Detroit - Gyülekezeti beszámoló 03 jan-tól

Evangéliumi Hírnök - Gyülekezeti hírek .
DETROIT, Michigan

(A sok fénykép miatt az oldal lassan töltõdik. Türelem képet terem.)

2003. december

95 ÉVES A DETROITI GYÜLEKEZET

A REFORMÁCIÓ nem csak egy gyülekezet ünnepe, hanem a protestáns gyülekezeteké. Luther, Kálvin és jónéhány anabaptista vezetõ élete kockáztatása árán is kitartott Isten igéjének egy-egy felismert tanítása mellett. A csak kegyelembõl, csak is hit által és kizárólag Isten igéjére építve alapelv új irányt adott az egyházaknak, gyülekezeteknek. Örültem hát, hogy az idén mind a három aktív protestáns magyar gyülekezet részt vett a nálunk rendezett reformációs ünnepélyen.
A református, a pünkösdi és a baptista testvérek szolgálatai, versek és közös-, kar- és szólóénekek, valamint a Nagy Láda és Elemér hárfa-fuvola duó számai után Nt. Varga Ferenc református lelkipásztor hirdette az igét - Kirsztus különleges szerepét hangsúlyozva, a Kolossé 1:15-23 alapján. Az istentiszteletet szeretetvendégséggel fejeztük be, amelynek során a pastors appreciation hónap alkalmából gyülekezetünk részérõl köszöntötték a jelen levõ 3 lelkipásztort.

A detroiti imaház

HÁLAADÓNAP
A magyar baptista misszió Detroitban 95 évvel ezelõtt kezdõdött. Az év során többször is emlegettük ezt a hosszú, kegyelmi idõt. Hálaadónapunk délelõtti istentiszteletén Herjeczki testvér vetített képek segítségével tekintett vissza a megtett útra. Bemutatta a gyülekezet imaházait - a jelenlegi a negyedik, majd az eddig itt szolgált 14 lelkipásztor fényképét (a legutóbbi kivételével, akit élõben látunk eleget).
Kik voltak ezek a lelkipásztorok?
Hálát adtunk az Úr hûségéért, mellyel évtizedeken át hordozta ezt a gyülekezetet. Az igehirdetés végén az Úr a mi hûségünkre kérdezett rá. Voltak többen is, akik - ha csak magukban is, de - megígérték az Úrnak, hogy hûségesek lesznek Hozzá is és az Õ itt élõ és szolgáló gyülekezetéhez is.
Hálaadónapi közös ebédünkre több vendég is érkezett, fõleg azok, akik az imaház födém-cseréjén dolgoztak, családtagjaikkal együtt. Egyszerre sok gyermekünk és fiatalunk lett. Az ebéd végefelé megnéztük a munkálatok során készült fényképeket.
A délutáni istentiszteleten a 95 év legutóbbi hónapjaira gondoltunk, amikoris az Úr segítségével és testvéri összefogással több halaszthatatlan és néhány idõszerû munkát végeztünk el. A jubileumi év második felében parkolót javítottunk, kifestettük belülrõl az imaházat, az évek óta gondot okozó, 50 éves tetõn lecseréltük a födémet, végül, mintegy ráadásul a szolgálati lakáshoz garázst építettünk. A szakmunka nagyobb részét Juhász Sándor testvér, a helyi magyar pünkösdi gyülekezet tagja vállalta fel, aki munkatársaival és gyülekezetünk tagjaival szép és eredményes munkát végzett. E testvéri segítség nélkül nem tudtuk volna megoldani az imaházunknál halaszthatatlanul szükségessé vált feladatainkat. Köszönettel fogadtuk szövetségünk segítségét - kiadásaink mintegy harmadrészét azzal fedeztük.
A hálaadónapunk délutánján elsõsorban a vendégeink szolgáltak. Hallottunk kiváló zongoraszólót és éneket Netza Olivér testvértõl és feleségétõl, vadászkürt-zongora duót, énekeket a Kerekes gyermekektõl és néhány verset. Cornel Dragoi lelkipásztor románul hangzó igehirdetését Kerekes Tibor testvér magyarra fordította, így mindenki megértette azt. H.G.

2003. szeptember

Nyári gyülekezeti alkalmaink közül idézek föl néhányat ezeken a sorokon. Június 1-én gyülekezeti pikniket tartottunk Mikó Tiboréknál. A délelõtti istentisztelet után mindannyian Mikó testvérék felé vettük az irányt. Együtt ebédeltünk, s azután Herjeczki testvér a nem régen graduált Mikó Istvánt köszöntötte, aki mérnöki diplomát szerzett. István az õsszel kezdi meg teológiai tanulmányait - amihez az Úr áldását kívánjuk! Mikó Bélát és Ibolyát a 30 éves házassági évfordulójuk alkalmából köszöntöttük. A képen látható testvérek mindegyike valamilyen jeles eseményhez érkezett - énekkel köszöntöttük õket. A délutáni istentiszteletünket is itt tartottuk meg, jónéhány vendég jelenlétében.


Július végén Dóczé Bálint, Szentpéteri lelkipásztor volt a vendégünk néhány napig. Testvérünk a szerda esti istentiszteleten igehirdetéssel szolgált, majd beszámolót kértünk tõle a szlovákiai magyar misszióról, melyhez képeket vetítettünk. Örömmel támogattuk mi is azt a misszió munkát, amit testvéreink a Felvidéken végeznek.


Augusztus elsõ szombatján Fûr Naómi graduálási partiján vettünk részt. Örültünk az örülõkkel, gratulálunk Naóminak, kívánva, hogy az Úr vezesse õt élete mostani fordulópontján és további tanulmányai során. Herjeczki testvér néhány igei gondolata után id. Fûr testvér, a nagyapa mondott hálaadó imádságot. A csoportkép egy kiadós ebéd után készült Béláéknál.


Sokan hazalátogattak a nyáron, s örömmel nézegettük a fényképeket - ezúttal a parkolóban Bancsov Barna képeit.

Mostanában többet énekelünk. Az utolsó fényképen a fiatalok énekelnek: Enikõ, Eunika, Krisztina, Ákos és Anna. HG

2003. május

A HOLT TENGERI TEKERCSEK
Beszámoló a detroiti gyülekezet egy rendkívüli vasárnapjáról

Bibliatanulmányozás, igeolvasás és imádkozás közben sokszor eszembe juttatja az én Atyám, hogy ne feledjek hálát adni a Bibliáért, mert nagy kincs az.
Hogy mégis mekkora ajándék és kegyelem az Ige jelenléte a mai világban és talán ennél sokkal inkább Isten munkája az Igén keresztül a világ felé, az számomra ma méginkább megmutatkozott.
Ez év márciusa óta hallottuk, hogy a Holt Tengeri Tekercsek címmel kiállítás nyílt Grand Rapids (Michigan) városi múzeumában. A detroiti magyar baptista gyülekezetben szó esett arról, hogy sokan megnéznék a kiállítást, de csak most április utolsó vasárnapjára sikerült belépõjegyeket szerezni a nagy érdeklõdés miatt. Herjeczki Géza jó pásztorként bizony nem akarta a gyülekezetet istentisztelet nélkül hagyni, de azért belátta õ is, hogy ezt az alkalmat, ha így adta az Isten, hogy vasárnap legyen, meg is fogja áldani.
Korán reggel keltünk és idejében, imádsággal indultunk el a két és fél órás autóútra. Négy autóval mentünk, szép sorban és még négy autó jött más-más irányból. Összesen 36-an voltunk, fõleg Detroitból de egy házaspár Kalamazoo-ból is. Isten csodálatos idõvel áldotta meg utunkat, igazi meleg tavaszi nap volt. Mindenkinek sikerült idõben megérkezni és parkolni is. A múzeumba a belépés idõponthoz volt kötve és nagyon kedves túravezetõnk is volt.
A Grand Rapids-i múzeum hatalmas modern építmény, tele kisebb bemutatótermekkel, sõt planetáriummal. A Holt Tengeri Tekercsek kiállítás a múzeum legfölsõ emeletének egy részét foglalta el. A modern technika jóvoltából egyéni fülhallgató és adó-vevõ segítségével nézhettük végig a kiállított darabokat.
A legelsõ néhány kép a tekercsek két megtalálóját mutatta és az agyagbarlangokat, ahol a felfedezés történt. Számomra külön érdekesség volt a gipszbõl elkészített bejárat, egy igazi barlang bejáratához hasonló. A történet így számunkra is elkezdõdött és lépésrõl lépésre megismerhettük nemcsak a kumráni közösség szigorú életét, de életkörülményeiket is és a szent szövegek állatbõrre történõ másolásának nehéz feladatát. Kisebb-nagyobb agyagedények, használati tárgyak mellett a kumráni barlangokban talált több százezer tekercs darabkából ezen a kiállításon csak néhány jellegzeteset láthattunk. (12 eredeti leletet kapott kölcsön a Grand Rapids-i múzeum a Jeruzsálemi Shrine of the Book múzeumtól.) Külön leírás-bemutatás készült a tekercsdarabok feltárásáról, "megfejtésérõl", a részek összeillesztésérõl és megõrzésérõl az utókor számára.
A kiállítást még érdekesebbé tette a teremben itt-ott elhelyezett kis méretû képernyõkön folyamatosan futó ismeretterjesztõ kisfilm, gyerekek számára is könnyen olvasható kumráni törvénykönyv és a tekercsekrõl egy kirakós puzzle játék. Az egyik feltûnõ érdekesség az volt, hogy a kiállított tárgyak védelme érdekében a teremben nem volt erõs világítás, sõt a kétezer éves, eredeti tárgyakra nem esett fény, hiszen ezáltal is még inkább károsodnának.

A detroiti csoport egy része Grand Rapids-ban, a Holt Tengeri Tekercsek kiállításon

A Holt Tengeri Tekercsek kiállítás után egyeseknek arra is jutott ideje, hogy a múzeum többi kiállító termébe is benézzenek. Azután újra összegyûltünk, ezúttal a planetáriumban, hogy mégegyszer végignézzük a tekercsek történetét, rövidfilm formájában. Mivel sok volt a csillagászati bemutatás, ami nem igazán kapcsolódott a témához, többen elálmosodtak és szunyókálni próbáltak. A planetárium után még egy bõ félóra jutott, hogy sietve körbesétáljuk a múzeum kiállításait, igyunk egy jó kávét, csoportképet készítsünk és arról is szó essen, hogy hol érdemes megállni útban hazafelé egy áhítatra.
Az áhítatot egy városi játszótéren tartottuk. Ifj. Für Béla vezetésével jót énekeltünk az áhítat elején és azután Herjeczki Géza lelkipásztor összefoglalta a múzeumban látottak lényegét és jelentõségét, arra irányítva a figyelmet, hogy a teljes Írás Istentõl ihletett és hogy milyen nagy kincs, hogy két évezred után mi a kezünkben tarthatjuk azt a Biblia formájában. Arról is beszéltünk, hogy milyen jó lenne összegyûlni és összegyûjteni a gondolatainkat, megfigyeléseinket, élményeinket, hogy még inkább ki tudjuk szûrni a lényeget. Az áhítatot újabb éneklés és imádság követte, amiben hálát adtunk az Úrnak ezért a csodálatos napért és együttlétért és kértük Õt, hogy a hazafelé vezetõ úton is Õ legyen velünk.
A húsvét elõtti böjti idõszakban arra igyekeztünk, hogy még nagyobb rendszerességgel és gyakrabban vegyük elõ az Igét naponként. Azóta sokszor imádkoztam azért, hogy Isten adjon szívembe még nagyobb vágyat az Ige olvasására, tanulmányozására. Sokszor olyan fáradtan jövök haza a munkámból, hogy inkább alvásra fordítom az idõmet, mint Biblia-tanulmányozásra. Pedig a kumráni közösségnek nagyon komoly testi-lelki fáradtságába került a szent szövegek -és közöttük az Ószövetség- könyveinek másolása.
A csoportunkhoz egy román házaspár is tartozott és a kiállítás megtekintése közben hangosan gondolkozva azon merengett el a feleség, Geta, hogy: "Olyan nagy kincs, hogy ma már a Bibliát nem darabjaiban, hanem teljességében, nem idegen nyelven, hanem anyanyelvünkön olvashatjuk. Vajon ezt miért nem veszik észre az emberek, miért nem értékelik?" Igaz is, vajon miért nem?
Bárcsak elmondhatnánk mindannyian a Zsoltáríróval együtt: "Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált." (Zsolt 119,162)
Bencze Krisztina

Istenünk beszéde mindörökre megmarad! - További cikk a Holt Tengeri Tekercsekrõl

2003. februári

Az IMAHÉT évek óta különleges eseménynek számít a gyülekezetünkben. És nem csak azért, mert ilyenkor találkozunk a többi magyar gyülekezet tagjaival, hallhatjuk lelkészeik szolgálatát. Sõt, leginkább azért, mert ilyenkor a hét minden estéjén (legtöbbször családi körben) együtt olvassuk az igét, beszélgetünk róla, énekelünk és van idõnk arra is, hogy mindenki imádkozzon.
Bár ökumenikus imahét a neve, elsõsorban a saját gyülekezetünkkel kapcsolatos gyakorlati imatémáink vannak. De minden este imádkozunk népünkért, az óhazában élõ testvéreinkért is.
Az Úr bõségesen osztotta áldásait ezen az imahéten is és megújult erõvel, élõ reménységgel nézünk az esztendõ elején a ránk következõ 2203-as évre.
A "KINCS A CSERÉPEDÉNYBEN" (2Kor 4:5-18) nagyon alkalmas alapigének bizonyult.
A záró, közös istentiszteleten, melyet az idén az imaházban rendeztünk, az Amerikai Magyar Református Egyház lelkipásztora, Nt. Varga Ferenc hirdette az igét, ugyancsak igei útmutatást hallottunk a Szent Kereszt Római Katolikus egyház lelkészétõl, Fr. Kiss G. Barnabás, OFM testvértõl. A katolikus és a baptista kórus énekelt.

Az imahét egyik estéjén a szolgálati lakásban, Herjeczkiéknél jöttünk össze

2003. Januári számban

A nyári közgyûlés után nem gyõztünk hálát adni az Úrnak, hogy velünk volt, s alkalmassá tett bennünket az idén immár a második nagyméretû alkalom lebonyolítására is (az elsõ a Budapesti énekkar látogatása volt). Ahogy most, az év végén visszatekintek az év második felére, újra csak azt látom, hogy áldásaival vette körül gyülekezetünket. A megszokottnál többet is kaptuk.

Elõször is, örömmel emlékezünk a közöttünk járt vendégekre.

Tóth Rózsika néni (Mikó Ildikó édesanyja, Nagyváradról) fél évet töltött közöttünk. Minden területen kivette részét a szolgálatokból is. Mielõtt hazautazott volna, augusztus végén Bancsov Barnáéknál gyülekezeti pikniken köszöntöttük õt.

Egy rövid hétvégét töltött közöttünk a lelkipásztor testvére, dr. Herjeczki Kornél, majd egy másik hétvégét Fazekas Pál szlovákiai lelkipásztor és felesége.

Az év végén újra ellátogatott hozzánk Zeffer Adina, de ezúttal nem egyedül jött, hanem édesanyjával, özv. Zeffer Bélánéval, aki Nagyváradról jött látogatóba gyermekeihez, így a Pap családhoz is.

özv. Zeffer Antalné a nõtestvérek körében - óév este.

De nem csak hozzánk érkeztek vendégek, mi is útrakeltünk, s testvéreink meghívásának engedve szolgáltunk négy gyülekezetben is. Augusztus végén Clevelandban, szeptember végén Chicagóban, októberben elõbb Torontóban, majd pedig az itteni Friendship Baptist Churchben jártunk és szolgáltunk - a kórusunk énekekkel, a lelkipásztor igehirdetéssel; az utóbbi helyen egy Multiculturális Konferencia keretében Herjeczki testvért a magyar kultúráról, hagyományainkról kérték egy elõadásra.

Néhány soronkívüli alkalomról.

Gyermekeink közül Pap Eunika graduált a középiskolából, szeptember 2-án köszöntöttük õt - errõl az alkalomról a Múlt-jelen-jövõ naptárban fényképet is láthatunk. Ifj. Mikó Tibor pedig decemberben kapta meg egyetemi diplomáját. Az Úr vezesse õket életük újabb szakaszában!

Stejankó Márta bridal shower-járe október 27-én került sor az imaházunkban.

Menyegzõ

Robert S. Sobieski és Martha M. Stejankó menyegzõjére november 16-án gyülekeztünk. A menyegzõi istentiszteletre Clinton Township-ben került sor; a võlegény lelkipásztora, Rev. Tony Rea szolgált. Igehirdetésében a Messiásra váró, s azután õt bemutató Bemerítõ János példáját alkalmazva szólt a hívõ fiatalokhoz - az ifjú párhoz és a jelenlevõkhöz is. Az Úr áldását kérjük Márta és Róbert házasságára.

Gyermekbemutatás

December elsején Rathfon Andrea és Chris hozták el elsõszülött gyermeküket az imaházba, hogy az Úr Jézus szüleinek példáját követve bemutassuk õt az Úrnak és imádkozzunk érte. Rathfon Emma Adél bemutatása után az ünneplõ család ebéden látta vendégül az egész gyülekezetet az imaházunk alagsorában. Az ünnepélyt szeretetvendégség követte

Az advent 2. vasárnapján rendezett verses-zenés ünnepélyünkön Reményik Sándor legszebb verseibõl mondtunk el tizenegyet.

Óév este az istentisztelet után együtt vacsoráztunk , majd megtartottuk a hagyományos ping-pong versenyt, melyet Bencze Ákos nyert meg, megelõzve ifj. Bancsov Barát és ifj. Szilágyi Gyuszit (és természetesen a többi versenyzõt). A bibliaversenyen az idõsebbek csoportja több pontot gyûjtött, mint a fiataloké.

Újra rájöttünk a verseny során, hogy sokkal jobban kellene ismernünk Isten igéjét. HG