| ||||||||||||||||||||||||||||
|
A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ KÖZPONTI KÓRUSA ÉSZAK-AMERIKAI ÚTJÁRÓL
A Magyarországi Baptista Központi Énekkar május 23-án este megérkezett New Yorkba. Kulcsár Sándor New York-i lelkipásztor, az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke és Drescher Lajos szövetségi pénztáros tv., az út koordinátora fogadta őket. A hosszú utazás után vendégeinket a New York-i gyülekezet tagjai vendéglátásában részesültek. (szerk) Az énekkar New Yorkban
Erdei Gabriella
 Néhány
clevelandi képA Magyarországi Baptista Központi Énekkar CHICAGÓBAN
Az énekkar DEROITBAN Nem csak az énekesek készültek szolgálataikra, hanem a vendéglátó gyülekezetek is. Egyik másik helyen nagyon is össze kellett fogni, hiszen az énekkar taglétszáma meghaladta a gyülekezet tagjaiét. Így volt ez nálunk is. Készülődtünk, dolgoztunk és imádkoztunk. És a reménységünkben nem szégyenültünk meg. Az Úr többet adott minden területen annál, mint amire számítottunk. Sokan eljöttek kedden este, hogy meghallgassák az énekkar szolgálatát. Nemcsak a 3 magyar egyház tagjai, hanem azon kívül is. Ami nagyon ritkán történik meg: megtelt az imaházunk. A szerda esti koncerten (Friendship Baptist Church) még többen voltunk. Oda főleg az angol nyelvterületről hívogattunk. De sokan újra eljöttek azok közül is, akik már az előző este hallották az énekkart. Hétfőn este 7 óra volt éppen, amikor megérkeztek vendégeink. Rövid áhítatot tartottak az imaházban, azután vacsorára hívtuk őket. A jóízűen elfogyasztott vacsora után megismertettük a vendégeket a vendéglátóikkal. A hosszú nap után jól esett a pihenés. Kedden reggel az áhítat után egy órás gyakorlatot tartott az énekkar. Azután Detroit leghíresebb nevezetességét kerestük föl, a Ford múzeumba és Greenfield Village-be mentünk. Gyakorlás és vacsora után hamar eljött a 7 órára hirdetett koncert ideje. Nem láttam még ennyi parkoló autót az imaházunk körül. Az istentiszteleti keretek között megtartott koncert során nem csak csodálatos énekeket hallottunk, hanem verseket és egy rövid igei szolgálatot az énekkar lelkigondozójától, Hegyi András lelkipásztortól. A bevezető köszöntésre dr. Mészáros Kálmán, a magyarországi baptisták elnöke válaszolt. A záró imádságot az énekkart elkísérő Kulcsár Sándor elnök testvér mondta. Az istentisztelet után álló-fogadást (szeretetvendégséget) tartottunk, melyen az énekesekkel való személyes találkozásokra, beszélgetésekre is alkalom nyílott. Szerdán városnézésre indultunk. Delray-ben (Detroit régi magyar negyede) megmutattuk gyülekezetünk egykori imaházát, majd az azzal szomszédos, ma is működő Szent Kereszt katolikus templomba látogattunk. Rövid ismertetést hallottunk a templomról, majd egy éneket énekelt az énekkar. Megnéztük az Operát, a várost körbejáró kisvonat segítségével a belvárost és egy szintet az átépítés alatt álló Renaissance Centerből. Bárhogy is siettünk, 2 elmúlt mire visszaértünk az imaházhoz. Ekkor egy jó ötlettel fogadtak bennünket az ebéd készítői. Kétszer enni 2-3 órán belül úgysem lehetne, a vacsora árát odaadjuk az énekkar kiadásaira. Ezt örömmel fogadták testvéreink - akik egyébként kölcsönt vettek fel a repülőjegyük megváltásához, mivel a több helyről ígért támogatást nem kapták meg, még a Kulturális Örökség Minisztériumától sem. Késői ebéd, próba, majd indulás a Friendship Baptist Churchbe. Ott is nagyon szépen szolgáltak. 300-an hallgatták szolgálatukat. A himnuszok eléneklése után a helyi lelkipásztor köszöntésére Mészáros testvér válaszolt. Az énekek között két angol nyelven elmondott bizonyságtétel hangzott el a kórus két tagja részéről. Az énekkar CD lemezéből a két estén több mint 80-at sikerült eladnunk. Sokáig emlékezni fogunk még a szép énekekre és az énekesekre is. Reméljük, hogy ők is szép emlékeket vittek magukkal. Egy darabig imádkozni fogunk kölcsönösen egymásért. Máté A Központi Énekkar TORONTÓBAN A Magyarországi Baptista Központi Énekkar észak-amerikai körútjának utolsó állomása volt Torontó. Természetesen mi is nagy izgalommal és kész tervekkel vártuk érkezésüket. Testvéreink június 6-án reggel búcsúztak Detroittól. Útirányuk a Niagara vízesés volt, ott várták őket torontói házigazdáik: Dan László lelkipásztor és Oláh Imre, a torontói program koordinátora. Testvérnőink az imaháznál szépen megterített asztalokkal várták őket. Késő délután megérkezett a szép és kényelmes "Coach Canada" busz, amivel a kórus végig utazta a hosszú utat. Az énekesek ekkor meghatott búcsút vettek a busz vezetőjétől, aki egyébként maga is megtért hívő. Számunkra is érzékeny pillanatok voltak, amikor a régi ismerősöket és családtagokat köszönthettük meleg öleléssel. Kissé fáradtan, de töretlen lelkesedéssel illeszkedtek bele az itteni szolgálatokba. Közös vacsora után kötetlen, családias összejövetelt tartottunk az imaházban. A kórus énekszolgálata szívet lelket felemelő volt, a régi kedves énekektől a spirituálékig. Szívünkben visszhangra talált: "Jézus csodás kegyelme...", "mindenről lemondok érted..." közben Meláth Andrea szóló énekében és Pátkai Imre művészi zongorajátékában gyönyörködhettünk. Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök szolgált rövid igehirdetéssel. Az énekesek az est végén köszöntötték karmesterüket, Oláh Gábort, aki 20 éve vezeti a kórust, és az őket végig kísérő Drescher Lajos testvért, születésnapja alkalmából. A gyülekezet ajándékát Dan testvér adta át. Végül a szállásadók átvették vendégeiket. Péntek délelőtt egy helyi iskola meghívásának tettek eleget, közös ebéd után pedig ismerkedtek a várossal, a másnapi koncert színhelyével és a velük együtt fellépő torontói Bell Arte kórus tagjaival, majd közös próbát tartottak. Torontóban június 1-től rendezték meg a "Joy of Singing" 3 hetes nemzetközi kórusfesztivált, amelyre a világ miden tájáról érkeztek kórusok, fővédnöke pedig Adrienne Clarkson, Governor General of Canada volt. Ennek keretébe illeszkedett bele az énekkar programja.
Szombaton a reggeli után a kórus hajótúrán és autóbuszos városnézésen vett részt, erre néhányan elkísértük őket. Ebéd ismét az imaháznál volt, majd rövid pihenő és előkészület után a koncert színhelyére indultak, a Metropolitan United Churchbe. Este az óriási templom zsúfolásig megtelt. A Bell Arte Kórus és a Központi Énekkar felváltva adta elő a műveket, dr. Lee Willingham és Oláh Gábor vezetésével, de több közös számuk is volt. Szólistáik is közösen működtek. Az eredeti nyelveken előadott remekművek után a csaknem 90 tagú egyesített kórus magyarul énekelte el Kodály csodálatos Esti dalát. Vasárnap délelőtt a kórus a Yorkminster Park Baptist Churchben szolgált, az imaházban pedig Meláth Andrea mély átérzéssel előadott énekeit hallhattuk, Pátkai Imre zongorakíséretével. Igével szolgáltak Kulcsár Sándor és Hegyi András lelkipásztorok. Utána a gyülekezettel együtt közös ünnepi ebéd volt. A délutáni hosszabb zenés áhítatra - a nagy érdeklődésre való tekintettel - a Szent Erzsébet magyar katolikus templomban került sor. Tóka Szabolcs orgonaművész előjátéka és Dan László testvér bevezető szavai után Csabafi Csaba lelkész köszöntötte a vendégeket, majd a magyar főkonzul is üdvözölte őket. Az énekkar itt is igényes műveket, örökszép énekeket és magyar szerzők dalait adta elő. Közben meghallgattunk két szavalatot, és Pátkai Imre művészi zongorajátékát. A magyarok kőrében nagy sikere volt Liszt Rapszódiájának, amelyben a szerző a Rákóczi indulót dolgozta fel. A Himnusz eléneklése után megható búcsú következett. Áldásoddal megyünk - énekelték, miközben egymás kezét fogva levonultak és nagy kört alkottak a padsorok körül - Maradj mindig velünk, ha útra kelünk! - szólt az ének, és szívünkben mi is ezért könyörögtünk. A katolikus gyülekezet szeretetvendégséggel búcsúzott. A hétfő már a hazautazás napja volt. A csomagolás mellett azért még akadt idő a C.N. Towerból és környékéről egy utolsó pillantást vetni a városra. Az imaháznál elfogyasztott ebéd után a várakozó buszba berakták a csomagokat, és a parkolóban együtt énekeltük: Isten áldjon, míg viszont látunk! Utoljára göldült ki velük a busz a repülőtérre indulóban. A Központi Énekkar észak-amerikai turnéjának befejezése után hálaadással tekintünk vissza e napokra. Szolgálataiknak gyülekezeten kívül is jó visszhangja van, így az angol és a magyar sajtóban is. Hazai részről velük tartott a Magyar Televízió három munkatársa, Nagy Imre testvér vezetésével. Magyarországon nemsokára részleteket láthatnak útjukról a Duna TV-ben, és videó film is készül róla. Testvéri körben pedig elmondhatjuk, hogy a kórus minden szolgálata felejthetetlen zenei és lelki élmény volt számunkra! De ezen túlmenően olyan barátságok és testvéri kapcsolatok jöttek létre, amelyek nem függvényei sem időnek, sem távolságnak. Nemcsak a gyülekezetek, de minden vendéglátó tapasztalhatta, hogy nem művészeket, hanem drága lelki testvéreket fogadtunk be velük, akik fáradságot nem ismerve, lelkesedéssel és igaz hitbeli meggyőződéssel szolgáltak az Istentől kapott tálentummal, az Ő dicsőségére. Mindnyájunk őszinte kívánsága: kísérje áldás további szolgálatukat is! O. G. A Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának útja Amerikában és Kanadában Kedves Testvéreim! (Ez is Amerika!) Alig tudom hol kezdjem, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem. Jó annak, aki átlagos dolgokra el nem használja a szuperlatívuszokat, mert amikor annak van itt az ideje, akkor még nem koptak el a nagy szavak. Mert bizony én most felsőfokokat akarok használni. Méghozzá nem Amerika nagyvárosainak láttán, hiszen ezeket látjuk eleget idehaza is a televízióban. Meg azoktól nem is voltam olyan nagyon elbűvölve. Hanem testvéri szeretet csodálatos ajándékai miatt. Ez volt mindannyiunk számára, - bátran írhatom az egész Énekkar nevében, - minden emberi mértéket meghaladó, vagyis nyilvánvaló módon Istentől való. A száraz adatok mellett utunk szellemiségéről akarok írni, mégpedig ahogy magam is az énekkar tagjaként belülről éltem meg az egészet. A Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának amerikai útja néhány ember szívében született meg még 2000-ben Nagyváradon a MABAVIT alkalmával. Méghozzá Herjezcki Géza detroiti lelkipásztor és Drescher "Lajos bácsi" (ahogy utunk során egyre jobban hozzá melegedve hívtuk) gondolt arra, hogy a hazánkban megváltozott politikai helyzetben lehetőség nyílna egy az amerikai magyar gyülekezeteket végigjáró kőrútra. Voltak annyira következetesek és célratörők, hogy a felmerülő problémákkal szemben Oláh Gábor karnaggyal együtt elkészítsék az út tervét. Nagyobb volt a hitük, mint a mi lehetőségeik. A lehetőségekre nézve bár megalapozottnak tűnő ígéretünk volt, amely azonban az indulás előtt foszlott egészen hirtelen szerteszét. Ekkor az Énekkar és vezetője válságos órát élt át, de a hit és imádság itt is áttörte a majdnem lehetetlenségnek tűnő akadályt. Vállalta az Énekkar az utat saját költségen is. Azután eljött az indulás napja, május 23.-a. Senki sem átpihent napok után ült fel a repülőgépre, hanem a jó magyar hajsza utolsó lépéseivel zuhant a számára kijelölt ülésre s már zúgott is fel a gép motorja, és hiába tartott a nappal 24 órán át, a fáradt szemek lekoppantak. És elkezdődött a csodaút. Mert bárhol jártunk, az amerikai magyar nyelvű fogadó gyülekezetek tagjai mindent meg akartak mutatni nekünk, sőt meg is mutattak. Nemcsak az amerikai és a kanadai városokat, hanem a saját szívüket is. És van nekik! Ez volt a legszebb, legmagasztosabb, legfelemelőbb élményünk, a többi csak ráadás. New-Yorkban Kulcsár Sándor testvér fogadott. Ő a New-Yorki Első Magyar Gyülekezet lelkipásztora egyben a Magyar Baptisták Világszövetségének elnöke. Clevelandban új pásztora van a gyülekezetnek: Pintér Zoltán. Chicagoban Szabó István vezeti a gyülekezetet példaszerűen. Detroitban Herjeczki Géza, Torontóban Dan László vezetésével fogadtak a testvérek. Utunk nagy részén elkísért dr. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, valamint Kulcsár Sándor testvérek. Énekeltünk a felsorolt városok magyar baptista imaházaiban, templomaiban, ezen kívül Clevelandban a First Baptist Church templomában, Chicagoban a Szent István király tiszteletére épült római katolikus templomban, Detoritban a Friendship Baptist Church-ben. Torontoban részt vettünk egy kórusfesztiválon amely a Metropolitan United Church hatalmas templomában zajlik még ma is hétről-hétre, valamint a Yorkminster Baptista templomban. Ezen kívül a torontoi római katolikus templomban, amely építészetileg modern és szép, ahol jelen volt a magyar főkonzul és felesége is. Már útközben elért a kórus énekének pozitív visszhangja. Clevenlandból Lant Márta emailezte utánunk a First Baptist Churcban végzett éneklésünk mit váltott ki a hallgatóinkból:
Akár el is bízattuk volna magunkat, de nem tettük. Először is azért, mert mi belülről korántsem láttuk szolgálatunkat ilyen tökéletesnek. Minden koncert, minden szolgálat után nemcsak Oláh Gábor karnagy jóvoltából, hanem bárki más jelzéséből apró hibák, fáradtságból adódó pontatlanságunk mindig megbeszélés tárgyát képezték anélkül, hogy ezek az újabb gyakorlásra serkentő mondatok a testvéri jó kapcsolat rovására mentek volna. De valószínűleg a szolgálatunk színvonala is azonnal zuhanni kezdett volna, ha elbízzuk magunkat. Sőt az Énekkar közösségi szelleme is kárát látta volna. Valamint a testvéri szeretet, amely spontán módon áradt felénk, s talán tőlünk is, - egyből kihűlt volna. Egyben Istent loptuk volna meg, hiszen mindent egyedül neki köszönhettünk. És Ő járt velünk. Ezt nem lett volna érdemes megzavarni. Hogyan "működik" az Énekkar egy ilyen úton? Ne legyen kiábrándító: eléggé prózai módon. Bár a reggeli áhítat a lelkünk kenyere volt Amerikában is. Nem is nélkülöztük, mert szükségünk volt a fizikai és a lelki erőre egyaránt napról-napra. De azután be az autóbuszba, amely falta a "májlokat", miközben nézegettük a busz ablakából, hogy egy átjáró alatt hány láb (fit) és hány "incs" magas jármű fér el. Alig, de mégis elfértünk. Ugyanis autóbuszunk tetejét minden szerénykedésünk ellenére majd kinyomta a lelkesedés, hiszen legtöbbünk először járt Amerikában. Körülbelül 4500 kilométert buszoztunk. Azután megérkezve egy újabb városba, megfürödtünk a várakozó atyafiak szeretetében. Olyan is volt, hogy azonnal ruha-csere, valami alkalmas vagy alkalmatlan helyen. Igen jól begyakoroltuk az átöltözés minden változatát. Fel a pódiumra, kipróbálni a terem akusztikáját, a gyülekezet orgonáját, beéneklés és próba. Hatalmas szívű Tóka Szabolcs kísérte utunkat és éneklésünket orgonán, zongorán pedig ifjú Pátkai Imre, aki több alkalommal megörvendeztetett bennünket virtuóz zongorajátékával. (Cseri Tibor hozta a zongorahangoló készségét, és használta is). Este istentisztelet vagy koncert. Tizennégy koncertet énekeltünk végig. Legtöbbet magyarok között, a magyar anyanyelvű gyülekezetekben, olykor római katolikus templomban, ahol "baptistás" szeretettel fogadtak, és ahol ugyanúgy otthon éreztük magunkat. Természetesen amerikai angol nyelvű templomban is. Egyik koncertünkön egy idős ember ült a padban és énekelte velünk: "Erdő mellett estvéledtem..." s közben potyogtak a könnyei. Mivel énekelnem kellett, hát csak befelé sírtam magam is. Istentisztelet vagy koncert után hazavittek a családok. A régen Amerikába került magyarok, az ötvenhatosok, az Erdélyből tíz tizenöt éve kikerültek. Át próbáltam érezni azokat a nehézségeket, amelyek hazacserére kényszerítették ezeket az embereket. Az első évek szorongásait. Amikor még sem a nyelvet sem az amerikai kultúrát nem ismerték eléggé jól. Azután ahogy megtanulták mindkettőt, és amerikanizálódtak úgy, hogy ott is megmaradtak mégis magyarnak. Csak néhány szerető szó kellett, és jöttek-jöttek elő az emlékek. A sérülések, a hittapasztalatok, az áldások, a jó és rossz emlékek vegyesen. Áradt egymás közt a szeretet, és gyógyított. Olyanok voltunk egymásnak, mintha ősidők óta ismertük volna egymást. Épültünk egymás hite által. Mi az ő hitük által, ők a mi hitünk által. Alig vettük észre, hogy ezekbe a beszélgetésekbe mikor lépett be csendben Jézus, olyan természetesen csordogált a szelíd szó. Evangéliumi út volt ez a javából! Bár talán ez a szó el sem hangzott, csak éppen ott lüktetett minden felemelő gyönyörűségével együtt. Azután jöttek a másnapok. A fárasztóan gyönyörűséges másnapok. Aki már járt New-Yorkban az Empire State Building 86. emeletén, vagy a Chicagoi Sears Tower 103. emeletén, esetleg a Torontoi tű-toronyban, ahol a talpa alatt 16 elefántot elbíró üveg van, de mégiscsak üveg, - annak van némi fogalma arról, hogy néz ki egy toronyházakkal telerakott város felülről. Amerika - mondjuk. Vagy milyen belekeveredni egy nyüzsgő pezsgő forgatagba egy szórakoztató parkban, ahol a bóvli keveredik az értékkel. A régi építésű, - ma már csak filmeken látható sétahajó kikötője mellett a baráti módon fényképezhető mikiegér akkora fejjel, mint egy ház. Hogy hol néz ki a fején dagadva tornyosuló maskarából, a jó ég tudja! Clevelandban megnéztük a város szépművészeti múzeumát, Chicagoban Moody és Billy Graham emlékházát, Solti karnagy csodálatos és hatalmas zenei centrumát, Detroitban a Ford ipari múltját bemutató kiállítást, valamint a régi Amerika emlékeit felidéző parkot, Torontóba menet a Niagarát, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Találkoztunk kedvesen régies ruhában járó amishokkal. Akár a Moody Intézetnek, akár Graham Emlékházának csodálatos lelki kisugárzása van ma is. Meglepett, hogy ezek a saját korukban is, és napjainkban ugyanúgy az Istentől máig gazdagon megáldott emberek milyen messzire világítanak időben is térben is. Milyen gondosan figyelemmel kísérik az intézetükben végzett diákok sorsát és hogy megbecsülik őket. Visszavárják őket. Lehetőséget adnak nekik arra, hogy kapcsolatban maradjanak az anyaintézettel. Táblákra vésve ott találhatók a neveik. Mekkora erő van a lelki emberek egymás iránti tiszteletében! Jó lenne idehaza is gyakorolni. Ma idehaza ki-ki a maga emlékeit rendezgeti, azt hiszem még hónapokig. Köszönjük Nektek amerikai magyar testvéreink, amit értünk tettetek! Isten gazdagon áldjon meg Titeket! Hegyi András A Központi Kórus amerikai diadalútja Beszámolóm címét nem nagyzásból
választottam, de a Kórus sikerét nem lehet máshogyan titulálni. A Kórus meghívása: A nagyváradi Mabavit-i találkozón Beharka és
Oláh testvérek azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy mi a véleményem
egy amerikai kórus szereplésről? Dr. Herjeczki testvér bevonásával az a
véleményem alakult ki, hogy ha a Kórus hajlandó a repülőjegy költséget
fedezni, a gondolatot előadjuk a Végrehajtó Bizottságban. A kórus szerepléséről a gyülekezetek számolnak be. Minthogy a Kórus New Yorkba két nappal
előbb érkezett, a gyülekezet egy nappal többet vállalt és kedd helyett
hétfőn indultunk útra Clevelandba. A New Yorki gyülekezet a szállásadói
reggeli mellett mindennap bőséges ebéddel és vacsorával szolgált,
Szövetségünknek nem volt kiadása. New Yorkban egy hajóút is be lett
iktatva és azon néztük meg a szabadság szobrot. A New Yorki perselyezés
4.130 dollárral segítette a kórus amerikai költségét. A Békehírnökben megjelent összefoglaló cikk:
A magyar baptisták nagyváradi világtalálkozóján vetődött föl először a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának amerikai missziós körútjára szóló meghívása. Azóta folyamatosan kerestük mindkét oldalon a lehetőséget a terv megvalósítására. A múltév őszén hivatalosan is megérkezett a Magyar Baptisták Világszövetsége és az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség közös meghívása. Ettől kezdve felgyorsultak az események. Amerikai testvéreink felajánlották a kórus USA és Kanada területén való közel három hetes utaztatásának és fönntartásának a költségeit. A repülőjegyek árát minisztériumi támogatásból, lemezkiadásból, illetve az énekesek saját hozzájárulásából reméltük előteremteni. Sajnos a minisztériumi támogatás a korábbi igéretek ellenére, az utolsó pillanatban elutasításra került. Az előkészületek azonban már olyan stádiumban voltak, hogy nem tehettünk mást, minthogy bízva Isten minden akadályt elhárító hatalmában, nekiinduljunk a nagy útnak. Ma már tudjuk, az Úr járt előttünk. Ő vitte diadalra tervét minden kicsinyeskedő, hitetlenkedő, akadályozó tényező fölött. Övé a dicsőség és a hála mindenek fölött. Utólag történelminek is nevezhető ez a vállalkozás, hisz soha nem fordult még elő az amerikai kontinens több mint 100 esztendős baptista missziójának a múltjában, hogy ekkora létszámú szolgáló csoport látogassa meg őket az óhazából. A 2002. május 23. és június 11. között lebonyolitott ének-zenés evangelizációs körúton 49 fő vett részt Magyarországról. Ebből négy fő a Magyar Rádió és Televízió munkatársai voltak, akik dokumentumfilmet készítettek az énekkar körútjáról, illetve az amerikai magyar baptista gyülekezetek életéről. A dokumentum filmeket a televizió 4 kölönkiadásban fogja Magyarországon bemutatni a közeljövőben. A szolgálati körút 5 amerikai nagyváros magyar illetve angol nyelvű gyülekezetei köré csoportosult. Ezek sorrendben a következők voltak: New York Az A Amerika kapujának@ is nevezhető 8 milliós metropolisban viszonylag sok magyar él. A Manhattan félszigeten, a belváros magjában található a magyar baptisták temploma. A gyülekezet 1906-ban alakult, azóta folyamatosan fönnmaradt és szolgál. Számtalan magyar menekültet fogadott már a közel száz esztendő során a Kárpát-medence éppen aktuális politikai-gazdasági tragédiáinak függvényében. A gyülekezetnek jelenleg Kulcsár Sándor testvér a lelkipásztora, aki egyúttal a Magyar Baptisták Világszövetségnek és az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetségnek is az elnöke. A gyülekezetben három alkalommal szolgálhatott az énekkar, a közösség nagy örömére és tetszésére. A helyi gyülekezeten kívül a város nevezetesebb helyszineit is meglátogathattuk. Az első utunk a szeptember 11-ei tragédia helyszinére vezetett. A több mint száz emeletes iker felhőkarcoló romhalmaza helyén már csak egy hatalmas krátert találtunk. Mementóként a térség közepén egy, az épület roncsai között megtalált vasgerendákból felállított hatalmas kereszt maradt. Mély megdöbbenéssel álltunk meg mi is a helyszínen, és emlékeztünk csendes imádsággal és énekléssel a világot megrázó órákra, a többezer áldozatra és megszomorodott hozzátartozókra. Ezt követően felkerestük a belvárosban Kossuth Lajos szobrát, majd a közelében található, - a mi Mátyás Templomunkhoz hasonlítható - Riverside Baptist Church baptista katedrálist, amit a harmincas években Rockefeller építtetett. Az énekkar hangjai üdítően csendültek fel a páratlan akkusztikájú neogótikus templomban. Cleveland Útunk második állomása, a határon túli magyarság fővárosaként számontartott, vagy az A Amerika Debrecene@ -ként ismert Cleveland városa volt. A statisztikák szerint közel százezer magyar származású honfitársunk él ebben a kétmilliós nagyvárosban. Valamikor külön városrészben éltek a magyarok, ahol saját üzleteik, éttermeik, és természetesen templomaik voltak. Az utcákon valaha szinte csak magyar szót lehetett hallani. Idő közben nagy változásokon ment át az itt élő magyar kolónia élete. 100 évvel ezelőtt itt alakult meg a kontinens első magyar baptista gyülekezete is. Nekem is nagy élmény volt most ismét felkeresnem a Bethánia Magyar Baptista Gyülekezetet, hisz közel öt esztendeig lehettem ennek a gyülekezetnek lelkipásztora másfél évtizeddel ezelőtt. Jelenlegi teplomukat 13 évvel ezelőtt vásároltuk meg. Itt szolgált először az énekkar nagy számú magyar hallgatóság előtt. A gyülekezetet jelenleg dr. Pintér Zoltán testvér pásztorolja, aki a Vajdaságból származik. Másnap a város keleti oldalán található, neogótikus stilusban épített, kétezer ülőhelyes hatalmas baptista templomban, a First Baptist Church-ben volt alkalma angol hallgatóság előtt énekelni a kórusnak. Kiváló szervező munkát végzett ennek előkészítésében Lantné dr. Bretz Márta testvérnő, aki a gyülekezet misszióbizottságának titkáraként tevékenykedik e nagylétszámú angol közösségben. Az itt megtartott koncerttel egybekötött istentiszteleten részt vett a város polgármestere, valamint Böjtös László, a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulja is. Chicago Ebben a városban is sok magyar él. A gyülekezeti élet hosszabb-rövidebb kihagyások után 15 esztendővel ezelőtt lendült föl ismét, nagyszámú erdélyi testvériség kivándorlása nyomán. 10 éve jutottak jelenlegi imaházukhoz, amit nagyon szépen felújítottak. Itt szolgált az énekkar két alkalommal, ezen kívül a Szt. István Magyar Katolikus Templomban adott koncertet. Ez utóbbi templom érdekessége, hogy hajdanán fekete baptisták imaháza volt, de a korábbi gyülekezet új templomot épített, igy az épületet a magyar katolikusok vették meg. Chicagó és környéke nevezetességei közül a Moody Bible Institute és a Moody Memorial Church látogatása volt az énekkar számára az egyik legemlékezetesebb élmény. Mint az köztudott, D. L. Moody a 19. század legnagyobb evangélistája, ebben a városban élt és munkálkodott. Nagy hangsúlyt fektetett az ifjúság oktatására és keresztyén szellemben való nevelésére. Ő alapította több mint száz évvel ezelőtt azt az intézményt, ahol nagyon sok misszionárius kapott már kiképzést, többek között magyarok is. Ugyancsak maradandó emlék lesz a Chicago melleti Wheatonban tett látogatás, ahol a Billy Grahan Oktatási Központnak lehettünk a vendégei. Ez a missziós központ az evangéliumi ébredési mozgalmak különböző történelmi korszakainak fázisait kutatja és mutatja be nagyon szemléletes módon. Természetesen ezek között külön hangsúlyt kapott a Billy Graham Evangelizációs Társaság világmissziós szolgálatainak bemutatása. Bennünket, magyarokat különösen a budapesti Népstadion, Nap utca, Tahi, Debrecen, Pécs és más helyszíneken készült fényképek és más dokumentumok látványa töltött el örömmel. Köszönet Szabó István testvérnek, a chicagói gyülekezet vezetőjének a kiváló szervezésért. Detroit Az autógyártás egyik amerikai fellegváraként ismert város is sok magyart vonzott az elmúlt évtizedekben. A valamikori magyar városrész azonban mára szinte teljesen leépült a munkaviszonyok drasztikus változásai miatt. A magyar baptista gyülekezet is egy újabb városrészbe kényszerült költözni 20 évvel ezelőtt. Gyönyörű imaházuk van. Nagy gondjuk viszont, hogy a gyülekezet tagjai igen messze laknak a templomtól. Nem ritka jelenség, hogy 80 B 100 kilométert kell megtenniük a családoknak, hogy egy-egy istentiszteleten résztvehessenek. Az énekkar szolgálatát nagy érdeklődés övezte. A helyi újság és rádió hirdetése nyomán mintegy 300 fő vett részt az ünnepi ének-zenés istentiszteleten. A gyülekezet lelkipásztora, dr. Herjeczki Géza testvér B mint az amerikai szövetség alelnöke és az Evangéliumi Hirnök szerkesztője - sokat fáradozott ennek a körútnak a megszervezésén és lebonyolításán. Köszönet érte! Ebben a városban is lehetőségünk volt egy nagy angol gyülekezetben, a Friendship Baptist Church-ben is szolgálnunk, ahol ugyancsak nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadták a magyar kórus szolgálatát. A város látnivalói közül a Ford autógyár világközpontjában és múzeumában való látogatás marad mindannyiunk számára emlékezetes élmény. Torontó Missziós körútunk utolsó állomása Canada egyik legnagyobb városa, Torontó volt. Közelében található a Niagara vizesés. Vendéglátóink lehetőséget biztosítottak arra, hogy hajóval a hatalmas dübörgő vízzuhatag közelébe jussunk. Engem e természeti látvány Isten szeretetének kifogyhatatlan áradatára emlékeztetett, amit ezen az úton is megtapasztalhattunk. Az énekkar első szolgálata a torontói magyar imaházban kezdődött. Dan László helyi lelkipásztor nagy tisztelettel köszöntötte a többszörösen jubiláló énekkart és karnagyát, Oláh Gábor testvért, aki 20 éve áll a kórus élén. Itt köszöntöttük együtt Drescher Lajos testvért a szövetség gazdasági igazgatóját, aki 80. évét töltötte be a közelmúltban. Testvérünk, aki egész körútunkon elkísért B Kulcsár Sándor elnökkel együtt - korát meghazudtoló fürgeséggel és frissességgel állt rendelkezésre a magyar szolgáló csoport mindendenféle gondjának elrendezésében. Lehetősége volt az énekkarnak ebben a városban egy rangos nemzetközi kórustalálkozón is résztvennie. A Torontói Fesztivál keretében, a kétezer ülőhelyes Metropolitan United Church-ben adtak hangversenyt nagy elismerés mellett. Különösen Meláth Andrea énekművész, Pátkai Imre zongoraművész és Tóka Szabolcs orgonaművész testvérünk szogálata emelte a szinte professzionális kórus minden szempontból értékes előadását. Mindenekért Istené legyen a dicsőség! Köszönjük amerikai testvéreink önzetlen szeretetét és segítőkészségét. Legyen áldás a magyar misszión tengeren innen és tengeren túl! Dr. Mészáros Kálmán, egyházelnök VISSZHANGOK A TENGERENTÚLRÓL New York-i gyülekezetünk vendége volt a Magyarországi Baptista Egyház Központi Kórusa, Oláh Gábor karmester vezetésével. A kórust elkísérte dr. Mészáros Kálmán lelkipásztor, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, aki igehirdetéssel is szolgált vasárnap. Különös élményben volt részünk ezalatt a pár nap alatt s a gyönyörű énekek, melyek felcsendültek a kórus ajkáról szombat délután és vasárnap két alkalommal is, személyes üzenetként is szolgáltak. Az énekek között elhangzottak költemények és bizonyságtevések is, köztük szolgált Hegyi András a kórus lelkigondozója is. Vasárnap délután az utolsó énekük könnyet csalt ki szemeinkből; öröm, hogy együtt lehettünk, ugyanakkor a búcsú könnyei, hogy ilyen hamar eltelt ez a szép alkalom. A kórus tagjai levonultak és körbefonták a gyülekezetet, fogva egymás kezét és énekelve: "Áldásoddal megyünk, megyünk innen elY @ Erdei Gabriella, New York * * * Clevelandban járt a 45 tagú Központi Énekkar. Igen szép élményünk volt, nagyon megszerettük őketY Az énekkar a mi kis szerény imaházunkban énekelt az első estén, a második estén pedig a hatalmas nagy First Baptist Church-ben. Itt nagy közönség elött adtak elő gyönyörű szép klasszikus számokat. De megszólalt a 4 manuálos hatalmas orgona is Tóka Szabolcs müvészi elöadásában. Volt harpsichord kiséretü cselló szóló és nekem a legjobban tetszett Liszt Ferenc egyik legnehezebben lejátszható müve, amelyben a Rákóczi indulót dolgozta fel. Ezt ifj. Pátkai Imre zongora-virtuóz adta elö játszi könnyedséggel. De életre kelt az angyalok hangszere is, a fuvola, egy ügyes kislány hozzáértö kezei közt, barokk fuvola kiséret mellett. Eljött az Énekkar, adósságot vállalva magára. Igy tettek elödeink is. Nem vártak támogatást az Államtól. Szegény volt régen is a Baptista Hitközség, de a lélekmentés sikeres volt. Mészáros Kálmán testvért, - gyülekezetünk volt lelkipásztorát - a clevelandiak nagyon szeretik, mert annakidején az ö szolgálata volt itt a legeredményesebb. Örültünk, hogy ö is eljött a csoporttal. Testvéri szeretettel: Marosi Béla, a clevelandi gyülekezet elöljárója * * * Kedves Barátaim! Minden gyülekezetből a legjobb híreket hallottam a Központi Énekkar szolgálatáról. Az Úr többet adott, mint amit vártunk, vagy remélni mertünk. Adjunk hálát azért, hogy meghallgatta imádságainkat. Az énekkarban nem csak kiváló zenészekkel találkoztunk, hanem egy hivő, imádkozó, jó-lelkületű közösséggel is. Ha magvetés volt szolgálatuk, várhatjuk és várjuk is az eredmenyeit, áldásait is e szolgálat-sorozatnak. Beszámolót, gyülekezetit, vagy szemelyeset szivesen fogadok, s ha lehet, beleteszem az újságba. Fényképeket is várok. Az interneten már eddig is több képet találhattok. (www.evangeliumihirnok.net) Az élmények fáradságával és örömével, szeretettel: Dr. Herjeczki
Géza, Detroit-i
lelkipásztor, az Evangéliumi Hirnök szerkesztője (Az előző 4 írást Mészáros testvértől kaptuk, a Békehírbökben jelent meg mindegyik.)
A tervezett körút: Időpont: 2002. május 23 - június 11
AZ ÉNEKKAR KONCERTJEINEK HELYE ÉS IDŐPONTJA
ISMERTETŐ AZ ÉNEKKARRÓL
|
nagyobb New York-i képek
nagyobb detroiti képek
Torontóban
készült fényképek
