..

AZ EVANGÉLIUMI HÍRNÖK EGYIK OLDALA

(2005. november)

PACSAI JÓZSEF 1919 - 2005

Pacsai József 1919. március 12-én született Pennsylvániában. Ward, West Virginiában nőtt fel, járt iskolába, s kezdett dolgozni, a Ward-i szénbányában, ahol sok magyar származású kivándorló talált munkát. Wardon azokban az évtizedekben élő magyar baptista gyülekezet munkálkodott, ott merítkezett be 1943-ban. Hamarosan behívták katonának. A szolgálat Ázsiába rendelte őt. Onnan már Detroit Michiganbe jött vissza, időközben ugyanis ide költöztek szülei és testvére. Itt a magyar baptista gyülekezethez csatlakoztak. Miután bekapcsolódott a gyülekezeti életbe, könyvelői gyakorlatát kamatoztatva hamarosan megválasztották pénztárosnak, s ezt a szolgálatát 3-4 évtizeden keresztül végezte, példás pontossággal és hűséggel.
      A hetvenes években, amikor édesanyja megbetegedett, fontosabbnak tartotta, hogy gondozza, ápolja édesanyját, mint a munkáját. A néhány éves kiesés után munkahelyét (a GM-nél) már nem kapta vissza. Ezen azonban nem kesergett, hanem - elfogadva a kevesebbet- szigorú beosztással élt. Soha nem nősült meg. De nem volt magányos - a magyar gyülekezetből soha nem hiányzott (bár az angolt tökéletesen ismerte, nem adta fel szolgálatát nagyobb amerikai gyülekezetért), sokat olvasott, mégtöbbet énekelt-orgonált, saját hangszerein. Minden régi és új éneket ismert. Szerette a Bibliáját és az Urat. Egy pillanatig sem volt bizonytalan abban, hogy a Megváltó megadja néki a megígért üdvösséget.
      Szeptember 11-én még örömmel végezte pénztárosi munkáját a gyülekezetben, s bizakodva készült a csütörtöki műtétre, ami jó sikerült ugyan, de negyed napra váratlanul -nekünk, de nem az Úrnak! - megállt a szíve és nem indult tovább.

      A szerda esti bibliaóra helyett a Funerál Home-ban, istentiszteleti keretben emlékeztünk reá és másnap délelőtt temettük. Az Arizónában lakó testvére, Annie Koren végig itt volt Pacsai testvérrel a műtét előtti naptól, két unokahúga, Cindi és Carol -férjével Mike-al- szintén megérkeztek a temetésre. Az igét Herjeczki Géza lp. hirdette.
      Virág helyett, illetve az ő emlékére érkezett adományokat a Jugoszláviai árva és mozgássérült gyerekek számára küldtük el.

      Emlékét a detroiti gyülekezetben megőrizzük. HG

(2005. október)

BÁNKÚTI ESZTER 1912 - 2005

ESZTINÉNI BUCSÚZÓJA

2005. szeptember 15-én, Palm Bay, Floridában Bánkuti Eszter testvérnőnk csodás békességgel hazament Urához.  Előző este még telefonon beszélt hozzá mindhárom unokája.  S mintha ezzel befejezte volna földi feladatait; másnap reggel megnyugodva hazatért. 

      Szombaton délelőtt 11:30-kor a Palm Bay-i imaházban volt kiterítve, ahol a gyülekezet és a rokonság elbúcsúzott tőle.  Igét hirdetett Alexander Densel lelkész. Kish Ethel testvérnő megemlékezett élete kiemelkedő részleteiről, majd egy szép szólót énekelt. 

      Ezután kimentünk a temetőbe, ahol Alexander lelkész felolvasta a 23. Zsoltárt és imádkozott.

Meg kell említenünk, hogy Esztinéni gyülekezetünk leghűségesebb tagjai közé tartozott.  Sokat adakozott, és sokakért imádkozott.  Sőt szívén viselte a tavalyi vihar alatt használhatatlanná vált imaház helyreállítását is, amely elég sokáig tartott.  Éppen a temetése előtt lett készen, így az ő gyász-istentisztelete volt az első összejövetelünk a helyreállított teremben.

      Gyászolják: Három unokája, magyarországi nővére, és unokahúgai, közeli és távoli barátai, valamint az egész Palm Bay-i gyülekezet és az Amerikai Magyar Baptista Konvenció tagjai.

Az Úr vigasztaljon meg mindannyiunkat.

            Palm Bay-i hiradó

 

ESTHER BANKUTI 1912 -- 2005

 

Esther was a very special lady and had a very interesting life. She spent her childhood in Szokolya, a small village in Northern part of Hungary. Her photographs show she was a beautiful young lady.

      She was a very serious Christian and graduated from the Hungarian Baptist Deaconess School in Budapest. She married Lajos Bankuti and had one son, Barnabas. In 1956 during the Hungarian uprising, they decided to leave their homeland. At night, amid heavy gunfire and heavily guarded borders, they reached Austria safely and emmigrated to America.

      They settled in New York City and became active members of the Hungarian Baptist Church. She had a good voice and sang in the choir and was a member of the Ladies Aid Society. To get settled in a new land, she went to work as a domestic while her husband taught fencing at Columbia University. He was the fencing champion in Hungary and was well known around the world.

      In retirement, they settled in Palm Bay and became charter members of The Bethesda Baptist Church. Here, too, Esther used her talent and sang in the choir and took an active part in the women's work. She was very faithful in attending services. She was usually the first one there.

      Life was not always easy for her. She had many obstacles to overcome. She was saddened by the departure of her son, Barnabas, who chose to move to Canada and lost contact with him for many years. This was a real heartache for her, a mother, to bear. Another heartache to suffer was the loss of her husband nineteen years ago. Then to lose her son too in death. Through it all she remained faithful to her Lord and Savior whom she served.

      Many people will remember her for her generosity. She denied herself many luxuries and even some necessities to give to missions and to those in need. She had a soft spot in her heart for Hungarian missions and its pastors and gave generously to support them. .She loved children and young people too and gave a large sum of money to the Hungarian Baptist Camp in Rarna, Canada.

      The Lord's work was foremost in her mind. She sent money to poor widows in her village as well as to family members. When automobiles were hard to buy in Hungary she purchased four of them for needy families. She used her money to reach out to others in need.

      God has blessed her in many many ways. He gave her a long life of 93 years, then called her home to rest. She completed her journey here on earth. She was prepared and ready to meet her maker. She longed for her heavenly home, a. place prepared for her by God, where she will have eternal life with Him and her loved ones. We loved her and we miss here. Matth 25:23.

               Ethel Petre Kish

(2005. július-augusztusi szám)

Dr. Haraszti Sándorné Dr, Bán Rozália 1920 - 2005

Váratlanul ért bennünket a hír, hogy Haraszti testvérnő, Rózsika néni kórházba került és rövid szenvedés után az Úr magához vette. A szomorú hír bennünket is közelről érintett, hiszen Dr. Haraszti Sándor (+ 1998. január) és felesége, Dr. Bán Rozália az amerikai magyar baptista misszió fáradhatatlan mukásai voltak, évtizedeken át. Haraszti testvérnő kitartó és hűséges munkája nélkül elképzelhetetlen lett volna férje kontinenseket is átfogó missziós és olykor politikai területeket is érintő munkája.

      Temetésére szövetségünk elnöke, Kulcsár Sándor utazott el, feleségével, Annamáriával egy-tt, aki annak a Nőszövetségnek az elnöke éppen, amelyiket Haraszti testvérnő is több éven át vezetett. A június 22-i gyászistentiszteleten Kulcsár testvér és testvérnő is szólt a gyászolókhoz, közöttük a népes családhoz. Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe. (Mt 25:23) - idézte szolgálata során Kulcsár testvér. Felesége pedig megemlékezett Haraszti testvérnő hűséges, csendes, áldozatos életéről. Talentumait kamatoztatta, orvosi munkáját is a misszió munkába állította, akkor is, amikor a külmisszióban vállalt -önkéntes misszionáriusi- szolgálatot, például Ghanaban (Afrika).

      A temetésre Morrow, Georgiában került sor, 2005. június 22-én. A gyászistentiszteletet Rev. Dr. Lanny Loe lelkipásztor vezette. A Billy Graham Evangélizációs Társaság képviseletében -Haraszti testvér neves munkatársa- Rev. Dr. John Akers szolgált (Eulogy). Kulcsár testvér és testvérnő szolgálatát Dr. Haraszti Leland fordította angolra. A népes család is bekapcsolódott a szolgálatokba - a gyermekek -József, Rózsa, Céleszta, Pálma és Leland- és az unokák is. Hangszerszóló és több közös ének is elhangzott, olyan énekek, amelyeket Rózsika néni a legjobban szeretett (Ó, míly hű barátunk Jézus, Amazing Grace, Nagy Istenem, Maradj velem, Jeruzsálem gyöngyökből, Az Úrban jó nekem).

      A sírnál Rev. Dr. A. Hugh MacDonald hirdete a vigasztalás igéit.
 

      Dr. Haraszti Sándorné, született Bán Rozália, 1920. december 28-án született, Bán Gábor baptista lelkipásztor leányaként. 1943-ban kötött házasságot az akkor bölcsészeti doktorátusára tanuló, de orvosmisszionáriusi pályára készülő Haraszti Sándorral. A családban rá váró munka mellett elvégezte a Budapesti Orvostudományi egyetemet és diplomáját 1955-ben kapta meg, aikor már 4 gyermekük volt. 1956 novemberében családjával egy9tt elhagyta Magyarországot és vég9l az Egyesült Államokban telepedtek le. Itt nagy erőfeszítések árán honosíttatták diplomáikat és orvosi prakszist folytattak. A magyar missziómunkában a 60-as évektől kezdve folyamatosan kivették részüket. Nagy, 32 tagú család gyászolja Amerikában: 5 élő gyermek (Bence fia meghalt 1981-ben), 7 unokája és 11 dédunokája.

      Emlékét mi is szeretettel őrizzük.

      (Az Evangéliumi Hírnök és A Kürt rendszeres olvasója volt. A Lapozgassuk a Bibliát rovat hűséges megfejtőjeként az igehelyeken kívül bátorító levelet is írt a szerkesztőnek - minden hónapban.)

            Herjeczki Géza

(2005. júniusi szám)

id. Józsa István (1917-2005)

A néhai Józsa István a székelyföldi Szárazajtán született, 1917. május 20-án, harmadik gyermekként. Az elemi iskolát Olaszteleken kezdte és Baróton végezte.

      1931-ben, alig 14 évesen, elment Brassóba mesterséget tanulni a Scherg-féle posztógyárba, ahol megismerte a szövészet alapjait. Ahogy Brassóba érkezett, felkereste a baptista gyülekezetet, hamarosan bekapcsolódott a gyülekezeti életbe és munkába. Erzse Jenõ karmester jóvoltából megtanult harmóniumon játszani és a karvezetést is elsajátította. 1936-ban megszervezte a 16 tagú fiúkorost, amelyikkel rendszeresen szolgált a gyülekezetben.

      1939-ben Kisinyovban, Besszarábiában besorolták román katonának. Egy év sem telt el és orosz fogságba esett, de az Úr kegyelmes volt hozzá és néhány hónap múlva szabadon engedték, így hazautazott Barótra, mert a Bécsi döntés után Észak-Erdélyt, és így Barótot is Magyarországhoz visszacsatolták.

      Töprengett azon, hogy egy gyapjúfeldolgozó üzemet építsen a családdal. Isten segítségükre volt, így telket vásároltak, építkeztek, gépeket vásároltak és 1941 július 18-án beindult a gyár.

      A munka öröme nem sokáig tartott, mert 1942 tavaszán Istvánt behívták magyar katonának, az orosz frontra és immár másodjára esett orosz fogságba. Sok éhezés és szenvedés után került haza harminckét kilóra lefogyva. A szülõi szeretet és gondoskodás közepette hamarosan felépült, dolgozott, majd a nagybaconi Polgár Sárikával házasságra lépett. Két fiúgyermekkel áldotta meg Isten: Istvánnal és Attilával.

      A kommunista rendszer eljöttével a kis üzemet államosították, azonban István nem volt hajlandó ezt aláírásával tudomásul venni, ezért osztályellenségnek nyilvánították, 1954-ben börtönbe zárták, majd a Duna-csatornához vitték kényszermunkára. Két év megaláztatás és szenvedés után, Isten segítségével kiszabadult a börtönbõl, de alighogy hazaért, a Securitate ügynökei felszólították, hogy azonnal hagyja el Barótot. Így került vissza Brassóba, elõbbi munkahelyére, ahol állandó megfigyelés alatt volt.

      1953-ban, Ilonka húgával és sógorával, Rezsõvel megvásároltak egy Széles utcai telket, ahol együtt ikerházat építettek fel. Hamarosan bekerült a szövõgép is az új házba és a két család együtt dolgozott.

      Amikor a házuk melletti üres telket felajánlották megvételre, István és Rezsõ azonnal a baptista gyülekezetre gondoltak, mivel a testvérek már régóta kerestek megfelelõ helyet imaházépítés céljára.

      Ilonka István lelkipásztor, Józsa István és Zágoni Rezsõ a telket még aznap megvásárolták, melynek tízezer lej elõlegét Józsa István fizette ki. István nagyon szerette a gyülekezetet és kész volt mindig a segítségre. Az építkezésbõl oroszlánrészt vállalt és folyamatosan dolgozott a gyári munka mellett is.

      Az ének és zene volt mindene. A gyülekezetben már a nagy vegyeskart vezette Sebestyén Sándor testvérrel.

      Az új imaházban csak harmónium volt, de István jóvoltából új templomi orgonát építettek Krisán Gyula orgonaépítõ által, ezután már ezzel kíséri a közös énekeket. Sebestyén testvér lemondása után az énekkar élére került. Amikor a gyülekezet fiataljai tanulni vágytak, abbahagyta munkáját és ment át az imaházba tanítani õket harmóniumozni, mert ez mindig fontosabb volt számára, mint a szövöde.

      Nagyon szerette a klasszikus zenét is. Rendszeresen járt a brassói filharmónia koncertjeire, amelyre bérlete volt egész életében. Nagyon büszke volt, amikor három éven át a filharmónia zenekarában látta Zágoni Évikét játszani.

      A kommunista rendszertõl az utolsó döfést családi házuk lebontatásával kapta – így odalett a szövöde is. De ebbe nem nyugodott bele és 67 éves kora ellenére újra felállította mfhelyét egy bérelt helyiségben. Ott élt és dolgozott földi élete utolsó napjáig.

      1992-tõl szíve visszahúzta Barótra, úgy hogy a vasárnapjait ott töltötte és rendszeresen tanította és vezette a kis gyülekezet énekkarát, utoljára 2004 július 4-én.

      Földi életét 2005 április 3-án végezte be, élete 88. évében. Temetése április 6-án volt Baróton. A népes gyászoló gyülekezet elõtt, a temetõ kápolnájában Vass András hírdette a vigasztalás igéjét, János ev. 3:16 alapján. Az összevont énekkar hat énekkel búcsúzott karmesterétõl, Vass Edit vezetésével. Tiszteletüket felyezték ki erre az alkalomra spontán megszervezett helyi gyülekezet fúvós zenekara is. A nekrológot Józsa László olvasta fel. A csaádi sírnál Krizbai Imre, helyi református lelkész a 121. Zsoltár alapján búzsúzott elhúnyt testvérünktõl. A gyülekezet diakónusa, Cséki Barna imával zárta a gyászistetiszteletet.

      Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élõ rokonság kegyelettel õrzi Józsa István emlékét, amelyet a kemény munka, önfeloldozás, szolgálat, szeretet, humor, a testvéri és rokoni hfség jellemzett.

      Abban az áldott tudatban búcsúzunk most el, hogy viszontlátjuk egymást a mennyben, mert mindnyájan oda vágyunk, hogy mindenkor az Úrral legyünk. (1 Thess. 4:13-18.)

            Zágoni Rezsõ

(2005. májusi szám)

KOVÁCS KORNÉLIA 1920 - 2005

1920. december 15-én, New Brunswick, New Jersey-ben született Kornélia, a Revák házaspár első gyermeke. Kilenc éves volt, amikor lelkipásztor-nagybátyja, Revák István bemerítette New Castle, Pennsylvaniában. Szeretette a zenét; szépen énekelt.
      1940. október 14-én kötött házasságot Kovács Mihállyal. Két gyermekük született: Gerald és Sandra. Előbb az egészségügyben dolgozott, majd miután Kaliforniába költöztek, régiség kereskedéssel foglalkozott. Az alhambrai gyülekezet tagja volt. Hosszantartó betegségét türelemmel viselte. 2005. február 7-én hunyt el.
      Február 12-én búcsúztunk tőle a Covina Hills-i temetőkerben. A gyászoló gyülekezetnek Novák tv. hirdette az evangéliumot János 17:3 alapján („Look farther than the obvious!”).

FORRÁS EDE 1917 - 2005

1917. március 2-án, Székesfehérvárott született Gesserman Ede. Édesanyja korai halála után Pakson, Soltvadkerten, majd Csepelen éltek. A csepeli, akkor még németajkú gyülekezetből az idős Forrás házaspár örökbe fogadta. Pannonhalmi Béla lp. merítette be a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetben, 1936. december 16-án.
      Kétéves katonai szolgálata után, 1943. május 8-án vette feleségül Sümegi Máriát. 1945-ben Rizsicára vitték 36 hónapos munkaszolgálatra. Ottani lelki élményei, a megtapasztalt gondviselés megerősítették a hitében.
      Két leányuk született: Mária és Márta. A Forrás család 1957-ben telepedett le Clevelandban. Lelki testvérével és jó barátjával, Sebestyén János testvérrel a clevelandi misszióban fontos munkát láttak el; a Bethánia Magyar Baptista Gyülekezet alapító tagjai voltak. Minden nyáron részt vett a rámai konferencián. Igei szolgálataira mindig alaposan felkészült (mellékelten közöljük 1988. május elsején, clevelandi igemagyarázatának a vázlatát).
      Öt éves özvegység után ismét megházasodott (Kucharik Júlia), és Kaliforniába költözött. Az alhambrai gyülekezet imádkozó, példás életű tagja volt. Előljáróságunkban is vállalt szolgálatot.
      Tavaly ősztől folyamatosan romlott az egészségi állapota. Betegsége idején is rendszeresen olvasta a Bibliát; készült az Úr elé. Nagypéntek este, leánya bakersfieldi otthonában érte a halál.
      Április 10-én, emlék-istentiszteleten búcsúzott Forrás testvértől a család és a gyülekezet. A clevelandi testvériség is szép koszorút küldött, közöttük végzett szolgálatára emlékezve. Vadász János lelkipásztor (akivel az utóbbi években szomszédok is voltak, és sokat segített Ede testvér gondozásában) 2Kor 1:3-4 szerint szólta a vigasztalás igéit. Novák tv. a magyarul nem beszélő családtagokhoz szólt Numbers 23:10 alapján („The Death of the Righteous”).  (NJ)

EIFERT KATALIN 1925 - 2005

De azt tudom, kiben hiszek jól!

2005. április 3-án emlékistentiszteletre gyülekeztünk. Eifert Katalin testvérnőre emlékeztünk, aki 1925. április 8-án született Budapesten, és néhány nappal nyolcvanadik születésnapja előtt 2005. március 31-én halt meg, Torontóban. Testvérünk boldog gyermekkorát sokszor emlegette, de a viharokkal teli fiatalkorát is hittel dolgozta fel. Isten gondviselése volt, hogy megmenekülhetett a zsidóüldözés közepette. Bár később is sokat kellett szenvednie származása miatt, de Isten mindig gondot viselt róla.
      Házassága révén került ki Kanadába, és így jutott el a Torontói Magyar Baptista gyülekezetbe is. Isten igéje az ô életében is elérte célját. Hallgatva a tanításokat, a személyes bizonyságtételek hatására és szép életpéldákat látva hitre jutott és be is merítkezett Cserepka János lelkipásztor által. Férjével, az áldott emléká Eifert János testvérrel együtt szolgáltak a gyülekezetben és a Rámai Táborban is. Amikor később egy időre angol gyülekezetbe kerültek el, ott is szép szolgálatot végeztek. Idős napjaikban Isten kegyelme folytán újra a magyar közösség soraiban láthattuk őket.
      Isten testvérünket egy leánygyermekkel ajándékozta meg és két fiúunokával. Leánya Ágnes Eifert Staniusz megható szavakkal emlékezett meg édesanyjáról. Unokái egy-egy szál virággal búcsúztak a szeretett nagymamától. A gyülekezet énekkara Oláh Imre testvér vezetésével méltó módon tolmácsolta Isten üzenetét az énekeken keresztül. Dave Graham testvér angolul, Dan Annamária testvérnőpedig magyarul énekelt szólót, mely énekek mélyen érintettek minden jelenlevőt. Jurás Anna testvérnő bizonyságtételében megemlékezett elköltözött testvérünk életének egy-egy mozzanatáról, majd versen keresztül tolmácsolta Isten üzenetét. A gyülekezet lelkipásztora Jézusnak a főpapi imájából olvasott el egy szakaszt, és ennek alapján szólt a megjelentekhez. Alkalmunkon szép számmal voltak jelen angol testvérek is, így istentiszteletünket angol nyelvre is fordítottuk, ebben a szolgálatban Csercsa Tamás testvért használta az Úr.
      Az evangélium győzelméről szólt ez az alkalom, és hálát adhattunk egy kedves testvérért.
      Alkalmunk után lehetőségünk volt arra, hogy a fényképek segítségével beletekintsünk elköltözött testvérünk életének különbözőszakaszaiba.
      A gyülekezet női körének jóvoltából az ünneplő gyülekezet szeretetvendégséggel zárta az alkalmat. A koszorú és virágmegváltásoknak köszönhetően egy gyermekjátszótér fogja őrizni testvérünk emlékét a Rámai táborunkban.  Dan László