Baptist TOP1000

 

 

 

Az oldalt folyamatosan bővítjük

Küldjön verset e-mailen a szerkesztőnek:

herjeczki@juno.com 

az Evangéliumi Hírnökhöz

 sok vers (magyar és világirodalmi)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VERSET MONDUNK -
VERSEK, GYÜLEKEZETI HASZNÁLATRA
TÉMA SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSBAN

ANYÁK NAPJA  +  APÁK NAPJA

ANYÁK NAPJA

Édesanyámnak
 
Most egyre többet gondolok anyámra
Arra az áldott kedves földi szentre
Ki annyiszor könyörgött térdenállva
Áldást reám, a csintalan gyermekre.
 
Tudom, hogy most is gyakran száll imája
Az égbe értem ... Ó, te drága Asszony!
Legyen Tiéd jóságodért a hála.
A lábnyomodban is virág fakadjon.
 
És minden madár rólad énekeljen
És minden folyó a nevedet zúgja
Szívemből minden dallam útrakeljen
Szálljon reád, mint hálám koszorúja.
 
Anyám, rád gondolok: még sötét hajadra,
Dologtól durvult, mégis lágy kezedre,
Ajkadra amint féltőn csókját adja
S szeretve feddő, biztató szemedre.
 
Most látom, mennyit áldoztál értem,
Gyermekedért milyen nagyon sokat tettél
Hozzám mindvégig hű maradtál s érzem
Hogy most is úgy szeretsz ahogy szerettél.
 
Ezerszer megköszöntem már szívemben
Hogy annyit adtál értem önmagadból
Most is fogadd köszönetül e versem
Mindig szerető hálás fiadtól.
      Gerzsenyi Sándor
 
 
MEGÉRKEZTÉL
Anyák napja megérkeztél!
Csakhogy itt vagy végre!
Köszönöm az anyukámat,
hálás vagyok érte!
        Almási Mihályné
 
Petőfi Sándor
FÜSTBEMENT TERV
 
Egész úton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
 
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
 
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
 
S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
 
ANYÁM
Álmatlan, hosszú éjeken
Jó Anyám lelke van velem.
     Szelíd keze homlokomon,
     Nem töprengek a gondokon.
Felmelegít áldott szeme,
Átölel a szeretete.
     Jöttem a világ végire,
     De Ő mégis elér ide.
A léleknek nincsen határ,
Hová akar, ő odaszáll.
     A léleknek minden lehet,
     Anyám, te igaz Szeretet.
Ma én nagyon boldog vagyok,
Itt vagy, boldogan alhatok.
          Somogyi Gáborné
 
FELÉ
 
Elküldeném Hozzád fényes aranyszálon
Minden én örömöm, minden boldogságom.
 
Elküldeném Hozzád szívem minden vágyát,
Lelkem legtitkosabb, forró imádságát.
 
Elküldeném Neked, - nem viszi a posta,
Belerejtem azért szerény soraimba.
 
Elküldöm én Neked, tudom, Te megérted,
Ott, a tengeren túl tudom, hogy megérzed.
 
Elküldöm ma Hozzád az egész szívemet,
Elküldöm a lelkem, egyesüljön veled.
 
Legalább egy napra közel érezzelek,
S érezd meg jó Anyám gyermeki szívemet.
          Somogyi Gáborné
 
MAMA
 
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
 
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen fel a padlásra.
 
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
 
Nem nyafognék, de mostmár késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
József Attila
 
ÉDESANYÁM
 
Csókja olyan, mint lágy virágszirom,
Végigcirógat könnyes arcomon.
 
Hangja olyan, mint hárfa-pengetés,
Átzengi lelkem, s csendesül a vész.
 
Szeme olyan, mint hegyi, zöld tavak,
Mélységesek, - sohasem zajlanak.
 
Arca - mint az őszibarack színe,
Átzeng rajt' a Lélek ihlete.
 
Az egész lénye esti fuvalom,
Amely felüdít életharcomon.
           Somogyi Gáborné
 
ANYÁKNAPJÁN
 
Nincs szebb a boldog asszony-arcnál,
Míg nézi gyermekét;
S ha ráragyog a tiszta szempár,
Nem adná kincsekért...
Nincs jobb a hű édesanyánál!
Ha csöndes, halk fohásza felszáll,
Kitárul akkor fönn az Ég,
S a Menny a Földdel összeér,
Az égi üdv a Földre ér.
 
Ma néktek szól a boldog ének,
Ti, drága, jó anyák!
Mind zengjük áldó Istenünknek
a hála himnuszát!
Szent béke, boldogság kísérjen
Titeket itt e földi létben!
Megáldom lábatok nyomát...
Ma néktek nyílik a virág,
Ma rátok gondol a világ.
          Gerzsenyi Sándor

APÁK NAPJA

FIAMNAK
 
Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
 
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
 
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!...
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
 
Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el - úgy lehet, korán -
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret... de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
 
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
 
És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
"Bujdosunk e földi téreken."
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
 
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. -
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!
Arany János (1850)
 
KIÉ A SZÍV?
 
Szergény emberszív. Hány felé szakítnak,
rángatnak, tépnek szerető kezek!
Ez anya-kéz, mely megfog s így rebeg:
Enyém! Ki másé lenne ez a szív?
Hiszen én adtam néki életet,
én gyötrődtem, én imádkoztam érte,
tőlem tanulta, mi a szeretet,
én voltam örök áldás a fején!
E szív az élet szent jogán az enyém!
 
Nem! Nem! Csap rá az első szerelem!
Nem tudta volna meg, hogy mi az élet,
míly gyönyörű a május nevetése,
míly szent a láz, ha vérünk nyara éget,
ha nem vagyok! Én, én adtam neki
a legszebbet, mikor az élet álom,
én leszek rámosolygó másvilág,
nagy élet-megbocsátás síri ágyon!
Nekem suttogta lázasan, hogy boldog,
amilyen nem volt eddig még soha!
Erre a szívre másnak nincs joga!
 
De perbeszáll a feleség keze!
Enyém e szív, hisz esküvel fogadta!
Enyém minden, mit élete terem!
Mint sohasem alvó örökmécs sugárzott
szívemből rá az asszony-szerelem!
Én adtam neki az új életek
szent örömét, a tűzhely tiszta lángját,
egy élet árán vettem meg magamnak!
Enyém e szív, amíg a földbe vájják!
 
Kapaszkodó kis ártatlan kezek,
gyermek-kezek is belekapnap félve:
Miénk vagy! hisz ki lenne nagy melegség
nekünk gyöngéknek fagyos élet-télbe?
Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk,
s mi is szállunk magasságok felé,
ha nem szíved nyugodt szövétnek-fénye? ...
Miénk vagy szív, a kis gyermekeké!
 
Nyomor keze egy sarkot kér belőle,
felé remeg a sok, sok szenvedés,
a faj, az ország, a népek keze...
S egy szív olyan keservesen kevés!
Mind érte nyúlnak, mind, mind megragadják,
és húzzák, tépdesik ezer fele...
 
De ím, a végtelenből érte nyúlva
még egy kéz! Véres, tört. - Jézus keze.
Reá teszi. A tövis-korona
kigyullad jelképül szelíd fején
s szól csendesen a Szenvedés-Király:
Ez a szív - ne tépjétek száz felé! -
ez a szív az enyém... !
        Munkácsy Géza
OTTHONUNK
 
Alkonyra jár, lassulnak lépteim,
már otthonába ér a vándor.
Szeretteim közt lehetek megint,
elég volt mára lótásból, futásból.
 
A feleségem főz és énekel,
vidáman, frissen száll a pára,
mint egy estéli ételáldozat,
mint a szívből a hála.
 
Ó, mindenütt jó - mondták már sokan -,
de legjobb otthon - mondom én is -,
velem az élet akárhogy rohan,
itt meg tudok pihenni mégis.
 
Az otthonunk egy szép, külön világ,
jó íze van itt minden kis dolognak.
A Párom arcán nyílik a virág,
Fiam szeméből csillagok ragyognak.
               Füle Lajos