Gyülekezetünkben jól bevált változtatás volt a csütörtöki imaórák péntek estére való áthelyezése. Egész télen érezhettük ennek áldásos voltát, különösen az adventi időszakban és az imahéten. Ezt gyakoroljuk egészen a táborozásig.
      Legtöbbször a szombatot is kihasználjuk. Minden hónap utolsó péntek estéjén családoknál jövünk össze, átlag 40-es létszámmal. De jut külön alkalom a tizenéveseknek, az ifjuságnak, a házasoknak - családosoknak is, az imaházban pedig az ének - zenés estéknek, amikor a fiatalok elhozzák zeneszerszámaikat és sokat énekelünk. A lelki épülésen kívül minden egyes alkalom arra is szolgál, hogy a szeretet-közösség egy nagy családdá forrasszon egybe minket. Ebben a családban idősödők is élnek.
      Az áprilisi öt hétvégéből egy ennek a korosztálynak jutott. Egész napra kirándultunk a Niagara vízeséshez. Sajnáltuk, hogy egészségügyi problémák miatt nem mindenki tudott ezen részt venni, de lelkipásztorunkkal együtt tizenhárman keltünk útra, két tele kocsival. Imádsággal indultunk és egész úton éreztük Isten oltalmát. Ő abban is megmutatta szeretetét, hogy nekünk ajándékozta a hét egyetlen napsugaras napját. A vízesést már sokszor láttuk, de csodálatos fensége és páratlan szépsége mindig új számunkra, különösen így testvéri együttlétben. Hosszú séta után ismét kocsiba ültünk, újabb úti célunk a gyönyörû kisváros, Niagara on the Lake volt. Közben megnéztük a sok színben pompázó virágórát, és a kis mini-templomot, amit ennyien is megtöltöttünk. Itt elénekeltünk néhány éneket,ezt a turisták tapssal jutalmazták.

A Niagaránál, a napóra előtt a torontói csoport

Akik elmentek - Eifert Katalin

2005. április

Torontói Mozaikok

 

Örömmel és hálaadással tekinthetünk vissza az év végi ünnepeinkre, hiszen ezernyi módon tapasztalhattuk meg Istenünk szeretetét. Minden korosztály bekapcsolódott a szolgálatokba, kiki úgy ahogyan Isten adta neki.

      Örömünkre szolgált, hogy vendég szolgálattevőnk is volt. Bákai István testvérünk töltötte közöttünk az ünnepeket és végzett köztünk szép szolgálatokat. Testvérünk a lelkipásztori szolgálatra készül a budapesti teológián. Az ünnepek közötti szabadnapok lehetőséget teremtettek a közös szánkózásra, egymás meglátogatására és nagyszerű beszélgetésekre. Jó volt az Úrral zárni az évet, és természetesen az újat is Vele kezdhettük el imádságban.

Bákai István a budapesti Baptista Teológiai Akadémián készül a szolgálatra

Imaheti alkalmaink

Kedves gyakorlata gyülekezetünknek, hogy január első teljes hetében öt egymást követő estén egy-egy család vendégszeretetét élvezve igetanulmányozásra és imádkozásra gyűlik össze. Ezévi alkalmainkon a Korintusi első levél harmadik részét tanulmányoztuk. Külön nagy örömet jelentett az, hogy átlagosan több mint ötvenen lehettünk együtt esténként. A közös éneklés és imádkozás jó alpokat jelenthet az egész évre nézve. A vendégszeretet gyakorlása ilyen népes gyülekezet esetében nem kis feladat, de testvéreink csodálatosan megoldották, ezúton is köszönjük nekik. Abban a hitben indulhattunk tovább az egész éves feladatainkra, hogy munkatársai vagyunk Istennek és egymásnak is.

 

Fiatalok kirándulása

A tél egyetlen évben sem mulhat el anélkül, hogy a gyülekezet fiataljai lelkipásztorukkal közösen elvonuljanak néhány napra. Ebben az évben is élvezhettük a gyülekezet anyagi és lelki támogatását, ami nagyszerű befektetésnek bizonyult most is. Mostani alkalmunkat egy festői szépségű kis tó partján töltöttük el, egy minden igényünket kielégítő házban. Péntek délutántól vasárnap délutánig énekszó, vidám játékok zaja és meghitt beszélgetések, valamint őszinte imádságok töltötték be a házat és az épület környékét. Minden résztvevő szolgált igével, hiszen a feladat az volt, hogy valamit ami, számunkra fontos, megosszunk a többiekkel. Sokszor mosolyt csal az arcunkra egy-egy gondolat, de volt olyan is, amikor a bizonyságtevővel együt mi is könnyeinket törölgettük. A lelki táplálék mellett a testi táplálék elkészitése is közös feladat volt. A fiatalok nagy örömmel és hozzáértéssel készítették el a jobbnál jobb ételeket. Lelkipásztorként is jó volt meglátnom azt, hogy egyre több területen számíthatok az ifjak segítségére. Nem lett volna azonban teljes ez a hét vége egy igazi jégkorong mérkőzés nélkül. Minden energiánkat felemésztette a játék, de a táj szépsége és az egymás szeretete és megbecsülése megkoronázta ezt a hétvégét. Testileg és lelkileg felüdülve térhettünk vissza szeretteink körébe - e mozgalmas hétvége után.

 

Egy új próbálkozás örömei, kisifjúságunk családi hétvégéi

Gyülekezetünk nagyon hálás Istennek azért, hogy nemcsak szép ifjúságunk, hanem igazán aktív tinédzsereink is vannak. A 10-14 éves korosztály rendszeresen együtt van minden vasárnap a bibliakörön, de az elmúlt ősz óta havonta egy alkalommal egy új formában is. A szülőkkel karöltve minden hónapban egy szombat délutánt együtt tölthetnek egymással és a lelkipásztorral. Ezeken az alkalmakon az ige tanulmányozás amellett nagyszerű lehetőség adódik a kötetlen beszélgetésekre is. A házigazdák jóvoltából finom ételek, és nagyszerű szabadidős programok is vannak minden alkalommal. Volt már közös bowling, snow tubing és gokart verseny is. A szombati alkalmak után a vendégfogadó családnál alusznak a fiatalok és vasárnap ők hozzák az imaházba a megszaporodott családot. Nagy öröm látni az igazi örömöt a tinédzsereink és a szüleik arcán egyaránt. Hisszük, hogy ezek az alkalmak közelebb hozzák őket egymáshoz, de az Élő Istenhez is.

Gyermekeink

Gyermekeink!

Csodálatos alkalomról alkalomra látni azt, hogy gyermekeink énekükkel és aranymondásaikkal dicsérik az Urat. Három csoportban folyik a velük való foglalkozás, ami közel húsz gyermeket érint. A gyülekezet idősebb tagjainak az imameghallgatásait is láthatjuk abban, hogy ilyen aktív gyermekmunka folyik a gyülekezetünkben. A tanitók nagy odaadással és leleményességgel végzik ezt a csodálatos szolgálatot. Sokszor előfordul, hogy az aranymondásokat és az énekeket a gyülekezet is mondja a gyermekekkel.

      Hála Istennek még ezeken felül is vannak örömeink, amelyekről majd a következő számban

szeretnék beszámolni.   Dan László

On Friday, February 18th, 2005, The First Hungarian Baptists' Toronto Youth Group, ventured out for its annual Winter retreat. We departed merrily on our three-hour journey in three fully loaded vehicles into the vast beauty of the wilderness. At last, we arrived to a tranquil cottage perched alongside a lake in the lush Muskoka region.
      We felt immediate peace upon entering the enchanted cabin filled with windows, allowing usto enjoy the winter wilderness. The breathtaking views of plush evergreens dressed in white, glistening sparks, and the warmth of the fireplace will forever remain in our hearts.
      Many activities immediately awaited us. Clearing the snow-filled ice for our future hockey rink, retrieving wood slabs for our glowing fireplace, and for the girls, unpacking the truckloads of luggage we brought with us. After endless endeavors in hockey matches, card games, and spicy homemade taco's, our exhaustion took over and fatigue kicked in. Twice a day we would have spiritual meetings, of various kinds. In the morning sessions, Rev. Dan Laszlo, would discuss issues that are important to youth today and valid in the 21st century. These lessons would guide us in continuing on the righteous path, and aid us in the search for happiness within the world, and within ourselves.
      When dusk emerged, the meetings differed. It was not the Reverend who waspreaching, but us, the youth. It was our obligation to find a meaningful passage, and discuss it amongst our peers. Various topics arose, from Mahatma Gandhi, to God's ideology in financial situations, "War In the name of Christ", hypocrisy, compassion, and gratitude. Our voices were being heard. We concluded that by sharing our problems, strategies, andaccomplishments, we might prevent another from losing ground in challenges we had already faced, saving them from potential unnecessary hurts. Not only would we grow as individuals, but so would our friendships. We arrived back in Toronto, wealthier than we came; a little stronger, a little smarter, a little happier. Needless to say, plans are already well underway for Winter 2006. Snowball fight anyone?    Katona Eszter

2005. január

Ökumenikus adventi est Torontóban

 

Néhány év óta gyülekezetünkben az advent egyik vasárnapját énekkel és zenével ünnepeljük. Ez az alkalom már a karácsony örömére hangolja szívünket, és az evangélium is szélesebb körben hangozhat.

      Ebben az évben tovább gazdagodott ez az alkalom. A torontói magyar egyházak közös megegyezése alapján egy hosszabb távú új kezdeményezés született. December első vasárnapján délután imaházunkban együtt ünnepelt a magyar közösségek testvérisége.

      A gazdag programban közremá ködött a Szt. Erzsébet Katolikus templom kórusa, és a református kórus, mindkettő Inokai Csaba vezetésével, majd a baptista énekkar és férfikar Oláh Imre vezetésével. Régi kedves adventi és karácsonyi énekeinket hallhattuk magasszintű előadásban. Az énekek közt a velük érkező lelkészek szóltak hozzánk néhány igei gondolatban. Közreműködött még Ungváry János furulyaművész-tanár, Zsigovits Ágnes szólót énekelt, Oláh Imre két orgona-szólót adott elő.

      Az énekkarok helycseréje közösének alatt történt. A közös éneklés közel hozott egymáshoz és egyesítette szíveinket. Esténknek kedves színfoltja volt a Lantos Edit főiskolai tanár (Kodály Zoltán volt tanítványa) által vezetett éneklés. Néhány perc alatt két karácsonyi kánont tanított meg, és lelkesedésével énekre hangolta az egész gyülekezetet.

      Dan László helyi lelkipásztor igével és hálaadással zárta az együttlétet. Felemelő érzés volt megtapasztalni azt, hogy az adventi és karácsonyi szent öröm felekezeti korlátok nélküli, örvendező testvériséggé tehet bennünket. Ennek a gondolatnak adott kifejezést vendégünk, Emri István fôkonzul úr is, aki meleg szavakkal köszöntötte az egybegyülteket.

A Szent Erzsébet Katolikus templom kórusa - a három szolgáló kórus egyike

      A három kórus bemutatását, szolgálati területüket és főbb ismérveiket Dan Annamária ismertette a jelenlevőkkel.

      Az ünnepélyt követő gazdag szeretetvendégség is alkalom volt a beszélgetésre, a kapcsolatok mélyítésére. Mindezért Isten nevére térjen hála és felmagasztalás!

                      Oláh Gabriella