VFI-Peny - sorozat

1Moz 1:1
Apollo 8
2002. december

Csel 22:8,10
Bill Bright
2003. február

Róma 5:8
Billy Graham
03. március

Ézs 45:22
C.H. Spurgeon
03. május

Róma 8:28
Joni Eareckson Tada
03. július

Angolul:
English

Is 49:1
Columbus
January, 2003

John 3:3
Jimmy Carter &
Chack Colson
April 2003.

Luke 6:31
J.C. Penney
September 2003.

Psalm 126:5-6
David Wilkerson
October, 2003

2002. december - 2003. szeptember számokhoz

V F I

Világot Formáló Igeversek

Megszokott tárgy lett Bibliánkban a könyvjelzõ. Egyiket-másikat emlékbe kaptuk vagy netán mi vásároltuk meg üzenete miatt. Ugyanakkor nem ritka otthonainkban a képes felírat, esetleg csak egy Bibliai vers a falon. Isten gyermeke örömmel lapozgatja Bibliáját, mindig talál benne "újat", alkalomhoz illõt. Örömmel hallgatok és olvasok minden ilyen bizonyságtevést, Isten sokoldalúságát csodálom benne. Egyszerû mondatok, csak néhány szó, és Isten lelkétõl érintve megváltoztat életet, körülményekhez való hozzáállást - s talán nem találod túlzásnak - az egész világot. A következõ hónapokban folyamatosan olvashatunk magyar és angol nyelven - felváltva - igeversekrõl és jól ismert emberekrõl, akik által Isten elvégezte ezt. A sorozat a "100 Bible Verses That Changed the World" címû könyv alapján készül. Ha olvasása során kedved lenne leírni saját hasonló élményeidet, megteheted; bátorítalak is erre. A sorozat végefelé talán helyet is kaphatnak majd az ilyen írások.
Rovatavezetõ: PENY

2003. július

"...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál." (Róma 8: 28)

Joni Eareckson Tada (1949- )

A tizenhét éves Joni Eareckson csak éppen érettségizett és készült az egyetemre. Nem volt szándékában megváltoztatni a világot, tulajdonképpen azt sem tudta igazán eldönteni, milyen irányba haladjon a tanulmányaival. Egy átlagos tinédzser lány volt, érdekelte a sport, a fiúk és a szórakozás. Mivel keresztyén volt tudta, hogy Istennek nem tettszik, ahogy õ éli hétköznapi életét. Egyszer igy imádkozott: "Istenem, kérlek tégy valamit, hogy megváltozzon az életem."
Néhány nappal késõbb a Chesapeake Bay-bõl emelték ki nyakcsigolya töréssel. A kórházban egyik barátja elolvasta neki a János 5 részébõl a 38 éves beteg meggyógyítását. "Nem tudok addig várni" - fakadt ki Joniból. "Uram, gyógyíts meg most, kérlek." A barátai több igét is olvastak , de ami a legjobban megragadta õt az a Róma 8:28 vers volt.
Joni ismerte már balesete elõtt is ezt az igeverset, de most csüggedésében, elkeseredettségében hallgatta. Amikor megértette üzenetét, akkor kezdet ráeszmélni, hogy a balesete egyáltalán nem volt véletlen. Ezt a felismerést nevezte késõbb élete legnagyobb fordulópontjának és a Róma 8:28 lett ezek után az igei támasza. Joni nem volt többé "áldozat." Megváltoztatta az életét az a felismerés, hogy Isten szereti õt és terve van vele ebben a fizikai állapotában is. Igy írt késõbb egyik könyvében: "Istennek terve és célja van még a te fájdalmaiddal is."
Barbara Walters 1975-ben interjút készített vele a "Today" mûsorban, ahol bemutatta, hogyan rajzol a szájában tartott ceruzával. 1977-ben Joni életrajza "best-seller" lett, 1980-ban filmet készítettek életérõl. Késõbb a Billy Graham misziós csoport tagjaként több országba is eljutott. (Közülünk többen is találkoztak vele 1989-ben a budapesti Népstadionban tartott evangélizáción, ahol énekelt és bizonyságot is tett.) Megalakította a "Joni és barátai" társaságot, amelyben a mozgás korlátozottaknak nyújt segitséget. Az alapítvány mára Európa húsz országában mûködik, de megtalálhatók Latin Amerikában és Ázsiában is.
1982-ben férjhez ment Ken Tada-hoz, akivel együtt próbálnak segítséget nyújtani a világon élõ mintegy 600 millió mozgássérültnek.

(2003. május)

CHARLES HADDON SPURGEON (1834-1892)

"Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten és nincsen több!" Ésaiás 45:22

Vasárnap reggel a 15 éves Spurgeon elindult a gyülekezetbe, de a heves hóvihar miatt csak a közeli metodista templomig jutott. A tinédzser -bár sokat tudott a keresztyénségrõl-, még nem döntött Jézus Krisztus mellett. Késõbb így írt errõl az idõszakról: "Fájdalmas volt érezni a bûneim súlyát anélkül, hogy láttam volna Isten nagy kegyelmét."
      A metodista templom a nagy hó miatt majdnem nem nyitott ki. A tisztelet kezdetére -11 órára- mindössze 12-15 személy volt jelen, várva a prédikátort, aki nem érkezett meg a nagy havazás miatt. Végül egy elöljáró ment fel a szószékre. Ahogy az emelvényre lépett, a sok száz üres szék között egy idegen fiút pillantott meg az elsõ sorokban. Majd felolvasta az Ézsaiás 45:22-es verset. A tíz perc körüli rövid, készületlen beszédében többször is ismételte önmagát. Mielõtt befejezte volna a beszédét, az idegen tinédzserre nézve így szólt: "Fiatal ember, nagyon szánalmasnak és nyomorultnak látlak. Ha nem engedelmeskedsz az olvasott igének, mindörökre ilyen szánalmas és nyomorult maradsz. De ha most engedelmeskedsz, megleszel mentve." Az elöljáró kis szünetet tartott majd így kiáltott le a szószékrõl az eddiginél is határozottabban: "Fiatal ember, nézz, nézz, nézz Jézusra!"
      Ennek az elöljárónak a készületlen, unalmas prédikációját használta fel Isten, hogy megérintse Charles Spurgeon szívét, és Jézusra nézzen. Ezek után az események gyorsan pörögtek. Spurgeon 16 évesen hirdette elõször Isten igéjét, 17 éves korára a gyülekezett pásztora lett, 20 éves volt, amikor meghívást kapott a híres New Park Street templomba, Londonba. Egy éven belül a gyülekezett taglétszáma annyira felszaporodott, hogy átköltözött az Exeter Hall-ba, onnan pedig a Surrey kert zenei halljába. 1861-ben a 27 éves Spurgeonnal az élen a gyülekezet a Metropolitan Tabernacle-ban lelt otthont, ahol a hat ezer ülõhelyes terem a következõ harminc évben minden vasárnap zsúfolásig megtelt.
       Az elsõ években ez az igen fiatal pásztor újdonság volt. Többen csúfolódtak vele, hogy nincsen teológiai oklevele, de késõbb az egész London õt hallgatta.
      Árvaházat nyitott 500 gyermeknek. Vezette azt a biblia-terjesztéssel foglalkozó száz üzletembert, akik házról házra járva árusították a keresztyén irodalmat. Spurgeon megközelítõleg 27 encyclopédiára való anyagot írt élete során. A 34 éves szolgálata során megközelítõleg 10 millió embernek prédikált.
      Amikor 1892-ben meghalt, egész Anglia gyászolta, még a Wellszi herceg és a Brit miniszterelnök is. A temetésére közel százezer ember gyûlt össze.
      Mindez 42 évvel azelõtt kezdõdött, amikor egy havas januári vasárnap reggelén egy elöljáró készületlen és unalmas prédikációját, és az Ézs 45:22 versét használta fel Isten egy fiatal megtérésére. A szószék elõtt ülõ megszeppent fiú Istenre nézett, és ez megváltoztatta az életét és a világot.

2003. március - Billy Graham (1918- )

"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk." Róm 5:8

Észak-Karolina, Charlotte városában a 16 éves Billy Frank általában a nagy templom leghátsó padjában ült. Egyszer a szomszédja hívta, hogy menjen vele elõbbre, de Frank visszautasította. Majd a szomszéd azt ígérte, hogy ha vele elõbbre ül, vezetheti a kocsiját. A 16 éves fiú végül is elfogadta a kecsegtetõ ajánlatot. Az alkalom alatt Billy Frank Grahamnek - a ma jól ismert evangélistának - olyan gondolatai támadtak, amilyenek soha azelõtt. Graham így emlékszik vissza: "Az evangélista megrázó erõvel beszélt a bûnrõl és az elkövetkezõ ítéletrõl." Az alkalom végén Billy úgy érezte, hogy a következõ néhány este is el kell mennie. Másik nap az elsõ padban ült a szószékkel szemben, és azt gondolta, Mordecai Ham evangélista egyenesen hozzá beszél. A prédikáció a Róm 5:8-ból volt. Az igehirdetõ amikor csak idézte ezt a verset az Úr szeretetérõl, a fiatal Billy azt gondolta, hogy az evangélista õt nézi. A prédikáció végén, a hívogatás után a kórus énekelt. Billy sokáig küszködött magával, majd felállt és jelezte döntését Krisztus mellett. Akkor este csodálatosan érezte magát, de mielõtt otthon lefeküdt volna, attól félt, hogy elhatározását nem tudja sokáig megtartani.
      Négy évvel késõbb a bibliaiskolában Billy azon gondolkodott, mit is kezdjen az életével. Arra gondolt, kevés iskolája van és ezért csak egy világvégi kis faluban prédikálhatna. De sokan biztatták, hogy prédikáljon. 1938. egy márciusi estéjén letette ezt a gondját az Úr kezébe: "Istenem, ha te azt akarod, hogy prédikáljak, megteszem."
      Hét évvel késõbb teljes idejû evangélistája lett a Youth for Christ (Fiatalok Krisztusért) missziós társaságnak. Kilenc éven belül a Northwestern egyetem elnöke lett Minneaplisban.
      Tizenegy év elteltével a Los Angeles-i hét hetes evangélizáló kampánnyal nemzetközi elismerést ért el. A Billy Graham Evangélizáló Társaság megalakulása után elkezdõdtek az evangélizáló rádiós igehirdetések. Graham annyira sikeres lett, hogy az Egyesült Államok elnökeinek a bizalmasává vált. A "Time" magazin ezt írta róla: "Ebben az évszázadban nem élt senki más, aki meghitt beszélgetéseket folytatott volna olyan híres és vezetõ beosztásban levõ emberekkel, mint: Mikhail Gorbachev, Erzsébet brit királynõ, II. János Pál pápa stb." Munkássága során igét hirdetet a világ szinte minden országában.
      Mindez azzal kezdõdõtt, hogy a szomszédja megengedte, vezesse a kocsiját, és egy evangélista miközben rá mutatott ezt mondta: "Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk."

2003. február - Bill Bright (1921- )

Én pedig megkérdeztem: Ki vagy Uram? - Mit akarsz, hogy cselekedjem? (ApCsel.22:8,10)

Egy kis városból, amit egy-egy térképen fel sem tüntetnek (Coweto, Oklahoma), Bill Bright Kaliforniába költözött, remélve hogy felveszik a katonai szolgálatba. De nem így történt, ezért azután üzletet nyitott. Az üzlet "Bright's California Confections" és "Bright's Brandied Foods" néven vált ismerté.
Bill California-i tartózkodása alatt megismerkedett néhány professzorral, akik a Hollywood pünkösdi gyülekezetbe jártak. Elkezdett õ is gyülekezetbe járni.
1945. egyik tavaszi estéjén elment egy ifjúsági órára is, ahol Dr. Henrietta Mears beszélt Pál apostol megtérésérõl. Megragadta Bill-t Pál apostol két kérdése: Ki vagy Uram? és Mit akarsz, hogy cselekedjem?
Késõbb igy nyilatkozott: "Ezt a két kérdést minden ember meg kellene kérdezze Istentõl." Azon a tavaszi estén, amikor Bill hazament, letérdelt és ezt a két kérdést mondta el Istennek. "Ez az ima mentette meg az életem" - emlékezett vissza késõbb.
1951- ben feleségével együtt eldöntötték, hogy elmennek, bárhova is küldi õket Isten és bármibe kerüljön, engedelmesek lesznek az Úrnak. Gyakorlatilag most érkezett el Bill Pál apostol második kérdéséhez: Uram mit akarsz, hogy cselekedjem?
Egy héttel késõbb, miközben készült a héber vizsgáira a teológián, megértette, hogy Isten õt azokhoz a diákokhoz küldi, akik az egyetemeken tanulnak. Ezt követõen Bill elkezdett bizonyságot tenni és elõadásokat tartott, de soha nem bátorította a hallgatóit, hogy fogadják el Krisztust személyes Megváltójuknak. Az egyik este, mielõtt a UCLA halljában tartott volna elõadást, igy imádkozott: "Uram bárcsak lenne egy lélek, aki elfogadna téged nyilvánosan ma este, ezzel bizonyítanád számomra, hogy az én elhívásom tõled van." Azon az estén az alkalom végén több, mint hatvan személy jelezte döntését Jézus Krisztus mellett. A UCLA-n több mint 250 diák tért meg a következõ néhány alkalom során. Így kezdõdött a "Campus Crusade for Christ" mozgalom.
1952-ben négy egyetemen munkálkodott ez az alapítvány. 1958-ra már nemzetközi méreteket öltött; eljutottak Dél-Koreába, Pakisztánba és a Közel-Keletre. Majd 1974-ben a régi álom valósággá vált, és elkezdtek filmet készíteni Jézus Krisztus életérõl. A film 1979-re elkészült, és a század végére 4,5 billió ember látta, 575 különbözõ nyelvre fordítva. Az alapítvány a század végére óriás méreteket öltött: több, mint húszezer teljes idejû munkással és 650 ezer önkéntessel dolgoztak.
Azóta Bill Bright újra s újra kérdezi: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"

2002. december Apolló 8

`Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.@ (1Móz 1:1)

Az 1967 és 1968-as évek nem bizonyultak szerencsés éveknek Amerika részére. 1967 elején három amerikai asztronauta vesztette életét, emiatt az elsõ hold-utazás eltolódott. Megkezdõdött Vietnam ellen a háború, ami egyre több áldozatot követelt. Majd a közel-keleti háború, ugyanabban az évben Kína felrobbantotta az elsõ hidrogén bombáját. Az oroszok elfoglalták Csehszlovákiát, észak Korea megtámadta az amerikai tengerészet egy hajóját, ahol 83-an vesztették életüket.

1968-ban folytatódott a rossz sorozat. Memphisben megölték Martin Luther King Jr.-t, két hónappal késõbb pedig Robert F. Kennedy-t lõtték meg.

Mindezek után a kritikusok megkérdõjelezték, hogy érdemes-e folytatni a már rég tervezett holdra szállást. Ennek ellenére az Apollónak elnevezett program folytatódott. Kisebb próbálkozások voltak már, de az elsõ igazi kihívást az Apolló 8 jelentette.

Végre elérkezett a várva várt nap! A kiválasztott ûrhajósok Frank Borman, James Lovell Jr. és William Anders voltak. Borman régóta keresztyén, Lovell csak nemrég tért meg.

Ezrek vonultak ki Florida partjaira, hogy szemtanúi legyenek a felszállásnak. Az állami szervek, külföldi tudósítók, üzletemberek, mérnökök, újságírók és turisták várták a nagy pillanatot. December 21-én röviddel reggel 8 óra után az Apolló 8-nak elnevezett ûrhajó szerencsésen elindult célja felé - a holdra. Karácsony elõtt egy nappal nagy izgalom volt Houstonban, ahol figyelemmel elemeztek minden beérkezett adatott. Az ûrhajó megkerülte tízszer a holdat, miközben Lovell minden fontos adatot továbbított Houstonba.

Karácsonyeste 9:30-kor, amikor az egész világon figyelemmel kísérték az utazást, Borman bejelentette: `Apolló 8-nak üzenete van.@ A kamera közeli képet közvetített a holdról, aközben Anders elkezdett olvasni: `Kezdetben Isten teremtette az eget és a földet, a föld pedig kietlen és puszta volt és a mélység fölött sötétség volt. De az Isten lelke lebegett a vizek fölött.@ Majd Lowell vette át a mikrofont és folytatta: `Akkor ezt mondta Isten, legyen világosság... és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának.@ Borman tovább folytatta az olvasást: `Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyûlt vizet pedig tengernek. És látta Isten, hogy jó.@ Ezekután Borman egyszerûen így folytatta: `Viszontlátásra, jó éjszakát! Kellemes karácsonyt mindannyiótoknak. Isten áldjon benneteket azon a jó földön!@

az Evangéliumi Hírnökhöz