat?

"Hol vagytok ti régi játszó társak
közületek csak egyet is hadd lássak"

Igen, keresem régi, volt társaimat, akikkel együtt róttuk Erzsébet poros utcáit, amint vasárnaponként, meg ki mikor, mentünk a Ferenc utcai imaház öreg  padjai közé.

Azóta több mint negyven év telt el. Másfél emberöltő. Az a maroknyi csoport, mely akkor útnak indult, azóta világgá széledt. Biztos vannak, akik már befejeztek földi pályafutásukat is, és "haza költöztek" az Égi Otthonba. Akik meg még itt vannak, azok megtalálhatók a világ majd minden részén, Európától kezdve Amerikáig le Ausztráliába és még talán az Afrikai kontinensen is.

A magyar úgy ismeretes, hogy kalandos, vándor nép. Ez a jelző pontosan illik rám. Útleírásomat SUMBAWA-ból küldöm. Hát ez meg hol van? kérdezik! Indonézia több mint 13.000 szigetéből az egyik, nem a legnagyobb, de a nagyobbak közé sorolható. Az "Arany Földje" nevet adták neki a helybeliek. Talán ha Bali szigetét említem, akkor az ismerős. Sumbawa a második sziget Keletre Balitól.

Mit keresek én Indonéziában? Itt dolgozom, már második éve. Egy évet töltöttem a fővárosban, Jakartában, s most második hónapja vagyok itt Sumbawaban. Hogy kerültem ide? Úgy mint a világ többi részére, Törökországtól Kínáig, Szaud Arábiától Magyarországig. Én azok közé az emberek közé tartozom akik róják a világot, egyik munka után a másikba kezdenek, épp ott, ahol szükség van rájuk.

Vándorlásaim alatt volt alkalmam sok helyen megfordulni, sok szokást megismerni. Sőt azok közé a szerencsés kevesek közé tartozom, akik visszajutottak Magyarországra, "kiküldetésre." Pont negyven évre rá, hogy elhagytam Magyarországot jutottam el újra Kaposvárra egy amerikai vállalattal. Azt az érzést nem lehet papírra vetni. Azt át kell élni. Újra otthon! Negyven év álma valósult meg. Habár a kiküldetés rövid éltű volt, mégis életem egyik fénypontjának nevezem.

Legtöbb időt muzulmán országokban töltöttem. Itt is a népség közel 93% muzulmán. Mégsem éreztem magam soha kívül állónak; soha nem éreztették velem, hogy én más vagyok, mint ők. Sok szépet és jót láttam az évek alatt, amíg jártam a különböző helyeket. Nagyon megható volt az, amikor Szaud Arábiában éltem, s napnyugtakor mentem az országúton. A nagy teher kocsik - egyik a másik után álltak félre és sofőrjeik Mekka fele fordulva kezdték mondani esti imájukat. Senki nem kényszerítette őket, senki nem vonta volna őket felelősségre, ha nem állnak meg. Önmaguktól álltak meg hálát mondani, hogy szerencsésen megérték a nap végét.

Indonéziai kiküldetésem alatt sokat utaztam különböző városokba. Hol repülővel, hol vonattal, de néha, ha muszáj volt, kocsival. Ilyen útjaim alatt egy különleges dologra lettem figyelmes. Kis falvak előtt fiatal gyerekek leállították az arra haladó kocsikat és adományt kértek. Nem maguknak, vagy valami sport pálya építé-sére, hanem egy új mecset építési alapra. Jókedvű udvarias gyerekek voltak. Amikor először megállítottak, nem tudtam, hogy mit akarnak, s csak mondtam a sofőrnek, hogy menjen tovább. De aztán, amikor ez többször előfordult, akkor megállíttattam a kocsit és megkérdeztem, hogy mire gyűjtenek. Elmagyarázták, hogy a falu nő, s szükség van egy új mecsetre, de szegények és nincs rá pénzük. Azt remélik, hogy azok, akik arra haladnak megsegítik őket. Adományom udvariasan megköszönték: "Treima Kasi Pak" (Köszönöm Szépen Bátyám). Megható volt. Ahelyett, hogy szórakozni mentek volna, vagy futballozni, gyűjtöttek. Hitük más mint a mienk, de példamutatóan komolyan veszik. Amit tőlük láttam, azon elgondolkoztam. Hajlandók vagyunk-e mi is gyűjteni, főleg hajlandók vagyunk-e mi is adakozni, hogy templomok, imaházak épüljenek ott, ahol már kicsi, vagy öreg az, ami van?

Gondolunk-e arra, hogy nekünk, akik nyugaton élünk, mi minden megadatott, amit mások hiányolnak? Hajlandók vagyunk-e lemondani dolgokról, hogy segítsünk azokon, akiknek nem adatott minden úgy meg, mint nekünk? Amíg Magyarországon voltam alkalmam volt belátni a nehézségekbe, amivel testvéreink küszködnek. Ők nem állítják le a kocsikat, hogy segítséget kérjenek. Saját erejükből építik az új Siont. Bővítik Isten házát, hogy helyet biztosítsanak azoknak, akik haza találnak, akik megfáradtak és felújulásra szomjúhoznak.

Emlékszem, hogy mielőtt elhagytam Magyarországot, milyen jó volt az imaházba menni. Menedék volt, mentsvár volt, kőszikla a viharos tenger közepén. Biztonságot adott. S ahogy akkor kellett a biztonság, most még jobban kell, most még nagyobb a vihar, a bizonytalanság, mint akkor volt. Az indonéziai gyerekek arra emlékeztettek, hogy nekünk is segíteni kell, és nem csak ott, ahol vagyunk, hanem ott is ahol nagyobb a szükség.

Talán egy kicsit eltértem útleírásom témájától, de oly élénken él bennem ez a történet, hogy úgy éreztem, el kell mondanom. Egy mozaik a negyven évnyi vándorlásból. Hogy hány ilyen történetre emlékszem, nem tudom. Hogy hány felejthetetlen élményben volt részem, megszámlálhatatlan. De amire emlékszem, azok közűl néhányat szeretnék megosztani a testvérekkel, régi társaimmal.

Most ennyi elég. Legközelebb majd Törökországról, ahol az első keresztyének menedéket találtak az üldöztetésük során. Addig is sok szeretettel gondolok minden régi ismerősre, úgy az erzsébetiekre, mint mindenki másra. Hisz mi akkor egy nagy család voltunk. Megismerkedtünk Tahiban, Balatonföldváron, meg amint jártunk különböző gyülekezetekbe az erzsébeti pengetős zenekarral. Mindenki testvér volt, és hiszem és remélem, hogy az is maradt.

        Udvarhelyi Gábor (Gabriel Hill)

a lap elejére


Felhívás kedves olvasóinkhoz és az Irodalmi Napot megtartó gyülekezetek testvériségéhez

1. Ha a lap jár a kedves testvérnek, úgy arra kérem, gondolkozzon azon, hogy kinek adhatná oda, sőt, hogy kinek rendelhetné meg legalább egy évre az Evangéliumi Hírnököt. Az amerikai kontinensen évi 20 dollár az előfizetési ár. Óhazai rokonainknak is előfizethetünk - évi $25.00-ért.

2. Ha eddig még nem járt volna a lap a kedves testvér címére, arra kérem, hogy rendelje meg azt, felhasználva a 11. oldalon lévő megrendelő szelvényt. Az előfizetés ára évi $20.00. Ennél sokkal többet költünk más olvasnivalóra. Az előfizetés ugyan nem fedezi teljesen a lap előállítási és postázási költségeit, de hozzájárul ahhoz, hogy a lap fönnmaradjon, hogy misszióját folytatni tudja.

3. Az Evangéliumi Hírnök Baráti Köre tagjainak:

Az 1994. évi közgyűlésen létrehoztuk az Evangéliumi Hírnök Baráti Körét. Kérjük, hogy újítsák meg ebben az évben is tagságukat az ígért anyagi támogatás beküldésével.(Akik ezt megtették a közelmultban, azoknak ezt külön is megköszönöm. Munkánk közben sokat jelent, ha arra gondolhatunk, hogy vannak ilyen barátai, támogatói is a lapnak.)

4. Ha még eddig nem lépett volna be az Evangéliumi Hírnök Baráti Körébe (lehet, hogy nem is hallott róla eddig), szeretettel kérem, hogy tegye meg ezt most. Lépjen be ebbe a magyar baptista missziót támogató testvéri körbe! Használja fel az itt található szelvényt akár a megújításra, akár a belépésre.

Mi a célja a Baráti Körnek?

Szövetségünk lapjának s ezzel egyúttal az amerikai magyar baptista irodalomnak a pártfogása, fenntartása.

Kik lehetnek a Kör tagjai?

Mindazok, akik
- szeretik az Evangéliumi Hírnököt
- megjelenésének, terjesztésének ügyét szívükön viselik,
- missziójáért imádkoznak,
- az Evangéliumi Hírnök kiadását az előfizetésen felül is támogatják, ha lehetséges, legalább évi hatvan dollárral.

Az Evangéliumi Hírnök küldetése

90 év óta ugyanaz: a Krisztus hozta örömhír terjesztése a szétszórtságban élő magyarok között. Így is kell lennie, hiszen az Evangéliumi Hírnök az Amerikai Magyar Baptista Szövetség missziós tevékenységének fontos ága ma is. Oldalain gyülekezeteink testvérisége kapcsolatot tarthat egymással a találkozók idején kívül is.

Ezentúl a nagyvilág sok más részén is olvashatják magyar, vagy magyar származású testvéreink. A szétszórtságban, magyar gyülekezet nélkül élő testvéreinknek reményt, életet jelenthet egy-egy száma.

Az Evangéliumi Hírnök ezután is elsősorban a Krisztus hozta örömüzenet szószólója, terjesztője kíván maradni. Amíg kontinensünkön magyar nyelvű baptista misszió folyik, szükség van e lapra is.

Számítunk a kedves testvér segítségére - imádságára és anyagi támogatására ezután is!

        Herjeczki Géza szerkesztő               Fűr Béla lapkezelő

Amennyiben szeretne belépni a Baráti Körbe, küldjön egy E-mailt a szerkesztőnek, aki megküldi az itt következő belépési nyilatkozat "papír" változatát.

Vagy egyszerűen küldje el csekkét szövetségünk pénztárosának, Drescher testvérnek, vagy Fűr Béla lapkezelő testvérnek. (12409 Devoe St. SOUTHGATE, MI 48195)

AZ  EVANGÉLIUMI  HÍRNÖK  BARÁTI  KÖRE

Belépési vagy tagság megújítási nyilatkozat

Kedves Szerkesztő Testvér!

Az Evangéliumi Hírnököt rendszeresen olvasom és értékelem. Szeretném, ha eredeti küldetését - az örömüzenet terjesztését - ezután is betöltené. Imádkozom a lap missziójáért és  lehetőségem szerint támogatni is szeretném azt.

Éppen ezért be szeretnék lépni az Evangéliumi Hírnök Baráti Körébe.

Név / Name: ............................................................ ..............
cím / address ............................................................ ..............
                      .............................................. .............. ...............

Kérjük, hogy az egyiket jelölje meg a kettő közül:

1. Mellékelek  $..............-t (csekket Gospel Messenger névre kérjük kiállítani)
2. Fölajánlok  $..............-t, (melyet egy későbbi időpontban fogok elküldeni)

aláírás / dátum

Postacím:  Gospel Messenger, Mr. Louis Drescher,
                  2636 East 124th St., CLEVELAND, OH 44120

"A régi elmúlt" (2Kor 5:16-18)

Némelyek szeretnek dicsekedni azzal, ami elmúlt. Bűneikkel, amelyeket feltehetően megbántak, keserű könnyeket ejtettek miatta. Azután felmennek a szószékre és elsorolják, hogy mi mindenből szabadította meg őket Isten. Eszükbe sem jut, hogy a padokban kamaszok hallgatják őket, akiknek hasonló kísértéseik vannak. Ezt látják a TV-ben, ez van a levegőben körülöttük, ez hat rájuk, és ezt kapják még a szószekről is. Félek, hogy akiknek egyébként is kísértést jelent a régi élet, azoknak nem a szabadításról szóló egy mondat marad meg az emlékezetükben. Ha a régiek elmúltak, miért nem múltak el igazán?

Ha Isten Krisztusban megbékéltetett önmagával, mit számít, hogy mi volt? Nem az a fontos, hogy megtisztított, szeretetből elfogadott, fiává tett, lelki áldásokban részesített? A békéltetés szolgálatát bízta rád! ___Hegyi András (Áhítat)

a lap elejére


Olvassa rendszeresen lapunkat! Rendelje meg az Evangéliumi Hírnököt! Küldje el címét a szerkesztőségbe: evhirnok7@msn.com hogy előfizetési űrlapot küldhessünk.

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3