Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Evangéliumi Hírnök /  Torontói gyülekezet / Tábor

A RÁMAI TÁBOR OLDALA
Fényképek az építkezésről

2006. szeptember

Menjünk jövőre is!
 
Először 2004-ben voltam egy teljes hetet a Ráma táborban és tudtam, hogy ha a jó Isten megsegít, akkor kislányunkat minden évben vissza fogom hozni. Az ottlétem alatt felevenedtek bennem az én gyerekkori táborozásom alkalmából szerzett élmények, hogy milyen jó volt új gyerekekkel megismerkedni, új játékokat tanulni.Egy nagyon fontos esemény is eszembe jutott, Tahi táborban fogadtam el az Úr Jézust személyes megváltómnak.
      Amikor Dan László lp. testvér csoportvezetésre is megkért ebben az évben, kicsit vonakodva ugyan, de elvállaltam. Nagyon nagy felelősségnek éreztem, hogy egy héten keresztül fogalalkozzak a 7-8 éves gyerekekkel úgy, hogy ez a táborozás ne csak egy másik hét legyen az életükben, hanem valami meg is maradjon bennük, amire emlékezni fognak még sokáig. A táborozás előtt 1 hónappal nyugtalanság fogott el, aztán az az ige jutott eszembe, hogy "Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok", ez az ige sok erőt adott a készülődésben.
      Eljött a táborozás első napja és örömmel fogadtuk Erdei Gabival (aki segített a játékokban is és még sok mindenben a hét folyamán) az érkező gyerekeket. Nagyon ideális csoportunk volt, 5 fiú és 5 lány. A gyerekek nagyon szépen, fegyelmezetten dolgoztak a foglalkozások folyamán, odafigyeltek és sok kérdésre jól válaszoltak. A gyerekek közül önkénteseket kértünk imádkozni, hol a foglalkozás elején, hol a végén. Nagyon tetszettek azok az igazi, őszinte szívből jövő imádságok, amik elhangzottak.
      A foglalkozásokon József, Dávid és Góliát, Dániel, Jónás valamint Eszter történetével foglalkoztunk és az utolsó napon röviden összefoglaltuk, amit tanultunk ezeknek az embereknek az életéből. A jó Istennek nagy tervei voltak ezekkel az emberekkel és ugyanígy ma velünk is terve van. Ha engedelmeskedünk Neki és követjük amerre vezet, akkor felhasznál bennünket az Ő dicsősségére. Nála semmi sem lehetetlen és nincsenek elérhetetlen dolgok, ha benne bízunk, rá hagyatkozunk.

A négy csoport közül a második - gyermekek a csoportvezetőkkel

 

      A gyerekeknek igeverseket adtunk, amik a fent említett történetekkel kapcsolatosak voltak. 1 fiú 1 lány párosával 1-1 igeverset tanultak meg, amit a záró alkalommal elmondtak. Öröm volt nézni, ahogy türelmesen tanították egymásnak az aranymondást a foglalkozások keretében.
      Sok örömünk volt ezen a héten. Igaz, könnyeket is kellett törölni és Gabival próbáltunk anyjuk helyett anyjuk lenni ezeknek a gyermekeknek. Egy gazdagon megáldott hetet zárhattunk minden baj és baleset nélkül, amiért egyedül Övé a hála!
      Kedves szülők! Ugye tudjátok, hogyha a jó Isten akarja és élünk jövőre ismét lesz táborozás!? Hozzátok el gyermekeiteket, hogy magyar gyerekekkel táborozzanak együtt. Életre szóló barátságok kezdődhetnek itt és a meglevők még jobban elmélyülhetnek, de ami a legfontosabb, hogy egy ilyen héten reménységünk szerint majd sokan meghozzák a legnagyobb döntést az életükben és az Úr Jézust elfogadják személyes Megváltójuknak.
           Kulcsár Szilvia, New York

Immár második alkalommal vettünk részt családommal együtt a Rámai tábor gyermekhetén. Annak ellenére, hogy gyülekezetünkből most lényegesen kevesebben jöttek, mégis úgy éreztük, ott a helyünk gyermekeinkkel együtt.
      Hálás vagyok Istennek ezért a táborért, mert ez egy újabb hely, lehetőség, ahol a magyar nyelvet megőrizhetjük nem csak magunknak, de a jövő nemzedék számára is.
      Ez a nyár abban is különleges volt, hogy ezúttal nagyobb feladatokra vállalkozhattunk. Őrhelyemre állhattam, amit ezúttal az Úr a 7-8 éves gyermekek csoportjában bízott rám. Kulcsár Szilvi segítőjeként tíz gyerekkel foglalkoztunk. Olyan jó volt ezekkel a gyerekekkel játszani, imádkozni, tanulni és beszélgetni, őszintén. Nem voltak konfliktusok, hanem minden szépen és jó rendben ment, akár bibliai történeteket tanulmányoztunk, akár játszottunk.
      Jó volt a felnőttek csendessége is, amit ebéd után tartottunk meg. Nagyon tetszett, hogy együttesen is jó alkalmaink voltak és mindenki ott segített, ahol éppen kellett. Az új konyhában, ebédlőben elkészített finom ételek sem maradtak el, hiszen kiváló szakácsnő, Olga néni fáradhatatlanul végezte ezt a munkát. Köszönjük a torontói testvérek áldozatát, szeretetét, nem utolsó sorban Dan László lelkipásztor és Annamária rendkívüli munkáját a szervezésben. Hisszük, munkájuk nem hiába való, mert az Úrban van és sokan élvezni fogják továbbra is.
      Számomra ez a tábori hét újabb biztatást adott, hogy merjünk vállalni feladatokat a következő évekre is. Örömmel láttam, hogy olyanok is visszatérnek évről-évre, akiknek gyerekeik már rég felnőttek, de most is szívesen segítenek minden munkában. Természetesen az áldás sem marad el, hiszen mindenki vitt haza magával valamit. Az Úr gondoskodik az elvetett magról és hisszük, a maga idején sok gyümölcs is lesz.
              Erdei Gabriella

2006. június

Fel, munkára!

E jelszóval erőt, anyagiakat, egészséget nem kímélve munkahadban állunk immár 9 hónapja. Kétségen kívül - fárasztó. Mindenkinek. Meghosszabbított héköznapi munkarendben dolgoznak a férfiaink, mi nők pedig a konyhán.
      Kell ez nekünk? Nem önmagunkért tesszük elsősorban. A torontói gyülekezet kisebb ebédlővel is beérte volna, de mi lenne akkor a konferenciázó, gyermek-ifjúsági táborozókkal? Áldozathozatal nélkül nincsen áldás sem. És mi hiszünk az áldásokban, hogy sokak számára testi-lelki felüdülés helye lesz a jövőben a rámai tábor.
      Mint ahogyan az volt a múltban is. Ha nem lett volna hitük elődeinknek, amikor megvásárolták a telket, vagy amikor imaházat építettek Rámában, akkor most mi, fiatalabb generáció, nem vehetnénk a példát a hittel való áldozathozatalra.

 

Az új, készülő ebédlő

 

      Hálás vagyok, hogy a torontói testvérek sokat áldoznak - közös összefogással. Bizony, nem kis teher ez az építkezés mindannyiunknak. A Szövetség is nagy terhet vett le a vállunkról, de maradt még bőven. A java, a munka része. Hosszú sort nyithatnék itt meg, felsorolva a komoly áldozathozatalt. Ha mindenkit felsorolnék, extra oldalt kellene nyitnunk az Evangéliumi Hírnökben. De azért mégis szorongat a szívem, hogy néhányat megemlítsek. Talán a legelső lépések... Tervek, engedélyek... Nem könnyű a hivatalnokok nyakára járni ilyen ügyben, nem egyszerű mindent az előírásoknak megfelelően felállítani, mégis volt, aki felvállalta. Azután a távolság, ami sokak számára igen nagy áldozat. Extra misszió minden hónapban. A legközelebb lakó család is 40 percet autózik a táborba.Van, aki több mint 2 órát. Tudjuk, ennek komoly benzin-vonatkozásai is vannak és hát persze, hetente időnként többször is meg kell tenni az utat, mert hiszen az anyagot is be kell szerezni. Számtalan esetben munkaadó testvérek munkásaikat szállították ki dolgozni, amikor az atyafiak már kidőltek a sorból. Kinek milyen embere volt az éppen esedékes munkafázisra. Tudjuk, e munkások tarifája is az éppen akkori terhet vállaló testvérre hárult.
      Havat is lapátoltunk bőven, bár nem panaszkodhatunk, viszonylag enyhe télnek örvendtünk januárig. Sokan nem tudhatják, hogy táborunk nem közművesített, vagyis nincsen vezetékes vizünk, illetve gázunk fűteni (mostmár van!). Vízcsapjainkat, mellékhelyiségeinket minden ősszel téliesítjük. Általában októberben Jurás testvér elzárja a vizet. Hát, ebben az esztendőben nem engedtük neki, persze, volt is mivel bajlódjon decemberben, amikor a befagyott vízvezetékeket próbálta menteni a télre. De sikerült. Karácsony előtt elzártuk a vizet. Azonban az építkezés nem állhatott meg. Mitévők legyünk, kérdeztük egymást. Sokak számára talán hihetetlennek tűnik, de a kényszer rávitt, hogy a havat gyűjtsük vödörbe, majd azután olvasszuk meg, hogy legyen mivel a mellékheyiségeket higiénikusan tartani (!) vezetékes víz híján. Néhány vödörrel a tóból is hoztunk -léken kereszül- de az előbbi ötlet praktikusabbnak bizonyult. Néhányan komoly harcot vívtak a hóval is, miután elakadt járművüket a térdnél is magasabb hóból próbálták kiszabadítani. Egy csütörtök esti imaóra után az egyik testvér hókotró autójával éjjel 2-3 között készített utat a másnap érkezőknek, hogy ne hólapátolással kezdjék a napot a táborban.
      Ezen az időszakon is túljutottunk - hittel, néha meglankadva, de egymást bátorítva. Végre megérkezett a várva várt jó idő, a tavasz. Minden egyszeriben könnyebb lett. Meg is terveztük, hogy a májusi hosszú hétvégét kint töltjük, mert így majd jobban haladhat a munka. Sajnos az időjárás nem kedvezett. De mivel a munka várt, nem maradhattunk otthon. A vasárnapi alkalmunkat is megtartottuk az időközben raktárrá átalakult imaházunkban. Nagyon szép számban, lelkesen voltunk együtt vasárnap, a munka is jobban haladt pénteken, szombaton és hétfőn. Igaz, rekord hideg volt, a hőmérő nem mutatott többet, mint 5-6 Celsius fok, éppen csak a fagyhatár fölött. Sajnos nem készítettem fényképet, de sokak számára mulatságos lenne, hogyan védekeztünk a hideg ellen. De ezt sem a mi magunk kedvéért tettük, hanem vállaltunk egy újabb áldozatot. Ezen a hétvégén csempéztek a férfiaink, valamint dolgoztak a külső burkolaton. Akiknek az állás jutott kint, rosszabbul jártak, többet fáztak.
      Konyhai berendezésekről is kellett már előre gondoskodni. A nagy teljesítményű tűzhelyek, mosogatók ára igen borsos. A gondviselés ebben sem maradt el. És persze szemfüles testvérek segítsége. Útrakelve Montrealból hoztak több ízben egy csődbe ment étteremből konyhagépeket, edényeket és még sok hasznos konyhai eszközt - kedvező áron.
      Otthon eltöltött szombatja a legtöbb terhet viselő férfitestvérnek az elmúlt év augusztusa óta nem igen volt. Talán elvétve itt-ott (karácsonykor és húsvétkor). A nőtestvérek családi konyha kasszája is igen komoly megterhelés alá esett, hiszen amikorra vállalta a főzést, többnyire annak anyagi terheit is viselte az ételek elkészítése mellett. De senkiről nem tudok, hogy leszegényedett volna, hiszen az Úr mellettünk volt mindezidáig és hisszük, ezután is így lesz.
      A próbák jöttek -mondhatom egymást érik még mindig-, de tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ebben a munkában. Sokan felsorakoztak mögénk imában, anyagiakban. Kérjük, ne lankadjatok el! Szükségünk van támogatásaitokra! Köszönjük, hogy elküldtétek testvéreiteket dolgozni gyülekezeteitekből. Nagy öröm volt számunkra, amikor kaptunk frissítést más gyülekezetektől is, közelebbről, távolabbról egyaránt. Hisszük, hogy mindannyiunk munkája nem hiábavaló az Úrban! Ő pedig még jutalmat is ad, munkánk mértéke szerint. Reményteljes szívvel készülünk a tábornyitó konferenciánkra, konvencióra és gyermek táborra.
      Hisszünk, hogy az áldások nem maradnak el! Gyertek el, örüljetek, adjatok hálát velünk!
 
                   Dan Annamária

2006. május

Gyermek és tini tábor Rámában!
 
Kedves gyermekek és tinik, szeretettel köszöntelek benneteket, és egy nagyszerű hírt osztok meg most veletek. Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az esztendőben is lesz lehetőség a közös táborozásra. A Rámai tábor évről évre szebb és jobb körülmények között vár benneteket. Sokan készülnek már most arra, hogy ezen a nyáron is a lehető legjobb körülmények között lehessen megtartani a táborozást.
      Ebben az évben négy éves kortól tizennégy éves korig várjuk a jelentkezőket. A csoportok beosztásánál arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki a neki legjobban megfelelő korcsoportba kerüljön. Terveink szerint öt csoportban lesznek majd az igei foglalkozások.
      Az igei foglalkozások mellett sok lehetőség lesz a játékra és a kikapcsolódásra is. Vár bennünket a tó a csúszdával, labdákkal és sok más játékkal. Szervezünk kosárlabda játékokat, foci meccseket és sokat röplabdázunk majd a nagyobbakkal. Természetesen a várva várt tábortűzre is sor kerül majd. Bízunk benne, hogy már az új konyhában készülnek el a finomabbnál finomabb ételek, amiket nagy örömmel fogyaszthatunk majd el.
      A táborozásra a konvenció, és a nyitó konferencia után kerül sor. Július 3-án ebéd után veszi kezdetét a tábor, és július 8-án szombaton 11 órától lesz az ünnepi záró alkalom. A visszautazást lehet aznap, vagy 9-én vasárnap megtenni.
      Várjuk tehát mindazok jelentkezését, akik részt kívánnak venni a táborozáson, hogy minél hamarabb, de legkésőbb május végéig jelentkezzenek. Jelentkezni lehet név, születési dátum és gyülekezet feltüntetésével. A jelentkezéseket telefonon: 1-905-417-8578, e mailen: revdan@rogers.com , vagy postai úton lehet megtenni: Rev. Laszlo Dan 104 Emily Anna St  Woodbridge ON, L4H 3H6 Canada.
      Felnőttek jelentkezését is várjuk, akik igei tanításban, csoportok melletti segítésben, vagy konyhai munkában tudnak részt vállalni. Tudjuk, hogy erre a szolgálatra nézve is igaz, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.
                      Dan László lp.

2005. decemberi szám

Álldjad én lelkem az Urat!

A napok, hetek, hónapok kergetik egymást és szinte nincs idő megállni, talán néhány percre sem. Embertpróbáló óriási feladatunkban mégis jó egy pillanatra megállni és visszatekinteni a megtett útra.
      Éveken keresztül csak álom volt az, hogy valamikor is sikerül egy új többfunkciós épületet elkészíteni szeretett Rámai táborunkban. A terv megvalósításához a döntő mozzanat az volt, hogy a gyülekezet elkötelezte magát, és a Szövetség látva a testvériség odaszánását, anyagilag melléállt a megvalósításnak. A júliusi Tábori alkalmunkon megtörtént a hitbeli lépés - az alapkő letétele.
      A tényleges munkákat augusztus első hétvégéjén kezdtük el, amikor a régi épületet bontottuk le. A romok eltakarítása sok erőt és időt igényelt, de mindez csak előszele volt a később reánk váró rengeteg tennivalónak. Már a kezdetektől jellemző volt, hogy sokszor késő éjszakáig végeztük a munkát, nemegyszer az éjfél állított meg bennünket. Az alap kiásása, és az alapzat elkészítése is sok energiát mozgatott meg. De már ekkor megmozdultak a gyülekezetünk tagjai és látogatói mellett a szövetségünk gyülekezetei is. Voltak akik anyagi javaikat juttatták el, voltak akik személyesen eljöttek, hogy részesei legyenek a kétkezi munkának is.
      Az idő ahogy haladt előre, úgy emelkedtek a falak és láttuk azt, hogy Isten megáldja kezünk munkáját. Sokszor már a hét elejétől folyt a munka, de a többség csütörtöktől kapcsolódott be. A tervünk nem kevesebb volt, mint a tél beáltáig tető alá hozni az épületet. Sokszor úgy tűnt, ez meghaladja az erőnket, de Isten mindig megsegített minket és megadta az előrelépéshez szükséges új erőt. Folyamatosan új erőt nyertünk, amikor a munkát vezető három testvér - Balla Sándor, Bákai István, Weisz Péter - odaszánását láthattuk. A nyugdíjas testvérek példás hozzáállása fokozta a fiatalabb generáció munkáját is. Természetesen szükségünk volt az erőnk pótlására is, ezt a kezdetektől fogva jól szervezetten látják el a torontói gyülekezet nőtestvérei.
      Detroiti testvéreink három alkalommal jöttek el, hogy éppen mindig a legnehezebb pillanatokban legyenek segítségünkre. Chichagói testvéreink - szövetségünk főtitkárának, Szabó István testvérnek a vezetésével - két alkalommal álltak mellénk az állványokra, és fogták meg a kalapácsot és egyéb szerszámokat. Clevelandi testvéreink a tetőfedés veszélyes munkájában vették ki a részüket. Alhambrai testvéreinket Balla Zsigmond testvér képviselte, aki az anyagi támogatás mellett az építkezés fizikai részébe is bekapcsolódott. A Palm Bay - i testvérek Kiss testvérékkel az élen több alkalommal is támogattak bennünket anyagilag, és a folyamatos imatámogatásban is mellettünk álltak. A New Yorki, Chichagói, Alhambrai, gyülekezet áldozathozatala is mindig éppen a legjobbkor érkezett.
      A közelben, vagy a szórványban élő magánszemélyek akár munkában, akár anyagiakban megmutatkozó támogatása is mind-mind azt erősítette bennünk, hogy Isten nem hagyott magunkra bennünket e nagy munkában. Szövetségünk vezetői példás egységben álltak és állnak mellettünk, akár az anyagi támogatás, akár az imádkozás területét vesszük figyelembe.Több alkalommal a legnehezebb pillanatokban jöttek segitségünkre testvéreink a Szláv misszióból. Sokáig lehetne folytatni a sort, de senkiről nem szeretnénk elfelejtkezni, így erről a helyről is szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki a legkevesebbet is tette akár anyagilag, akár kétkezi munkájával az elmúlt hetekben és hónapokban. Ahol ilyen példás testvéri összefogás van, és mindezek felett Isten áldása nyugszik rajta, ott nem maradhat el az áldás.

      November 19-én már hóesésben lett teljesen befejezve a tetőzés Mikó Tibor és Juhász Sándor testvérek hathatós segítségével. Juhász testvér ennek örömére egy hóembert is épített a csúcsra. Ezen a napon kerültek be a helyükre az ablakok és ajtók is. Ezt követően Jurás Pál testvér kitfzte az épületre a kanadai és a magyar zászlót. Rövid időre letettük a szerszámokat, és fejünket és szívünket meghajtva megálltunk Isten színe előtt. Hálát adtunk az eddigi segítségért, és további erőt kértünk Istentől az előttünk álló feladatok elvégzéséhez.
      A táborbizottság tagjai: Jéger Pál, Kuti József, Tóth Győzőné, Bákai István és Balla Sándor testvérek, az építkezésben még meghatározó szerepet vállaló Weisz Péter testvérrel kiegészülve továbbra is szervezik a munkát. Amikor ezeket a sorokat írom - november 23 - még két kemény hétvége vár reánk. Majd ezt követően néhány hétre megállunk, hogy aztán még nagyobb lendülettel folytassuk a munkát - immár az új esztendőben.
      Tervünk szerint a tábornyitó konferenciánkon szeretnénk átadni rendeltetésének - e csodálatos új épületet. Természetes, hogy addig még sok munka vár reánk, de hiszük azt, hogy Isten áldásával és a testvérek hathatós anyagi és kétkezi segítségével mindez megvalósítható.
      Akik bármilyen területen segítségünkre tudnak lenni, azokat kérjük, hogy jelezzék ezt számunkra. Ha egy-egy gyülekezetből szervezetten tudnak eljönni a testvérek, azt időben jelezzék, hogy a legmegfelelőbb munkát készíthessük elő. Anyagi támogatásukat közvetlenül eljuttathatják gyülekezetünkhöz, vagy szövetségünk pénztárosához.
      Az elinduláskor az erőt Istentől kértük, most Neki adunk hálát, és a további utunkra is Őt hívjuk segítségül.
                        Dan László
 
Mi jellemzi az új ebédlő építését? Egy mondatban: kemény munka, jó hangulat, jó idő, jó eledel.
Azon a hétvégén, amikor én is részt vehettem a “munka táborban”, csütörtöktől szombatig naponta 12-22 testvér ült az asztal köré étkezni.
      A testvérnők szépen beosztották a főzést, hisz reggeli, ebéd és vacsorán kívül még uzsonnát is kaptak a munkások és a teát-kávét-hűsítőt folyamatosan, frissen szolgálták.
      9 szorgalmas gyermek is megtalálta a módját, hogyan segítsenek. Az összegereblyézett leveleket (meg egymást) hordták talicskával, közben jókat nevettek.
      A torontói testvéreken kívül szívesen eljöttek dolgozni a chicagói, detroiti és clevelandiak is.
      Hatalmas munkálatok folytak (mint például a tetőszerkezet felállítása, amit daru segítségével vágeztek), de a Jóatya megőrizte balesetektől a szorgalmas munkásokat, akik között 70-en felüliek is voltak egy néhányan.
      Amikor jövő nyáron (az Úr segítségével) hálát adunk majd az új ebédlőért és elfogyasztjuk a finom falatokat, hálát adok majd én is, hogy mindehhez -ha egy ici-picit is- hozzájárulhattam.
                  Mikó Ildikó

2005. novemberi szám

Fényképek az építkezésről

A TÁBOR

Ëszak Amerika magyar baptista gyülekezeteiben ez csak egyet jelenthet: Ráma tábor, Kanada. Az utóbbi időben többet került szóba gyülekezeteinkben a tábor. A nyári konvenció döntése, hogy szövetségünk anyagi támogatást nyújt egy új konyha és ebédlő építéséhez, lelkesedéssel töltötte el a gyülekezeteket.
      Nálunk Torontóban már egy évvel előbb tervek kerültek megtárgyalásra, mivel a régi épület nagyon rossz állapotban volt már. Sokféle szempontot kellett figyelembe venni, elsősorban az anyagi lehetőségeket és a kivitelezést. Szakembereink mindent előkészítettek, hogy az első lehetőségre megindulhasson a munka, hogy a tervek szerint tető alá kerülhessen az épület a tél beállta előtt.


A régi étkező legutóbbi felújítására 1985-ben jerült sor.

      A közgyűlés után hamarosan meg is indult a munka, nagy lendülettel. Először a régi épület eltakaritása volt a feladat, a menthető dolgok elhelyezése épületekben, imaházban. Sokáig nem aludt ki a tábortűz se, volt mit rakni rá, még egy igen nagy öreg fa is oda került, amivel nem volt könnyű megbirkózni.
      Az alapok kiásása után, csak néztük a nagy földbuckákat a sok–sok kővel, amit a gépek kitermeltek. Két méternyi mélyben kezdődött a ’jó’ alap letétele. Szorgos kezek onnan kezdték húzni fel a falakat. Furcsa építőanyag tömbök jelentek meg a táborban, ugyanis a falak könnyű fehér fóm-szigetelés közé öntött vasbetonból készültek. Testvéreink úgy építették a falakat mintha mozaikokat raknának össze, aztán jött a nagy gép és betont töltött a fómlapok közzé (ez egy laikus leírása, de nagyjából így ment).
      Jó Atyánk megáldotta gyülekezetünket sokféle szakemberrel, akik a saját munkájukat félretéve dolgoznak sokszor az építkezésen. Nyugdíjas testvéreink erejükön felül veszik ki részüket a munkából hét közben is, prédikátorunkkal együtt, amíg a fiatalabb korosztálynak a munkahelyen kell helytállni.
      Egy egy hétvégén öröm volt látni, hogy halad a munka. Még a gyermekek is akartak segíteni, ha mást nem, fogták a deszkát, amit fűrészelni kellett.
      Más gyülekezetekből is kaptunk segítséget, amit hálásan fogadtunk. Jöttek testvérek Detroitból - kétszer is. A Chicagoból érkezett testvérek még vasárnap is szolgáltak köztünk. Horvát testvérek is többször segítettek, és olyanok is voltak, akik csak éppen erre jártak és nem tudták megállni, hogy ne segítsenek.
      Egyik hétről a másikra annyit haladt a munka előre, hogy sokszor csodálkoztunk rajta.
 
Ma már a falak állnak és mire a lap megjelenik a tető is fent lesz hitünk szerint.
 
      Múlt hét végén, amikor befordultunk a kocsival táborunk területére és megláttam a két szintes magasságba felhúzott falakat, a nagy fehér épületet, a könny is a szemembe szökött, a hála az öröm csordultig töltötte szívemet: már eddig haladtunk!
      Hálásak vagyunk minden egyes testvérért, gyülekezetért, akik anyagiakban is nyujtottak már eddig is támogatást, testvérekért, akik messziről is jönnek hogy kivegyék részüket a munkából. Valljuk be, hogy sokunk szívében külön hely van a tábor részére, emlékek, alkalmak, szálak, amik ide kötnek, vonzanak vissza.
      Mi nőtestvérek igyekszünk helytállni a főzés területén, hogy legyen erő tovább dolgozni. A meleg tea is jól esik, nincs már 30 C fok, de hálásak vagyunk a szép hosszú őszért, amit jó Atyánk ad a munkához.
      Kérjük testvéreinket, hogy hordozzanak imáikban minket, az építkezés ügyét, a munka terhét hordozókat. Hisszük, hogy majd hálát is együtt adhatunk érte.
                 Tóth Gyné

A képek 2005. november elején készültek. Nagyobbrészét Mikó Ildikó készítette.


Július 3. Alapkőletétel

További képek